Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-02 / 209. szám

1993. augusztus 2., hétfő üj Dunántúli napló 5 Augusztus 1.: az anyatej világnapja „Gyermekünk megszületése életünk legnagyobb csodája, boldogsága. Szeretnénk, ha kie­gyensúlyozottan és egészségesen fejlődne, szeretnénk megóvni őt minden veszélytől és betegség­től. A szoptatás az a csodaszer, mely minderre egyszerre képes” -olvasható az anyatej világnapja (augusztus 1.) alkalmából kia­dott nyílt levélben, amelyet Pusztai Erzsébet, a Népjóléti Minisztérium államtitkára és Kecskeméti Edit, az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottságának igazgatója írt alá. A világnap al­kalmából a fővárosban találko­zókra került sor, ahol előadások hangzottak el a témáról. Cigaretta és szesz csak „pult alól” Lejárt az utcai árusokra vonatkozó türelmi idó' A tegnapi melegben is sokan keresték fel a pécsi havi vásárt. A kavargó, turistáktól is nyüzsgő forgatagban csak a szemfüles vevő vette észre, hol lehet cigarettát és alkoholt kapni. Szombattól ugyanis tilos az,, utcán a szesz és a cigaretta árusítása, mégis jelzésszerűen meg-megjelent az asztalokon egy-egy doboz cigaretta, és egy-egy üveg égetett szesz. A jövedéki törvény értelmé­ben az engedéllyel árusító utcai kiskereskedőknek is be kell fe­jezniük a a szesz, a kávé és a dohány értékesítését. Kollégám a tegnapi vásárban tanúja volt egy jelenetnek, amikor a Piac és Vásár Igazgatóság egyik ellen­őre a szeszesital elpakolására szólított fel egy árust. Amikor az egyik ellenőrt a jövedéki tör­vény betartásáról faggattam, úgy nyilatkozott, nem tapasztalt semmi rendellenességet, sőt még saját magának sem sikerült cigarettát vennie. A büfékocsikban nyíltan so­rakoztak a szeszesitalokat tar­talmazó üvegek, igaz, nem a legolcsóbbak. Az egyik büféko­csiban árusító hölgy érdeklődé­semre egy kicsit bizonytalanul azt felelte: nem hiszi, hogy szólnak az árusításért, hiszen nem az utcán, hanem zárt he­lyen történik. Nem nézi jó szemmel az ál­lam, hogy az illegálisan beho­zott kávé, szesz és dohányáru forgalmazásából származó ha­szon nem a kincstárat gazda­gítja, hanem az árusok pénztár­cáját. Igaz, sem a kávé, sem a szeszesitalok nem tartoznak az alapvető élelmiszerek közé, mégis sokaknak jött jól, hogy e termékeket a bolti árnál jóval olcsóbban vehették meg az ut­cán. Hogy mennyit fizetünk majd a tiszta- és az égetett sze­szért, még nem ismert. Egy biz­tos, 250-300 forintért ezután már nem fognak egy liter ko­nyakot kínálni. P. E. Elrakatták a cigarettákat és a konyakosüvegeket Fotó: Läufer A búcsú nélkülözhetetlen kelléke a mézeskalácsszív Fotó: Läufer László • • Önfeledt búcsú Nemeskén Több volt a vendég, mint a helybéli lakos A veterán autók és motorok szerelmese Szinte egyedülálló gyűjtemény a sásdi autószerelő' birtokában Parabola Régi idők kedves emléke a Parabola elnevezésű tévéműsor, amely hosszas hallgatás után szombat este, legalábbis cí­mében újra jelentkezett a ké­pernyőn. Az idősebbek még emlékez­hetnek „Savanyú Jóskára”, azaz Varga Józsefre, aki a tőle megszokott fanyarsággal mondta el a legvadabb, vagyis az akkori műsorokhoz képest vadnak számító poénokat. Egy­szerűen, rezzenéstelen arccal beszélt a meztelen vagy majd' meztelen lányokról is, akik olyan ritkák voltak annak idején a magyar tévé műsoraiban, mint egy, az állami pártpolitikát is bírálni merő műsor, azaz az egykori Parabola. Aztán jött Árkus József, a tőle megszokott kedves cinizmussal, és csinált egy európai színvo­nalú szatirikus összeállítást a Parabolából. Az azóta elhunyt remek humorista időszakában sem maradt ki az éppen esedé­kes kormány(ok) politikájának bírálata. Kellő alázattal találta meg azt a hangot kommentárja­iban, amit még véletlenül sem vártak, akik a hatalmon voltak, ugyanakkor, ők is tudták érté­kelni a szarkasztikus megfo­galmazásokat, no, és a lányokat, akik télen sem vettek magukra túl sok ruhadarabot. És elérkeztünk ehhez a teg­napelőtti szeles szombat esté­hez. Meztelen lányok voltak. Műsorvezető is volt, méghozzá maga a tiszthelyettesi szerepe­ket oly jól megformáló Usztics Mátyás személyében. Felelős szerkesztő is van, méghozzá maga Chrudinák Alajos. Van, ki e nevet nem ismeri? Sajnálatos módon poén volt kevés. Ez a kevés poén pedig egyértelműen a jelenlegi ellen­zéki politikusok bárgyú lejáratá­sára törekedett. Lásd például: egyiküket lassított felvételekkel részegnek beállítani, másikukat azért kiviccezni, mert egy har­madikkal tárgyal és hogyan. Azon kell eltűnődnünk, lé­tezhet-e egyáltalán kormány- párti humor, és, ha netán mégis, milyen célzattal?! Bozsik Nehéz pontos választ kapni, hogy mennyi Nemeske lakos­sága: százhúsz, százharminc, százötven? A megkérdezettek véleménye ebben megoszlik, de abban egyhangú, hogy több a vendég a családoknál, mint az „őslakos”, abban is, hogy ek­kora búcsú még nem volt Ne­meskén, ebben a Görösgallal határos kis református faluban. A kocsma mellett tegnap felállí­tott sátrakban és alkalmai stan­dokon - vagy tízet számoltam össze - és a szigetvári mézeska- lácsosnál minden megvehető, ami nélkül nem búcsú a búcsú. A céllövöldést ki ne hagyjam! Mesélik, hogy a kőkeresztet a falu elejére állíttató katolikus Sasvári-családnak köszönhető az Anna nap utáni vasárnapi búcsú, mely a reformátusoknak is ugyanazt jelenti. Jönnek kö­zeli és távoli településekről a meghívott rokonok, barátok, ismerősök. „Ma már nem divat hívatlanul beállítani, nehogy zavarba hozzák a háziakat. Ez alól a szigorú íratlan szabály alól talán csak a fiatalok kivéte­lek. Mert a vendéglátóknak idő kell a dínomdánom előteremté­sére” - sorolja Csirke István. Délelőtt ugyan a szomszédos Kistamási focicsapata 2:1 arányban legyőzte a helybélie­ket, de ez mit sem von le a bú­csú-napi felszabadult jókedv­ből, egész napos vígalomból, melyet este a hagyományos, ki­világos kivirradtig tartó bál zár. Tóth Péter, az öt falut össze­fogó körjegyzőség gépkocsive­zetője és mindenese alig tudja lebeszélni 6 éves Péter fiát, hogy ne akarjon ismét céllövöl- dézni, örüljön a már megnyert és megvett transzformernek, matchboxnak, gumigyíknak, kislánya, a három éves Anikó boldogan szorongatja a búcsúfi­aként kapott plüss , nyuszit, nyakláncot és más csecsebecsé­ket. Apjuk büszkén újságolja, hogy nem látott még ekkora kí­nálatot és ennyi vendéget itt, e nevezetes napon. A nyugdíjas Tóth Károlyné most is kitett magáért, hisz ebédre látta vendégül Szigetvár­ról a helyi kocsmát bérlő lányát, vejét és három éves Dávid uno­káját, valamint Nagypeterdről fiáékat a hatéves Tamás unoká­val. „Tyúkhúsleves, rántott csirke, rántott sertésszelet, sült oldalas, túrós, diós, almás, má­kos, káposztás rétes és aprósü­temények alkotják az ünnepi ebédet. Természetesen akad elegendő poharazni való is” - mondja magától értetődően, hisz együtt ismét a család, s ez önmagában is ünnep. A kocsma, a kuglipálya és a bazársor körül legzajosabb az élet. Falubeliek, rég látott isme­rősök, rokonok köszöntik egy­mást. A viszontlátás örömétől és a jóféle itókáktól is felszaba- dultabbak az emberek. A gyer­kőcök nyaggatják szüleiket, nagyszüleiket egy-egy újabb já­tékért, az ifjak meg a céllövöl­dénél versengenek. Bükkerti Tamás és Lukács László kitar­tóan célozzák egy Honda rek­lámsapka hurkapálca lábait, mire az a huszonegyedik lö­vésre (szerencseszám?) végre leesik és azon nyomban a nekik szurkoló Jancsi Ivett fejére húz­zák. Mindhárman örülnek. A búcsú révén Nemeske egy napra az önfeledt boldogság szigete. Még a kevésbé tehetős is erre kuporgatott egész éven át, hogy egyetlen napra feled­hesse a gonddal teli hétközna­pokat. Azokból úgyis van elég! Murányi L. (Folytatás az 1. oldalról) mondta jó darabig csodabogár­nak tartották a gyűjtő szenve­délye miatt.- Túl motorizált világunk­ban, akkor amikor az év szinte minden napján legördül egy új autócsoda a hatalmas autó­gyárak futószalagjairól, hogy lehet hűséges az ember a szá­zad első felében gyártott au­tókhoz?- Az 50-es években, inasko­romban nagy kincs volt az autó. Akkor tanultam meg be­csülni ezeket a régi, ma már matuzsálemnek számító gépe­ket. S mivel nem voltam akko­riban abban a helyzetben, hogy új motort, illetve autót vegyek magamnak, először kényszer­ből, aztán már fanatizmusban a régiekben gondolkodtam. Ma már megtehetném, hogy egy-egy típust eladok, s meg- vehetném a legújabb típusú au­tócsodát is, de nem vonz az új autó. Csak abban érzem jól magam amiben benne van a két kezem munkája. így vagyok a motorokkal is. Tavaly egy 1936-os évjáratú 500-as Saro- lea Monotube belga motorral indultam a nyugatnémet vete­rán-bajnokságon, ezelőtt pedig az 1914-es évjáratú AJS angol motorral álltam rajthoz, amiért különdíjat is kaptam, mert az én motorom volt a legszebb és a legrégibb.- Úgy tudom az ön birtoká­ban van a megye „ legöregebb ” autója is? 1969-ben vettem 5 ezer fo­rintért és egy Tátrán motorke­rékpárért azt az 1936-os piros NSU Fiat gépkocsit, amit 9 kemény hónapon át csináltam, s amivel első, második és har­madik helyezést értem el az évek során a nemzetközi vete­rán autóversenyeken. Hogy ez-e a megyében a legidősebb járgány arról nincs tudomá­som, de azt tudom, hogy ami­kor 1989-ben miniszteri enge­déllyel nosztalgia taxinak használtam a Balatonnál 50 ezer márkát ígértek érte. Ma is üzemképes, még egy évig mű­szakija van, és azt hiszen nem kell hangsúlyoznom, hogy gyö­nyörű.-Még most sem akarja el­adni?-Amíg élek soha. Ebből az autóból 500 darabot gyártottak 36-ban, és az egyik az enyém. Ez számomra elégtétel. No meg nem adom el azt a háromsebes- séges „Hitler” katonai kerékpárt sem, amit egy jó ismerősöm ko­tort elő az istálló mélyéről. Azt is felújítottam, ma is üzemké­pes, használható, és az enyém. Megyeri Tiborné Munkaerőt kölcsönöz? Munkahelyet keres? Keressen bennünket! Pécs, Bajcsy-Zs. u. 18. (DOMUS Á.) Tel.: 336-861 Pörgő ezüsttallér „ Egy indián arca néz vissza rám a tükörből, pedig cigány vagyok csak. Barátaim szerint is inkakincs-arcom van. Sze­rethető, elherdálható, szét­szedhető. Revolverrel szétlő­hető, mint bárki embertársam­nak a Földgolyón. Kölyökkorom óta rendsze­resen vertek a rendőrök. Ököl­lel ütötték az arcom. Anyámtól kérdeztem, miért? Mert emberi az arcod, mondta. ” A falakat beborítják az élénk színekkel, erőteljes figu­rákkal megformált festmé­nyek, Orsós Teréz, Ráczné Ka- lányos Gyöngyi, Kedves János művei. A vendégek a körben elhelyezett székeken ülnek. A sarokban orgona, a fiatal hölgy, Ócsai Judit, Bach mű­veket játszik; a zene megtölti a helyiséget, a nyitott ablakokon át szétárad a belváros szűk ut­cácskáiban. A Rácz Aladár Közösségi Házban vagyunk, szombaton estefelé, Kovács József mohá­csi költő Pörgő ezüsttallér című verseskötetének bemuta­tóján, amelyet a Cigány Kultu­rális és Közművelődési Egye­sület adott ki. Az orgonamű­vek és a felolvasott versek sű­rűn váltják egymást, majd Ócsai Barnabás lelkipásztor ajánlja sok szeretettel a megje­lenteknek, az olvasóknak a költő második verseskötetét, amely az 1991-ben kiadott Is­meretlen cigány ének címűt követte most, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbsé­gekért Alapítvány támogatá­sával. Cs. L. A Fehérlófia „Zuhanása” Ezzel a címmel készítette el a napokban Dél-Dunántúl egyik legkedveltebb rock-zenekara az első műsoroskazettáját. Igazán üdítően hat a mai erő­sen elangolosodott zenei világ­ban, ha egy hazai zenekar ma­gyar nevet választ, különösen ilyent. Ez két éve történt, gitá­rosuk, a zenei ötletember Rad­nóti Zsolt javaslatára vették fel a Fehérlófia nevet. (Öccse, László a zenekar második gitá­rosa). Azelőtt vagy 5 évig a polgárpukkasztó Oleg Kosevoj és Lenin fiúk néven játszottak - más töltetű zenét. Előbb voltak barátok, mint zenekar, s talán ezért tudtak a sok nehézség da­cára a mai napig együttmaradni. A pécsi csapat tavaly év vé­gén megnyert egy rangos rock-fesztivált, s ennek díjaként jutottak stúdiófelvételi lehető­séghez. Persze, a felvett anyag nem az a táncos, „nyaljuk a fagylaltot” típusú zene, hanem a keményebb zenei világot reprezentálja sokré­tűen: a finom, mély érzéseket ki­fejező balladáktól az ütemes me- táldalokig. Énekesük Szebeni Pé­ter írja a szövegek nagy részét - néha Kránitz János basszusgitá­ros is besegít. Mint kazettájuk címe, a „Zuhanás” is jelzi, kicsit letargikus hangulatúak, lelki problémákat tükrözőek, de van egy Ady Endre vers átiratuk, a „Neked szántam”. Ez a szép dal szerintük a közönség kedvence lesz. A stúdiófelvételek elkészülte után nem vártak a csodára, a ha­zai Budapest-központú, nagy lemezkiadók ajánlatára, hanem saját maguk vették kézbe a hanganyag kiadását. A kazetta borítójától kezdve mindent saját maguk készítettek, de még így sem térülnek meg a költségeik. Bizony, nagyon hiányoznak itt Dél-Dunántúlon azok a kis he­lyi kiadók és menedzsercégek, akik felvállalnák a hasonlóan te­hetséges zenekarokat. így többek között a Fehérlófiát, hiszen kon­certjeik mindig teltházasak. Ez manapság nagy dolog - országos sztárként ismert zenekarok sora bukik meg a közönség érdekte­lensége következtében. Népszerűségüket a kitűnő ze­néjük mellett jó színpadi kiállá­suknak köszönhetik: kenus sportmúltjukból eredően, kispor­tolt, izmos testtel nyűgözik le a közönséget, s még ma is rend­szeresen sportolnak. Érdekesség, hogy dobosuk, Szigeti Béla Uni­versiade győztes kenus volt, akit, ha sérülése nem gátol, még az 1988-as olimpián is részt vehe­tett volna. Úgy került a zene­karba, hogy Zsolt szólt neki, jól mutatna a dobok mögött. Szót fogadott, vett egy jó dobszere­lést és ma már elsőosztályú do­bos. Az biztos, hogy a mai lát­ványcentrikus, videóklippes vi­lágban alapvető fontosságú a jó színpadi megjelenés. Bár további lehetőségeikről nem valami bizakodóan nyilat­koztak, ennek ellenére már dol­goznak második lemezanyagu­kon. S titkon reménykednek, hogy az országos elismerés sem sokáig várat magára. Megérdemelnék! Koszits Attila

Next

/
Thumbnails
Contents