Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-25 / 262. szám

1993. szeptember 25., szombat új Dunántúli rtapiö 3 Hős vagy áldozat? Hadtörténészek Jány Gusztávról Kongresszus a trombózisról és véralvadási zavarokról A Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság második országos kongresszusát tartják ezekben a napokban Pécsett. A társaság mindössze két éve alakult, tagjai azok az orvosok, akik a vérzékenységgel, egyéb véralvadási zavarokkal, illetve a trombózis betegségekkel fog­lalkoznak. A pécsi kongresszusnak - amelyet tegnap kora délután dr. Losonczy Hajnal docens, a kongresszus elnöke nyitott meg - a szervezője a POTE I. sz. Belgyógyászati Klinikája, valamint a Pécsi Akadémiai Bizottság haematológiai mun­kabizottsága. Magyarországon évek óta a halálozások csaknem 50 száza­léka a szív és érrendszeri be­tegségek miatt következik be. Ebbe a körbe beletartoznak a trombózisos megbetegedések, illetve a különböző véralvadási zavarok is. Trombózisról akkor beszélünk, amikor vérrög ala­kul ki valahol az érrendszer­ben, s ez a rög elzárja a vérke­ringés útját. Ha ez a vérrög le­válik az érfalról, s a véráram­mal eljut a tüdő, a szív ereibe, vagy az agyba, tüdőembóliát, szív vagy agyinfarktust okoz­hat. A trombózist másodlagos betegségnek tartják, gyakran kísérő tünete egyéb betegség­nek. Kialakulására hajlamosító tényező például a cukorbeteg­ség, a daganatos betegségek, de az elhízás is. Létezik vele­született trombózis hajlam is, ebben az esetben a beteg szer­vezetéből hiányzik az a trom­bózis elleni fehérje, ami nor­mális esetben minden szerve­zetben megtalálható. A kétnapos pécsi kongresz- szus fő témája a fibrinolizis, vagyis a rög oldásának módjai. Ez ma divatos téma, ugyanis újabban, ha a szívinfarktusos beteg időben, a tünet jelentke­zésétől számított 4-6 órán belül kórházba kerül, a koszorúérben lévő vérrögöt fibrinolitikus ke­zeléssel feloldják, s ezzel sok esetben megelőzik a szívizom károsodását. Ezzel a módszer­rel jól tudják kezelni az érrend­szer egyéb helyein kialakult különböző típusú trombóziso­kat is. Témába vágó, hogy a kong­resszuson a CHINOIN gyógy­szergyár bemutatta azt a nyu­gati országokban már régebben alkalmazott, de nálunk csak nemrég tözskönyvezett, trom­bózis elleni gyógyszert, amely sokkal jobb hatásfokú, s ugyanakkor a beteget jobban kímélő, mint az eddigi készít­mények. S. Zs. „Mindig vajaskenyeret kért teával” - mondja róla Kincses Zsófia, egykori házvezetőnője. Manapság Siklóson él. Az idős asszony kifejti vitéz Jány Gusz­táv vezérezredesről, hogy „nagyszerű ember” volt, aki - mint mondja - szerfölött kedve­sen fogadta a vendégeket az öt­szobás villa zöld szalonjában. Emlékezete szerint utoljára Horthy Miklós felesége ült a kanapén, amikor ugyanis a fő­méltóságú asszony hírét vette, hogy a frontra kiküldött főtiszt felesége búslakodik, nyomban fölkereste. Valójában nem is érti a hajdani házvezetőnő, hogy a háború után miért jött haza a vezérezredes úr. „Én úgy gondolom - vonja le a követ­keztetést a Baranyában élő mat­róna -, hogy felelni akart a sok áldozatért.” Miként vélekednek ugyaner­ről a hadtörténészek, akik hivatás-szerűen foglalkoznak a Don-kanyarban elpusztult Má­sodik Magyar Hadsereggel. És természetesen a hadsereg pa­rancsnokával, Jány Gusztávval is, akinek a perújrafelvétele A Somogy megyei közgyűlés kisebbségi és vallásügyi bizott­sága csütörtökön a baranyai közgyűlési bizottsággal tartott földvári ülésén ötleteket gyűjtött, hogy nemzetiségein jobban tud­jon segíteni. Mint azt Klencsár Gábor főtanácsos, a bizottság titkára elmondta: a Jogar Hotel­ben tartott fórumon elsősorban a szeptember 27-én kezdődik a Legfelsőbb Bíróságon. Nemeskürty István A most hatvanhét éves had­történész és esszéista már 1968-ban könyvet írt az orosz hadszíntéren elpusztult magyar katonákról. A Requiem egy hadseregért csak évekkel ké­sőbb jelenhetett meg, akkor is jókora vihart kavart. A szerző­ről, aki egyébként hadnagyként fejezte be a második világhábo­rút, tudni érdemes, hogy katona- tiszti családból származik és gyermekkorában személyesen ismerte Jány Gusztávot.-Amikor élt még az édes­apám, a Ludovikán harcászatot tanított. Akkoriban Jány Gusz­táv a Ludovika parancsnoka volt, apám baráti köréhez tarto­zott.- Ma, 1993-ban hogyan véle­kedik róla? Hősnek tartja-e vagy áldozatnak?-Jány sorsa tipikusan ma­gyar sors. Parancsnoki mulasz­tásai miatt felelőssé tehető a rá­bízott katonák pusztulásáért, de somogyiak nyernek tapasztala­tokat, hiszen Baranyában na­gyobb a szellemi potenciál, és több a nemzetiség is. A déli me­gye már értékelte a horvátok, a németek és a cigányság helyze­tét. Somogybán kedvező feltéte­lekkel szeretnék földhöz juttatni a cigányságot, hogy könnyítse­nek a munkanélküliek helyzetén. hogy 1945 után komédia kere­tében ítéljék halálra és agyon is lőjék, az ízléstelen volt.-Ízléstelen? Furcsa kifejezés egy kivégzés, egy kivégzett ese­tében.- Vállalom. A hadbíróság ugyanis sok mindent nem vett figyelembe. Jány vezérezredes­nek például lelkifurdalása volt, ezért jött haza Bajorországból, a biztonságos hadifogságból. Az úriember vállalja tettének kö­vetkezményeit, ezt azonban nem méltányolja a bíróság. A közvéleménynek szüksége volt egy bűnbakra.- Hősnek tartja tehát Jány Gusztávot vagy áldozatnak?- Ha mindenáron ragaszko­dik ezekhez a kategóriákhoz, akkor hibáztatom a Második Magyar Hadsereg pusztulásáért, a halálát azonban maga válasz­totta. Ezért tartom tragikus hős­nek. Gosztonyi Péter A Svájcban élő magyar had­történész néhány évvel fiata­labb, mint Nemeskürty István A tavasszal Barcson felvetett öt­letre azonban helyben nem érke­zett jelentkező, így Lakócsa és Nagybajom is szóba került. Dön­tés született arról, hogy azokat az általános és középiskolákat, ahol sokat tettek a cigányság kiemel­kedéséért, díjazzák. Ennek érde­kében pénzalap létesítésén dol­goznak. Kortárs pécsi képzőművészek mutatkoztak be alkotásaikkal tegnap délután Pécsett a COR- VINBANK-ban, a Ferencesek utcája 6-ban. A pénzintézetek által ritka kezdeményezés egyrészt az ügyfelek felé, másrészt az utca emberei felé történő nagyszerű gesztus, amelyet többször is meg szeretnének ismételni. A kiállításon Dobány Sándor, Gellér B. István, Kertészti Ágnes, Pál Zoltán, Pinczehelyi Sándor és Valkó László alkotásai tekinthetők meg október 8-ig. Somogybán földhöz akarják juttatni a cigányságot Futnak a képek A bölcs és a komédiás Az életrajzi film keserves műfaj. A jól ismert biográfiai tények gyakorta gúzsba kötik a művészek fantáziáját. Ez a tény azonban mégsem riasztja el a rendezők egy kitartó csoportját attól a feladattól, hogy vászonra idézzék korunk ldemelkedő személyiségeit. Sir Richard Attenborough, az Oscar-díjas Gandhi alkotója ez­úttal még nehezebb feladatra vállalkozott: Chaplin című mű­vében ugyanis maga a film vá­lik az ábrázolás tárgyává azál­tal, hogy a mozgókép egyik legeredetibb, s épp ezért meg- ismételhetetlennek és utánozha­tatlannak tűnő alakja lép ismét a kamera elé. Lehetséges ez? Chaplin, tudjuk, minden szere­pet el tudott játszani, egy csa­vargót csakúgy, mint egy milli­omost, még egy állólámpát vagy egy teknősbékát is, ha akarta, így hát róla azt is feltéte­lezem, hogy saját magát is ké­pes lett volna megformálni. Ám ez csak neki sikerülhetett volna. Nem a külsőségekre gondo­lok. Robert Downey Jr tehetsé­ges színész, majdnem szakasz­tott Charlie, látszik, a legapróbb mozdulatokat is kidolgozta. Az idős művész bemutatása ugyan már keményebb dió volt szá­mára, de alakítása még így is dicséretes teljesítmény. A ren­dező is a tőle jól ismert körülte­kintő alapossággal, szavahihető kútfők gondos tanulmányozá­sával fogott feladatához, ame­lyet a rá jellemző széles ecset­vonásokkal és méltóságteljes tempóval oldott meg. Mi hiányzik hát mégis? Talán a meglepetés, az igazi Chap- lin-filmek sava-borsa. Mert At­tenborough semmi olyat nem mond nekünk, amit ne tudtunk volna már eddig is. Ezért tűnik helyenként, különösen a törté­net második felében, vontatott- nak a film, s ezt a nehézkességet a keretjáték erőtlensége csak fokozza, a befejezés pedig - az egyes szereplők további sorsá­val való tételes elszámolás - kissé fontoskodó. Mintha túl sok lenne a külső­ség, az aprólékos kömyezetrajz, s a részletek bősége többnyire elfedi a hősök pszichikumát. Egyedül Geraldine Chaplinnek sikerült, aki saját nagyanyját játszotta, a figura emberi bense- jét is feltárnia. Derek Jarman Witt gens­tein-je szabálytalanabb és meré­szebb film. Főhőse sorsát - alakját felbontva - egy gyerek­narrátor segítségével idézi meg, keserűségbe mártott humorral, stilizált miliővel, egy vergődő lélek boldogságkeresését ábrá­zolva. Kari Johnson őszinte, s bizo­nyára gyötrelmes átéléssel raj­zolja meg korunk egyik kiemel­kedő filozófusának portréját, úgy, hogy legjobb pillanataiban mintha azt a félelmes üreget is látnánk, amely ezt a szomjazó és szorongó lelket oly gyakran fenyegette elnyeléssel és meg­semmisüléssel. Arra a tátongó mélységre gondolok, amely a kései főmű, a Filozófiai vizsgá­lódások egyik lapján így jelenik meg: „Mennyiben lehet a kí­vánságot, az elvárást, a hitet ki­elégítetlennek nevezni? Milyen ősképünk van a kielégítetlen- ségről? Egy üreg talán?” S nem állunk-e magányosan a mélység peremén? Birtokolhatja-e a má­sik az én fájdalmamat? - kér­dezi Ludwig Wittgenstein. A gondolkodó azonban mégsem zuhant a szakadékba. Azzal, hogy észlelte és megnevezte, át is lépett fölötte. Derek Jarman filmje azonban kijelentő módban fogalmaz, te­hát állítja a fenti kételyeket és kérdéseket. Ezért hűséges, s ezért hűtlen is modelljéhez. Nagy Imre (egyébként ugyanúgy tartalékos alezredes az új magyar hadse­regben). Egyike azoknak, akik a legalaposabban ismerik a hon­védség történetét. Nemrégiben vaskos monográfiát is publikált erről a témáról. Telefonon értük utol berni lakásán.- Gosztonyi úr, véleménye szerint elmarasztalható-e Jány Gusztáv a voronyezsi hadszínté­ren történtekért?- Abban feltétlenül vétkezett, hogy amikor bajban voltak az emberei és megfontolt monda­tokra lett volna szükség, akkor elvesztette a fejét. A híres-hír­hedt hadparancs legfontosabb mondata manapság szinte köz­helyszámba megy, mégsem árt talán felidézni: „A Második Magyar Hadsereg elveszítette becsületét.” Ezt a bántó hadpa­rancsot szerintem lelki betegség következtében adta ki vitéz Jány Gusztáv vezérezredes. Ölvedi Ignác A budapesti hadtörténész nyugalmazott ezredes, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia mú­zeumának parancsnoka. Közle­gényként harcolta végig a má­sodik világháborút, közeledik a hetvenhez. Jól emlékszik Jány Gusztáv hadbírósági perére.-Már akkor is túl erősnek éreztem a halálos ítéletet. Vi­szont azt sem titkolom, hogy 1947-ben az volt a benyomá­som, amit azóta hadtörténész­ként is alá tudok támasztani: Jány vezérezredest felelősség terheli több mint százezer ma­gyar katona pusztulásáért. Elíté­lendő a szerencsétlen hadparan­csa, a honvédek megsemmisü­lésért azonban mégsem tehető teljes mértékben felelőssé. A felelős a rendszer, amely a hatá­rainktól kétezer kilométernyire küldte harcolni a második had­sereget.-Ez azt jelenti, hogy Jány Gusztáv „csak” parancsot haj­tott végre?- A parancsot sokféleképpen lehet végrehajtani. Úgy például, hogy kisebb legyen a veszteség.-Nemeskürty István, akivel korábban beszéltem, azt mondta, hogy a háború után a közvéleménynek szüksége volt egy bűnbakra.- Egyetértek vele. A háborút elvesztettük, ezért valakit fele­lősségre kellett vonni.- Kellett?- Most a korabeli vélekedést idézem.-A perújrafelvétel előtt mi­ként gondolja Jány vezérezre­desről, a Második Magyar Hadsereg kivégzett parancsno­káról: hős volt vagy áldozat?-Áldozat, aki súlyos hibákat követett el. Zöldi László Elhunyt dr. Németh Árpád Dr. Németh Árpád egye­temi tanár, az orvostudomá­nyok kandidátusa, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Inté­zetének igazgatója szeptem­ber 20-án, életének 52. évé­ben, hosszú, súlyos betegség után elhunyt. 1965-ben summa cum la­ude szerzett orvos-doktori diplomát a Pécsi Orvostu­dományi Egyetemen. A dip­loma megszerzését követően egy évig a szombathelyi Markusovszky Kórház On­kológiai Osztályán dolgozott, majd 1966-tól 1983-ig a Pé­csi Orvostudományi Egye­tem Kórbonctani Intézetében Romhányi professzor egyik kiváló tanítványaként nagy tudományos igénnyel sajátí­totta el a szakmát. Eredmé­nyes munkásságát már fiata­lon megjelent tudományos közleményei, könyvrészletek jelzik. 1980-ban a „Respirá­ciós distressz szindróma és a hyalinmembrán betegség” címmel beadott értekezése alapján nyerte el az orvostu­domány kandidátusa minősí­tést. 1983-ban a Pécsi Orvostu­dományi Egyetem Igazság­ügyi Orvostani Intézetében folytatta tudományos, oktató tevékenységét, az igazság­ügyi orvosszakértői munká­ban hasznosítva tapasztala­tait, a mindennapi szakértői tevékenységet is igényesen ellátva. A kor kihívásait fi­gyelembe véve az utolsó 10 évben a különböző károsító tényezők, elsősorban a Gramoxone mérgezés által előidézett tüdőkárosodás morfológiájának komplex vizsgálata képezte kutatási területét, amely folytatása a korábban a kandidátusi disz- szertációban összefoglalt kutatási programnak, és je­lentős mértékben hozzájá­rulhat a felnőttkori respirá­ciós distressz tünetegyüttes jobb megértéséhez. Szakte­rületének kiváló ismerője, nemzetközileg elismert ku­tatója volt. Munkássága el­ismeréseként számos kitün­tetésben részesült, több nemzeti és nemzetközi szakmai társaság tisztelet­beli tagjának választotta. Legutóbb a japán Kitasato Egyetem Tudományos Bi­zottsága által alapított tiszte­leti érmet nyerte el, amelyet 1993. augusztus 19-én, már betegsége miatt személye­sen nem tudott átvenni. 1992. július 1-jétől nyert az intézethez egyetemi ta­nári kinevezést és 1992. március 16-tól intézet igaz­gatói megbízást, ahol az igazságügyi orvostan okta­tásának tudományos kutatá­sának és fejlesztésének szá­mos tervét dolgozta ki, amelynek megvalósításához a súlyos betegséggel da­colva, hősies helytállással kezdett hozzá. Oktatói tevé­kenységét, a hallgatókkal kialakított nagyszerű kap­csolatát nemcsak tanítványa­inak a pályán történő elindí­tása jelzi, hanem az egye­temi Közművelődési Bizott­ság elnökeként az értelmi­ségi léthez annyira hozzátar­tozó irodalmi érdeklődést, művészeti törekvéseket is támogatta. Szinte az utolsó pillanatig hihetetlen akaraterővel dol­gozott, irányította az intézet munkáját. Igazságügyi or­vosszakértőként nemcsak a város, a régió szaktekintélye volt. A halál fiatalon, alko­tóereje teljében ragadta el. Mély fájdalommal gyá­szolják legközelebbi munka­társai, az őt rajongva szerető diákjai, az egyetem orvosi kara és minden dolgozója egyaránt. Dr. Németh Árpád egye­temi tanárt a Pécsi Orvostu­dományi Egyetem saját ha­lottjának tekinti. Új takarékszövetkezeti fiók Mozsgón A Szigetvár és Vidéke Taka­rékszövetkezet tegnap avatta legújabb vidéki fiókját Mozs­gón. A Soltész László tervei alapján készített épületet a Szi­getvári Városgazdálkodási Kft. építette meg. Dr. Kiss Endre el­nök megnyitójában hangsú­lyozta, egyformán fontos a ta­karékszövetkezetek jelenléte a városban és a falvakban. Utalt rá, harminc éves a takarékszö­vetkezet, ennek ellenére csak nemrég lépett felnőtt korba a szolgáltatásai révén, amely szinte már semmiben sem ma­rad el a bankok által kínált felté­telektől. Az utóbbi három évben bevezették a deviza ügyintézést, az export-import bonyolítást, valutavásárlást, utazási csekk beváltást, tízszeresére emelke­dett az ügyfeleik száma, a beté­tállomány megsokszorozódott. *. i t A *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents