Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1993-07-05 / 179. szám (181. szám)
10 új Dunántúli napló 1993. július 5., hétfő Hogyan űzték el a kulákokat? Az ukránok tudományos munkaközösséget alakítottak, hogy tanulmányozzák az egykori szovjet titkosszolgálat irattárában a hatvan évvel ezelőtti éhínség dokumentumait. A kutatás eredményeit ösz- szegző átfogó jelentésből kitetszik, hogy a Kreml egykori urai - elsősorban Sztálin - semmitől sem riadtak vissza, hogy véglegesen leszámoljanak a szabad parasztság - ahogyan nevezték: a kulákság - maradékával. Ennek érdekében elhatározták, hogy mesterséges éhínséget idéznek elő, hogy megnöveljék a beszolgáltatási kötelezettséget, megszigorítsák az ezzel kapcsolatos rendszabályokat. Az 1932/33-as katasztrofális éhínség Észak-Kaukázust, a Volga-vidéket, Nyugat-Szibé- riát, az Urált, Kazahsztánt és Kurszk környékét érintette, ahol különösen jó minőségű földek fekszenek. A legnagyobb veszteséget mindazonáltal Ukrajna szenvedte el. Pedig semmi jel nem mutatott arra a borzalomra, ami bekövetkezett. Kiegyensúlyozott volt az ellátás, 1931-ben hetven millió tonna gabonát takarítottak be a köztársaságban, 400 ezer tonnával többet, mint egy évvel korábban. Csökkent a kivitel, s ezért 3,8 millió tonnával több állt rendelkezésre, mint a megelőző esztendőkben. Csakhogy Moszkvában már döntöttek: a beszolgáltatást egy harmaddal megemelték, megkezdődött az éhezte- tés. Aki nem teljesítette a kitűzött normát, szabotőrnek, el- lenforradalmámak számított, és kemény büntetésben volt része. 1932 végére közel 55 ezer embert tartóztattak le, közülük 2100 főt halálra ítéltek,ebből ezret végrehajtottak. Sztálin különösen feldühödött, amikor már az újonnan alapított állami gazdaságok sem tudták teljesíteni a beszol- gáltatási kötelezettségeiket. Sztálinék nem tágítottak: a diktátor nem engedélyezte, hogy hozzányúljanak a raktárakhoz. Az éhezők százezrei úgy próbáltak segíteni helyzetükön, hogy elszöktek lakhelyükről, a földet pedig parlagon hagyták. A szovjet titkosz- szolgálatot megbízták, hogy minden erővel gátolja meg a parasztság elvándorlását. A KGB ezt rendkívül „egyszerűen” oldotta meg: az embereket egyszerűen letartóztatta. Vérbe borulva vonulnak a dél-libanoni siíta Amál mozgalom tagjai Nabateh utcáin, karddal és késsel csapkodják önmagukat, III. Húszéin imamra emlékezve, aki a VII. században hányt el. Kincskeresés, kegyeletsértéssel Királyi pompával temették el Boris Christoffot „Gyermek- gyártó” kínai család Lapjelentés szerint Kínában az év elején letartóztattak egy asszonyt és három lányát, akik összesen 17 kisbabát hoztak a világra pénzért, előzetes megrendelésre. A Sanszi tartomány határán egy távoli hegyi faluban élő asszony hét év alatt 60 ezer jüant (több mint tízezer dollárt) keresett a megrendelésre világra hozott csecsemőkkel. Az asszony első „kliense” egy férfi volt, aki minden áron fiút akart és 4000 jüant fizetett a négy nő egyikének, ha gyermeket szül neki. Az asszonyt férje arra bíztatta, hogy egy hónapon át háljon együtt az idegen férfivel és legyen tőle állapotos. Amikor ennek az esetnek híre ment, elárasztották az asz- szonyt megrendelésekkel, aki erre három lányát is bevonta a „gyermekgyártásba”. A rendőrség márciusban tartóztatta le a négy nőt. Addigra azok összesen 12 fiút és öt leányt szültek eladásra. Levelek Clinton macskájának A Fehér Ház lakója lázasan munkálkodik az amerikai gazdaság fellendítésén, ám erőfeszítéseinek egyelőre alig van látható eredménye. Bili Clinton arra viszont büszke lehet, hogy rengeteg munkát ad a postának. Az elnöki házaspár, leányuk és macskájuk (!) az eddig eltelt hónapokban máris több küldeményt kapott, mint Bushék - és kutyájuk, Millie - hivatali idejük utolsó évében. Az amerikai postások három és fél millió küldeményt kézbesítettek ki a washingtoni rezidenciára. Küldtek a cicának ba- seball-sapkát, fogyókúrás receptet és nátha elleni jótanácsokat. A kis lengyel halászbárka méreteihez képest derekasan szeli a Keleti-tenger habjait. Gdansk, az egykori Danzig közelében, 21 tengeri mérföldre a lengyel partoktól, a kapitány kiadja a parancsot: Horgonyt le! A nem éppen új járgány korszerű műszerei ugyanis egyértelműen jelzik, hogy odalent „valami van”. Nem is akármi. Egy teljes tömegsír a hullámok mélyén. 5300(!) ember végső nyughelye. ... 1945. január 30. A második világháború sorsa már régen eldőlt, Hitler bukása csak hetek kérdése lehet. A világégés kirobbantásában nagy szerepet játszott kikötővárosból, Danzigból elindul a hajó Lübeck városa felé. Nem kell politikai szakértőnek lenni ahhoz, hogy valaki biztosra vegye: Danzig a vereség után lengyel terület lesz, és a németek számára a kisebb rossz, ha angolszász megszállási zónába kerülnek. Persze csak azok, akik megengedhetik maguknak a borsos viteldíjat a Harmadik Birodalom polgári flottájának talán legszebb luxushajóján, a „Wilhelm Gustloff’-on. így és ezért utazott azon a végzetes napon a hatalmas hajón 5300 ember. Bűnösök és ártatlanok, férfiak és nők, öregek és karonülők. A hajó elindul és - most már tudjuk - 21 mérföldre a mai Lengyelország legnagyobb kikötőjétől, egy arra tévedt szovjet tengeralattjáróból suhan felé a halál. A torpedó úgy robban, hogy senkinek sincsen esélye a jéghideg hullámok között. A lengyel halászbárka a hullámsír felett vet horgonyt, és búvárruhás emberek ugranak ki belőle. A bárka ma üzleti vállalkozás. 500 német márkáért kalandvágyó hobby-búvárok merülhetnek le a tenger alatti temetőbe. A vállalkozás lelke, egyben a bárka kapitánya Jerzy Janczukowicz gdanski férfiú, egy búvárklub vezetője. Eleinte nem akadt sok érdeklődő. De amikor a klub immár azt hirdette, hogy „a Titanic titkához mérhető” kincsek heverhetnek 45 méter mélységben, és „bárki bármit díjtalanul felhozhat, sőt, azt meg is tarthatja”, az üzlet fellendült. Immár nemcsak Lengyelországból jönnek érdeklődők, hanem német földről is, és most már elsősorban olyanok, akik a kalandon túl kincset is remélnek a merüléstől. Amikor pedig Janczukowicz elhíresztelte, hogy az utoljára Königsberg- ben látott híres cári borostyánszoba is odalent lehet, merülés merülést követ. Kincs egyelőre nincs, de vannak darabok a bálterem karfájából és lámpáiból. Markus Ederer, a német külügyminisztérium szóvivője már többször tiltakozott a kegyeletsértésért. A lengyelek azt mondják: a Titanic is hullámsír volt, mégis megbolygatták. Királyi pompával temették el csütörtökön Szófiában Boris Christoffot,\ a világhírű bolgár származású operaénekest, aki 79 éves korában húnyt el hétfőn Rómában. A világ tálán legnagyobb basszusa 1942-ben hagyta el szülőhazáját, amikor Boris bolgár cár felfigyelt a csodálatos hangú énekesre és ösztöndíjjal az olasz fővárosba küldte őt. A kommunista uralom évtizedei alatt nem tért vissza hazájába, most ellenben végakaratának megfelelően hazai földben helyezték örök nyugalomra. A bolgár nemzeti lobogóval borított koporsót a Balkán legnagyobb ortodox katedrálisá- ban, a szófiai Alekszander Nevszkíj székesegyházban tették közszemlére és egész napon át óriási tömegek vettek végső búcsút a nemzet nagy fiától. Kivételes megtiszteltetés volt - és Maxim pátriárka külön engedélye kellett hozzá - , hogy a ravatalt a székesegyházban állították fel, ahol csak bolgár uralkodókat és pátriárkákat búcsúztattak a múltban. Megjelentek a gyászszertartáson Zselev elnök, Berov miNem tudni, ki hozta divatba, de Ukrajna délnyugati területei mágnesként vonzzák az ázsiai menekülteket. Van köztük bangladesi, pakisztán, hindu, még egy török is akadt, aki Isztambulban tett szert egy autósbalesetben szerencsétlenül járt honfitárs papírjaira, németországi tartózkodási engedélyére. Gondolkodott, megkísérelje-e több határon át a „visszajutást”, végül arra a következtetésre jutott, hogy jobb nem próbálkozni, többet ér az ukrán „égi szekér”. Ráadásul, a török okmányok mellett némi készpénzre is szert tett, úgy hogy leszurkolhatta az ezer márkát. A légi fuvaros bőrruhát, pilótasapkát viselt és nagy elánnal magyarázta: „Miszter Guliver jó hozzátok és helikopterével ott tesz le titeket, ahonnan be- villamosozhattok Majna- burgba”. Igaz, hogy ezt a várost nem találták a térképen,'meg, hogy a villamosjegyként kapott „német biléta” egy' 10 éves meghívó volt a kijevi Komszo- mol dalestjére, de sem a cirill betűk, sem a nagy szavak nem keltettek gyanút. Csak csodálták a forgó szárnyú szürke csodát, amelyről nemrégiben kaparták le a hadrendi számot. Guliver precízen átvizsgálta minden holmijukat, fegyvert keresve, ám beérte minden más értékkel, amitől ha nem volt együtt a fuvardíj, az „utasok” búcsút vehettetek.- „Miszter Guliver verigut pilot” - mondta magára muniszterelnök, valamint a poltikai és kulturális élet kiválóságai. Boris Christoff 1946-ban debütált Rómában. Hosszú énekesi pályafutása során fellépett a világ szinte minden rangos operaházában - Londonban, Párizsban, New Yorkban, Milanóban, Chicagóban, San Franciscóban és Edinburghban. Rendkívül széles repertoárja Borisz Godunovtól Verdi, Mozart, Bo- rogyin, Puccini, Rossini és Csajkovszkij operáiig terjedt, de legnagyobb sikereit Verdi királyszerepeinek alakításával aratta. Szülőhazájában sohasem énekelt - kivéve egyetlen felvételt 1976-ban ugyanabban a ka- tedrálisban, ahol most felravatalozták - régi szláv énekeket adott elő. Különösen azóta fordult élesen szembe a bolgár kommunista vezetéssel, amikor az ötvenes évek elején súlyosan beteg fivérét nem engedték gyógykezeltetésre külföldre, s ennek következtében fiatalon elhúnyt.Boris Christoffot, akinek hamvait özvegye kísérte el a repülőúton, a szófiai központi temetőben családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.(UPI) tatva, letudva ezzel egész angol szókincsét, majd társaihoz fordulva hozzátette: „csupa balek, első látásra, ezekkel nem lesz gond, gyorsan túladunk rajtuk”. Sötétedéskor szétosztott köztük egy-egy üveg sört, majd begyömöszölte őket a parányi utastérbe. Este felszállt a kerepelő ócskaság, amelyet pilótájával együtt elsőként mustráltak ki a megmaradt gépparkból. Bedöntve repültek,hogy az utasok minél előbb hozzászokjanak a halálfélelemhez és megváltás lehessen nekik a landolás. Aztán mélyre szálltak, hogy kikerüljék a radarfigyelést és átlibbentek a határon. Nem akartak sok üzemanyagot fogyasztani, ezért már a határ túloldalán figyelték az alkalmas leszállási helyet, amit a lengyelországi Przemysl előtt egy mezőségen meg is találtak.- Az már Germánia - mutatta Guliver a híres várat, és a föld fölött másfél méterre szitakötőként libegő-lebegő gépből kirugdosták az utasokat. Mind a tízet. Már épp azon voltak, hogy felhúzzanak a biztonságosabb magasba, amikor egy lengyel határvédő helikopter útjukat állta. Kiderült, már rég keresték ezt a csaknem menetrendszerű járatot. Guliverről gyorsan kiderült, hogy Vergulinak hívják, éppen csak felcserélte nevének szótagjait, miként otthonát is egy összkomfortos lengyel börtönre. L. B. Balekok, első látásra Postaszolgálati bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN Angol társasági rang-kódex Ki „A királynő emlékeztetője”? Most, hogy augusztus 7-én a turisták előtt is megnyílik a híres Buckingham-palota, mind több szó esik a királyi rezidencia patinás titkairól. A Saint James-i udvarban számos olyan méltóság létezik, amelyről még a ködös Albion derék polgárai is édeskeveset tudnak. Érdekes lenne például felmérni, hogy Őfelségének hány alattvalója hallott már a Királynő emlékeztetőjéről (The Queen s Remembrancer) és ezek közül is hányán tudják pontosan, mit is csinál ez az elegáns úr. A cím jelenlegi birtokosa 57 esztendős, s 1990 óta foglalja el sajátos hivatalát. De már most tudni lehet, hogy ha nem követ el valami látványos hibát,akkor 2008-ban adja át a stafétabotot utódjának. „Master Topley”, aki meglepő módon a legfelsőbb bíróság stábjába tartozik, ennek megfelelően a londoni Strandon levő neogótikus palotában dolgozik,természetesen Oxfordban végzett, terméseztesen golf-rajongó és ráadásul profi tengeri vitorlázó. A jólképzett jogász évente néhány alkalommal térdnadrágot ölt, selyemharisnyát és csa- tos cipőt húz, kisportolt válla köré ezüsttel gazdagon szegélyezett palástot kanyarít, fejére melléig érő parókát illeszt. így elnököl - méghozzá az angol céhek 1411-ben már újjáépített!) székházában - egy fura testület ülésén. Itt zajlik a most 745 éves ceremónia, amelynek keretében a tiszteletreméltó testület a kincstár kancellárja, tehát a mindenkori pénzügyminiszter (jelenleg Norman La- mont) jelenlétében felesket 26 aranyművest és ünnepélyesen felkéri őket: afféle szakmai esküdtekként ítéljék meg, minden rendben van-e a királynő által az elmúlt 12 hónapban veretett pénzérmék körül. Ez az ún. pyx-eljárás. A pyx annak a tartálynak a neve, amelyben a mesterek megkapják a mintát. Miután a döntés megvan, a Királynő Emlékeztetője emelkedik szólásra és teljes díszben, érces hangon kihirdeti immár évszázadok óta ugyanazt: „Az érmékkel minden rendben van”. Majd emlékezteti a mestereket és a népet adófizetési kötelességére. Parókában, vagy anélkül - az APEH örök. t 4 4 «
