Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-02 / 209. szám
1993. augusztus 2., hétfő üj Dunántúli napló 5 Augusztus 1.: az anyatej világnapja „Gyermekünk megszületése életünk legnagyobb csodája, boldogsága. Szeretnénk, ha kiegyensúlyozottan és egészségesen fejlődne, szeretnénk megóvni őt minden veszélytől és betegségtől. A szoptatás az a csodaszer, mely minderre egyszerre képes” -olvasható az anyatej világnapja (augusztus 1.) alkalmából kiadott nyílt levélben, amelyet Pusztai Erzsébet, a Népjóléti Minisztérium államtitkára és Kecskeméti Edit, az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottságának igazgatója írt alá. A világnap alkalmából a fővárosban találkozókra került sor, ahol előadások hangzottak el a témáról. Cigaretta és szesz csak „pult alól” Lejárt az utcai árusokra vonatkozó türelmi idó' A tegnapi melegben is sokan keresték fel a pécsi havi vásárt. A kavargó, turistáktól is nyüzsgő forgatagban csak a szemfüles vevő vette észre, hol lehet cigarettát és alkoholt kapni. Szombattól ugyanis tilos az,, utcán a szesz és a cigaretta árusítása, mégis jelzésszerűen meg-megjelent az asztalokon egy-egy doboz cigaretta, és egy-egy üveg égetett szesz. A jövedéki törvény értelmében az engedéllyel árusító utcai kiskereskedőknek is be kell fejezniük a a szesz, a kávé és a dohány értékesítését. Kollégám a tegnapi vásárban tanúja volt egy jelenetnek, amikor a Piac és Vásár Igazgatóság egyik ellenőre a szeszesital elpakolására szólított fel egy árust. Amikor az egyik ellenőrt a jövedéki törvény betartásáról faggattam, úgy nyilatkozott, nem tapasztalt semmi rendellenességet, sőt még saját magának sem sikerült cigarettát vennie. A büfékocsikban nyíltan sorakoztak a szeszesitalokat tartalmazó üvegek, igaz, nem a legolcsóbbak. Az egyik büfékocsiban árusító hölgy érdeklődésemre egy kicsit bizonytalanul azt felelte: nem hiszi, hogy szólnak az árusításért, hiszen nem az utcán, hanem zárt helyen történik. Nem nézi jó szemmel az állam, hogy az illegálisan behozott kávé, szesz és dohányáru forgalmazásából származó haszon nem a kincstárat gazdagítja, hanem az árusok pénztárcáját. Igaz, sem a kávé, sem a szeszesitalok nem tartoznak az alapvető élelmiszerek közé, mégis sokaknak jött jól, hogy e termékeket a bolti árnál jóval olcsóbban vehették meg az utcán. Hogy mennyit fizetünk majd a tiszta- és az égetett szeszért, még nem ismert. Egy biztos, 250-300 forintért ezután már nem fognak egy liter konyakot kínálni. P. E. Elrakatták a cigarettákat és a konyakosüvegeket Fotó: Läufer A búcsú nélkülözhetetlen kelléke a mézeskalácsszív Fotó: Läufer László • • Önfeledt búcsú Nemeskén Több volt a vendég, mint a helybéli lakos A veterán autók és motorok szerelmese Szinte egyedülálló gyűjtemény a sásdi autószerelő' birtokában Parabola Régi idők kedves emléke a Parabola elnevezésű tévéműsor, amely hosszas hallgatás után szombat este, legalábbis címében újra jelentkezett a képernyőn. Az idősebbek még emlékezhetnek „Savanyú Jóskára”, azaz Varga Józsefre, aki a tőle megszokott fanyarsággal mondta el a legvadabb, vagyis az akkori műsorokhoz képest vadnak számító poénokat. Egyszerűen, rezzenéstelen arccal beszélt a meztelen vagy majd' meztelen lányokról is, akik olyan ritkák voltak annak idején a magyar tévé műsoraiban, mint egy, az állami pártpolitikát is bírálni merő műsor, azaz az egykori Parabola. Aztán jött Árkus József, a tőle megszokott kedves cinizmussal, és csinált egy európai színvonalú szatirikus összeállítást a Parabolából. Az azóta elhunyt remek humorista időszakában sem maradt ki az éppen esedékes kormány(ok) politikájának bírálata. Kellő alázattal találta meg azt a hangot kommentárjaiban, amit még véletlenül sem vártak, akik a hatalmon voltak, ugyanakkor, ők is tudták értékelni a szarkasztikus megfogalmazásokat, no, és a lányokat, akik télen sem vettek magukra túl sok ruhadarabot. És elérkeztünk ehhez a tegnapelőtti szeles szombat estéhez. Meztelen lányok voltak. Műsorvezető is volt, méghozzá maga a tiszthelyettesi szerepeket oly jól megformáló Usztics Mátyás személyében. Felelős szerkesztő is van, méghozzá maga Chrudinák Alajos. Van, ki e nevet nem ismeri? Sajnálatos módon poén volt kevés. Ez a kevés poén pedig egyértelműen a jelenlegi ellenzéki politikusok bárgyú lejáratására törekedett. Lásd például: egyiküket lassított felvételekkel részegnek beállítani, másikukat azért kiviccezni, mert egy harmadikkal tárgyal és hogyan. Azon kell eltűnődnünk, létezhet-e egyáltalán kormány- párti humor, és, ha netán mégis, milyen célzattal?! Bozsik Nehéz pontos választ kapni, hogy mennyi Nemeske lakossága: százhúsz, százharminc, százötven? A megkérdezettek véleménye ebben megoszlik, de abban egyhangú, hogy több a vendég a családoknál, mint az „őslakos”, abban is, hogy ekkora búcsú még nem volt Nemeskén, ebben a Görösgallal határos kis református faluban. A kocsma mellett tegnap felállított sátrakban és alkalmai standokon - vagy tízet számoltam össze - és a szigetvári mézeska- lácsosnál minden megvehető, ami nélkül nem búcsú a búcsú. A céllövöldést ki ne hagyjam! Mesélik, hogy a kőkeresztet a falu elejére állíttató katolikus Sasvári-családnak köszönhető az Anna nap utáni vasárnapi búcsú, mely a reformátusoknak is ugyanazt jelenti. Jönnek közeli és távoli településekről a meghívott rokonok, barátok, ismerősök. „Ma már nem divat hívatlanul beállítani, nehogy zavarba hozzák a háziakat. Ez alól a szigorú íratlan szabály alól talán csak a fiatalok kivételek. Mert a vendéglátóknak idő kell a dínomdánom előteremtésére” - sorolja Csirke István. Délelőtt ugyan a szomszédos Kistamási focicsapata 2:1 arányban legyőzte a helybélieket, de ez mit sem von le a búcsú-napi felszabadult jókedvből, egész napos vígalomból, melyet este a hagyományos, kivilágos kivirradtig tartó bál zár. Tóth Péter, az öt falut összefogó körjegyzőség gépkocsivezetője és mindenese alig tudja lebeszélni 6 éves Péter fiát, hogy ne akarjon ismét céllövöl- dézni, örüljön a már megnyert és megvett transzformernek, matchboxnak, gumigyíknak, kislánya, a három éves Anikó boldogan szorongatja a búcsúfiaként kapott plüss , nyuszit, nyakláncot és más csecsebecséket. Apjuk büszkén újságolja, hogy nem látott még ekkora kínálatot és ennyi vendéget itt, e nevezetes napon. A nyugdíjas Tóth Károlyné most is kitett magáért, hisz ebédre látta vendégül Szigetvárról a helyi kocsmát bérlő lányát, vejét és három éves Dávid unokáját, valamint Nagypeterdről fiáékat a hatéves Tamás unokával. „Tyúkhúsleves, rántott csirke, rántott sertésszelet, sült oldalas, túrós, diós, almás, mákos, káposztás rétes és aprósütemények alkotják az ünnepi ebédet. Természetesen akad elegendő poharazni való is” - mondja magától értetődően, hisz együtt ismét a család, s ez önmagában is ünnep. A kocsma, a kuglipálya és a bazársor körül legzajosabb az élet. Falubeliek, rég látott ismerősök, rokonok köszöntik egymást. A viszontlátás örömétől és a jóféle itókáktól is felszaba- dultabbak az emberek. A gyerkőcök nyaggatják szüleiket, nagyszüleiket egy-egy újabb játékért, az ifjak meg a céllövöldénél versengenek. Bükkerti Tamás és Lukács László kitartóan célozzák egy Honda reklámsapka hurkapálca lábait, mire az a huszonegyedik lövésre (szerencseszám?) végre leesik és azon nyomban a nekik szurkoló Jancsi Ivett fejére húzzák. Mindhárman örülnek. A búcsú révén Nemeske egy napra az önfeledt boldogság szigete. Még a kevésbé tehetős is erre kuporgatott egész éven át, hogy egyetlen napra feledhesse a gonddal teli hétköznapokat. Azokból úgyis van elég! Murányi L. (Folytatás az 1. oldalról) mondta jó darabig csodabogárnak tartották a gyűjtő szenvedélye miatt.- Túl motorizált világunkban, akkor amikor az év szinte minden napján legördül egy új autócsoda a hatalmas autógyárak futószalagjairól, hogy lehet hűséges az ember a század első felében gyártott autókhoz?- Az 50-es években, inaskoromban nagy kincs volt az autó. Akkor tanultam meg becsülni ezeket a régi, ma már matuzsálemnek számító gépeket. S mivel nem voltam akkoriban abban a helyzetben, hogy új motort, illetve autót vegyek magamnak, először kényszerből, aztán már fanatizmusban a régiekben gondolkodtam. Ma már megtehetném, hogy egy-egy típust eladok, s meg- vehetném a legújabb típusú autócsodát is, de nem vonz az új autó. Csak abban érzem jól magam amiben benne van a két kezem munkája. így vagyok a motorokkal is. Tavaly egy 1936-os évjáratú 500-as Saro- lea Monotube belga motorral indultam a nyugatnémet veterán-bajnokságon, ezelőtt pedig az 1914-es évjáratú AJS angol motorral álltam rajthoz, amiért különdíjat is kaptam, mert az én motorom volt a legszebb és a legrégibb.- Úgy tudom az ön birtokában van a megye „ legöregebb ” autója is? 1969-ben vettem 5 ezer forintért és egy Tátrán motorkerékpárért azt az 1936-os piros NSU Fiat gépkocsit, amit 9 kemény hónapon át csináltam, s amivel első, második és harmadik helyezést értem el az évek során a nemzetközi veterán autóversenyeken. Hogy ez-e a megyében a legidősebb járgány arról nincs tudomásom, de azt tudom, hogy amikor 1989-ben miniszteri engedéllyel nosztalgia taxinak használtam a Balatonnál 50 ezer márkát ígértek érte. Ma is üzemképes, még egy évig műszakija van, és azt hiszen nem kell hangsúlyoznom, hogy gyönyörű.-Még most sem akarja eladni?-Amíg élek soha. Ebből az autóból 500 darabot gyártottak 36-ban, és az egyik az enyém. Ez számomra elégtétel. No meg nem adom el azt a háromsebes- séges „Hitler” katonai kerékpárt sem, amit egy jó ismerősöm kotort elő az istálló mélyéről. Azt is felújítottam, ma is üzemképes, használható, és az enyém. Megyeri Tiborné Munkaerőt kölcsönöz? Munkahelyet keres? Keressen bennünket! Pécs, Bajcsy-Zs. u. 18. (DOMUS Á.) Tel.: 336-861 Pörgő ezüsttallér „ Egy indián arca néz vissza rám a tükörből, pedig cigány vagyok csak. Barátaim szerint is inkakincs-arcom van. Szerethető, elherdálható, szétszedhető. Revolverrel szétlőhető, mint bárki embertársamnak a Földgolyón. Kölyökkorom óta rendszeresen vertek a rendőrök. Ököllel ütötték az arcom. Anyámtól kérdeztem, miért? Mert emberi az arcod, mondta. ” A falakat beborítják az élénk színekkel, erőteljes figurákkal megformált festmények, Orsós Teréz, Ráczné Ka- lányos Gyöngyi, Kedves János művei. A vendégek a körben elhelyezett székeken ülnek. A sarokban orgona, a fiatal hölgy, Ócsai Judit, Bach műveket játszik; a zene megtölti a helyiséget, a nyitott ablakokon át szétárad a belváros szűk utcácskáiban. A Rácz Aladár Közösségi Házban vagyunk, szombaton estefelé, Kovács József mohácsi költő Pörgő ezüsttallér című verseskötetének bemutatóján, amelyet a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület adott ki. Az orgonaművek és a felolvasott versek sűrűn váltják egymást, majd Ócsai Barnabás lelkipásztor ajánlja sok szeretettel a megjelenteknek, az olvasóknak a költő második verseskötetét, amely az 1991-ben kiadott Ismeretlen cigány ének címűt követte most, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány támogatásával. Cs. L. A Fehérlófia „Zuhanása” Ezzel a címmel készítette el a napokban Dél-Dunántúl egyik legkedveltebb rock-zenekara az első műsoroskazettáját. Igazán üdítően hat a mai erősen elangolosodott zenei világban, ha egy hazai zenekar magyar nevet választ, különösen ilyent. Ez két éve történt, gitárosuk, a zenei ötletember Radnóti Zsolt javaslatára vették fel a Fehérlófia nevet. (Öccse, László a zenekar második gitárosa). Azelőtt vagy 5 évig a polgárpukkasztó Oleg Kosevoj és Lenin fiúk néven játszottak - más töltetű zenét. Előbb voltak barátok, mint zenekar, s talán ezért tudtak a sok nehézség dacára a mai napig együttmaradni. A pécsi csapat tavaly év végén megnyert egy rangos rock-fesztivált, s ennek díjaként jutottak stúdiófelvételi lehetőséghez. Persze, a felvett anyag nem az a táncos, „nyaljuk a fagylaltot” típusú zene, hanem a keményebb zenei világot reprezentálja sokrétűen: a finom, mély érzéseket kifejező balladáktól az ütemes me- táldalokig. Énekesük Szebeni Péter írja a szövegek nagy részét - néha Kránitz János basszusgitáros is besegít. Mint kazettájuk címe, a „Zuhanás” is jelzi, kicsit letargikus hangulatúak, lelki problémákat tükrözőek, de van egy Ady Endre vers átiratuk, a „Neked szántam”. Ez a szép dal szerintük a közönség kedvence lesz. A stúdiófelvételek elkészülte után nem vártak a csodára, a hazai Budapest-központú, nagy lemezkiadók ajánlatára, hanem saját maguk vették kézbe a hanganyag kiadását. A kazetta borítójától kezdve mindent saját maguk készítettek, de még így sem térülnek meg a költségeik. Bizony, nagyon hiányoznak itt Dél-Dunántúlon azok a kis helyi kiadók és menedzsercégek, akik felvállalnák a hasonlóan tehetséges zenekarokat. így többek között a Fehérlófiát, hiszen koncertjeik mindig teltházasak. Ez manapság nagy dolog - országos sztárként ismert zenekarok sora bukik meg a közönség érdektelensége következtében. Népszerűségüket a kitűnő zenéjük mellett jó színpadi kiállásuknak köszönhetik: kenus sportmúltjukból eredően, kisportolt, izmos testtel nyűgözik le a közönséget, s még ma is rendszeresen sportolnak. Érdekesség, hogy dobosuk, Szigeti Béla Universiade győztes kenus volt, akit, ha sérülése nem gátol, még az 1988-as olimpián is részt vehetett volna. Úgy került a zenekarba, hogy Zsolt szólt neki, jól mutatna a dobok mögött. Szót fogadott, vett egy jó dobszerelést és ma már elsőosztályú dobos. Az biztos, hogy a mai látványcentrikus, videóklippes világban alapvető fontosságú a jó színpadi megjelenés. Bár további lehetőségeikről nem valami bizakodóan nyilatkoztak, ennek ellenére már dolgoznak második lemezanyagukon. S titkon reménykednek, hogy az országos elismerés sem sokáig várat magára. Megérdemelnék! Koszits Attila
