Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-20 / 258. szám (257. szám)
1993. szeptember 20., hétfő üj Dunántúlt napio 7 Hat delfin őrizte az öblöt Delfinek, mint harceszközök Az állatvédők közbeavatkoztak A Hercules C-130 típusú óriási szállítógép már felszállásra készen állt a kaliforniai San Diego amerikai haditengerészeti központ közelében, hogy megkezdje az 1800 kilométeres utat. Az "uszonyos elit-alakulatot" is éppen be akarták bocsátani a tartályokba, amikor a legutolsó pillanatban megérkezett a bírósági döntés: győztek az állatvédők, a tíz delfin nem indulhatott el a tervezett hadgyakorlatra. Az amerikai haditengerészet 1960 óta próbálja katonai célokra hasznosítani a delfinek rendkívüli képességeit, azt, hogy fantasztikusan tudnak tájékozódni és igen tanulékonyak. „Tuffy", a szuper-delfin például Sam Ridgway állatorvos irányításával 1965-től kezdve torpedókat és tengeralattjáró elhárító aknákat derített fel, szerszámokat szállított 60 méteres mélységbe. Delfinek őijáratoztak a parti védelmi létesítmények körül. A vietnami háború idején 1965 és 1968 között öt delfin teljesített szolgálatot a Cam Ranh öbölben. Ezt követően oroszlánfókákat és fehér bálnákat is kiképeztek - ez utóbbiak akár 650 méter mélyre is le tudtak ereszkedni. Az iraki-iráni háború idején 6 delfin „gondoskodott" az öbölben az aknák felkutatásáról és a fúrótornyok védelméről. Az amerikai haditengerészet jelenleg 105 delfinnel, valamint 20 oroszlánfókával és bálnával végez tudományos kísérleteket, de a katonai kiképzés teljesen megszűnt. Tom LaPuzza szóvivő szavaival: „Olyan ismereteket szereztünk, amelyeket a hajók, torpedók és helikopterek tervezésénél hasznosíthatunk." Az 1986-88. évi, még katonai jellegű kutatási program során 13 delfin pusztult el. A többiek már biztonságban vannak, élnek, mint hal a vízben. M. Gy Aláaknázott utak? Együtt kerül-e be a két „fal-város", Berlin és Jerikó a XX. század végének történelmébe? Ha a palesztin-izraeli megállapodás, amelynek egyik pontja értelmében Jasszer Arafat PFSZ-vezér hamarosan Jerikóba költözhet, hasonló méretű társadalmi mozgások kiindulópontjának bizonyul, mint 1989-ben a berlini fal lebontása, akkor minden bizonnyal igen. Ami eddig ezirányba történt, nem kevés. A Washingtonban lezajlott parádés béke-ceremóniát máris további akciók követik, ezúttal Jordánia és Szíria irányába. Ha igaza lesz Rabin izraeli miniszterelnöknek, aki egy általános izraeli-arab kibékülés esélyeit látja kibontakozni, úgy a mostani nyitány történelmi változássá nőheti ki magát. S addig? Peter Scholl-Latour, a nemzetközi politikai elemzés egyik tudós-író-újságíró veteránja felsorakoztatta az elmúlt 4 év európai és közel-keleti eseményeit, s arra az elgondolkodtató következtetésre jutott, hogy a világ a régi, ismert nagy veszély időszakából az egyre több ismereteién kis veszély, ahogy ő nevezi, az „aláaknázott utak” korába lépett. Jó ez vagy sem? Erre még nem kész a válasszal, de egy dologban biztos: ha a következő években azok játsszák a főszerepet, akik minden aknásított utat fokozatosan járhatóvá kívánnak tenni, ahogyan ez mostantól a Közel-Keleten történhet, akkor mindnyájan jó irányba mehetünk. Ha viszont a „hajthataüa- nok” szava erősödik tovább a Közel-Keleten, Európában, vagy bárhol másutt, akkor az utak még veszélyesebbé válhatnak az egész világ számára. Mi hát a kiút? A tudós válasza - ha van ilyen - szkeptikusan optimista. „Bízzunk abban, hogy azok, akik testvérek Abrahám- ban - zsidók és arabok - egymásra találnak. S nemcsak ők: mindazok a nemzetek, amelyek hitük és kultúrájuk alapján Ab- rahámhoz vezethetik vissza őseiket.” Kocsis Tamás Joe és Iván együtt lő? A múlt: a két német állam határánál rohamrakész szovjet páncélos ékek, másutt nukleáris támadással fenyegető szovjet-amerikai incidensek veszélye. A jövő: együtt tartanak hadgyakorlatokat az orosz és az amerikai egységek. Egy alkalomra szóló „békedemonstráció” vagy tartós változás a két ország kapcsolatában? A jelek szerint az utóbbiról van szó, mert Washingtonban amerikai-orosz megállapodást írtak alá közös békefenntartó manőverekről, folyamatos katonai konzultációkról és a két védelmi minisztériumot összekötő újrendszerű, állandó „forró drótról”. Sőt azonnal ki is jelölték azokat a hadosztályokat - 8 illetve 10 ezres létszámmal - amelyek a tervek szerint első ízben már jövőre közösen gyakorlatoznak orosz földön. Hogyan reagált a világ? Zömmel meglepve, de alapvetően helyesléssel fogadták a katonai egyezményt annak jeleként, hogy a két hajdani ádáz ellenség remélhetőleg végképp maga mögött hagyta a nukleáris szembenállás, a szuperhatalmi vetélkedés korszakát, s megpróbálja együtt kiépíteni közös biztonságát. És az ellenvélemények? Tény, vannak, akik homlokráncolva tekintenek arra, ha Joe és Iván amúgy katonásan is kezetráz. Mégis úgy tűnik, az ellenzők álláspontja ebben az esetben aligha érvényesül. Bízunk abban, hogy akár hadgyakorlatok is szolgálhatják békét. De miért csak a szupema- gyok, az amerikaiak és az oroszok között? Sz. G. Dublinban készül a megfogyatkozott Rolling Stones új albumára. 31 évi együttzenélés után elhagyta az együttest Bill Wyman. A basszus gitáros távozását, különösen az együttes rajongóinak leánytábora sajnálja. Kíváncsian várják, ki lesz a sok vihart látott rockcsapat új tagja. A Virgin lemezcég, mely az új lemezt piacra dobja, legalább 28 millió dollár nyereségre számít. Geológusok és geofizikusok találkozója Kincsvadászat - üzleti számításokkal Hányszor kong a harang? Az Európai Földtani Társulatok Szövetségének VIII. Konferenciáján, szeptember 19. és 26. között, geológusok és geofizikusok találkoznak Magyarországon, hogy terepbejárással, előadásokkal, poszterbemutatókkal tanulmányozzák, dokumentálják a hegységközi medencék fejlődéstörténetét a Pannóniai-medence példáján. Az Alpok, a Kárpátok, a Di- naridák hegységei által közbezárt Pannóniai-medence kialakulása és fejlődése a földtörténeti újkorban, mintegy 10 millió évvel ezelőtt kezdődött és a mai napig is tart. Ez a fiatal, tengeri-tavi üledékkel kitöltött medence hazánk legjelentősebb kőolaj-, földgáz-, termál- és ivóvízkészletének tározója. A geológusok, geofizikusok egyre biztosabb ismeretekkel rendelkeznek a medence aljzatáról, a kitöltő üledékek vastagságáról, a rétegekben áramló szénhidrogének és vizek pályájáról, elhelyezkedéséről. A kutatási eredmények modellként szolgálnak más hegységközi medencék megismeréséhez. A Lloyd’s biztosító társaság londoni palotájának egyik nevezetessége a Lutine hajóharangja. Őfelsége fregattja 1799. október 9-ének éjszakáján egy hirtelen viharban süllyedt el, Vieland és Terschelling szigetek között. A teljes személyzet életét vesztette a hullámsírban, elsüllyedt a harminckét hajóágyú s az értékes rakomány. A hajó ugyanis aranyrudakat, valamint arany- és ezüstérméket szállított a napóleoni háborúk miatt a szükséges pénzeszközöket nélkülöző hamburgi bankároknak és zsoldot a franciák ellen hadrakelt seregeknek. A kincset számtalanszor próbálták meg kiemelni, de sikertelenül, 1859-ben csupán a félmázsás hajóharang került felszínre. Miután a hajót annakidején a Lloyd’s biztosította, ez a kártalanítás volt az első nagyobb kifizetés a cég 305 esztendős történetében. A harangot a társaság előcsarnokában helyezték el, s katasztrófahíreknél egyszer, kedvező jelentéseknél kétszer kongatták meg. A Lloyd’s most igazán hírértékű új vállalkozásba kezdett: megkezdték a Lutine kincsének felszínre hozatalát. A harlingeni Ane Jan Duif vezeti a víz alatti munkákat, aki fogorvos, tenger- alatti régész egyszemélyben. Az eddigi kutatások során már megtalálták Lancelot Skynner kapitány aranyóráját, dehát ez egyedi lelet volt. A hajó parancsnoka ugyanis az alámerülés perceiben nem az aranykamrában, hanem a parancsnoki hídon tartózkodott. A Lloyd’s becslései szerint a rakomány mai értéke mintegy 450 millió fontra becsülhető. A Lloyd’s zilált anyagi helyzetén természetesen a Lutine minden kincse sem tud segíteni, de a társaság vezetői azt remélik, hogy annyi rossz hír után a közvélemény figyelmét felkeltő expedíció javíthatja a biztosítóról alkotott képet. Mindenesetre bíztatónak találnák, ha a Lutine harangja két kongatással a kincsek megtalálásáról adna hírt. Nyári visszhangok Isztriából Aida az amfiteátrumban A pulai amfiteátrum színpadán folynak az előadás előkészületei Pulán először az Arénát keresi fel a látogató. Vespasianus császár uralkodása idején fejezték be a küzdőteret. Ismerőseimmel a 40 fokos melegben csodáltuk a római építészet remekművét. A régi Jugoszláviában itt rendezték meg az országos filmfesztivált, most leszűkült a horvát alkotások bemutatására. Az. idén Pula egy új rendezvénnyel gazdagodott. Megalakult a Pulai Opera-Fesztivál. Az amfiteátrumot körülvevő kőfalak kitűnő környezetet biztosítottak Verdi Aida című operájának bemutatására. Azok a turisták, akik augusztus elején jártak az isztriai városban és megtekinthették az 1800 éves műemléket, láthatták az előkészületi munkálatokat. Mi is ekkor láttuk, hogy hogyan készül a „király memfiszi palotájának osz- lopcsmoka”. Vékony farostlemezeken varázsolták elénk a kőtömböknek tűnő oszlopokat. Később a tévén szinte eredetinek hatottak. Az Aréna alagsorába tévedve, ahonnét valamikor az oroszlánokat engedték a gladiátorokra, az operához szükséges jelmezekre bukkantunk. Ott voltak persze az őrök is, nehogy a 360 statiszta és szereplő közül egy is öltözék nélkül maradjon. Nagy reklám kellett ahhoz, hogy megteljen a 6000 ülőhelyes lelátó. A belépőjegyek a hazai közönség számára túl magasak voltak, 50 és 160 DEM-ért árulták. Horvátországban nem magasabb az átlagfizetés, külföldi vendég pedig sokkal kevesebb volt a megszokottnál. Meglepetésünkre a legdrágább jegyek keltek el a leghamarabb. Mintegy kétezer operakedvelő vásárolta meg a „legelőkelőbb” helyeket. Szép számban jöttek Ausztriából és Olaszországból is. Számukra nem gond kiadni fejenként eny- nyi összeget egy operaelőadásra. Később megtudtuk, hogy a szervezés nemzetközi összefogással történt. Egy monacói, egy zágrábi ügynökség, a Horvát Kultúrális Minisztérium, Isztria Megye és a pulai szervezőiroda összefogásával valósult meg az előadás. Az oep- ralátogatók számára nemzetközileg is ismert énekeseket szerződtettek. Aida áriáját Je- anne-Michele Charbinnet énekelte, Radames szerepében Franco Bonanome lépett fel. A hazaiak közül Ruza Pos- pic-Baldin Amneris szerepét tolmácsolta és Sasa Britvic vezényelt. A beharangozás hatalmas látványt Ígért. Oroszlánok, lovak, majmok tarkították a kellékeket. Mi, akik vékonyabb pénztárcával mentünk az Adriára, türelmesen vártuk a tévé közvetítését. A kitűzött napon az előadás első felvonásának 20 percében záporeső kényszerítette a színészeket és a vendégeket valamilyen tető alá. Az opera akkor szakadt meg, amikor Amneris, a királylány megsejti, hogy vetélytársnője lett Aida. Sajnáltuk a szervezőket. De mi lett volna, ha Pulára utazunk? Elköltöttük volna pénzünket és nem láttuk volna az előadást, hiszen az éjszakázás rengetegbe kerül. Másnap gyönyörű éjszakában a tragédia jelenettel fejeződöt ve az opera. A kritika elmarasztalón írt az opera rendezéséről. Mi meg nem tudjuk, hogy miért nevezték el az egy előadásból álló rendezvényt fesztiválnak, hiszen szó sem volt előadássorozatról. Az élmények sokaságából nehéz válogatni. Lényegében nagy jelentősége van már annak is, hogy nyaralhat az ember a mai világban. Isztriában pedig minden szép. Ha az ember megtekinti műemlékeit, rendezvényeit szellemi gazdagsággal térhet haza. Az anyagi gondokat most feledjük el. Tausz Imre
