Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-14 / 221. szám

1993. augusztus 14., szombat aj Dunántúli napló 3 Esély a piacra jutáshoz Interjú az NGKM főosztályvezetőjével Miközben a mezőgazdasági termelés hanyatlott, az export rekordokat döntött. Tavaly még 2,67 milliárd dollár értékű volt az agrárkivitel. Mindez a múlté. A legfrissebb adatok szerint az első negyedévben 44 százalék­kal csökkent az élelmiszer-gaz­dasági kivitel. A második ne­gyedévben valamelyest mérsék­lődött a lemaradás, de a féléves teljesítmény így is 39 százalék­kal marad alatta a tavalyinak. Az export fokozásának egy le­hetséges módszeréről Tóthnédr. Pásztor Zsuzsát, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisz­tériumának (NGKM) főosz­tályvezetőjét kérdeztük.- A szakértők is vitatkoznak a követendő agrárpolitikáról. Egy csoportjuk azt állítja, hogy csökkenhet a mezőgazdasági termelés, mert nincs szükség az elmúlt évekéhez hasonló nagyságú exportra. Mások ez­zel ellentétesen érvelnek, és az export növelését sürgetik.- Mi az NGKM álláspontja e vitában?-A minisztérium nem csu­pán helyesli, hanem segíti is az agrárexport bővítését. Ennek egyik módszere a marketing munka támogatása. Számos új vállalkozás indul, új és jó minő­ségű termékeket fejlesztenek ki, de piaci bevezetésükre már nincs elég pénz. Az NGKM az úgynevezett kollektív élelmi- szermarketing program révén segíti a piacrajutást, esélyt ad a termelőknek az induláshoz.-A munkát is közvetlenül Önök végzik?- Pályázatot hirdettünk a kol­lektív élelmiszermarketing koncepció kidolgozására, ame­lyet az Agromarketing és a Kopconsult kft-k nyert el. A két cég irányításával célzott, szak­értelemmel végzett munka fo­lyik a piacok felkutatásában, va­lamint az értékesítés-ösztön­zésben. A magyar élelmiszer­nek voltak hagyományos, jól bevezetett piacai. Ilyen egész Kelet-Európa, amelyet jórészt elveszítettünk. Sokak szerint ez okozta a mezőgazdaság válsá­gát. Ez hamis érvelés, hiszen a keleti piacok helyett nyugaton találtak vevőket, a válság mégis maradt.-Szükség van egyáltalán a keleti kapcsolatok megőrzé­sére?- Kelet-Európa sokáig a nagy élelmiszervásárló térségek közé tartozik. Az igaz, hogy napja­inkban gyorsan változnak ott a viszonyok, ezért nehéz a keres­kedés. Termékeinket viszont ismerik, a személyi kapcsola­toknak is hagyománya van, te­hát az átmenetet kell átvészelni. Ezt csak folyamatos piaci jelen­léttel érhetjük el .Az új piacok feltárása keleten és nyugaton egyaránt létszükséglet. Ez azonban nem csupán vevőkere­sést jelent, új termékeket kell kifejleszteni, ízléses csomago­lásban kínálni azokat, valamint a természetesen kiváló minősé­get is produkálni kell. Mind­ezek termelői feladatok, semmi­lyen program nem tudja átvál­lalni tőlük. Mi abban segíthe­tünk, hogy a már kész, eladható terméknek megfelelő ismertsé­get szerzünk például a marke­ting programmal.- Mennyi pénz van a kollektív élelmiszermarketing program finanszírozására, és milyen in­formációkhoz juthatnak a ter­melők és a kereskedők?- A minisztérium kereskede­lemfejlesztési alapjának 2,9 milliárd forintja van az idén, és ebből 95 millió forint jut az ag­rármarketing programra.Speciá- lis információkat hordozó kiad­ványok jelennek meg rendsze­resen, amelyek például bemu­tatják az értékesítési szempont­ból célországnak számító pia­cokat.- A szakmai kiállításokon úgynevezett export promotion centert működtet az Agromar- keting Kft., amely információ­kat ad a magyar kiállítókról, partnereket közvetít. Farkas József 243 tisztjelölt tesz esküt augusztus 20-án (Folytatás az 1. oldalról) várhatóan - már a polgári élet által is elismerten - teljes értékű katonai és polgári képesítést kapnak, könnyebben illeszked­nek be a csapatéletbe és a pol­gári környezetbe. A lemorzso­lódási, kiáramlási arány mögött legfőbb okként az egzisztenciá­lis alulértékeltség húzódik meg, kedvező irányú változás csak a jelenlegi helyzet javulásával és ennek eredményeként a katonai pálya vonzóbbá válásával vár­ható. A közhiedelemmel ellentét­ben tiszti létszámhiánnyal küzd a honvédség - főként az alegy­ségparancsnoki beosztásokban - így minden végzősnek biztosí­tott a munkahelye. A pálya­kezdő tisztek fizetése átlagban nettó 14-15 ezre forint, a napi munkában töltött idő 9,5 óra, a családtól évente 25-30 napot vannak távol, havonta 3 alka­lommal adnak 24 órás szolgála­tot. A fiatal tisztek több mint 10 százaléka a létminimum alatt él. Nem megnyugtató és főként nincs arányban a magyar tisztek presztízse az általuk végzett ál­dozatos munkával. A KSH 1988. évi adatai szerint a hiva­tásos katonai szolgálat - a köz­vélemény értékelése szerint - a 30. helyen szerepelt a foglalko­zások rangsorában. A nyugat európai országokban a katona­tiszt sokkal előkelőbb helyen Ütegparancsnokokból is hiány van a honvédségnél van a foglalkozások rangsorá­ban mint nálunk, általában az első 10 között.-A presztízs javítása nem lehet pusztán óhaj, hanem szí­vós munkával, gyakorlati bizo­nyítással kell megküzdenünk a közvélemény elismeréséért. Ebben nagy szerep hárul a ko­rábbiaknál műveltebb, szakmá­jukhoz jól értő, viselkedésükkel és munkájukkal elismerést szerző fiatal tisztekre. A magyar tisztképzésnek nincs szégyenkezni valója az európaihoz viszonyítva. Az alapvető feltételek biztosítottak a képzéshez, az iskolák megfe­lelően felszereltek, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem lenne fejlesztésre váró feladat. Gyak­ran megfordultak a főiskolákon külföldi katonai delegációk, el­ismerően nyilatkoztak a polgári szakirányú képzésről és a szakmai oktatás gyakorlatiassá­gáról. A katonai felsőoktatás fej­lesztésének irányával kapcso­latban elhangzott: ezt a képzést a magyar felsőoktatás integráns részeként célszerű felfogni, megfelelve az értelmiség felké­szítésével szemben támasztott általános elvárásoknak. A had­tudományoknak, mint oktatási és kutatási területnek az intéz­ményrendszere feltétlenül fej­lesztendő, és indokolt egy nyi­tott katonai egyetem létreho­zása, az igényeknek megfelelő hallgatói létszámmal. H. Zs. Halak és halálmadarak Futnak a képek A régi görög bölcsességet, miszerint létezni annyi, mint tenni, korunk gondolkodói gyakran megfordítják, mond­ván, tenni nem más, mint lé­tezni. A posztmodernnek neve­zett film hősei számára sokszor valóban az a legfontosabb, ha nem egyetlen cselekvés, hogy léteznek. Többnyire egy külö­nös álomvilágban, ahol, hason­lóan Dsuang Dszihez Szabó Lő­rinc versében, nem tudják, hogy ők álmodják-e a lepkét, vagy a lepke őket. Luc Besson filmjeiben nem pillangók szerepelnek, hanem halak. A nagy kékség-ben pél­dául, ahol egy kisfiú elkíséri ap­ját búvárútjára, s tanúja lesz ha­lálának. Meglehetősen nehéz lenne talányos mozgókép-ára­datok cselekményét felidézni. Az ironikus-játékos meseszövés megannyi fogása már eleve megakadályozza, hogy a néző valószerű eseménysorként könyvelje el a látottakat. A tör­ténetmondás furcsa bukfencei és bakugrásai, a cselekményszá­lak különös bújócskája, no meg az elvesztett szereplők és az önállósulni látszó epizódok nem egyszer valósággal zavarba hoznak bennünket. Mint a Ni­kita, ahol egy vérfürdőbe tor­kolló betörés képsora után egy sérült személyiségű lány már-már képtelennek tűnő át­formálásának leszünk tanúi. Va­lahogy mégis megfogja az em­bert Besson filmjeinek látvá­nya, s egy ponton túl már nem is annyira az elénk tálalt mese a gyanús, hanem inkább a világ válik azzá számunkra, amely­nek előítéleteivel beültünk a moziba. Most látható Atlantisz című filmjének nincs is története. Mintha önállósodott volna benne A nagy kékség titokzatos mélytengeri világa. Besson itt végre kötetlenül hódolhat a gazdagon szemébe tűnő részle­teknek. Azt mondják, térmé- szetfilm, ám én kétlem, hogy csak az lenne. Christian Petron különleges képei ugyanis sut­tognak valamiről. A korallró- zsák, a sejtelmes áramlások, s főként a már említett halak tánca Eric Serra zenéjére, a szemünkbe tóduló lét pazarló látványa, azt hiszem, egy ősi mítoszról regél. Atlantiszról? Vagy egy még régibb titokról? Ki tudja? Egyszóval szép film. Kamondi Zoltán Halálutak és angyalok című filmjében halak helyett baljós kinézetű, komor madarakat láthatunk, akiknek feltehetően az a feladatuk, hogy a halál üzenetét hozzák a szerep­lőknek. Ezek a hősök egy nyo­masztó labirintust idéző világban élnek, betonépítmények hideg árnyékában, elhagyott erőmű­vekben, bunkerekben, pincék­ben. Akár a kárhozottak a pokol­ban, amelynek ürege a lélek mé­lyén tátong. De az is lehet, valaki álmodja az egészet. Talán Ka­mondi, vagy Petri György, aki, csendesen szemlélődve, vagy inkább tűnődve, időnként fel-felbukkan a képeken. Tehetséges fdm, saját világa van, bár helyenként túlzottan esztétizál, iróniája viszont nem elég erőteljes. Az érzelmes tör­ténet pedig a lineáris logika széttörése dacára is gyenge fun­damentumnak bizonyul, nehe­zen bírja a mitikus építmény terhét. A meg-megroskadó konstrukció főmotívumai azon­ban így is belénk vésődnek: a lánc, a varázsékszer, a megtisz­tulás vize s főként a vak kisfiú, aki mintha értené az angyalok beszédét. Mindkét film 1991-ben ké­szült. A moziműsor szerencsés véletlene hozta össze őket. Bes­son kétségkívül többet tud, s merészebben játszik. De Ka­mondi Zoltán még csak harmincéves, s ez az első já­tékfilmje. Ezért egy kínálkozó közhely helyett, hogy filmjei hibái ellenére, sőt azokkal együtt is értékes alkotás, inkább kíváncsian megkérdem: Vajon mikor láthatjuk a következő művét? Nagy Imre A pécsváradi szövetkezet stabil maradt a karcsúsítás után Bérleti szerződéseket kötnek az új tulajdonosokkal A pécsváradi Zengőalja Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezet tavaly elsőként alakult át a megyében. Walter Tivadartól, a szövetkezet el­nökétől arról érdeklődtünk, mire jutott a már átalakult tsz. az elmúlt egy év során.- A mezőgazdaságban a helyzet bizonyos szempontból semmit sem változott. Sajnos szektortól függetlenül elmond­ható, hogy nem lehet jövedel­mezően termelni. A szövetke­zeti és a magángazdaságok sem bírják el a munkabérek járulé­kait, valamint a bejövő árak, például a gázolaj, az energia, a műtrágya árának emelkedését úgy, hogy közben a mezőgaz­dasági termékek eladási ára csak csekély mértékben emel­kedik.-Hogy a gazdaságunk élet­ben maradhasson, a költségek radikális csökkentését kellett megoldanunk. Ezért sajnos, több olyan dolgozónknak is fel kellett mondanunk, akik jól vé­gezték munkájukat. A munkavi­szonyban maradók, vagyis a többség érdekében sajnos meg kellett oldani ezeket a népszerűt­len feladatokat. Több költség- megtakarító intézkedést hoztunk, így végül is sikerült a termelőszö­vetkezetünk likviditását a mai na­pig megőrizni.- Miként értékeli a kormány és az agrárérdekképviseletek tárgya­lásait?- Úgy látom, hogy egyre töb­ben rájönnek a kormány részéről, hogy az ország nehéz helyzetére való tekintettel a mezőgazdaság támogatás nélkül nem működhet. Természetesen egyaránt gondo­lok a magántermelőkre és a szö­vetkezetekre is, hiszen az érdekek szektortól, üzemmérettől függet­lenül azonosak.-Szokatlanul sok föld ma­radt parlagon az idén, és hal­lani, hogy a pénzhiány miatt ősszel is több helyen elmarad a vetés. A pécsváradi szövetke­zetben is előállhat ilyen hely­zet?-A magyar agrárszakembe­rek, a parasztság vérében vala­hogy benne van, hogy ha eljött az idő, szántani, vetni és aratni kell. Ezt tesszük mi is. Igaz, a kényszerű karcsúsítás után már jóval kisebb létszámmal végez­zük a munkákat. Az aktív dol­gozói létszám nem éri el a ki­lencvenet, ám lényegében az idén is sikerült eddig minden munkát időben befejeznünk. Szarvasmarha-telepünk szá­mára is elkészítettük már a téli tömegtakarmány jó részét. A kedvezőtlen időjárás ellenére eddig a terméseredményeink is elfogadhatóak voltak.- Miként alakulnak a kárpót­lási földárverések, és rész­aránytulajdonok kimérésével kapcsolatos teendők a térség­ben?- Úgy gondolom, hogy meg­felelő az ütem. A földkiadó bi­zottság a szövetkezetünk terüle­tén 17 fővel, az előzetes elkép­zeléseknek megfelelő tempóban dolgozik. A kárpótlási földár­verések a területünkön 70 szá­zalékban már megtörténtek, szeptemberben információim szerint az utolsó árverésen is túl leszünk. Utána minden tMr lajdonossal bérleti szerződést kívánunk kötni földjeik hasz­nosítására. Remélhetőleg a te­endőkhöz mindinkább mező­gazdaságbarát politika társul, hiszen be kell látni, hogy az agrárágazat megfelelő műkö­dése, fejlődése valamennyiünk érdeke. Sántha László Jegyese elől Dunántúli napló az alábbi helyeken kapható: Mohácsi körzet: Bóly: Autós bisztró, Széchenyi u. 1. Töttös: Vendéglő, Jókai M.u. 13. Lippó: Pipacs vendéglő Majs: 212. sz. Italbolt, Kossuth L. u. 204. Bár: 230. sz. Söröző, Szabadság u. 70. Dunaszekcső: Luggió vendéglő 226. sz. Presszó, Május 1. tér 2. Aréna Camping Restaurant Somberek: 235. sz. Italbolt, Kossuth L. u. 110. Palotabozsok: 239. sz. Presszó Büfé, Kossuth L.u. Véménd: Italbolt, Kossuth L.u. 136. Presszó, Vörösmarty u. 11. Szebény: Italbolt Gerezsdlak: 28. sz. Italbolt, Hunyadi u. 20. Hímesháza: RittingerGyula, Kossuth L. u. 61. Székelyszabar: Italbolt Szajk: 109. sz. Autós vendéglő Belvárdgyula: Presszó Olasz: Kocsma Sátorhely: Italbolt Kölked: Italbolt Valamennyi nyitva tartó postai hírlapárus pavilonban. Következő számunkban folytatjuk! AS-M. Kiadó Kft Baranya Megyei Iroda Kollektív agrármarketing-program

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents