Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-13 / 220. szám
1993. augusztus 13., péntek uj Dunántúli napiö 11 K ónya Imre, az MDF egyik kulcsembere a minap „az elmúlt negyven évet”, valamint a sajtót nevezte meg, amikor arról kérdezték, mi okozta a kormány számára a legnagyobb nehézséget ebben a három évben. Őt és a többi panasztevőt egyetlen tény látszik igazolni: a sajtó munkatársait nem lehetett három év alatt leváltani vagy lecserélni, ahogyan azt meg lehetett tenni a kormányzati pozíciók betöltőivel. Ám ez a tény éppenséggel a rendszerváltozás következménye, annak elismerése, hogy a sajtó nem a politikai hatalom fóruma, mint azt a pártállami rendszerben hirdették. A politikai befolyás nem jelenthet aktív politizálást. Legalábbis ez a publikum ítélete. Egyetlen példa: a pártpolitikai megfontolásokból létrehozott heti sajtóorgánumok (Magyar Fórum, Kis Újság, Szabadság, Magyar Narancs) nem tudtak betömi a szélesebb sajtópiacra, azaz nem tudtak olyan közönséget szervezni maguk köré, mint a „fővonalbeli” politikai hetilapok, a HVG vagy a Reform. A sajtó-rendszerváltásnak két lehetséges útja volt: a törvényes, illetve a spontán átalakulás. A törvényes átalakulás (médiatörvény) elmaradt, illetve részlegesen a privatizálás által realizálódott. A spontán átalakulás egyik legfőbb feltétele viszont megteremtődik azáltal, hogy a közönség, mely az egypártrendszerben „eszi- nem eszi” alapon elviselte a sajtó „elkötelezettségét”, a pluralizmus körülményei között ugyanezt nem fogadja el. A magukat függetlennek nyilvánító sajtóorgánumok között is A publikum ítélete Sajtó a kampányban disztingvál, amikor politikai elfogultságot tapasztal. Erre a legjobb példa a magát egyébként „szocialistaként” definiáló, de szerkesztőinek szakmai felkészültsége folytán többnyire elfogulatlanul informáló Népszabadság túlélése az ország legnagyobb példány- számú számú napilapjaként. Áz ellenpélda: a magukat függetlennek deklaráló, de tartalmuk alapján kormánypártinak tekintett napilapok (Új Magyarorlyi lapvállalkozásokkal, illetve a Pesti Hírlap kormányzati támogatással létrehozott vidéki testvérlapjaival, s eközben kénytelen volt elsajátítani a pártsemlegesség szakmai gyakorlatát. A megyei lapok anyagi helyzete is előnyös. A vidéki nyomdák mérsékeltebb árfekvése, a korlátozottabb terjesztési terület, a kisebb teije- delem, az alacsonyabb munkatársi létszám lehetővé teszi a pénzügyi biztonság megőrzését Gazdag a választék a pavilonokban Fotó: Bolkovits szág, Pesti Hírlap) az előfizetők száma tekintetében sosem tudtak felzárkózni a „hagyományos” sajtóhoz. A most kezdődő választási kampányban nyilván szintén a közönség ítélete folytán a megyei sajtó indul az „elfogadás” legnagyobb esélyével. A megyei lapok többsége az utóbbi években versenyben volt a heakkor is, ha a hirdetési bevételek viszonylag alacsonyak. Annak, hogy a megyei napi sajtó megőrzi olvasóit, a központi napi sajtó fokozatosan elveszíti őket, technikai oka is van: a televízió, mint hírszolgáltató, nem versenyezhet a vidéki lapokkal, csak a központiakkal ... A külföldi szakértők által hozzávetőleg évi 8-10 milliárd forintra becsült hazai hirdetési piacnak a sajtóra jutó része - a hirdetési torta - az utóbbi években alig változott. Viszont a főműsoridőbeli televíziós hirdetések ára nemrégiben meghaladta az egymillió forintot percenként. Újabban tehát a nagyobb tőkeerejű cégeknek is viszonylag kevesebb pénze jut az írott sajtóban való reklámra. Részben ezzel, részben más szakmai és gazdasági okokkal magyarázható, hogy szinte az összes országos napilap ki- sebb-nagyobb anyagi nehézségekkel érkezett a választási kampány küszöbére. Ez nagy politikai kockázatot jelent. Ha egy lap puszta fennmaradásához időről időre tízmilliós injekciók szükségesek, nehéz elkerülni, hogy akkor is elfogadtassák az „apanázs”, ha az a kormány vagy valamely politikai párt, illetve tömegszervezet kasszájából érkezik. A z országos és a fővárosi sajtóban a hazain kívül a német (Népszabadság), a francia (Magyar Nemzet), az angol (Mai Nap) és a svájci (Magyar Hírlap) tőke szerzett ki- sebb-nagyobb részesedést az elmúlt három évben, míg a megyei napilapok jelentős része német, osztrák illetve francia tulajdonba került. Ilyen nagy „szórás” mellett a külföldi tőke jelenléte alig befolyásolta a magyar tömegtájékoztatást. Ami kifogásolható: a hazai magántőke viszonylag szerény jelenléte a tömegtájékoztatásban. Ez azonban egy másik szempontból fontos: egészséges sajtóhoz egészséges gazdaság is kell. Bokor Pál Újabb kamionszállító bárkával bővült a magyar járműpark. A Huncaro Lloyd Budapest angyalföldi kikötőjében az emeletes vízijárműre egyszerre 60 nyerges pótkocsi fér fel, s így elkerülhető az elviselhetetlen közúti forgalom, illetve a határokon lévő sorbanállás. McDonald’s kontra Burger King Hetek óta tombol az USA-ban a hamburgersek háborúja, amelyből- egyelőre legalábbis úgy látszik -a McDonald’s kerül ki győztesen. A világ 66 országában 13 000 éttermet működtető cég ezen a nyáron jól választott, mikor Steven Spielberg új filmjét, a Dinoszauruszok parkját támogatta. Az új film ugyanis abszolút kasszasiker: a bemutatót követő 17 nap alatt 171 millió dollárt hozott a konyhára és ezzel az esztendő filmslágerévé vált. Rosszabb helyzetben van a konkurencia, a Burger King, amely 48 országban 6 657 étteremben lakatja jól a betévedőket az amerikai civilizáció olyan vívmányaival, mint például a cheesburger. Burger Kingék ugyanis Arnold Schwarzenegger új filmjére, a „Last Action Hero”-ra tettek, ami egyre inkább csúfos bukással fenyeget. Ezen még az sem segít, hogy Kingék a „Hero” jeleneteivel díszített műanyag poharakban kínálják a colát. ATTILA I A HUNOK CSILLAGA. | RAJZOLTA: [I TA7£KAÍATTtL-A^\ JÖRJM,A TÁLTOS TERVRE EREÓZ- KEDlKlZ>UDA ELŐTT ÉS... Bujm a kezet nyújtja testvére-
