Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-26 / 263. szám

Németh Csilla Pécs idei szépe Fotó: Szundi Gy. Csilla, a Pecs Szépé cím kitartó ostromlója Már nem tör új szépségbabérokra, a szakmájában kíván bizonyítani Az egyszerű halandó azt gondolná, hogy az igazán szép hölgyek naponta legalább 10 órát alszanak. Németh Csilla, akit egy héttel ezelőtt a Pécsi Nemzeti Színházban választott a zsűri Pécs Szépévé, rácáfol erre. Közvetlenül a verseny utáni napon beszélgettünk a pé­csi Iparos Házban, ahol modell­ként alkalmazták egy fodrász­bemutatón. Mint mondotta, az éjszakába nyúló ünneplés után csak hat órát töltött az ágyban, de ennél többet más napokon sem alszik. Könnyű annak, aki hat órás alvás után is szép és fitt - mondhatnák irigyei. „Alkati kérdés” - jegyzi meg ő. Az mindenesetre valószínű, hogy szépségét, frissességét részben döntő előtt és után akképp véle­kedtek, hogy gyenge volt idén a Pécs Szépe mezőnye, és nem ér­tik, hogy hol maradtak az iga­zán szép leányok. Hát kérem ilyen ez a verseny. Nevezni kell. Olimpiát is csak az nyerhet, aki elindul az ötka­rikás versenyeken... S ha már a sportról van szó, érdemes felidézni a mondást, mely szerint „veszíteni tudni kell”. Csilla ugyanis nemcsak arról tett tanúbizonyságot, hogy a győzelemre képes, hanem egy évvel ezelőtt már arról is, hogy méltósággal tudja viselni a si­kertelenséget. A tavalyi verse­nyen indulva ugyanis nem ért el helyezést. Miután megszabadult néhány kilójától, ismerősei rá­beszélésére döntött úgy, hogy ismét nevez a választásra. Kitar­tását ezúttal méltóképpen ju­talmazták a pontozók. Csilla elmondta még, hogy bár időnként manökenkedik is, nem tör újabb babérokra a so- ronkövetkező szépségverse­nyeken. Kérésünkre ennek elle­nére elárulta szépségének ki­lókban és centikben mérhető je­gyeit. E szerint az idei Pécs Szépe 170 centiméter magas, a mellbősége 87, derékbősége 60, csípőbősége pedig 89 centimé­ter. A magam részéről úgy gon­dolom, hogy mindezek elég meggyőző számok. Az egyéb jellemzőkről, az arc vélt, vagy valós bájáról pedig beszéljen az írásunkhoz mellékelt fénykép, amely az eredményhirdetés után készült. Balog Nándor A Görögországba induló nyugdíjasok egy csoportja Fotó: Hári C.Péter Kisnyugdíjasok Görögországban Még sohasem voltak külföldön Kastély, csobogó szökőkutak nélkül Díjugrató lovasverseny A néhai dr. Nyéki-Takáts Fe­renc, az évtizedekig Mohácson élt és dolgozott neves állatorvos emlékére idén második alka­lommal rendezik meg a város­ban a mind nagyobb számú résztvevőt vonzó díjugrató lo­vasversenyt. Ma délelőtt 9 órá­tól az Eszéki út melletti pályán, a Geishauser Sándor tulajdoná­ban lévő lovastanyán kezdő- és sportlovas kategóriában ver­senyzők szállnak nyeregbe, majd a második fordulón az összevetés délután 2 órakor kezdődik. Az egésznapos prog­ram keretében lovastomával és pónifogat bemutatóval is szóra­koztatják a lovasnapon megje­lenőket. Kelet-európai gyereklap Magyarországon Barangoló címmel október 1-től gyereklapot jelentet meg az Anyanyelvi Konferencia, a Magyar Nyelv és Kultúra Nem­zetközi Társasága - jelentette be Korczonai Katalin alelnök az elmúlt hét végén, a választmány ülését követő sajtótájékoztatón. A kelet-európai gyereklapot Magyarországon állítják össze a határon túli régió gyereklapjai­nak anyagaiból. Az alelnöknő azt is hozzáfűzte: a határon túli gyerekújságok támogatására alapítványt hoznak létre. Pomo- gáts Béla elnök a választmány nyilatkozatát ismertette. Ebben „kifejezik elkötelezettségüket a kisebbségi sorban élő magyarok kulturális felemelkedésének és az egész magyarság szellemi és lelki egységének szolgálata mellett”. Az Anyanyelvi Konfe­renciát az állam az idén 1,7 mil­lió forinttal, egy amerikai ado­mányozó pedig 2000 dollárral támogatja. Pénteken este a pécsi Domus Aruház parkolójából kigördült egy televízióval és minibárral felszerelt, légkondicionált pa­norámabusz 44 kisnyugdíjassal, s elindult Görögországba, hogy azok, akik még sohasem voltak külföldön, tengert csak képes­lapon és filmen láttak, most ténylegesen is rés/esei lehesse­nek ennek az élménynek. Az utat a Dráva Kft. utazási irodája, a Bonus Tourist szer­vezte. Mint Moldván Lászlótól, a kft. ügyvezetőjétől megtud­tuk, az iroda amúgy is sokat költ reklámra, úgy gondolták, hogy valami hasznos célra is fordít­hatnák a pénzt. Ezért felkeres­ték a pécsi önkormányzatot az együttműködés reményében, akik nagyon készségesek vol­tak. Végül is a Pécsi Nyugdíjas Klub választotta ki azt a 44 kis­nyugdíjast, akik még sohasem voltak külföldön. A Bonus a következő években is szeretne utaztatni nyugdíjasokat, minden évben máshová. Feltételük csu­pán az, hogy három év leforgása alatt nem utazhat ugyanaz. Dr. Páva Zsolt alpolgármes­ter elmondta, hogy az ötlet ere­detileg Schillinger Erzsébet al­polgármesteri referenstől szár­mazik. Miután a Bonus Tours magáévá tette az ötletet, a város először úgy határozott, hogy ki­fizeti a nyugdíjasok biztosítá­sait, valamint fejenként ad húsz márka zsebpénzt. Később a há­rom tisztségviselő, Krippl Zol­tán főpolgármester és a két al- polgálmester, Mikes Éva és Páva Zsolt az egyéni keretükből még 70-70 ezer forinttal hozzá­járultak az utazási költségek­hez. A kinttartózkodás költsé­geit, a bonyolítást, idegenveze­tést stb. a Bonus állta. Páva Zsolt elmondta, hogy ezt gesz­tusnak tekinti, nyilvánvaló, hogy ettől nem fognak a nyug­díjasok jobban élni, nem válik sorsuk jobbá, de minden való­színűség szerint maradandó él­ménnyel lesznek gazdagabbak, ez pedig jó érzéssel tölti el mindazokat, akik ehhez hozzá­segíthették őket. CssL. A gyönyörűen felújított keszthelyi Festetich-kastélyt, s az épületet körülölelő csodála­tos parkot rengeteg hazai és kül­földi látogató keresi fel - nem ok nélkül. A múzeumokban sok a látnivaló, az ápolt, kis víze­séssel, tóval, növényi ritkasá­gokkal, szökőkutakkal tarkított parkban igazán felüdülés sé­tálni, a ritka szép környezet re­mek lehetőséget kínál a fotó­záshoz. Egy dolgot azért nem igazán ért az ember: szeptember közepén, hétvégén, amikor több százan keresik fel a kastélyt, s fizetik meg a borsos múzeumi belépőt, vajon miért nem mű­ködnek a szökőkutak? Ábrahám Béláné gazdasági igazgatótól megtudtuk, techni­Tegnap délután kezdődött és ma fejeződik be Beremen- den a Nemzetiségi Napok eseménysorozata, melyet a ta­valyi sikeres nyitány után immár hagyományteremtő célzattal rendez meg a helyi önkormányzat. A beremendi képviselő-testü­let Nemzetiségi és Kulturális Bi­zottsága által' életre hívott ren­dezvénysorozat tegnapi prog­ramja a délután három órakor induló zenés toborzóval vette kezdetét. A fúvósok a Szabadság téren, illetve a sportpályán hív­ták fel a figyelmet a fél négykor, a főtéren kezdődő kulturális mű­sorra. A meghívott néptánc-cso­portok bemutatója előtt Hendl József polgármester köszöntötte a vendégeket és Beremend pol­gárait. kai okok miatt már több hete nem tudják bekapcsolni a szö­kőkutakat. Arról van ugyanis szó, hogy saját vízkészletből - csapadékvízből, talajvízből - szeretnék megoldani a park ön­tözését, s emiatt egy 500 köb­méteres tározót létesítenek. A munka azonban olyan eljárással történik, amely nem teszi lehe­tővé a szökőkutak működteté­sét, s ezért még egy, két hóna­pig ezúton is kéri a látogatók megértését. Megjegyzésünk: erről a tény­ről talán tájékoztatni lehetne a betérőket - akár a kastély pénz­táránál -, nehogy azt higgyük, hanyagság, feledékenység miatt nem szöknek a kutak. R. N. A főként a lakosság német és horvát nemzetiségű tagjai tiszte­letére rendezett Nemzetiségi Napok alkalmából tegnap este a mohácsi Kapelle Carawanka ze­nekar fellépésével bált rendeztek a községi művelődési otthonban, míg a mozi előterében a a helyi asszonyok kézimunkáiból nyílt kiállítás. A mai napon a progra­mok délelőtt fél tizenegykor folytatódnak. A temetőben előbb Pásztor Gábor plébános celebrál szentmisét, ezt követően pedig felavatják a mintegy négy méter magas, márvány bontású n. vi­lágháborús emlékművet. A vasárnapi jó hangulat kiala­kulásához és teljessé tételéhez a hagyományos beremendi búcsún kívül remélhetőleg az NB Il-es labdarugók is hozzájárulnak győzelmükkel. P. Zs. Nemzetiségi Napok Beremenden Térzene, néptáncosok, emlékműavatás A rádió bemondta - de én a tévében is láttam - azt a kis pesti ünnepséget, ahol a nemrég bevonult katonák esketése zaj­lott le, és ott láttam két magas­rangú tiszt közöt állva a magas, tekintélyes termetű papot, fehér reverendában, aki szintén kö­szöntötte az újoncokat, fegyel- meztette őket az emberséges magatartásra, és arra is, hogy feladatuk a haza megvédése, a katonák ezután díszlépésben el­vonultak a parancsnokok és meghívott vendégek előtt. Ha­sonló élményben nekem - an­nak idején - nem volt részem, mert amikor én a „seregben” honvédkedtem, közel sem nagy lelkesedéssel, pappal nem talál­koztam a laktanyában, ám mö­göttem már volt néhány év, amely tanúsíthatja egyházi kap­csolatomat, az iskola homlokza­tán lévő feketebetűs feliratról is az volt olvasható, hogy „.. .rom.kath.elemiiskola”.Első áldozós időmben sötétkék mat­rózblúzba, majdnem térdig érő „rövid”-nadrágba öltöztetett Anyám, a mellemre fehér sza­laggal felerősített mű gyöngyvi­rágot tűztünk, ahogy ez illő, szóval mély áhítattal térdeltem le a templomi szentély korlátja elé társaimmal együtt s vártuk az ostyát, amit az áldoztató pap kinyújtott nyelvünkre helyezett. A vasárnapi misékre is emlé­kezem, a kismise rövidebb ideig tartott, a nagymise idejét már megnyújtotta a prédikáció is, meg nem kettő, hanem ott már négy ministráns segítette a pa­pot a ceremónia levezetésében. Az ünnepi hangúlatban mindig kipirosodott az arcunk, jó illata volt a parázsló tömjének, a pad­sorokban ülő öregasszonyoknak meg almaszaguk volt, ami elke­veredett a kalapos naccságák enyhe kölnifelhőjével. Az évente kétszer előírt lelkigya­korlatok már nem tudtak meg­pünkösd már csak azért is gyö­nyörű volt, mert tavaszt jelzett a naptár és tavaszon minden szép, csak a halál nem, de a halálról az ifjúság soha sem beszél, nem is gondol rá, még szép. A má­jusi és októberi mindennapos li­tániák már romantikus órákat szereztek számunkra, mert má­jusban orgonacsokrokkal aján­sem, hát a papokról még nem is írtam, a peremvárosi jó öreg plébánosról, Haller János bácsi­ról, aki - már újságírógyakor­nok évemben - meglátott a szerkesztőségben és enyhe szi­gorral megrótt, hogy mostaná­ban nem lát engem a nagymi­sén, meg a kedves Shelter Pali bácsiról, inasiskolai hitoktatóm­Ne ölj, mondja a tízparancsolat hatni az órákig tartó csendes meditáció a tinédzser korú gye­rek számára már unalmat ho­zott, amelyet persze azért feled­tetett az olyan fényes egyházi ünnep, mint a karácsony, a hús­vét, vagy a pünkösd. Főleg hajó nagy hó volt és szenteste mond­juk esett is nagy pelyhekben, az éjféli mise orgonamuzsikája pedig egyenesen felmelegítette a lelkünket. A húsvét meg a dékoztuk meg a templomból este kilépő kislánykákat, ősszel meg korán sötétedett és a tánc­iskolában megismert lányokat megüdvözülten kisértük a temp­lomba, majd onnét haza, hogy még egy röpke időt hancúroz- zunk velük az utcán, vagy a ka­puk előtt, míg csak a szülői szi­gor be nem parancsolta őket va­csoraasztal mellé... ... Na de hogy el ne felejt­ról, aki időnként főcserkészi egyenruhában vonult végig csa­patával, a Fő utcán, vagy Wink­ler Alajos esperes úrról, aki minden hittanórán úgy elvert nehányunkat vastag nádpálcá- •jával, mint kocsis a lovát, dü­hödtem szinte eszelősen, meg­vadulva, ami igazán különös magatartás egy paptól. Dehát nem vagyunk egyformák, leg­följebb ténykedése volt az első momentum, amely elindított az egyháztól való eltávolodásom útján, végérvényesen. Ám ate­ista világképem kialakulásának közel sem ez volt egyedüli oka. Most is mi történt, szóval, ahogy jeleztem dolgozatom ele­jén, a fenti ünnepségen a magas­rangú pap a haza védelmére szó­lította fel a katonákat, bár csak ne mondta volna, hiszen a haza védelme mi más, mint felké­szülni az ölésre, hogy az „ellen­séget” le kell lőni, különben ő lő le téged, mert őt is - a túloldalon - éppen úgy biztathatja egy pap a haza védelmére, a ravasz meg­húzására, mint emítt, azon a múlt heti ünnepségen. Ha egy tábor­nok biztatja így a katonát, azt - esetleg - megértem, neki ez a dolga, azért tábornok, de pap ké­rem, ezt ne tegye, ne keveredjen bele ilyen ügyekbe. Elhiheti ne­kem, nem jó propaganda ez, gondolkodjon el ezen, elvégre a jó pap holtig tanul, nem igaz? 4 Új VDN 1993. SZEPTEMBER 26., VASÁRNAP t 4 4 a sportnak köszönheti. Koráb­ban kitartóan atletizált, igaz, ebből mára már csak a napi fél órás futás maradt. Az említett fodrászbemuta­tón egyébként a „hóhérakasz­tás” tipikus esete fordult elő, ugyanis az Iparos Házban mo­dellként szerepelt „egy napos Pécs Szépe címvédő” maga is fodrász. Komlón dolgozik, ott laknak szülei is.-Nagyon örültem a tegnapi győzelemnek, de őszintén megmondom, hogy nem számí­tottam rá. Egyáltalán nem tar­tom magam Pécs legszebb nő­jének, biztos vagyok abban, hogy nálam szebb lányok tucat­jával szaladgálnak az utcán. A szerény szépség ezzel meg is válaszolt azoknak, akik a Rádió mellett...

Next

/
Thumbnails
Contents