Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-30 / 236. szám

1993. augusztus 30., hétfő üj Dunántúli napiö 7 Évszázadokon keresztül a legriasztóbb vészkiáltás Legenda és valóság A két világháború között teljes díszben álltak a párizsi mulatók kapuinál becsalogató portásokként, vagy énekel- tek-táncoltak-harmonikáztak odabent, a színpadon. 1917 szétzúzta az ő világukat is: hátráló maradványaik Vrangel és Gyenyikin seregeiben küz­döttek többek közt Bugyonnij vörös kozákjai ellen, hogy az­tán a vereség után szétszóród­janak Franciaországon kívül Törökországban, sőt, Iránban is. A második világháborúban ismét két táborra szakadt a kozákság. Egy részük a Wehrmacht, a német hadsereg kebelében tűnt fel, másik ré­szük pedig az orosz hagyo­mányokat felelevenítő Sztálin oldalán. Aki - természetesen - a győzelem után a kozák egységeket azonnal szét­szórta, a kozák egyesületeket betiltotta és tagjait Szibériába deportálta. Ma viszont nemcsak a Donnál, a Dnyepernél és a Kubánban, de Moszkvában és más nagyvárosokban is újból feltűnnek teljes díszben pom­pázó és nem egyszer „a régi szép idők és a cár atyuska” dicsőségét hirdető kozákok. Lapjaik felidézik, hogy jelen­tős részük volt Sándor cár győzelmében Napokon felett és - többek között - I. Miklós győzelmében Magyarorszá­gon, a Habsburgok oldalán, 1849-ben. A „kozák” szó török-tatár eredetű és eredetileg „szabad harcost” jelentett. A cárok a ti­zenhatodik századtól, már Ret­tegett Iván országlása óta fel­ismerték annak a jelentőségét, hogy birodalmukat egy, a job­bágyság kötelmeitől mentes közösség tagjaival terjesszék ki. Akinek baja volt földesúrá- val, netán főpapjával, ide me­nekült és nem csoda, hogy a kozák falvakban fizikai- lag-lelkileg kemény nemzedé­kek sora követte egymást. „Jönnek a kozákok!” Év­századokon keresztül nemcsak a leigázott országokban volt az e legriasztóbb vészkiáltás, ha­nem magában a birodalomban is. Ez a kozák múltnak az a da­rabja, amiről nem szólnak a feltámadt szövetségek és egyesületek szónokai. Kozá­kok voltak a főszereplői az oroszországi, ukrajnai, len­gyelországi és litvániai zsidó gettókban végrehajtott pogro­moknak. Kozákok voltak azok a jól- tájdált legények is, akik vidá­man verték szét gőzölgő lova­ikon a félig megfagyott éhség­lázadókat a hófödte falvakban és városokban. Kozákok kisér­ték a Szibériába számüzötte- ket, akiknek egyetlen bűne az volt, hogy felemelték szavukat az önkény ellen. Az évszázad elején a cári bi­rodalomban a családtagokkal együtt mintegy tizenkét millió kozák élt. Legnagyobb cso­portjuk (választott vezér, az atamán parancsai szerint) a Donnál lakott, mintegy másfél millió ember. A Kubán térsé­gében ennél valamivel keve­sebb, 1,3 millió volt a kozák­ság lélekszáma. Vajon mennyien lesznek az ezredfordulón? S kiknek en­gedelmeskednek? Az új „Európa-bankár” Jacques de Larosiére Újabb erőszak magvai Franciaországnak katonai té­ren fel kell készülnie minden eshetőségre - jelentett ki Edou­ard Balladur miniszterelnök azon az ünnepségen, amelyet Párizs felszabadulásának 49. évfordulóján tartottak a város­házán. „Az elmúlt években olyan nyugtalanító jelenségek éledtek fel kontinensünkön, amelyekről azt hittük, hogy immár lehetetlenek: etnikai és vallási konfliktusokkal, kiéle­zett nacionalizmussal találko­zunk, s ez újabb erőszak mag­vait hordozza magában - mon­dotta a francia kormányfő. - Éppen ezért fontos, hogy orszá­gunkat felkészítsük minden­fajta, akár a teljességgel előre- láthatatlan veszély elhárítá­sára”. Két hatalmi csoport Az Oroszországban folyó korrupció elleni harc a politikai ellenfelek egymás elleni küz­delmének eszköze. Az orosz vezetésen belüli két hatalmi csoport összecsapása teljes anarchiához vezethet az ország­ban - állapítja meg a Nyezavi- szimaja Gazeta című lap. A többi lapban is vezető téma a Ruckoj alelnök elleni korrup­ciós vád. A Moszkovszkije No- voszyti szerint mind az elnöki csapat, mind pedig Jelcin ellen­lábasai alaposan érintettek az ügyben. így olyan kétélű fegy­verről van szó, amely könnyen azok ellen fordulhat, akik most Ruckojt igyekeznek lejáratni. bankok és kormányok jóváha­gyásával azt a stratégiát, amely a 80-as években megmentette az összeomlástól a nemzetközi pénzügyi rendszert a „harmadik világ” hihetetlenül felduzzadt adósságállománya közepette. A kérdés mindmáig megoldatlan maradt, de a lehetőségeken be­lüli rugalmas kiutat ő lelte föl. Akkoriban is a vezető ipari ál­lamok, mindenekelőtt az Egye­sült Államok jóvoltából került az IMF élére. 1987 januárja óta a Banque de France kormány­zója és az erős francia valuta bajnoka. Egyik élharcosa az egységes nyugat-európai valu­tarendszernek és a közös euró­pai pénznek. Kifogástalan an­golságáról, megnyerő humorá­ról ismerik. Otthonosan mozog a pénzügyi világ ügyes-bajos dolgaiban. 1990 óta a „tízek csoportjához” tartozó központi bankok tanácsának elnöke is. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank újdonsült el­nökeként most azt a feladatot kapta, hogy rendbe szedje az EBRD pénzügyeit, nem utolsó sorban visszaszerezze a bank legnagyobb hitelezőjének, az Egyesült Államoknak Attali miatt megingott bizalmát, és az IMF-fel szoros együttműködés­ben képviselje a bank érdekeit Kelet-Éurópában. Ehhez remél­hetőleg megérti Európa keleti felének reményeit is; amiben nyilván jó segítője lesz az új el­nöknek a régi alelnök, Németh Miklós. Simó Endre Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) élére, a fényűző életmódja miatt távo­zásra kényszerült Jacques Attali utódjaként a francia szárma­zású, 63 éves Jacques de Laro­siére került. Teljes nevén Jacques de La­rosiére de Champfeu Párizsban él, nős és két -gyermek atyja. Május óta a francia tudományos akadémia is tagjainak sorába választotta a politikai és az er­kölcsi tudományok terén kifej­tett munkásságáért. A pénzügyi szakember a francia becsület- rend lovagja. 1929. november 12-én szüle­tett a francia fővárosban. Pá­rizsban végezte tanulmányait az École Nationale d’ Administra­tion főiskolán, amelyen - így mondják - „a rendszer kádereit” képezik. Diplomáján az Institut d’ Études Politiques (a politikai tanulmányok intézetének) pe­csétje szerepel. 31 éves, amikor a párizsi vezetés pénzügyi fel­ügyelővé nevezi ki. Ekkortól veszi kezdetét fényes pályafu­tása, melynek első állomása a kincstár. A hivatali hierarchia szinte minden lépcsőfokát be­járja, s alaposan megismerkedik a nemzetközi pénzügyekkel, a hitelakciókkal, a kölcsönügyle­tekkel, a kamatszolgáltatások rendszerével. A hetvenes évek­ben már ő irányítja a pénzügy­minisztériumnak azt a részlegét, amely a nemzetközi tranzakci­ókkal foglalkozik. Valéry Gis- card d’ Estaing pénzügyminisz­ter kabinetfőnökévé nevezi ki, majd négy évig a kincstár ügye­inek legfőbb irányítója. A világ 1978-1987 között ismerhette meg a nevét, amikor a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatójaként szerepelt, és az adósságprobléma viharába került. Ő dolgozta ki a nyugati Egy kerékpáros színes tévékészülékeket szállít egy hanoi elekt­ronikai boltba augusztus 24-én. Az újabb gazdasági reformok éreztetik már hatásukat a vietnami átlagember életében is. Oswald - magányos gyilkos? A Random House kiadásában megjelent Gerald Posner „Case closed” (Ügy lezárva) című könyve, amely a legkorszerűbb komputertechnikával végzett vizsgálatok alapján azt állítja, hogy 1963-ban Lee Harvey Oswald egymaga gyilkolta meg John. F Kennedy elnököt a te­xasi Dallasban. A könyvről részletes ismerte­tést közölt a U.S. News and World Report, azt állítva, hogy nyolc másodperc alatt három lövést adott le és megfeleld a valóságnak az „egyetlen golyó” sokat vitatott elmélete, vagyis hogy ugyanaz a golyó találta el Kennedy elnököt és Connally texasi kormányzót is. Posner pontról pontra megcá­folja könyvében a sokak által ma is vallott „összesküvési el­méletet”, s azt állítja, hogy mindhárom lövés a dallasi könyvraktár felől érte Kennedy autóját. Mint ismeretes, a „magányos gyilkos” teóriáját állította fel a Kennedy gyilkosságot hivatalo­san kivizsgáló Warren Bizott­ság is, de megállapításának nem sokan adnak hitelt ma sem az Egyesült Államokban. Nem ré­gen pedig nagy sikerrel mutat­ták be az amerikai mozikban a „JFK” című filmet, amely az összeesküvési elméletet látszik bebizonyítani. Posner szerint - akinek egy korábbi könyve segített megol­dani azt a rejtélyt, hogy mi lett a sorsa a „halál angyalának” Josef Mengele hírhedt náci orvosnak - „megcáfolhatatlan orvosi, bal­lisztikai és tudományos bizonyí­tékok támasztják alá, hogy az Oswald által leadott második lövés volt az, amely mind Ken- nedyt, mind Connallyt elta­lálta”. A minden bizonnyal nagy fel­tűnést keltő könyv szerzője be­hatóan tanulmányozta Oswald életét és meginteijúvolta felesé­gét, Marinát, valamint Juríj No- szenkót, a KGB egykori ügynö­két, aki Oswald ügyével foglal­kozott annak szovjetunióbeli tartózkodása alatt, majd Nyu­gatra szökött, - számol be a Reuter brit hírügynökség. Egyébként - mint a DPA je­lentette - az amerikai titkosz- szolgálat, a CIA szóvivője kö­zölte, hogy a washingtoni Or­szágos Levéltár közzétesz to­vábbi 90 000 oldalt a Kennedy gyilkosság vizsgálati anyagá­ból, ahogy azt a Kongresszus elrendelte. Ezzel már 125 000 oldal vá­lik hozzáférhetővé az anyagból. Igaz, hogy ennek jelentős részét „átdolgozták” vagy cenzúráz­ták, és még tízezernyi oldal zá­rolt biztonsági okokból. Szüret előtt Burgundiában Cluny derék szerzetesei, de a közelben lévő benedekrendi és cisztercita kolostorok lakói is szerették a bort. Ezen semmi megvetendő nincs: a XI-XII. században ezen a környéken mindenki bort ivott. De a szerzetesek nem csupán megitták azt, amit kap­tak, hanem maguk is szőlőt ne­veltek, s ami több ennél, neme­sítették is a vidék szelíd lankáin évszázadok óta települt szőlők­ben a korszerű művelés alapjait, munkásságuk következtében váltak Burgundia derűs lankái a mai Auxerretől Maconig az egyik legnevezetesebb francia borvidékké. Cluny apátjainak szőlészete, a „clos” - a fallal körülvett, va­laha csupán egyetlen személy, vagy éppenséggel testület birto­kában lévő szőlő, - ma neveze­tes vidék: a Clos Prieur. A cisz­tercita szerzeteseké volt a Clos de Tart, a langresi katedrális birtokolta a mai Clos des Lang- res és a Clos du Chapitre sző­lőit. Burgundia korántsem a leg­nagyobb borvidék Franciaor­szágban, itt összesen 24 ezer hektáron termesztenek szőlőt, az évi termés hozzávetőleg 1,1 millió hektoliter s ez csak öt százalékát jelenti Francaiország államilag ellenőrzött és minősí­tett bortermelésének. A szőlő területe, a betakarítható termés mennyisége szigorúan előirt és ellenőrzött. De ez Burgundia egyik legfontosabb gazdasági ágazata: ötezer szőlőbirtok, 120 pincészet és kereskedőház él meg belőle, évi négy milliárd frankot jelent, s nem kevesebb, mint 140 ország borkedvelői ismerik közelebbről. A burgundiai borvidék öt na­gyobb tájegységre oszlik, mindegyiknek megvan a maga sajátos bora, fehérben is, vörös­ben is. A Cote d’Or borvidékén, annak is Cote de Nuits nevű ré­szén, ahol a szőlőtermesztés vagy kétezer éves múltra tekint vissza, terem az a szőlő, amely­ből a hires és világszerte kere­sett legjobb burgundiai vörös­borok készülnek. Beaune vidékén is a vörösbor az uralkodó, a neves Pinot noir egyik központja a szépséges burgundiai város. Másutt a Chardonnay az uralkodó fajta, ez a vidék fehér borainak „sztárja”. Szerzetesből bizony kevés maradt Burgundiában a francia forradalom után. Üres maradt Beaune városában is az Angyali Üdvözlet zárdája, így azután Jean-Baptiste Patriarche úr viszonylag könnyen jutott hozzá 1796-ban. A zárdának ha­talmas pincéje volt, a Patriarche úr és családja még bővitette is, összekötötte a cisztercita bará­tok szintén nagykiterjedésű pin­céjével. Ma az egykori zárda XVII. századi épülete, de a kör­nyező házak, utcák alatt is több szinten sokszázezer palack so­rakozik Burgundia legnagyobb borkereskedő házában, a tölgy­fából készített állványokon, s ez ráadásul korántsem a teljes készlet, a palackozatlan bor a hatalmas hordókban a XV.szá­zadi vártorony hét méter vastag falainak hűvösében érlelődik. A pincerendszerben bo­lyongó látogató előbb-utóbb el­jut egy pontig, ahol vastag rács mögött sorakozik több mint 2000 palack. 1959-ben kerültek a védett helyre az év legjobb borai, hogy csak a 2000. esz­tendő novemberében húzzák ki belőlük a dugót. Ez a borvidék egyik régi hagyományából származik: azelőtt a legjobb bo­rokat a gazdák évekig hagyták érni, hogy csak jeles családi ün­nepeken bontsák fel a palackot. Beaune az ezredfordulón ilyen jeles ünnepre készül: ekkor lesz éppen 140. éve, hogy a város­ban megrendezik az immár vi­lághírű borvásárt, ahová sok or­szágból érkeznek a kereskedők és a borszakértők. A borhoz ugyanis nem árt a szakértelem. Franciaország na­gyon szigorúan szabályozza a termelést és a minősítést. Bur­gundia borából például keve­sebb mint nyolcvan hektoliter minősíthető a Grand Cru, a leg­kiválóbb kategóriába, ez a ter­més mindössze három száza­léka. „Premier Cru”, azaz még mindig „osztályon felüli” a ter­més 11 százaléka. A többi bur­gundiai bor is ellenőrzött minő­sítésű és igen jó fajta: 30 száza­lékuk kapja meg a „kommuná­lis” minősítést, vagyis azt, hogy megadott bortermelő községből származó márka, 56 százalék a „területi” kategóriába kerülhet csak, ami ugyan a leggyengébb minősítés, de azért még mindig megkérik az árát. A legjobb bo­rok a magasabban lévő, meszes talajú napsütötte lankákon te­remnek. A palack tikettje pontosan megadja, honnan származik a benne lévő nedű s milyen kate­f óriába sorolták a minősítésnél, gy hát ha valaki olyan palackot emel le a borkereskedésben a polcról, amelynek felirata azt mutatja, hogy benne „Grand Cru” van, tudja, hogy alaposan bele kell nyúlnia pénztárcájába az élvezetért. De egy Chamber­tin, egy Musigny, vagy éppen Clos de Vougeot márka megéri a pénzt annak, aki megenged­heti magának. ■sk Burgundia falvaiba lassan megjönnek a vándormunkások, nemsokára kezdődik a szüret. Az idei termés jónak Ígérkezik, s a gazdák remélik, hogy a 93-as év jelzése a palackokon jó néhány év múlva nagy örö­met okoz majd a burgundiai bo­rok kedvelőinek. Kis Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents