Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-29 / 235. szám

Amatőr muzsikusok, profi előadások Európai turnén járt a Szekszárd Big Band Tomsits Rudolf Christus Vin­cit Szekszárdi Jazz Miséjét eu­rópai turnén mutatta be a Szek­szárd Big Band és a Liszt Fe­renc Pedagógus Kórus. A szó­lókat Hauszer Beáta (szoprán), Szily Lajos (tenor) énekelte, és Molnár Ákos játszott alt szaxo­fonon.- Szekszárdon más társa­dalmi rangja van a zenével fog­lalkozó embernek, mint bárhol máshol az országban - mondja Pecze István, a Szekszárd Big Band művészeti vezetője. - A zeneiskola olyan embereket tu­dott megtartani, és a városba csalogatni, akik előadói és mű­vészi vénával is rendelkeznek. Kevés olyan város van, amely­nek két szerző is - Liszt Ferenc, Tomsits Rudolf - írt misét. A Dél-Dunántúlon először mi ké­szítettünk CD-lemezt. Az európai turné során két hét alatt 4500 kilométert tettek meg a Gemenc Volán busza­ival. Elindulásuk előtt Pécsett a Székesegyházban hallhatták az érdeklődők a művet. A hollan­diai Meppelben a pünkösdi ün­nepi misén adták elő.- A legtöbb időt Hollandiá­ban töltöttünk a ruinerwoldi fér­fikar vendégeként. Családoknál laktunk. A strasbourgi fellépé­sünket a Szent Pál Székesegy­házban az együttes egyik tagja, Borsós István, a Pécsi Ipartestü­let ügyvezető igazgatója segített megszervezni, ami az Európa Tanács támogatásával jött létre. Németországban Schwäbisch Gmüd-ben egy 1220-ban épült templomban, amelynek oltára Dürer műhelyéből került ki és az augsburgi dómban léptek fel. Egy kis hegyi faluban, Unter- wittighausenben szinte min­denki eljött a koncertre.- Pályázatokat írtunk, így te­remtettük meg a turné anyagi hátterét - folytatja Pecze István. - A Donnau Schwäbische Kul- turstiftungtól is kaptunk pénzt. Sok Tolna és Baranya megyei vállalkozó, vállalat szponzo­rálta az utunkat, valamint a szekszárdi és a Tolna megyei önkormányzat.- Nem bántam meg, hogy annak idején Szekszárdra jöt­tem. Sok mindent meg tudok itt valósítani, amit máshol nem. Az eltelt 14 évben a zenekar tagjai alig változtak. Többen vidékről járnak a próbákra, mert közben elköltöztek a városból. A tagok nemcsak együtt zenélnek, ha­nem barátok is. Féltem tőle, hogy a pénztelenség miatt fel­bomlik az együttes, de szeren­csére nem így történt. Mindenki örömét leli a zenélésben, és ab­ban, hogy közönség elé lép, tap­solnak neki. Szeretnénk a jazz misét elvinni Rómába is. A ter­veink között szerepel, felajánl­juk a templomoknak, hogy a szertartás részeként bemutatjuk. Újságírást élvonalbeli mesterektől Bajor Nagy Ernő gondolt ta­valy egy nagyot, s létrehozott egy újságíróiskolát. Alapötlete az volt, hogy két féléven keresz­tül, igaz, csak heti egyetlen al­kalommal (mely négy órás fog­lalkozást jelentett), megismer­teti hallgatóival a mai újságírás minden csínját-bínját, már ami­ket elméleti szinten el lehet sa­játítani, hiszen ez a szakma épp a leggyakorlatiasabbak közül való. Kati Natália szekszárdi főis­kolai hallgató is részt vett a kur­zuson, mint mondja, azért, mert nyomdászatot tanul, s nagyon is érthető módon érdekelte, hogy s mint dolgoznak azok, akiknek műveivel egy nyomdában fog­lalkozni kell.- 1992 nyarán láttam a hirde­tést egy napilapban, volt egy rövid elbeszélgetés jellegű fel­vételi, s végül is 27-en vágtunk neki a tanfolyamnak. A cso­portban akadtak olyanok is, akik már negyven évesek is el­múltak, sőt újságíró gyakorlat­tal rendelkeztek, mások épp hogy érettségiztek, s azért jöttek ide, mert nem vették fel őket egyetemre.- A két félév legnagyobb előnye az volt, hogy olyan szakemberekkel találkozhat­tunk, akik közelébe másképp nem lett volna mód eljutni. Lá­togatást tettünk a televízióban (Csák Elemér fogadott minket), a Népszabadságnál, MTI-nél. Pintér Dezső a műsorvezetés, il­letve az inteijúkészítés rejtett fogásairól tartott előadást. Ne­kem leginkább Vitray Tamás je­lentett élményt, aki egy vágat- lan és megvágott riportfilm be­mutatásával nem csak a szakma apró trükkjeire, hanem hatalmas veszélyeire, a manipulálásra is felhívta a figyelmet. M. K. Máma elefántra megyek! Egy szolid show-man Amit Antal Imre tud Egzotikus vadászprogramok Kanadától Szibériáig Az elhivatottak akár elefántra is vadászhatnak Úgy látszik, nagy vadásza­ink, Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond szelleme még nincs teljesen kiveszőben. Bár akadtak az utóbbi időben miniszterek, akik harci dzsipp- ről géppisztollyal vadászgattak, az igazi vadászszenvedély túl­élte a kiváltságosokat és ama­tőröket. Olyannyira, hogy a Nimród Vadászklub ma már a világ minden nagy vadászterületére szervez szafarikat, ahol az elhi­vatottak akár elefántot, grizzlyt vagy éppen európai bölényt lő­hetnek. Zoltán Attila, a klub igazga­tója elmondta, hogy egy ameri­kai partner közreműködésével szervezik meg a vadászatokat, főképp Afrikába. Kanadába, a volt Szovjetúnió országaiba és Romániába. A vadásztúrák egyetlen feltétele, hogy a je­lentkezőnek rendelkeznie kell érvényes lőfegyverbirtoklási engedéllyel. No és persze nem kevés pénzzel. Ha az előbb a „kiváltságosa­kat” emlegettük, akkor azt most is le kell szögezni, hogy az ef­féle külföldi vadászat ma sem adatik meg mindenkinek. Zol­tán úr tájékoztatása szerint a legolcsóbb, egyhetes út 300 ezer forintba kerül, ebben benne foglaltatik a repülőjegy, az ellá­tás és három vadfaj elejtésének költsége. Természetesen a kun­csaftok főleg a gazdagabb ré­tegből kerülnek ki, de akad olyan szenvedélyes vadász is, aki egy fél életen át spórolt pén­zét áldozza egy elefántvadá­szatra. Kovács Bence János eddig 14 országban vadászott, legszíve­sebben Tanzániába tér vissza, mert - mint mondja - benne foglaltatik egész Afrika, vannak magas hegyek, félsivatagok, és főleg a Big Five azaz az öt „leg- afrikaibb” vad, az elefánt, az orrszarvú, az oroszlán, a leo­párd és kafferbivaly.- Tanzániában kifejezetten irtani kell a kafferbivalyt, mert nagyon szapora állat, és lelegeli a helybeliek ültetvényét. Vadá­szatához jó erőnlétben kell lenni, mert a kaffer eléggé durva, támadó természetű. Ma­gam is jártam már úgy, hogy csak három méterről sikerült meglőnöm a felénk vágtató dü­hödt vadat. Orrszarvú csak két országban, Namíbiában és Dél-Afrikában vadászható, de itt is kizárólag az öreg és beteg példányokat engedik kilőni, az értük kapott pénzt pedig a vad­rezervátum fenntartására fordít­ják. Kovács Bence elmondta, az igazi vadász sosem az ölés él­ményéért lő, hanem mert a ter­mészeti körforgás részeseként a vadászat ősi, férfit próbáló ro­mantikája ragadja el. M. K. Nem könnyű telefonon elérni a televíziós személyiségeket. Nincs ez másképp Antal Imré­vel sem, akit mostanában az idei Ki mit tud? műsorvezetője- ként láthatunk leginkább a ké­pernyőn. Végre, titoktartás megfogadása mellett megka­pom szentendrei nyaralójának telefonszámát. A jól ismert hang szól kagylóba, és szeren­csére készségesen vállalkozik egy rövid beszélgetésre.-Elnézést kérek, hogy sza­badsága alatt zavarom - kez­dem, de félbeszakít.-Á, nem vagyok szabadsá­gon - mondja -, dolgozni me­nekültem ide. Túl sok az elfog­laltságom. Hétfőnként a Calypso Rádiónak dolgozom, kedd, szerda, csütörtök elmegy a Ki mit tud? készületeivel, ka- merapróbákkal, próbákkal, ne­kem is végig ott kell lennem. És péntekre is mindig akad valami.-Nem hízelegni akarok, de feltűnt, hogy a Ki mit tud? kö­zönsége sok esetben jobban szó­rakozik az ön konferanszán, mint egyes műsorszámokon.-Hát ez nagyon kedves, de én azt hiszem, hogy az előadott produkciókon is remekül lehet szórakozni, mert sok nívós, komoly felkészültségről tanú­ságot tévő dolgot produkálnak a résztvevők. Roppant fontosnak tartom, hogy a mai base- ball-sapkás, kábítószeres világ­ban még akadnak fiatalok, akik verset mondanak, tánckörökbe járnak, hajlandóak odafigyelni a hagyományos értékekre.-Az is kitetszik a közvetíté­sekből, hogy nagyon jó a han­gulat, a zsűri is felszabadult, és azt hiszem, ebben önnek sok köze van.-Remélem is, hogy minden résztvevő jól érzi magát. Én minden tőlem telhetőt elkövetek ezért. A szövegeim mind rög­tönzések, lehet, hogy néha egy kicsit sutára sikerednek a poé­nok, de így is oldják a verseny­zőkben meglévő feszültséget. Remek ötlet volt a szerkesztők­től a róka- és majomfigurákkal való szavazás. Gondoljon, bele, mikor látta valaki Czine Mihályt vagy Benkó Sándort valaki bá- bozni?- Számos egyéb műsort is ve­zet a tévében. Mi lesz ezek sorsa?-Az Ez+Az-t megszünteti a szerkesztőség, viszont a Szeszé­lyes évszakok havonta fog je­lentkezni, és ezentúl Kudlik Jú­liával ketten fogjuk vezetni.-A mai, túlságosan átpoliti­zált kabarét félretéve ön mindig is előtérbe helyezte a polgári kabarét. Fel lehet támasztani ezt a műfajt?- Bízom benlíe, hogy igen. Én is úgy vélem, sokkal mulatságo­sabb emberi alaphelyzeteken ne­vetni, mint politikusok szócsép- lését hallani még egyszer humo­risták szájából. M. K. Rádió mellett.. Én jól elvagyok a demokrá­ciával, nincs is vele semmi ba­jom, következésképpen - mondjuk, a királysági állam­forma - úgy kell nekem, mint púp a hátamra, de ha netán, mégis, széphazám királysággá avanzsálna, - már engedjék meg de, szeretnék én lenni a király. Nem hosszú ideig, csak egy kicsit. Csak azért, hogy időnként némely politikussal leparolázzak (különben szóba sem állanak velem), megvere­getném a vállát: „Derék gye­rek vagy, csak így tovább . . .” és azonmód megparancsolnám a csörgő-sipkás udvari bolon­domnak: „Szaladj már el egy hideg fröccsért a Politikus úr­nak, ne idétlenkedjél itten ne­kem...!” Addig is elbeszél­getnénk, erről-arról, időjárás­ról, meg a tétlenkedő, semmi­rekellő csörgős-sipkásokról, úgy kell őket odébb taszigálni, jha!, s hogy el ne felejtsem, hát hogyan is állunk a hazai mezőgazdasággal? S akkor megismételni fölöttébb érde­kes nyilatkozatát az I. Politi­kus úr, miszerint hét évvel ez­előtt 45 százalékos volt a me­zőgazdaság állami támoga­tása, ma pedig mindössze 8 százalék, de szerinte még ez is sok, mert a mezőgazdaságnak önállóan kell dolgoznia, nem úgy, mint a nyugati államok­ban, ahol szintén negyven-öt- ven százalékos a támogatás. Megjegyezném neki, hogy ez lehet, ám akkoriban még jó híre volt a hazai, paraszti ter­melésnek, volt is élelmiszer, meg export, meg minden. A rendszer váltását megelőzően például több mint kilenc mil­lió sertése volt a hazai nagy­üzemi és a háztáji tenyésztés­nek, ma a disznók száma 6 millió alá esett, ezért már im­port disznót is árusítanak a hentesek, a szarvasmarha-ál­lomány csökkenéséről nem is beszélve, ami részben kö­szönhető a két év előtti - tíze­zer forinttal jutalmazott - ki­vágási kampány következmé­nyének. Meg az alacsony föl­vásárlási áraknak. Meg a te­nyésztők érdektelenségének. „Eredj fiam, hozz be még egy fröccsöt, mert látom most lovagolt át az udvaron a II. Politikus úr...” - „Derék gyerek ő is!” Hozzá is lenne egy-két szavam. Nagy, ko­moly tudója az export-import programnak. Lelkesen végzi a munkáját, tavaly is örömmel jelentette a rádió-tévé műso­rok népes tömegének, misze­rint emelkedik az export, szinte ömlik a dollármilliárd az országba, az import meg csökken és e két tény az ál­lamgazdaság sikerét jelzi. Em­lékeztetném: egy-két óvatos közgazdász ugyan jelezte, hogy ez pillanatnyi „fellendü­lés” ne tévessze őt meg, mert lesz ennek böjtje, meg külön­ben is a beindult autóipar ugyan hoz valamit a konyhára, de közel sem annyit, mint an­nak idején a mezőgazdasági termelés. Például. Hát a jóslat bekövetkezett. Pedig az utóbbi két évben többszázezer paraszt visszakapta a földjét, termelnek is úgy-ahogy, de egy lerobbant mezőgazdasá­got talpra kell állítani, de nem úgy, hogy a támogatást meg­vonjuk, hanem inkább bőví­teni kell, kezdeti években fő­leg, hogy a paraszt lélegzethez jusson. Egyes politikusok, akik „virágzó farmergazda­ságról” regéltek a falu népé­nek, akik összegyűltek és gyanakodva hallgatták a vi­lágmegváltó szónoklatokat s akiknek a hócipőjük már rég tele van a nagy süket dumák­kal. A III. Politikus - aki az elő­rejelzések szerint a másik nagy kontinensen évtizedeken át kitűnő érzékkel idegenfor­galmazott s ezért haza is hív­ták - tavaly nagy tervekkel kezdte el a munkát s a napok­ban úgy nyilatkozott, hogy „Hazánknak természeti adott­ságai fantasztikusak és csodá­latosak ...” - csak éppen le­lassult, sőt stagnál a forgalom, pedig a kemény valutát a nyu­gati turista hozza. Hozná. Igen. A fantasztikus termé­szeti adottságok. Meg hogy „csodálatos” Ennél tovább - ezek szerint - nem jutott. S amíg így - királyi magas­latomról - elcseverésznék po­litikusi alattvalóimmal, távo­zásuk előtt kifizettetném ve­lük a fröccsök árát. Jó hogy. Királyságom, udvari bolondommal 4 új VDN 1993. AUGUSZTUS 29., VASÁRNAP t í i

Next

/
Thumbnails
Contents