Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-15 / 253. szám (252. szám)
10 új Dunántúli napló 1993. szeptember 15., szerda Az TJj DN politikai vitafórum a Megalakult „A Magyar Érdek Pártja” Az Agrárszövetség álláspontja a külföldiek földvásárlásáról Tetézné a bajt egy politikai földtörvény elfogadása Jogállása: „A Magyar Érdek Pártja” a Magyar Köztársaság Alkotmánya 3. §-a, illetve az 1989. évi XXXIII. törvény, és az 1992. évi LXXXI. törvény alapján működő politikai párt. A Magyar Érdek Pártja - MÉP, jogi személy. Alapításának helye és ideje: Pilisszentlászló, 1993. szeptember 7. Székhelye: 2740 Abony, Újszászi u. 18. fsz. 1. Az országos tisztségviselők választása megtörtént. A párt országos elnöke Király B. Izabella független országgyűlési képviselő. A MÉP jelelege: nemzeti, konzervatív, keresztény és demokrata, nem jobboldali, nem baloldali, nem centrumpárt, hanem nemzet érdekű. Megalakult a magyar érdekek szívós, következetes, rugalmas és pragmatikus védelmére, a hagyományos magyar türelem, megértés, békesség és erőszak- mentesség jegyében, de a rend Kedves Főszerkesztő úr! Elnézését kérem, hogy zavarom, de mivel az önök lapjában jelent meg augusztus 27-én dr. Kiss Gyula (MDF) parlamenti szociális és egészségügyi bizottság elnökének arcpirító véleménye az AFA-val kapcsolatban, az egyszeri kompenzáció összegéről, úgy Önt kérem a szenvedő alanyok ellenvéleményének közzétételére. Nem tudom dr. Kiss úrnak mennyi a jövedelme, amiből napjait tengeti, de lenne hozzá egy javaslatom: mondjon le róla és cseréljen egy 1000-1500 Ft-os egyszeri konpenzációt élvező nyugdíjassal, hogy meg tudja állapítani mire elég ez az az egyszeri összeg, az évből hátralévő hónapokban. Ezek a nyugdíjasok a többségükben idősek, betegek és csak a gyógyszertárban havonta kb. 600-900 Ft-ot hagynak ott, hogy valahogy könnyítsenek leikükön, ha már életre kárhoztattak. Akkor még hol a különböző energia, lakás, fűtés stb. megteremtésének szándékával, a nemzet és a család felemelkedéséért. Minden nemzeti és vallási kisebbséget, etnikumot, felekeze- tet nagyra becsül, érdekeiket tiszteletben tartja. Nem zárkózik el a véleménycserétől egyetlen legálisan működő politikai vagy társadalmi tömörülés esetébén sem, - támogat és együttműködésre törekszik minden, legálisan működő, nemzetérdekű szerveződéssel. Megjegyzés: tartozzék is bárki bárhova - azt szeretnénk - legyen végre békesség, ne bántsuk, hanem segítsük egymást! Energiáinkat, képességeinket ne egymás címkézésére, alaptalan rágalmazására használjuk, hanem az ország összlakossága éleltkörülményeinek, szociális helyzetének javítására. ára? Enni is kéne, ha nem is úgy, ahogy Kiss úr - csak leszállított igényekkel. Az újság ugyanazon oldalán, ahol a Kiss úrral folytatott interjú szerepel van egy cikk - „Túró és sajt” - címmel. „Napi 13 dkg sajt már fedezni tudja a napi kálcium szükségletét a szervezetnek”. Erre nekünk időseknek különösen szükségünk lenne - de miből? Nem vagyunk követelőd- zőek, mondják azt hogy ennyi van - 1000-1500 Ft - megértjük (ha nincs több) még akkor is, ha ez az állapot nem is a mi hibánk. De hogy olyan sóderral etessenek bennünket, minek jellemzését nem bírná el a papír, az felháborító! Mit várhatunk a többi vezetőnktől, ha a parlament szociális családvédelmi és egészségügyi bizottságának elnökének ez a véleménye?! Egy súlyos csontritkulásban szenvedő nyugdíjas és sok ezer társa Az Agrárszövetség mindig azon az állásponton volt, hogy a mezőgazdaság sorsát, átalakulását meghatározó törvényeket átfogó koncepció keretében együtt kellet volna meghozni. Nem így történt. Tetézné a bajt, ha a választási kampány fütött hangulatában politikai földtörvényt alkotna a Parlament. Úgy tűnik, az a célja a hatalomnak, hogy - amint 1990-ben most is a földkérdést állítsa a választási csaták középpontjába. Ezen belül is sanda politikai szándékot fedezhetünk fel abban, ahogy a külföldiek tulajdonszerzését állítják élésen a fókuszba. A földpiac működésének feltételei egyáltalán nem tekinthetők kialakultnak. A Földhivatalok nem képesek követni az ingatlan-nyilvántartásban a kárpótlással, szövetkezeti átalakulással járó tulajdonváltozásokat. Mára a földmagántulajdon ugyan széles körben kialakult, de ez a nyilvántartásban még jó ideig nem jelenik meg úgy, ahogy az a piac működéséhez szükséges lenne. Egyelőre szinte csak az állami földtulajdon van technikailag piacképes állapotban. Az a körülmény, hogy a földtulajdon ilyen állapotában akar a kormány elfogadtatni olyan törvényt, ami lehetővé tenné a föld külföldiek részére történő eladását, azt a gyanút veti fel, hogy talán maga az állam akaija eladni az állami gazdasági földeket külföldieknek. Az állam azonban ezideig még nem teljesítette a kárpótlási törvénynek azt az előírását, hogy az állami tulajdonból bocsásson árverésre mintegy 7,6 millió AK értékű földet. Ez a kormány eddig sorra eladta az EK-hoz való csatlakozásnál kedvezőbb pozíciók eléréshez szükséges feltételeket. A földtulajdon tervezett felszabadítása és esetleg az állam által adása az utolsó adu feladását jelentené anélkül, hogy cserébe bármit is kapnánk. Hiba lenne folytatni az EK felé eddig tett egyoldalú engedmények sorát, amikor mi nem részesülhetünk az EK által a tagjainak nyújtót kedvezményekben, sőt annak csupán a kárait látjuk. Nem lenne azonban szerencsés, ha a parlament olyan törvényt hozna, amely nem magyar állampolgárokra írna elő tulajdonszerzési korlátozást. Ezért a hazai érdekek védelmét inkább az eladás szabályozásával kell megoldani. Törvényben kell garantálni az egyes települések határában fekvő földekre az ott élők elővásárlási jogát is, és adókedvezményekkel kell segíteni a hazai tulajdonszerzést. A termőföld védelmét az eddiginél hatékonyabban kell biztosítani. A művelésből való kivonás „árát” meg kell emelni és törvényben kell garantálni, hogy az ilyen címen fizetett összegek felét az érintett ön- kormányzat kapja meg. Ki kell modnani, hogy az állam addig nem adhat el külföldinek földet, amíg nem tesz ma- radadéktalanul eleget a kárpótlási törvényben előírt kötelezettségének. Emellett a szükséges források előteremtésével és rendeltetés- szerű felhasználásával meg kell gyorsítani az ingatlannyilvántartás naprakészségének megteremtését. A választási kampány idején nem szabad új földtörvényt alkotni, a feltétlenül szükséges változtatásokat a régi módosításával kell átvezetni. El kell kerülni, hogy a kampány fő kérdése a külföldiek tulajdonszerzése legyen, mert az külpolitikai bonyodalmakkal is járna. Sasvári István MÉP országos elnöke Ellenvélemény Horthyssimo? Gosztonyi Péter történész beszél a kenderesi tanulságokról Bevallom, unom a horthy- zást. Magyarország egykori kormányzójáról ugyanis annyi mindent mondtak el és írtak meg mostanában, hogy az már szinte emészthetetlen. Egy ember véleményét mindazonáltal szívesen meghallgatnám. A neve Gosztonyi Péter, 1956 óta Svájcban él, szívós munkával hadtörténésszé képezte ki magát, német nyelvterületen ő a legismertebb magyar társadalomkutató. Mellékesen néhány évvel ezelőtt egy kismonográfiát is írt Horthy Miklósról, amely németül és magyarul jelent meg.-Mit érzett a kenderesi temetőben ?- Kíváncsiságot. Azon tűnődtem, hogy kik ezek az emberek, akik veszik maguknak a fáradságot, hogy leróják kegyeletüket a kormányzó sújánál.- És kik rótták le?- Főleg vidékiek. Többnyire középkorúak, feltűnően sok közöttük az asszony. Láttam idős, katonaviselt férfiakat is, ők bizonyára Horthy Miklós katonái voltak, hogy a manapság is közismert bakanótát idézzem. A térségben nem lehetett észrevenni, hogy körülbelül ötvenezren várakoztunk a szertartásra. Rám mély benyomást gyakorolt a tömeg fegyelmezettsége.- Talán azért volt fegyelmezett, mert a rendfentartók kordában tartották.- Éppen az az érdekes, hogy civilek tartottak rendet. Nem durváskodtak, nem lökdösődtek, tisztességes hangon beszéltek a fegyelmezetten álldogálókkal.- Miként ítéli meg a Horthy-család viselkedését.- Rokonszenvesnek hatottak. A „kis” Istvánka, aki már 51 éves, szép magyarsággal szólt. Amit mondott, annak volt keze-lába. Bölcsen beszélt, óvott a múltba fordulástól. Nem ment bele a napi politi- zálgatásba.- Épp azt akartam kérdezni, hogy Svájcból, a berni kutató- műhelyből miként érzékelte a Horthy körüli csinnadrattát: a felfokozott hangnemet és a sajtócsatározásokat ?- Nyári uborkaszezonban kell a téma az újságoknak.-Ennyi?- Ennyi.- Elvetem a sulykot, ha feltételezem, hogy a hazai Horthy-kommentátorok nemcsak egyszerűen az uborkaszezont hidalták át, hanem a választási kampányra is gyakoroltak? Fogalmazhatnám úgy is, hogy a zenekar hangolt a koncert előtt.-Nézze, én megfogadtam, hogy onnan, kintről nem szólok bele a napi politikába. Az viszont nyilvánvaló számomra, hogy Horthy Miklós 1944 végén kilépett a magyar történelemből.- De ha kilépett, akkor most bizonyos körök miért próbálják visszacsempészni ?- Csodaszarvas-kergetők mindig vannak. Előbb-utóbb rájönnek, hogy Horthy a Monarchia epilógusa volt, nem pedig egy új Magyarorszgá prológusa.- A temetés óta eltelt napokban egyre-másra idézik a hazai lapok a külföldi véleményeket, elsősorban a környező orszá- gokbelieket. Milyen visszhangra számít Nyugat-Euró- pában?- Visszafogottra. Tegnap találkoztam itt, Budapesten, a Vörösmarty-téren Kogelfranz úrral, a Spiegel kelet-európai tudósítójával. Megkérdeztem tőle, hogy mennyire érdekli őket a Horthy-temetés. Azt válaszolta, hogy egy kis cikk erejéig.- Ami itthon felborzolta a kedélyeket, az a német nyelvterület talán legtekintélyesebb hírmagazinjában csak egy kis cikket ér?- Bizony. S ezt nem árt megszívlelni.- 1991-ben olvastam Öntől egy interjút. Már akkor is szóba hozták néhányon, hogy Horthyt esetleg haza kéne szállítani, nos, Bemből azt tanácsolta nekik, hogy várjanak egy-két évet. Arra hivatkozott, hogy a kisantant félreértheti a kegyeleti gesztust.- Ma talán meglepő, de akkoriban nem is a román reagálástól tartottam, még kevésbé a szlováktól. Belgrád magatartása rémlett kiszámíthatatlannak.- Ha lehet, most, 1993 őszén még nagyobb a veszély. Jugoszlávia szétesett, területén polgárháború dúl, a román politikával állandósultak a konfliktusok és Szlovákiában a Me- ciar-kormány sem éppen magyarbarát. Vajon nem lett volna jobb Horthy 1991-ben eltemet tetni?-Kérem, én történész vagyok. Nem tudok mit kezdeni azzal a kérdéssel, hogy mi lett volna jobb. Akkor nem temették el, ez tény. Most eltemették, ez is tény.- Egy történész-szakértő szerint mi a lezajlott esemény legfőbb tanulsága?- Az, hogy Horthy kenderesi eltemettetésével a róla elnevezett korszak is lezárult. Zöldi László Új törésvonal? A régi, merev hatalmi egyensúly, Európa antagonisztikus katonai tömbökre osztottsága megszűnt, hangzik szinte minden nemzetközi politikai tanácskozáson. Ám helyette nem alakult még ki új egyensúly, ami - ezt mi mind gyakrabban érezzük a sajtát bőrünkön is - nem akármilyen gondok forrása. Nem véletlen tehát, hogy újabb hulláma támadt a NATO-tagság körüli vitáknak. Ezekből is érződik jónéhány érdek, szándék és vélemény ütközése: vannak országok (legtöbbször Lengyelország, Csehország és hazánk szerepel a listán), amelyek az atlanti szervezet azonnali kiterjesztése mellett kardoskodnak. Mások szerint viszont veszélyes lenne a kibővítés elkapkodása, mert az „új törésvonalakat” hozna létre a kontinens közepén s magában Kelet-Közép-Európában. Logikus ezért a kérdés, mi lesz e viták folytatása? Felve- szik-e az aspiránsokat a NATO-ba, s ha igen, többlépcsős lesz-e ez a folyamat? Valóban sikerül-e erre konkrétabb menetrendet kidolgozni januárban, a NATO esedékes csúcsértekezletén? Egyelőre tehát nagy a bizonytalanság, amit jelez az is,hogy megjelentek olyan friss elképzelése, amelyek egyfajta „kis-NATO” képét rajzolják fel szűkebb térségünkben. Van-e ma realitása a különböző NATO-teóriák gyors megvalósulásának? Létrejöhet-e például szorosabb katonai szövetség térségünk volt szocialista országainak egy része között? Vagy mondjuk kihagy- ható-e a NATO bővítésének bármiféle tervezetéből Szlovákia (amire ma vannak itt-ott szándékok)? Vagyis dilemmák sora jelzi, hogy - a NATO-viták dacára - számunkra a legsürgetőbb változatlanul kapcsolataink harmonizálása szomszédságunkkal minden irányban a bárminemű fenyegetettség érzésének megszüntetése, de legalább érzékelhető csökkentése érdekében. Más kérdés, hogy ugyanezt gondolják-e minden környező fővárosban? Sz. G. Vállalkozók Pártja: Drasztikusan csökkenteni kell az agrárágazat pénzügyi terheit! A kormányzat sürgősen egyezzen meg az agrár-érdekképviseletekkel az 1993. Évi betakarítás, valamint az 1994. évi termelés előkészítésének pénzügyi feltételeiről. Ennek során drasztikusan csökkenteni kell az ágazat pénzügyi terheit. Egyebek mellett ezt tartalmazza a Liberális Polgári Szövetség Vállalkozók Pártja országos ügyvezető testületének a magyar mezőgazdaság válságáról és a válságból való kilábalásról szóló állásfoglalása. A dokumentum - amelyet kedden juttattak el a Magyar Távirati Irodához - egyebek mellett leszögezi: a magyar mezőgazdaság és vele együtt a vidéki társadalom elmélyült válságban van. Ennek főbb tünetei, illetve bizonyítékai közé tartozik, hogy nemzetgazdasági részesedése az 1989. évi 15,6 százalékról 1992-re 11 százalékra csökkent. A jövőt megalapozó beruházások részesedése még ennél is tragikusabb: 10,6 százalékról 1,5 százalékra zsugorodott a fenti időpontban. A lakossági ellátás szempontjából fontos állatállomány egyes fajoknál az 1938-as szintre zuhant. A válság megoldása érdekében mindenekelőtt az ágazat jövedelemtermelő képességét kell helyreállítani. Ennek érdekében meg kell állítani a jelenlegi jövedelemelvonást, s csökkenteni az agrárolló szétnyílását. További fontos feladat az összes üzemszervezési forma műkö- dőképessének a biztosítása, a termelők árstabilitásának a garantálása. A válság okait az ágazat irányítói és egyes politikusok még most is próbálják elfedni és csökkenteni a benne játszott szerepüket, de ennek következményeivel a közelgő 1994-es választás szembesíti majd a kormánykoalíció politikusait - fogalmaz a Liberális Polgári Szövetség Vállalkozók Pártja állásfoglalása. Meleg székváltás? Újabban föltűnően sok honatya ébred rá, hogy félreértés történt; ő nem abban a székben, nem abban a pártfrakcióban ül, ahol igazi helye volna, ahol legjobban szolgálhatná a haza üdvét. Miért a sok helycsere? Az önvallomások szerint belső konfliktus, kiábrándulás, lelki- ismereti válság, véleménykülönbség, új politikai felismerés - szóval sokféle méltánylást érdemlő körülmény miatt. De nehéz szabadulni a gondolattól: valami más is lehet a politikai mez-cserék hátterében. Nevezetesen: vészesen közeledik a parlamenti ciklus vége, nem árt hát olyan hajóra kapaszkodni, amelyen újabb négy évre be lehet evezni a képviselőség révébe. S ha az ember netán hitelt ad eféle rosszmájú feltételezésnek, már nem is csodálkozik azon, hogy koalíciós honatyai keblekben pont az iránt az ellenzéki párt iránt támad leküzdhetetlen vonzalom, amelynek csillaga mostanában magasan fénylik. Természetes ez a politikai fluktuáció? Annyiban igen, hogy az átütéseket paragrafusok, házszabályi előírások nem tiltják. Végre is a képviselői szuverenitás, a pártpolitika és egyéb körülmények esetenkénti változása okán van bizonyos létjogosúltsága a frakciók közötti mozgásnak. Etikai korlátok? Vannak, de ezek nálunk a jog nyelvére nincsenek lefordítva. Már az sem igazán etikus, ha a képviselő - aki pártja támogatásával és programjával jut be a parlamentbe - mondjuk egy politikai rokon-párthoz viszi mandátumát. Még kevésbé szalonképesek a 180 fokos politikai pálfor- dulások, az átülések ellenzékből a koalícióba, koalícióból az ellenzékbe. És a választók...? Nos, legnagyobb erkölcsi sérelem csakugyan nem az elhagyott politikai kedvest, hanem a megbízót, a választót éri. Aki jobbára csak az újságból értesül képviselője meleg székváltásáról. Mert a karrierépítgetéssel elfoglalt honatya többnyire annyit sem mond neki, hogy bikmakk ... Elkerülhetők a parlamenti válóperek morális buktatói? Személyes presztízs- és hitelvesztés nélkül aligha. Talán csak ha a képviselő lemond, visszaadja mandátumát. Dehát lelépni sokkal nehezebb, mint átlépni. Bajnok Zsolt