Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-06 / 213. szám

1993. augusztus 6., péntek aj Dunantüit napk> 3 A falu bizalmat szavazott a veszélyeshulladék-égetőműnek Éjszakába nyúló falugyűlés Kökényben Nem emlékszem, volt-e mos­tanában olyan heves viták köze­pette zajló, s olyan hosszú, éjsza­kába nyúló falugyűlés, mint ami­lyen a szerda esti kökényi volt. Este 8 órakor kezdődött, s éjfél után fél egy táján ért véget. A téma a falu szomszédságában épülő, svájci-magyar tulajdonú veszélyeshulladék-égetőmű. A falugyűlés összehívásának legfőbb oka volt, hogy a faluban olyan félelmek kaptak lábra, mi­szerint az égetőmű nagysága, pro­filja módosult menetközben, hogy ami megvalósulni készül, már nem az, amire három évvel ezelőtt áldásukat adták a falu la­kói, s hogy ez már kárára válik majd a környezetnek. Aggodal­maikra választ vártak a beruházás gazdáitól, bonyolítóitól, támoga­tóitól. * A párbeszédre a falu vezetőin kívül megjelent többek között a beruházó magyar fél, a BIO- MED-Kémia Rt.igazgatója dr. Sümegi Mihály, a svájci fél, a TTS SCHIRA AG alapítója, Jules Schira, dr. Szűcs József, a Bara­nya Megyei Közgyűlés elnöke, valamint dr. Farkas Elemér főor­vos, aki a megyei közgyűlés egészségügyi osztályának volt vezetőjeként a kezdetektől részt vett a szervezésben. Elsőként dr. Sümegi Mihály rövid visszapillantást adott az in­dulásról, arról hogyan jött létre ez a 350 milliós vállakózás. Hogy a kezdetekben csak kórházi veszé­lyeshulladék-égető terve miért módosult, hogy egyéb ipari, me­zőgazdasági veszélyes anyagok megsemmisítésére is alkalmas le­gyen. Elmondta, miért döntöttek a Schira cég mellett, ismertette, hogy a berendezés óránként 500 kilogramm hulladékot képes megsemmisíteni úgy, hogy a kör­nyezetbe ebből semmi sem kerül, mert a kibocsátott levegő is tisztí­tott, s csak gőz távozik. Ezt a gőzt pedig több célra lehet tovább hasznosítani, üvegház fűtésére, vagy akár a falu távfűtését is el­láthatja. Nyugtatta a falu lakóit, hogy a berendezés a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak is eleget tesz, nincs ok a félelemre. Egy óra elteltével dr. Sümegi Mihályba belefojtotta a szót egy falubéli, aki megjegyezte, most már ők is szóhoz akarnak jutni. Az egyes felszólalásokból kide­rült, hogy két táborra szakadt a falu, ellenzőkre és támogatókra. Az ellenzők mind azt vetették fel, hogy három éve, amikor szavaza­tukat adták az égetőműre, úgy tá­jékoztatták őket, hogy egy kis, csak kórházi hulladékot meg­semmisítő égetőműről lesz szó, senki nem tájékoztatta őket, hogy menetközben megváltozott a pro­fil is, a kapacitás is. Attól félnek, hogy a vegyi anyagok elégetése már nem lesz olyan ártalmatlan, s attól, is félnek, hogy majd nem­csak a megye hulladékét égetik itt el. A támogatókról kiderült, hogy a közelmúltban látogatást tettek a Biomed jóvoltából több olyan magyarországi égetőműben, ame­lyet a Schira cég működtet már évek óta, s ott látták, nemcsak nem veszélyes, de gyönyörű, tiszta környezetet találtak minde­nütt. Volt aki elmondta, ott értette meg igazán, mit is jelent egy ilyen égetőmű, s már előbb meg kellett volna építeni, hiszen a kökényi szemétlerakó telep bűze már eléri a falut. Mindez nem látszott meg­győzni az ellenzőket, újabb aggo­dalomként azt vetették fel, mi lesz, ha majd ebbe a nagyobb ége­tőműbe hozzák a garéi veszélyes hulladékot is, s ez ellen tiltakozni fognak. Az időnként személyeskedésbe fajuló vitát türelmesen végighall­gató magyar származású Jules Schira próbálta nyugtami a kedé­lyeket. Elmondta, az égetőmű va­lóban képes lenne a garéi hulla­dékot is - megsemmisíteni, de semmiképp nem fogják megtenni a falu beleegyezése nélkül. Meg­jegyezte, csodálkozik azokon a felvetéseken, hogy itt csak kór­házi hulladék-égetőről lett volna szó, hiszen ő a jelenlegi, 3500 tonna kapacitást tartalmazó terv­dokumentáció alapján lépett be az üzletbe. Azt is megjegyezte, hogy a hulladék-feldolgozás ma már nagy üzlet, megy a konkurrencia harc, s ha Garéban megvalósul a franciák által tervezett, több mint 17 000 tonna kapacitású égető, valóban fennáll a veszélye, hogy idegenből fognak ideszállítani hulladékot a kapacitás kihaszná­lására. Bizalmat kért a falutól, azt hogy bizonyíthassanak, s meg­ígérte lehetővé teszik a falu lakói számára, hogy élhessenek az el­lenőrzésjogával. Dr. Farkas Elemér ez utáni hozzászólásában arra emlékez­tette az ellenzőket, hogy már azon a falugyűlésen is, amikor az ége­tőmű mellett voksoltak, nemcsak a kórházi hulladék megsemmisí­téséről volt szó, s ha utána szá­molnak, az 500 kg/tonna kapaci­tás, amit megszavaztak, ugyan­annyi, mint az évi 3500 tonna. Dr. Szűcs József, a megyei közgyűlés elnöke, háromnegyed 12-kor tett hozzászólásában el­mondta, valóban hibát követtek el, amikor nem tájékoztatták pon­tosan a falut, fel sem merült ben­nük, hogy ilyen félreértések kap­nak lábra. A közgyűlés támogatja az égetőművet, de megérti a falu aggodalmát, ezért javaslatot tett, hozzanak létre egy társadalmi el­lenőrző bizottságot, akinek fel­adata lenne az égetőmű folyama­tos ellenőrzése. Végül éjfél után tíz perccel 36 igen, 8 ellen és 2 tartózkodó szavazattal megsza­vazták az égetőmű üzemeltetését. Éjjel negyed 1-kor Jules Schira lapunknak adott villáminteijúban megjegyezte, valóban sajnálatos, hogy nem tájékoztatták pontosan a lakókat, hiszen ilyenkor kelnek lábra a tévhiedelmek. Ismét hang­súlyozta, hogy a hulladékfeldol­gozás nagy üzlet, mindenütt anyagi érdekeltség áll a háttérben, itt Kökény esetében a helyi anyagi s egyéb érdek érvényesül­het. Számomra garanciát jelen­tett, hogy megyei, városi ön- kormányzati támogatással való­sulhatott meg. Délelőtt a kör­nyezetvédelmi hivatalban foly­tatott tárgyalásról elmondta, hogy konstruktív volt. A beren­dezéseket a hatóságok által elő­írt módon kívánják üzemeltetni, bár megjegyezte, hogy a ma­gyar hatóságok előírásai négy- szer-ötször szigorúbbak, mint a nyugati, de a cég berendezései ennek is eleget tudnak tenni. % A falugyűlés időtartama mi­att korántsem teljes tudósítás megpróbálta röviden, korrekten visszaadni a történéseket. Ám újságíróként sem tudja magát az ember teljesen függetleníteni a benyomásoktól. Kívülálló­ként az volt néha az érzésem, hogy itt nem is biztos, hogy az égetőműről van szó. Hiszen a feltett kérdéseket többször, többféleképpen megválaszol­ták, de mintha időnként süketek párbeszéde zajlott volna, hu­szadszor is feltették ugyanazt a kérdést. A szavazás végered­ményéből kiderült, hogy a többség felismerte, az égető­műből nemhogy kára, de csak haszna lehet a falunak (pl. veze­tékes víz, szennyvíztisztító, távfűtés). Sarok Zsuzsa Kemping az óbányai völgyben Egy vállalkozó hollandus Jan van Groeningen a kemping bejáratánál A Mecsek festői völgyében meghúzódó Óbánya maholnap üdülőközponttá válik. A Me- cseknádasd és Óbánya között épült lovaspanzió már második éve fogadja főként külföldi vendégeit. Népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy szobái már hónapokra foglaltak. A faluban egyre több régi ház talál új gazdára és megújulva nyaralóként szolgál. Remény van rá, hogy mihamarabb a régi strand is talál olyan vállalkozót, aki felébreszti több évtizedes, kényszerű álmából. Igazából szinte minden a vál­lalkozó kedvű embereken mú­lik. Lám, Jan van Groeningen is kempinget hozott létre a falu elején, a csobogó patak melleti réten. Jan van Groeningen Hollan­diából került Baranyába.- Én ott tanár bácsi voltam - mondja, miközben éppen ha­barcsot kever egy vastalicská­ban. A lakásukban építik át a régi búboskemencét, ahhoz kell az anyag. Aztán a holland tanár bácsi Magyarországra látogatott és megismerkedett a mai feleségé­vel. Jan tehát ma perfekt ma­gyar, Mecseknádasdon - ott ta­nít Irén asszony is - volt napkö­zis tanár. Tavaly aztán gondolt egy nagyot, és létrehozta a Bambi kempinget.- Amikor Nádasdra kerül­tünk, nagyon megtetszett ez a hely. Megvettük hát a régi ma­lomépületet és ide költöztünk. - Mondja Irén asszony. - Van a ház körül több mint kétezer négyzetméternyi szabad terüle­tünk. Gondoltuk, ha nekünk tet­szik ez a vidék, mások is szíve­sen töltenének itt néhány napot. Belevágtunk hát a kempingbe.- És? Megy a „bolt”?- Beindult. Egyelőre még kevesen ismerik. De azért már voltak holland, belga vendége­ink, sőt egyszer egy japán csa­lád is megszállt itt. - Sorolja Jan. Egyelőre mintegy harminc sátor és lakókocsi fér el a kem­pingben, de szükség esetén bő­víthető. Nyolc áramcsatlakozó­ról vételezhet áramot, aki azt igényli. A mosdó, zuhanyozó, toalett egy külön épületben ka­pott helyet. (Az épület nem elé­gít ki luxusigényeket, de patyo­lattiszta.) Jan elmondja, hogy jövőre feltétlenül megépíti az épület párját, hogy külön legyen férfi és női mosdó. Később, ha való­ban „bejáródik” a kemping sor kerülhet egy főző helység építé­sére is. A sátorhelyek folytatásaként játszótér várja a vendégeket. Lábtenisz pálya, ping-pong asz­tal, kispályás foci. A fáról le­lógó vastag kötélen Tarzan módjára lendülhet át a patakon, akinek erre támad kedve.- Tudod - szólal meg Jan - a vendéget nem csak elhelyezni kell, ki is kell szolgálni. Én ho­zok nekik a boltból reggelit, ha kérik, főzünk egy jó pörköltet vacsorára, kondérban, háziasán. Aztán programokat is szerve­zünk. Elmegyek a vendégekkel az óbányai fazekasmesterhez, Pécsre múzeumokba, túrázunk a Mecsekben. És ezért hálásak a vendégeink. Elsétálunk a patak mellé. Jan elmosolyodik. - Hallod ezt a csodálatos zenét? A hollandok­nak ez a csörgedező patak óriási élmény. Meg ez a táj is. Alig tudnak betelni a szépségével. Biztos vagyok benne, hogy érdemes volt ezt a kempinget megcsinálni. Sokan jönnek még ide egész Európából... Úgy legyen, Jan van Groe­ningen! K.P. Apró csodák tárháza Bélyegmúzeum M inden magyar bélyeg első kiadása és összes változata mellett a világ csak­nem valamennyi bélyegét őrzi a budapesti Bélyegmúzeum, amely 45 éve nyitotta meg is­mét kapuját. Áz Egyetemes Postaegyesület (UPU) - amely 1874-ben alakult - ajánlása nyomán küldik meg a tagállamok egymásnak bélye­geiket, kiadványaikat. Ezek a csereküldemények, illetőleg a vásárlások és ajándékok alapozták meg a múzeum anyagát, amely 1930-ban jött létre. A Hársfa utcai múzeum vi­lágszerte jól ismert a filatelis- ták előtt, mert kizárólag a bé­lyegek otthona. Az intéz­mény 600 négyzetméteres klimatizált termében a 300 ezer művészi kivitelű bélye­get, légmentesített fémtár­lókban őriztetik. Az állandó kiállítás földré­szenként és országonkénti csoportosításban mutatja be a bélyegkiadás történetét, a nyomdatechnika fejlődését. A miniatűr képek segítségé­vel képes világtörténelem, művészet-, gazdaság- és sporttörténet tárul a látoga- tóák elé. Filatéliai világtér­kép is segíti a tájékozódást; arról ad áttekintést, hogy az egyes országok melyik esz­tendőben adták ki első bélye­güket. Az egyedülálló gyűj­teményben látható többek között bhutáni kiadású há­romdimenziós, hanglemez­formájú és egyben hangos, dombormű-hatású, három­szög alakú, illetve gaboni 24 karátos aranyfóliára nyo­mott bélyeg is. Megtekint­hető a világ eddigi legna­gyobb bélyege, amit az Egyesült Államokban, és a legkisebb, amit Kolumbiában adtak ki. A gyűjteményben fellelhe­tők próbarajzok, bélyegter­vek, okiratok, alkalmi bé­lyegzők, fázisnyomatok is. A féltett kincsek között találha­tók az úgynevezett tévnyo- matok, illetőleg a bélyegha­misítványok. A tévnyomatok között szerepel például az 1881 -es színes számú 10 krajcáros fordított kettős­nyomata. A létező három da­rab - postai forgalomban fel­használt - egyik példánya te­kinthető meg. A Magyar Ki­rályi Posta fordított Madon- nás 5000 koronás címletű tévnyomata is ritkaságnak számít. A magyar gyűjtemé­nyében kapott helyett az az 1980 májusában, a világűr­ben lepecsételt elsőnapos bo­ríték, amelyet kézjegyével lá­tott el Valerij Kubászov és Farkas Bertalan asztronauta. A postai bélyeg 153 esz­tendeje Angliában szü­letett meg. A világ első pos­tabélyege az 1840. évi úgy­nevezett Black Penny. Az el­sőség jogán Nagy-Britanniá- nak nem kell külön is megje­lölnie az ország nevét bélye­gein, de a mindenkori ural­kodó képmása, képmásának sziluettje mindig fellelhető rajtuk az országazonosítás érdekében. Szegény könyvek Persze, nem a könyvek sze­gények, hanem az olvasó, aki­nek már megint kevesebb fo- rintocskája jut könyvet vásá­rolni. De a könyv is szegény, hiszen ha nincs, ki megvegye és elolvassa, alapjaiban kérdő- jeleződik meg létezése. Nem olyan bonyolult ez. __ Biztos, hogy az ÁFA emel­kedés nem vonja magával a lé­lek emelkedettségét, de rég megtanultuk már a legyintés arisztokratikusan nagyvonalú mozdulatát, sokat szenvedett nemzet vagyunk, és Mohácsot emlegetjük, ahol állítólag több is veszett. Azonban mégis akad mindig valami plusz, ami csak felbosszant. Mindent át kell árcédulázni. Jó, nyomják rá a mustáros üvegre vagy a cipő talpára az új árat. De hogy a könyvek hátoldalán is így-úgy oda­nyomott sárga, narancsszínű cédulák éktelenkedjenek gir­begurbán, és valaki kézzel fir­kálja oda az új árat, az mégis gyalázat. Elhiszem, hogy semmire nem becsüli az eladó azt a könyvet, amivel nap mint nap dolgoznia kell, és ezért mérges rá (pláne át kel­lett árazni a nyavalyásokat!), de talán felülkerekedhetne benne a puszta, kereskedői szemlélet, hogy jó lenne még ezeket a drága könyveket is eladni egyszer - de ki veszi majd meg őket ennyi pénzért, összefirkálva, levakarhatatlan, csak letéphető cédulával a há­tukon? Ennyire azért nem le- gyinthetünk arisztokratikusan, csak bután. Szegény könyvek. Szegények, mi, valameny- nyien. M. K. A Pécsi Rádió hétvégi műsoraiból A szombat délelőtti „Jó pihe­nést!” című magazinműsort ez­úttal Németh Károly szerkeszti és a következő rövid, de remé­nyei szerint érdekes témaaján­lattal kínálja az újságolvasó rá­dióhallgatók figyelmébe. Egy kiveszőiéiben lévő ősi mesterség, a kútásás egyik utolsó „hivatásos” képviselőjé­vel beszélget szakmájáról so­mogyi kollégánk. Baranyai munkatársunk pe­dig arról érdeklődik: miként vi­szonyulnak a vak gyerekek az állatokhoz, és felteszi azt a ter­mészetesnek tűnő kérdést, hogy lehet-e vajon kutyája és hány éves kortól egy ilyen gyermek­nek. A magazin záró sportfélórá­jában élő tudósítást hallhatunk majd a bajai evezős regattáról és az autós Budapest Rallyról és megszólalnak egy ritka sportág, a görkorcsolyázás hívei és mű­velői is. Valamit adjak a másik em­bernek is. Ez a vezérfonala a délelőtt fél 9-kor kezdődő Va­sárnapi Magazinnak-mondja a szerkesztő, László Lajos. Jézus boldognak nevezte azokat, akik békét adnak az embernek - erről is beszél Botfai Levente pécsi pálos szerzetes. Mit sikerült adni az embe­reknek Pécs belvárosának meg­szépítésével, közlekedésünk korszerűsítésével, a parkok és terek emberi arculatának megte­remtésével. Erről Dr. Krippl Zoltán polgármester szól a vele készített interjúban, amely foly­tatásai is lesz következő adása­inkban, amikor a peremvárosok képéről, azok formálódásáról beszél. Idén is megrendezik Pécsett a könyvkiállítást szeptember ele­jén ennek révén hallunk ízelítőt könyvújdonságaikról Dr. Szir­tes Gábortól a Pannónia Köny­vek sorozatszerkesztőjétől. Balikó Zoltán nyugalmazott pécsi evangélikus lelkész mint rokon és lelkész szél Jány Gusz­táv vezérezredes utolsó éjszaká­járól, amit a kivégzés előtt vele töltött. Megkezdi a helyi szervezetek kialakítását a hathatósabb segí­tőmunka érdekében a pécsi egyházmegye katolikus karitá- sza, erről hallunk Dr. Szala Já­nos teológiai tanártól, a karitász igazgatójától. E fél 10-ig tartó program ze­nei anyagát Kovács Attila állí­totta össze pécsi DO-LÁ hang­stúdió közelmúltban megjelent vagy elkésett felvételeiből: Bach Énekegyüttes, a Dániel Spe Rézfúvóskvintett és a Cisz­terci Diákszövetség Pécsi Janus Pannonius Nőikarénak muzsi­káiból. Fél 10-től 10 óráig pedig Dr. Nádor Tamás színes össze­állítását hallhatják a Pécsi Rá­dió hallgatói. i A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents