Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-27 / 233. szám

1993. augusztus 27., péntek üj Dunántúli napló 9 Mohácsi körkép Tanfolyamok A Bartók Béla Művelődési Központ ebben a tanévben is szervezett képzés keretében biz­tosítja kezdő, középhaladó és haladó fokon a német, valamint az angol nyelv elsajátítását. Az ötven órás foglalkozást a hallga­tókkal való megegyezés szerint hétköznap este heti háromszor kettő, vagy kétszer három órá­ban tartják. A nyelvtanfolya­mok beindításának feltétele, hogy legalább 10 fő jelentkez­zen. A szabás-varrás tanfolyamuk 40 órásra tervezett, s a'heti egy­szeri, három órás foglalkozáson e szakma alapjait lehet megta­nulni. A nyolc hónapon keresztül, hetenként egy alkalommal egy órás elfoglaltságot jelentő ba­lettre öt éves kortól váiják a gyerekek jelentkezését, de a mozgáskultúrát mint eddig is, korosztályok szerinti beosztású csoportoknak tartják. A felsorolt tanfolyamokra a művelődési központban lehet jelentkezni. A Baranya megyei Kereske­dők Egyesülete szándéka sze­rint szakmát adó tanfolyamokat idén szeptembertől Mohácson is indít, amennyiben azok hallga­tói létszáma legkevesebb húsz fő. Tehát, ha a városban, illetve a környező községekben élők legalább húszán vendéglátó (üz­letvezetői), kereskedő (boltve­zetői), ABC-áruházi eladó, vendéglátó eladó, drogista ke­reskedő, kisvállalkozók gazda­sági ügyintézője, kereske­delmi-, továbbá vendéglátó me­nedzser sazkképesitést szeret­nének szerezni, helyben is ta­nulhatnak. A szakképzéssel kapcsolatban részletesebb tájé­koztatást Mohácson a városhá­zán Csordás László vállalko­zásszervező ad, s egyúttal itt a jelentkezési lapok is átvehe- tőek. Az oldalt összeállította: Berta Mária Döcögős sétálóutca Az esőben is szívesen sétálnak az új utcán a mohácsiak Fotó: Läufer Tábla-erdő, az úttestre he­lyezett virágtartó kőedények, felfestett sárga, meg fehér csí­kok és végül egy hatalmas döc- cenő a forgalomcsillapító kü­szöbnél annak, aki egészen a Széchenyi tér sarkán álló óráig nem venné észre, hogy Mohács sétáló utcáját közelíti meg. Véglegesen igaz még nem ké­szült el, de megnyitották. He­lyesebben lezárták. Na, hogy is van? A város főutcáját a Vá­rosház utcától a Szentháromság szoborig a járműforgalom elől lezárták, a Szabadság útnak ez a szakasza a sétáló utca, amit augusztus 20-tól a gyalogosan és kerékpárral közlekedők számára megnyitottak. Erre az akcióra készült a vá­ros. Több éve úgy ütemezték az útfelújításokat, hogy a forgal­mat el tudják terelni a belvá­rosból. Egy hetes gyakorlat alapján messzemenő következ­tetéseket levonni vakmerőség lenne, de néhány zavaró té­nyező csak nem enged hall­gatni. Pinczei Józsefnek, a vá­rosháza műszaki osztálya veze­tőjének soroltam a hallott és ta­pasztalt kifogásokat:-A kerékpárosok közlekedé­sére kijelölt sáv a Szabadság út két oldalán túl keskeny. Elő­fordul, hogy valaki komótosan, a járdán sétálgatok között is­merősöket keresve, netán a ki­rakatokra pillantva tekeri a bi­ciklit, a mögötte jövő meg mondjuk sietne haza, vagy dol­gozni. Nincs módja az előtte haladót megelőzni. Aztán bal­esetveszélyes is, mert az akna- fedlapok és a vízelvezető rá­csok az út szintjétől jóval lej­jebb süllyedtek. A faágakat a napokban úgy-ahogy leszab­dalták, de egy magasabb terem­tés csak a kerékpár kormány­ához lapulva ússza meg, hogy a szemét ne verjék ki.-Az úttest adott volt, a gép­kocsik számára a két forgalmi sáv meghagyása mellett széle­sebb kerékpársávot nem lehe­tett kialakítani. Néhány helyen, ahol a legkritikusabb volt a helyzet, az aknafedlapokat és a rácsokat felemeltük, ezt a munkát folytatjuk. A fák lenőtt ágait folyamatosan levágatjuk.-Tehát örüljünk neki, hogy nem csupán egy ecsetnyi szé­lességű sárga csík húzására elegendő hely maradt, amit ki­nevezhettek a kerékpárosok közlekedési sávjának. Csak nem tudom, örül-e az a kellő helyismerettel nem rendelkező gépkocsivezető, aki a kompát­kelőhöz igyekezvén eljut a Széchenyi István iskola főtér felőli sarkáig, ott meglátja a jó­kora táblát és annak nyü-alakú vége irányába halad tovább. Ekkor ugyanis néhány méter után a Színház utcában találja magát, ahonnan kedve szerint jobbra is, balra is kanyarodhat, csak éppen sehol sem fog ta­lálni egy következő, komphoz irányító jelzést. S ha már az ut­cáknál tartunk: a Gőzhajó utcát a Jókai utcáig kiszélesítették, leaszfaltozták. Talán célszerű lett volna ezt folytatva egészen a szennyvízátemelő telepig megcsinálni, mert akkor a komphoz és a Szőlőhegy felé autózók legalább piaci napo­kon elkerülhették volna, hogy az árusok és vásárlók-nézelő- dők tömegében araszolva köz­lekedjenek. Egyébként szerdai és szombati napokon kora dél­utánig a Jókai utca piac előtti szakasza már évek óta nem egyszerűen baleset, hanem életveszélyes. Most főleg az, hogy a forgalom jelentős része erre bonyolódik. Aztán az Eöt­vös utca, amely lassan majd­csak elkészül teljes hosszában. Viszont a könyvtár után elhe­lyezett forgalomlassító küszöb elhelyezésével nem hiszem, hogy elérték a kívánt célt. A gépkocsi vezetői ugyanis csi­korgó fékezéssel lassítanak előtte, amint áthuppantak, nagy gázt adva sietősen hajtanak to­vább. Tehát a tüdőgondozó in­tézetben folyó munkát és a szo­ciális otthon lakóinak a nyu­galmát most ilyen manőverek zavarják.-A forgalom új rendjét, csakúgy mint a szükséges táb­lák kihelyezését előre megter­vezték, helyszíni bejárás után szakemberek véleménye és jó­váhagyása alapján hajtottuk végre. Az ésszerűség eseten­ként mást követel, ezért biztos lesz, ahol változtatnunk kell. Például az Eötvös utcába a meglévő után hamarosan egy második forgalomlassító kü­szöböt fogunk beépíteni, hogy ne gyorsítsanak föl a járművek. Valóban megfontolandó, hogy a Gőzhajó utcát jóminőségű aszfalt úttá építsük át a Szent János utcáig, mint ahogy az is, hogy a piac más irányú bővíté­sét szorgalmazzuk. A volt kis­motor szerviz és a még működő cipész műhely épületének le­bontásával ez részben megold­ható lesz, de felvetődött az a gondolat is, hogy a Jókai utcai árusokat átirányítjuk a Tanács­ház utcába. Ez utóbbi mint egy lehetőség jött eddig szóba.-Végül beszéljünk magáról a sétáló utcáról. A padok, a vi­rágtartó edények szépek. A sö­röző sebtében kialakított kert­helyisége hangulatos, igényes. A cukrászda is lekerített már egy szigetet. Andalogva bá­mulni azt a pár kirakatot azért még nem tanácsos, mert nem hogy' az úttesten, a járdán is megbotlik az ember, olyan hepe-hupás.-A sétálóutca végleges arcu­lata több menetben alakul ki. A Szentháromság szobor átadását követően a forgalmi csomó­pontot építtetjük ki a Szabad- ság-Szentháromság-Jókai ut­cák kereszteződésében, a dísz- burkolatot innen folyamatosan hozzuk befelé az utcába. Az ősszel kiültetjük a gömbkőri­seket, hiányzik még a dísze­sebb világítást adó kandelláber sor és terveztünk több helyen parkosított részeket is. A bolto­sok körében szorgalmazzuk, hogy valamennyien éljenek a kínálkozó lehetőséggel, tele­püljenek ki az utcára árusítani. Az évtizedekig Mohácson élt és alkotott festőművész Kolbe Mihály hagyatékából, halálának harmadik évfordulója alkal­mából rendezett emlékkiállítást a Bartók Béla Művelődési Központ. A Kossuth Filmszínház kamaratermében hétfő kivé­telével szeptember 5-ig, naponta 10-től 18 óráig látható a tárlat. Fotó: Läufer László „Túlról jön az áru” Régóta mondogatja a piacon rendszeresen árusító ismerő­söm, hogy rontják a helybeliek üzletét a külföldi kereskedők. Folytonos panaszára már nem is túlságosan adtam, valahányszor elmondtam az érvem, mi szerint volt olyan időszak, amikor a mohácsiak rohangáltak az eszéki piacra sajtokkal, vajjal megrakottan és ott senki sem kiáltott rendőrért, még csak nem is méltatlankodtak. Tudom, e magyarázat „vám- jogilag” nem helyénvaló - de mit tehetünk, ha ez a valóság. Réteslapot, édességet, pár üveg italt, gondoltam adjanak el, ha van vevőjük, meg szerencséjük hozzá. Néhány hete aztán újabb in­formációkkal szolgáltak a mo­hácsi árusok: Zöldségféléket hoznak túlról, a szomszédos szerbiai részről! Ez a fordulat már érdekelt, hiszen többnyire azt halljuk, nem valami bőséges az élelmiszer ellátásuk az ott élő embereknek, mi késztetheti hát őket az áru utaztatására? A tapasztaltak megleptek és egyben meghatóak voltak. Ku­puszina és Zombor környékéről szép zöldpaprikát, hagymát, szárazbabot árusítókkal talál­koztam. Egy középkorú nő kis csomag házi töröttpaprikát, né­hány marék fokhagymát, pár csokor száraz virágot kínált el­adásra. A mellette lévő öreg néni úgy kínálta portékáját, hogy „Ez is magyaroknál ter­mett” . . . Az országhatár túloldaláról származó zöldségfélék felhoza­tala fogalmam sincs, hogy mennyire számottevő. Az áru mindenesetre szép és olcsó. Az eladójuk kivétel nélkül arra hi­vatkozik, hogy a bevételből a boltokban nálunk vásárolnak élelmiszert. Az utazó kereskedelemnek a hivatalos része legyen a vám­szervek gondja. A helypénzt az árusok végül is megfizetik, a vásárlás nem kötelező, de aki a vevőjük, biztos nem jár rosszul. És nem tudom meddig kell még várni a most leghangosabbak­nak, hogy ismét elővegyék az útlevelüket és ők látogassanak a szomszédaink piacára, fölpa­kolva ... Mezőgazdasági fórum Mohácson a városháza dísz­termében ma este 7 órától me­zőgazdasági fórumot tart az MDF. Az előadó dr. Farkas Gabriella az MDF alelnöke, mezőgazdasági szakjogász lesz, aki egyben e párt mezőgazda- sági politikájának egyik megha­tározó egyénisége is. Változik a nyitva tartás A Mohácsi Jenő Könyvtár­ban augusztus közepétől, a szo­kásos nyári karbantártás és nagytakarítás befejezése után ismét fogadják az olvasókat, s hétfőtől pedig már nem is a nyári nyitvatartás szerint, ha­nem a megszokott időpontok­ban várják a látogatóikat. A könyvek kölcsönzői, a folyóira­tok olvasói, a zenei részleg lá­togatói itt a gyermekolvasó részlegben Kedves János fes­tőművész tanár alkotásaiból rendezett kiállítást szeptember 5-ig tekintheti meg. A bölcsődékre szükség van Beruházás, felújítás két intézményben A tűzoltók bármikor szívesen segítenek A bölcsőde épülete az új tetőszerkezettel kívülről is megszépült Fotó: Läufer László Évekkel ezelőtt arról beszél­tek Mohácson, hogy a Dózsa György úton lévő bölcsőde ki­használatlan, mint gyermekin­tézmény be kellene zárni és he­lyette esetleg idősek otthonát kialakítani. Egy ideje aztán nem került elő ez a téma, a bölcsődé- sek pedig továbbra is számít­hatnak ott a gondoskodásra. A belvárosi, I-es számmal je­lölt bölcsőde főépületét 1920-ban építették, s azóta a legszükségesebb munkákon kí­vül nem nyúltak a házhoz. A küllemén ugyan nem látszik a kora, ám a tető beázások mind gyakoribbá válása halaszthatat­lanná tette a héjazat cseréjét. Mint Hamisfőger Imréné, az in­tézmény vezetője elmondta, az önkormányzattól kapott egymil­lió forint felhasználásával lehe­tővé vált, hogy a beruházást idén megrendeljék. Kivitelező­jük, a Pallér Kft. ígérete szerint szeptember közepére el is ké­szülnek. A tetőszerkezet elkor­hadt léceit cserélték és új csere­pekkel fedik be az épületet. A 80 férőhelyes óvodába 50 kisgyereket írattak be eddig, s őket az évenként szokásos taka­rítási szünet után, szeptember 1-től fogadják. A két hét alatt meglesznek a kisebb javítások­kal, például az udvarban álló fa babaházakat hozzák helyre és a helyiségeket kifestik. Ezekre a feladatokra az intézmény költ­ségvetéséből költenek. A beru­házási pénzből pedig a tető fel­újítása mellett az alagsori abla­kok tönkre ment vaskeretes ab­lakait cserélték még ki, s itt az illetéktelenek bejutását igye­keznek azzal is megakadá­lyozni, hogy a dróthálós üvegen ldvül vasrácsot szereltettek fel. A kicsik levegőztetését esős, rossz idő esetén az 1965-ben épített teraszon tudják megol­dani. A zárt tér e célra sajnos nem a legideálisabb hely, mert ha kicsit is süt a nap, a műanyag tető átforrósodik, úgy hat, mintha üvegházban lennének. Egy álmennyezet megoldaná ezt a gondot, de arra mindeddig nem jutott pénz. A vezetőnő szerint talán jövőre beütemez­hetik ezt a feladatot is, csakúgy mint az 1976-ban átadott újabb szárny nyílászáróinak a mázolá­sát és a foglalkoztató helyiségek falburkolatainak a cseréjét. A lakótelepi Il-es számú böl­csőde vezetője, dr. Búzási Er- nőné mindenek előtt arról tájé­koztatott, hogy nekik évek óta önzetlen segítőik a tűzoltók. Idén is már legkevesebb 100 ezer forint értékű munkát vé­geztek szívességből. Nemrég egy csőtörés elhárításán két éj­szaka dolgoztak. Két helyiség alatt a betont kellett felbonta­niuk mire ráleltek a hibás veze­tékre és nem csak a vízszolgál­tatást állították helyre, hanem a padlózatot is. Rendszeresen őket kérik meg, ha füvet kell nyírni, vagy a lelógó faágakat levágni. Náluk egyébként idén nyáron csak a szükséges mesze­léseket végezték el és vagyon­védelmi szempontból a bejárati ajtóra védőrácsot szereltettek. A nagyobb költséggel járó mázo­lás is esedékes lenne, úgy szá­mítják, hogy talán jövőre kap­nak hozzá segítséget a város költségvetéséből. E zömében fiatalok lakta vá­rosrészben 45 bölcsődés befo­gadására alkalmas intézménybe jelenleg 40 kisgyereket írattak be. A létszám október elejére lesz náluk teljes, addigra vala­mennyi kicsi beszoktatása meg­történik. Egy csoportszobát most átengedtek az óvodának, de az előzetes tájékozódás sze­rint jövőre újra szükségük lesz rá. Az intézmény vezetőjének az meglátása, hogy az anyukák egyre inkább kénytelenek a pici három éves kora előtt vissza­menni dolgozni, a család jöve­delmét az ő keresetével is ki­egészíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents