Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-29 / 266. szám

1993. szeptember 29., szerda uj Dunántúli napló 3 Csak összefogás segíthet a Rácz Aladár Közösségi Házon Cigány kultúra és pénztelenség Kobaltéval a XXI. század küszöbén Új szín a pécsi Széchenyi Gimnázium humán tagozatán A Rácz Aladár Közösségi Ház Pécs belvárosában talál­ható. Esetenkénti, színvonalas kiállításaira, programjaira nemcsak cigányok, magyarok is kíváncsiak, az elmúlt néhány évben komoly törzsközönsége alakult ki. A ház azonban, fennállása óta komoly anyagi gondokkal küzd. Erről kérdeztük Kosztics Ist­vánt, a házat működtető Ci­gány Kulturális és Közműve­lődési Egyesület vezetőjét, aki elmondta, hogy az egyesület 1989 tavaszán alakult meg. Már akkor felmerült az az igény, hogy nagyon jó lenne egy kis központot létrehozni, ahonnan irányítani lehetne az egyesületet, és ahol a cigány művészek és a tagok össze tudnának jönni. Az akkori városi tanácsnál kezdeményezték egy épület megszerzését. Ki is jelöltek egy nagyon romos épületrészt az Ady Endre úton. Közben, ismerősök révén tudomást szerzett arról, hogy a József utcában van egy eladó magáningatlan, amely mégis­csak a város központjában fek­szik. Ez kedvezőbbnek tűnt, hiszen hasonló funkciót szán­tak neki, mint amilyet a többi nemzetiségi ház is - a Lenau és a Senoa - ellát. Erre azért is lett volna nagy szükség, mert a cigányság olyan helyzetben van jelenleg, amelyből csak a kultúra, a mű­velődés által lehet őket fel­emelni. 1990-ben nyitott ezek után a József utcai Rácz Aladár Kö­zösségi Ház, melynek megvá­sárlásához négy szervezet adta össze a pénzt: a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Magyarországi Nemzeti és Et­nikai Kisebbségi Alapítvány, Pécs Város Tanácsa és a Bara­nya Megyei Tanács. Abban reménykedtek, hogy nem kis türelemmel, ki lehet harcolni a majdani önkor­mányzatoknál azt, hogy az épületet felújítsák, és a műkö­déshez szükséges kis összeget biztosítsák. Azt szerették volna elérni, sajnos eredménytelenül, hogy legyen évi költségvetése az épületnek. Ugyanis hiába nyernek el pályadíjakat, abból csak az a program valósítható meg, amire az összeget elnyer­ték. De pályázati pénzekből nem lehet fedezni a ház fenntartási, biztosítási költségeit, az ál­landó nyitvatartási. Egyetlen támogatójuk volt eddig, dr. Páva Zsolt alpolgármester, aki a saját keretéből adott az első negyedévben ötvenezer forin­tot. Mint Kosztics István el­mondta, minden szeptember­ben ír levelet a városnak és a megyének, hogy iktassák be a költségvetésükbe szerény igé­nyeiket. Soha nem kapott rá választ. Ha a város és a megye 250-250 ezer forintot tudna évente biztosítani a műkö­désre, amely ezen a szinten csekélynek mondható, nem lenne semmi gondjuk. Más le­hetőségük pedig nemigen van, hiszen ellentétben a többi nem­zetiségi házzal, ők kizárólag magukra vannak utalva. Pedig rengeteg tervük van: szeretnének regionális múze­umi szobát kialakítani, műhe­lyeket létrehozni a padlástér­ben, ahol festők, keramikusok, fafaragók, kosárkötők, teknő- vájók képezhetnének ki mun­kanélkülieket mára már elfele­dett szakmák ismereteire. Dr. Páva Zsolt alpolgármes­tert is megkérdeztük, mi a vé­leménye a Rácz Aladár Közös­ségi Ház gondjairól. Elmondta, hogy a ház valóban eseti jel­leggel működik. Ad hoc programok vannak, ad hoc költségvetés mellett, így valóban nem lehet tisztes­ségesen előre tervezni. Tisztá­ban van azzal, hogy az in- nen-onnan odacsöpögtetett pénz kevés. Dr. Páva Zsolt elmondta, hogy levelet írt Fodor Gábor­nak, az országgyűlés illetékes bizottsága elnökének, ugyanis azt szeretné, ha a támogatás or­szágos szintről is és helyi szintről is tervezhető, állandó lenne. Beszélt Pécs város kulturális bizottságának tagjaival is, akik azt nyilatkozták, hogy hajlan­dók nagyobb összeggel támo­gatni a házat, illetve ezt java­solni fogják a közgyűlésnek. Páva Zsolt bízik abban, hogy 1994-ben ez a probléma meg­oldódik, de csak úgy, hogy mindenkinek, akinek ebben felelőssége van, az országgyű­léstől a városi és megyei köz­gyűlésig, összefog. Cs. L. Kőbalta, csontból csiszolt varrótű, őskori ruhabutik. Mindez nem tévedés a XXI. század küszöbén? A Széche­nyi Gimnázium I/E osztályá­val indult el az a furcsa idő­vonat, melyen a diákok a régmúltban kalandozhatnak. Ebben az osztályban tanuló harminchárom diák speciális humán képzésben részesül, melynek lényege, hogy a le­tűnt korok történelmét, iro­dalmát, valamint művészeteit korhű párhuzamban tanul­ják. E kezdeményezés az or­szágban egyedülálló.- Az ötlet már két éve foglal­koztat, azonban a megvalósulá­sára ez idáig vámunk kellett - mondta Pasku Györgyi, az I/E osztályfőnöke, irodalomtanár. Tematikánkban ki akarunk lépni a hagyományos tanár-diák felállásból. Ugyanis az eddigi humán oktatásban gyakorolt tendencia az, hogy a tanórák menete szokványos. Miszerint a tanár előad, a tanuló pedig hall­gat, vagy dolgozatot ír. A szó­beli feleltetés, a közös kommu­nikáció hiánya a gyerek felké­szülését passzívvá teszi. Hiszen abban a reményben, hogy a havi szokásos egy feleletét letudta, már nem készül folyamatos in­tenzitással a következő órákra. Ezért felkészülésé egyeletlenné, esetlegessé válik. Új szemléletünk szerint alakí­tottuk ki az osztálytermünket is, lehetőséget adva a tanórákon történő kötetlen beszélgeté­sekre. Közben a tanárok figye­lik a beszéd- és koncentráló­készséget is. A gyerekek nem csak tanulják, hanem át is élik a múlt történelmét, azok esemé­nyeit, értékeit. E célt szolgálja az úgynevezett „Kortükör” já­ték, ahol a diákok belekóstol­hatnak, a makettkészítésen ke­resztül a piramisok szerkezeti Terítéken a minőség Immár 4. alkalommal rende­zik meg az országos Minőség konferenciát Debrecenben ok­tóber 4-6 között. Ennek közép­pontjában a Magyar termékfele­lősségi törvény áll, amely jövő év elején lép életbe. A résztve­vők megvitatják az ebből adódó feladatokat és a minőségbiztosí­tási rendszerek kiépítésének hasznosságát. Kamarabérleti csemegék Új törekvésekkel jelentkezik a Pécsi Nemzeti Színház Kamara- színháza. Ezt tükrözi az október 15-éig még megvásárolható ka­marabérleti összeállítás is, mely­ben Magnin: A tékozló fiú haza­tér, Bódy Gábor: A tüzes angyal, Henley: A szív bűnei című da­rabjai mellett egy kamaraba- lett-produkció is helyet kapott. Sorra épülnek az új házak Abaliget határában. A jobb megközelíthetőség végett a helyi önkor­mányzat közel nyolcszáz méteres szakaszon építtet járdát az új lakótelephez. A munka a jövő hét végére készül el. Fotó: Szundi György Képernyő előtt | Mélyinterjú a levesből A Jókai-bablevesben főtt (ál)cápák úszkáltak, letörede­zett fogakkal. Bízvást érezhetik úgy, hogy ez most már az ő vi­láguk. A főszakács a televízió­nál manapság divatos, s immár formaruhaként is elismert csi­nos kis Nahlik-kötényben ka- vargatja levest, és elégedetten nyugtázza, ha a főtt (ál)cápák engedelmesnek mutatkoznak; úgy tesznek mintha az unatkozó kékbálnákat volna erejük időn­ként megkergetni. Nem kellett volna annyi bab­levest enned, mondta a felesé­gem, amikor másodszor is fel­rázott legédesebb álmomból; al­szol?!, szólt rám ismételten mértéket tartó részvétlenséggel a hangjában, de ez a részvétlen­ség inkább csak annak a kene- teljes igyekezetnek szólt, ahogy A Hét - immáron szívünkhöz simulóan - kezdődni szokott. Ez A Hét, meg kell nézned! ­figyelmeztetett jegyzetírói köte­lességemre -; valóban az, mo­tyogtam; a soros purgatórium, a pokolbéli kondér, amiben egy egész ország fövi tisztára magát hétről hétre, a késő estékből is kifőzték már felmenőink Állami Áruházát, a 2x2 néha 5-öt és ro­konait, megnyugodhatunk, hogy Latabár Kálmán és más bűnös ártatlanok se kísértenek már, én pedig az előbb már egy nagy, piros uszonyú ponty vol­tam álmomban. Ennél is fel- emelőbb, hogy ott lebeghettem egy darabig asztal és a lassan hűlő bableves fölött. Majd gon­doltam egyet és továbbúsztam. Akadálytalanul, könnyedén. Ott fönn a szobalevegőben, azzal a reménnyel, hogy nem akadok a torkán senkinek sem. Már ki tudtam nyitni mindkét szemem legalább résnyire -, de ez még mindig A Hét, az akvá- rium-Magyarország volt védett aranyhalaival, pontyokkal, sü­gérekkel, cápákkal, és akkor beúsztattak egy harcsabajszút is, karizmatikusát, szemben vele a purg-őrrel (hazugság- vizsgáló gépre még nem telik), majd nagyot szippantottak az akvárium kissé poshadt vizéből, azután már csak a játékos, önfe­ledt bugyborékolás zaja hallatt- szott, mintha csak kergetőzné- nek. De a harcsabajszú, a mi­niszter-jelölt, az Istennek se vette a lapot, pedig ha veszi, akkor jutalmul igazán ízes fala­tok, a feljelentett Pető Iván és egész rokonsága lett volna ki­osztva ozsonnának, megkenve és hozzácsapva ősök és bűnök veleje, ha másképp nem, akkor csak úgy kukoricaként vagy babszemenként beleszórva a vízbe, főzögetve és kavargatva; hátha följön azonmód a föl­színre mind ami trutymó, hogy akár a zsizsikes babszemek, ott úszkáljanak a lé színén. Nem is tudom, van-e jobb módszer el­érni a célt, hogy félre-Beszélő- ket, s más eszmedugulást, reke- déseket beöntésekkel, önkibe- széléssel megszüntessünk, hogy kokettálásokat és paktálásokat feltárjunk, s mint megannyi szunnyadó kelést borogassunk, hogy következményeit - ba- leszmesajgás, címkézés, új Pa­rabola - mint a magyar szellem megannyi ferdülését megakadá­lyozzunk; bűnös cimboraságok, félrenézések, gyanakvások ír­magját kiirtsunk, hogy az álvé­lelemnek, álműködésnek elejét vegyük, a szándékkal keltett homálynak fátylát hősin felsza­kítsuk, s hogy a kérdés a gazda­ságra legyen kihegyezve még ott a víz alatt, a fortyogó fedő alatt is, akár egy nyárs? S még ott az álomi kérdés, lehet-e olvasni Beszélőt, ülve a bablevesben? Bóka Róbert Az eredeti anyagokból készült ruhákat, eszközöket és az ókori építészetet ábrázoló maketteket kiállítás mutatja be az iskolában Fotó: Szundi György titkaiba, vagy átélhetik egy ko­rabeli görög olimpia előkészíté­sét és lebonyolításának izgal­mait. Itt a fantázia határok nélkül szárnyal. Az egyik kislány pél­dául csirkecsontból őskori var­rószerszámot csiszolt, mely óri­ási segítségünk volt az ősember korhű ruháinak az elkészítésé­ben. A tanárnő büszkén mutatta a kőbaltát, mely tökéletes mása az ősember első szerszámának. Ezen eszközök elkészítéséhez hétfőnként az utolsó két órában, kint a természetben keresgélik a hozzávalókat. A lelkesedés akár a tanár akár a diák szemszögé­ből nézve is fantasztikus. Tehát varrnak itt csont segítségével őskori ruhákat, elkészítik Cali­gula kedvenc ételét, vagy éppen színdarabban játszák el a nagy Róma bukását. A hangulat kitűnő, a gyere­kek élvezettel és várakozással várják az újabb tanórák rejtett titkait, melyek megismertetik velük a letűnt korok viharos, véres eseményeit. Az atomerőmű nem hazudik A hulladékok átmeneti tárolása a Mórágyi rögben A paksi atomerőmű tanult Ófalu példájából, és ma már nagyobb figyelmet szentel arra, hogy a lakossággal folyamato­san kell a kapcsolatokat ápolni- mondotta dr. Petz Ernő vezér- igazgató, aki az erőműben hét­főn fogadta és tájékoztatta az ott folyó munkáról dr. Latorczai János ipari minisztert, és a kísé­retében megjelent dr. Szűcs Ist­ván helyettes államtitkárt, va­lamint az ÁV Rt. vezérigaz­gató-helyettesét, dr. Kocsis Ist­vánt. A találkozón megjelent az MVM Rt. több munkatársa, dr. Halzl József vezérigagzató ve­zetésével. Dr. Petz Ernő elmondta, hogy a paksi erőmű - amely az or­szág energiaszükségletének 41,6 százalékát biztosítja -, ki­állja a nemzetközi összehasonlí­tás próbáját is. Elkerülhetetlen­nek látszik azonban néhány probléma megoldása: a kiégett kazetták visszaállítása Orosz­országba, illetve átmeneti táro­lása, a kis és közepes aktivitású hulladékok tárolása. Ez utóbbi esetében jövő év végéig ki kell jelölni a végleges telephelyet. Erre az úgynevezett Mórágyi rög lenne a legalkalmasabb. Megkezdődött már a konzultá­ció a térség településeinek ön- kormányzataival.- Az atomerőmű nem hazudik- mondotta a vezérigazgató, és hangsúlyozta a korrekt tájékoz­tatás szükségességét. A vezérigazgató tájékoztató­jára reflektált Latorczai János. A miniszter a közelmúltban tett oroszországi útja kapcsán el­mondta: nem várható, hogy az orosz fél új alapokra akarná he­lyezni az együttműködést. Ez azt jelenti, hogy a nukleá­ris alapanyagot továbbra is szál­lítja, a hulladékot pedig egy ideig még fogadja az orosz fél. Ezzel együtt fel kell készülni a hulladék hazai tárolására. Belga és kanadai tapasztalatok alapján az úgynevezett száraz anyagos tárolás megfelelő módszernek látszik - a legsűrűbben lakott területen is használják -, körül­belül tízezer év múlva „tör a felszínre a sugárzás” - mon­dotta az ipari miniszter, majd hozzátette, ez elég hosszú idő ahhoz, hogy az újabb izolálás hatékony módszereit kidolgoz­zák ... Mint ismeretes, az IMF a ha­zánknak nyújtandó további hite­leket ahhoz kötötte, hogy a vil­lamos energia fogyasztói ára is költségarányos legyen. A kö­zelgő energia-áremelés kapcsán lapunk kérdésére az ipari mi­niszter elmondta:- A közepes hatásfokú szén- tüzelésű villamos erőművekben 6,50 és 7 forint 50 fillér közötti áron állítanak elő egy kilowatt- órányi villamos energiát. A 7,50-es ár tehát a közepesnél ki­csit rosszabb erőművek költsé­geit fedezni. A szakszervezetek is belátták, hogy szükséges az áremelés, amely remélem, nem jelent a fogyasztóknak „nagy feszítést”, ugyanakkor vala­mennyit javítani fog a villa­mosművek rentabilitásán.-A legtöbb árucikknél elis­merik a nagy tételben való vá­sárlást. Az áram estében épp a nagyfogyasztókat sújtják.- A villamos energiát Ma­gyarországon a lehető legdrá­gábban állítjuk elő: - kivéve éppen a paksit - az erőművek 18-26 százalékos hatásfokkal dolgoznak. Figyelembe véve a szénárakat, az egyéb költsége­ket: nem ösztönözhetünk villa- mosenergia-túlfogyasztásra. (Tolnai Népújság) í k k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents