Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-26 / 263. szám
Németh Csilla Pécs idei szépe Fotó: Szundi Gy. Csilla, a Pecs Szépé cím kitartó ostromlója Már nem tör új szépségbabérokra, a szakmájában kíván bizonyítani Az egyszerű halandó azt gondolná, hogy az igazán szép hölgyek naponta legalább 10 órát alszanak. Németh Csilla, akit egy héttel ezelőtt a Pécsi Nemzeti Színházban választott a zsűri Pécs Szépévé, rácáfol erre. Közvetlenül a verseny utáni napon beszélgettünk a pécsi Iparos Házban, ahol modellként alkalmazták egy fodrászbemutatón. Mint mondotta, az éjszakába nyúló ünneplés után csak hat órát töltött az ágyban, de ennél többet más napokon sem alszik. Könnyű annak, aki hat órás alvás után is szép és fitt - mondhatnák irigyei. „Alkati kérdés” - jegyzi meg ő. Az mindenesetre valószínű, hogy szépségét, frissességét részben döntő előtt és után akképp vélekedtek, hogy gyenge volt idén a Pécs Szépe mezőnye, és nem értik, hogy hol maradtak az igazán szép leányok. Hát kérem ilyen ez a verseny. Nevezni kell. Olimpiát is csak az nyerhet, aki elindul az ötkarikás versenyeken... S ha már a sportról van szó, érdemes felidézni a mondást, mely szerint „veszíteni tudni kell”. Csilla ugyanis nemcsak arról tett tanúbizonyságot, hogy a győzelemre képes, hanem egy évvel ezelőtt már arról is, hogy méltósággal tudja viselni a sikertelenséget. A tavalyi versenyen indulva ugyanis nem ért el helyezést. Miután megszabadult néhány kilójától, ismerősei rábeszélésére döntött úgy, hogy ismét nevez a választásra. Kitartását ezúttal méltóképpen jutalmazták a pontozók. Csilla elmondta még, hogy bár időnként manökenkedik is, nem tör újabb babérokra a so- ronkövetkező szépségversenyeken. Kérésünkre ennek ellenére elárulta szépségének kilókban és centikben mérhető jegyeit. E szerint az idei Pécs Szépe 170 centiméter magas, a mellbősége 87, derékbősége 60, csípőbősége pedig 89 centiméter. A magam részéről úgy gondolom, hogy mindezek elég meggyőző számok. Az egyéb jellemzőkről, az arc vélt, vagy valós bájáról pedig beszéljen az írásunkhoz mellékelt fénykép, amely az eredményhirdetés után készült. Balog Nándor A Görögországba induló nyugdíjasok egy csoportja Fotó: Hári C.Péter Kisnyugdíjasok Görögországban Még sohasem voltak külföldön Kastély, csobogó szökőkutak nélkül Díjugrató lovasverseny A néhai dr. Nyéki-Takáts Ferenc, az évtizedekig Mohácson élt és dolgozott neves állatorvos emlékére idén második alkalommal rendezik meg a városban a mind nagyobb számú résztvevőt vonzó díjugrató lovasversenyt. Ma délelőtt 9 órától az Eszéki út melletti pályán, a Geishauser Sándor tulajdonában lévő lovastanyán kezdő- és sportlovas kategóriában versenyzők szállnak nyeregbe, majd a második fordulón az összevetés délután 2 órakor kezdődik. Az egésznapos program keretében lovastomával és pónifogat bemutatóval is szórakoztatják a lovasnapon megjelenőket. Kelet-európai gyereklap Magyarországon Barangoló címmel október 1-től gyereklapot jelentet meg az Anyanyelvi Konferencia, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - jelentette be Korczonai Katalin alelnök az elmúlt hét végén, a választmány ülését követő sajtótájékoztatón. A kelet-európai gyereklapot Magyarországon állítják össze a határon túli régió gyereklapjainak anyagaiból. Az alelnöknő azt is hozzáfűzte: a határon túli gyerekújságok támogatására alapítványt hoznak létre. Pomo- gáts Béla elnök a választmány nyilatkozatát ismertette. Ebben „kifejezik elkötelezettségüket a kisebbségi sorban élő magyarok kulturális felemelkedésének és az egész magyarság szellemi és lelki egységének szolgálata mellett”. Az Anyanyelvi Konferenciát az állam az idén 1,7 millió forinttal, egy amerikai adományozó pedig 2000 dollárral támogatja. Pénteken este a pécsi Domus Aruház parkolójából kigördült egy televízióval és minibárral felszerelt, légkondicionált panorámabusz 44 kisnyugdíjassal, s elindult Görögországba, hogy azok, akik még sohasem voltak külföldön, tengert csak képeslapon és filmen láttak, most ténylegesen is rés/esei lehessenek ennek az élménynek. Az utat a Dráva Kft. utazási irodája, a Bonus Tourist szervezte. Mint Moldván Lászlótól, a kft. ügyvezetőjétől megtudtuk, az iroda amúgy is sokat költ reklámra, úgy gondolták, hogy valami hasznos célra is fordíthatnák a pénzt. Ezért felkeresték a pécsi önkormányzatot az együttműködés reményében, akik nagyon készségesek voltak. Végül is a Pécsi Nyugdíjas Klub választotta ki azt a 44 kisnyugdíjast, akik még sohasem voltak külföldön. A Bonus a következő években is szeretne utaztatni nyugdíjasokat, minden évben máshová. Feltételük csupán az, hogy három év leforgása alatt nem utazhat ugyanaz. Dr. Páva Zsolt alpolgármester elmondta, hogy az ötlet eredetileg Schillinger Erzsébet alpolgármesteri referenstől származik. Miután a Bonus Tours magáévá tette az ötletet, a város először úgy határozott, hogy kifizeti a nyugdíjasok biztosításait, valamint fejenként ad húsz márka zsebpénzt. Később a három tisztségviselő, Krippl Zoltán főpolgármester és a két al- polgálmester, Mikes Éva és Páva Zsolt az egyéni keretükből még 70-70 ezer forinttal hozzájárultak az utazási költségekhez. A kinttartózkodás költségeit, a bonyolítást, idegenvezetést stb. a Bonus állta. Páva Zsolt elmondta, hogy ezt gesztusnak tekinti, nyilvánvaló, hogy ettől nem fognak a nyugdíjasok jobban élni, nem válik sorsuk jobbá, de minden valószínűség szerint maradandó élménnyel lesznek gazdagabbak, ez pedig jó érzéssel tölti el mindazokat, akik ehhez hozzásegíthették őket. CssL. A gyönyörűen felújított keszthelyi Festetich-kastélyt, s az épületet körülölelő csodálatos parkot rengeteg hazai és külföldi látogató keresi fel - nem ok nélkül. A múzeumokban sok a látnivaló, az ápolt, kis vízeséssel, tóval, növényi ritkaságokkal, szökőkutakkal tarkított parkban igazán felüdülés sétálni, a ritka szép környezet remek lehetőséget kínál a fotózáshoz. Egy dolgot azért nem igazán ért az ember: szeptember közepén, hétvégén, amikor több százan keresik fel a kastélyt, s fizetik meg a borsos múzeumi belépőt, vajon miért nem működnek a szökőkutak? Ábrahám Béláné gazdasági igazgatótól megtudtuk, techniTegnap délután kezdődött és ma fejeződik be Beremen- den a Nemzetiségi Napok eseménysorozata, melyet a tavalyi sikeres nyitány után immár hagyományteremtő célzattal rendez meg a helyi önkormányzat. A beremendi képviselő-testület Nemzetiségi és Kulturális Bizottsága által' életre hívott rendezvénysorozat tegnapi programja a délután három órakor induló zenés toborzóval vette kezdetét. A fúvósok a Szabadság téren, illetve a sportpályán hívták fel a figyelmet a fél négykor, a főtéren kezdődő kulturális műsorra. A meghívott néptánc-csoportok bemutatója előtt Hendl József polgármester köszöntötte a vendégeket és Beremend polgárait. kai okok miatt már több hete nem tudják bekapcsolni a szökőkutakat. Arról van ugyanis szó, hogy saját vízkészletből - csapadékvízből, talajvízből - szeretnék megoldani a park öntözését, s emiatt egy 500 köbméteres tározót létesítenek. A munka azonban olyan eljárással történik, amely nem teszi lehetővé a szökőkutak működtetését, s ezért még egy, két hónapig ezúton is kéri a látogatók megértését. Megjegyzésünk: erről a tényről talán tájékoztatni lehetne a betérőket - akár a kastély pénztáránál -, nehogy azt higgyük, hanyagság, feledékenység miatt nem szöknek a kutak. R. N. A főként a lakosság német és horvát nemzetiségű tagjai tiszteletére rendezett Nemzetiségi Napok alkalmából tegnap este a mohácsi Kapelle Carawanka zenekar fellépésével bált rendeztek a községi művelődési otthonban, míg a mozi előterében a a helyi asszonyok kézimunkáiból nyílt kiállítás. A mai napon a programok délelőtt fél tizenegykor folytatódnak. A temetőben előbb Pásztor Gábor plébános celebrál szentmisét, ezt követően pedig felavatják a mintegy négy méter magas, márvány bontású n. világháborús emlékművet. A vasárnapi jó hangulat kialakulásához és teljessé tételéhez a hagyományos beremendi búcsún kívül remélhetőleg az NB Il-es labdarugók is hozzájárulnak győzelmükkel. P. Zs. Nemzetiségi Napok Beremenden Térzene, néptáncosok, emlékműavatás A rádió bemondta - de én a tévében is láttam - azt a kis pesti ünnepséget, ahol a nemrég bevonult katonák esketése zajlott le, és ott láttam két magasrangú tiszt közöt állva a magas, tekintélyes termetű papot, fehér reverendában, aki szintén köszöntötte az újoncokat, fegyel- meztette őket az emberséges magatartásra, és arra is, hogy feladatuk a haza megvédése, a katonák ezután díszlépésben elvonultak a parancsnokok és meghívott vendégek előtt. Hasonló élményben nekem - annak idején - nem volt részem, mert amikor én a „seregben” honvédkedtem, közel sem nagy lelkesedéssel, pappal nem találkoztam a laktanyában, ám mögöttem már volt néhány év, amely tanúsíthatja egyházi kapcsolatomat, az iskola homlokzatán lévő feketebetűs feliratról is az volt olvasható, hogy „.. .rom.kath.elemiiskola”.Első áldozós időmben sötétkék matrózblúzba, majdnem térdig érő „rövid”-nadrágba öltöztetett Anyám, a mellemre fehér szalaggal felerősített mű gyöngyvirágot tűztünk, ahogy ez illő, szóval mély áhítattal térdeltem le a templomi szentély korlátja elé társaimmal együtt s vártuk az ostyát, amit az áldoztató pap kinyújtott nyelvünkre helyezett. A vasárnapi misékre is emlékezem, a kismise rövidebb ideig tartott, a nagymise idejét már megnyújtotta a prédikáció is, meg nem kettő, hanem ott már négy ministráns segítette a papot a ceremónia levezetésében. Az ünnepi hangúlatban mindig kipirosodott az arcunk, jó illata volt a parázsló tömjének, a padsorokban ülő öregasszonyoknak meg almaszaguk volt, ami elkeveredett a kalapos naccságák enyhe kölnifelhőjével. Az évente kétszer előírt lelkigyakorlatok már nem tudtak megpünkösd már csak azért is gyönyörű volt, mert tavaszt jelzett a naptár és tavaszon minden szép, csak a halál nem, de a halálról az ifjúság soha sem beszél, nem is gondol rá, még szép. A májusi és októberi mindennapos litániák már romantikus órákat szereztek számunkra, mert májusban orgonacsokrokkal ajánsem, hát a papokról még nem is írtam, a peremvárosi jó öreg plébánosról, Haller János bácsiról, aki - már újságírógyakornok évemben - meglátott a szerkesztőségben és enyhe szigorral megrótt, hogy mostanában nem lát engem a nagymisén, meg a kedves Shelter Pali bácsiról, inasiskolai hitoktatómNe ölj, mondja a tízparancsolat hatni az órákig tartó csendes meditáció a tinédzser korú gyerek számára már unalmat hozott, amelyet persze azért feledtetett az olyan fényes egyházi ünnep, mint a karácsony, a húsvét, vagy a pünkösd. Főleg hajó nagy hó volt és szenteste mondjuk esett is nagy pelyhekben, az éjféli mise orgonamuzsikája pedig egyenesen felmelegítette a lelkünket. A húsvét meg a dékoztuk meg a templomból este kilépő kislánykákat, ősszel meg korán sötétedett és a tánciskolában megismert lányokat megüdvözülten kisértük a templomba, majd onnét haza, hogy még egy röpke időt hancúroz- zunk velük az utcán, vagy a kapuk előtt, míg csak a szülői szigor be nem parancsolta őket vacsoraasztal mellé... ... Na de hogy el ne felejtról, aki időnként főcserkészi egyenruhában vonult végig csapatával, a Fő utcán, vagy Winkler Alajos esperes úrról, aki minden hittanórán úgy elvert nehányunkat vastag nádpálcá- •jával, mint kocsis a lovát, dühödtem szinte eszelősen, megvadulva, ami igazán különös magatartás egy paptól. Dehát nem vagyunk egyformák, legföljebb ténykedése volt az első momentum, amely elindított az egyháztól való eltávolodásom útján, végérvényesen. Ám ateista világképem kialakulásának közel sem ez volt egyedüli oka. Most is mi történt, szóval, ahogy jeleztem dolgozatom elején, a fenti ünnepségen a magasrangú pap a haza védelmére szólította fel a katonákat, bár csak ne mondta volna, hiszen a haza védelme mi más, mint felkészülni az ölésre, hogy az „ellenséget” le kell lőni, különben ő lő le téged, mert őt is - a túloldalon - éppen úgy biztathatja egy pap a haza védelmére, a ravasz meghúzására, mint emítt, azon a múlt heti ünnepségen. Ha egy tábornok biztatja így a katonát, azt - esetleg - megértem, neki ez a dolga, azért tábornok, de pap kérem, ezt ne tegye, ne keveredjen bele ilyen ügyekbe. Elhiheti nekem, nem jó propaganda ez, gondolkodjon el ezen, elvégre a jó pap holtig tanul, nem igaz? 4 Új VDN 1993. SZEPTEMBER 26., VASÁRNAP t 4 4 a sportnak köszönheti. Korábban kitartóan atletizált, igaz, ebből mára már csak a napi fél órás futás maradt. Az említett fodrászbemutatón egyébként a „hóhérakasztás” tipikus esete fordult elő, ugyanis az Iparos Házban modellként szerepelt „egy napos Pécs Szépe címvédő” maga is fodrász. Komlón dolgozik, ott laknak szülei is.-Nagyon örültem a tegnapi győzelemnek, de őszintén megmondom, hogy nem számítottam rá. Egyáltalán nem tartom magam Pécs legszebb nőjének, biztos vagyok abban, hogy nálam szebb lányok tucatjával szaladgálnak az utcán. A szerény szépség ezzel meg is válaszolt azoknak, akik a Rádió mellett...
