Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-06 / 213. szám

1993. augusztus 6., péntek üj Dunántúli napló 11 Határtalanul Augusztus 6-án és 7-én a „Jákó Vera Alapítvány” és a „Dunasat Alapítvány” a Budai Parkszínpadon „Ha­tártalanul” címmel rendezi meg nemzetközi gálaműso­rát, melyben New York- tól-Ungvárig, Pozsony- tól-Sepsiszentgyörgyig és természetesen hazai művé­szek és együttesek lépnek fel. Ehhez kapcsolódóan rendezik meg a „Határon túli magyar lapok szemlé­jét”, melyre eddig több mint száz újságíró (Szlovákiából, Romániából, Horvátország­ból, Ukrajnából, Kis-Jugo­szláviából és Szlovéniából) jelentette be részvételét. A gálaműsor keretében a „Jákó Vera Alapítvány” fel­ajánlásaként pontosan 1000 tárgy kerül kisorsolásra azok között, akik a határon túl megjelenő magyar la­pokból a „sorsolási szel­vényt” kivágták és elküldték a rendezőséghez. Naponta zsákszámra ér­keznek a levelek, eddig már több mint egymillió szel­vény (!) érkezett és az utolsó napok postájának feldolgo­zása még hátra van. Való­színű, hogy a „szavazatok” száma meghaladja majd a másfélmilliót. Erre még nem volt példa, hogy egy kezdeményezés, egy ren­dezvény ennyire aktivizálni tudta volna a határon túl élő magyarokat. A szelvények­kel együtt levelek és versek is érkeznek, melyek azt bi­zonyítják, hogy lélekben ezúttal valóban az anya­nemzetre találtak, csupán az anyaország fogadása hiány­zik még. A sajtószemle, mely 7-én (szombaton) délelőtt 10 órakor ünnepélyes megnyi­tóval kezdődik a Budai Parkszínpad előtti téren fel­állított pavilonoknál. Ün­nepi köszöntőt mond Entz Géza c. államtitkár, a Hatá­ron Túli Magyarok Hivata­lának elnöke. Köszönti a részvevőket Bencsik Gábor, a MÚOSZ főtitkára és Kosa Csaba, a MŰK elnöke. A résztvevőkhöz __ üzenetet in­tézett Göncz Árpád, a Ma­gyar Köztársaság elnöke, amit a helyszínen olvsnak fel.Ezt követően kerül sor a lapszemlére, ahol a határon túli magyar lapok mutat­koznak be, illetve megvásá­rolhatók lesznek a legfris­sebb példányok. Valameny- nyi határon túli lap jelen lesz. A kulturális gálaműsor mindkét napon este fél 9 órakor kezdődik, melyet a magyar televízió is rögzít és szeptember 2-án 55 perces összeállítást sugároz. Dunasat Alapítvány Surján László, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke és Pető Iván, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke egyeztető megbeszéléseket folytatott július 27-én a KDNP székházában Patthelyzet is lehetséges Párosán szép a kampány A Fidesz és az SZDSZ vá­lasztási szövetéségének létrejöt­tével végétért a választási kam­pány első szakasza. Minden párt megpróbálta felmérni esé­lyeit, s persze úgy találta, hogy egymagában valószínűleg nem lesz kormányképes. Másfelől a kisgazdák kivételével vala­mennyi parlamenti párt sikerrel tisztázta belső és külső viszo­nyait. A választók rokonszenve A választók rokonszenve he­tente változik. Hol felforrósul, hol lehűl a fontosabb parlamenti pártok iránt, a viszonylag tartó­san hűvös a KDNP illetve a kis­gazdák iránt. A Fidesz népsze­rűsége a székház-ügy után hirte­len meredeken esett vissza (20 százalék alá), aztán újra elkez­dett nőni. Az SZDSZ és az MSZP ugyanabban a két-három hétben 4-5 százalékkal javította pozícióit, az MDF,a KDNP és a kisgazdák ázsiója pedig olyan mélypontra süllyedt (7 illetve 4-4 százalék alá), amelyről már csak felfelé vezet az út... A pótköltségvetési szavazás az MDF saját híveinek vélemé­nye szerint a párt „visszatérésé­nek kezdete”, az ellenzéki saj­tóhangok szerint viszont ez biz­tosítja a vezető kormánypárt „méltósággal való leköszöné­sét”. A tényleges lehetőségek változatosságáról tanúskodott az a kérdés, amelyet az MSZP meghökkent vezetőinek tett fel a minap az Új Magyarország tudósítója: mit szólnának ah­hoz, ha a liberális pártok a vá­lasztások utána a baloldal meg­kerülésével az MDF-el lépné­nek koalícióra? A válasz kitérő volt, de a kérdésből kiderült, mi minden forog manapság az rÍKDF -es fejekben ... A szocialisták lépéselőnnyel kezdik a kampányt. Nem volt szükségük arra, hogy belül ren­dezzék soraikat. Nem kellett senkitől megszabadulniuk, nem voltak „ügyeik’Wálasztási programjukon a párt egyik fron­temberének, Jánosi György al- elnöknek a vezetésével olyan rutinos emberek dolgoznak, mint Békési László, Csehák Ju­dit, Vitányi Iván, Vastagh Pál. A párt elnöke „stratégiai áttö­rési pontokat” emlegetett leg­utóbbi sajtóértekezletén. Mik ezek? A párt egyik magasrangú vezetőjétől hallottuk: költségve­tési reform, az oktatási reform reformja (a tanulási lehetőségek bővítése irányában), a privati­zációs rendcsinálás és a gazda­sági válsághelyzet felszámolása 1996-ig. Tegyük fel, hogy egy valóban átgondolt programmal a szocialisták élretömek a vá­lasztásokon. De kivel fognak kormányozni? A szocialistáknak nincsen párja a kampányban, s a magyar politikai életnek éppen az a leg­nagyobb kérdése, hogy ki-kivel hajlandó kormányzási koalíci­óra? Ez pedig nagy különbség az előző választási kampányhoz képest. Nem kettő, s nem is hat bizonytalan erejű csoportosulás, hanem három erőteljes irányzat küzd majd egymással. Három irányzat 1. A liberális választási szö­vetség (Fidesz-SZDSZ), mely szerencsés körülméynek között, az Agrárszövetség (Nagy Ta­más) és a Vállalkozók Pártja (Palotás János) segítségével megszerezheti a parlamenti többséget is, de ennél sokkal nagyobb valószínűséggel csak kisebbségi kormányzásra lesz alkalmas önmagában. Kény télén lesz tehát a jobboldalon vagy a baloldalon szövetségest keresni. A partner kiválasztása történhet ideológiai vagy pragmatikus alapon. Az MDF egyik esetben sem látszik befutónak, de ha a konzervatívok és a volt őselle- nesség - a szocialisták között kell választani, akkor minden megtörténhet. 2. A konzervatív választás szövetség a jelenlegi kormány- koalíció pártjaiból áll. A Csurka-féle szélsőségek lenye- segetése, a lakástörvény és né­hány új ötlet kivezetheti az MDF-et a „dugóhúzóból”. Vá­lasztási szövetségek is kelet­kezhetnek szélsőjobboldal és jobboldal között. Ä szomszédos országok tapasztalatai, főként a cseh Polgári Fórum sorsa mégis arra engednek következtetni, hogy az MDF-nek nehéz lesz mégegyszer önjogéán kor­mányzati magasságokba emel­kednie. 3. A baloldali erők választási koalíciója is formálódóban van. Ez a szövetség azonban a jelen­legi parlamenti pártok egyiké­vel sem tud majd együttmű­ködni a szavazás előtt. Nagy hátrány ez, mert a baloldali par­lamenten kívüli pártokkal - szociáldemokraták, MSZMP - más okokból ugyan, de szintén lehetetlennek tűnik az együtt­működés. Maradnak tehát a szakszervezetek - és talán - Pozsgay. Mint mondják, ez se semmi. Mindebből még politikai patthelyzet is lehet, s az erővi­szonyok elég változékonyak ahhoz, hogy senki ne tudhassa, ki kormányozza majd Magyar- országot a jövő tavaszi válasz­tások után. így azonban biz­tosra vehetjük, hogy a most kö­vetkező kampány nem tét nél­küli. Ahogy az SZDSZ látja Kapkodó és kiszámíthatatlan a jogalkotás Ha valaki ma nyelvújítással foglalkozna, az év közepét és az esztendő végét minden bizony­nyal a viharos számadások idő­szakának nevezné. Ennek jegyében készített az idén számadást a kormány és a hat parlamenti párt a törvény- hozás első félévi munkájáról. Ezt tette Kuncze Gábor, a Sza­bad Demokraták Szövetsége parlamenti frakciójának veze­tője is.- Az országgyűlés jogalko­tási tevékenységét kapkódónak és főleg kiszámíthatatlannak tartom.Mindez egyértelmű, ha szemügyre veszünk egy statisz­tikai összeállítást: az első félév­ben elfogadott 35 törvénymo- dósítás közül 21 olyan törvényt érintett, amelyeket már ebben a ciklusban alkotott a parlament. Három esetben 1990-es, hét esetben 1991-es, kilenc esetben 1992-es és két esetben már az idén megszavazott törvényét kellett a T.Háznak módosítania. Szerintünk három alapvető kér­désben kellene jelentős változ­tatásokat bevezetni...- Melyik az első?- Az első és talán a legfonto­sabb, hogy a kormány által be­nyújtott javaslatok mellett le­gyen ott a hatásvizsgálati ered­mény is, mert anélkül a képvise­lők maguk találgathatják, mi­lyen gazdasági, vagy társadalmi hatása lesz, ha az igen, vagy ha a nem gombot nyomják meg. Ide sorolom, amikor például a költségvetési kihatásokat nem mérik fel kellőképpen. De ilyen volt a világkiállítási és a kárpót­lási törvény is. A másik típus­hoz azok a döntések tartoznak, amikor nem vizsgálják a változ­tatásoknak a gazdaságra vagy a vállalkozásokra gyakorolt hatá­sát. Ilyen az adótörvények mó­dosítása. De ugyanilyen felelőt­lenül nyúltunk bele a mezőgaz­daság életébe, hiszen a szövet­kezeti törvény módosítgatásé­kor egyszer sem elemezték a ja­vaslattevők, hogy a változások milyen hatással lesznek az ága­zatra. Ezért kell véleményünk szerint a törvényjavaslatok mel­lékleteként megkapnunk a ha­tásvizsgálatok hiteles eredmé­nyét is.- Mi lenne a második fontos változtatás?- A parlament nem tudja iga­zán gyakorolni ellenőrző szere­pét. Nem vagyunk képesek semmilyen ellenőrző bizottsá­got felállítani, mert a koalíció leszavazza a javaslatokat.- S a harmadik?-A harmadik egy újítás. A parlament sorra megszavazza az egyes törvényeket, de nem lehet tudni, hogy ezek miként illesz­kednek az európai jogrend­szerbe, mert ilyesféle elemzést sem készítenek a javaslattevők. Erre az általános forgalmiadó törvény a szemléletes példa: Európában az ajánlott mérték tíz-húsz százalék között mozog, a miénk most éppen a 25 száza­lék felé közelit. Ha az elemzéseket időben el­végeznék, akkor elkerülhető volna, hogy a következő évek­ben újra elő kelljen venni a most hozott törvényeket, csak azért hogy az európai jogviszo­nyokhoz igazítsuk azokat. (koós) A kormány próbapere Senkinek ne legyen igaza A vád, amellyel Lengyel László politológus, a Pénz­ügykutató Rt elnök-vezér­igazgatója a magyar kor­mányt illette, „nem idegen a közvélekedéstől” - állapí­totta meg tárgyilagosan Ku­lin Ferenc, a leginkább érin­tett politikai párt, az MDF egyik alelnöke. A veszélyes beszély pedig, melynek ol­vastán Antall József minisz­terelnök beperelte a 43 esz­tendős közgazdászt, így hangzik: „A közigazgatás­ban kialakult a tökéletes kor­rupció: pontosan meg lehet mondani, melyik miniszter vagy főosztályvezetőt mennyiért lehet megvenni.” Konkrét vádaskodás A magyar politikatörténet egyik legérdekesebbnek ígérkező peres ügye lesz ez, semmiképp sem nevetség. Lengyel László ugyanis, a maga mindenkor kissé túl­zóan lezser, kihajtott gallé­ros modorában, túl messzire ment ahhoz, hogy kijelenté­sét a bíróság „véle­mény-nyilvánításként” fo­gadja el. Feltéve, hogy pontos az idézet. A veszprémi Napló­nak, mely Lengyel egyik előadásából a katonásan kemény szavakat idézte, po­litológus utóbb kijelentette: maga sem emlékszik ponto­san arra, amit mondott, ám „egy politikai, illetve gazda­sági elemzőnek alkotmányos joga, hogy a véleményét ki­nyilvánítsa”. Igenám, csak­hogy amennyiben az idézet hiteles, akkor a benne foglal­takat feltehetően bármely bí­róság annak fogja tekinteni, ami: állításnak, konkrét vá­daskodásnak egy kormány­zat és annak tisztségviselői ellen. Ezért a kijelentés, ha az alaptalannak minősül, Len­gyel három évig terjedő bör­tönnel büntethető. Állításai­nak helytállóságát pedig va­lamilyen módon bizonyíta­nia kellene. Ez azonban, mi­ként több nyilatkozatában utal rá, nem áll szándékában. Véleménye szerint ugyanis, amire az ügy terítékre kerül, már nélküle is elegendő bi­zonyíték áll majd a bíróság rendelkezésére ahhoz, hogy magától is elismerje a „vé­lemény” megalapozottságát. Az MDF által irányított közigazgatás minőségéről alkotott nézeteiket Lengyel és elvbarátai természetesen nem először és nem tized­szer fejtették ki. Számítani lehet tehát arra, hogy liberális körökben poli­tikai boszorkányüldözést emlegetnek majd. Arra is számítani lehet, hogy a koa­líciós oldalon elégedetten fogadják a kormány próba­perét: végre sikerült tetten érni a csalafinta rókákat, akik kiéneklik a magyar nép szájából az általuk köpült fi­nom konzervatív sajtot. Jó indikátor Az sem érdektelen, mi­ként vélekedik majd a balol­dal, melyhez Lengyel László valamikor oly szorosan kö­tődött, s mely ítéleteiben ma sokkal szolidabb az általa képviselt huszáros libera­lizmusnál. Minden esetre, ha valaki szekértáborokon kívülről közelít a történetekhez, lege­lőbb is arra a felismerésre jut, hogy az ügy vagy ügyecske (meglátjuk mi lesz belőle), mindenképpen hasznos adalék lesz az Án- tall-adminisztráció etikai színvonalának és szakmai minőségének tisztázásához. Jó indikátornak bizonyulhat ez a per a hazai helyzet nem­zetközi értéklése szempont­jából is. Kiderülhet például, hogy noha Lengyel összehasonlí­tásai a magyar és az olasz közéleti posványok között tartalmaznak valóságeleme­ket, a különbség - egyelőre és szerencsére - szintén számottevő. A múlt héten Milanóban ismét főbelőtte magát egy eddig köztiszte­letben álló olasz üzletember, s újabb miniszerális rangú személyeket tartóztattak le súlyos, sokmilliárdos pana­mák miatt. Budapesten az Állami Vagyonügynökség és az Ál­lami Vagyonkezelő Rt. járta a maga kanosszáját, de végü- lis többé-kevésbé kimosta magát a korrupciós gyanú- sítgatások alól, s a rossz gazda imázsával szabadult az Állami Számvevőszék ta­lán nem túl szigorú vizsgála­tából. Itt milliárdos korrup­ciók helyett inkább azok le­hetőségéről kell beszélni. Idézni lehet továbbá Tonha- user László ezredest, az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálatának vezető­jét. Utóbbi azt nyilatkozta egy budapesti napilapban, hogy „több olyan adat me­rült fel, mely arra utal, hogy megkezdték a beépülést a politikai szférába is”. Már­mint a magyar maffiózók ... Extra állások A rendőrségi illetékes és a politológus megállapításai bizonyos fokig mintha egy­becsengenének. Becsületbeli ügynek azonban az ilyen fo­kozatok nem elhanyagolha­tók. A citálható tények és azon állítás között, hogy az Antall kormány minden tagja és főhivatalnoka megvásá­rolható, elég nagy a fokozati különbség. Az ÁSZ vizsgálatból annyi kiderült, hogy az ország va­gyoni ügyei nem voltak jó kezekben. A hivatkozás, mi­szerint „más sem csinálhatta volna jobban”, senkit sem té­veszt meg. Utólag sem lehe­tetlen kipróbálni, hogyan csi­nálnák „mások”. Bizonyít­ható, hogy a közélet morális szintje alacsony. Egyszerűen hiányoznak a gyakorlott de­mokráciákban használatos összeférhetetlenségi szabá­lyok. A kormány, a pártok tisztségviselőinek, a parla­ment tagjainak jelentős része olyan extra állásokat és pozí­ciókat tölthet be, olyan hely­zetekbe kerülhet, amelyek­ben elvileg minden lehetsé­ges. Nemcsak a kormányra ér­vényes az a sajnálatos körül­mény sem, hogy nálunk nem törvények és szabályok, ha­nem maguk az érdekeltek döntenek a választott testüe- tek tagjainak javadalmazásá­ról. Lengyel „politikailag in­kább komikus, mint tragikus lépésnek” tartja Antall kez­deményezését. Remélhetőleg ebben nem tévedett. Mert baj csak akkor van, ha a próbaperben kide­rül, hogy valamelyik félnek komoly igazsága van. Hiány­zik itt bárkinek egy velejéig romlott kormány vagy egy velejéig romlott ellen­zék? Bokor Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents