Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-12 / 219. szám

1993. augusztus 12., csütörtök aj Dunántúli napiö 7 Nincs adósságuk, van forgótőkéjük, megkezdték a fejlesztést Széttépték láncaikat a siklósiak Augusztus 15-én, vasárnap: Székelytalálkozó Somberekén Amikor utoljára jártam ná­luk, még a Budapesti Lánc- és Kovácsoltáru Ipari Szövetkezet V. számú telepe volt a siklósi láncgyár. Egy éve már Siklósi Lánc és Kereskedelmi K/r-ként tevé­kenykednek. Most annyi a megrendelésük, hogy kénytelenek átállni a há­rom műszakos termelésre, emi­att nemrég újabb hat dolgozót vettek fel. Alapanyagellátásuk végre biztonságos, anyagi hely­zetük stabil. A nyereséget elvették tőlük Több mint egy éve még a végleges leállás réme fenye­gette őket. Baranovszky Ottó és Kálovics Gábor, a Siklósi Lánc és Ke­reskedelmi Kft. ügyvezetői szí­vesebben beszélnek a múlt he­lyett a jelenről és a biztosnak tűnő jövőről. Pedig ha ők és a többiek nem fognak össze, ki tudja, nem múltidőben le- hetne-e már csak szólni a siklósi láncgyártásról? Az utóbbi néhány év nem akármilyen volt. Kiszolgáltatot­tak voltak, jogos sérelmeik ha­raggá változtak. Minden bi­zonytalanná vált. Még az üzem léte is. Miért? Csak néhány példa: az 1978-ban létesített üzem 1983-ban kapott egy láncfűző gépet, azon kívül semmit nem fejlesztettek náluk, a nyereséget rendre elvették tőlük. Egyre több központi dolgozót kellett eltartaniuk, azok még sem tud­ták biztosítani, hogy folyamato­san termelhessenek. 1988/89-ben egyre többször ál­lították le a siklósi termelést alapanyag vagy megrendelés hiányára hivatkozva. Az „anya­cég” hatmillióért épített új iro­daházat, miközben a műhelyek be áztak.- Ez volt számunkra a kegye­lemdöfés. Úgy éreztük, ebből elég volt! Az 1989. szeptembe­rében bejelentett kiválási szán­dékunkat elvetették, de utána még gyakrabban kellett leáll- nunk, aztán ha kaptunk anyagot, megrendelést éjt nappá téve dolgozhattunk, jöttek a tömeges felmondások, fenyegetőzések. Két éve alapítottunk egy kft-t, amit a központunk figyelembe se vett - emlékezik Bara­novszky Ottó, az üzem akkori vezetője, a kft. termelésért fe lelős ügyvezetője. Az új szövetkezeti törvény el­tépte végre láncaikat. Kiválhat­tak. De a vagyonmegosztásban csak tavaly márciusban jutottak dűlőre. Az üzemet 17 millió forintra értékelték, amiből vagyonne­vesítéssel mintegy 9 milliós ér­téket kaptak ingyenes szövet­kezeti üzletrész címén a tagok. A hiányzó nyolcmilliót kész­pénzben kellett előteremte­niük. Nyolcmilliót, de honnan? Hónapok teltek el, mire meg­oldást találtak. Három, taggá váló befektető nyolcmilliójával a kft. kifizethette tartozását. Kálovics Gábor két társa ne­vében is fogalmaz:- Felmértük a lehetőségeket aztán úgy döntöttünk, hogy nem pusztán csak befektetők le­szünk, hanem eleve a munká­ban is részt veszünk. Újra gon­doltunk mindent az üzemiekkel, hogyan miként lehet gyökere­sen megváltoztatni a helyzetet. Tavaly augusztus elején az új felállásban már közösen kezd­tünk harminchétén. Most negy­vennyolcán vagyunk. Komplett gyártósor Mi változott az utóbbi egy évben? Nincs adósságuk, tartozásuk, de van két és félmilliós forgótő­kéjük. A korábbi, mennyiség­ben, minőségben és határidőben teljesen kiszámíthatatlan hazai gyártó helyett a megbízható szlovák partner olcsóbb, jobb minőségű alapanyagával dol­goznak, most két hónapra ele­gendő alapanyaguk van. A két­milliós késztermék kinnlevősé­gük ára folyamatosan érkezik az egész országban megtalálható kereskedelmi partnereiktől. A legfontosabb kérdés az volt: létükért, továbblépésükért, termelési és piaci biztonságu­kért fejlesszenek, vagy hatal­mas béremeléseket hajtsanak végre? Ez utóbbi a dolgozók körében kétségtelenül a népsze­rűbb, de a cégre nézve öngyil­kos lépés lett volna. A bérek egy év alatt azért így is.vagy 30%-kal növekedtek, de még mindig nem tudnak annyit adni, amennyit szeretnének. Áraikat tavaly emelték 10 %-kaI. Úgy döntöttek: fejlesztenek. Hárommilliót kaptak munka­helyteremtő beruházásra (24 munkanélkülit vettek fel), ezt még megtoldották 4,5 milliós banki kölcsönnel elkezdték a fejlesztéseket. Vettek két német hegesztő automatát, teherautót, targoncát, a tmk műhelyt min­den nélkülözhetetlen géppel, berendezéssel és szerszámmal felszerelték, beállítottak számí­tógépet főkönyvi programmal, korszerűsítették irodatechnikai hátterüket, alapanyag- és kész­áru raktárt alakítottak ki.-Az utóbbi másfél évtized alatt nem éltünk meg ekkora fej­lesztéseket - mondja Becze László termelésirányító. Ezek a beruházások eléggé igénybe vették a kft. anyagi ere­jét. Újabb komplett gyártósor megvételéről tárgyalnak a né­met partnerükkel. Ha megkötik az üzletet, akár a német piacon is megjelenhetnek termékeik­kel. A három befektető nem csak anyagi mentőövet dobott a cég­nek. A kft. már sínen van. A zajos üzemcsarnokban óvatosan kerülgetem a gépeket, vastag dróttekercseket és a lán­cokkal, lánctartozékokkal teli konténereket. Kíváncsi vagyok, a dolgozók hogyan élik meg a változást, a munkahelyi bizton­ságot. Kapitány Ferencné kézi he­gesztő, aki most tanulja a he­gesztő automata kezelését: „A háromműszakos termelésnél ezen fogok dolgozni. Ez sokkal termelékenyebb, mint a kézi hegesztés. Remélem, többet fo­gok majd keresni.” A 27 éves, három gyermekes Piros Csaba kőműves és kesz­tyűszabász, aki munkanélküli­ként került a céghez néhány napja, a hegesztő automata mellé: „A betanulás három hó­napjára 55 forintos órabért ka­pok, utána már a teljesítmény alapján fizetnek. Örülök, hogy van végre munkám.” A 18 éves Nacsa Gábor. „Idén végeztem géplakatosként. Néhány nap óta vagyok itt beta­nuló. Ez az első munkahelyem. Remélem beválok és én is bele­jövök.” A présgépnél a hegesztésen kívül minden munkafázisban egyaránt jártas Gyovai Lászlóné jelenleg pányvalánc karikákat sajtol: „Tizennegyedik éve dol­gozom itt. A zajt már megszok­tam, remélem a folyamatos munkával ezután már többet tu­dok keresni. A múlt hónapban 11 300 forintot vittem haza.” A két „új”, ám valójában már vagy húsz éves Wafios auto­mata hegesztőgépet dicséri a tíz éve itt dolgozó Kosa Lajos: „Ezek megbízhatóbbak és sok­kal szebb, jobb láncot csinálnak mint a régebbiek.” A húsz éves, három szakmá­val rendelkező Mozsonyi Lajos március óta dolgozik itt: „Előtte egy éven át csak alkalmi mun­kához jutottam hébe-hóba. A keresetem nem valami hű de sok, de a semminél ez is több. És van biztos munkahelyem.” Van munkánk! Csicsa László tmk-csoport- vezető (még 1979-ben került ide a Pécsi Fémipari Vállalattól) a csomózott láncfűző gépet ál­lítja át lágy huzalról félke­ményre.-Van munkánk elég az öreg gépparkkal. Ez a masina is megvan már ötven éves, de ki­bír még vagy húszat. Szeren­csére mindig van valakinek va­lami jó ötlete, hogyan lehetne a gyártási munkaműveletek szá­mát csökkenteni, hogy még termelékenyebb legyen a gyár­tás. Az újítások, módosítások végrehajtása is ránk, tmk-sokra vár.- A pénzzel elégedett ?-Persze, jobb lenne többet hazavinni, de most erre nem te­lik. Új a cég, megértem, hogy befektetni, fejleszteni kell a lé­tünkért, és ki kell várni, amíg már a borítékba is több jut. El­jön az az idő is. Murányi László Augusztus 15-én, vasárnap Somberekén tartják a bukovinai székelyek találkozóját. A rendezvény Nagyboldo­gasszony napján a hadikfalvi búcsú hagyományait eleveníti fel. 9 órakor körmenetben vonul­nak a székelyeklakta falvak képviselői a templomhoz, ahol 10 órakor Kerekes Szilveszter hadikfalvi születésű mohácsi plébános mutatja be a szentmi­A pápa csütörtökön érkezik Denverbe, de a városi hatósá­gok még nem tudják, miként he­lyezik el a várható tömegeket. Colorado állam fővárosának la­kossága alig félmillió, s félő, hogy ugyanannyi zarándok, tün­tető és kiváncsi amerikai sereg­ük össze a hét végén. II.János Pál tudatosan válasz­tott olyan vidéket, amely nem számít „nagyon katolikusnak” az Egyesült Államokban; szó­vivője szerint emellett azért lá­togat Denverbe, mert a pápa szereti a hegyeket, s egyik nap túrázni is akar a Sziklás hegy­ségben. A katolikus egyház feje har­madszor keresi fel Amerikát, de ez az első alkalom, hogy az ál­tala kezdeményezett katolikus ifjúsági napon vesz részt. Meg­figyelők mégis úgy vélik, hogy az újabb látogatás üzenete nem fog lényegesen eltérni a koráb­Lehet, hogy csak a véletlen hozta ennyire gyors egymás utánban az azonos jellegű ese­ményeket: az utóbbi napokban valóságos kém-dömping zúdúlt a nemzetközi hírpiacra. Dieter Hofmann Budapesten várja ügye kivizsgálását, azt, milyen szerepet is játszott az újabb fegyvercsempészési botrány­ban, kémkedett-e és kinek a ja­vára, kihez volt bejáratos és így tovább. Csehországban a Wal- lis-ügy kapcsán emlegetik ma­gasrangú politikusok nevét, némi homoszexuális kapcsola­tokkal megfűszerezve és pontos áradatokkal kiegészítve: ma mennyit kell fizetni egy külföldi érdekeltségnek, ha mondjuk bi­zalmas gazdasági informáci­ókra kíváncsi. A NATO-n pedig „végigsöpört a „Topáz” kód­nevű kém esete, akinek keletre irányuló kiszivárogtatásaira csak nemrégiben derült fény. Tényleg kém-dömpinggel ál­lunk szemben? Vagy csak arról van szó, hogy „rendszerválto­zás” történt a titkosszolgálatok sokáig viszonylag átlátható, a szuperhatalmak politikai logi­sét. Orgonái Kerekes Andrea ötödik osztályos tanuló. 11 óra­kor emlékfát avatnak. Beszédet mond Szőts Zoltán, a Völgységi Múzeum igazgatója. Délután 2 órakor 19 székely együttes lép fel a művelődési házban. Részvételét jelezte az Al-Duna vidékéről a Herte- lendyfalvi és a székelykevei, Erdélyből csernakereszturi együttes. Este bál lesz a Graná- riumban. biaktól: az Egyesült Államok ugyanis nem csak abból a szempontból egyedi hely, hogy a katolikusok kisebbségben vannak a vallási közösségek között, hanem azért is, mert a katolikus hívők és vezetőik elő­szeretettel térnek le a Rómában kijelölt utakról. 1987-ben II. János Pál bírálta az amerikai püspököket, mert önkényesen döntik el, mit fo­gadnak el az egyház tanításából; a liberális katolikusok most ha­sonló figyelmeztetésekre számí­tanak. Denverben a pápavárók élet­kora is tükrözi a liberális türel­metlenséget: az előzetes jelent­kezés alapján a 13-39 éves kor­osztály fogja meghatározni a rendezvények hangulatát. Ezért aztán nem kizárt, hogy II. János Pál diszkózenével is találkozik küszöbönálló amerikai látoga­tása idején. kája alá rendelt „piacán” is? Úgy tűnik, csakugyan több lett a zavaros ügy, a saját szakállára dolgozó „magánzó” e sajátos szférában, s nehezebben átlát­ható a szálak, érdekek szövevé­nye. Aki azt várja, hogy a hi­degháború befejezése után fegyverletétel következik be a titkosszolgálatok közt is, csa­latkozik. E kulisszák mögött zajló csata megmaradt, csak épp a szereplők változtak kissé. Már nemcsak a két nagy amerikai CIA és az immár orosz KGB van a szintéren, néhány közepes méretű szervezettel együtt, ha­nem helyettük - pontosabban mellettük - régi és új, kicsi és szétágazó, betiltott és frissen alakult konkurrensek kusza iszapbirkózását is láthatjuk. Kiknek dolgoznak és ho­gyan? A jelek szerint e téma­körben manapság is több a kér­dés, mint a válasz. S ez gyanít- hatólag így is marad: ahogyan az évezredek óta divat ebben - a híres másik mellett - ugyancsak ősi szakmában. Szegő Gábor Két hónapra elegendő tartalék alapanyaggal rendelkezik a gyár Harmadszor Amerikában Kém-dömping? Több a kérdés, mint a válasz Mit jelent a „vezetői kivásárlás”? 50 százalék + 1 szavazat elég a döntéshez Híd a Szuezi- csatorna fölött Készül a Szuezi-csatornát át­ívelő első híd terve: a hidat Iszmáilíja várostól délre építik majd fel, s várhatóan 1997-98- ban adják át - jelentette az ITAR-TASZSZ egyiptomi lap­forrásra hivatkozva. A Nílus völgyéből jelenleg két úton ér­hető el a Sínai-félsziget: az Iszmáilíja mellett lévő alagúton keresztül, illetve kompra szállva. Mindkét útvonal túlzsú­folt az egyre növekvő teherszál­lítás miatt, emiatt vált szüksé­gessé a híd felépítése. A munká­latokban Egyiptom mellett Ja­pán és a csatorna felügyelő szerve is részt vesz. A tervek szerint vasútvonal vezet majd a hídon keresztül, s olyan ma­gasra építik, hogy a legnagyobb teherszállító hajók is átférnek alatta. Az átalakult állami tulajdonú vállalatokat a privatizáció so­rán megvehetik külföldi tőké­sek, hazai befektetők, az MRP-szervezetekbe tömörült dolgozók, valamint maguk a vállalatok vezetői is. A vezetői kivásárlásnak ne­vezett eljárás azonban nem úgy történik, ahogy sokan gondol­ják, nevezetesen, hogy az igaz­gatók és helyettesei addigi ke­resetükből, felhalmozott tőké­jükből vásárolnák meg a cége­ket. A folyamat sokkal inkább a dolgozói tulajdonszerzéshez hasonlít (ezt nevezik MRP-nek), bár annál jóval ke­vesebb kedvezményt tartalmaz. A vezetői kivásárlás „módszer­tanáról” kérdeztük Komlós Já­nost, a Meritum Vagyonkezelő és Befektető Rt. vezérigazgató­ját.-Két megoldás létezik: az egyik szerint az igazgató és 4-5 felső vezető vásárolja meg a társaságot, a másik szerint - és ez a gyakoribb! - a középveze­tőkkel együtt égy 15-20 fős csoport szerzi meg a tulajdon­jogot. Természetesen, ilyenkor a csoporton belül újra kialakul egy szűk vezetői réteg, amely­nek tagjai a többiek segítségé­vel irányítják a céget.- Mekkora részesedést ér­demes szerezni ezekben a tár­saságokban?- Akkorát, amekkora a va­lódi irányítást lehetővé teszi. 25 százalék plusz 1 szavazat a vé­tójog gyakorlásához már elég. 50 százalék plusz 1 szavazattal döntési helyzetbe kerülnek a vezetők, 75 százalék plusz 1 szavazattal pedig abszolút tu­lajdonosi jogot szerez a cso­port. 50 százaléknál több rész­vény megszerzésére azonban nem érdemes törekedni, mert túl sok pénzt igényel! Mivel a vezetői csoport csupán az egyik résztulajdonosa a cégnek, a legcélszerűbb, ha „szövetsége­seket” keres más tulajdonosok között. A tapasztalatok szerint az MRP-szervezetek, vagyis maguk a dolgozók lehetnek a vezetők első számú partnerei. Ma már az ÁVÜ is támogatja azt a konstrukciót, amelyben a vezetők és az MRP-szervezetek közös konzorciumként lépnek fel egy-egy vállalat megvásár­lásakor! Az eddigi legnagyobb vezetői kivásárlásnál, a MAS- PED privatizálásakor is így tör­tént: a vezetők 30 százalékot, míg a dolgozók 51 százalékot szereztek meg. A másik közis­mert cég, az AMFORA eseté­ben 25:37 százalék volt a veze­tők és a dolgozók tulajdonlási aránya. A fennmaradó részek tulajdonosai általában az ön- kormányzatok, illetve az ÁVÜ.- Milyen anyagi feltételei vannak a vezetői kivásárlás­nak?- Valamennyi saját erő min­denképpen kell hozzá, de ezen felül felhasználható a kárpót­lási jegy, igénybe vehető Eg­zisztencia-hitel, privatizációs lízing, illetve részletfizetési kedvezmény. A saját erő mér­téke a hitelkonstrukciótól függ. E-hitelnél 5 millió forintos vá­sárlási árig 2 százalék, 5 millió felett 15 százalék készpénz szükséges. A vásárláskor azon­ban nem szabad igénybe venni a cég pénzét! Ez ugyanis hűtlen kezelésnek minősül a btk. sze­rint és büntetendő cselekmény. Mivel a hitelt a cég nyeresé­géből fizetik vissza a tulajdo­nosok, csak azokat a társaságo­kat érdemes megvásárolni, amelyek működése jövedel­mező és nem igényelnek na­gyobb fejlesztést. Ezek általá­ban a kis tőkeigényű kereske­delmi vállalatok, amelyekben az élőmunka az elsődleges.- Hány vezetői kivásárlásra volt példa eddig?- Mivel csupán az elmúlt há­romnegyed évben alakult ki a konstrukció feltételrendszere, csupán tizes nagyságrendben mérhető a privatizációnak ez a módja. Az elkövetkező évek­ben azonban várhatóan több száz vezető dönt úgy, hogy tu­lajdonjogot szerez saját vállala­tánál. Domi Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents