Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-02 / 239. szám

1993. szeptember 2., csütörtök ü j Dunántúli napló 3 Nem javul a kereskedelmi morál Nem javult a kereskedelmi morál. A lecsökkent vásárlóerő sem ösztönözte a kereskedőket tisztességesebb magatartásra - mondotta szerdán Bárdi Miklós, a Fogyasztóvédelmi Főfelügye­lőség vezetője. Az év első fel­ében az ellenőrzések nyomán a főfelügyelőség 4900 szabály­sértési eljárást kezdeményezett, az élelmiszerkereskedelemben mintegy 2300-at, a vendéglá­tásban csaknem 70-et, a ruhá­zati és az iparcikk szakmában 500-at, illetve 600-at. A tájé­koztatón elhangzott: a tapasz­talható gondok egyik alapvető oka, hogy a kereskedő-vállal­kozó rétegnél hiányzik a kellő szakismeret, nem teremtődtek meg a kulturált kereskedelem feltételei. Új stúdió-vezérlő a Pécsi Körzeti Tv-ben A Magyar Televízió hierar­chikus rendszerében óriási szükség van a körzeti televízi­ókra, s azok fejlesztésére, hisz munkájukkal mind tartalmi, mind művészeti szempontból jelentős mértékben járulnak hozzá az országos információá­ramlás biztosításához. Mindeh­hez egyre újabb és újabb erőfor­rásokat, s egyre korszerűbb mű­szaki feltételeket kell teremteni - mondta dr. Nahlik Gábor, a Magyar Televízió elnöki jog­kört gyakorló alelnöke a bara­nyai megyeszékhelyen, ahol tegnap délelőtt ünnepélyes kere­tek között az MTV vezetősége jelenlétében átadták a Pécsi Körzeti Televízió új stúdió-ve­zérlő berendezését. A régi közvetítő kocsi he­lyébe rendezői, kép- és hangve­zérlő egységből álló, világszín­vonalú technikai eszközök ke­rültek, melyek nagymértékben megkönnyítik a műsorok mű­szaki megvalósítását. Mindez a stúdió életében többlépcsős mi­nőségi ugrást jelent, melynek eredményeként jóval rugalma­sabbá válik a televíziós munka, s az új berendezéssel készült adások magasabb szinten elégí­tik ki a nézői igényeket. Ebből az alkalomból dr. Nah­lik Gábor alelnök, Peták István, az MTV Körzeti és Kisebbségi Műsorainak igazgatója, és Bé­kés Sándor főszerkesztő, a Pécsi Körzeti Televízió vezetője Mű­szaki Nívódíjat adományozott a fejlesztés megvalósításában résztvevőknek. Artner K. A régi közvetítőkocsi helyébe lép az új stúdió-vezérlő Fotó: Löffler Gábor Kis József: „Rettenetesen meg kell tanulni a szakmát...” Autók között - negyedszázada Fotó: Szundi György Csökkenő népesség Alfárium nyelvstúdió - elsőként Baranyában A teremben kék színűek a fa­lak, a padok, a függönyök. A siklósi 510-es számú Szakmun­kásképző Intézetnek e leghan­gulatosabb tanterme szeptem­bertől nyelvi laborként funkcio­nál. Mint azt Pozsonyi István igazgató meséli, a budapesti Al­fárium Szuggesztopéd Nyelv­stúdiónak náluk lesz a tizenket­tedik egysége, Baranya megyé­ben az első. Az Alfárium előírásai közé tartozik a kék terem, ahogy az oktatóknak is szigorúan szabá­lyozott tanmenetet adnak. A siklósi stúdiót tizenhat fő szá­mára rendezték be. Minden ta­nuló kap fülhallhatót és könyv­ből és kazettákból álló egység- csomagot. A módszer lényege a rengeteg beszéd, szituációs já­ték. Azért is vásárolta meg a szakmunkásképző intézetnek a hozzá kapcsolódó alapítvány a nyelvstúdiót, mert az első osz­tálytól kötelező német nyelv há- rom éves tanulása után közép­szintű tudással fognak rendel­kezni a diákok. Az iskola szeptembertől tan­folyamokat is indít, arra töre­kedve, hogy egy év alatt leadják a középszintű tudáshoz szüksé­ges anyagot. Egyelőre csak né­met nyelvű egységcsomagjaik vannak, de tavasztól tervezik az angol bevezetését is. A tanár negyedévente felméri a hallgatók tudását, ami remé­lik, az ígért hatékonyságra utal majd. Az mindenesetre jó jel, hogy év végéig hatvanra nő az Alfárium laborok száma. A szakmunkások munkalehetősé­gei pedig a nyelvtudással meg­hatványozódhatnak. Sz. A. Kis József a műhelyben Negyedszázada már, hogy Kis József autószerelő műhelyét megnyitotta; azaz kiváltotta az ipart. Akkor maszek volt, ma vállalkozó. Akkoriban ez merő­ben szokatlan volt, nem is adták egykönnyen a vállalkozói enge­délyt. Ma is mosolyog, ha rá gondol: fél napot ült a városhá­zán az ipari osztály vezetőjénél, kérdések kereszttüzében. Huszonöt éve az állami szer­vizeké volt a jövő: magán-autó­szerelőt nagyítóval kellett ke­resni. Igaz, akadt néhány legen­dás név, mint Baritz, mint Föl­des, akik a múltból itt ragadtak, - s ez önmagában is csoda volt -, de olyan, aki fiatalon erre adta volna a fejét, alig. Ehhez az kellett, hogy valaki nagyon sze­resse és értse a szakmát, aki föl merje vállalni tudását és erejét mérlegre téve: ebből fogok megélni, egzisztenciát terem­teni. Persze az előélet sem ár­tott, a megszállottság mellett évekig a környékben elismerten és mégis csöndben fusizni, fe­kete munkát végezni. (Amiért akkor nem igen szólt senki, fő­leg itt, Meszesen, az ellátatlan területen.) Kis Jóskát ki ne ismerte volna: e bányászvidéken amúgy is ismert mindenki mindenkit. A srác sportolt is, ifiválogatott focista volt, s e mellett a munka elől sem menekült el. Sőt. Az esztergályos szakma mellé még egy szakmát vállalt föl, s mes­tervizsgát tett. Szükség volt Jóskára otthon is: majdnem- hogy családfönntartó volt a nyugdíjas édesapa mellett. (Öt­venhatban emiatt nem fordult meg a fejében, hogy elmenne világot látni.) A műhelyben a műhelyről beszélgetünk, itt, Pécsett, a Komlói úton. Milliókat érő ta­pasztalat és gépek, berendezé­sek, értékben ki sem fejezhető barátok és munkatársak köré­ben. Ma is jóleső érzéssel gon­dol arra, hogy hányán és hányán segítették önzetlenül, fizetség nélkül az építkezésnél, a mű­hely tető alá hozásakor, majd még tovább. Kalákában. Az avatáskor több mint 50 ingyen­munkásra kellett asztalt teríteni. S hogy az évek távlatából sokfé­leképpen lehet a múltat érté­kelni, Kis József az emberi kap­csolatok alapján értékeli és azt mondja: nagyszerű volt. A Lada szerviz a Komlói úton a régió legjobb szervizei között szá- montartott. Ki ne ismerné őket? Vagy tizenöt éve szakosodtak: ezt diktálta a józan ész. Lehetet­len ugyanis az egyre szaporodó autótípusok és motorfajták kö­zött tisztességgel kiigazodni, mindegyiket egyformán meg­ismerni - és érteni is hozzá, s mindenféléhez célszerszámo­kat, szerszámokat bespájzolni, minden autótípus javítására tisz­tességesen fölkészülni. Kis József egy by-pass szív­műtét után - ugye minden mo­tort meg lehet javítani? - a jö­vőről beszél. Hogy milyen gé­peket és berendezéseket kell még beszerezni a Ladák kör­nyezetvédelmi szempontok mi­atti fölkészítésére, mi minden vár rá még a jövőben. Ő és a műhely egyek: ez az a felépített birodalom, amire bizonyára na­gyon büszke. Ahol a munka szépségéről beszél, ahol azt mondja: „Akkor kezd mániá­kussá válni az ember, amikor egy motor szerelése közben ráé- rez, hogy ez egy csoda, hogy ehhez én értek, s meg tudom csinálni. És ugye, rettenetesen meg kell tanulni a szakmát. Mert aki mestere a szakmájá­nak, annak nem igen akad kon­kurenciája ...” K. F. A Központi Statisztikai Hiva­tal előrejelzése szerint 1993-tól 2000-ig 142 ezerrel, 2010-ig 403 ezerrel, 2020-ig 827 ezerrel csökkenhet Magyarország né­pessége. 2020-ban várhatóan 9,5 millióan leszünk. Az előre­jelzés szerint a halálozások tar­tósan évi 150 ezer fölött lesz­nek, a születések száma pedig tendenciájában továbbra is je­lentősen csökken. Az elmúlt évben 1991-hez Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának Közoktatási, Közművelődési és Sportirodája pályázatot hirdet a Martyn Ferenc Alapítvány ösz­töndíjainak elnyerésére. A pá­lyázaton részt vehet aki művé­szeti tevékenységüket Pécsett vagy Baranyában folytatja. Pá­lyázhatnak képzőművészek, iparművészek, művészrestaurá­torok, fotóművészek, művészet- történészek, zenetörténészek, zeneművészek, színház- és táncművészek, építőművészek és az irodalom művelői egyéni­leg és csoportosan. Pályázni előadóművészi tervvel, illetve megvalósítandó művel lehet. A beérkezett pályázatok alap­ján az alapítvány-bizottság dönt a kiadandó ösztöndíjak számá­ról és összegéről. Összesen 200 ezer forintot osztanak ki. A pá­lyázathoz szükséges nyomtat­ványok a Városházán, a III. em. 103. sz. szobájában vehetők át. A pályázat benyújtásának határ­ideje: 1993. október 31. Az ösz­töndíjak kiadásának időpontja: 1994. április 10. képest ötezerrel kevesebb gyermek született, s ez a szüle­tésszám a legalacsonyabb a XX. században. A férfiak - különö­sen a 45-60 évesek - halandó­sága ismét nagymértékben emelkedett, a férfiak születés­kor várható átlagos élettartama nem éri el a 65 évet. A nők és férfiak életkilátásai közötti kü­lönbség tovább nő, a 65 éves kort a nők 78, a férfiak mind­össze 54 százaléka éri meg. Javaslatkérés a Martyn Ferenc Alapítvány díjára Az alapítvány-bizottság a fentiekben ismertetett művé­szeti tevékenységek körében az ösztöndíjakon kívül odaítéli a Martyn Ferenc Alapítvány díját is. Kiadható egy díj összege, 150 ezer forint. Az Alapítványt kezelő iroda a díj elnyerésére nem hirdet pályázatot, de fel­kéri a művészeti és közművelő­dési intézmények, szövetségek, társaságok vezetőit, valamint a művészpártoló polgárokat, hogy javaslataikkal támogassák az alapítvány-bizott$ág munká­ját a díj megfelelő odaítélésé­ben. A javaslatot írásban, érdemi indoklással 1993. október 31-ig kell benyújtani". A díj átadásá­nak ideje: 1994. április 10. Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának Közoktatási, Közművelődési és Sportirodája, a Martyn Ferenc Alapítvány kezelője Pályázati felhívás a Martyn Ferenc Alapítvány ösztöndíjaira Autóval a magyar közutakon Senki sem jelez már vissza nyitott tenyérrel Szomorú mérleggel zárult a szentistváni hétvége az utakon: 28 halott és 300 sebesült. Vagyis kettővel több halott, mint a korábbi hétvégén; míg azt megelőzően „csak” hatan lelték halálukat a közutakon. A statisztika szerint emelkedett viszont a halált okozó frontális ütközés (3-ról 6-ra), és nem csökkent (9 maradt) a sebesség helytelen megválasztása miatti halálos baleset. Az okok között tehát válto­zatlanul kimagaslóan vezet a gyorshajtás. Szemmel láthatóan is. Elég egy hosszabb útra a vo­lán mögé ülnünk ahhoz, hogy sűrűn elakadjon a lélegzetünk a felelőtlenül vakmerő előzések láttán. E jelenség egyetlen tőről fa­kad - a szubjektív sebességi­mádaton túl -: nem figyelünk egymásra; eluralkodott a közle­kedésben is az „ÉN” kizáróla­gos szempontja. Innen eredhet - hogy csak egy szabályt említsek -, a piros lámpa semmibevétele is. A piros az egyértelmű tiltás fénye (kellene legyen) a közle­kedésben. Negligálása mégis - főleg a közúti sorompónál - a legnagyobb tragédiák okozója, rendszeresen. Olykor szinte he­tente, „menetrendszerűen”... Ugyanez városban sem ritka. Sőt... Csak itt a szabálytalan­kodó valamelyest előnyhöz jut, hiszen a keresztirányú forgalom állóhelyzetből indul. E szabály áthágása régóta foglalkoztat. Mi okozhatja vajon a tudatos meg­szegés kényszerét? A jelenség okainak földeríté­séhez a Baranya Megyei Bal­esetmegelőzési Bizottság két vezetőjének, Dránovits Pál rendőr alezredesnek és Gál Jenő rendőr századosnak a se­gítségét kértem: vetnénk egybe saját megfigyeléseimet az ő sok éves tapasztalataikkal. A piros lámpa a városban vi­szonylag kevesebb gondot okoz a közlekedésieknek, mint a közutakon. Általában a „még itt átcsúszhatok!” belső meggyő­ződése vezeti mindazokat, akik szerint a sárga fény - „szabad” jelzés ... Nyugati városokban sokkal komolyabban veszik ezt a vétséget. Gyakoribb az ellen­őrzése, és többnyire a már moz­gásban levő keresztirányú for­galom is ott nagyobb óvatos­ságra int. Sőt, már a villogó zöld fénynél is lassítanak ... Amit szívesen ajánlhatunk ha­zai jogszabályalkotók figyel­mébe is: váltás előtt a zöld fény ne csak a gyalogos részére vil­logjon! Jó lenne bevezetni az út­test sávjai fölött is. Közutainkon a vasúti átjáró piros jelzésének tömegkataszt­rófákkal járó semmibevétele, úgy gondolom, elsősorban a pszichológusok vizsgálati kö­rébe tartozhatna. Ha lenne kit vizsgálni. . . Kismillió féle oka lehet a je­lenségnek. Közülük talán a leg­veszélyesebb, ha a gépkocsive­zető gondolatai elkalandoznak. Oka erre bárkinek lehetne ép­pen ... Az objektív lét minden­napi gondjait - elképesztő ben­zinárak, adók, a társadalom ba­jai, a megélhetés, iskoláztatás, családi problémák stb. - tetéz­heti még valamilyen más „friss” trauma, ami még reggel, otthon vagy út közben érte a gépjármű vezetőjét. Különösképp, ha rosszul és keveset aludt és szel­lemileg is fáradt. Vagy talán egy nyugati típusú autócsoda épp az imént - rosszul becsülve meg a távolságot -, vakmerő, életveszélyes előzésbe fogott, s épp hogy pár centire bevág elénk vagy egy, mondjuk, isko­lásgyerekeket szállító autóbusz elé, így kerülve el a frontális üt­közést. (Hány és hány hasonló forgalmi helyzetet élünk át, akárcsak egyetlen útszaka­szon!) A vezető még ennek a hatását érzi - s esetleg az előbbi halmo­zott pszichikai tényezők nyo­mása alatt is - elköveti a leg- szőmyűbb vétséget... Anél­kül, hogy tudatosan észlelné, ráhajt a vasúti pályára. Gondo­latai elkalandoztak, nem érzé­keli a villogó piros fényt... El­követi a jóvátehetetlent. Mindez csupán valószínűség, így is történhettek hasonló - és sajnos egyre gyarapodó - tragé­diák. Tenni kellene valamit el­lene - ámde itt senki nem lehet eléggé „okos” ... Három köve­telmény mindenesetre kézen­fekvőnek tűnik. A jó, de lega­lábbis elfogadható műszaki ál­lapot; a megfelelő kipihentség s - különböző háttérzajok, rádió, zene stb. mellett is - egy kész­ség. Az egyedül a vezetésre koncentrálás készsége a volán mögött. Nyilván másokban is fölme­rül: mit tehetnénk, hogy javul­jon a szabályok betartása és a közlekedési morál az utakon? Fokozottabb ellenőrzést, euró­paibb közlekedési viszonyokat az utakon, mint a nyugati or­szágokban? Hol vagyunk még ettől! ... Tolerancia, udvarias­ság egymás iránt? Ne áltassuk magunkat! A lényeget illetően sajnos ez már a múlttá. (Ami voltaképp soha nem tűnt ideá­lisnak, mégis valamelyest, va­lami azért volt...) Egyetlen példa. Hosszú évekkel ezelőtt elkezdtem fi­gyelni, hányán köszönik meg, ha jobbra indexelve, lehúzódva segítek előzni valakit. Tíz éve még a vezetők valamivel több, mint fele hajlott erre a néhány másodperces emberi kapcso­latra. 1990 tájt már csak alig egy-kettő. Ma már senki nem jelez visz- sza nyitott tenyérrel, ha befe­jezte az előzést. Kimutatva és jellemezve ezzel is a teljes kö­zönyt egymás iránt. Körülbelül itt tartunk ma. Wallinger Endre

Next

/
Thumbnails
Contents