Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-22 / 259. szám

10 aj Dunäntüit napló 1993. szeptember 22., szerda Az Új H>N politikai vitafóruma Edes-e a Citrom? Avagy a kivételezett vállalatokról Pedagógusbérek Pécs városában a pedagógus- bérek elmaradnak az országos átlagtól. Míg az ország legtöbb városában az elmúlt egy évben béremelésre került sor, Pécsett szeptemberig semmi sem tör­tént. A béremelés mértéke az egyes önkormányzatoknál kü­lönböző volt: Bükkösd 18%, Csertő 11%, Komló 13-30% (intézmények között differenciáltan), Kapos­vár 4-39% között (tömegesen 7%), Nagyatád 11%, Balaton- boglár, Balatonlelle 10-10%, Bonyhád 14%, fővárosi kerüle­tek különböző mértékben 20% körül. Ennél azonban pontosabb és fontosabb adatokhoz jutunk, ha azt nézzük meg, hogy áll a pe­dagógusok ez év szeptemberi bére a közalkalmazotti törvény szerint 1994. január 1-jétől járó havi bruttó bér arányában. Komló Általános Iskola és Diákotthon 78,5%, Fürst Sán­dor úti Általános Iskola 83,8%, Nagy László Gimnbázium 83%. Városi szinten 80% körül van­nak a bérek. Ugyanez Mohácson 70 és 80% között van intézményen­ként eltérően. Siklóson 67%, Szigetváron 73%, Kaposváron 74%. Van, ahol havonkénti emeléssel biztosítja az önkor­mányzat, hogy januárra eléljék a táblázat szerinti fizetést. A Pest megyei középiskolák 1993. május 1-jétől már a 94-ben ese­dékes bért kapják. Ehhez képest Pécs önkor­mányzata - mely mindig büszke Pécs diákváros voltára szep­temberben szülte meg - túlhor­dott, ám fejletlen gyermekként - az oktatási intézmények bér­emelését. Ez 1147 Ft, ami meg­felel a KIÉT-ben (Költségve­tési Intézmények Érdekegyez­tető Tanácsa) országosan kial­kudott 6%-nak. Ehhez önkor­mányzatunk egy árva fillért nem tett hozzá, bár városunk­ban sok helyen a felét alig éri el a bér a 94-ben esedékesnek. Ehhez még csak annyit, hogy Pécs városának 1992-ről maradt közel másfél milliárdja. MDF Pedagógus Kollégium Védjük a honi ipart! Napi vásárlásaink során mindannyian tapasztalhatjuk, hogy az üzletek polcairól egyre másra eltűnnek a korábban megszokott hazai termékek. He­lyüket a sokkal drágább, első­sorban a nyugati piacról szár­mazó áruk tömege foglalja el. Eközben sorra tönkre mennek a honi termelőüzemek, mert nem rendel a kereskedelem. Igaz, ennek az állapotnak a kialakulá­sához hozzájárult a hazai terme­lés alacsony hatékonysága, a termékek gyengébb minősége, s az, hogy sokan - nemegyszer indokolatlanul - a szebben csomagolt külföldi árut részesí­tik előnyben. Ahhoz, hogy a magyar ipar és a kereskedelem talpra állhas­son, és a hazai termékek vissza­szerezhessék helyüket az üzle­tek polcain, nekünk állampolgá­roknak is segítenünk kell. Ezt oly módon tehetjük, hogy az importált áruk helyett Magyar- országon, magyar cégek által gyártott termékeket vásárolunk. Ha nem ezt tesszük, újabb és újabb üzemek, kereskedelmi egységek mennek tönkre, újabb munkahelyek szűnnek meg, to­vább emelkedik a munkanélkü­liek száma - miközben csökken a nemzeti össztermék mennyi­sége, erősödik az infláció. Vásárlásainkkal vegyük vé­delmünkbe a honi ipart, mert ezzel saját jövőnket is védjük! Nemzeti Demokrata Szövetség pécsi szervezete Városunk közvéleményét régóta foglalkoztatja a Citrom utcai szállodaépítkezés elhú­zódása és az építtető elleni szankciók betartathatósága. Az üggyel kapcsolatos döntés is­mert, és nem is kívánunk vele a továbbiakban egy gondolat ere­jéig sem vitatkozni - megte­szik ezt majd úgyis azok, akik meghozták -, városunk lakói­nak teljeskörű tájékoztatásáról azonban ez esetben sem mond­hatunk le. Márcsak azért sem, mert a vita során érveink vagy egyáltalán nem, vagy csak részben jutottak el hozzájuk. A kérdés közgyűlési előké­szítéseként igen sűrűn jelentek meg olyan nyilatkozatok, me­lyek szerint a Citrom utcai szállodaépítés rendezési tervtől eltérő megvalósulásának enge­délyezése most már úgymond közérdek, és így annak nem szabad a továbbiakban aka­dályt állítani. Javasoljuk, hogy az alábbiakban közkinccsé váló, eddig is hangoztatott ér­veink megismerése után min­denki maga döntse el, kinek a „közérdekéről” is van szó. Az eddigi tapasztalatok alap­ján még a legoptimistább poli­tikus sem gondolhatta, hogy ebben az elmérgesedett ügyben olyan döntés születhet, amely mindenki számára egyformán megfelelő lesz, arra azonban senki sem számított, hogy a szállodának az eredeti építési engedélynél egy szinttel maga­sabbra építését eddig követke­zetesen ellenzőket ilyen gyenge érvekkel is meg lehet győzni. No nem mindegyiket. Lássuk tehát, hogy kik miatt pazarolt el a vállalkozó több, mint két évet. (Ahogy azt egy kiemelkedő zsurnaliszta bará­tom mondta.) A jegyzőkönyvek tanúsága szerint városunk önkormányza­tában két olyan pártfrakció van, akik az évek múlásával is ugyanazt mondják, és ezek kö­zül is a FIDESZ-frakció volt az egyetlen abban következetes, hogy a szálloda ne épülhessen meg az engedélytől eltérő mó­don. A félreértések elkerülése végett: a FIDESZ nem a vál­toztatások ellenzője, s nem az ellen van kifogása, hogy ha bi­zonyos módosítások beleille­nek a város hosszútávú elkép­zeléseibe, akkor azok ne való­sulhassanak meg. Mindössze azt nem tudja elfogadni, hogy bárki is a város határozatait felrúgva építkezzen, majd kész helyzet elé állítsa a döntésho­zókat, hogy azok jogtalan te­vékenységét utólag szentesít­sék. A kormánykoalíció (MDF, KDNP, FKGP) kezdeti egy­A baloldali nézetrendszerről ismert H. I. az Új DN szeptem­ber 2-i számának Soha nem tudjuk meg című cikkében az augusztus 30-i (hétfő 20 órai) 3 perces villanyleoltási akcióval foglalkozik. H. I. szerint az ak­ció után „... az Országos Vil­lamos Teherelosztó (OVT) ve­zetője elzárkózott a mérési adatok közlésétől... (mert).. . tönkremehetnek a műszereik . . a szerv, ami (inkább ame­lyik) annak idején oly készsé­ges tudott lenni a táncdalfesz- tiváli szavazásokban való köz­reműködésben, ugyanezt meg­tagadta egy nyugdíjas akciótól Régebben valóban voltak ilyen jellegű szavazások. Emlékezetem szerint azon­ban rövid időn belül „leállítot­ták” a fel-leoltásokat, mert fel­eslegesen „zaklatták” a villa­mosenergia termelést. Ezek a sége, mint oly sok más terüle­ten, az idővel egyenes arány­ban oszlott szét, míg az SZDSZ részéről teljes pálfor- dulás következett be. (Ok tud­ják, miért.) Tehát ki miatt is ment ve­szendőbe annyi idő? Ha a vé­leményüket oly sűrűn váltoga- tók a ma, úgymond, jól meg­gondolt érveikkel két évvel ez­előtt is előhozakodtak volna .. . Mert ugye azt senki sem gon­dolta komolyan, hogy „most már megbűnhődött az épít­tető”, hiszen az önkormányza­tok nem vehetik át a bíróságok szerepét akár a bűnösség, akár a kiszabandó büntetés megál­lapításában. Most pedig lássuk az érve­ket, melyeket a szálloda enge­délytől eltérő módon való megépítését támogatók oly sű­rűn hangoztattak!- A Környezetvédelmi és Városépítészeti Bizottság hi­vatkozott várospolitikai dönté­sét következetesen elferdítve, a múlt szellemének felidézésével megpróbálták azt politikai dön­tésként feltüntetni.- Az engedély megadását javaslók táborának durva csúsztatása volt az a hivatko­zás is, miszerint a szakma (mármint az építész) szerint az épületnek az építtető által java­solt magasabb kivitelezése a jobb, hiszen ez az idézett vé­lemény igazából úgy szólt, hogy így is jó lehet. (Micsoda különbség!)- A néha már kissé demagóg módon emlegetett Citrom utcai áldatlan közterületi állapotok megszüntetése a város feladata lett volna, s noha Pécs ezévi költségvetésében 2 milliós té­tel szerepel erre a célra - ami a díszburkolat alapjának leraká­sára, a sártenger felszámolá­sára elegendő -, a munkálatok megindításáért felelős hivatal­nokok elmulasztották kiadni a A Magyar Ellenállók és Anti­fasiszták Szövetsége „Ma 54 esztendeje” címmel emlékez­tető nyilatkozatot adott ki a má­sodik világháború kitörésének napjára, szeptember 1-jére. A nyilatkozat feleleveníti ha­zánk történetének azt az idősza­kát, amely a második világhá­borúban történt részvételünk­höz, majd több mint egymillió állampolgárunk szörnyű halálá­hoz vezetett. Négyszázezer magyar katona a frontokon és a hadifogolytá­borokban, hatszázezer ember kizárólag származása miatt, faji zaklatások nem a műszereket, hanem az erőműveket teszik tönkre. Egyébként meggyőző­désem, hogy nem az OVT ve­zetője keverte össze a fogal­makat, hanem valaki más. A felesleges le-fel terhelések feleslegesen rövidítik az erő­művek élettartamát. Azonban nem csak az élet­tartam rövidülése okoz gondot. Ha a felkapcsolás miatt gyorsan növekvő igényeket az erőművek felpörgetésével nem sikerül kielégíteni, a frekven­ciavédelmi berendezések egész országrészeket kapcsolhatnak ki az áramellátásból. S ez már áruban, értékben kifejezhető kár! Tudom, hogy az előbbiek trivialitások. Ázonban nem voltak azok H. I. és a szervező (Bleyer Jenő) számára. Alapo­sak voltak-e az akció szerve­zői? Érdeklődött-e Bleyer Jenő szükséges utasításokat. Hogy miért nem történt ez ügyben lépés? Tán, hogy adandó alka­lommal az utca rendetlensége is érv lehessen a vállalkozó ér­dekeit képviselők tarsolyában. Arra a fontos, talán legfon­tosabb érvre azonban senki sem reagált, hogy az építtető a pályázat elnyerésekor az ere­deti rendezési tervben meg­adott feltételeket vállalva jutott a lehetőséghez, megelőzve esetleg olyanokat, akik az ér­vényes rendezési tervet komo­lyan vették és attól eltérő terv­vel nem is jelentkeztek. Igaz, a jelenlegi építtető sem az indu­láskor tette ezt, de Ő valami miatt, vagy valakik bíztatására mégiscsak azt hihette, hogy a rendezési terv módosítása ké­sőbb megoldható lesz. Külön­ben miért élt volna benne a re­mény annyira, hogy nemcsak először, de a második, sőt har­madik alkalommal is elutasí­tott javaslatát negyedszer is a képviselő-testület elé teijesz- tette? S vajon vállalta-e volna a kockázatot, késedelmet és a be­lőle adódó komoly anyagi veszteséget, ha nem biztos benne, hogy mindez idővel megtérül neki? A döntés óta eltelt néhány hét alatt sokan megosztották velem véleményüket az eset­ről, és az nem mindig egyezett a FIDESZ álláspontjával. A ki­számíthatóság és a következe­tesség, mint követendő politi­kai magatartásforma azonban mindenki számára igen fontos tényezőként szerepelt. Számunkra ez utóbbi érv igen megnyugtatóan hatott, hi­szen kiderült, hogy a kérdéses vitában a FIDESZ olyan, hosz- szútávon is működő várospoli­tikai elveket vall, melyek a vá­rosi közösség elképzeléseivel és céljaival is megegyeznek. De Blasio Antonio FIDESZ üldözöttként koncentrációs tá­borokban és ötvenezer egykori civil polgártársunk a lakásában vagy az utcán lelte halálát. Mindannyiuk arcvonásait sze­replők felidézni, amikor közü­lük néven is szólítjuk Bajcsy-Zsilinszky Endrét és Bá­lint Györgyöt, Radnóti Miklóst és Szerb Antalt, Sárközi Györ­gyöt és Szomori Dezsőt, Kabos Endrét és Petschauer Attilát, Sa­lamon Ernőt és Ságvári Endrét, Kiss Jánost és Tartsay Vilmost. Emléküket soha el nem múló fájdalommal és tisztelettel őriz­zük. (vagy valamelyik munkatársa) az OVT-nél: fognak-e mérési adatot szolgáltatni, nem je- lent-e veszélyt egy ilyen ak­ció? Úgy vélem, hogy ez a mi­nimális felkészülés elvárható. Félreértés ne essék! Állás­pontom szerint minden párt­nak, érdekképviseleti szerve­zetnek joga van a tevékenysé­gével kapcsolatos visszajel­zéshez. Hiszen ez a visszacsa­tolás segít a tájékozódásban: a többség által támogatott (ún. jó) utón jár-e. Úgy látom, a le-feloltogatás a visszacsatolásnak nem jó módja. Végezetül: nem kell minden tisztviselőben, műszaki szak­emberben mamelukot látni, nem kell minden cselekedet­ben, tényben annak a „gaz” kormánynak a kezét látni. Nyeste Sándor villamosmérnök Egymillió halott Műszerek vagy mások? A miniszter válasza Lényegesen többet az elmúlt évek nem hozhattak volna Tisztelt Marton Úr! Miniszteri és pártelnöki minőségemben fordult hozzám az Új Dunántúli Napló hasábjain. Ugyanezen a fórumon szeret­nék tehát válaszolni. Magyarország népességi helyzete évtizedek óta tragikus, s ebben az elmúlt évben újabb, az eddigieknél súlyosabbnak látszó romlás következett be. Ezért vált szükségessé, hogy a kérdésről minél több szempontból és minél világosabban be­széljünk. Nem elismerni kell tehát valamit, mint egy hibát, hanem felismerni mint problémát és cselekedni a probléma megoldása érdekében. Felveti levelében a kormánynak és saját magamnak a fel­elősségét ebben a kérdésben. Ä ripességfogyás 1981 óta kö­vetkezett be, és a születések szá iának csökkenése az egész 20. századot jellemzi. Egyetlen kormánynak vagy egyetlen miniszternek három éves működését nem lehet felelőssé tenni ezért a folyamatért. Annál is inkább nem, mivel 1990 és 91 a születések számának, ha nem is jelentős, de mégis halvány emelkedését mutatta. A felelősség kérdése elsősorban azon közéleti tényezőkre vonatkozhat, akik ahelyett, hogy cselekedtek volna, 1988-ban még a korábbi népesedéspolitikai határozatot is visszavonták. Az üdülés dolga. Az előző kormány az üdülések állami támogatását megszüntetni rendelte. Mi mégis fenntartottuk ezt a támogatást, létrehoztuk a Nemzeti Üdülési Alapítványt, tavaly a három nyári hónapban 36 500 személy üdült csalá­dosán. (Idén a nagycsaládosok kontingense 25 %-kal nőtt.) Itt nagyon sok még a tennivaló, de az üdültetés rendszerének privatizáció miatti megszűnéséről nem lehet beszélni. Az állam egyébként nem zár be üzemeket, sőt sok milliár- dot költ arra, hogy a megmenthető üzemek termeljenek, s ne munkanélküliségbe kergessék alkalmazottaikat. A munka- nélküliség növekedésnek idei megállása arra utal, hogy ez az igyekezet nem is eredménytelen. A parlamenti képviselők életkora az igen fiataloktól az aggastyánokig teljed. Nem hiszem, hogy életkor alapján bár­kit szabad kritizálni. Az is jó, ha mindenfajta képzettségű ember van közöttük, még ha Önnek talán nem is tetszik, könyvtáros is. Az átlag képviselő és az átlag munkás közötti jövedelemkülönbség inkább háromszoros mint az Ön által említett hatszoros eltérés. A képviselői mandátum lejár, a képviselők további sorsa igen bizonytalan. Isten mentsen mindannyiunkat attól, hogy képviselőink nem lelkiismeretük szerint, hanem anyagi érdekből végezzék munkájukat! Személyes megjegyzések. Három felnőtt gyermekem van. Amikor megszülettek, nem miniszteri, hanem kezdő kutatói fizetésem volt, ami akkor is, most is igen alacsonynak szá­mít. A „Tévedtünk emberek, félreállunk” kérdése. A rendszer átalakításának egyik lényeges eleme éppen az volt, hogy önként senki ne állhasson a kormányrúdhoz, csak akkor, ha a lakosság ezt támogatja, és hosszú időn keresztül ne marad­hasson ott, hanem időről-időre, szabad választásokon dönt­hessen az állampolgár, kinek adja a bizalmát. Nem önkéntes félreállásra, henem az alkotmányos rend szerinti négy éven­kénti választásokra van szükség. Nem kell tehát félreállni és nem kell - szerencsére nem is lehet - ragaszkodni az úgyne­vezett hatalomhoz, hanem oda kell állni a választók elé és megkérdezni őket. Valószínűleg itt van kettőnk között a legnagyobb eltérés. Mi ismerve a nehézségeket, gondokat és bajokat, sok csa­ládnak a korábbinál lényegesen rosszabb életkörülményét, úgy látjuk, hogy noha másképpen biztosan lehetett volna ha­ladni, lényegesen többet az elmúlt esztendők nem hozhattak volna. Más kérdés, hogyha rajtunk kereszténydemokratákon mú­lik, mi lesz az országgal. Meggyőződésünk, hogy a követ­kező négy évben tovább kell folytatni az ország átalakulását, a szociális rendszer fejlesztését, a gazdasági növekedés elő­segítését. Ez a nyílt levél nyilván nem alkalmas arra, hogy minden részletre kitérjek. Ánnyit azonban szükséges most elmondani, hogy elgondolásaink szerint az adórendszer je­lentős átalakításra kell kerüljön, általánosságban véve az adóterheket csökkenteni kell, hogy az állami vagy magán vállalkozások nagyobb haszonnal tudjanak működni, ezáltal nagyobb jövedelmet adni alkalmazottaiknak. Ennek megfe­lelően kevesebben szorulnak majd a kisegítő állami gondos­kodásra, amely valóban csak mankó és arra való, hogy egy beteg végtag mellett is biztosítsa a járóképességet. Ha az adócsökkentés az adóbehajtás szigorításával és a törvényes rend következetes és kemény végrehajtásával jár együtt, ak­kor az állami bevételek növekedhetnek. Mód nyílik az új nemzedék felnevelésének fokozott támogatására. A népszaporulat azonban - azt hiszem ezt Ön is tudja - nemcsak, sőt nem is elsősorban pénzkérdés. Nálunk sokkal gazdagabb országokban is előfordul, hogy kevés gyermek születik. De mindazon országokban, ahol a nők nem szülnek átlagosan legalább két gyermeket, előbb vagy utóbb bekö­vetkezik a népesség fogyása. Annak érdekében, hogy ez a folyamat - ami sajnos megindult Magyarországon - ne foly­tatódjék, szükség van a családok és elsősorban a több gyer­meket nevelő családok jelenleginél lényegesen hatékonyabb támogatására, de szükség van az egész társadalom gondol­kodásának megváltoztatására is. H a nyílt levelezésünk elolvasása avval jár, hogy egyre többen gondolják végig a fentieket és alakítják ki ezzel kapcsolatos álláspontjukat, akkor azt hiszem, ez a levélvál­tás nem volt hiábavaló. Ennek reményében köszönti: Dr. Surján László i á < i 4

Next

/
Thumbnails
Contents