Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-04 / 178. szám (180. szám)

Mit csinál Fehér Anna, amikor nem Nyiszki Alma? Balatoni programajánlat Vasárnap. E napon kezdődik Balatonfüreden a vitorlások ka­lóz bajnoksága. Tihanyban az önkormányzat és a tihanyi vál­lalkozók a félsziget ünnepére hívják a látogatókat: falunapot tartanak. Szombaton kezdődött, s vasárnap folytatódik Füreden a Tagore sétányon az a program, mely az első dunántúli magyar nyelvű színház tiszteletére szín­padi előadás keretében kíván megemlékezni. Vasárnap zárul a Denewares-Kupa 93 nemzetközi baseball torna: zamárdi futball- pályán 9 órakor a Kranjski Lis- jaki-Sopron Woodmen, 13 óra 30-kor a Győr Dark Horses és a Siófok Denewares, 17 órai kez­dettel a H. Astros-Budaepst Is­landers lép pályára. Fonyódon este 20.00 órakor' az 521-es számú Szakmunkásképző Inté­zetben (Béke u. 1.) Old Boys Rock'n Roll Party-t rendeznek. Hétfő. E napon nyitják meg Veszprémben a III. Nemzetközi Folklór Fesztivált. Fonyódon, a Nyári Galériában (Füredi u. 3.) hétfőn nyílik Leitner Sándor fes­tőművész kiállítása. A Mátyás király Gimnázium előadásában Szerelem, óh ... című zenés já­tékot láthatják 21.00 órakor. Fo- nyódligeten este 19.00 órakor Rejtő-kabaré kerül megrende­zésre. Kedd. Szántódpusztán 11 órá­tól lovasbemutató várja a kiláto­gatókat. Este 9 órakor, Fonyó­don, a gimnázium aulájában folklórestet rendeznek. Vesz­prémben ,a ül. Nemzetközi Folldor-Fesztivál keretében 19.30-kor a Cholnoky lakótele­pen, a Haszkovó úti lakótelepen az Egri lakótelepen kezdődik a szabadtéri műsor. Fonyódligeten este 18.00 órakor A rászedett kádi című vígoperát tekinthetik meg. Szerda. 21.00 órakor Siófo­kon, a Dél-Balatoni Kulturális Központ színháztermében a szé­kesfehérvári Alba Regia tánc- együttes közreműködésével folk­lórműsor kezdődik. Fonyódlige­ten este 19.00 órakor az Üllői úti Fuck koncertjét rendezik meg. Csütörtök. Szántódpusztán ismét lovasbemutató hívogat, kezdete 21 óra. Siófokon, az evangélikus templomban 20 órai kezdettel a Budapesti Énekes Is­kola koncertjére kerül sor (Fő utca 220). Fonyódon a Szabó Fe­renc Zeneiskolában 21.00 órakor Schwajda György: Himnusz, komédia kerül megrendezésre. Péntek. A balatonfüredi Sza­badtéri Színpadon 21 órai kez­dettel a Beatrice lép fel. Fonyó­don a Torony étteremben délután 17.00 órakor az Ego-East divat­szalon bemutatóját láthatják. Szombat. A siófoki szabadtéri színpadon a Beatrice, a balaton- füredin a Pa-Dö-Dö lép fel, mindkét koncert kezdete 21 óra. Fonyódligeten az Árpád parton délután 17.00 órakor vizikarne- vál, tűzjáték, laser-show szóra­koztatja az érdeklődőket. Fehér Anna Somogy megye alsó szélén, a baranyai határ bugyrában bújik meg egy csöpp, szép falu: La- kócsa. E falu végén zsuptetős talpasház őriz álmokat. A ház az 1800-as évek elején épülhetett: fagerendáit: az idő konzerválta. Időnként gondos kezek újítják föl, meszelik szobáinak geren­dáit, falát, fonják a rozs-szalma kontyot a háztető díszéül. A helyi Pandur családnál a cseppnyi tájmúzeum kulcsa: Pandúr Istvánné a gondnok, bárkinek szívesen nyitja a há­zat, magyarázza a szobabelsőt, használati tárgyakat, míg férje, Pandur István a ház állagának megőrzője. Ő fonta részint a kézzel csépelt rozsszalmából a tetőt, legutóbb vagy hat eszten­deje. Most újra kéne fonni, mert e Dráva-menti kisközség a szo­kásosnál is több gólyamadárnak ad otthont, s bizony a madarak fészekjavításra a talpasház szalmatetejéből csípnek ki szá­Akik a Pécsett rendezett Színházi Találkozó egyik zsűri­tagjától, Fehér Annától az elő­adások után autogramot kértek (főképp iskolásgyerekek), azok ezt az aláírást voltaképp a Szomszédok című teleregény Almájától kérték. A fiatal szín- művésznő országos ismertsége talán túlságosan is csak erre a sorozatra koncentrálódik, ezért is próbáltam kideríteni, kicsoda Fehér Anna?-Az első kérdés még hadd kapcsolódjon a Színházi Talál­kozóhoz: zsűritagként vett részt rajta, de nem szeretett-e volna jobban játszani?- A zsűriskedés is nagy meg­lepetés és megtiszteltetés volt lakat nagy-nagy szorgalommal. A ház utolsó lakója néhai Je­des Pál, bocskorkészítő volt. S mivel a községet horvátajkúak lakják-lakták, kézenfekvőnek látszott annak idején a somo­gyiak elhatározása: a helyi nemzetiségi értékek megmenté­sére itt a legjobb alkalom, az öreg házat fel kéne újítani, s benne régi használati eszközök, régi szokások konzerválhatók. Az ötletet a tett követte, s ma a Somogy Megyei Műemlékvé­delmi Felügyelőség égisze alatt a horvát falucska egykori hét­köznapjait mutatja be. Régi bú­torokkal berendezve, avitt használati tárgyakkal meg­töltve. Mint azt Pandurné emlí­tette, néhány esztendeje igen nagy volt itt a forgalom: messzi földről is jöttek, főleg a népmű­vészet szerelmesei, hogy rácso­dálkozzanak e kontyos-házra. Van beírás a vendégkönyvben Ausztráliából, Japánból, Ame­számomra, s ez sem járt kevés lelki is idegi terheléssel. Szí­nészként nem olyan könnyű összemérni a produkciókat, igyekeztem elfogulatlan lenni, pedig ez egy szubjektív műfaj. Persze, jó lett volna játszani is a fesztiválon, de bizony, néha muszáj kritikát gyakorolni a szakmával szemben.- Akkor térjünk át a minden­napokra: mit csinál, mikor ép­pen nem Nyiszki Alma?- Hál Istennek, az elmúlt évadban nagyon sok munkám akadt a József Attila Színház­ban, ahol tag vagyok. Négy be­mutatóm volt, A Pál utcai fiúk­ban Bokát játszottam, továbbá Shakespeare Tévedések vígjá­rikából érkezett látogatótól is. Persze többnyire a határon túl­ról, a déli Jugoszláviából érkez­tek többen, a háború kitöréséig. Most alig-alig látogató: e határ menti terület jószerivel elzárt a világtól. Elzárta a déli háború. Meggondolni is nehéz, vajon ez az öreg porta hány generáci­ónak adott fedélt egykoron, kemencéje meleget, udvarán terpeszkedő hatalmas diófa nyár derekán árnyékával enyhülést? Persze, amennyire szép a hely­bélinek és az idegennek ez az értő kezek berendezte népi mú­zeum, annyi gondot is szül na­ponta. Fenntartása költséges, s e miatt senkinek sem kell igazán. A szépen felöltöztetett táj házat a megye a község önkormány­zatának adná, de érthető módon hiányzik a fogadó szándék. Mindezzel Pandurék nem tö­rődnek, teszik a dolgukat. Őr­zik, óvják a rájuk bízott értéke­ket. Kozma F. tékában, a Diákszerelem című musicalban és a Móricz Zsig- mond Rokonok című darabjá­ban. Mostanában, az évad vé­gén elkezdtem próbálni az ősz első bemutatóját, a Gipsy című amerikai musicalt.- És vajon a Szomszédok-béli szereplés mennyi idő után válik terhessé?-Erre nehéz őszintén vála­szolni, mert a közönség azt várja el tőlem, hogy a szerepet szeressem. A Szomszédoknak köszönhetem, hogy ismernek és jó munkák között válogathatok, amikkel épp szakmailag próbá­lom egyensúlyba tartani a soro­zat hatását. Szabadságot, biz­tonságot ad, de életem csupán Ötödik alkalommal réndezik meg Pécsett a Pedagógiai Nyári Egyetemet, amelynek az Apá­czai Csere János Nevelési Központ ad helyet. Az első né­hány napban előadások hang­zottak el, többek között a peda­gógus önállóságáról, autonómi­ájáról. Tegnap kezdődtek el a műhelymunkák hazai és kül­földi elméleti szakemberek ve­zetésével, amelynek keretei kö­zött szó lesz a tananyagtervezés módszereiről, a hatékony fe­gyelmezés eszközeiről, és ta­nártréninget is tartanak Freinet szellemében. egy részének tartom, s ha a so­rozat nagyon hosszan fog tar­tani, évtizedekig, akkor egy idő után én már nem fogok benne részt venni. Rengeteg mindent tanultam belőle, hálás vagyok neki, de nem akarom, hogy a személyiségem ezzel a szemé­lyiséggel azonosuljon. Ugyanis minden látszat ellenére nem én vagyok Alma.- Nyár?- Nem vállaltam semmi munkát. A sorozatból is előre felvettünk pár részt, hogy egy kis titkot ezzel eláruljak. Egyébként jól megérdemelt pi­henésemet a horvát tengerpar­ton fogom tölteni. M. K.- A pedagógiai nyári egye­temek nem a hagyományos módszerekkel foglalkoznak, hanem azzal, hogyan lehetne az iskolát olyanná tenni, hogy az a gyerekről szóljon - mondja Horváth Attila, a Nyári Egye­tem igazgatója. - Á külföldi előadók szeretnek a magyar ta­nárokkal dolgozni, mert kreatí­vak, lelkesek és nyitottak. Már harmadik éve vezet cso­portot Judith Kopácsi-Gelber- ger, aki Kanadából érkezett, és a viselkedési problémák de­mokratikus kezelésével ismer­teti meg a hallgatókat. Sz. K. A lakócsai talpasház tornáca Zsuptető őriz álmokat Horvát nemzetiségi tájház Lakácsán A zselici kincs - Bánya Kaposvártól 20 kilométeres autóút vezet az országos hírne­vet kivívott településre, Bá­nyára. A három éve alakult Bá­nyai Panoráma Egyesületnek köszönhetően nem halt ki az apró település, sőt új életre kelt. Az Egyesület legfontosabb tetteként könyvelik el, hogy az állami gazdaságtól kilencven­négy hektárnyi területet vettek meg. Kétszáz magántelket - 400 négyszögöles valamennyi - és 40 hektárnyi közösségi terü­letet alakítottak ki. Ezen már áll a közösségi ház, melyet a na­pokban adtak át. Az épület föld­szintjén mini-étterem, büfé és óriási társalgó, az emeleten nyolc, fürdőszobás szoba kapott helyet. Szeptemberig berende­zik valamennyit, akkor megin­dulhat a vendégforgalom. A kö­zösségi telekre egymásba kap­csolódó halastavak, játszóterek és sportlétesítmények kerülnek. A bányai falucskával átelleni domboldalban a kétszáz magán­telek mindegyike már gazdára talált: nyolc megyéből, de fő­ként Budapestről jöttek ide az emberek. Harmincán családihá­zat építenek, a többiek üdülőt. A víz és a villany a telkeken van, elkészült a szilárd burko­latú út alapja. Hat közösségi te­lekre vállalkozót - fazekast, szövőt és fafaragót - várnak. A falucska 80 házát az őslakosok helyreállították, folyamatosan szépítik. Az üres házak is gaz­dára találtak. Az elmúlt évben tíz kilométernyi kerékpárutat építettek ki Kaposmérőig. Nagyné, Canka Valéria, az Egyesület elnöke bányai szár­mazású. Szülőfaluja eltűnésétől tartva sporthírességekhez, ügy­védekhez, építészekhez fordult: segítsék megmenteni a zselici kincset, Bányát. Mindenkit megragadott a táj, az erdők. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a közeli Petörke határában 300 üdülőtelket hasítottak ki a domboldalból.( A domb alján a Deseda-tóval vetélkedő víztá­rozó épül!) A telkek 2-3 ezer négyzetméternyiek. Még 50 te­lek gazdára vár. Nagyné Canka Valéria elé­gedett az eddigi eredményeik­kel. Alapítványi, egyesületi, önkormányzati és saját kft-jük összefogásával eddig 100 millió forintot fordítottak a térségre. Tervezik, hogy többek között az Alpok - Adria közösség rendez­vényeinek adnak helyet. Ádám E. Pedagógiai Nyári Egyetem Pécsett Rádió mellett Hajnalban félrehúzom a függönyt, már feljövőben érke­zik a Nap, tiszta - kissé talán hűvös - időnk lesz, kedélyálla­potom ennek megfelelően ki­elégítő, gyorsan nyitom a rá­diómat is, hallom, a mai nappal kezdődően a tisztelt vásárló bárhol szerte szép hazánkban számlát kap minden megvásá­rolt portékája ellenében, kivéve az újságárudákat. Hát minden napra jut valami, amin röhöghet kínjában vagy sikongat dühében az ember, s közben némely politikus már tavaly is azon tűnődött, hogy miért járnak szomorú fapofával az utcán az emberek. Azért. Egy óra múlva lent vagyok az utcán, a sarkon van egy jó kis gyümölcs-zöldség „stand”, kint egy asztal, azon a mérleg, körben rézsűre állított ládák, zöldséggel, naranccsal, banán­nal, de van meggy, cseresznye és barack és tojás, szép barna és tiszta. Az árus fiatalember izzad, keze fejével homloka ve­rejtékét itatja és káromkodik, írja a számlákat, de a keze is nedves a harmatos zöldségek­től, a rozsdás asztal is nyirkos, ragad rá a számlatömb. „Miért nem ad már vissza a százasomból?” - méltatlanko­dik egy sietős asszony, aki há­rom tojást vásárolt csak, és rakta be szatyrába. „Majd ha kitöltöttem a számláját...” - mondja a kereskedő, mire az asszony fejéhez kap, persze, ő is hallotta a rádióban ezt a „ba­romságot”, dühös is az iste­nadta, azt mondja: „Legszíve­sebben at... hez csapnám a tojásokat, aki ezt kiagyalta ... !” - néz körül harciasán, nekem jobb ötletem támad, oda is sú­gom: „Inkább rúgja szét neki, ahova a tojásokat szánta!” - ezért többen megtapsolnak. El is határozom, hétvégén lebuszozok a zsúfolt vásárcsar­nokba, mi lesz ott, te jó istan, ahogy a kofaság széles társa­dalma végzi az országraszóló adminisztrációt, meg hogy majd miket mondanak, ki- nek-kinek címezve, az lesz az igazi élmény, főként ha távla­tokban már ugye feltűnik az esztendő múlva esedékes vá­lasztás ... • Mert ha eddig - megcsap­pant kedvvel és gyenge tar­talmú bukszával - azért vásá­rolgattunk, most majd erről is leszokunk. Amúgy is arrafelé tartunk, éppen a Népszabad­ságban olvastam a napokban, hogy a korábbi 672 ezres szar­vasmarha-állomány 497 ezerre csökkent és a napi egy főre jutó tejfogyasztás napjainkban mindössze 3 deciliter, hát ez elképesztő. Tíz esztendeje - amikor is Torgyán szerint a magyar paraszt teljesen elnyo- morodott - 9 millió 844 ezer sertés röfögött-visított a ma­gyar disznóólakban, ma ez a szám 5 millió 364 ezer. Vagy pedig: 1989-ben még 43 kiló sertéshúst ettünk fejenként, ta­valy lecsökkent az étvágyunk mindössze 30 kilóra. Az idei „eredményeket” majd jövőre ismertetem, ha addig is nem unják. Persze tudom, mindenre van magyarázat, mindenre van „felsőbb” indoklás, a sok-sok évtizedes szokás szerint. De hát a szöveggel már tele van min­denkinek a hócipője, főleg ak­kor, amikor némely szónok nem e fenti gondokat taglalja illetékes pulpitusokon, hanem mondjuk saját - politikai! - sé­relmei fölött dühöng, meg ilyen-olyan leszámolást köve­tel, meg bírósági perekkel fe­nyegetőzik, feljelentéseket he­lyez kilátásba, vagy az ismert honanyu, aki mindent tanul­mányoz, ami szittya őseink tör­ténetével foglalkozik. Az ám! A szittyák! Kérem szépen, most ne engem nézze­nek hülyének, azért, amit most mondok: tudják-e, hogy Jézus, a názáreti milyen nemzetiségű volt? Hát nem! Hanem magyar. A szegedi szittya-találkozón - ahol számos, korábban az ame­rikai kontinensre elszármazott és most Szegedre hazautazott magyar is részt vett - egy szity- tya-hölgy eme megállapítást tette: „... maga Jézus Urunk is magyar volt, az ősi magyar fajtából származik ...” Hogy tulajdonképpen kik ezek a szittyák? Tudja ám a ná­záreti ... Szittyák, számlák __ 4 Új VDN 1993. JÚLIUS 4., VASÁRNAP « i 1 » »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents