Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-12 / 250. szám (249. szám)
Az első versenyén székre állva játszott Még csak hat éves, de már felnőtt csapatban sakkozik Papp Gabika már kinőtte a számítógépet futballistája (egyébként Mohácson dolgozik orvosként). A kisfiú - nincs két hete, még alig múlt 6 éves, de már a 10-12 esztendősök között indul. A megjelenésénél már csak a játéka feltűnőbb. Merthogy a nagyobbak ellen is sokszor nyer. Papp Gábor pécsi kisfiú 4 éves korában tanult meg sakkozni. Édesapjától, dr. Papp Zsolttól, akit azonban nem a sakktábla mellől ismerünk, hanem a futballpályáról. Korábban játszott több baranyai csapatban, most az NB III-as Boly hogy iskolába jár, a 2-es Gyakorlóban elsős - már igazolt sportoló. Székre állva sakkozott az első versenyén, azóta már föléri az asztalt. Olyannyira, hogy ősztől már a DDGáz SC felnőtt együttesében játszik, a megyebajnokságban. Ide igazolt az édesapja is, hogy mindig kéznél legyen, ha a kissrác edz, vagy versenyez. Baranyában nincs gyermeksakk, versenyeket sem rendeznek a legapróbbaknak. Ezért Papp Gabika Tolnában vett részt az első erőpróbákon. Otthon minden este sakkozik. A papával, de a sakk-számítógéppel is, amit karácsonyra kapott ajándékba. És amit már kinőtt, mert mindig megveri a computert. Emiatt lassan egy újat kell vennie a családnak a régi helyett. Eddig 6 oklevelet és 2 aranyérmet gyűjtött be a különböző korosztályos versenyeken. Az első aranyat Pakson úgy, hogy a 10-12 évesek között a 14 partijából 13-at megnyert. A másikat Mohácson akasztották a nyakába, miután mind a 8 játszmájából győztesen került ki. Legutóbb Budapesten versenyzett, 54 másik, 10 év alatti társával együtt. Ott 6. lett, ezért részt vehet a 10-es létszámú országos döntőn, amely Pakson lesz. Aki ott, az első háromba jut, az képviselheti a magyar színeket a korosztályos világbajnokságon, amelynek a változatosság kedvéért Paks lesz a színhelye. Az atomvárosban le akarták igazolni, azt mondták: ha hozzájuk szerződik, automatikusan indíthatják a vb-n. A szülők gondolkodtak a klubcserén, de aztán a DDGáz SC-nél maradtak. A kisfiú a sakk minden formáját játssza, versenyezni pedig kifejezetten szeret. (Az edzője egyébként Kádár Gábor.) Érdemes Papp Gabika nevét megjegyezni, hallani fogunk még róla. Horváth László Az idén már nem hiányzott senkinek sem Jobb létre szenderült a kerékpáros Mecsek Kupa Őket már sohasem látjuk viszont? Amikor a napokban az utcán összefutottunk, rám kérdezett:- Nem hiányzik neked semmi?- Nem - feleltem.- Hát a kerékpáros Mecsek Kupa? Az idén elmaradt. Nem is vetted észre? Látod, ahogy neked nem tűnt fel, hogy ebben az évben nem tartottuk meg, úgy másnak sem. Senki sem hiányolta. Dévai János a kerékpáros Mecsek Kupák főszervezője panaszkodott eképpen. Később, már fehér asztalnál mesélni kezdett. Természetesen a Mecsek Kupáról. Az első, 1960-ban még csak két napos volt, és mindössze 50 ezer forintba került. 1990-ben mindezt már 1,2 millióért tudták megrendezni. Nem tudni, idén mennyiért lehetett volna összehozni, de hát ez utólag már nem is érdekes. Ebben az évben elmaradt. Nem volt rá pénz. S könnyen lehet, hogy többé már sohasem lesz. Eleinte csak Baranya útjain rendezték meg, aztán 1964-ban már Tolna is bekapcsolódott. Hajdanán olasz, belga, holland és német bringások álltak rajthoz, márpedig akkor ez Európa krémjét jelentette az amatőr kerékpár-sportban. A 60-as évek közepétől már szerepelt a nemzetközi szövetség versenynap- tárában. Benne volt az idén is, mert azt már tavaly összeállították, és onnan nem lehetett kihúzni. Már korábban, a 80-as évek végén bizonytalanná vált a megrendezése. Jött azonban egy szponzor, a MAGÉV és három esztendőre megmentette a Mecsek Kupát. Tavaly egy svájci sportszergyártó cég, a Blacky tulajdonosa benyúlt a zsebébe és annyit adott, amiből meg lehetett rendezni. Ez a helvét úr a korábbi főtitkár, Tolnai Zoltán barátja volt. Amikor Tolnait kipöckölték a vezetésből, természetesen a svájci is visszalépett a támogatástól. Már nem adtak 50-100 ezreket az egyes versenyszakaszokat szponzoráló cégek sem, és mivel 1991-től már nem tudott tehetős támogató lenni a baranyai közgyűlés, a pécsi önkormányzat, a megyei és városi sporthivatal sem, a versenynek befellegzett. A Mecsek Kupába régebb óta bekapcsolódott Tolnában komoly hagyományai vannak a kerékpározásnak, ez az ottani nézőszámon is mindig meglátszott. Pécsett, illetve Baranyában ma már nem érdekli az embereket ez a sportág. Hol vannak már azok a szép idők, amikor a közönség a még mecseki szerpentinre is szép számmal felvonult, hogy megnézhesse az időfutamversenyt. Tavaly, tavalyelőtt már a Széchenyi téri befiitónál is alig voltak. A Mecsek Kupa ezek szerint jobb létre szenderült, a feltámasztása szinte reménytelen. Élt 32 évet. Dél-Dunántúl másik nagy országúti kerékpárversenye, a Gemenc Kupa szerencsére még tartja magát. Éljen soká! H. L. Schmitt Pál már túl van a beilleszkedésen A spanyol király dicsérte a magyar sportot Nagypapa-szerepre is készül a nagykövet Edzőcsere A magyar labdarúgásban a leghálátlanabb pozíció az edzőké. A vezető hibázhat mégis maradhat, és természetesen senki sem fordul meg a fejében az, hogy „lecserélje” a gyengélkedő csapatot. Ha döcög a szekér és bűnbakot kell keresni, akkor az edző máris veheti a kalapját és távozhat. Ahogy elkezdődött az új bajnokság máris edzőcseréről kezdtek beszélni. A 3. fordulót követően Mészöly Kálmánnal és Gellei Imrével már a lapok is foglalkoztak. Mindkettőjüknek fejét követelte a közönség, ők ugyan még ott ülnek csapatuk kispadján, a BVSC-nél viszont a negyedik fordulót követően bekövetkezett a csere. Erről is beszéltek a szurkolók, de ez az esemény csendesebben zajlott, hiszen ami egy kis csapatnál történik, az sohasem kavar akkora vihart, mintegy nagynevű klubnál. Szóval, rebesgették, hogy Gorába Imre sem eszik meg sok sót a vasutasoknál, ha így folytatja a csapat. Igaz, arról is beszéltek, hogy a BVSC-nél dr. Mezey György az első számú szakmai felelős, így Garaba maradhat, legfeljebb többször ad majd tanácsot neki Mezey. Ezért is volt csendesebb ez az ügy, bár a hazai pályán elszenvedett négygólos vereség után csaknem mindenki biztosra vette, hogy a következő mérkőzésre már nem Garaba Imre készíti fel a csapatot. Ahogy említettem, az elmúlt bajnokságban oly gyakori volt az edzőcsere az NB I-ben, hogy a mostani idény kezdete előtt már kérdésként is szerepelt az edzők körében több újságban is ez a téma. A lapok megkérdezték a szakvezetőktől, hogy szerintük lesz-e a bajnokság közben edzőcsere. Garaba Imre természetesen azt válaszolta, reméli, hogy a BVSC-nél ez nem következik be és végig dolgozhatja az évet. Igaz, ő is beugró volt az elmúlt bajnokságban, az utolsó hét fordulóra vette át a vasutasokat, és úgy került a kispadra, hogy előtte pár nappal még játszott. Amikor átvette a BVSC-t, kiesésre állt az együttes és végül sikerült a „csontnélküli” bentmaradás, ahogy ezt Garaba ígérte. Garaba tehát teljesítette azt amit Ígért az elmúlt bajnokság hajrájában, vagyis bizonyított, mégis mennie kell. A riválisoktól elszenvedett két vereség megpecsételte a sorsát. Azt bizonyára senki sem gondolta komolyan, hogy az első fordulóban bármi esélye lett volna a BVSC-nek a Ferencváros ellen, így azt a vereséget nem róhatják fel az edzőnek. Sőt, ha 1-0-ás BVSC vezetés után néhány perccel a vasutasok csatára, Boda belövi az ordító gólhelyzetet, lehet hogy meglepetéssel zárul a mérkőzés és még mindig Garaba Imre az edző. A helyzetet azonban Boda kihagyta és hamarosan mehetett az edző. Tudom, ebben a mondatban van némi túlzás, hiszen a következő fordulókban az edző állította ösz- sze a csapatot, ő szabta meg a taktikát és kudarcok következtek, amiért őt is terheli a felelősség. S milyen az élet, a BVSC az új edzővel és a korábbi csapattal pénteken győzött Szombathelyen. A kérdés most az, hogy mely csapamái várható hasonló esemény, vagyis hol kényszerül búcsúzásra az edző. Az szinte biztos, hogy lesz még változás a kispadon ebben a bajnokságban. Sokak szerint Mészöly lesz a következő, de ha az egyesület mond fel neki, akkor öt évre ki kellene fizetnie a bérét. A jól értesültek szerint majd kitalálnak egy más beosztást Mészölynek a Vasasnál és így mindenki jól jár majd. Immár több, mint két hónapja Spanyolországban tartózkodik Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, a NOB tagja, ő hazánk új madridi nagykövete.- Hogyan sikerült a beilleszkedés?-Valóban, még csak a beilleszkedésen vagyok túl, az új spanyol kormány tagjaihoz még nem volt szerencsém. Ám legalább harminc nagykövet-társammal találkoztam már, de az érdemi munka csak most kezdődik.- Viszont találkozott János Károly királlyal, amikor átadta a megbízólevelét. Volt lehetőségük magánbeszélgetésre is?- Nem nagyon. Három mondatot beszéltünk, dicsérte a magyar sportot, de ez inkább csak amolyan udvariassági gesztus volt. Egyébként János Károllyal már találkoztam tavaly, az olimpia után, amikor kitüntetett.- A magyar sajtóban megjelent egy fotó, amely egy vitorlásverseny utolsó mozzanatát örökítette meg. A győztes egység tagjai vízbe dobják kapitányukat, János Károlyt. Gondolom, odakint még nagyobb szenzációt jelentett ez a felvétel.- Tele voltak vele a lapok. Ez is jelzi, hogy a sportnak milyen fontos helye van az itteni társadalmi életben.- Ön, az utóbbi két hónapban három alkalommal jelent meg a nyilvánosság előtt, mint sportvezető: az olimpiai múzeum megnyitóján, egy szponzori szerződés aláírásán, s az atlétikai vb-n. Mik a következő sport- feladatai?- Hamarosan utazom a NOB monacói tanácskozására, ahol a 2000. évi olimpiai helyszínéről is döntünk.- Kérhetek Öntől egy tippet?- Szerintem az öt, még versenyben lévő város bármelyike megfelelő házigazdája lehetne a nyári játékoknak. Azt hiszem, nem vállalok nagy veszélyt, ha azt mondom: Peking és Sydney között dől el a verseny.-Engedje meg, hogy a magánéletéről is kérdezzem! Felesége hogyan érzi magát, mint nagy követné asszony?- Gőzerővel tanul spanyolul, s eljár a nagykövet feleségek társaságába. Persze, nem tudja meghazudtolni önmagát: tervezi, hogy a hölgykoszorút „megmozgatja”, esetleg valamilyen közös tornát szervez a társaságnak.-És a lányok? Mi van a tévé- tornából ismert hármassal?- Az odahaza dolgozó Gréta, s a Los Angelesben tanuló Petra a minap volt nálunk látogatóban. A legidősebb, Alexa pedig nemrégiben, augusztus végén ment férjhez egy amerikai tévéshez. Lehet, hogy jövőre már nemcsak nagykövet és MOB-elnök, de nagypapa is leszek ... 1993. SZEPTEMBER 12., VASÁRNAP Új VDN 1 1 LELÁTÓ Futball nepáli módra Holger Obermann makacs ember. A német szakvezető ugyanis már három éve azon fáradozik, hogy megszerettesse a nepáliakkal a labdarúgást. Obermann, aki eddig már 19 országban dolgozott, az ázsiai ország válogatottjának mindenese. Ő a szövetségi kapitány, a technikai vezető, a menedzser, a gyúró és ha kell, a szertáros is. Sikerült például elérnie, hogy az utánpótlás válogatott Németországban túrázzon. Sőt, kapusukat, a 17 éves Rajivot beajánlotta az oberligás SV Wehen csapatához. Óbermannt állítólag a labdarúgók apjukként tisztelik és hallgatnak is rá, ám az eredmények egyelőre váratnak magukra. Az 57 éves szakember azonban nem adja fel és újabban a nepáli szövetség mellett - ahol 22 kollégájával együtt dolgozik - tevékenyen részt vesz a bangladeshi és a Fülöp-szige- teki szövetség munkájában is. „Kémkedésre” 6 millió dollárt áldozott Európai és főleg magyar mértékkel mérve csillagászati ösz- szegekre rúgnak az 1995-ös Amerika Kupa előkészületei és költségei. A világ legrégibb vitorlásversenyén, amely 143 éves hagyományra tekint visz- sza, csak gazdag hajósok állhatnak rajthoz. A nevezési díj 75 ezer dollár. Hogy ezután még mennyi kiadással számolhatnak, az csakis attól függ, mennyire komolyak nyerési szándékaik, és mennyit bír el a pénztárcájuk. Elég csak a címvédő amerikai Bill Koch költségeit említeni! Az 52 éves kansasi multimilliomos 65 millió dollárt költött négy yachtja kifejlesztésére, és további hatmilliót csak „kémkedésre”. Emberei ugyanis - szó szerint - égen és vizen, helikopterrel és búvárfelszerelésben megtalálhatók voltak ott, ahol elleshették az ellenfelek technológiáját. Ötvenhét fős, konstruktőrökből és kutatókból álló csoport igyekezett megtalálni a legversenyképesebb vitorlást. Több, mint 170 hajós közül választotta ki Koch a legénységét. A legutóbbit azaz az 1992-es Amerika Kupa összköltségvetése meghaladta az 500 millió dollárt. Amerre megfordul verese- nyeken a pöttöm legényke, nagy feltűnést kelt. Persze, mert
