Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-05 / 179. szám (181. szám)

1993. július 5., hétfő oj Dunántúlt napló 5 A válságtérségekre is figyelnek ma már a földrajztudósok Nyolcszázezer forint helyszíni bírság (Folytatás az 1. oldalról) Pécsett az ellenőrzés fő iránya szombaton és vasárnap is a pé­csi vásár és környékének közle­kedése volt. E két napon a helyi, hazai és külföldi autósok szinte araszolás, várakozás nélkül tud­tak a vásártérre behajtani. Közel száz-száz közlekedési, köz- rendvédelmi, bűnügyi és igaz­gatásrendészeti dolgozó vett részt a hétvégi akcióban. Szombaton majd kétszázezer forint helyszíni bírságot róttak ki 300 emberre. Legtöbb eset­ben a biztonsági övét nem hasz­nálták az autóvezetők vagy uta­saik. A közúti közlekedés ki­sebb szabálysértései miatt 24 esetben tettek feljelentést - le­járt a forgalmi, nem volt a veze­tőnél a jogosítvány. Kétszáz gépkocsivezetőt szondáztak meg - ittasságot egy esetben sem jelzett a készülék. Három vezetői engedélyt érvénytelen­sége miatt elvettek, és hasonló ok miatt nyolc forgalmi is be­vontak. Öt személyt garázda, botrányos részegség miatt előál­lítottak. Három személyt pedig gépjárművek benzinleszívása miatt fogtak el. Vasárnap a vásár területén a tiltott szerencsejáték megelő­zése volt a cél. Az ellenőrzés során nem találtak lopott gép­járművet. A régiségpiacnál bűncselekményből származó tárgy nem került elő. Jogosít­ványt nem vettek el. Nyolcvan gépkocsivezetőt szondáztak meg - egyikőjük sem volt ittas. Tizenöt hazai szabálysértőt je­lentettek fel. Közel háromszáz hazai és külföldi autós helyszíni bírságként százkilencven ezer forintot fizetett ki. Perényi Ernő rendőr tör­zsőrmester és Kalocsai János rendőr őrmester vasárnap reggel a Mecsektrade környékén lévő ellenőrzési ponton a Pécsre ér­kező autókat állították meg. Mint mondották, elsősorban azoknak intettek, akik világítás nélkül érkeztek. Sokan nincse­nek tisztába az új Kresz-szel és nem használják a lámpát vilá­gos nappal. Mások arra hivat­koznak, hogy elfelejtették fel­kapcsolni. De nagyon gyakran rosszul vannak beállítva az égők. A fokozott közúti ellenőrzési hétvégén több mint négyezer autót vizsgáltak át Baranya út­jain a rendőrök. A külföldi au­tósok közül többen is megje­gyezték, hogy udvariasan, gyorsan dolgoztak. Azt az autót, melyet átvizsgáltak - és felte­hető úticélja következtében is­mét megállíthatnak kollégáik - egy rendőrségi tájékoztató, szó­rólappal láttak el. Ezzel igazolni tudták az autóban ülők, hogy már egyszer ellenőrizték őket. Ádám Erika A földrajztudományok és a kutatások eredményei ezer szál­lal kötődnek mindennapjaink­hoz: nem csupán szűkebb pátri­ánk domborzatának és vizeinek leírására valók. Ma például a gazdasági válságtérségekre, a helyi önkormányzatok és a he­lyi társadalmak formálódására, vagy éppen a különféle regioná­lis együttműködésekre is fi­gyelnek többek között a szakma művelői. Minderről azon a vándorgyű­lésen is szó esett, melyet a hét végén nyitottak meg Pécsett, a JPTE Tanárképző Karának épü­letszárnyában, az úgynevezett Huszárik-moziban, az A-épület előadótermében. A mottó: a Ötven év után először tartot­tak vasárnap búcsút Tótszent- györgyön. A háromszáz lelkes falu közepén a presszó udvarán állították fel sátraikat az árusok, és várta a vendégeket a ringlis- pfl, a céllövölde is. A búcsú a református istentisztelettel■ vette kezdetét. Délután a környező falvak foci-csapatai közötti mérkőzések zajlottak a Tót- szentgyörgy Kupáért. A Jandó-Rosta vállalkozó házaspártól, a helyi vegyesbolt és presszó tulajdonosaitól, származott a búcsú feleleveníté­sének ötlete. Mint elmondták, nagy gond, hogy a faluban nincs sehol lehetőségük arra a fiataloknak, hogy összejöjje- ■ nek. Nincs a településen se kul- túrház, se egy nagyobb terem, ahol bált, discót lehetne tartani. Meghívtak néhány árust és né­hány búcsúst az ismerőseik kö­zül. A helyi sportkör elnökével földrajtudósok alig párszázan vannak, a földrajzzal foglalko­zók sokkal többen, számuk ezer fölött van. Hasonlóképpen több mint félezer a Magyar Földrajzi Társaság tagjainak száma is. Többségben középiskolai és egyetemi tanárok, akiknek nagy-nagy szükségük van a tu­dományos kutatások eredmé­nyeivel való ismerkedésre, hi­szen úgy illik, hogy a legfris­sebb tudnivalókat oktassák. A frissesség azonban a tanköny­vekben ritkán jelenik meg, eset­leg a szakmai közleményekben. Mindenesetre sokkal jobb és fi- gyelemfelhívóbb, mint azt dr. Tóth József a JPTE tanára, maga is földrajztudós és oktató emlí­közösen pedig megszervezték és meghirdették a Tótszent- györgy Kupát.-Nagy ünnep ez a mai - mondja Gencsi József. - A negyvenes évek elején volt utol­jára búcsú a faluban. Az isten- tiszteletre, amin négyen kon­firmáltak, sokan eljöttek. Én 1936-ban konfirmáltam ebben a templomban, azóta itt élek. Egy-egy ilyen nagyobb ese­ményre összejönnek a rokonok, családok, és közösen ebédelnek, töltik el a napot. Délutánra megtelt a presszó udvara emberekkel. Forgott a ringlispil, sokan próbáltak sze­rencsét a céllövöldében. Gye­rekzsivajtól lett hangos a kör­nyék. Míg az asszonyok, gyere­kek a búcsúban szórakoztak, a férfiak nagy része a Tótszent- györgy Kupáért küzdő csapa­toknak drukkolt. Az első alka­lommal megrendezett kétfordu­tette lapunk számára, ha évente valahol kicserélhetik gondolata­ikat a tudomány művelői és al­kalmazói. A szervezők, a Magyar Föld­rajzi Társaság és a Janus Pan­nonius Tudományegyetem e hét végére sokféle lehetőséget kí­náltak az előadásokon kívül is. Egyrészt ismerkedést Baranyá­val, másrészt sajátos tanulmá­nyutat Horvátországba és Szlo­véniába. Ugyanakkor kiállítot­ták a tanácskozás előcsarnoká­ban azokat a földrajzi témájú gyermekrajzokat, melyek közűi a legjobbak az ENSZ pályáza­tán vehetnek részt. E rajzok a vándorgyűlés alatt, július 8-ig megtekinthetők. K. F. lós bajnokságra Merenye, Pata- poklosi, Zádor és a helyiek foci-csapata nevezett be. A kö­vetkező hét vasárnapján a két győztes játszik egymással, és akkor dől el, hogy kié lesz elő­ször a korongolt vándorserleg, amit Krizsik Éva készített. A szervezők szeretnék a falvak közötti foci-bajnokságot ha­gyománnyá tenni, ezért jövőre is megrendezik július első és második hétvégéjén. A Tót- szentgyörgy Kupát az a csapat kapja meg véglegesen, amelyik háromszor elnyeri. Különdíja- kat is kiosztanak a legjobb csa­tárnak, kapusnak és mezőnyjá­tékosnak. Kővágószőlősön is búcsú volt tegnap. A Fő téren fellépett a mohácsi hagyományőrző ci­gányegyüttes. Este a bálban pe­dig megválasztották a búcsú szépét. Sz. K. A falu apraja-nagyja részt vett a délelőtti istentiszteleten Fotó: Läufer László Ötven év után először volt búcsú Négy falu csapata mérkőzött a Tótszentgyörgy Kupáért A vándorgyűlés résztvevői a földrajzzal kapcsolatos országos gyermekpályázat közönségszavazói is voltak egyúttal: többszáz közül tippeltek arra a néhányra, mely hazánkat képviselheti az ENSZ gyermekrajz-pályázatán. Fotó: Läufer László Vízi, légi, barlangi mentés Katasztrófa-csoport alakult Pécsett A Magyar Vöröskereszt Ba­ranya Megyei Csoportjának szervezésében kezdődött meg egy katasztrófa elhárító akció- csoport kiképzése a tavasszal. Az ötlet német mintára szüle­tett, mégpedig a Bajor Vöröske­reszt altöttingi járási szervezeté­től, mellyel régóta kapcsolata van a baranyaiaknak, és egyéb­ként is sok segítséget kaptak a menekülthullám érkezésekor. A fő cél az, hogy egy civil szerveződésű, önkéntes kataszt- rófa-elhárító csoport jöjjön létre egy éven belül, melynek tagjai különböző szárazföldi, vizi, légi és barlangi katasztrófák alkal­mával aktívan és gyorsan moz­gósíthatók. Mint Szűcs Edit, a csoport egyik fő szervezője elmondta, már az 1992-es Vöröskeresztes Világnapnak is az „Együtt a ka­tasztrófák ellen” volt a mottója, és ez, valamint hazánk déli ha­tárrészén kialakult helyzet meggyorsította a csoport létre­hozását. Bár a kezdetek kezde­tén a Polgárőrség és a Máltai Szeretetszolgálat is jelezte rész­vételi szándékát, az idők során kiderült, hogy a munka dan­dárja a Vöröskeresztre maradt. Pályázati úton az országos veze­tőségtől 400 ezer forintot nyer­tek a katasztrófa-csoport maj­dani tagjainak kiképzésére, így már semmi sem akadályozta, hogy a Baranya Megyei Tűzol­tóparancsnokságon, illetve a Polgári Védelem Hosszúheté- nyi Kiképző Bázisán megkez­dődjön a munka. A csoport felkészítése idén februárban indult el, s bár már mostanra is nagyon sokat tanul­tak a résztvevők, a szervezők szerint még egy évbe belekerül­het, mire „éles” akcióban komo­lyan részt vehetnek. A gyakorlati képzésre min­den második szombaton kerül sor (ami valóban jelzi, hogy résztvevők önként, szabadide­jükben választották ezt a mun­kát). A legfontosabb az elsőse­gélynyújtás, ezt kerek 50 órá­ban gyakorolják, hiszen a leg­fontosabb az embermentés, s itt tűzesettől barlang-balesetig bármi előfordulhat. Ezután leg­többet, 20 órát műszaki ismere­tekkel foglalkoznak, illetve pszichológiai csoporttréniggel. Ezenkívül vegyvédelemmel és híradással ismerkednek. M. K. Munkaerőt kölcsönöz? Munkahelyet keres? Keressen bennünket! Pécs,Bajcsy-Zs. u. 18. (DOMUSÁ.)Tel.: 36-861 Mégis kinyit az újpetrei strand A kedvezőtlen előjelek után megnyugtató hír - főként mert az ez évi idény a zárva tartó für­dők nyarának látszik - hogy jú­lius közepén mégis kinyit az új­petrei strand. Mint Jávorka Csaba polgármester az előzmé­nyekről elmondta, a strandot, amely a helyi, jelenleg csődeljá­rás alatt álló tsz tulajdonában van, és az eljárás befejezéséig eladni nem lehet, a szövetkezet nem tudja üzemeltetni. Másik gondot jelentett, hogy a vizet biztosító kút pedig a tsz-en be­lüli gazdák szövetkezetének tu­lajdona. A problémák láttán döntött úgy a helyi önkormány­zat, hogy átveszi üzemeltetésre a fürdőt, és július közepétől ha nem is mindennapos nyitva tar­tással, de hétvégeken biztosítja a strandolási lehetőségeket. Jelen­leg a műszaki felmérés zajlik, s ami már biztos, hogy a meden­cék az idei szezont még átvésze­lik, ám a jövő évben felújításra szorulnak. A strand működésé­hez a kút tulajdonosai 14 ft/ köbméteres áron biztosítják a vizet. A polgármester elmondta azt is, hogy a strand látogatása továbbra is ingyenes lesz, ám ehhez az is szükséges, hogy a környező hat-nyolc önkormány­zat havi 10 000 forintos hozzájá­rulással támogassa az üzemelte­tést a tervezett másfél hónapos nyitvatartási idő alatt. Az ön- kormányzatok vezetőivel a na­pokban tárgyal e kérdésről. Ha nem sikerül megállapodásra jutni, akkor Újpetre lakosainak belépőkártyákat osztanak, s így csak a településen élők látogat­hatják a fürdőt. Kótány A rizstorony Egy családi ebéd elköltése a belvárosban A bisztró a város szívében üzemel, de többnyire nem az előkelőségek, nem a hivatalok vezető beosztású dolgozói, s nem a különleges ételek kedve­lői térnek be ide, hogy megízlel­jék a különböző főzelékeket, a pörköltet tarhonyával, a káposz­tás és burgonyás kockát, a tá­nyérokba előre kiporciózott mi­lánói makarónit vagy az üres paradicsomlevest. Már a farostlemez burkolat, a döcögő állópultok, a kopott ce­mentlap és a meggörbült, szürke alumíniumból sajtolt ét­készlet is jelzi, hogy az étkezdét az „egyszerűbb” rétegeknek, a kis keresetűeknek szánták a vendéglátók. A most betérő, nőkből és gyerekekből álló csoport, lehet­nek vagy heten-nyolcan, a falra függesztett étellista előtt áll, mereven, tanácstalanul nézik. Egyikük, harmincév körüli nő, az élre áll, fennhangon, de kissé nehézkesen, sűrűn elakadva ol­vassa az ételek neveit, s tudatja a háta mögött állókkal az ára­kat, melyek, a zajos visszajel­zésből ítélve, magasaknak bi­zonyulnak. A hátul állók hevesen bíztat­ják, olvasson csak tovább; a kis társaság egyetlen olvasni tudó tagja ő. Végül leérnek a lista al­jára, s megállapodnak az egyik legolcsóbbnál. „Rizstorony, húsz forint”, mondja határozot­tan. A többiek bólintanak, az bizonyára jó lesz, legalábbis a hangzásból, meg a torony szó által kiváltott képzet méretei alapján megfelelőnek tűnik. Az olvasni tudó nő közvetle­nül mellettem áll; éppen a zsíros húsdarabokat lökdösöm ki a tá­nyér szélére, s kaparom le róluk a tarhonyát, az legalább ehető. „Ez a rizstorony?” - kérdezi tő­lem, s bámul bele a tányérba, a többiek kicsit távolabbról figye­lik; látható, hogy ez nem lenne ellenükre. Fölnézek a falra: rizs-tarhonya 20 Ft - olvasható ott a rizstorony helyett. „Ez itt tarhonya és pörkölt együtt” - mondom -, „a tarhonya üresen húsz forint, de a pörkölt plusz 70”. Csalódottan néz, bólint, odamegy a pénztárhoz, tarho­nyát kér üresen. Nem hallom, hány adagot, csak azt, hogy a pénztárosnő dühösen kiabál: „Legalább olvasni tanultak volna meg, akkor most össze is tudnák adni azt, amit kérnek!” A nő hátrafordul, tekintetén látszik, hogy a megaláztatás számára mindennapos, talán már meg is szokta, de azért kissé zavart, hosszú sor áll mö­götte. Egyik társa, olyan ötven körüli nő a csoportból, idegesen kotorász egy kicsiny, ragacsos nejlonzacskóban, előveszi a hi­ányzó néhány aprópénzt, s elő­readja. A gyerekek közben leülnek a koszlott asztalokhoz, nagy sze-„ mekkel figyelik a történteket, s várják a tarhonyát; ott ülnek a mellékhelyiség közelében, s a kissé nyitva felejtett ajtón át láthatatlanul, de egyre erőtelje­sebben árad ki a WC-szag. Las­san belengi az egész étkezdét, összeölelkezik a vese-velő ro­kon-illatával, miközben már közelednek az asztalokhoz a szürke, háromszög alakú alu­míniumtálcák, melyeken ott gő­zölög az üres tarhonya, a család aznapi ebédje. Cs. L. t » t t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents