Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-30 / 236. szám

10 aj Dunántúlt napló 1993. augusztus 30., hétfő Hivatásos bűnbandák zavartalanul fosztogatnak Műkincsrablások Olaszországban A mérhetetlen műkincsva- gyonnal rendelkező Olaszor­szágot a tolvajok mindig is ön- kiszolgáló boltnak tekintették, a templomok és közgyűjtemé­nyek fosztogatása azonban újabb néhány új, aggasztó vo­nást mutat. Míg a bűnözők korábban megelégedtek isten háta mö­götti délvidéki templomok ki- rámolásával, most már beme­részkednek a jobban védett, na­gyobb figyelem övezte nagyvá­rosi központokba is. Rómában például a Város­háza közelében álló ókori Mar- cellus-színházból loptak el jú­lius 1-jére virradóra egy antik márvány férfi mellszobrot és egy másik, kőből faragott mű­tárgyat. A Borghese-villából egy ér­tékes, vadászjeleneteket ábrá­zoló antik domborművet loptak el, továbbá egy női figurát egy antik szarkofágról. A Római Nemzeti Múzeumban egy leltár alkalmával fedezték fel, hogy hiányzik két, 20-30 centiméte­res antik fej. Ez év nyarán két hónap alatt - a június és a július hagyomá­nyosan a műkincslopások ideje Olaszországban - ezer műkin­cset tulajdonítottak el az itáliai templomokból, múzeumokból. Országszerte hivatásos bűnban­dák szinte zavartalanul foszto­gatják a múzeumokat, képtára­kat, templomokat. Dolgukat megkönnyíti, hogy - főként a Délvidék templomaiban - nincs megoldva a művészi értékek védelme, sőt a legtöbb műtárgy­ról még csak nyilvántartást sem vezetnek, ami pedig megköny- nyíthetné a lopott holmi felkuta­tását. Északon ugyan már a két vi­lágháború között elkezdték a katalogizálást, de többnyire megálltak a neoklasszikus kor előtt. A háború után a plébáno­sok nagyszabású kiárusítást rendeztek a nyilvántartásba nem vett tárgyakról, a régiségkeres­kedők nagy örömére. Ami megmaradt, az most a bűnözők martaléka: lopják a kandelábe­reket, a szekrényeket, a liturgi­kus öltözékeket, sőt még a templomi padokat is. Az egyház képtelen volt megőrizni a ha­talmas vagyont, s az állam sem tett semmit a védelmére. A ma­radékot elvégzi a papok egy ré­szének hiányos ismerete és a régiségkereskedők ravaszsága - írta a Corriere della Sera. A lap szerint az V. Károly, Napóleon vagy az osztrákok ál­tal véghez vitt fosztogatás még csak nem is fogható ahhoz a nagyszabású kiárusításhoz, ami Délen, főleg Campaniában, Kö- zép-Olaszországban, továbbá Venetóban folyt. Az olasz műemlékvédelmi főfelügyelőség az elmúlt 50 év­ben mindössze 4 millió műtár­gyat vett nyilvántartásba, mi­közben még legalább 60 millió (más becslések szerint 120 mil­lió) vár a katalogizálásra. A je­lenlegi módszerekkel évszáza­dokig is eltartana valamennyi védendő műalkotás jegyzékbe vétele. Szakemberek javasolják azt is, hogy az összes antik szobrot és a barokk korig bezá­rólag az összes jelentősebb, közszemlére kitett műalkotást múzeumban helyezzék bizton­ságba és gipszutánzattal pótol­ják őket. Az ehhez szükséges technika már létezik, csak a pénz hiányzik, akárcsak a kata­logizáláshoz. Augusztus 23-án felszínre emelték Dánia partjainál, Anholt sziget közelében az U-534 német tengeralattjárót, amelyet 1945 májusában a brit légierő süllyesztett el. Gyorsan újjáépül a luzerni híd Irodalmi díj Karadzicnak A legismertebb montenegrói irodalmi díjjal tüntették ki Ra­dovan Karadzicot, a boszniai szerbek vezőjét - adta h'írül a a Tanjug hírügynökség. A Riszto-Ratkovics díjat Ka­radzic „A szláv vendég” című verseskötetéért kapta, amely a közelmúltban jelent meg Belg- rádban és a montenegrói fővá­rosban, Podgoricában (azelőtt: Titograd). Karadzic Montenegro észak­keleti részében született. Szara­jevóba azért települt át, hogy ott mint pszichiáter működhessen. A szokásos recept Egy osztrák nőcsábász, egy csőd szélén álló vállalat befo­lyásos igazgatójának adva ki magát, összesen 700 ezer schil- linget (70 ezer dollárt) csalt ki tizenkét fiatal nőtől. A népszerű osztrák napilap­ban, a Kronenzeitungban meg­jelent két „áldozat” tanúvallo­mása, amelyekből kiderül, hogy a szőke, ellenállhatatlan és nagyzoló csábító leginkább fia­tal hajadonokra vadászott. A csaló egy vállalat igazgató­jának adta ki magát, s úgy puhí­totta meg az ifjú női szíveket, hogy hízelgett és rózsát ajándé­kozott, majd házasságot ígért. Receptje tehát a szokásos volt, csupán a folytatásban tért el némileg a megszokottól: beje­lentette, hogy pénzre van szük­sége csőd szélén álló vállalata megmentéséhez. Több lépre- csalt fiatal nő is ékszert és pénzt ajándékozott neki. - Egysze­rűen nem tudtam ellenállni a vonzerejének - vallotta be az egyik feljelentő. (AFP) A luzerni városi tanács elha­tározta, hogy gyorsan helyreál­lítja a híres Kápolna hidat (Ka- pellbrücke). Európa legrégebbi, fával burkolt hídját augusztus 17-ről 18-ra virradó éjszaka lángok pusztították el. Az ígéret, hogy a helyreállí­tással jövő tavaszra már készen lesznek, megnyugtatta Luzern lakosságát, amely öröksége egyike legdrágább kincsének tekinti a hidat. A Kapellbrücke egy 1333-ban épült híd másolata. A helyreállítást megkönnyíti, hogy két évvel ezelőtt részletes fényképes dokumentációt készí­tettek a műemlékről. A hidat díszítő 111 képet, amelyeket Heinrich Waegmann a XVII. században festett, s amelyek közül mintegy negy­ven épségben maradt a tűzvész után, szintén a legteljesebb hű­séggel restaurálják.Az első becslések szerint a helyreállítás ötmillió svájci frankba (3,3 mil­lió dollár) fog kerülni. A luzerni híd, mint sok más történelmi műemlék, nem volt biztosítva értékének megfelelően: mind­össze 1,4 millió svájci frankra Amint azonban a tüzet eloltot­ták, Luzern lakossága gyűjtést indított, hogy az újjáépítésnek ne legyen anyagi akadálya. Mint az AFP francia hírügy­nökség jelenti, már néhány nap alatt többszázezer frank gyűlt össze. Közben a rendőrség folytatja a nyomozást annak kiderítésére, hogy mi okozta a tűzvészt. Nem zárható ki teljesen a gyújtoga­tás, de a rendőrség szerint az kevéssé valószínű. Valószínűbbnek tartják, hogy egy gondatlanul elhajított ciga­retta okozta a katasztrófát. Az apa ül fia helyett Az angliai Loughborough-ban a bíróság először szerzett érvényt annak a törvénynek, hogy a szülő bűnhődjék gyermeke vét­kéért. Egy tizenhat esztendős fiút, szándékos károkozás miatt, tizenkétezer forintnak megfelelő pénzbüntetésre ítéltek. A fiú kép­telen volt fizetni, mire apján pró­bálták behajtani az összeget. Az épitőmunkás azonban már hosz- szú ideje munkanélküli, s a csa­ládi tartalékok is elfogytak. A bí­róság hajthatatlannak bizonyult s az apa hiába hajtogatta, hogy az angol viszonyok között nem túl magas összeget is képtelen meg­fizetni, hatrtapi elzárással súj­totta. Az ügy azért keltett külö­nösen élénk visszhangot, mivel az ide vonatkozó rendelkezés gyakorlati végrehajtásától mind­eddig tartózkodtak. Az Elektronikai Fogyasztási Cikkek Vásárán, augusztus 27-én Berlinben bemutatták a hordozható tévét. A készülék egy szemüveg, amelyet speciális vevővel szereltek fel a tévé szá­mára. Egy amerikai cég gyártja, ára 1600 dollár. Korrupció a Scotland Yard-on Kínos korrupciós botrány lágba beépített informátorok foglalkoztatja a brit bűnüldözés fellegvárát, a londoni Scotland Yard-ot. Három rendőrtisztvise­lőt felfüggesztettek az állásából, mert alapos gyanú támadt, hogy fontos , bizalmas adatokat és okmányokat adtak át magánde­tektíveknek, természetesen megfelelő anyagi ellenszolgál­tatás fejében. Brian Liddel és Larry Baldray hozzáférhetett ahhoz a nyilvántartáshoz, ahol a fegyveres támadásokat elköve­tők regiszterét tárolták, sőt ez az adatbank tartalmazta az alvi­Városi A rókahölgy lustán heveré- szett a napon az észak-londoni külváros egyik parkjában, s csak néha fülelt a közelben ját­szó gyerekek zajára - egy mo­dem állatregény is kezdődhetne így, de a szín valóságos. A brit állatvédők egyesületéhez ma­napság gyakran futnak be tele­fonhívások, amelyekben ag­gódó városi polgárok hitetlen- kedve kérdezik: lehetséges-e, hogy rókát láttak a kertjükben. London és Newcastle között a brit nagyvárosokban becslé­sek szerint ma már több ezer róka él. A brit szigeteken sza­badon - a természetben és a vá­rosokban - élő vörösszőrű négylábúak számát mintegy 250 ezerre becsülik. Egy rókacsalád négy-kilenc kölyke közül azon­ban csak kevés éri el a kifejlett, egy részének anyagát is. Tehát valóban a legszigorúbban bi­zalmas ügyiratokról volt szó. George Napier őrmester pedig- akit nemrég tüntettek ki, har­mincadik szolgálati évének be­töltése alkalmából - azon a Paddingrton Green rendőrállo­máson tevékenykedett, amely az IRA terroristák elleni küzde­lem egyik bázisaként szolgál. A vizsgálat még folyik s az adhat majd választ, pontosan hova ke­rültek a titkos adatok, kik és mi­ért használták fel azokat. rókák illetve a nyolc éves „idős” kort, - állapítja meg a DPA jelentése. Néhány vidéki körzetben gyakran rendeznek hajtóvadá­szatokat a rókákra, ez a „sport” Nagy-Britanniában sokhelyütt még ma is népszerűségnek ör­vend. Az sem ritkaság, hogy a tyúklopáson kapott ravaszdit a gazdák lelövik. Legnagyobb el­lenségük mégis a rohanó forga­lom: legtöbbjük a kerekek alatt végzi. Az állatvédők szerint egyéb­ként a rókák nem jelentenek kü­lönösebb veszélyt a ház körül élő négylábúakra, még a macs­kákkal való szembenállás is leg­többször úgy végződik, hogy egymást útjára engedi a két el­lenfél. Ember elleni rókatáma­dásról a szervezet egyáltalán nem tud. Postaszolgálati bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN Hová tűnt a szuper-örökség? Még most is jogos tulajdono­sára vár a világ egyik legna­gyobb öröksége: jó 80 milliárd forintról van szó! Ezt a roppant összeget Corrado Agusta, a vi­lág egyik vezető fegyverkeres­kedője halmozta fel, aki külön­ben igen jó kapcsolatokat tartott fenn az amerikai védelmi mi­nisztériummal, a Pentagonnal. Agusta 1989-ben halt meg. Öz­vegye, a ma 35 éves Francesca Vacca Graffagni ex-modell 1986-ban ugyan elvált tőle, mégis egy villát és 3 millió svájci frankot kapott búcsúzóul. Francesca azonban Agusta halá­lát követően előállt azzal a kö­veteléssel is, hogy az ex-férj le­galább 1 milliárd dollárra be­csült vagyonának harmada őt il­lesse meg, mivel eddig „csak előleget” kapott. És itt kezd az ügy érdekessé válni, mert az igazi örökös, az elhunyt fegyverkereskedő Ric­cardo nevű fia azt állítja, hogy Francesca az ujjából szopja az óriási vagyonról szóló mesét, hiszen a vagyon legfeljebb 50-60 millió dollár! Nos, a new yorki Newsday cimü lap két riportere úgy hatá­rozott, hogy megpróbálja felde­ríteni a rejtélyt: Agusta valóban ilyen „szegényen” halt-e meg, vagy még életében jól elrejtette a pénzét, megkímélendő örökö­sét a nagy adók és illetékek ki­fizetésétől? A riporterek érdekes dol­gokra bukkantak: felkutattak a new yorki Fifth Avenue egyik luxus-felhőkarcolójában két üres lakást, amely Agustáé volt. A lakások névleges tulajdonosa csekély 250 000 dollárt kapott szolgálataiért, azaz a nevéért. Riccardo, a fő örökös eddig semmit sem tett annak érdeké­ben, hogy e lakások birtokába jusson. Alighanem azért nem, mert más forrásai is vannak. A riporterek megtudták a Roths­child bankház egyik alkalma­zottjától, hogy Agusta közvet­lenül a halála előtt igen nagy összeget utaltatott át egy másik számlára. így hát az örökös ké­nyelmesen megtömheti a zsebét anélkül, hogy letejelne a félel­metes amerikai adóhivatalnak. És úgy tűnik, nem a Rothschild az egyetlen bank, ahol fegyver- kereskedő titkos betétei kama­toznak. Ezért kiáltja világgá Fran­cesca, a „bús özvegy”: amikor férjhez mentem, még csak 25 éves voltam és feláldoztam mo- dell-karrieremet a házasság ol­tárán! Vannak azonban, akik jól is­merték Francescát, mint mo­dellt, s ma azt állítják, hogy ez az „áldozat” 3 millió frankkal még túl is volt fizetve ... Makai György

Next

/
Thumbnails
Contents