Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-01 / 208. szám

Kötélhúzás Az Életért- 1991. szeptemberétől a pé­csi, volt Bajcsy-laktanyában la­kókocsiban, igen mostoha kö­rülmények között várva az életmentő riasztást, minden nap bevethetők voltunk. Most a bá­zisunkat kénytelenek voltunk áttenni Pécsről a minket öröm­mel befogadó Balatonlellére, ahonnan a széltől függően 25-30 perc alatt érünk a pogányi reptérre - mondja Harkányi László, a For Life (Az életért!) mentőhelikoptereket üzemel­tető vállalkozó. Hogy miért települt ki Pécs­ről a For Life? A nekik szerződésileg járó négy és félmillió forintot hiába is várják. A leszállóhelyükből is elvettek 25 métert, így az a biz­tonságos fel- és leszállásra már alkalmatlan. A helikopteres lé­gimentő szolgáltatásukat anya­gilag megalapozó sétarepülteté- sekre hiába is kértek engedélyt, azt a lakosságot zavaró zajárta­lom miatt már tavaly is elutasí­tották (más cégnek viszont megengedték). A pogányi rep­tér ügyében sem tudtak még tárgyalni senkivel. A miértekre Harkányi László egyetlen helyen se kapott ér­demi választ. Minden illetékes szabadságon van.- Bár a pénzünket nem kap­tuk megérni akkor is talpon va­gyunk. Én a szavamat mindig betartottam, hogy jön a Mi-2-es, megjött, azt követte két újabb, ott állnak levámolva a volt pécsi bázisunkon, s rövidesen azok is bevethetők. Már három Mi-2-es és két Kamov helikopterünk és két mentőautónk van. Nem akarjuk lehúzni a rolót, emberi életet akarunk továbbra is men­teni. Ha igényt tartanak ránk. Most kölcsönt kellett fel­venni, hogy folytathassák a légi mentést. Még jó, hogy a szek­szárdi Mezőbank segített. Az erőművi zagykazettán Pécstől kapott területen szeretnék már megépíteni a végleges helikop­ter pályát. De miből? Ott csak a közművesítés hárommillióba kerül! Harkányi László vállal­kozóként kölcsönt se kap, mert nem az övé a terület.- Már többször mondtam: addig lesz Pécsett mentőheli­kopter, amíg sétarepültetésre másnak nem adnak ki enge­délyt. De kiadtak. Lelle viszont befogadott, örülnek nekünk. Folyik a kötélhúzás „Az Éle­tért!” M. L. Most a pogányi repülőtérről indul a For Life helikopter Fotó: Löffler Gábor A rántástól a Cirkuszhercegnőig A földvári csodavitorlás 250 ezer márkát kínálnak érte - üzem épül a sorozatgyártásra Hogyan fényképezzünk nyáron? Nyár van, többnyire ilyen­kor megyünk szabadságra, hegyek közé, vízpartra, er­dőbe. S ha év közben eszünkbe sem jut, ilyenkor azért fényképezünk, hogy megörökítsük a ritka alkal­mat, a tájat, egymást. S mert nyár van, többnyire süt a nap. Fényképezni pedig napsütés­ben szoktunk. Pedig, mint az elkészített felvételekből többnyire kiderül, a nappal többnyire baj van. Általában nem onnan süt, ahonnan kéne. Ha a déli órákban fényképezünk, a nap maga­san a fejünk fölött áll, a szemgödör ilyenkor ár­nyékba borul, a rövid árnyé­kok miatt a táj és az épületek laposak, jellegtelenek. Sze­rencsésebb tehát, ha a reggeli vagy a késő délutáni órákban fényképezünk, a hosszú ár­nyékok, a súrló-fények érde­kesebbé teszik felvételeinket. Persze nemcsak napköz­ben fényképezhetünk, hanem hajnalban és alkonyatkor is, akkor, amikor még vagy már a horizont körvonalai élesen elválnak az égbolttól. A hosszabb megvilágítási idő miatt esetleg állványra is szükségünk van, de ennek hí­ján megpróbálkozhatunk az­zal is, hogy gépünket egy fá­hoz vagy oszlophoz szorít­juk. Tengernél vagy 2000 mé­ternél magasabb hegyek kö­zött járva ajánlatos UV-szű- rőt használni, mert a szem­mel láthatatlan ultraibolya sugarak nyomot hagynak a fényérzékeny anyagon, ront­ják az élességet, és a színes filmek esetében kékes elszí­neződést okoznak. Az UV szűrő persze minden más esetben is hasznos lehet, hi­szen védi az objektívet a szennyeződéstől. Hasznos lehet még a skylight szűrő is, amely a kék égbolt által okozott általános reflexeket csökkenti. Fekete­fehér felvételek esetében használhatunk sárga, narancs vagy vörös szűrőt. Ezek, kü­lönböző fokozatokban, elsö­tétítik az eget, kiemelve ezzel a fehér felhőket vagy a fe­hérre meszelt épületeket. A szakkönyvek többnyire nem tanácsolják, hogy a nap­pal szemben fényképezzünk, pedig nagyon szép, érdekes felvételeket készíthetünk el­lenfényben. Persze figye­lembe kell venni, hogy a közvetlen napfény becsapja fénymérőnket. Ilyenkor használni kell, ha van, a kor­rekciós gombot, de ennek hí­ján a filmérzékenység beállí­tásán módosíthatunk, például 400 ASA-ról 100 ASA-ra ál­lítjuk átmenetileg a gombot. Cs. L. Bukszár Márta főállásban magánéneket tanít a pécsi egye­temen, másodállásban pedig a Pécsi Nemzeti Színház prima­donnája. Otthonában kerestük fel, vajon mit csinál egy szí­nésznő, két évad között.-Pihenek - mondta a mű­vésznő -, most éppen a ház kö­rüli munkák kötnek le.- Ki lehet hagyni hónapokat gyakorlás nélkül?- Nem. Teljes gyakorlás nél­kül legfeljebb két-három hetet lehet, mert annyira lemerevszik a hangszalag, hogy egy váratlan fellépést lehet, hogy jól meg tudnék csinálni, de két hétre elmenne a hangom.- Miből áll a gyakorlás?-Leginkább skálázásból, de híresen rossz skálázó vagyok, utálom csinálni, és alig várom, hogy valami darabot előkotor­jak. Mert fel szoktak kérni vá­ratlan fellépésre is. Ez a tor­komnak és a lelkemnek is jó. A Parti Galériában látható a Siklóson nemrég befejeződött kerámia szimpózium alkotása­inak kiállítása, amely a De- Forma csoport munkáit mu­tatja be. A szimpózium egyik szponzora a pécsi Zsolnay Porcelángyár volt, melynek teljes vezérkara megtekintette a kiállítás anyagát egy esetle­ges gyártás reményében.- Nem a gyár, hanem a De- Forma csoport részéről vető­dött fel az ötlet és ajánlat - mondta Otterbein István vezér- igazgató -, hogy a siklósi alko­tótelepen olyan termékeket terveznének, amelyek várha­tóan beleillenek a Zsolnay pro- fdjába.- Volt-e arra példa az el­múlt évtizedekben, hogy gyá­ron kívüli tervező munkáját va­lósították meg?-Az elmúlt időszakra ez nem volt jellemző, az államosí­tás előttire igen. A Zsolnay család számtalan nem gyári al­kalmazottat, neves művészeket is foglalkoztatott.- Általános jelenség, hogy egy művész nyáron a kertjében dolgozgat?- Hát, ezt nem tudnám meg­mondani, de az én nyaram na­gyon érdekesen alakult, mert a szegedi társulat megvett egy francia turnéra: a Cirkuszher­cegnőt csináltam volna fran­ciául. Nagyon szerettem volna, hiszen ez volt az a szerep tíz évvel ezelőtt, amellyel kezdtem, és amelybe két hét tanulás után kellett beugranom úgy, s egyik délután megmutatták, hol kell bemennem a színpadra, este pe­dig bementem. Pedig előtte csak rántást kevertem a kony­hában. De a turné elmaradt.- És a következő évad?- Már az elmúlt évad végén elkezdtem készülni az októberi premierre, akkor mutatjuk be a Bál a Savoyban című operettet. Lesz több komolyzenei fellépé­sem szeptemberben, erre már augusztusban készülök. Cs. L.- Most, hogy megtekintették a kollekciót, mi a véleményük a bemutatott anyagról?- Mindenképpen újszerűek. Mi a porcelán fajanszt szigorú keretek között használtuk fel, attól ez eltérő stílus. De van itt négy-öt művész, olyan kollek­ciókkal, amelyekkel érdemes foglalkozni. Természetesen a végső szót majd a vásárlók fogják kimondani.- Hogyan lehet felmérni, hogy eladhatók vagy sem?-Remélem, hogy meg tu­dunk egyezni a művészekkel abban, hogy ezek a tárgyak az őszi Frankfurti Vásárra, mint mintadarabok kikerüljenek, ott a külföldi partnereink közvet­lenül tudnak majd véleményt nyilvánítani, s miután a fajansz exportja eddig nem volt sike­res, most kiderül, hogy ezt a technikát egy egészen más stí­lusirányzat milyen sikeresen képviseli. Ezt követheti termé­szetesen a belföldi piacfelmé­rés. Sárkány József művészettör­Aligha gondolná bárki is a balatonföldvári „hegyre”, vagyis a domboldalba felláto­gató turisták közül, hogy a Móricz Zsigmond utca 43-as számú ház kertjében álló, egye­lőre gondosan letakart alkal­matosság egy tízmilliónál is többet érő verseny-vitorlás. Mely ráadásul egy rövidesen munkához látó vitorlás-gyár alapját is jelenti egyben. Megalkotója, Baka Attila 250 ezer német márkára taksálja az általa kifejlesztett vitorlás érté­két, s hogy nem csupán egy fel­legekben járó balatoni „ten­geri-medve” hóbortos ötletéről van szó, azt az is jelzi: kilenc vevő akár már holnap kifizetné a 250 ezer márkát.- Valóban nem olcsó dolog egy ilyen hajó - ismeri el a föld­vári hajóépítő, amire úgyis mindenki rájön azonnal -, de mentségemre legyen mondva: azok között, akiknek egyáltalán eszébe juthat egy ilyen vitorlás megvásárlása, nem nagyon van­nak, akik ne lennének márka-mil­liomosok. A versenyvitorlások közé tar­tozó ún. Sharen Kreuzer kategó­riájú vízijárgány már most is több digitális műszerrel rendel­kezik, mint egy átlagos magyar iroda, de ha a „találmány” lé­nyege, a speciális - hogy ne mondjam: titkos - kompjú- ter-vezérlés is bekerül a vitor­lásba, Baka Attila szerint... De arra kért, ne kiabáljam el.- Annál is inkább ne, mert je­lenleg úgy áll, hiába szerettem volna én magam behajózni a vi­torlást, el kell adnom, hogy a to­vábblépéshez szükséges tőkéhez hozzájussak - mondja az eredeti­ténészt, a Janus Pannonius Múzeum munkatársát is meg­kérdeztük, mi a véleménye az együttműködésről.- Úgy érzem, hogy nagy le­hetőség előtt áll a Zsolnay, és nagyon szerencsések azok a keramikusok, akik a DeForma csoport tagjai. Adva van tizen­három fiatal keramikus, akik szeretnek és tudnak is jó edé­nyeket készíteni. És adva van egy gyár, amely attól lett vi­lághírű, Zsolnay Vilmos veze­téséve], hogy megtalálta azt a technológiát, a fajanszét, amely az adott lehetőségek kö­zött a legjobb volt, másrészt pedig volt bátorsága és intelli­genciája ahhoz, hogy figye­lemmel kísérje a legújabb eu­rópai törekvéseket. Ehhez meg tudott szerezni kiváló művé­szeket, és a termékeket elvitte Párizsba, Berlinbe, Rómába kiállítani. A gyár számára azért nagy lehetőség ez a mostani, mert ezek a művészek vállal­ták, hogy a Zsolnayra jellemző technológiára készítenek leg műszaki tanár végzettségű, negyvenes éveiben járó földvári hajó-tervező. - Azt azonban megfogadtam, csak a hajót adom el, a „találmányt” nem. Mert - amiről még nem esett szó - Baka Attila vitorlása egy 1962-es svéd terv továbbfejlesz­tett, korszerűsített változata. A több rétegből álló, speciális eljá­rások tucatjával, kizárólag fából készült vitorlástest azonban még nem lenne világszenzáció - ami azzá teszi, az alkotója elmondása szerint egy olyan, a számítógép munkáját is igénybe vevő ötlet, mellyel a versenyeken való na­vigálás az optimális szintre hoz­ható. Nagyjából arról van szó, hogy a tucatnyi műszer a széljá­rást, s egyéb lényeges adatokat gyártható edényeket, elsősor­ban ivóedényeket. Rövid négyhetes kurzus alatt, mint a kiállítás is bizonyítja, nagyon jó minőségű tárgyakat tudtak előállítani úgy, hogy közben meg kellett tanulniuk a fa­janszfestés technológiáját, ami nem egyszerű dolog. A gyár szponzorálta ezt a szimpóziu­mot, adta az anyagot, és a mű­vészek pedig kipróbálhatták, dolgozhattak vele. A csoport tervezi, hogy a gyár számára igényként felmerült projektbe beszáll, és jövő januárban megvalósítanak egy öthetes együttműködést, amelynek ke­retében, a fajansz technológiá­val gyertyatartót, bonboniert és hamutartót készítenének. A gyári zsűri előtt bemutatják, és a gyárnak módjában áll első­kézből ezek közül kiválasztani azt, amiről úgy gondolják, hogy nagy szériában kívánnak gyártani. S valószínű, hogy már ősszel meg fog nyílni Pé­csett a DeForma csoport üzlete és bemutatóterme. Cs. L. elemezve szinte előírja a ver­senyzőnek az adott esetben leg­jobb megoldást - amit aztán megvalósítani persze már a vi­torlázónak kell. Hogy azért a verseny verseny maradjon, ne automaták küzdelmévé degradá­lódjon a „milliomos-sport”. Mert erről van szó. Baka At­tila azt mondja, a vitorlázásban majdnem olyan ez a kategória, mint az autóversenyek között a Forma 1. S itt kilenc biztos meg­rendelőre szert tenni, már nem akármilyen teljesítmény. Csábították is a földvári tanár­embert a nyugati vitorlásgyártók - főleg, hogy a januári, düssel­dorfi világkiállításon sikerrel mutatta be a hajót - ő azonban úgy döntött, megcsinálja saját szakállára az üzletet. No, nem egyedül, de itthon, Magyaror­szágon, egészen pontosan a Ba­laton mellett, Földvár és Szán­tód között.-A telket már megkaptuk az önkormányzattól, köszönet érte. Nem kell nagy területre gon­dolni, hiszen évi három-négy ha­jónál többet úgysem lenne cél­szerű gyártani. Ehhez pedig né­hány száz négyzetméter és tíz-ti­zenöt dolgozó is elég. A Sharen Kreuzer-t Baka At­tila csak akkor takarja ki, ha na­gyon szükséges - kényes jószág, drága is, vigyázni kell rá, ez te­hát érthető. Május elsején ugyan egyszer - nagy ünnepség köze­pette - vízre rakták már, a hajó igazi születésnapja azonban minden bizonnyal augusztus 9-ikén lesz, ekkor kezdődik ugyanis a Magyar Bajnokság, s a hajó építője ott szeretné először starthoz állítani. Pauska Zsolt Fiatal keramikusok és a Zsolnay 1993. AUGUSZTUS 1., VASÁRNAP Új VDN 5 Nyugdíjasok boltja Balatonföldváron A nyugdíjasok bevásárlási gondjain segít az a pénteken átadott bolt Balatonföldváron, ahol az időskorúak jelentős kedvezményekkel vásárolhat­nak élelmiszereket. Az üzletet, a nemrég megalakult nyugdí­jasklub kezdeményezésére a helyi önkormányzat támogatá­sával alakították ki, egy már korábban is önkormányzati tu­lajdonban lévő boltból, s a be­rendezését is a város pénzéből vásárolták. A Balaton-parti településen élő nyugdíjasok, s az itt nya­raló idősek is örömmel fogad­ták a hírt, s bizonyára a kör­nyező településekről is sokan jönnek majd ide, hiszen Sió­foktól Fonyódig ez az egyetlen ilyen üzlet. A tervek szerint rendszere­sen különféle akciókat is szer­veznek, például cukrot, lisztet és egyéb alapvető élelmiszere­ket jutányos áron kaphatnak a nyugdíjasok.

Next

/
Thumbnails
Contents