Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-29 / 266. szám
1993. szeptember 29., szerda aj Dunántúli rtapiö 7 Huszonnégy millió forint a baranyai szakképzésre Tanulók magánvállalkozóknál Az iparosok többsége saját igényeinek megfelelő segédjét, munkatársát látja a tanulóban Fotó: Szundi György A Baranya Megyei Munkaügyi Tanács felosztotta az 1993. évi Decentralizált Szakképzési Alap csaknem 24 millió forintját a szakképző iskolák, valamint a tanulók gyakorlati oktatásában közreműködő vállalkozások, kisiparosok, szövetkezetek között. A pénz felosztásával segíteni kívánta új gyakorlóhelyek létrejöttét, meglévők bővítését, a gyakorlati képzés súlypontjának a privát gazdaságra történő átvitelét és a megye képzési centrumainak a fejlesztését. Növekvő támogatás Az elmúlt években a Szakképzési Alap felosztásának elvei alapjaiban változtak meg, érzékelve, hogy a döntéshozók az adott helyzetben miként vélekednek a szakképzés-fejlesztésének lehetőségeiről, hogyan kívánják fejlesztési elképzeléseiket a megyében közvetett módon érvényesíteni. Néhány éve a pénz döntő részét állami vállalatok tanműhelyeinek építésére, bővítésére és felszereléseik fejlesztésére fordították. Ekkor még virágzott a vállalati viszonyok között működő szakképzés, elsősorban szakmunkásképzés. Döntő többségben elkülönült tanműhelyekben folyt a gyakorlati képzés, és - bár a tanműhelyekben is produktív munkát végeztek a tanulók - a termeléstől elválva a képzés életszerűsége szenvedett csorbát. A támogatást központi döntéssel a szakminisztériumok osztották fel, megyei vélemény figyelembevételével. Ekkor iskolák, kisiparosok nem, vagy alig jutottak ezekhez a pénzekhez. Az állami vállalatoknál bekövetkezett változások, a termelés és vele együtt a képzés jelentős visszaesése azzal is járt, hogy fokozatosan csökkent szerepük a tanulók gyakorlati képzésében. Abban az átmeneti helyzetben, pl. az elmúlt évben a rendelkezésre álló pénz legnagyobb részét az iskolák kapták, hiszen a képzésben résztvevők közül ők tűntek akkor a legstabilabbaknak. A pénz nagyobbik részének felosztása is megyei hatáskörbe került. Az állami vállalatok egyre kevesebb támogatást kaptak a képzésük fejlesztésére, igaz, hogy igényük is visszaesett. (Ebben az évben egyetlen állami vállalat sem pályázott a Szakképzési Alapból támogatásra!) Megjelentek és növekvő mértékű támogatást kaptak a kisiparosok, hiszen a náluk végzett tanuló- képzés egyre nagyobb teret, figyelmet és nyilvánosságot kapott. Ma ez a folyamat tovább tart. A szakképzés gyakorlati oktatási része egyre nagyobb mértékben a magánszférára, kisiparosokra, kisvállalkozásokra, kft.-re, BT-re tevődik át. Ezzel együtt jelentősen nő a Szakképzési Alapból való részesedésük is. Míg az elmúlt évben a megyei keret 48%-át iskolák, 18%-át szövetkezetek, és a fennmaradó 34%-át kapta a magánszféra, addig ebben az évben az iskolák részesedése 17,5%, a szövetkezeteké 20%, a magánvállalkozásoké predig 62,5%. Ebben a támogatási szisztémában érzékelhetően valósulnak meg a döntéshozók elképzelései. Igyekeznek hiteles és megalapozott kisvállalkozások képző tevékenységének fejlesztéséhez anyagi támogatást adni, amivel kialakulhat a megye jól definiálható pontjain a megbízható szakmai-gyakorlati képzést biztosítók hálózata. Az is igaz, hogy ebben a rendszerben kevésbé különül el a termelés és a képzés, de ezt kiegyenlíti a képzés „életszerűsége”. Jó üzlet a képzés Jól jellemzi ezt a képzés szempontjából is húzóágazatnak tekinthető autójavító és szerviz hálózat támogatása Szigetvár, Siklós, Lánycsók és Pécs több helyén, ahol autószerelőket, autóvillamossági szerelőket, karosszérialakatosokat képeznek. Ezen túl a fa-, bútor- és asztalosipar a megye kisiparosaira építve egyenletesen elosztva Babarctól Dunaszekcsőn és Pécsen át Szederkényig. Jól érzékelhetők az épületgépészeti szakmákat képzők területi megoszlása is. A textilipar súlypontjai és ezzel a képzés is átrendeződőben van. Új képző helyek jönnek létre Boly, Dunaszek- cső, Szederkény, Lippó településeken, ahol a legkülönbözőbb szakmákban kívánnak helyben végezni képzést, amit az ön- kormányzatok is segítenek, a település polgárosodása érdekében. A kizárólagos városi centrumokból a szakmai-gyakorlati képzés áttevődik azokba a kis településekbe, ahol ez a helyi polgárok szempontjából nagyon sokat számít, ahol a későbbi alkalmazás feltételei is megala- pozottabbak. Milyen „üzletet” lát a kisipar a tanulóképzésben? Többségük számára egyértelmű, hogy igényeiknek megfelelően felkészített segédeik, munkatársaik csak akkor lesznek, ha a képzésükben hathatósan részt vesznek, vagy - képzési lehetőségük híján - olyan műhelyből vesznek át végzetteket, amelyek megfelelő^ szinten képviselik a képzést. Érezhető szakmai körökben, hogy a képző műhely és tulajdonosa neve a végzetteknek referenciát nyújtó, szakmai garanciát jelentő is lett egyben. A fejlesztéseket komolyan tervező kisvállalkozások között ma már gyakori, hogy a tárgyi-szakmai fejlesztéseikkel együtt az üzem és a tulajdonos jellegzetességeit - beleértve a szakmai és emberi felkészültséget is - magán hordozó szakember-utánpótlásra van szükségük. A tulajdonosok egyre inkább elszakadnak a termeléstől, a közvetlen munkavégzéstől, de az igényes munkát kínálók ugyanazt várják el alkalmazottjaiktól, mint önmaguktól: legyenek képesek egyenértékűen helyettesíteni őket szakmai területen. Ez azonban csak karakteres oktatással, szakmai neveléssel, az utánpótlás saját, vagy garanciát vállaló műhelyben történő kiképzésével történhet. A cég személyi és szakmai fejlesztésén dolgozó magánvállalkozók a tanulók kiválasztásánál kezdik a szakember-utánpótlásuk biztosítását. A náluk jelentkező tanulókat minél jobban meg kívánják ismerni, a családi hátterüket, mint biztosítékot, kipróbálják a gyerekeket szakmai rátermettség, kézügyesség szempontjából is, rááldozva néhány napot vagy egy-egy szombatot is. Egyre több kisiparos köti a felvételnél az elérendő tanulmányi eredmény minimális szintjét, valamint azt is, hogy a tanulója tegyen a szakmunkás- vizsga után érettségit vagy mestervizsgát, szerezzen meg hatósági vizsgákat, jogosítványokat, tanuljon meg egy idegen nyelvet, amennyiben a tanulóhelyén szeretne maradni. Ráfizetés után profit A tanulótartásnak természetesen vannak egyéb, közvetlen előnyei is. A szakképzést megfelelő szinten végző iparosok vallják: a tanulóképzés a három év alatt rentábilis lehet, az első év ráfizetését a második évfolyam egyenlege és a harmadikosok profittermelése kiegyenlíti. Vannak ezen túl olyan ún. két, vagy több emberes tevékenységek, amelyhez a mestereknek segítségre van szükségük, amely alatt a tanítást is elvégzik. Azok az iskolák, amelyek perspektivikus képzésre vagy gazdasági szükségletet közvetlenül kiszolgáló, kiegészítő oktatására készülnek, ebben az évben is kaphattak támogatást pl. korszerű műanyaghegesztő berendezésre, annak vizsgával egybekötött oktatására, mező- gazdasági erőgépre (traktorra), a mezőgazdaságban elengedhetetlen jogosítvány megszerzését megalapozó oktatásra, a világ élvonalába tartozó, japán programozható ipari varrógépek vásárlásához, a megyei farmerképző hálózat újabb tagjának kialakításához. Az 51 megyei pályázatból 33 volt leginkább támogatható a rendelkezésre álló összegből. Czuczor József Ez az érme sokat ér ma Jóval többet, mint a- mennyit az ókori Pannóniában ért. Persze Marcus Aurelius ideje óta a pénzpiacokat a legkülönfélébb változások érték, s ma már nem csupán a fémpénz az érték. A Budapest Bank Aquincum Értékjegy II/A ellenáll az időnek. Egy év múlva éppúgy jóval többet ér, mint ahogy az Aquincumban talált denarius értéke is növekedett az évszázadok alatt. Az Aquincum Értékjegy II/A, amely az Aquincum értékjegysorozat legújabb tagja, egy biztos alapokon nyugvó befektetés. Lejárata egy év, kamata garantált kamatból és kamatprémiumból tevődik össze, induló kamata évi 20 százalék. Kapható 10.000 és 100.000 forintos címletekben a Budapest Bank Rt. fiókjaiban. t Aquincum Értékjegy ii/a k Budapest Bank RT.
