Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-19 / 226. szám

1993. augusztus 19., csütörtök uj Dunántúli napló 11 Szent István korának baranyai emlékei qnmét’ Midlum titn dantíinrruwmojz ápoüucíq ttddiradiüípntr űbvCaim .tmrrununomf Ipi}' alloqctaf mrtraenfqualtr aroromu ö&ardbícmaxcfidt'car' bdicr cfiimtrrfbm^jKtlAitim.hmnrtinpcnéere'iui tuetn, pontifiat. pnaprf'multrrf AúigcW'uxAum ob ßnuaz; pxanma. mam&ó.iád:'frjbaz: bofpttcfbcnsj' Wvxtyf. bangmuf manzeifmercßiiv wclnl .iprw.nu ' uJKfiiofancroadt? 1mp *>ftemphí texivtxvovmoré trifiaií ftequermwptetrni^Tmam cucptf turnxnir polTiDeti^T^ib‘7iIn1itmihlr,dirapli.njf tnfhtnr? luuaiS pcUruf Ainnru ditpotiaomf érne. cm címébi fiiba ' cmrobeöienőö müleúmo.^ppr. pmo dmte mc.um' tmaf anno. urai bonc pmalcconutmuxc íepmia, íaptwp emut Aőmné\~axCtxrraC. Gutámmá tfrtt, tranlrr1 luihna, cmöí rpo gvtcop f^arürumtf uiro nudttu év'dtfem. pan^éfj^ali palatu. Wu quw. jpfdcmf faji marni fumtno Abortöátüpdtab afléftu..' «ruf c mgmf lud^rtnml 1; manmp pnapuí tnrqutß far defőLmif^ur tnvrrr fuípttm. Wmferű tHWuin. ítir^rpjfttrnanr derelidu. ptícrafjfftdu ddunr. famfit tepro nf tapumm. n cpruÁeraza .nécfilta éta- stem. ttU«^ m cancmiü1 nanmtppr ebramt camp nimm debar'ernten ,te pktm mavW ■irtrnnn aula- Aüquewnönm bugtzatrme Ai Intelmek egy lapja Sient István nagyobbik legendájának kéziratából. Az uralkodó eszményképe Egy évezred távlatából L assan már majd ezer eszten­deje nincs nehéz dolgunk, ha azt kell megfogalmaznunk, hogy miért tisztelgünk Szent István király emléke és törté­nelmi műve előtt, hiszen az maga Magyarország: a népván­dorlás viharaiban fennmaradt nép, az európai kultúrkör vérke­ringésébe kapcsolódó állam, a magyarországi kereszténység. A sommás értékelés örök ér­vényű igazsága alapján a főhaj­tást megtehetjük bárhol, bár két­ség kívül van jó néhány olyan emlékhely is, amely szent kirá­lyunkhoz és korához jobban köthető, mondhatni: hiteles tör­ténelmi aurája van. Ha ilyenek után kutatunk Ba­ranyában, konkrét ismeretek nélkül azzal a reménnyel kezd­hetünk a vizsgálódásba, hogy az országnak ez a része már Árpád idejétől a fejedelmi család szál­lásterületéhez tartozott és Szent István király az egyházi szerve­zet kialakítása során aligha vé­letlenül választotta Pécset az első hét püspökség egyikének székhelyéül: korából való em­lékhelyekkel tehát elvileg bő­velkedhetne ez a megye. Ehhez a feltételezéshez képest bizony csalódnunk kell: bár a Szent Ist- ván-i életmű itt jó néhány más megyénél hamarabb és termé­kenyítőbben hatott, az emlékhe­lyek tekintetében mégsem ki­váltságosába Legalább is Napó­leonnak az egyiptomi piramisok tövében katonái előtt mondott híres figyelmeztetését - „Negy­ven évszázad tekint le rátok” - nem forgathatjuk át ekképpen az ünnep alkalmából gyermeke­inknek való okításként: „Tíz év­század tekint le rátok”, „Ezek a falak egykor visszhangozták Szent István királyunk szavát, lépteit”. A hhoz, hogy valami fentiek­hez hasonlót egyáltalán el­mondhassunk, előbb a mélybe kell szállnunk a föld alá: a pécs- váradi hajdani Szent Bene- dek-rendi apátság altemplo­mába. A történelmi hagyomány ezt az apátságot nem sokkal ké­sőbbi alapításúnak tartja, mint a pannonhalmit. Az újabb kutatá­sok alapján hamisnak talált ala­pítólevélben megadott 997-es alapítási és 1015-ös felszente- lési dátum valósága erősen kér­déses, mivel az időpontok meg­jelölésében megbízhatónak bi­zonyult Pozsonyi Évkönyvek szerint a pécsváradi monostor felszentelése csak Szent István halálának évében, 1038-ban tör­tént. Ennek ellenére erősen feltéte­lezhető, hogy Szent István ki­rály - ha nem is az apátság fel­szentelése idején, már idősen, betegen - járt a pécsváradi mo­nostorban. Tartózkodhatott itt már azért is, mert Pécsváradon apjának, Géza fejedelemnek - majd örökségképpen neki is - téli szálláshelye, udvarháza volt. Az monostor itt nem semmiből alapíttatott később, hiszen két királyi kápolnával rendelkező, várszerűen erődített udvarház volt már, amikor István király egyházi célra átengedte. Nyil­ván jól ismerhette adottságait, hiszen ugyancsak okkal feltéte­lezhető, hogy koronázására ér­kezett pápai legátusnak, Anasz- táz-Astrik apátnak a pécsváradi udvarházát adta szálláshelyül. Anasztáz-Astrik 1000 és 1002 között tartózkodott a pápa legátusaként Magyarországon. Később kalocsai, majd eszter­gomi érsek lett. Ő kezdette el a pécsváradi monostor építését, amit halála után István király fe­jeztetett be. A pécsváradi apátsági altemp­lom az egyik legjelentősebb viszonylag épen maradt és hite­lesen Szent István idejéből származó építészeti emlék. De nem minden részében, hiszen a monostor a XII. században leé­gett és újjáépítésekor változtat­tak az altemplomon is. A pécs­váradi apátság régészeti feltá­rása korántsem tekinthető le­zártnak, legalább is kutatni való hiányában nem. A vár területén belül például egy másik temp­lomépület maradványai feltéte­lezhetők. Csak a valószínűség alapján lehet kimondani, hogy Szent István Pécsett is járt. A feltéte­lezés azonban eléggé megala­pozott: ha valami más országos súlyú esemény nem akadá­lyozta, alighanem 1009. augusz­tusában részt vett azon a szertar­táson, ahol Azo pápai legátus felszentelte az újonnan alapított Pécsi Püspökséget. Mindezek ellenére Pécsett ma nincs olyan a föld felszínén akárcsak romjaiban is álló épít­mény, amely Szent István idejé­ből származna. A székesegyház ősi építészeti múltja ugyan az ókeresztény időkbe vezethető vissza, az eddig fellelt régészeti emlékeiből azonban szinte semmi nem utal szűkebben Szent István korára. Ismeretes, hogy István uno­kaöccse és trónjának örököse, Péter, amikor 1031 után orszá­gos hadvezér lett, elnyerte az egykori fejedelmi partvonalat Pécstől Óbudáig. Péter Pécsett az István király által alapított püspökség számára új székes- egyházat építtetett, amelyet Szent Péternek ajánlottak. Ist­ván örököse bizonyára még a nagy király életében kezdett hozzá a székesegyház építteté­séhez: későbbi rövid és zavaros uralkodása idején erre aligha lett volna módja. Ez a templom - mint, ahogy a székesegyház többször is - a tűz martaléka lett a püspöki palotával egyetemben 1064 húsvétján, amikor éppen Pécsett ünnepelte kibékülését Salamon király és Géza herceg. A székesegyházat évtizedek so­rán átalakítva építették újjá. A leégett templom köveit aligha­nem felhasználták. A közel­múltban a mai székesegyház észak-keleti tornyánál régészeti feltárás során szénné égett fage­renda maradványaira bukkan­tak. Talán a Szent István korá­ban épített székesegyház geren­dája volt. Kevésbé ismert, hogy föld alatt ugyan de, van egy István, illetve a talált tárgyi emlékek szerint akár honfoglalás kora­beli építészeti emléke is Pécs­nek. Néhány éve Kárpáti Gábor régész a Szent István téri volt út­törőház kertjének környékén egy nagy méretű templom ma­radványait tárta fel. E zzel ki is fogytunk az építé­szeti emlékekből. Nem tehe­tünk mást, mint kapcsolódunk II. Endre királyunk álláspontjá­hoz, amely a Pécsi Püspökség alapítólevelének átírásául szol­gáló oklevelében szerepel: a szent királyok privilégiumait „mint szent ereklyéket tisztel­jük”. Vagyis vegyük számba a Szent István korából reánk ma­radt pécsi, baranyai vonatko­zású okiratokat, leveleket, egyéb írásos emlékeket. Ezek­ből sincs sok, ám amik vannak, azok eredeti tartalmuk jelentő­ségén túl históriai forrásként is rendkívül becsesek. L egfőképpen a Pécsi Püspök­ség 1009. augusztus 23-ával keltezett alapítólevele, amely nemcsak az elsőkként alapított hét egyházmegye határainak re­konstruálásához ad meghatá­rozó támpontokat, hanem Szent István koronázásának időpontját is többek között ebből az okirat­ból következtették ki a történé­szek. Az alapítólevélben ugyanis az is szerepel, hogy ki­adásakor István király uralkodá­sának 9. évében volt, tehát ko­ronázása 1000. augusztus 23. és 1001. augusztus 23. között tör­ténhetett. Ezt összevetve a korai krónikák királylajstromával - amely feltünteti királyaink ural­kodása éveinek, hónapjainak és napjainak összegét -, a koroná­zás sokat vitatott dátumaként 1001. január 1-je adódik. A források egybevetésével keltezésében hamisnak bizo­nyult „1015-ös” pécsváradi ala­pítólevél - amelyet a XIII. szá­zad elején szerkesztettek össze - tartalmában mégis becses és hi­teles tudósítás Szent István ko­rából: kiderül belőle, hogy mi­lyen birtokállományt és miféle szolgálónépeket adott át István király Anasztáz-Astrik apátnak. A pécsváradi szöveg az ősma­gyar hangállapotokról is tanús­kodik a falvak megnevezésében. Mai átírásban ilyen ismerős helynevek szerepelnek benne, mint Vasas, Várkony, Hird, Pe­reked, Szilágy, Pali , Mecske, Kövesd, Berkesd, Szajk, Szűr, Babarc... J eles művelődéstörténeti em­lék, hogy Pécs első püspöke, Bonipert kérésére Fulbert, Chartres hírneves püspöke el­küldte Priscianus, akkoriban közkeletű latin gramma­tika-tankönyvét a nemrég alapí­tott magyar püspökségnek. Nem hagyható említés nélkül Pécs második püspöke, Szent Mór sem, aki 1036-ban lett fő­pásztora az egyházmegyének és az ő tollából származik Szent Zoerard és Szent Benedek élet­rajza. A szerző hiányos latin tu­dásából a helytörténészek már régebb óta azt feltételezik, hogy Szent Mór alighanem az első magyar származású püspök volt, így életrajzai a magyar iro­dalom első műveinek számíta­nak. Végezetül arról sem feled­kezhetünk meg, hogy valószínű­leg megyénk neve nem a szláv „borona”,vagyis kapu szóból ered, hanem egy István korabeli határispán neve lehetett. A „Ba­ranya” ismert Árpád-kori sze­mélynév. Dunai Imre A Szent István halálának 900. évfordulójára megjelent emlék­könyv több érdekes tanulmányt közölt az államalapító életéről, a korról, amelyben uralkodott. Balogh József azt próbálta kide­ríteni, hogy milyen forrásokból származhatnak az első magyar uralkodó által megfogalmazott, és Béla fiához intézett Intelmek. A tanulmány szerzője leszö­gezi: az Intelmekben nem első­sorban az apai tanácsokat kell keresni, sokkal inább a korai középkor uralkodói eszmény­képét. Azét az „ideális” uralko­dóét, akinek példája I. István szeme előtt lebegett, amikor a Rómából hozatott koronával a magyarok nyugati mintájú, ke­resztény királyává koronáztatta magát. Ki lehetett a példakép? Ba­logh József szerint az állam- alapító védőszentje, Szent Ágoston tette rá a legmélyebb hatást. A másik egyházi szemé­lyiség, aki első királyunkra nagy hatást gyakorolt Gellért püspök volt, rá bízta fia nevelé­sét is. Az uralkodásról a követke­zőket írta Szent Ágoston: ...... b oldognak mi azokat a fejedel­meket mondjuk, akik igazságosan uralkodnak, akik nem fennhéjáznak, miközben fellengző dicséret és alázatos hajlongás veszi körül őket; akik hatalmukat Isten tiszteletének terjesztésére használják fel, azt az Ő fölségének rendelik alá... Intelmeiben arra kérte az apa a fiát, „hogy ha majd trónra lép, a katolikus hit dolgában jó példát adjon alattvalóinak. ” Fontosnak tartotta, hogy kijelölt utóda védelmezze a katolikus egyházat, annak szolgáit, in­tézményeit. A törvények betar­tatását külön is gyermeke fi­gyelmébe ajánlotta. Ezek a tör­vények a vasárnap megöléséről, a böjtök megtartásáról, a hal­doklók gyónásáról, a papság tiszteletéről, a polgárok szemé­lyes szabadságáról, a vagyonuk feletti szabad rendelkezés jogá­ról, az özvegyek és árvák vé­delméről rendelkeztek. Ugyan­akkor súlyos büntetést követel­tek az emberölésért, a hitves­gyilkosságért, a hamis esküért, a lopásért, a gyújtogatásért, a más házának megkívánásáért, a nőrablásért, a szolganőkkel való paráználkodásért. A korona várományosa, Imre herceg, nevelőjétől, Gellért püspöktől közvetlenül is hall­hatta az Intelmekben megfo­galmazottakat: az országnagyok tiszteletét, a türelem és igazságosság erényeinek fon­tosságát, a tanácskérést, az ősök és hagyományok követését, a külföldi vendégek befogadását és megbecsülését. Az erények közül első királyunk fontosnak tartotta a kegyességet, az irgal­masságot és a tisztaságot. Az Intelmeket Imre herceg nem tudta hasznosítani. Tragi­kus körülmények között - va­dász baleset következtében - körülbelül 24 éves korában halt meg. Az ismeretlen nevű bi­zánci hercegnővel kötött házas­ságából nem született gyermek. Az utód nélkül maradt István király, halálának napján 1038. augusztus 15-én, Nagy Boldog- asszony ünnepén Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta koronáját és országát. Új Napfény Program A Nemzetközi Energiaügy­nökség (IEA) japán javaslatra fejlesztési programot indít a hidrogén energetikai felhasz­nálására. A szigetország tudo­mányos és technológiai ügy­nöksége már április óta foglal­kozik az „Új Napfény Prog­rammal”, vagyis a hidrogén hasznosításának kérdésével. Most nemzetközi keretekben, hét ország, köztük az Egyesült Államok, • Kanada, Németor­szág és Svájc részvételével folytatódik a munka. A cél az, hogy 2030-ra mű­ködőképes hidrogénerőművek létesülhessenek. Vízből elekt­rolízis útján a napenergia felhasználásával állítanának elő hidrogént, s oxigénnel égetnék el. Van már hazatelepítési program is Kinek jár a menekült státusz? Magyarországon jelenleg több ezer menekült él. Az ő ügyükkel, ellátásukkal foglal­kozik a Menekültügyi és Emig- rációs Hivatal.- Határozzuk meg ponto­sabban a fogalmakat - mondja Dr. Wessetzky József, a hivatal főosztályvezető helyettese: - Menekültté azt nyilvánítjuk, aki a Genfi Egyezmény alapján a hatósághoz ilyen irányú ké­relmet ad be és a hatóság hatá­rozatában ezt személyre szó­lóan elismeri. Másik kategóri­ába tartoznak azok, akik nem a Genfi Egyezmény szerinti szi­gorú rend alapján menekültek: az úgynevezett ideiglenes me­nedéket kérők, vagyis a mene­dékesek. Ezeknek is kell a ha­tóságoknál jelentkezniük, de nem kapnak személyi igazol­ványt és állandó lakhatási lehe­tőséget, hanem egy úgyneve­zett menedékes kártyát, amely­nek érvényességét időszakon­ként meghosszabbítják.-Hogyan kerülnek a beér- kezők kapcsolatba a hatóság­gal?- Legelőször a határőrséggel találkoznak, s ha azonnal kérik a menekültté nyilvánításukat, akkor a hivatalos kérelem kitöl­tése után órákon belül, de leg­rosszabb esetben 24 óra után megkapják az engedélyt. De az is előfordul, hogy a határon tú­ristaként jön be valaki, s azután az egyik önkormányzatnál, vagy rendőrségen kéri a mene­kültté nyilvánítását.- Van, akit visszautasíta­nak?- Természetesen! Ha kiderül valakiről hogy egy harmadik országba kíván továbbmenni.- Olyanok nincsenek az or­szágban akik egyáltalán nem kértek menedékjogot?- Sajnos vannak! Ők hivata­losan magáncélból tartózkod­nak nálunk. Kihasználják a vi- zummentesség adta lehetősé­get. E szerint harminc napig tartózkodhatnak az országban vízum és bejelentési kötele­zettség nélkül. Az utolsó napon átlépik a határt, 24 óra múlva visszajönnek és újra kezdődik a 30 nap számlálása. Ezek is egyfajta menekültek, de nem kívánják, hogy nyilvántartásba kerüljenek.- Miből és hol élnek?- Ismerősnél, barátnál, kem­pingben, többnyire fekete munkából tartják el magukat.- Hány helyen működnek je­lenleg menekült táborok?- En szívesebben nevezem ezeket a „táborokat” befogadó­állomásnak, mert minőségileg különböznek a táboroktól. De vannak ideiglenes, átmeneti szállások is, amelyek valóban táborszerűen működnek, nem nyújtják azokat a szolgáltatá­sokat, mint a befogadóállomá­sok. A jugoszláv válság kezdeti időszakában több mint 50 ilyen működött a szlovén-oszt- rák-magyar hármas határ men­tén. Jelenleg Hajdúszoboszlón, Békéscsabán és Bicskén talál­hatók ilyenek. A debreceni az ősszel lesz fogadóképes. Tábo­rainkban jelenleg 3500-an tar­tózkodnak, családoknál több mint tízezren.- Új fogalommal ismerked­tünk meg a közelmúltban. Neve; hazatelepítési program.- Ezt a programot akkor le­het beindítani, amikor az ül­döztetés megszűnik, vagy megszűnőiéiben van az anya­országban. Ez történt elsősor­ban Szlavóniában, de részlege­sen folyik Horvátországban is. Mindenki vágyik haza, saját fa­lujába, de a program csak az anyaország fogadóképessége szerint teljesíthető, ha ott stabi­lizálódott a helyzet és főleg van hová hazaköltözniük a mene­külteknek. A szlavóniaiak csaknem mind otthon vannak már. Koós Tamás Szent István király temetése (Képes Krónika)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents