Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-06 / 180. szám (182. szám)

1993. július 6., kedd üj Dunántúli napló 11 Értékeink ■ ♦ „ Ha én kapu volnék mindig nyitva állnék. Akárhonnan jönnek, bárkit beengednék. Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött. Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.” / Bródy János / Müller Andrea képriportja Azok között, akik felismerik, hogy felvételeink Pécs belváro­sában hol készültek, Szerkesz­tőségünk három darab ezer fo­rintos vásárlási utalványt sorsol ki. A nyeremények az Új Du­nántúli Napló Szerkesztőségé­ben vehetők át. Tengeri tragédiák A világ legtekintélyesebb tes­tületé, a londoni Donaldson - bizottság úgy vélekedett: 10 tengeri tragédia közül nyolcat az emberi felelőtlenség okoz. A bizottság elnöke,a 72 éves Lord Donaldson of Lymington szám­talan bizonyítékot lát arra, hogy manapság nem elsősorban Nep­tun isten küldi hullámsírba a ha­jókat, hanem azok „a morállal egyenes arányban” süllyednek a tenger mélyére. Az utóbbi két évben megkét­szereződött a felelőtlenség által okozott súlyos tengeri tragédiák száma. Szakkörökben e megál­lapítás jogosságára perdöntő bi­zonyítéknak tartják a Jan Hewe- liusz nevű lengyel komphajó január 14-i elsüllyedését. Mint emlékezetes, a hajón 28 kamionos - köztük magyarok - hat másik utas és a személyzet húsz tagja lelte halálát a három fokos Keleti-tengerben. Hivata­losan a személyzettel együtt 63 ember tartózkodott a fedélzeten. De növekszik a gyanú, hogy a baj egyik oka a túlterhelés lehe­tett. A hajón rendszeresen utazó kamionosok azt mondják,hogy gyakran hallottak emberi han­gokat a leplombált konténerek­ből és tehervagonokból. Ystad, á svéd célállomás vámosai el­mondták, hogy ez bizony na­gyon is lehetséges: ők szúró­próbáik során gyakran fedeztek fel kelet-európai vagy közel-ke­leti menekülteket. „Egyszer két tucat, vasrudakkal felfegyver­zett román ugrott ki egy zárt vagonból. Egy nemzetközi em­bercsempész-banda „utasai” voltak -’mondotta az egyik vá­mos. Ezek a szerencsétlenek gyakran az IKEA bútorkon­szern almhulti óriástelepén „ha­józnak ki”. Nos, az elsüllyedt komphajón lévő 10 zárt vago­non a megjelölt cél ez az IKEA-telep volt, a kocsik olda­lán pedig a „bútor” felirat sze­repelt. Egyes körök szerint ez is hozzájárulhatott ahhoz a len­gyel döntéshez, amely szerint nem emelik ki a mélyből a komphajó roncsait, mert „a munkálatok túlságosan költsé­gesek lennének”. A szerencsét­lenség másik oka az lehetett, hogy a hajó utolsó előtti útján Ystandban sziklához csapódott és sérülten indult el a tengeren. Betéti kamatok és infláció A hosszú lejáratú megtakarításoké a jelen Sok ismerősöm kérdezi, ki értetlenül, ki elégedetlenül, va­jon milyen összefüggés van a kamatlábak nagysága és az álta­lános fogyasztói árszínvonal alakulása között? Zöldségke­reskedőnek és orvosnak, ma­gántisztviselőnek és iparosnak ez a kérdés azért jut éppen most az eszébe, mert a rövid lejáratú, az egy esztendőnél rövidebb időre elhelyezett takarék- illetve bankbetétek kamata alaposan leszorult, miközben az infláció éves mértéke a kamatlábakénál kisebb mértékben csökkent. Ez azt jelenti, hogy amíg 1991 -ben és 1992. egy részében is a rövid lejáratú betéti kamatláb lega­lábbis egyenlő volt az inflációs rátával, vagy egy százalékkal meg is haladta azt, addig most a betéti kamatláb kisebb az inflá­ciós rátánál. Amíg korábban volt némi, a szakmában „pozitív reálkamat”-nak nevezett jöve­delme a betétesnek, most „nega­tív reálkamat”-nak nevezhető vesztesége van: a pénze kisebb arányban gyarapodik, mint ahogyan az árak, díjak emel­kednek. Érdekes az, hogy a negatív reálkamat ellenére is nőnek a megtakarítások. Ha nem nőné­nek, akkor a bankoknak, jegy­bankoknak újra kellene gondol­niuk a kamatpolitikájukat. Mi ennek a furcsa, látszólag éssze­rűtlen takarékoskodásnak az oka? A szakemberek szerint azért nőnek a megtakarítások, mert az élet sok, korábban biz­tosnak tekintett eleme bizonyta­lanná vált: a munkahely, esetleg a lakás, a jövőbeni nyugdíjak reálértéke, az egészségügyi, ok­tatási szolgáltatások ingyenes­sége. Ezért takarékoskodni kell, előre kell gondoskodni a jövő­ről. De a takarékoskodásnak nem biztos, hogy a bankbetét a leg­hasznosabb módja. Korszerűbb, ésszerűbb formának látszanak a hosszútávú megtakarítások: az életbiztosítás, a nyugdíjbiztosí­tás, vagy az egészségbiztosítás kiegészítése önkéntes alapon, állami vagy vállalati hosszú le­járatú kötvények vétele, talán még a részvényvásárlás is. A rövid lejáratú negatív be­téti kamatok hatására átrende­ződik a megtakarítások összeté­tele: a pozitív reálhozamú hosz- szú lejáratú befektetések nőnek, különösen azok, amelyeket kockázatmentesnek tekintenek a befektetők. Ám a rövid lejáratú betétek - amelyekhez gyorsan, könnyen hozzá lehet jutni - a negatív re­álkamatok ellenére is az embe­rek megtakarításainak jelentős hányadát alkotják majd. Ez ma még elkerülhetetlen. Bácskai Tamás Legyen agrárlobbi a parlamentben A gazdasági rendszerváltás éve lesz 1994, de hogy ez az or­szág valódi érdekei szerint tör­ténjen, például a parasztság ne húzza mindig a rövidebbet, ne tudják kisemmizni, ahhoz össze kellene fogniuk a demokratikus erőknek és agrárlobbit kellene létrehozni a Parlamentben - mondta Nagy Tamás ország- gyűlési képviselő, az Agrárszö­vetség elnöke a szekszárdi Ba­bits Mihály Művelődési Házban tartott fórumon. A különböző pártok és társa­dalmi szervezetek megyei veze­tőivel folytatott beszélgetésen hangsúlyozta: az ország fenntar­tója a mezőgazdaság. A költ­ségvetésbe évi százmilliárd fo­rintot fizet be, miközben negy­venmilliárdos veszteséget kény­telen elkönyvelni. Magyaror­szágon mindig a parasztságnak volt a leggyengébb érdekképvi­selete és az utóbbi években végbement nagyarányú elsze­gényedés, a munkanélküliség és létbizonytalanság rendkívül nagy mértéke ugyancsak azt jelzi, hogy a falu magára ma­radt. A fórum résztvevői választ vártak arra a kérdésre is, hogy milyen konkrét lehetőség kínál­kozik az agrárlobbi létrehozá­sára a következő választásokig. Nagy Tamás kifejtette: a mező- gazdaság, a falu sorsáért felelős és tenni kész csoportot akkor lehet megalakítani, ha a pártok többségének lesznek ilyen szár­nyai, vonulatai. Az Agrárszö­vetség éppen ezért nyitott lesz a választási, illetve koalíciós szö­vetségesek keresésében, s mint pragmatikus programpárt, a szélsőségektől mentes és a gaz­daságot, benne erőteljesen a mezőgazdaságot fejleszteni ké­pes törekvésekre, programokra figyel. (MTI) Betegtájékoztatás minden áron? Az orvos- és jogásztársada­lom széles köreinek bevonásá­val készült a Népjóléti Minisz­tériumban az új egészségügyi törvény. A formálódó jogsza­bály sok vitatott pontja között is talán a legvitatottabb a beteg­felvilágosítás kérdése. A hatályos törvény 45. parag­rafusa úgy rendelkezett, hogy „indokolt esetben a tájékozta­tástól az orvos eltekinthet”. Ezt a passzust azonban 1990-ben törölték, vagyis adott esetben kötelező megmondani a paci­ensnek, hogy az orvostudomány mai állása szerint betegsége nem gyógyítható.- Ezt nem lehet jogi kérdés­ként kezelni - mondja dr. Broo- ser Gábor, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. - Annak elle­nére sem, hogy napjainkban sok vonatkozásban a jog pótolja a morál megkopott, kiveszett hiá­nyát. A hit ugyanis tud gyógyí­tani - a haláltudat pedig tud ölni is. Ezt megtapasztaltam magam is saját orvosi gyakorlatomban.- Csakhogy a fejlett orszá­gokban a beteg alapvető emberi jogaként kezelik a kötelező tájé­koztatást.-Ez igaz. De hadd hozzak egy egyszerű gyakorlatias pél­dát. Az Egyesült Államokban például az esetek nagy részében a tájékoztatás után a beteg arra összpontosít, hogy mégis mit tehet az életben maradás, a gyó­gyulás érdekében - nálunk ha­sonló helyzetben a biztos halál tudata megbénítja az érintettek döntő többségét. Tehát majd akkor kezelhető követendő ana­lógiaként az amerikai gyakorlat, ha gyerekeink ugyanolyan egészségügyi képzésben, felvi­lágosításban részesülnek, mint amilyen az USA-ban általános. Addig azonban az orvosok em­patikus képességére kell bízni, hogy mit, mennyit és milyen formában közölnek betegeikkel. Itt nem a jogé a meghatározó szerep: a szabályokat nem lehet mindenkire egyformán alkal­mazni, mert más és más hatást vált ki az emberekből. Az egyik beteg földadja a küzdelmet, ha szembesül súlyos állapotával - a másik talán épp ennek hatá­sára összpontosítja erőit az élet­ben maradásért. A betegfelvilá­gosítás nagy dilemmája csak akkor fog megoldódni, ha az orvos-beteg kapcsolatban sike­rül visszaállítani az ideális bi­zalmi viszonyt. Domi Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents