Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-10 / 248. szám (247. szám)

1993. szeptember 10., péntek aj Dunántúli napiö 11 % Állati esetek Négylábúak lelki klinikája Mit tegyen a gazdi, ha a ku­tyája meg akar kóstolni minden lábikrát, vagy a cicája csakis a perzsaszőnyegen hajlandó könnyíteni magán?- Az állatok magatartászava­rai mögött többnyire lelki prob­lémák húzódnak meg, akárcsak az emberek esetében - állítja Georg Laber, a bécsi állatorvosi főiskola vezetője, aki a minap megnyitotta az osztrák főváros első állatlélektani rendelőjét. A rendelőben először azt vizsgálják, nincsenek-e olyan szervi problémák, mint egy fel nem fedezett tumor, vagy olyan vese- vagy hólyagbetegségek, amelyek a szegény négylábút arra késztetik, hogy a lakásban könnyítsen magán? Ha nincs ilyen probléma, ak­kor a lélektani hátteret próbál­ják felderíteni, mert a gazdik többsége igen keveset tud házi­állata tulajdonságairól és maga­tartásformáiról. így például az a kutya, amely a családban a fal- kavezér szerepét játssza, másutt is zsarnokoskodni akar és rá­mordul arra, aki nem parirozik neki. Azután sokan nem azt a ku­tyát veszik meg, amelyre szük­ségük lenne - egy nagytestű, mozgékony állat abnormálisán viselkedik, ha szűk városi la­kásban tartják s nem mozoghat eleget. Más esetben a tulajdo­nos fizikailag nem érvényesít­heti akaratát - egy törékeny idős hölgy például képtelen pó­rázon tartani egy nagy, virgonc német juhászkutyát. Sokan már a kezdet kezdetén súlyos hibát követnek el, ami­kor a játékos kölyöknek min­dent megengednek, majd a fel­növekvő kutyától elvárják az engedelmességet. Ez ilyenkor már szinte re­ménytelen feladat, hiszen a négylábúval már a kezdet kez­detén meg kell értetni, hogy mit szabad és mit nem. Igen érdekes Georg Labemek az a megállapítása, hogy a négylábúak magatartászavarait csak a legritkább esetekben okozhatják a velük született jel­lemhibák. A rendőrségnél, a hadseregnél, a vámőrségnél például az ún. „gyilkos” fajták­hoz tartozó kutyákat alkalmaz­zák, de egyszerűen nem fordul­hat elő, hogy bárkit is „rossza­ságból” megharapnának. A vizsgálatok ugyanis fényt derí­tettek arra, hogy a „támadó” ku­tyák esetében a hiba nem a ku­tyában, hanem a tulajdonosban van. A gazda sokszor még büszke is arra, hogy „rámenős” a kutyája, s az ő rejtett agresszi­vitása átteijed az állatra is. Má­sok a kutyájukon élik ki ural- kodnivágyásukat s ennek is megvan a szomorú következ­ménye. Astrid, a négylábú donor Astrid milliókat érő sertés. Olyan mint egy egészen közön­séges malac, de a szíve, a tüdeje és veséje emberéleteket tud megmenteni. A Camb- ridge-ben, titkos helyen nevelt fiatal sertés az embergyógyá­szat élő szervbankja. Génjeit úgy manipulálták, hogy a testé­ből kivett szerveket az emberi test valószínűleg nem lökné ki. Astrid születését 8 évig tartó, mintegy 2 millió fontba kerülő kutatás előzte meg, amelyet egy amerikai bankház finanszíro­zott. A kutatók az anyaállatból megtermékenyített petesejteket vettek ki. Ezekbe a laboratóri­umokban emberi géneket juttat­tak, majd újra visszahelyezték őket az anyaállatba. Az így kezelt koca nyolc ma­lacot ellett. Astrid volt közülük az egyetlen, amely a sikeres génmanipuláció eredményeként „trangens”-nek bizonyult. Idő­közben 32 további malac szüle­tett emberi génnel. Kifejlődve 75 kilót nyomnak és szerveik mind anatómiailag, mind fizio­lógiailag csaknem azonosak egy ilyen súlyú ember szerveivel.- Astridot magát mégsem használják fel donorként, ha­nem kutatási célokat szolgál, hogy a tenyésztést tökéletesíteni tudjuk - mondja John Wallwork szívsebész, a Papworth Hospital nevű híres cambridgei klinika szervátültetési csoportjának ve­zetője. A klinikai kísérletek néhány év múlva kezdődnek. Feltétele­zik, hogy a sertések mint dono­rok, kevesebb fenntartást kelte­nek a közvéleményben, mint a majmok. Az amuri tigris végnapjai Howard Quigley és Maurice Homocker, a két amerikai ku­tató gyanúsnak találta, hogy Léna, a gyönyörű amuri tigris, amelynek rádióadót szereltek nyakörvére, már egy álló napja nem hagyja el vackát az amur- melléki Szihots Alin hegység­ben. A kutatók ugyanis kábító- szeres lövedékkel elaltatták, majd rádióadós nyakörvvel sze­reltek fel néhány tigrist, hogy felmérhessék, mekkora vadász- területre van szükségük, mek­kora a táplálék-igényük és mennyire viselik el az emberek közelségét. Az amerikaiak Léna nyo­mába eredtek. A helyszínen csak a nyakörvet találták, Léna, a gyönyörű tigris, minden macskák legnagyobbika (a fel­nőtt amuri tigris hossza közel 3 méter, súlya 300 kiló) orvvadá­szoknak esett áldozatul. Ma már csak 400 amuri tigris él szabadon, alig fele annyi, mint az állatkertekben. Koráb­ban szibériai tigris volt a nevük, Mongoliától Koreáig sokfelé él­tek, de napjainkban csak az Amuri vízgyűjtő területén for­dulnak elő. Amióta Oroszor­szág nagy devizaszükében szenved, a kormány nyakra főre eladja az erdőségeket a külföldi konszerneknek. Megindult a rablógazdálkodás, az erdők le­tárolása, amely megpecsételi a tigrisek sorsát is. A japán és ko­reai kereskedők mesés összege­ket fizetnek a bundákért és a csontokért, amelyeknek poten­ciaserkentő erőt tulajdonítanak. Harapós teknősök Floridából és Kanadából származó kígyóteknősöket ta­láltak a francia délvidék egyes tavaiban. A 30 centis hüllők hú­sevők és egyetlen harapással akár egy kis gyermek lábát is képesek letépni. Francia állatkereskedők szá­zezrével adták el őket kiskoruk­ban a francia vevőknek, akik most azt sem tudják, hogyan szabaduljanak meg tőlük, hi­szen csak nőnek és nőnek, s egyre agresszívabbaknak bizo­nyulnak. Felelőtlenül parkok­ban, szökőkutakban, tavakban, mocsarakban bocsátják szaba­don a harapós állatokat, melyek - a jelek szerint - igen hálásak a visszanyert szabadságért, hi­szen gyorsan szaporodnak. Eddig többszáz kigyóteknőst gyűjtöttek be Antibes, Marse­ille, Lyon és Menton vidékén. A sajtó egy még veszedelmesebb teknősfajta európai megjelené­séről is hírt adott: az úgyneve­zett alligátor-teknős ugyancsak franciaországi árusításáról. Az állat akár egyméteresre is meg­nőhet és kígyóteknős testvéré­nél is veszedelmesebb. A jól nevelt macska kopogtat az ajtón Santa, a londoni Leathen úr ötéves macskája tudja, hogy mi az illem, mert ha haza akar menni, kopogtat az ajtón! Gazdája szerint biztos látott valakit kopogtatni, s azt utá­nozza. A szomszédok azonban olyan szenzációsnak minősítették az esetet, hogy felhívták rá az an­gol televízió figyelmét. Hama­rosan meg is érkezett egy forga­tócsoport, amely megörökítette a cicát, amint udvariasan bebo­csátást kér. 4300 éves hajók Ras Al Junayz-ban (Oman), az Indiai-óceán partján kutatók több mint 300 rejtélyes kátrány­rakást fedeztek fel: ezek nádkö- tegek és kötelek lenyomatait mutatják és részben tengeri makk borítja őket. A darabok feltehetően az eddigi legrégibb tengerálló óceáni hajók marad­ványai. Kereken 4300 évvel ez­előtt nádból építették ezeket és körülbelül 20 méter hosszúak voltak. A nádtörmelékek mellett a tudósok felfedeztek régi indiai cserépedény-darabokat, ele­fántcsont fésűket és rézből ké­szült ékszereket is. A kutatók szerint e tárgyakat valószínűleg tengeri úton im­portálták Omanba. . -murim*, w&y megöl­heted a királyodat akkor leket_ * DOLOG-BAK VALAKI... EO&ADD MÉLTÓ­SÁGGAL HÁLÁLT.1

Next

/
Thumbnails
Contents