Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-14 / 252. szám (251. szám)

1993. szeptember 14., kedd uj Dunántúli napló 3 Legyen Pécsett angol újság! Egy lelkes amerikai: Robin tanár úr Robin Mac Alpine már máso­dik éve tanít angolt a pécsi Le- őwey Gimnáziumban, annak el­lenére, hogy sose akart tanár lenni. A most 31 éves, alaskai születésű fiatalember egy Was­hington állambéli főiskolán dolgozott információs főnök­ként, megvolt mindene, lakása, autója, hi-fi tornya, és las- san-lassan kezdte úgy érezni, hogy élete nyugodttá, ám unal­massá vált, új kihívásokra van szüksége. Addig-addig keres­gélt, míg egy barátja egyszer rábökött a térképre, a messzi, épp csak hírből ismert Magyar- ország egyik, még hírből sem ismert városára: Pécsre. A barát fényképeket is mutatott, mesélt a nagy múltú, sokkultúrájú vá­rosról, úgy, hogy Robin elhatá­rozta, megnézi magának, mi­lyen az a Pécs. Pont két év telt el megérke­zése óta, a kezdeti elveszett­Orvosok a Világért alapítvány ajándéka a Honvéd Kórháznak Tegnap ajándék érkezett a pécsi Honvéd Kórházba. Az Orvosok a Világért alapítvány­tól, egyszer használatos tűket, fecskendőket, steril kesztyűket, valamint vérnyomásmérőket, gyógyszereket kaptak aján­dékba. Az Orvosok a Világért alapítványt az Európai Gazda­sági Közösség hozta létre, s célja, hogy egyrészt a háború sújtotta országokat, valamint a menekülteket befogadó orszá­gokat segítse. Magyarországon azoknak a kórházaknak adnak támogatást, amelyek menekül­tek ápolását, gyógyítását vállal­ták. Az alapítvány magyaror­szági képviselője elmondta, az ország eddig 180 ezer ECU ér­tékben kapott erre a célra gyó­gyászati segédeszközöket. Teg­nap, a Honvéd Kórházban át­adott ajándék értéke több, mint egymillió forint. A megyében még a szigetvári kórház része­sült hasonló támogatásban. ség-érzést lassan felváltotta az otthonosság. Ebben az is közre­játszik, hogy Robin tanárként működhet, mind jobban megta­nult magyarul, s olyannyira jól érzi magát nálunk, hogy egye­lőre esze ágában sincs vissza­menni Amerikába. Sőt, tervek­kel állt elő!- Mikor megérkeztem - mondja -, eléggé keserves volt az első pár hónap. Egy mukkot nem értettem magyarul, se étte­remben, se telefonálással, se semmivel nem boldogultam, nem ismertem az itteni élet me­netét. Szerencsére a gondok fo­kozatosan megoldódtak szá­momra, de megmaradt bennem a gondolat, hogy bizonyára má­sok is így vannak ezzel, akik külföldiként Pécsre érkeznek. Kitől kaphatnának segítséget, tanácsokat? A tájékozódás egyik legkézzelfoghatóbb módja, idegennek is, az újság­olvasás, hisz abban rendszerint minden fontos napi és nem napi információt megtalál. Igen ám, de angol újsághoz Pécsett nehéz hozzájutni. Ha lehet is nagy rit­kán kapni a Budapesten megje­lenő, majdnem 100 forintos or­szágos angol nyelvű lapokat, azokkal Pécsett nem sokra megy az ember. Az egész Bu­dapestről szól, mintha más nem is létezne ebben az országban. Számomra Budapest - egy két műemléket leszámítva - nem is Magyarország, olyan, mintha New York egyik negyede lenne, egy nagy dzsungel, Pécshez, az itteni élethez semmi köze.- Ezért gondoltam arra, hogy meg kellene próbálkozni egy helyi angol nyelvű lappal, per­sze, nem különállóan, hanem, mondjuk, a megyei napilap he­tente megjelenő melléldeteként. Hogy igény lenne rá, abban biz­tos vagyok. Egyrészt valóban sokat segítene a külföldieknek, turistáknak, attól kezdve, hogy hányas busszal jut fel a TV-to- ronyig. Hasznára lehet a pécsi külföldi diákságnak. Gondol­junk bele, a POTE-n több évfo­lyam angolul tanuló diák van, akik kiváncsiak, mi történik a városban, milyen érdekességek, programok vannak. És nem utolsó sorban érdekes angol nyelvű olvasmánya lehetne a melléklet a pécsi diákságnak, akik általános iskolában, közép­iskolában tanulják a nyelvet, s ezzel valami olyasmit is olvas­hatnának, ami közel van hozzá­juk, a városról, ahol élnek. Eddig Robin gondolatai, ter­vei. Nem csak első, hanem so­kadik hallásra sem tűnik buta­ságnak. Hogy valóban lesz-e belőle valami? Nos, erre egye­lőre még csak a sablonos válasz adható: a jövő zenéje. M. K. A kórház számára biztosított fogyóanyag jelentős segítség az ellátásban Fotó: Löffler Gábor Biztonság csak egy millióig? A devizabetétekre is érvényes a garancia A magyar pénzintézetekben elhelyezett devizabetétek tulaj­donosait - belföldieket és kül­földieket egyaránt - élénken foglalkoztatja, hogy mi lenne a devizabetéteik sorsa, ha szám­lavezető bankjuk fizetőképte­lenné válna? Eddig éppen az tette a hazai bankokat különösen vonzóvá még a külföldi devizabetétesek számára is, hogy a betétekért teljeskörű állami garanciát vál­laltak, s a devizanemenként el­térő kamatlábak valamivel ma­gasabbak voltak annál, mint amit külföldön fizettek. Elté­rően az általános külföldi gya­korlattól, valamint a forintbeté­tektől, a magyarországi deviza­betéteket kamatadó sem ter­helte. Immár egy esztendeje ke­ringenek a hírek arról, hogy a kamatadót esetleg kiterjesztik a devizabetétekre is, ám ez a mai napig még nem következett be. Viszont megváltozott a helyzet a betétek biztonságát illetően. A teljeskörű állami kezességet 1993 június 30-a óta a betétbiz­tosítás váltotta fel, s ez a devi­zabetétekre is vonatkozik. A betétbiztosítási törvény azonban csak azokra a betétekre terjed ki, amelyeket a hatályba­lépés után, tehát 1993 június 30-át követően helyeztek el. A korábban elhelyezett betétekre, beleértve a devizabetéteket is, az állami kezességvállalás to­vábbra is teljesértékűen vonat­kozik addig az összeghatárig, amennyi azon a napon a szám­lán volt. A törvény hatálybalé­pése után történő kivét termé­szetesen mérsékli azt az össze­get, amelyre a teljeskörű állami helytállás kiterjed, s a későbbi befizetésekre már csak a betét- biztosítás általános szabályai vonatkoznak. Mit tehet ebben a helyzetben az a cég, vagy magánszemély, akinek a bankszámláján forint­ban, vagy akár valutában mil­liós tételek vannak? Az ésszerű­ség azt diktálja, hogy ha nein feltétlenül szükséges, ne hasz­nálja a régi számlát, új bevéte­leit és kiadásait egy újonnan nyitott számláról bonyolítsa. Ezt az új számlát - mind a de­viza, mind a forint betéteknél ­Beszélő segítő az autóban Két érdi szakember kidolgo­zott egy olyan automata beren­dezést, amely képes arra, hogy előre jelezze a gépkocsi veze­tőjének, ha vasúti átjáróhoz közelít, akár emberi hangon is. Az egyik feltaláló Koltai Sán­dor az MTI-nek elmondta: ta­lálmányukat felajánlották a rendőrségnek és a MÁV-nak is és mindkét helyről a dokumen­tumokat eljuttatták a Közleke­dési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumba, ahonnan azonban még nem válaszoltak beadványukra. A két feltalálót a pörbölyi autóbusztragédia ösztönözte a berendezés kidolgozására. Működésének alapelve az, hogy az útban mágneseket he­lyeznek el és ezeket érzékeli a gépkocsiba épített műszer. A beépített mágnesek érzékelése után szóban figyelmezteti a gépkocsi vezetőjét a világ bármely nyelvén a közeledő veszélyre. Ugyanakkor egyéb funkciókat is ellát, például fi­gyelmeztethet a biztonsági öv, a fényszórók bekapcsolására, vagy arra, hogy a vezető nyitva felejtette az ajtót. Az érdi ön- kormányzat kísérletképpen már beépítette a mágneseket az érdi vasúti átjárók elé, így a ta­lálmány képességeit már de­monstrálni is lehet. Erre csütör­tökön kerül sor az érdi Skála parkolójában. Pécsi tanárnő hajós utaskísérőként Amerikában A kis iroda fehér bútorai­hoz harmonikusan illeszke­dett a fehér kosztüm és csizma. Gyetvai Erika, szep­tember elsejétől a JPTE föld­rajz tanszékéhez tartozó in­formatikai központ munka­társa. Elsősorban német nyelvű szakkönyvekről ír re­cenziót, de olaszul is tárgya­lóképes, tud angolul és oro­szul. Két évvel ezelőtt no­vemberben Miamiba utazott.- Nyolc évi tanítás után miért ment el Amerikába egy hajóra dolgozni?- Szerettem és szeretek ta­nítani, de az embernek szám­talan lehetősége van egyetlen életében, ezért nem állhat rá egyetlen sínre anélkül, hogy ne nézne körül a világban. Az amerikai utam a becsapásom története: Mást mondtak Bu­dapesten az állásközvetítők, más állt az Ausztriában aláírt szerződésben, és teljesen más volt a valóság az amerikai ha­jón. Budapesten még 3000 dollár bérről volt szó, Auszt­riában viszont már csak ha­vonta 50 dollárról. Ekkor már jelentős adósságom gyűlt össze, hiszen 130 ezer forin­tot kértek az oda-vissza szóló repülőjegyért és a közvetíté­sért. Nem adtam fel, pedig a visszafelé szóló jegyet még­sem kaptuk meg. Ezt utólag meg is értettem, hiszen ott nem sokat számított az éle­tünk.- Mit csinált?- Olyan messze van már az egész, mintha csak hallottam volna ezt a történetet. Megér­keztünk a Miami melletti ki­kötőbe és beszálltunk (az ot­tani viszonyokhoz képest) a legrosszabb hajóba. Hajós utaskísérőnek mentünk, de valójában a takarító bácsik segédei teltünk. Mindig a hátsó folyosón közlekedtünk, és lényegében az ellátásért és a vendégektől kapott borrava­lóért dolgoztunk. Amikor ki­kötöttünk Puerto Ricoban, vagy a jamaikai Occhioban, akkor láttunk is valamit az amerikai kontinensből. Ki­szolgáltatottak voltunk. Mel­lettem egy indonéz fiú meg­sérült egy viharban. A hajó­orvos megoperálta, és két nap múlva visszaküldte dolgozni. A kötése többször átvérzett, egyre sápadtabb lett, és egy­szer csak nem láttam többé. Erika nem dolgozta le az egy hónapot sem. Amikor egy vizes törülközőkkel teli hatalmas zsákot vonszolva leesett a csigalépcsőről, elha­tározta, hazajön. Elment a ka­pitányhoz és kérte a Budapes­tig szóló repülőjegyemet. Mert nem kapta, azt találta mondani, megírja egy ameri­kai lapnak, hogyan bánnak a vendégmunkásaikkal. Más­napra megvolt a repülőjegy.- Itthon mihez kezdett?-Talán egy hétig voltam otthon, ugyanis álláshirdeté­seket adtam fel több európai országban, és amikor hazaér­tem, már vártak az ajánlatok. Munkát kerestem, az olaszok mégis szíveket küldtek a le­vélben. Végül egy szívet nem küldő, de magyar kőművese­ket foglakoztató építőipari vállalkozónál álltam mun­kába. Később egy szállodai recepcióba kerültem, és ki­sebb- nagyobb megszakítá­sokkal idén júniusig másfél évet dolgoztam Olaszország­ban. Nem lehetett könnyű az el­múlt két év, de a tanárnő örül, hogy így történt (és még él is). Délelőtt a földrajz tanszéken, délután egy nyelviskolában dolgozik, este a magántanít­ványai jönnek. Soha nem tanított olyan kedvvel, mint a nyáron, haza­térése után. Sok feladatot adott az intenzív nyelvtanfo­lyam hallgatóinak, bár lehet, hogy ő még náluk is többet készült. Hatalmas virágcsok­rot kapott búcsúzóul. Porth E. Kevesebb határsértő - nagyobb utasforgalom Az év első 8 hónapjában je­lentős mértékben csökkent a ha­társértők száma. Krisán Attila ezredes, a Határőrség szóvivője az MTI érdeklődésére el­mondta, hogy valamivel több mint 8 ezer határsértőt fogtak el, ami mintegy 30 százalékos csökkenést jelent a megelőző év hasonló időszakához képest. Az osztrák hatóságok további 2400 tiltott határátlépőt fogtak el, s küldtek vissza - ez 32 százalé­kos visszaesés - a magyar határ túloldalán. Jelentősen növeke­dett viszont azok száma, akik hamisított útiokmányokkal pró­bálnak magyar területre be­lépni. Augusztus végéig majd­nem 3200 ilyen utassal találkoz­tak a határőrök, és ez háromszo­ros növekedést jelent 1992 első nyolc hónapjához képest. Ha­mis útlevéllel elsősorban jugo­szláv állampolgárok kísérlik meg a beutazást, de jellemzőek még a román, a török és a bol­gár állampolgárságú elkövetők is. A beutazási feltételek hiánya miatt 538 ezer külföldit utasítot­tak vissza, ami 10 százalékos csökkenést jelent. A határátke­lőhelyeken 74 millió útlevelet kezeltek, ez 15 százalékos utas­forgalom-emelkedést jelent. Valamennyi határszakaszon kü­lönböző mértékű forgalomnö­vekedést regisztráltak. Gyógyszeretikai kódex Szakmai vitára bocsátja a Ma­gyar Gyógyszergyártók és Ke­reskedők Országos Szövetsége PR Bizottsága a most elkészített gyógyszerkommunikációs etikai kódex tervezetét. Barát Tamás, a Magyosz ille­tékese az MTI tudósítójának el­mondta: a tervezet a nem vény­köteles gyógyszerek ismerteté­sét, reklámozását és a készítmé­nyekkel kapcsolatos PR tevé­kenységet is szabályozná. Az 1957-es, ma is érvényben levő gyógyszertörvény szerint Ma­gyarországon nagyközönség előtt gyógyszereket reklámozni tilos. Várat magára az új korszerű jogszabály, amelynek tervezete mindeddig még nem került a par­lament elé. S mivel a hamarosan életbe lépő új reklámrendelet sem tér ki a gyógyszerekre, a Magyosz illetékes bizottsága úgy döntött, hogy kísérletet tesz egy, az önszabályozáson alapuló etikai kódex elkészítésére. Eb­ben rögzítették a nem vényköte­les készítmények ismertetésé­nek, reklámozásának módját, szankciókat is kilátásba helyezve az etikátlan forgalmazókkal gyártókkal szemben. Kikérik a Magyosz, a Magyar Reklámszö­vetség, a Magyar PR Szövetség, a Versenyhivatal, a Népjóléti Minisztérium, az ipari tárca és az Országos Gyógyszerészeti Inté­zet véleményét is. ♦ érdemes nem a már megszokott, hanem valamelyik másik pénz­intézetnél megnyitni, hogy a ga­rancia a lehető legteljesebb mér­tékig érvényesüljön. Legyünk arra is tekintettel, hogy a bizto­sított összeghatárt forintban rögzítették, s minden forintleér­tékelés után csökken a deviza­betétek garanciájának névér­téke. Arról sem szabad megfeled­kezni, hogy egy betéttulajdonos egy bankban lévő összes, 1993 június 30-i után keletkezett kö­vetelését - függetlenül attól, hogy az devizában áll-e fenn, vagy forintban - összesítik, s ha a pénzintézet, amelyben a pénz fekszik, fizetési nehézségekbe kerül, a biztosító először a devi­zabetét kamatait, majd a devi­zabetétet téríti meg, az eredeti­leg kiválasztott valutanemben, majd a forintbetéteket, amig azok összege el nem éri az 1 millió forintot. A devizabeté­teknél a szerződéses kamatlá­bat, valamint a betét pénznemét kibocsátó ország - az USD ese­tében az Amerikai Egyesült Ál­lamok - öt legnagyobb bankja által az azonos lekötési időre megállapított átlagos kamatláb közül a kisebbet veszik figye­lembe. A forintbetéteknél a szerződés szerinti kamatláb és a jegybanki alapkamatláb közül a kisebbel számolnak. Az 1 millió forinton felüli összeget csődel­járás során, vagy a felszámolási vagyonból lehet majd - rend­szerint nagy késsel és veszte­séggel - visszakapni. Az ésszerűség tehát azt dik­tálja, hogy jól gondoljuk meg, melyik bankban illetve bankok­ban tartjuk devizánkat, forin­tunkat. A szokatlanul magas kamatlábat kínálóktól tartóz­kodjunk, hiszen azok a magas betéti kamatlábakat a magas hi­telkamatokból próbálják majd „kigazdálkodni”, irreálisan ma­gas kamattal hitelt pedig csak az vesz fel, aki azt nem is szándé­kozik visszafizetni. Okos magatartás az is, ha a betéteinket több családtag ne­vén helyezzük el, vagy ha nem összpontosítjuk betéteinket egyetlen bankban. Bácskai Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents