Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-30 / 267. szám
1993. szeptember 30., csütörtök üj Dunántúli napló 7 Szilárd növekedés Kelet-Európa szilárd növekedésnek néz elébe 1994-ben - így vélekedett a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetője. Michel Camdessus a pénzintézet „politikacsináló” interim bizottságának vasárnap éjszakai ülése után nyilatkozva kijelentette: az elmúlt évek folyamatos zsugorodása után a térség gazdasága egészében véve 2 százalékos bővülést mutathat fel jövőre. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az egykori tervgazdaságok mindegyike megszabadul az olyan krónikus bajoktól, mint az infláció és a fizetési- mérleg-hiányok - tette hozzá. Különleges egység Még mindig tekintélyes létszámú fegyveres testület ügyel Észak-Koreában Kim ír Szén állami és pártvezető valamint fia és egyben kinevezett utóda, Kim II testi épségére. Az észak-koreai vezetők biztonságának felügyeletére felállított különleges egységnek 50 ezer tagja van - nyilatkozta egy tokiói lapnak a testület egyik volt tagja, aki ez év júliusában szökött meg a kommunista Koreából. Elmondása szerint ez a testőrség teljesen független a hadseregtől és közvetlenül a sztálinista diktátor irányítása alá tartozik. Elhunyt Bruno Pontecorvo Vasárnap Dubnában 80 éves korában meghalt Bruno Pontecorvo. Az olasz származású atomfizikus az egyik legismertebb személyiség volt azon tudósok közül, akik a hidegháború éveiben Nyugatról a Szovjetunióba távoztak. Pontecorvo nukleáris fúzióval foglalkozott, és a Nobel-dí- jas Enrico Fermi munkatársa volt Kanadában. 1950 augusztusában eltűnt Olaszországból, majd évekkel később, 1955-ben bukkant fel hivatalosan a Szovjetunióban. A szovjet enciklopédiában „szovjet fizikusként” szerepel. 50 millió éves méhet találtak A világ legöregebb méhét találta meg a mainzi Természetrajzi Múzeum az „Eckfelder Maar” ásatásoknál Manderscheid mellett. A kereken 50 millió évvel ezelőtti közép-eocén korszakból származó kilenc milliméter hosszú rovart múlt év nyarán egy olajpalarétegben fedezték fel. Most fejezték be a fosszilis méh tudományos kiértékelését. Mint a múzeum közölte, a lelettel bizonyítani lehet, hogy a mézelő méhek már 50 millió évvel ezelőtt a maival azonos fejlődési fokot értek el. A rovar nektárgyűjtő berendezése csak jelentéktelen részletekben tér el a maitól. Világrekorder cukorhintó A legnagyobb cukorhintó, amelyet valaha cukrászok készítettek, egy ünnepi felvonulás fénypontja a Strassbourg melletti Erstein városában. A négy ló által húzott hintó nyolc méter hosszú, három és fél méter széles és négy méter magas. Az édes jármű a 7500 lakosú Ersteinben a helyi cukorgyár centenáriumi ünnepségére készült, és most belekerül a Guinness Rekordok könyvébe, kiszorítva onnan a strassbourgi székesegyháznak öt éve az ugyancsak Ersteinben cukorból készült mását. A pályakezdők közül mind kevesebben jutnak egyből munkahelyhez. Közülük az év közepén már 71 ezren vártak munkalehetőségre. Fotó: Szundi György Pályakezdők a pályán kívül Fordul-e a trend ? Egy hónap alatt 24 600 fiatal jelentkezett állásért, segélyért „Pontozásos győzelem”? A körülmények változatlanul igen bonyolultak Nyilatkozatok és cáfolatok, fenyegetőnek szánt bejelentések és megnyugtató szándékú deklarációk,tüntetések és ellentüntetések - bármennyire lefutottnak látszik is a világ szemében az oroszországi hatalmi kötélhúzás mostani menete, a körülmények változatlanul igen bonyolultak. Patthelyzet van Moszkvában? Vagy valójában már rég eldőlt az újabb hatalmi harc s már csak „tekintélymentő árny ékbokszolás” folyik Jelcin, illetve ellenfelei között? Van-e létjogosultságuk az úgynevezett „nulla megoldásra” vonatkozó javaslatoknak, vagyis azoknak az indítványoknak, hogy a szembenálló felek kölcsönösen vonják vissza egymást leváltó, feloszlató rende- leteiket? E kérdésekre természetesen politikai alapállásuktól és helyzetmegítélésüktől függően más és más választ adnak a megfigyelők, de a külföldet a jelek szerint az érdekli a leginkább, sikerül-e csakugyan erőszak nélkül átvészelni a hirtelen támadt válságot, s Jelcin nyeregben maradása mennyiben erősíti a demokratikus, piacgazdasági reformok továbbvitelét. Lehet-e a demokrácia nevében nem demokratikus eszközökhöz nyúlni? - szegezik szembe ezzel a vádat (Jelcin alkotmánysértéseire célozva) az ellenlábasok. Az elnök helyzeti előnyét, felülkereke- dését ők sem igen vonják kétségbe, azt azonban sokan már most leszögezik: mostani győzelme nem kiütéses, inkább egyfajta „pontozásos diadal”. Véglegesnek tehát aligha tekinthető, legfeljebb újabb hatalmi ütközetek egy fázisának. A leghevesebb politikai csatározás is jobb, mint egy valóságos, vérontással járó konfliktus ... Sz. G. Háborús epilógus Boszniában Fosztogatás, rablás, anarchia Hosszabb távon „alapvetően kedvező tendenciák érvényesülnek” a munkaerőpiacon - olvasható az Országos Munkaügyi Központ legújabb jelentésében, s nagyon jó volna hinni ebben. Még akkor is, ha júliusban ugyanez a kormányhivatal a munkanélküliség közel 20 ezres növekedését regisztrálta. Minden tizedik fiatal A szavak által kevéssé befolyásolható számok minden esetre azt jelzik, hogy a regisztrált (!) munkanélküliek száma januártól júliusig folyamatosan csökkent, ám a tanév befejeztével változott ez az irányzat. Igaz, elég hirtelen és élesen fordult meg a trend, hiszen egyetlen hónap alatt 24 600 pályakezdő fiatal jelentkezett a megyei munakerő hivatalokn álállásért, segélyért. Az OMK optimizmusa egyébként arra támaszkodik, hogy ha a végzett középiskolások és főiskolások nem özönlötték volna el ilyen hirtelen a hivatalokat, „nélkülük” a statisztika ismét a regisztrált munkanélküliek számának 5 ezer fővel történt csökkenését mutatta volna. Ez a különös helyzet azonban ráirányította a figyelmet arra az aggasztó jelenségre, hogy miközben valójában senki sem tudja, hogy a tavaszi javulás milyen mértékben volt szezonális (ez a következő hónapokban lesz látható), a pályakezdő fiatalok munkanélkülisége súlyos társadalmi gonddá nőtte ki magát. Statisztikailag minden tizedik munkanélküli olyan fiatal, ki szakmai pályafutását a munkaerő hivatalban kezdi... Számszerűen júniusban 46 ezer, júliusban már 71 ezer ilyen pályanélküli pályakezdő volt az országban. A valóságos munkaerőhelyzet megítélésének legnagyobb akadálya azonban az ellátásból kiesett munkanélküliek számának bizonytalansága. A legrissebb adatok szerint június 20 és július 20 között 432 622 fő részesült munkanélküli segélyben, de a segélyezettek zárónapi létszáma csupán 381 ezer fő volt. Hová tűnt 50 ezer munkanélküli? Nos, az ő sorsukról egzaktan annyit tud a hivatal, hogy közülük 15 ezren elhelyezkedtek, 1200 embert pedig kizártak a segélyezésből, mert szabálytalanul vagy jogszerűtlenül kapták azt. Hibádzik további 30 ezer fő. Róluk Varga Lászlóné- tól, az OMK illetékesétől azt a felvilágosítást kaptuk, hogy jogosultságuk lejárt, szünetel, esetleg átképzésen vesznek részt, netán meghaltak. Az OMK minden esetre érzi, hogy ezt a statisztikai (és szociális) fehér foltot valamiképp ki kell tölteni. Ezért a rendszerből márciusig kikerült mintegy 106 ezer volt munkanélküli közül átlagban minden második ki is töltötte a kérdőíveket. Ezek feldolgozása most folyik. Általánosságban: a munkanélküli segélyből kiesettek 80 százaléka, mintegy 94 ezer honfitársunk részesül jövedelempótló támogatásban, melynek összege jelenleg 5420 forintig terjed ... Újra 13% Téljünk vissza a regisztrált állástalanokhoz. Júliusban országosan 677 ezren voltak, 19 800 ezer fővel többen, mint előző hónapban, s ez azt jelenti, hogy a munkanélküliség országos arány száma újra 13 százalékra emelkedett. Meg azt is jelenti, hogy az előző év azonos hónapjához viszonyítva a munkanélküliség 15,3 százalékkal nőtt. Ez kétségkívül a munkaerőpiaci helyzet további romlására vall, de nem olyan arányban, ahogyan a gazdaságkutató intézetek várták. Persze az évnek még távolról sincs vége. A szóródás megyénként Borsod (76 629 munkanélküli júliusban, 20,5 százalékos munkanélküliségi ráta), Szabolcs (56 ezer) és Budapest (68 ezer), valamint Nógrád (24 ezer, de 22,3 százalékos ráta) változatlanul súlyos problémákkal küzd. Az elmúlt tizenkét hónap vesztese Hajdú-Bihar (36 százalékos növekedés), Budapest (29,4), Zala (26,1) és Somogy (25,1 százalék) volt. Veszprém megyében az elmúlt hónapban csupán fél százalékos volt a növekedés. Ez csupán 116 új állástalant jelent, mi - egyetemi városról lévén szó - jó hír. Fejérben, mely egyébként a középmezőnyhöz sorolható, 923, Somogybán 424, Tolnában 597 új munkanélkülit regisztráltak. Az utóbbi egy hónapban Vas és Zala helyzete romlott a legnagyobb mértékben, legalábbis százalékos arányban. A 9, illetve 7,1 százalékos növekedés egyetlen hónap alat abszolút számokban 1140, illetve 1097 új állástalant jelent. A nyugati megyék (Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron, Tolna, Somogy) azonban az abszolút számok tekintetében még mindig viszonylag kedvező helyzetben vannak, mert az állástalanok száma egyikben sem éri el a 20 ezret. A boszniai háború - ahogy azt korábban a világ már szinte meg is szokta - megszűnt. A hódító szerb haderő már a köztársaság háromnegyedén berendezkedett, megvalósított egy nagyon szegényes létformát, s ha a harcosok néha elégedetlenek is, mint ahogy az például Banja Lukán történt a katonai zendülés idején, az emberek többé-kevésbé tehetetlenek, s sorscsapásként élik meg a háború epilógusát. A fogolytáborokból időről-időre kiszabadulnak az emberek, a legutóbb több mint ötszáz muzulmán hagyhatta el az egyik hírhedt horvát tábort, hogy Korculára menjen, egy másik lágerbe - otthonuk, családjuk nincs, lerombolta, szétzúzta a háború. Előtte még egy szomorú közjáték várt rájuk - a dretelji tábor kapujánál horvát asszonyok szidalmazták őket, tüntettek saját hozzátartozóik kiszabadulásáért - azokat a szerencsétleneket viszont valahol muzulmán táborokban sanyargatják. A boszniai háborúnak már más jellege van: a háború utáni fosztogatás, rablás, anarchia ütötte fel a fejét, nincs már hatalom, amely néhány bandának a kedvét szegné, őket eddig a hatalom küldte gyilkolni és rabolni, most elapadtak a források, ott rabolnak tovább, ahol tudnak. A rendezési terv merő ábránd, a felosztás csak diktátum, s ezt jól tudja Lord Owen is, noha időről-időre megpróbálja meggyőzni a közvéleményt, hogy terve minden háborúnál Csak jobb lehet. A muzulmánok nem nagyon hisznek neki, de sok választásuk nincs. A legutóbb a horvátok tettek engedményt, felajánlottak egy 99 évre szóló vámszabad területet Ploce kikötőjében, s egy kikötőt a Neretva folyónál. - Baj csak az, hogy a kikötő csupán terv még, legalább öt év kell ahhoz, hogy kiépüljön, előbb le kell bontani egy hidat, s helyette egy magasabbat kell építeni, aztán ki kell mélyíteni a folyó medrét, s utána a kikötőt is meg kell valósítani. A tengeri kijárat a muzulmánok egyik fő követelése volt, de akár egy kikötő sem tudja feledtetni majd azt, hogy a háború a boszniai muzulmánoktól mindent elvett. A nemzetközi közösség felelőssége nyilvánvaló, ezt már Zimmermann volt belgrádi amerikai nagykövet is elismeri, annak idején ő javasolta Washingtonnak, hogy ismerjék el Bosznia határait. Izetbegovic elnök előtt akkor két választás volt: vagy elfogadja az Európai Közösség által akkor felajánlott lisszaboni felosztást, vagy hallgat az amerikai nagykövet tanácsára. * Izetbegovic számára egyértelmű volt a helyzet: s most - a háború után - már csak Zimmermann hűlt helyét találja. B. Walkó György Egy vállalkozó tapasztalatai és kérdései A kárpótlási jegyek csapdája A magyar állampolgárnak magától értetődő igénye, hogy a kárpótlási jegyei értékállóak legyenek. Nos ez a gyakorlatban csak akkor lehetséges, ha értékpapírjai felhasználásával állami vagyont vagy lakást vásárol. Ám az állampolgár az átlagosan birtokolt 80 ezer forintnyi értékpapírjával nem sokra megy; legfeljebb ha földre licitál. Sokan igyekeznek jó áron megszabadulni a kárpótlási jegyüktől. Csakhogy mennél inkább igyekeznek, annál kevesebbet ér a papírjuk, hiszen mennél több lesz azokból a piacon, annál nyomottabb lesz az áruk. És akkor jön az állam jótékony beavatkozása: keresletet teremt a kárpótlási jegyekre azáltal, hogy a papírokért állami vagyont ajánl fel cserébe. Na de a befektető is gondolkodik: olyan vagyonhoz akar hozzájutni a kárpótlási jegyért, ami kapós, ami kurens. Csakhogy a dologban van egy huncut csavar. A Kárpótlási Hivatal ugyanis mostanában ontja a kárpótlási jegyeket, a piacon egyre több értékpapír jelenik meg, ami mindjobban letöri a papír árát. A folyamatot csak egyre több vonzó állami vagyon felkínálásával lehetne megállítani, de az ilyenfajta vagyonból nagyon kevés van. A szemfüles és tehetős befektetők már kimazsolázták a lehetséges kínálatot. Mit lehet tenni? Piacra kell dobni mindent abból, ami még megmaradt és kapós lehet. A kárpótlási jegyek piaci árfolyamát növelni szándékozó intézkedések nyomán kialakuló helyzet következményeit egy példával szemléltetném. A budapesti KÖZÉRT vállalatok élelmiszeráruházainak privatizációja során az első komoly tendert több mint 80 százalékban külföldiek, vagy azok Magyarországon bejegyzett társaságai nyerték. Később - könnyítésként - megkapták a lehetőséget, hogy kárpótlási jegygyei fizessék ki az általuk forintért elnyert vagyont. Jóllehet az élelmiszerpiac stratégiai jelentőségű piac, megszerzéséért a magyarok is ringbe szálltak. De hiába. A KÖZÉRT privatizáció mostani, második tenderéhez - saját jogú kárpótlási jeggyel rendelkező befektetői csoport nevében - kerestem pénzügyi befektetőt a kárpótlási jeggyel nem fizethető vagyonrészek megvásárlásához. Miután magyar befektető nem akadt, jött a külföldi. Komoly érdeklődést mutatott az üzlet iránt. Aztán közölte: az ő készpénze háromszor annyit ér majd a megszerzendő vagyont üzemeltető társaságban, mint a kárpótlási jeggyel befektetőké, hiszen ő is vásárolhat kárpótlási jegyért, aminek most alig van értéke. Sőt! A jövőben még kevésbé lesz. Ezt követően felállt, gondolkodási időt adott, majd távozott. Igaza volt, én is ezt tettem volna az ő helyében. Biztos vagyok abban, hogy a második KÖZÉRT-privatizációs tendernek ő lesz a legnagyobb nyertese, hiszen pénze van bőven és vásárolni, befektetni, fejleszteni is akar. Én pedig nem tudok mit kezdeni az ajánlatával, hacsak azt nem akarom, hogy kapára-kaszára kapjanak társaim. Mindezek után jogos a kérdés: mit érnek el majd az élelmiszertermelő, feldolgozó magyar befektetők a saját jogon szerzett kárpótlási jegyeikkel? Ha akarják, megvehetik belőle a maradékot, azt az állami vagyont, ami a külföldinek már nem kell. Mennyit és mit is ér akkor a kárpótlási jegy? Kit is kárpótoltak végsősoron? Mi köze mindehhez azoknak a szenvedéseknek, méltánytalanságoknak, amiért a kárpótlási jegy jár? Hogyan fogjuk holnap eladni a külföldi befolyás alá került hazai piacon a magyar árut? Kárpótlási jegy ide, vagy oda, olyan fontos lenne a privatizációs teljesítmény, hogy miatta még a jövő sem számit? Merth László
