Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-07 / 214. szám
1993. augusztus 7., szombat uj Dunántúlt napló 3 Tüzes napok A fejtésben fokozott együttműködésre és egymásra figyelésre van szükség Fotó: Läufer László Szenes bányászkesergő Szeretne egyenrangú tárgyalópartner lenni a Mecseki Szénbányák Szakszervezete Baranyában idén 610 esetben riasztották a tűzoltókat. Különösen megnőtt a tűzesetek száma az utóbbi forró hetekben, hónapokban. A telektulajdonos egy kupacba hordja szemetét, gazát és meggyújtja - a határt. Sokszor egy autóból kihajított kis cigarettacsikk is elég, s már lángokban áll a leikéig kiszáradt gaz, tarló. A tűz okozta károkért felelőst természetesen csupán a legritkább esetekben tudják előken teni. Nagyobb tüzek, vagy gyakori riasztások alkalmával bevetnek minden tömlősautót, s ilyenkor a város védtelen marad. „Csak most ne jöjjön bejelentés!” - fohászkodnak ilyenkor a pécsi tűzoltó ügyeletén. S ha mégis érkezik hír tűzről, Komlóról, Szigetvárról rohannak visítva a tűzoltóautók Pécsre és környékére, ami természetesen hatalmas időveszteséget, további károkat jelent. A pécsi állomáson 3, a szigetvári, mohácsi, komlói és siklósi alacsonyabb fokozatú tűzoltólaktanyákban egyenként 2 tömlőskocsi áll az egységek rendelkezésére. Idén februártól megszakítatlanul érvényben van a tűzgyújtási tilalom, amit persze a lakosság töredéke sem vesz figyelembe. Sokan gondoljuk úgy, hogy kezünkben lapáttal, villával képesek leszünk gátakat vetni a falánk lángoknak. De a kánikula nyomán a növényzet olyan száraz, hogy lehetünk akármilyen óvatosak, a tűz egy pillanat alatt elterjed. Tegnapelőtt Liget határában 20 hektáron égett az árpa, a fenyveserdő is tüzet fogott és mintegy 5 hektáros területen leégett. A pécsi egységek mellett Szigetvárról is vártak két tömlősautót, melyek műszaki okokból nem érkeztek meg. Liget polgármesterének felhívására a falu lakói lapátokat, vödröket ragadtak, s a tűzoltókkal együtt harcoltak a makacs lángok ellen. Ez a kiállás azonban ritka, a tűzoltók még a kisebb településeken is legtöbbször passzivitással, visszahúzódással, semmint segítő szándékkal találkoznak. Leggyakrabban avartüzek- hez, kigyulladt csemetésekhez hívják az egységeket, de sok a vaklárma, a téves, vagy rosszindulatú riasztás is. Mindez igénybe veszi a tűzoltóság autóit, s nem csupán számszerűleg, de megviseli műszaki állapotukat is. Az állomás műhelyeiben igyekeznek, hogy a kocsik mindig üzemképesek legyenek, azonban a gépkocsi-parkra már ráférne az újítás, modernizálás. Groteszk látvány lehet a Pécs és Komló közötti kanyargós, dombos útszakaszon 30 kilométeres sebességgel száguldó, szirénázó tűzoltóautó. Katona G. Az utóbbi évek jelentős szét- forgácsolódása ellenére Baranya megyében még mindig a Mecseki Szénbányák Szakszervezeti Szövetsége a legmagasabb taglétszámú érdekképviseleti testület. A bányász szövetségnek az Erőmű Rt.-ben, a különböző levált társaságokban a mai napig több, mint 5000 aktív tagja van, míg a nyugdíjas alapszervezetek közel 7000 tagot számlálnak. A fogyatkozó taglétszám, a csökkenő szervezettség és aktivitás ellenére Farkas Géza, a szövetség elnöke úgy véli, hogy a mecseki szenes szakszervezet még mindig a legnagyobb és legerősebb szövetség a térségben. Más a politikai, más a gazdasági helyzet, más a dolgok kezelési módja. A szövetség kizárólag a tagdíjból él, és bármenynyire is nem szeretnék, egyre jobban hasonlítanak egy segélyező egyesülethez. Szomorú, de a szakszervezetnek a meglévő javaival úgy kell gazdálkodnia, hogy az egyre inkább rászoruló tagoknak juttasson valamennyit boldogulásuk érdekében.- Mindezt figyelembe véve is bátran állíthatjuk, hogy ha valamilyen húsbavágó kérdésben kenyértörésre kerül a sor, szövetségünk még mindig meghatározó tekintély tud lenni - jelentette ki magabiztosan az elnök. Márpedig ha valamikor, ezekben az években van a legnagyobb szüksége az iparágnak, ezen belül a mecseki szénbányászatnak egy összefogott, felkészült érdekképviseletre. Hogy a kényszerű leépítést a lehető legkisebb anyagi és erkölcsi veszteséggel vészelhessék át az érintett dolgozók.- Sajnos nem elégedhetünk meg az ipari miniszter által megválaszolt júliusi levelünk eredményével. Bár a tárca vezetője tételesen megválaszolta aggódalmainkat, maradtak még nagyon komoly, tisztázatlan kérdések. Többek között az, hogy véleményünk szerint az erőmű-bánya integrációk nem oldották meg megnyugtatóan a mélyművelésű bányák helyzetét. A „Mecsek” esetében az erőmű romló versenyhelyzete csökkenő mélyművelésű termelést eredményezhet, ami ismét leépítéshez vezethet. Nem hivatalos forrásból, de olyat is halottunk már, hogy a kedvezőbb Embert próbáló a munka költség érdekében importszenet fognak behozni az összevont vállalatok. Ez megint csak a mélyművelés végét jelentheti. Előttünk a sorsára hagyott Vasas példája. A Pécsi Bányaüzemből már jóideje csak menekülnek az emberek, azt az aknát, már ha akarnák se tudnák normális üzemmenetbe hozni. A szakszervezet másik nagy bánata, hogy mindeddig nem sikerült megvalósítani az általuk tervezett „bányász biztosítás” intézményét. Mint arról már lapunkban is beszámoltunk, az érdekképviselet tárgyal egy olyan biztosító társasággal, amely biztosítaná a nyugdíjas bányásztok sikondai gyógykezelésének költségét, a földalatti dolgozók számára pedig egy életbiztosítási konstrukciót dolgozna ki. A tervek között szerepel a külszíniek biztosítása is, ám ennek költségeit a szakszervezet már nem tudja magára vállalni. Az ügyben a megoldást előmozdító tárgyalásokat kezdeményezett a szenes érdek- képviselet az összevont erőmű-bánya vezetéssel, valamint a Mecseki Szénbányák FA vezetésével.- Szeretnénk, ha tárgyaló partnereink addig nem mondanának nemet, amíg meg nem ismerik elképzelésünket, ezért lesz nagyon fontos a személyes találkozás ebben az ügyben. Kezdeményezésünknek szomorú aktualitást ad a közelmúltban Vasason történt szerencsétlenség. A meglévő biztosítással a szakszervezet is segíteni tudta volna az elhunyt bányász családját. Kaszás E. Whoopi nővér újabb akciója Futnak a képek Se szeri se száma azoknak a műveknek, amelyek részben vagy egészben apácakolostorban játszódnak. A szabadszájú Boccacciótól az epés Dide- rot-ig, az emelkedett hangú Victor Hugótól a kiábrándult Kaffka Margitig sok szerző választotta tárgyul a nővérek életét. A mozgókép is gyakran idézte meg a szerzetesnők sorsát, elég ha csupán Kawalero- wicz tragikus erejű Mater Jo- hanná-]áia. gondolunk, vagy ha a téma talán legszebb feldolgozását, Bresson A bűn angyalai című filmjét említjük, amely művészi értékein túl tiszteletteljes főhajtás is az apácák előtt. Példáink azt bizonyítják, hogy a téma komolyságot, méltóságot és elmélyültséget parancsol. Vajon készíthető-e egyáltalán olyan filmvígjáték, amely kellemes nyári esték habkönnyű programját kínálja, s úgy mulattat, hogy nem válik méltatlan bohóckodássá? Emile Ardolino Apáca-show (Sister Act) című filmjének megtekintése után majdnem fenntartások nélküli igennel válaszolhatunk e joggal felmerülő kérdésre. Igaz, valószínűleg hamar elfelejtjük majd a látottakat, de a rendező nem is pályázott filmtörténeti babérokra, egyszerűen csak mulattatni akart, anélkül, hogy bárkit is megsértene, vagy ami legalább akkora hiba lenne, úntatna. Úgy vélem, e kényes egyensúly megőrzésében a rendezőnek két elsőrendűen fontos segítőtársa akadt. Az egyik természetesen Whoopi Goldberg, a másik pedig, s ez talán nem annyira nyilvánvaló, a leleményes forgatókönyvíró, Joseph Howard, aki megbízható ízlése mellett jól ért a szituáció megszervezéséhez is, amin jobbára áll vagy bukik a filmvígjáték hitele, s ebből következően sikere. A szövegkönyv fellépteti tehát Deloris Van Cartier-t, a bárénekesnőt, majd véletlen szemtanújává teszi egy gyilkosságnak, amelyet a nő gengszter szeretőjének utasítására s hathatós közreműködésével hajtanak végre. Deloris tehát koronatanúvá vált, s hogy mentsék az életét, a rendőrök apácaruhába bújtatják, a szó kettős értelmében, azaz egy San Franciscó-i kolostorban rejtik el. így kerül a farkas a bárányok közé, a csizma az asztalra. Ezt az ügyesen szőtt alaphelyzetet persze még mindig el lehetett volna rontani, ám az író, némi felesleges huzavona után, megtalálta a téma kibontásának legszerencsésebb módját. A hányatott életű Deloris, hihető módon és mértékben, lélekben megtisztul új környezetében, miközben tűzrőlpattant lényével át is formálja a kolostor életét, noha nem ismeri a zsinat határozatait. Egyszóval a nővérek a környék kedvenceivé válnak, nem utolsósorban újszerű harmóniákat megszólaltató kórusok révén, ami néhány kellemes, s talán Szent Cecília elnéző jóindulatával találkozó zeneszám bemutatását is lehetővé teszi. A filmet elsősorban mégis Whoopi Goldberg miatt érdemes megnézni. A színésznő 1985-ben robbant be az amerikai film élvonalába, Spielberg Bíborszín című alkotásának hihetetlenül nehéz, ám parádésan megoldott főszerepével. Azóta nem kevesebb, mint tizenöt filmhez szerződtették, köztük a Ghost erőteljes színekkel megoldott zsánerfiguráját játszotta el emlékezetesen, most pedig Deloris nővérként kezdett új akcióba. Egyszer úgy nyilatkozott, az emberek azért szeretik, mert ugyanolyan átlagember, akárcsak azok. Nos, én kötve hiszem, hogy bármiben is átlagos lenne. Egyvalamihez biztosan ő ért legjobban Hollywood tájékán: a harsányságot ízléssel, a kirobbanó életerőt mértéktartással párosítani. Ahogy Deloris nővér esetében is tette. Nagy Imre Nekrológ helyett Rihmer Éva (1961-1993) „Elhull a virág, eliramlik az élet...” 1993. július 25, vasárnap. Öreglak külterületén egy autó haladt haza, Pécs felé. Egy konvojt előztek,... és megtörtént a tragédia. Egy fának ütköztek, s egy 13 éves fiú és az osztályfőnökünk,.Rihmer Éva tanárnő életét vesztette. 32 éves volt. Másnap kaptuk a szomorú hírt. Nem hittük el, hogy ő meghalt, hogy nincs többé. Nem hittük el hogy Valaki, akit annyira szerettünk elment, és soha többé nem látjuk viszont. Nincs. Ez csupán egy üres szó, ami semmit nem árul el. Ő túl jó volt, túl kedves... maga volt az ÉLET. Nem ezt érdemelte! Emberként kezelt bennünket, mert embert akart belőlünk nevelni. Megbíztunk benne, a legjobb barátunk volt. Vigyázott ránk, bármit kiharcolt értünk. Nemcsak bennünket szeretett, a szüléinkkel is felhőtlen kapcsolatot tudott kialakítani. Együtt terveztük az elkövetkező kirándulásokat és a leendő érettségi találkozónkat is. Felmerülő gondjaink őszinte orvoslója és az elénk gördülő akadályok rendíthetetlen leküzdője volt. Mindent megtett, hogy az iskola a második otthonunkká válhasson. Csak most döbbentünk rá, mennyi mindent nem mondtunk még el Neki, ami így, utólag fontosnak tűnik. Vajon tudta-e mennyit jelentett nekünk? „AZ OSZTÁLY” (Janus Pannonius Gimnázium 2.b.) A tanulók a pénteki temetésen nem tudták elmondani fájdalmukat jelző gondolataikat. Lapunk a gyermekek mély szomorúságára tekintettel egyszeri alkalommal kivételt tett, helyt adott az osztály bánatát kifejező írásnak. Esti körséta a pécsi nagybani piacon A kisvásárló minden nap akár kilónként is friss áruhoz juthat A délutáni rekkenő hőségben lassan-lassan érkeznek az árusok, őstermelők a baranyai falvakból, de még az Alföldről is a pécsi Lahti utcai nagybani piacra. Hamarosan kicsinek bizonyul majd a piac területe. Sü- rögnek-forognak a kisvásárlók, a háziasszonyok, a gépkocsik és a zöldséges rekeszek, gyümölcsös ládák között. A város piacait és a Vásárcsarnokot otthagyva sokan állandó vevőkké váltak. Nem csoda, hisz a nagytételű vásárlásokon kívül ma már a lakosságnak minden nap lehetősége van akár kilónként js vásárolni ezen a piacon. Általában a szerda és a péntek a legforgalmasabb nap. A felhozatal elsősorban a kereskedőkért van, de ők éjszaka vagy kora hajnalban veszik át az árut, így az eladó őstermelőknek is érdekük, hogy mielőbb túladjanak a friss zöldségen és gyümölcsön. Stefek Béláné bicsérdi nyugdíjas csemege kukoricát árul 2-5 Ft-ért, tököt p>edig 5-10 Ft-ért darabonként. Nála a szőlő 30 Ft, a bocskorpaprika 40 Ft. Estig mindent sikerül eladnia. A Szeged melletti Rúzsáról érkezett a Börcsök család. Igazi őstermelők, mindannyian összefognak. A paradicsom 35 Ft, a töltenivaló paprika 25-40 Ft, a burgonya 20-25 Ft, a körte 30 Ft. A kocsiban alszanak több napon át. Addig maradnak, amíg el nem adják a teherautónyi rakományt. - Sajnos, egyre kevesebb az emberek pénze, azelőtt sokkal gyorsabban eladtuk a termést - mondja a férj. Közben két kosárral érkezik egy úr. - Hogy a paprika? - kérdi. Nézi, nézi, aztán tovább megy, de egy perc múlva visz- szajön. - Kérek öt kilót. Tudja mit, adjon öt kiló krumplit is! Gyümölcs is kéne, ma én vagyok a konyhafelelős. A körülötte állók mosolyognak. - Alkudni nem szokott? - szólal meg egy asszony, aki épp a körtét mustrálgatja. Kásádról minden áldott nap friss zöldséget, sárgarépát hoz be a Gavallér házaspár. A fiatalasszony gyesen lévő óvónő. - Csak zöldséggel foglalkozunk, ezzel egészítjük ki a jövedelmünket. Olcsón adjuk, a kis csomó 15 Ft, a nagy csomó 25 Ft. A mi vidékünkön sokan termesztenek zöldséget. Nem tudok ellenállni, én is veszek 4 csomót, remélve, hogy a feleségem megdicsér érte. Egy óra múlva csak néhány csomó hever a kocsijuk előtt. Újmohácsról káposztát hoztak, darabja 18-20 Ft, a karalábé 20 Ft, míg a paprikáért 50 Ft-ot kémek. Husztiék Jánoshalmáról jöttek. Náluk a paradicsom 18 Ft, a szilva, az alma, a ringló és a körte egységesen 30 Ft. Először vannak itt, és reménykednek a jó üzletben, mert akkor máskor is ezt a piacot választják. A vásárlók és nézelődők között megszólítottam Kardos- nét, aki mint állandó vevő örömest sorolja véleményét.-Tavaly 5-10 forinttal minden olcsóbb volt, de mégis itt vásárolok, mert jóval alacsonyabbnak tartom az árakat a vásárcsarnokiaknál. A gyümölcsöt például 20 forinttal, de különö- sen a dinnye olcsóbb. Én itt 12 forintért vettem kilóját, míg az uborkát 55 forintért. Később lejjebb mennek az árak, akkor fogok befőzni. Örülök, hogy idén már a hét minden napján lehet kilónként vásárolni. Ez jó,mert itt lakom Kertvárosban. Még másokat is hívok. Ezt a kukoricát 5 forintért vettem, - mutatja, - a csarnokban 8-10 Ft. A város másik végéről, Sza- bolcsfaluból érkeztek Sárosi Istvánék. - Nehezemre esik 1 forintot is lealkudni, erre csak az asszonyok képesek - mondja kosarát tartva, amíg a felesége valóban alkuszik. - Én már lesrófoltam 22-ről 20-ra a krumplit, de miután kimérte, újra 22 forintot kért érte. Vigyázni kell. Ami szép, az szép, azért megéri, de az emberek azért jönnek ide, mert itt olcsóbb az áru - szól közbe a feleség, mialatt beletömi a kosárba a krumplit. - Na látja? - nyugtázza az asszony sikerét a férje. Mindennapi élet a nagybani piacon. Az őstermelők általában rugalmasabbak, jobban törekszenek akár fél kilót is eladni. Szó nélkül kimérik. A viszonteladók már visszafogottabbak, ők a nagytételű eladásra várnak. Az emberek, a vásárlók meg csak sétálnak, gusztálják a gyümölcsöt, mustrálják a zöldségféléket, ha kell kétszer is körbejárják a piacot, csakhogy a lehető legolcsóbban vásárolhassanak, mert végtére is ezért jöttek ide. Rozvány György 4 I *
