Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-25 / 231. szám
1993. augusztus 25., szerda ui Dunántúli napló ll Horthy nemhivatalos politikai rehabilitációja Bajtársi körben A családi jellegű temetés ellen senki nem emelhet szót Szelíd szolgálati szabályzat - Nők a II. világháborúban - címmel nyílt fotókiállítás a budapesti Dorottya utcai kiállítóteremben. Képünkön: Horthy Miklósné rádiófelhívást intéz a magyar nemzethez 1941. szeptember 25-én. Antall interjúja a Hétben Reális megítélést Horthyról Azt nem várhatjuk, hogy a nyugati vagy a nemzetközi történetírás fogja Horthy Miklóst igazán helyretenni. De azt nyugodtan elmondhatom, hogy a Budapesten szolgálatot teljesítő diplomaták - Montgomery Amerikából, a lengyel nagykövet többek közt - egyáltalán nem a Hitlerrel együttműködő jobboldali Horthy Miklós képét örökítették meg - mondta Antall József a televízióban. Hozzátette: a másik oldalon vannak tények, és a tények makacs dolgok: Horthy Miklós egy olyan államnak volt az államfője, amelyik a tengelyhatalmak oldalán vett részt a háborúban. Ha sikerül a kiugrás, akkor nyilvánvalóan sokkal pozitívabb lett volna a megítélés. Horthy Miklós hamvainak hazahozatala tárgyában toll szárazon nem maradt. Nem is maradhatott. A magyar történelem egy negyedszázados szakaszának újratárgyalásáról, továbbá Horthy politikai rehabilitációjáról van szó. Az első cél érthető és elfogadható, a második legalábbis vitás. A kezdeményezés A kezdeményezés állítólag a bajtársaké, akik Horthyt magánemberként és ellentengernagyként óhajtották rehabilitálni, mintha a lovastengerész és a kormányzó egymástól elválaszthatók lennének. A másik kezdeményező Horthy Istvánná, a kormányzó tragikus körülmények közt elhunyt fiának özvegye. Ő már évekkel ezelőtt, Bokor Péternek adott televíziós interjújában rokonszenves, mérsékelt gondolkodású személyiségként mutatkozott be a magyar közönség előtt. Alkalmas arra, hogy előtérbe kerüljön azok helyett, akiknek az eseményhez politikai érdekeik fűződnek. Utóbbiak közül csak Csurka István és környezete vállalja, hogy nevükön nevezi a dolgokat. A nemzeti-radikális jobboldal vezére a maga otrombaságig őszinte módján megrója a kormányt, amiért „lemondott az esemény nemzeti jelentőségűvé tételéről”, mivel a rendezést „kiadja árendába a Magyar Tengerész Szövetségnek”. A kezdeményezés tehát Csurka szerint mégiscsak a kormánytól származik, mely most, bizonynyal a várható nemzetközi mor- golódás mérséklése végett, „árendába” adja a lebonyolítást. Az eseményt azonban Csurka „árulkodása” nélkül sem tekintené senki magánügynek. A kormány két meghatározó személyéről - Boross Péterről és Für Lajosról - már tudni lehet, hogy „magánemberként” jelen lesznek. Maga a miniszterelnök még nem döntött... A szándékok persze másként fogalmazódnak meg. „Mi nem Antall József népe vagyunk. Mi nem Kádár János népe vagyunk. Mi nem Horthy Miklós népe vagyunk. Mi nem Kossuth Lajos népe vagyunk. Mi magyarok vagyunk. Népe Antalinak is, Kádárnak is, Horthynak is, Kossuthnak is, Szent Istvánnak is.” A kifakadásnak tűnő, de persze gondosan szerkesztett listából, mely a Pesti Hírlapban olvasható, többek között Rákosi és Szálasi neve maradt ki. Ők partvonalon kívülre kerülnek a visszanyerendő történelemben, mint azt a kormányfőtől is hallottuk legutóbbi sajtótájékoztatóján: „Nem szabad elfelejteni, hogy amíg Szálasi Horthy idején börtönben volt, Szálasi idején Horthy került fogságba”. A magyar fasizmus ilyetén kiszűrése a képből persze nem sokat változtat azon, hogy egy Szálasinak, Gömbösnek is működési teret adó, Donért, Auschwitzért is sokban felelős, erőszakosan irredenta rendszer igazolása folyik tekintélyes erők és summák igénybevételével. Kenderesen Baranyi Mihály kenderesi polgármester 50-60 ezer ember részvételére számít. Horthyval egyidőben temetik a családi sírboltba feleségét - Purgly Magdát és ifjabb Horthy Miklóst. Később mellszobrot is avatnak, s ha Csurka Istvánnak a Magyar Fórum hasábjain feleresztett próbaléggömbje érdeklődést kelt, emléknapot is rendeznek a továbbiakban. Meghívókat a kormánynak nem kellett küldeni. Tagjai maguk jelezték, hogy „feltétlenül szeretnének itt lenni”. A televíziós közvetítést sem családi berkekben határozták el. A televízió, mely az utóbbi időben is egy ingyen sorozat és több közérdekű országos esemény közvetítését utasította el a műsoridő szűkösségére hivatkozva, a temetésről kétórás monstre közvetítést ad. A költségek sem okoznak gondot. A polgármester szerint a támogatás magánszemélyektől és intézményektől származik, kiknek azonosságát azonban a Kenderesen járt riportereknek nem sikerült megállapítaniuk. Horthy Miklós temetése a hazai jobboldal önmegvalósításának, illetve önkonzerválásának eszközévé vált. A gondolatmenet lényege, hogy Horthy visszafogadása a magyar történelembe, ami ellen senkinek nem lehet kifogása, egyben a rendszerváltozás utáni jobboldali berendezkedés történelmi hátterének biztosítására, e berendezkedés tartósítására is alkalmas. Sajnos a történelmi le- gitimizálás nem megy aktuálpo- litikai azonosulás nélkül. Európai normák Ez ellen, nem pedig a családi temetés ellen emel szót mindenki, akinek nincsenek ínyére a személy szerint mérsékelt konzervatívnak minősíthető Horthy Miklós bizonyos tulajdonságai és nézetei. Az úrhat- námságot, az ítélőkészség hiányát, a történelmi felelőtlenséget, a vérgőzös fasizmussal szembeni engedékenységet nagyon kevesen óhajtják visszafogadni a magyar politikába. És a nemzetközi politikába még kevesebben .. . Nemcsak „Tiso és Benes szellemi örököseinek érzékeny lelke” a ludas. Sokan mások is a revansizmus, a területi revízió jelképének tekintik a két világháború közötti magyar politikát, függetlenül attól, hogy közben esetleg elismerik a trianoni békerendszer szembeszökő igazságtalanságát. Az Európában ma érvényes nemzetközi normák oldaláról nézve az, aki ma Horthy útját kívánja járni, ugyanúgy a nemzetközi közösség és saját nemzete ellen vétkezik, mint dzsentri-Magyarország régi-új bálványa tette. Ezt a szemléletet, mely bizony túlterjed a „ki- santant” határokon, lehet nem szeretni, de nem lehet nem tudomásul venni. Bokor Pál A vasárnap este sugárzott beszélgetés során a miniszterelnök részletesen szólt a többi között az akkori körülményekről, amelyek kedvezőtlenül befolyásolták a történéseket. Mint mondta: nem szabad elfelejteni, hogy a világ legrafináltabb és ilyen szempontból a legkikép- zettebb ellenféllel álltak akkor szemben. Úgy vélte: ha Magyarországnak 1941-ben nem is kellett volna belépnie a háborúba, belesodródhatott volna. Ha 1942-43-ban ellenállási mozgalom bontakozik ki, úgy nem csak a magyarok százezrei, milliói pusztultak volna el, hanem az ide menekültek is. A hazai zsidóság írmagját is kiirtják, s az ország anyagilag minden szempontból hihetetlen pusztulást élt volna át. Ezt Horthy el akarta kerülni - szögezte le Antall József. Számos példát sorolt fel annak bizonyítékaként, hogy egyetlen állam- vagy kormányfő sem szokta odaadobni országát áldozatul, hanem az utolsó pillanatig megpróbálja azt elkerülni. Mindezen politikai körülmények mellett nagy tett volt az - mondta a kormányfő -, hogy Magyarország ilyen kényszerszövetségben ugyan, de a másik Magyarországot is megőrizve tudott szerepelni a második világháború alatt. A kiugrási kísérletben Horthy Miklós szerepéről szólva a kormányfő részletesen elemezte Horthy emberi dilemmáját. Nevezetesen azt, hogy egész életében az antikommunizmus megtestesítője volt az antinácizmus mellett - a Horthy-család ifjabb tagjai a háború egész idején angolbarátok -, mégis neki a fegyverszünetet a Szovjetuniótól kellett kérnie elsősorban, nem pedig a nyugati hatalmaktól, amiben bízott. Horthy tisztában volt azzal, hogy az oroszokhoz kell előbb-utóbb parlamentereket átküldeni. A kormányfő e gondolatsort folytatva emlékezett vissza 1944-re, amikor a Gestapo letartóztatta a kormány tagjait, ellenzéki és más politikusokat, köztük Antall József édesapját. Ekkor Horthy Miklós nem tudott érdekükben mit tenni, de 1944 év őszén, a Lakatos-kormány működése idején, amikor Horthy befolyása valamit nőhetett, akkor a Gestapo-foglyokért is kiállt, és mindent elkövetett, hogy kiszabaduljanak. így nyerte vissza szabadságát Bajcsy-Zsi- linszky Endre, Nagy Ferenc és mások. Ebben Horthynak közvetlen személyes része volt, és én ezt sem felejthetem soha el - emelte ki a miniszterelnök.
