Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-22 / 259. szám
10 aj Dunäntüit napló 1993. szeptember 22., szerda Az Új H>N politikai vitafóruma Edes-e a Citrom? Avagy a kivételezett vállalatokról Pedagógusbérek Pécs városában a pedagógus- bérek elmaradnak az országos átlagtól. Míg az ország legtöbb városában az elmúlt egy évben béremelésre került sor, Pécsett szeptemberig semmi sem történt. A béremelés mértéke az egyes önkormányzatoknál különböző volt: Bükkösd 18%, Csertő 11%, Komló 13-30% (intézmények között differenciáltan), Kaposvár 4-39% között (tömegesen 7%), Nagyatád 11%, Balaton- boglár, Balatonlelle 10-10%, Bonyhád 14%, fővárosi kerületek különböző mértékben 20% körül. Ennél azonban pontosabb és fontosabb adatokhoz jutunk, ha azt nézzük meg, hogy áll a pedagógusok ez év szeptemberi bére a közalkalmazotti törvény szerint 1994. január 1-jétől járó havi bruttó bér arányában. Komló Általános Iskola és Diákotthon 78,5%, Fürst Sándor úti Általános Iskola 83,8%, Nagy László Gimnbázium 83%. Városi szinten 80% körül vannak a bérek. Ugyanez Mohácson 70 és 80% között van intézményenként eltérően. Siklóson 67%, Szigetváron 73%, Kaposváron 74%. Van, ahol havonkénti emeléssel biztosítja az önkormányzat, hogy januárra eléljék a táblázat szerinti fizetést. A Pest megyei középiskolák 1993. május 1-jétől már a 94-ben esedékes bért kapják. Ehhez képest Pécs önkormányzata - mely mindig büszke Pécs diákváros voltára szeptemberben szülte meg - túlhordott, ám fejletlen gyermekként - az oktatási intézmények béremelését. Ez 1147 Ft, ami megfelel a KIÉT-ben (Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa) országosan kialkudott 6%-nak. Ehhez önkormányzatunk egy árva fillért nem tett hozzá, bár városunkban sok helyen a felét alig éri el a bér a 94-ben esedékesnek. Ehhez még csak annyit, hogy Pécs városának 1992-ről maradt közel másfél milliárdja. MDF Pedagógus Kollégium Védjük a honi ipart! Napi vásárlásaink során mindannyian tapasztalhatjuk, hogy az üzletek polcairól egyre másra eltűnnek a korábban megszokott hazai termékek. Helyüket a sokkal drágább, elsősorban a nyugati piacról származó áruk tömege foglalja el. Eközben sorra tönkre mennek a honi termelőüzemek, mert nem rendel a kereskedelem. Igaz, ennek az állapotnak a kialakulásához hozzájárult a hazai termelés alacsony hatékonysága, a termékek gyengébb minősége, s az, hogy sokan - nemegyszer indokolatlanul - a szebben csomagolt külföldi árut részesítik előnyben. Ahhoz, hogy a magyar ipar és a kereskedelem talpra állhasson, és a hazai termékek visszaszerezhessék helyüket az üzletek polcain, nekünk állampolgároknak is segítenünk kell. Ezt oly módon tehetjük, hogy az importált áruk helyett Magyar- országon, magyar cégek által gyártott termékeket vásárolunk. Ha nem ezt tesszük, újabb és újabb üzemek, kereskedelmi egységek mennek tönkre, újabb munkahelyek szűnnek meg, tovább emelkedik a munkanélküliek száma - miközben csökken a nemzeti össztermék mennyisége, erősödik az infláció. Vásárlásainkkal vegyük védelmünkbe a honi ipart, mert ezzel saját jövőnket is védjük! Nemzeti Demokrata Szövetség pécsi szervezete Városunk közvéleményét régóta foglalkoztatja a Citrom utcai szállodaépítkezés elhúzódása és az építtető elleni szankciók betartathatósága. Az üggyel kapcsolatos döntés ismert, és nem is kívánunk vele a továbbiakban egy gondolat erejéig sem vitatkozni - megteszik ezt majd úgyis azok, akik meghozták -, városunk lakóinak teljeskörű tájékoztatásáról azonban ez esetben sem mondhatunk le. Márcsak azért sem, mert a vita során érveink vagy egyáltalán nem, vagy csak részben jutottak el hozzájuk. A kérdés közgyűlési előkészítéseként igen sűrűn jelentek meg olyan nyilatkozatok, melyek szerint a Citrom utcai szállodaépítés rendezési tervtől eltérő megvalósulásának engedélyezése most már úgymond közérdek, és így annak nem szabad a továbbiakban akadályt állítani. Javasoljuk, hogy az alábbiakban közkinccsé váló, eddig is hangoztatott érveink megismerése után mindenki maga döntse el, kinek a „közérdekéről” is van szó. Az eddigi tapasztalatok alapján még a legoptimistább politikus sem gondolhatta, hogy ebben az elmérgesedett ügyben olyan döntés születhet, amely mindenki számára egyformán megfelelő lesz, arra azonban senki sem számított, hogy a szállodának az eredeti építési engedélynél egy szinttel magasabbra építését eddig következetesen ellenzőket ilyen gyenge érvekkel is meg lehet győzni. No nem mindegyiket. Lássuk tehát, hogy kik miatt pazarolt el a vállalkozó több, mint két évet. (Ahogy azt egy kiemelkedő zsurnaliszta barátom mondta.) A jegyzőkönyvek tanúsága szerint városunk önkormányzatában két olyan pártfrakció van, akik az évek múlásával is ugyanazt mondják, és ezek közül is a FIDESZ-frakció volt az egyetlen abban következetes, hogy a szálloda ne épülhessen meg az engedélytől eltérő módon. A félreértések elkerülése végett: a FIDESZ nem a változtatások ellenzője, s nem az ellen van kifogása, hogy ha bizonyos módosítások beleillenek a város hosszútávú elképzeléseibe, akkor azok ne valósulhassanak meg. Mindössze azt nem tudja elfogadni, hogy bárki is a város határozatait felrúgva építkezzen, majd kész helyzet elé állítsa a döntéshozókat, hogy azok jogtalan tevékenységét utólag szentesítsék. A kormánykoalíció (MDF, KDNP, FKGP) kezdeti egyA baloldali nézetrendszerről ismert H. I. az Új DN szeptember 2-i számának Soha nem tudjuk meg című cikkében az augusztus 30-i (hétfő 20 órai) 3 perces villanyleoltási akcióval foglalkozik. H. I. szerint az akció után „... az Országos Villamos Teherelosztó (OVT) vezetője elzárkózott a mérési adatok közlésétől... (mert).. . tönkremehetnek a műszereik . . a szerv, ami (inkább amelyik) annak idején oly készséges tudott lenni a táncdalfesz- tiváli szavazásokban való közreműködésben, ugyanezt megtagadta egy nyugdíjas akciótól Régebben valóban voltak ilyen jellegű szavazások. Emlékezetem szerint azonban rövid időn belül „leállították” a fel-leoltásokat, mert feleslegesen „zaklatták” a villamosenergia termelést. Ezek a sége, mint oly sok más területen, az idővel egyenes arányban oszlott szét, míg az SZDSZ részéről teljes pálfor- dulás következett be. (Ok tudják, miért.) Tehát ki miatt is ment veszendőbe annyi idő? Ha a véleményüket oly sűrűn váltoga- tók a ma, úgymond, jól meggondolt érveikkel két évvel ezelőtt is előhozakodtak volna .. . Mert ugye azt senki sem gondolta komolyan, hogy „most már megbűnhődött az építtető”, hiszen az önkormányzatok nem vehetik át a bíróságok szerepét akár a bűnösség, akár a kiszabandó büntetés megállapításában. Most pedig lássuk az érveket, melyeket a szálloda engedélytől eltérő módon való megépítését támogatók oly sűrűn hangoztattak!- A Környezetvédelmi és Városépítészeti Bizottság hivatkozott várospolitikai döntését következetesen elferdítve, a múlt szellemének felidézésével megpróbálták azt politikai döntésként feltüntetni.- Az engedély megadását javaslók táborának durva csúsztatása volt az a hivatkozás is, miszerint a szakma (mármint az építész) szerint az épületnek az építtető által javasolt magasabb kivitelezése a jobb, hiszen ez az idézett vélemény igazából úgy szólt, hogy így is jó lehet. (Micsoda különbség!)- A néha már kissé demagóg módon emlegetett Citrom utcai áldatlan közterületi állapotok megszüntetése a város feladata lett volna, s noha Pécs ezévi költségvetésében 2 milliós tétel szerepel erre a célra - ami a díszburkolat alapjának lerakására, a sártenger felszámolására elegendő -, a munkálatok megindításáért felelős hivatalnokok elmulasztották kiadni a A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége „Ma 54 esztendeje” címmel emlékeztető nyilatkozatot adott ki a második világháború kitörésének napjára, szeptember 1-jére. A nyilatkozat feleleveníti hazánk történetének azt az időszakát, amely a második világháborúban történt részvételünkhöz, majd több mint egymillió állampolgárunk szörnyű halálához vezetett. Négyszázezer magyar katona a frontokon és a hadifogolytáborokban, hatszázezer ember kizárólag származása miatt, faji zaklatások nem a műszereket, hanem az erőműveket teszik tönkre. Egyébként meggyőződésem, hogy nem az OVT vezetője keverte össze a fogalmakat, hanem valaki más. A felesleges le-fel terhelések feleslegesen rövidítik az erőművek élettartamát. Azonban nem csak az élettartam rövidülése okoz gondot. Ha a felkapcsolás miatt gyorsan növekvő igényeket az erőművek felpörgetésével nem sikerül kielégíteni, a frekvenciavédelmi berendezések egész országrészeket kapcsolhatnak ki az áramellátásból. S ez már áruban, értékben kifejezhető kár! Tudom, hogy az előbbiek trivialitások. Ázonban nem voltak azok H. I. és a szervező (Bleyer Jenő) számára. Alaposak voltak-e az akció szervezői? Érdeklődött-e Bleyer Jenő szükséges utasításokat. Hogy miért nem történt ez ügyben lépés? Tán, hogy adandó alkalommal az utca rendetlensége is érv lehessen a vállalkozó érdekeit képviselők tarsolyában. Arra a fontos, talán legfontosabb érvre azonban senki sem reagált, hogy az építtető a pályázat elnyerésekor az eredeti rendezési tervben megadott feltételeket vállalva jutott a lehetőséghez, megelőzve esetleg olyanokat, akik az érvényes rendezési tervet komolyan vették és attól eltérő tervvel nem is jelentkeztek. Igaz, a jelenlegi építtető sem az induláskor tette ezt, de Ő valami miatt, vagy valakik bíztatására mégiscsak azt hihette, hogy a rendezési terv módosítása később megoldható lesz. Különben miért élt volna benne a remény annyira, hogy nemcsak először, de a második, sőt harmadik alkalommal is elutasított javaslatát negyedszer is a képviselő-testület elé teijesz- tette? S vajon vállalta-e volna a kockázatot, késedelmet és a belőle adódó komoly anyagi veszteséget, ha nem biztos benne, hogy mindez idővel megtérül neki? A döntés óta eltelt néhány hét alatt sokan megosztották velem véleményüket az esetről, és az nem mindig egyezett a FIDESZ álláspontjával. A kiszámíthatóság és a következetesség, mint követendő politikai magatartásforma azonban mindenki számára igen fontos tényezőként szerepelt. Számunkra ez utóbbi érv igen megnyugtatóan hatott, hiszen kiderült, hogy a kérdéses vitában a FIDESZ olyan, hosz- szútávon is működő várospolitikai elveket vall, melyek a városi közösség elképzeléseivel és céljaival is megegyeznek. De Blasio Antonio FIDESZ üldözöttként koncentrációs táborokban és ötvenezer egykori civil polgártársunk a lakásában vagy az utcán lelte halálát. Mindannyiuk arcvonásait szereplők felidézni, amikor közülük néven is szólítjuk Bajcsy-Zsilinszky Endrét és Bálint Györgyöt, Radnóti Miklóst és Szerb Antalt, Sárközi Györgyöt és Szomori Dezsőt, Kabos Endrét és Petschauer Attilát, Salamon Ernőt és Ságvári Endrét, Kiss Jánost és Tartsay Vilmost. Emléküket soha el nem múló fájdalommal és tisztelettel őrizzük. (vagy valamelyik munkatársa) az OVT-nél: fognak-e mérési adatot szolgáltatni, nem je- lent-e veszélyt egy ilyen akció? Úgy vélem, hogy ez a minimális felkészülés elvárható. Félreértés ne essék! Álláspontom szerint minden pártnak, érdekképviseleti szervezetnek joga van a tevékenységével kapcsolatos visszajelzéshez. Hiszen ez a visszacsatolás segít a tájékozódásban: a többség által támogatott (ún. jó) utón jár-e. Úgy látom, a le-feloltogatás a visszacsatolásnak nem jó módja. Végezetül: nem kell minden tisztviselőben, műszaki szakemberben mamelukot látni, nem kell minden cselekedetben, tényben annak a „gaz” kormánynak a kezét látni. Nyeste Sándor villamosmérnök Egymillió halott Műszerek vagy mások? A miniszter válasza Lényegesen többet az elmúlt évek nem hozhattak volna Tisztelt Marton Úr! Miniszteri és pártelnöki minőségemben fordult hozzám az Új Dunántúli Napló hasábjain. Ugyanezen a fórumon szeretnék tehát válaszolni. Magyarország népességi helyzete évtizedek óta tragikus, s ebben az elmúlt évben újabb, az eddigieknél súlyosabbnak látszó romlás következett be. Ezért vált szükségessé, hogy a kérdésről minél több szempontból és minél világosabban beszéljünk. Nem elismerni kell tehát valamit, mint egy hibát, hanem felismerni mint problémát és cselekedni a probléma megoldása érdekében. Felveti levelében a kormánynak és saját magamnak a felelősségét ebben a kérdésben. Ä ripességfogyás 1981 óta következett be, és a születések szá iának csökkenése az egész 20. századot jellemzi. Egyetlen kormánynak vagy egyetlen miniszternek három éves működését nem lehet felelőssé tenni ezért a folyamatért. Annál is inkább nem, mivel 1990 és 91 a születések számának, ha nem is jelentős, de mégis halvány emelkedését mutatta. A felelősség kérdése elsősorban azon közéleti tényezőkre vonatkozhat, akik ahelyett, hogy cselekedtek volna, 1988-ban még a korábbi népesedéspolitikai határozatot is visszavonták. Az üdülés dolga. Az előző kormány az üdülések állami támogatását megszüntetni rendelte. Mi mégis fenntartottuk ezt a támogatást, létrehoztuk a Nemzeti Üdülési Alapítványt, tavaly a három nyári hónapban 36 500 személy üdült családosán. (Idén a nagycsaládosok kontingense 25 %-kal nőtt.) Itt nagyon sok még a tennivaló, de az üdültetés rendszerének privatizáció miatti megszűnéséről nem lehet beszélni. Az állam egyébként nem zár be üzemeket, sőt sok milliár- dot költ arra, hogy a megmenthető üzemek termeljenek, s ne munkanélküliségbe kergessék alkalmazottaikat. A munka- nélküliség növekedésnek idei megállása arra utal, hogy ez az igyekezet nem is eredménytelen. A parlamenti képviselők életkora az igen fiataloktól az aggastyánokig teljed. Nem hiszem, hogy életkor alapján bárkit szabad kritizálni. Az is jó, ha mindenfajta képzettségű ember van közöttük, még ha Önnek talán nem is tetszik, könyvtáros is. Az átlag képviselő és az átlag munkás közötti jövedelemkülönbség inkább háromszoros mint az Ön által említett hatszoros eltérés. A képviselői mandátum lejár, a képviselők további sorsa igen bizonytalan. Isten mentsen mindannyiunkat attól, hogy képviselőink nem lelkiismeretük szerint, hanem anyagi érdekből végezzék munkájukat! Személyes megjegyzések. Három felnőtt gyermekem van. Amikor megszülettek, nem miniszteri, hanem kezdő kutatói fizetésem volt, ami akkor is, most is igen alacsonynak számít. A „Tévedtünk emberek, félreállunk” kérdése. A rendszer átalakításának egyik lényeges eleme éppen az volt, hogy önként senki ne állhasson a kormányrúdhoz, csak akkor, ha a lakosság ezt támogatja, és hosszú időn keresztül ne maradhasson ott, hanem időről-időre, szabad választásokon dönthessen az állampolgár, kinek adja a bizalmát. Nem önkéntes félreállásra, henem az alkotmányos rend szerinti négy évenkénti választásokra van szükség. Nem kell tehát félreállni és nem kell - szerencsére nem is lehet - ragaszkodni az úgynevezett hatalomhoz, hanem oda kell állni a választók elé és megkérdezni őket. Valószínűleg itt van kettőnk között a legnagyobb eltérés. Mi ismerve a nehézségeket, gondokat és bajokat, sok családnak a korábbinál lényegesen rosszabb életkörülményét, úgy látjuk, hogy noha másképpen biztosan lehetett volna haladni, lényegesen többet az elmúlt esztendők nem hozhattak volna. Más kérdés, hogyha rajtunk kereszténydemokratákon múlik, mi lesz az országgal. Meggyőződésünk, hogy a következő négy évben tovább kell folytatni az ország átalakulását, a szociális rendszer fejlesztését, a gazdasági növekedés elősegítését. Ez a nyílt levél nyilván nem alkalmas arra, hogy minden részletre kitérjek. Ánnyit azonban szükséges most elmondani, hogy elgondolásaink szerint az adórendszer jelentős átalakításra kell kerüljön, általánosságban véve az adóterheket csökkenteni kell, hogy az állami vagy magán vállalkozások nagyobb haszonnal tudjanak működni, ezáltal nagyobb jövedelmet adni alkalmazottaiknak. Ennek megfelelően kevesebben szorulnak majd a kisegítő állami gondoskodásra, amely valóban csak mankó és arra való, hogy egy beteg végtag mellett is biztosítsa a járóképességet. Ha az adócsökkentés az adóbehajtás szigorításával és a törvényes rend következetes és kemény végrehajtásával jár együtt, akkor az állami bevételek növekedhetnek. Mód nyílik az új nemzedék felnevelésének fokozott támogatására. A népszaporulat azonban - azt hiszem ezt Ön is tudja - nemcsak, sőt nem is elsősorban pénzkérdés. Nálunk sokkal gazdagabb országokban is előfordul, hogy kevés gyermek születik. De mindazon országokban, ahol a nők nem szülnek átlagosan legalább két gyermeket, előbb vagy utóbb bekövetkezik a népesség fogyása. Annak érdekében, hogy ez a folyamat - ami sajnos megindult Magyarországon - ne folytatódjék, szükség van a családok és elsősorban a több gyermeket nevelő családok jelenleginél lényegesen hatékonyabb támogatására, de szükség van az egész társadalom gondolkodásának megváltoztatására is. H a nyílt levelezésünk elolvasása avval jár, hogy egyre többen gondolják végig a fentieket és alakítják ki ezzel kapcsolatos álláspontjukat, akkor azt hiszem, ez a levélváltás nem volt hiábavaló. Ennek reményében köszönti: Dr. Surján László i á < i 4
