Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-25 / 231. szám

1993. augusztus 25., szerda aj Dunántúli napló 7 Milyen lesz a növekedés? A magyar infláció kórképe hetséges. Ám ez aligha járható évei után immár átlépte a Rubi- nemcsak politikailag, hanem cont, a termelők figyelnek az gazdaságilag is. Békegazdaság- árra és a pénzügyi helyzet jelzé- ban a növekedésnek előbb vagy seire. Mind erőteljesebbé válik Az alapvető élelmiszerek is egyre drágulnak Fotó: Läufer L. Választunk, vagy veszekszünk? Megvallom őszintén, kicsit tartok a következő hónapok belpolitikai viharaitól, ügy vagyok ezzel, mint a nyaralók a balatoni szellővel: a legkis- sebb fuvallatban is a közelgő vihar előszelét érzem. És talán nem is egészen alaptalanul, hi­szen bejelentették, vagy sem, a politikai pártok már kiásták a választási csatabárdot, meg­szólaltak a harcikürtök, elin­dultak a küldöncök szerte e hazában pártjaik kivont véres kardjával. Milyen lesz a most követ­kező választási kampány? So­kan tartanak attól, hogy ke­gyetlen, kíméletlen, költekező. Kegyetlen, mert akik most a hatalom közelében vannak nem szívesen veszítenék el ezt a pozíciót, akiket az előző vá­lasztás ellenzékbe kényszerí- tett, szeretnének fordítani a helyzeten, s akik legutóbb ki­szorultak a parlamentből, most szeretnének szontóba lépni. Kíméletlen, mert vannak akik már nyíltan is hangoztatják: a cél szentesíti az eszközt. És költekezőbbé is válhat, mint amennyire az ország mai hely­zete megengedné, tekintettel a sok-sok „megspórolt” milli­óra, ami a pártkasszákban e célra már félretettek. Rövid, olcsó, tisztességes kampány? Igen, ez az, ami megnyugtatná a közvéle­ményt. Nincs szüksége az or­szágnak arra, hogy a haza sor­sáért felelős politikai erők hó­napokon át semmi mással ne foglalkozzanak, mint a parla­menti bársonyszékek meg­szerzésével a következő évekre. Nem volna jó, ha nél­külözhetetlenül fontos törvé­nyek sorsát pecsételné meg az áldatlanul hosszú vetélkedés, ha másról sem hallhatna a közvélemény, mint az egyes pártok öndicséretéről. Jó volna, ha mindez kevés pénzből, olcsón bonyolódna, s a megmaradó milliókat közcé­lokra ajánlanák fel akiknek a zsebében lapul ma a pénz. Nem kellene mocskolódni, emberek, családok becsületébe tapodni, sebeket okozni, gya­lázkodni, a haragvás fáját elül­tetni. Elképzelhető ebben a hely­zetben valamiféle választási kódex megszületése? Ma még van erre esély. Még nem késő megfogalmazni a kereteket, amelyeken belül maradva a jövő évi választás a demokrá­cia ünnepe nem pedig a belső viszálykodások harctere lesz. Somfai Péter A Tokaji visszatér Évente 10 ha-val növekszik a szőlőterület Új tető a hásságyi templomon Újonnan cserepezték a hássá­gyi templom tetejét. A falu pél­damutató vállalása méltó az elő­dökhöz, akik 1763-ban nem föl­desúri segítséggel, hanem saját erőből építették fel templomu­kat, egy emberöltővel később 1797-ben a tornyot hozzá. A mostani felújítás már a 200 éves jubileum jegyében történt. A nagy munka befejeztével vasár­nap este a zsúfolt templomban Mayer Mihály megyéspüspök mutatta be a szentmisét és kö­szönetét mondott mindazoknak, akik a felújításhoz hozzájárultak. Dr. Galambos-Göller Ferenc címzetes kanonok ismertette a templom történetét, majd fogadás keretében a falu lakosságának, az elszármazott hásságyiaknak és a vendégeknek az ifjúsági együtte­sek mutatták be műsorukat. A hadak története A hadak története Magyaror­szágon 896-1648 címmel nyílt állandó kiállítás a Hadtörténeti Múzeumban. A tárlat a honfog­lalástól I. Rákóczi György halá­lának évéig mutatja be a kato­nák, a nemesi bandériumok, va­lamint a korszak fontosabb csa­táinak történetét. A tárlókban helyet kaptak a hadifelszerelés különféle tár­gyai között például sarkanytúk, kengyelek, tarsolylemezek, sodronyingek, kardok, tölté- nyövek, puskák, gyalogos és lovas harcos fegyverei. Az ér­deklődők térképeken követhetik nyomon az Árpád-házi kirá­lyok, Nagy Lajos fontosabb hadjáratait. A Képes Krónika csatajeleneteinek másolatai is megtekinthetők. Krajinába - csak engedéllyel A krajinai szerbek közölték a Horvátországban állomásozó ENSZ-békefenntartók parancs­nokságával, hogy a jövőben azok a külföldiek, akik nem tar­toznak a kéksisakosok kötelé­kéhez, csak a „Krajinai Szerb Köztársaság” engedélyével lép­hetnek a Horvátország területén létrehozott szerb állam terü­letre. A krajinai szerb „kor­mány” közleménye szerint egyes külföldi politikusok, visszaélve a békefenntartók mandátumával, a Krajinában tett látogatásaikkal a horvát ér­dekeket szolgálják. Kellemetlenkedő bíróság „Nyílt titok, hogy az alkot­mánytanácsban vannak politi­kailag elkötelezett tagok, s ez az elkötelezettség többségüknél nem azonos azzal, amely meg­felelne a mai (parlamenti) több­ségnek” - jelentette ki egy újabb nyilatkozatában Charles Pasqua francia belügyi állam­miniszter. Pasqua két napon be­lül két alkalommal is élesen ki­kelt az alkotmánybíróság szere­pét betöltő testület ellen, mert az felülbírálta és alkotmányel­lenesnek minűsítette a miniszter által kezdeményezett új idegen- rendészeti törvény egyes ren­delkezéseit. Csődök F ranciaországban 57 800 vállalat ment csődbe tavaly Franciaországban. Ez ugyan kilenc százalékkal több, mint egy évvel korábban, de a csődök üteme mégis valame­lyest csökkent. 1991-ben ugyanis még a vállalatok 12 százaléka jelentett. Ez részben azzal is magyarázható, hogy a tavalyi nehéz évben kevesebb új vállalkozás kezdett munkához. Az infláció olyan, mint a be­teg szervezetben a láz, tünet, az alapbaj a gazdaságban van. Az alapbaj gyógyítása a tüneteket is enyhíti, illetve megszünteti. Természetesen az antiinflációs politika és intézkedések sem haszontalanok, mint ahogyan a beteg lázának csillapítása sem az. Napjaink inflációjának kór­tüneteiről beszélgetünk Petsch- nig Mária Zita neves közgaz­dász-kutatóval, a Pénzügyku­tató Rt. vezető munkatársával. A kereslet alkalmazkodott a hiányhoz- Ön a tudományos kutatásai során rendszeresen foglalkozik az infláció diagnózisával. Hogy értékeli a helyzetet?- Az infláció általánosan is­mert részindexe a fogyasztói ár­index, általában ezt szokták te­kinteni az infláció kifejezőjé­nek. Amikor tehát a kormány azt közli, hogy az idén 20-22 százalékos lesz az infláció, ak­kor erről a mutatóról van szó. Az infláció tavalyi mérséklődé­séről adott nyilatkozatok tehát erre értendők és eszerint 1991- ben 135 százalékot, 1992- ben azonban már csak 120 százalékot mutatnak az adatok. Az eredeti kormányvárakozás, 14-17 százalékra történő ütem- csökkenést helyezett kilátásba 1993- ra. A helyzet nem ennyire egyszerű, ugyanis az infláció visszahúzódása korántsem kö­vetkezett be minden területen. Nem kerülheti el a figyelmet, hogy a mérséklődő drágulás csupán a fogyasztás és az ipar területén mutatható ki 1992-ben. Következésképp az infláció ütemének csökkenése részint nem terjedt ki minden területre, részint nem tekinthető tartósnak. Valójában az infláció megfékezése, növekedési üte­mének tartós csökkenése akkor következne be, ha az árszinte­melkedés zsugorodása mögött a piaci hatások erősödése volna megfigyelhető.- Tehát levonható az a követ­keztetés, hogy a fogyasztás és az ipari termelés áralakulásában észlel inflációs ütemfordulat nem tartós, illetve nem biztos, hogy folytatható?- Éz leegyszerűsítve így igaz. A hiánygazdaság úgy szűnt meg, hogy nem a kínálat alkal­mazkodott a kereslethez, hanem a kereslet alkalmazkodott a be­szűkülő termeléshez. Ennek az alkalmazkodásnak egyik tünete a pénzmegtakarítások növeke­dése, másik következménye a munkanélküliség emelkedése. Nem szorul magyarázatra, hogy ezen az úton az infláció további leszorítása csak még nagyobb munkanélküliség és kényszer­megtakarítások által volna le­utóbb be kell következnie, igaz, hogy ezzel párhuzamosan át­menetileg az infláció erősödése elkerülhetetlennek tűnik.- Felmerül a kérdés: kézben tartható-e az infláció? Eltűnik-e a nyereség?- Bár a politikusok a jó hangzása miatt kedvelik ezt a szlogent, valójában erről aligha beszélhetünk, hiszen a központi árdöntések köre rendkívül le­szűkült. Az árakat már nagyobb részt a piac mozgatja és az ára­lakulásra a kormány legfeljebb közvetett módon tud hatni. Nem lehet hasonlítani az előző rend­szer inflációját a jelenlegihez. A korábbi rendszer inflációja lé­nyegében annak az ellentmon­dásnak a feloldását szolgálta, ami egy önmaga tartalékait fo­lyamatosan fölélő és a jövede­lemtermeléshez képest mindin­kább túlméretezett elosztási rendszer között húzódott meg. A társadalom az inflációban a drágán termelő és a jövedel­mekkel pazarlóan bánó rendszer életben tartásának költségeit fi­zette meg. A mai infláció mö­gött meghúzódó folyamatok a korábbihoz képest reménykel- tőek is lehetnek, mégha a fo­gyasztó erről nem is tud, hiszen neki mindegy, hogy miért drá­gul a kenyér vagy a közlekedés. Ám a jövő fogyasztási esélyeit illetően más a helyzet. Az inflá­ció mindig következmény, és az árak igen sokféle ok miatt emelkedhetnek. De az nem kö­zömbös, hogy a fejlődés felhaj­tóerői mozgatják-e az árakat vagy éppen a fejlődésképtelen rendszer fenntartásának igénye. Úgy vélem, hogy a magyar gazdaság a közelmúlt nehéz a magánérdekek érvényesítése az árakban, így lehetőséget ad, szemben a korábbi viszonyok­kal, amikor a nyereség eltűnt az állam feneketlen hordójában.-Nem tapasztalható-e, hogy az állam megpróbálja „ kezelni ” az inflációt? A tévedések árát is fizetjük- A mai infláció még kevere­dik a régi rendszer által örökül hagyottal, amikor a korábban felhalmozott támogatásokat épí­tik le, vagy a természetbeni jut­tatásokat árasítják. Megesik, hogy a piacgazdaság logikájá­val ellentétes preferenciákat számolják fel. A mai infláció­ban benne vannak az átalakulás költségei, szintúgy a rendszer- váltás tévedései. Ezek egyike például a kárpótlás intézménye­sítése.-Lehet-e úgy értelmezni a mai inflációt, hogy az, bár ne­gatív jelenség, de ahogyan adott esetben a láz is, gyógyító hatású lehet?-Igen, kétségtelen, hogy az inflációnak ilyen hatása is van, ezért beszélhetünk konstruktív jellegű inflációról. Ez valószí­nűleg elkerülhetetlen ára lesz a fejlettebb technikájú, magántu­lajdonon alapuló piacgazda­ságra való áttérésnek. Annyi bi­zonyos, hogy miután a gazda­ság mai válsága nem azonosít­ható a tőkés fejlődés dekonjunk­túrájával, ezért a várt növekedés megindulása is más lesz, mint az ismert konjunkturális fellen­dülés. Még nem vagyunk túl a nehezén, de minden jó lépéssel - még ha az fájdalmas is - köze­lebb jutunk a régóta várt állapo­tokhoz. Takács Ilona Visszatérésre készül a borok királya, a királyok bora - írja heti gazdasági mellékletének a Tokaji Aszúról szóló, csaknem féloldalas cikkében a La Libre Belgique című belga napilap. A cikk szerzője úgy véli, ép­pen itt az ideje már, hogy „az aszú kikerüljön a kommunista rezsim alatti feledésből” és visszatérjen oda, ahova illik: az ínyencek asztalára. Erre a cikk szerint nemcsak azért van esé­lye, mert öt külföldi vállalat nemrégiben megvásárolta a To- kaj-hegyaljai Borkombinát tu­lajdonának egyharmadát, ha­nem azért is, mert nemrégiben egy EK-bíróság magyar kérésre megtiltotta, hogy olasz vagy francia termelők a Tokajiéhoz igen hasonló néven forgalmaz­zák saját terméküket.- Mindazt vissza kívánjuk ál­lítani, ami a második világhá­ború előtt volt - idézi a lap Ko­vács Tibort, az 1991-ben alapí­tott Tokaj-Hétszőlő vegyes vál­lalat igazgatóját. - Vissza sze­retnénk térni az ősi hagyomá­nyokhoz, amelyeket az utóbbi negyven évben vesztettünk el. A tokaji helyhatóság, a ma­gyar állam és egy francia válla­lat (a Grands Millesimes de France) részvételével 1991-ben alapított vegyes vállalat a Hét­szőlővel történelmi nevet vett fel - folytatja a cikk -, és meg­örökölte a Dessewffyek helyi kastélyát: e család címere díszíti majd az ott termett borok cím­kéjét is, egyébként francia min­tára. A vállalat vezetése évente 10-12 hektárnyi újabb területen kíván szőlőt termeszteni, eze­ken a hetvenes években állt le a termelés. A szerző úgy tudja, hogy tokaji borból jelenleg óri­ási mennyiséget tartanak raktá­ron a hegyvidéken. 1990-ig ugyanis az akkori szocialista or­szágok voltak e palackok leg­nagyobb vásárlói: évente 15-20 millió üveggel vásároltak. A KGST-rendszer megszűnésekor azonban ez a piac is összeom­lott, aminek az lett a következ­ménye, hogy a pincékben ha­talmas eladatlan tartalékok halmozódtak fel. Orgonaest Nagysikerű orgonaestnek adott otthont tegnap, augusztus 23-án a szekszárdi evangélikus templom. Az ulmi Dóm orgo­nistája: Björn O. Wiede reper­toárján Bach- és Louis Niko- las-művek szerepeltek. Katonai szakértőnk írja Megérik-e árukat a MIG-29-esek? A sugárhajtású harci repülő­gépek az 50-es évek elején je­lentek meg a koreai háborúban, bár a Szovjetúnió légierejének állományában már 1949-ben rendszeresítették a MÍG 15-ös vadászrepülőket. A magyar honvédségnél is forradalmi változást jelentett, amikor a motoros csatarepülő­ket lecserélték MÍG 15-ösökre, amelyek közül az első tizenné­gyet Kunmadarason vették át 1951. július 23-án, igaz, június 16-ától már hivatalosan is had­rendben álltak. Ezt követték a MÍG 17-es vadászok (FRESCO), amelyeket még a 70-es évek közepén is használ­tak több mint 20 országban. Ez volt az első olyan szovjet gyártmányú vadászgép, amely átlépte a hangsebességet. Ezután a MÍG-19 (FAR­MER) következett. Korszerű­ségét fémjelezte, hogy akkori­ban a világ egyik leggyorsabb vadászgépe volt. Az USA had­serege csak egy orrhosszal előzte meg, az akkori F- 100-asnak nem volt párja. A MIG-család fejlesztésé­ben az első nagy robbanást a MIG-21-es (FISHBEB) hozta, amelyet több mint 2 évtizedig gyártottak 10 változatban. Je­lenleg a Magyar Honvédség kötelékében a vadászrepülők 70 százaléka MIG-21 MF, il­letve PF típusú. A Magyar Néphadsereg költségvetésében annak idején nagyon sokat nyomott a latban, hogy a MÍG 21-esek „családban” készültek: sokat megtakaríthattak a be­szerzéskor, a kiképzéssel és magával a gépek üzembentar- tásával is, hiszen az egyes típu­sok számos tekintetben „cse­resszabatosak” voltak. A MIG-21-es állományt a 80-as évek elején MIG- 23-asokkal egészítették ki (FLOGGER). A hozzáértő re­pülőszakemberek véleménye szerint ez a típus változtatható számynyilása miatt 3 repülő­gépet egyesit magában: ha kell, hangsebességgel 1000-2000 méter alacsonyan földi célokra vadászik, de alkalmas légicsa­tákra is, mert hirtelen kétszeres hangsebességre tud kapcsolni, szárnyait a törzséhez vonva mint a rakéta, s eltűnik az „el­lenséges” gép szeme elől. Fel lehet szerelni rakétákkal, de van egy 23 milliméteres gép­ágyúja is. A MÍG 21-esek 1971 óta teljesítenek szolgálatot, bármilyen rugalmas, sokola- dalu gépek is, eljárt fölöttük az idő. Ezért döntött úgy a magyar kormányzat, hogy a 800 milliós szovjet adósság fejében - dara­bonként 18 millió dollárért - MIG-29-es elfogó vadászgé­peket (FURUM) vásárol. Miért kell ennyit költeni né­hány katonai gépre? - teszik fel a kérdést azok, akik a számok mögötti gondokat nem ismerik. Magyarországnak, mint min­den független és szuverén ál­lamnak, meg kell tudnia véde­nie saját légterét. Olyan katonai repülőkre van szükség, ame­lyek egyrészt sokoldalúak, másrészt fegyverzetükkel, gyorsaságukkal szembe tudnak szállni minden ellenséggel. A MIG-29-es - nyugati szakértők szerint - vetekszik a kategóriájába tartozó F-16-os és F-18-as vadászgépekkel. 1984-ben állították hadrendbe, ezért ma is korszerűnek számí­tanak. Fegyverzete igen meg­bízható, a bal számytőben elhe­lyezett 30 milliméteres gép­ágyú percenként 2500 lövést tud leadni, a két szárny alatt há­rom-három irányított, infra ve­zérlésű levegő-levegő rakétá­nak van helye. Maximális repü­lési magassága 17 000 méter, csúcssebessége 2240 kilométer óránként. Földközelben 200-300 méter magasan re­pülve is alkalmas légi célok megsemmisítésére. Olyan fe­délzeti rádiólokátorral rendel­kezik amelynek felderítési tá­volsága több mint 100 kilomé­ter, a légi célok megsemmisíté­sére 80 kilométerről képes. Megérik-e az árukat ezek a gépek? Az azonos kategóriába tartozó F-16-osok 24 milliárd dollárba kerülnek, nem szá­mítva a hozzájuk szükséges infrastruktúrát. Damó László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents