Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-14 / 221. szám
6 üj Dunántúli napló 1993. augusztus 14., szombat Önkormányzati képviselők a Pécsi Közgyűlés első félévi munkájáról Bizonyítvány-magyarázat helyett Elsőként Ausztria jelentkezett Jelentős állomáshoz érkezett az EXPO program. Az eddig kevésbé látványos előkészítő és szervező munkák után megkezdődhet gyakorlatban is az építkezés a világkiállítási területen.- A világkiállítási terület közművesitési munkáira kiírt pályázaton - mint már közismert - két cég kapott első helyet, azonos értékelést. Nemcsak azért volt eredményes a tender, mert sok jó ajánlat közül a legjobbak kaptak megbízást, hanem azért is, mert hozzájuk két további alvállalkozó s legalább 10 másik bedolgozó vállalkozás is csatlakozik- mondja Barsiné Pataky Etelka, a Világ- kiállítás főbiztosa.- Mi lesz a következő lépés?- Ütemterv szerint dolgozunk. A jövő év elejére elkészülnek a közművesitési munkálatok, az épületekre kiírt pályázat eredményét júliusban hirdettük ki. Ennek alapján kötöttük meg a tervezési szerződést az elsődíjasokkal. A közműépítőkhöz hasonlóan ezek a vállalatok is konzorciumot hoztak létre. Gyakorlatilag úgy néz ki, hogy építési engedélyezésre alkalmas tervet kapunk az őszszel, s azután megindulhat az építkezés. A föld feletti, látványosabb munkálatokra csak tavasszal kerülhet sor.- Vannak-e már eredmények az expo-diplomácia terén?- A világkiállítási gyakorlat szerint másfél, két évvel a nyitás előtt szoktak jelentkezni az első kiállítói szándékok. Természetesen addig a rendezőknek sok diplomáciai munkát kell elvégezniük. Mi eddig több mint 90 ország részére küldtük ki meghívó leveleinket, sok országban mi magunk, másutt az állami diplomácia vette fel az illetékesekkel a kapcsolatot.- Milyen hírei vannak a várható külföldi érdeklődésről?- Elsőként Ausztria jelentette részvételi szándékát. A Vatikán is jelezte, hogy önálló pavilonnal kíván résztvenni az EXPO 96-on. Ezen kívül valamennyi skandináv országban állami szervek foglalkoznak a részvétel szervezésével, illetve előkészítésével. Ugyanez a helyzet a nagy európai országokkal, de tudomásom szerint Kanadában, Japánban és az USA-ban is keresik a részvétel lehetőségeit.-Engedjen meg egy személyes kérdést. Hogyan érzi magát a programiroda vezetői székében?- Amikor süt a nap és olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik barátai a budapesti világkiállításnak - akkor jól érzem magam. (Koós) A kánikula nagy úr. A nyári a szabadságok miatt természetes módon két félévre vágja az esztendőt az önkormányzati testületek működésében is. Pécs Közgyűlése például jó másfél hónapos szünetet szabott magának, ami augusztus 20-a táján telik le. Ez a vakáció olyannyira hasonló ahhoz, amit a diákok élvezhetnek ilyenkor, hogy óhatatlanul a bizonyítványosztás képzetével társul. Mégis elnyomtuk magunkban a „pedagógiai hajlamot”, s ezzel a szituációban rejlő csábítást is elhárítottuk, hogy a bizonyítvány magyarázatára késztessük a testület tagjait. Valamiféle mérleget mégiscsak illő és érdemes felállítani, ezért arra kértük fel a közgyűlés hét, különböző pártállású képviselőjét, hogy a testület munkájáról maguk írják be az érdemjegyet a körkérdésünkre válaszolva: az elmúlt félévből mit emelnek ki leginkább pozitívumként, s ennek fonákjáról mit hibaként, hiányként?. Voltak, akik elfogadták az „egy fehér-egy fekete” szisztémát, s voltak, akik felrúgták a terjedelmi kényszer miatti játékszabályt. Heten hétféleképpen választották ki az általuk legfontosabbnak tartott momentumokat, az összkép azonban mindenképpen tanulságos. De Blasio Antonio (FIDESZ): Az első félév és az idei költségvetés nagy pozitívuma, hogy a városban még soha nem állt rendelkezésre annyi pénz a tervezéshez, mint idén. Márpedig a tervezés a jövő alapköve. Úgy gondolom, hogy az önkormányzat sokat tett - s tehet még - azért, hogy valóban lehetőséget biztosítson a befektetőknek, bárkinek, aki a városban fejleszteni akar. Hogy mi nem sikerült? Optimista alkat vagyok: csak a szépre emlékezem, arról szeretek beszélni. Ezért is mondom: amit elterveztünk, hogy meg kell tenni, azt sikerült is megtennünk. Galbáts András (FKgP): A legtöbb örömet az jelentette, hogy végleges formába került a lakásbérlők tulajdonossá válásának lehetősége. Pártfrakciónk mindvégig erőteljes küzdelmet folytatott azért, hogy a lehető legszélesebb körben lehessen kárpótlási jeggyel lakást vásárolni. Ez az önkormányzati rendeletbe nem egészen úgy került be, ahogy mi szerettük volna, de a közgyűlés liberális többségétől örömmel vettük, hogy a kárpótlási jegy lakásvásárlásra való felhasználására jogosult rokonok körét emberségből mégis tágabban határozták meg, mint amit a törvény kötelezően előír. Negatívumként egyértelműen a nem lakás céljára szolgáló ingatlanokkal kapcsolatos önkormányzati vagyonátmen- tést, illetve bérleti díjuk szabályozását jelölhetem meg. A kisgazdák meggyőződése szerint ez utóbbi téma többszöri tárgyalása során mindig csak rosz- szabbra módosult a határozat. Horváth Ferenc (KDNP): Pártunk és frakciónk az év elején azzal a reménnyel és várakozással tekintett erre az esztendőre, hogy ennek során az egyházi ingatlanokkal kapcsolatos események felgyorsulnak, a város és az egyház együttműködése kiteljesedik. Ez megtörtént. Nagy sikernek értékelem, hogy az egyházi ingatlanok visszaadásával kapcsolatosan a Püspöki Énekiskola és a volt szeminárium, illetve a gyárvárosi katonai kollégium és NagySándor-laktanya tekintetében megegyezés született, amit a közgyűlés egyhangúlag hagyott jóvá. Azért tartom ezt különösen fontosnak, mert mi mindig úgy érzetük: egy város életéhez szervesen hozzátartozik a megélt lelkiismereti szabadság, s ez abban is megnyilvánul, hogy nem hozzák hátrányos helyzetbe azokat a felekezeteket, illetve személyeket, akik megteszik hitvallásukat. A kialakult együttműködést biztató jelnek vesszük más ingatlanok visszaadásának, illetve működtetésének rendezéséhez. Nem kívánok kitérni egyes negatívumként értékelhető döntésekre: a közgyűlés testületi munkát végez, s mi ezen kereten belül elfogadjuk, sőt hangsúlyozzuk kisebbségi létünket. Ennek ellenére néhány kedvezőtlen jelenségre szeretnék rámutatni. Feltétlenül figyelmet érdemel, hogy a közelgő választások miatt ne csökkenjen a város vezetésének a színvonala. Sajnos a májusi, júniusi üléseken akadtak erre utaló jelek: az előteijesztések minősége enyhén szólva is kritikával illethető volt. Jó lenne, ha a várost irányító pártok ismét visszatérnének a szakszerű munkához. Nem kevésbé probléma, hogy a költségvetést szinte minden ülésen módosítani kellett. Ez egyenes következménye az 1,4 milliárd forintos költségvetési „maradványnak”, s a helyzetet nem menti a céltartalékokra való unos-untalan hivatkozás. Molnár Tamás (SZDSZ): Nehéz választani az első félév sok fontos döntése közül. Említhetném a közüzemi vállalatok átalakítását, s ehhez kapcsolódóan a PIK Vállalat felszámolását, ám ezek hatása később érződik majd. A Pécsi Tömegközlekedési Rt. megalapítása viszont legközvetlenebbül és hosszú távon is érinti Pécs lakosságát. Sok egyeztetéssel, sok jogi huzavonával járt, viszonylag korlátozottak voltak a pénzügyi lehetőségek is a többségi tulajdoni hányad megszerzéséhez, de ez mindenképpen szükséges volt ahhoz, hogy az önkormányzat biztosítsa befolyását a város busz- közlekedésének fejlesztésében. Ennek hatása már rövid távon is érződni fog. Ami legkevésbé sikeresen valósult meg - pedig ezt pártunk egyik fő célkitűzésének tartja - az a kultúra finanszírozásának területén a minőségi elv érvényesítése. Sajnos javarészt még mindig betokosodott báziselőirányzatok alapján juttatunk pénzt az intézményeinknek. Ezért úgy gondolom, hogy sok kis, nem rossz, de éppenséggel nem a legjobb döntés született a különböző kulturális és közművelődési intézmények támogatásának körében. Dr. Bödő László (MSZMP): Sikerült megőrizni a város működőképességét, s végül is ez nem kevés. Nagyon jelentős eredménynek tartom, hogy az első lakáshoz jutók kamatmentes kölcsönnel való támogatása idén sem maradt el. Bár ehhez a város az állami költségvetésből kapott keretet, de kötöttség nélkül, tehát más célra is fordíthatta volna. Az önkormányzat költségvetése tanúskodik róla, hogy igazán lehetett volna más cél is. Ha a negatívumok közül egyet kell kiemelni, akkor a Nevelők Háza elhelyezése körüli herce-hurcát emelem ki. Elkeserítő, amit ebben az ügyben a testület produkált. Dr. Mednyánszky Sándor (MDF): Feltétlenül pozitívum, hogy a testület, a frakciók és személyenként a képviselők is jó értelemben rutinosabbak lettek. Ez mindenekelőtt meglátszik az egyes tárgyalandó témák megközelítésében is. Korábban jóval nagyobb volt a hajlam a kérdések túlpolitizálására. Az utóbbi időben viszont - néhány kényesebb esettől eltekintve - a szakszerűség dominált. Sikernek könyvelhető el, hogy a kommunális szférában nem fordult elő kirívó hiányosság. Negatívumként említhető, hogy a város vezetése nem rendelkezik a felmerülő problémák megoldásához rendszerezett és határozottan előremutató elképzelésekkel. A testület 30-40 napirendi pontot tárgyal ülésein, s rendszerint nem tud velük megbirkózni, hiszen nem főhivatású képviselőkből áll. A különböző súlyú témák között feltétlenül meg kellene jelölni a prioritásokat. Különösen az ellenzéki képviselőknek zavaró, hogy túl sok az úgynevezett kiosztásos előterjesztés, vagyis az olyan ügyek száma, amelyekről csak az ülés kezdetén kapnak információt. Ezek gyakran súlyos, fontos témák, mint például legutóbb a vagyonkezelő kft. létrehozása. Nagy közös kudarcunknak értékelem, hogy a magasház helyzetének rendezésében nem született komoly elképzelés. Sajnálatos, hogy a munkahelyteremtő tőke Pécsre vonzásával való foglalkozás - az első két év ügybuzgalma után - az utóbbi időben háttérbe szorult. Hiányolom, hogy akárcsak korábban, a lakásépítés terén semmi sem történt. Dr. Toller László (MSZP): Frakciónk idén nemmel szavazott a város költségvetéséről, mert indokolatlannak tartottunk benne bizonyos tartalékokat és nem kielégítőnek az intézményekkel való foglalkozást. Hibának tartjuk továbbá, hogy túlságosan erős a költségvetési szemlélet és a város gazdálkodásának egészét csak ezen a szemüvegen át látja a közgyűlés. Gond az is, hogy a vagyongazdálkodás körében nem rendszeres, nem alapos a döntések előkészítése és a testület túl sokszor lát el operatív feladatot. Mindezeken túl frakciónk továbbra is úgy látja, hogy nem koncepcionális a város vezetése, két és fél éves működés után ilyennek még a nyomát is nehéz felfedezni. Jónak tartjuk, hogy az önkormányzati intézmények működőképességét sikerült fenntartani, noha a kormányzat nem kellő mértékben növelje a normatív támogatásokat. Álláspontunk szerint azonban ez a siker elsősorban az intézmények erőfeszítéseinek köszönhető, mintsem a közgyűlés munkájának, amelyet egyébként örvendetesen rendszeresnek értékelünk. Sőt azt tapasztaljuk: a testületi munkában egyre több olyan szándék fedezhető fel, hogy fejlesztési igényeket valósítsunk meg, az előterjesztők mindinkább figyelemmel vannak a lakossági igényekre. Dunai Imre A Városháza dísztermében ülésezik Pécs város közgyűlése Parazita En-világ Én, engem, nekem, tőlem. Az enyém, miattam, értem ... Ez a létező világ - s kívüle semmi. Bár annyira mégis, amennyire hasznát vehetem, kiás fölhasználhatom. Az enyém a víz, a levegő, az erdő. És enyém a ház, az utca, a boltok, a hivatal, az orvos és a kórház; a sarki rendőr és az adóhatóság... A feleség és a barátnő, a férj, a barát. S barátok amúgy, amíg tehetnek értem valamit. Az én kocsimnak építették az utakat, számomra tenyésztették ki a kutyámat ... S enyém a törvény, amíg engem véd. És a jog, amelyben minden kiskapu érdekeim szolgálja... Ha találkozol vele megkérdi: hogy vagy? S látszik nem vár választ. Szórakozottan bólint. „Igen, infarktusod volt? Kiraboltak, leégett a házad? Milyen kellemetlen... De ezt hallgasd meg! Csináltattam egy cipőt. Az ország legjobb mesterénél. És mennyiért? El sem hiszed. De feltörte a lábam! Hát így bízzon meg az ember valakiben! Micsoda egy világ! S milyen emberek?” S a világ, már csak ilyen: siet igazolni ezt az öncélú igyekezetét, elrugaszkodott énközpontúságot. Újság, rádió nincs e hírek nélkül: csalt, lopott, sikkasztott, rabolt, kifosztott, leütött, meggyilkolt. S mi mögötte van: kapzsi haszonvágy. Vagy: szelídített, társadalmasított formájában nem is titkolt haszonelvűség. Durvább megközelítésben: aki búja, marja elv érvényesülése. Nem lehet eltúlozni, mi önmagát múlja fölül, s alkalmasint kíméletlen birtoklási vágyat takar. Pontosabban: annyira és oly mértékben válik öncélúvá belső szabályozása, amely egy szűk réteg érdekeinek kiemelésével ön- és közveszélyessé válik. „Valóban, nem egyszer nevettem azokon a pipogyákon, akik jónak hitték magukat, amiért béna volt a mancsuk.” Minthogy e tanítás Nietzsche tömörítésében már Platónnál föllelhető, okkal vélhető, nem csak egy jelenkori magatartás jegyei ismerhetők fel benne. Miként a pártállam legfőbb támaszát jelentő, és napjainkra újjáéledt szakszervezet egyes tagjainak is. Föltámadásukhoz elegendő szavazatot csalogattak magukhoz az értékálló nyugdíjak kiharcolásával kecsegtetve. No, mindehhez szükségeltetik ugye egy tucatnál is több autó, úgy harminc millióért, és az elnökségi tagok kellő tiszteletdíjazása. Kemény munkájukat, amely nem terjed túl a javaslattételen, másodállásban végzik. Fejenként és havonként úgy tíz átlagos nyugdíj értékének megfelelő összegben. Szerényen „csak” ennyit szavaztak meg maguknak. Á döntés jogilag nem támadható és az is olcsó fogás lenne most azt mondani, hogy ezt a pénzt értelmesebb lett volna a nyugdíjak emelésére fordítani. Néhány számtani alapművelet ugyanis bizonyítaná, hogy ez bizony csak filléreket jelentene egy-egy nyugdíjnál. Ä döntés erkölcsi oldala mégis fölöttébb bántó. A javaslatokat egyébként, amelyek korántsem olyan ígéretesek, mint voltak a választások előtt, a parlamentnek kell majd jóváhagynia. A szavazás kimenetele pedig, mint azt egy reggeli rádióbeszélgetés során a bizottság elnökhelyettese elmondta: yper pillanat” még bizonytalan, így e nyilatkozatból csak annyi vált világossá, hogy a nyilatkozó sok mindent tudhat, de a feltett kérdésre adandó válasz és az anyanyelve nem tartozik ezek közé. Mindazonáltal e jelentéktelen érdekközösségi haszon eltörpül a .jogtalan haszonszerzés” milliárdjai mellett. Érdemes tehát tudni, az ösz- szehasonlíthatóság érdekében, hogy az állami bevételek ösz- szege az elmúlt évben kereken 650 milliárd forint volt, elsősorban a különböző adókból származóan. Ez a bevétel számottevően nagyobb lehetne, ami nemcsak az ország pénzügyi helyzetét könnyítené meg, hanem polgáraiét is ... A veszteségoldal azonban elég jelentős, ami közvetve és közvetlenül is igen kedvezőtlenül befolyásolja gazdasági életünket... Mostanában vált részleteiben is ismertté a gázolajjal történő manipuláció, ahol az „ügyeskedők” mintegy 30-35 milliárd forint haszonra tettek szert - az eddigi ismeretek szerint. Az államkassza valós vesztesége könnyen elérheti ennek az összegnek a kétszeresét is. Más, eddig földerített csalások, sikkasztások ösz- szege évi 50-60 - vagy 100 ? - milliárdra rúghat. A közönséges adócsalók beérik az évi 300-500 milliárdos jövedelmük eltitkolásával, amelyek végül is a nyomon követhető jövedelmek adóterheit növelik meg. És ekkor még szó sem esett azokról, akik a privatizáció zavaros vizeiből halásszák ki az amerikai luxuséletet is felülmúló tobzódáshoz valójukat, sem a bűncselekményekkel szerzett milliárdokról... És mindezt már csak szerényen tetézi az az úgy napi 100 millióra becsülhető összeg, amellyel vásárlásaink, elromlott eszközeink javítása során becsapnak minket... Én, nekem, az enyém. Egy parazita Én-világ, kőkorszald erkölcsökkel. Ez a szemlélet hamis és elfogadhatatlan. A társadalomnak rá kell ébrednie, hogy e „ragadozók” létében veszélyeztetik. Kiközösítésük jogos önvédelem. Az államtól pedig joggal elvárható, hogy a törvény minden erejével és szigorával lépjen fel e zsiványszellem ellen, tekintet nélkül politikai, gazdasági megfontolásokra. Miként elvárható az is, hogy végre megszűnjön az az álszent okoskodás, amely elkülöníti a jogot és az erkölcsöt. Mert, ha valamire azt mondjuk, hogy erkölcstelen ugyan, de nem jogtalan, tovább engedjük garázdálkodni azt a kórt, amely az elmúlt évtizedek alatt fertőzte az emberek lelki- és gondolatvilágát. Búsbarna László
