Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-31 / 207. szám

1993. július 31., szombat oj Dunántúli napló 11 A rendszerváltás, ahogy Pagonyán történt A Pécsi Körzeti Stúdió újra játékfilmet forgatott Jelenet a filmből Horváth Norbert felvétele Szodomává züllött már ez a Proletár Homok, idézte a főhős téeszelnököt, Kétmarok Ádá- mot Bükkösdi László, a pécsi körzeti tv rendezője, miután megtekintettük a csaknem telje­sen kész félórás alkotást. Hogy hol található a falu, hisz egy termelőszövetkeztről van szó, de ha még azt is hozzátesszük, hogy Pagonya a rendszerváltás idején züllik Szodomává, akkor újabb kérdőjel keletkezik Pago­nya hovatartozását illetően. „Valószínűleg az Ormánságban van. Vagy a Zselicben? Vagy idébb!” - felelne erre a forgató- könyv, jószándékúan, ha tudna. Mert, hogy Pagonyát valame­lyik baranyai faluval lehetne azonosítani, azt túlzás lenne ál­lítani. Amiben száz százalékig biztosak lehetünk, az a Bencze János, Pécsett élő író, publicista komédiájából írt televíziós játék időpontja: a rendszerváltás éve, 1989 vagy 1990. Az iróniával „sűrűn átszőtt” Rendszerváltás Pagonyán című játékot rendező Bükkösdi László elárulja: a for­gatás körülményeit tekintve nem akármilyen produkció szü­letett.-A Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója a televízióban uralkodó káosz következtében hosszú időn keresztül nem vál­lalkozhatott arra, hogy tévéjáté­kot készítsen. S most is erőnkön felül hoztuk létre a „Rendszer- váltás .. ,”-t, úgy, hogy aki tu­dott segített. Egy butik ingyen adta a ruhákat, egyik művelő­dési ház díjtalanul rendelkezé­sünkre bocsátotta az irodáit, amelyeknek aztán napokig kecskeszaguk volt a két sze­replő állattól, „akiket” szintén ingyen szereztünk. Abszolút pécsi produkcióról van szó, nemcsak a segítő cégek itteniek, de valamennyi színész a Pécsi Nemzeti Színház tagja. Kétma­rok Adám szerepében Stencer Béla nagyszerű alakítást nyújt, a Lux Zsanettet játszó Unger Pálma egészen új oldaláról mu­tatkozik be, és nagyon nehéz a jelen emberét, a volt párttitkárt, Kismaffia Vendelt megformáló N. Szabó Sándor dolga, aki folyton önzetlenségét hangsú­lyozza, ugyanakkor ő az, aki mindent megkap, a pénzt és a lányt, vagyis Lux Adrient, a Lé­zer Cirkusz sugárlábú művész­nőjét egyaránt. Fekete András, Sebők Klára, Krum Adám, Barkó György, Tamás Tímea és Juhász László, a többi színész is örömmel jött hívásunkra, s szí­vesen vettek részt a közös mun­kában, szó nélkül rádolgoztak például egy szombat délutánt a forgatásra. Pedig három nap alatt készen kellett lennünk, két kis irodában vettük fel a jelene­tet, így aztán a vezető operatőr­nek, Pálfy Istvánnak is többször fejtörést okozott a kamerák be­állítása, hogy a kívánt képbe minden és mindenki, ami s aki szükséges, beleférjen. Bencze János szimbolikus történetet írt, mégsem állt szán­dékában lerántani a leplet a nagy átalakulásról. Az attrakció helyett inkább csöndes iróniával akart szemléltetni egy valójában nagyon tipikus történetet. Tipi­kusát, amilyen az 1989-es ma­gyar történelemhez kötődő szemlélet. A tévéjáték ugyanis tudatja, a pagonyai rendszervál­tás kedden tizennégy óra hu­szonhét perckor következett be. Szóval, megnyomtunk egy gombot, és megváltozott a vi­lág. A félórás komédia azonban nem bánt meg senkit, ebben mindenki a szomszédjára ismer, senki sem magára.- Hogy került a Proletár Ho­mok által termelt óriástök, a kecske a szimbólumok sorába?- Ezek nem önmagukban ér­tendő szimbólumok, mindössze a túlhangsúlyozott profi váltást jelképezik - mondja Bükkösdi László. - A Lajos nevű kecskét például elkeresztelik Lajos kos­nak, ami utal a „kapkodó szak­értelemre”. Az Amerikából visszatért Kőszály Jani, aki a kos-kecskét is becipeli a színre, azt hiszi, ő a hiteles, holott őt is megbuktatja az a Kismaffia, aki párttitkár volt, s most a szent ér­zésekről beszél ott, ahol min­denki ismeri. Gátlástalanul ha­zudunk, az életünk tele van hordószónoklatokkal. A különböző körök, pártok, egyletek zengedelmei és köve­telései pedig még inkább össze­kuszálják a kedden délután le­zajló pagonyai rendszerváltást. Súlyosdy titkárnő átpártol bu­kásra ítélt főnökétől a telt for­mákat szintén kedvelő pusztai emberhez, Lux művésznőnek megkerül leánygyermeke, aki ugyancsak a legjobb kezekbe kerül, mire a játék befejeződik. S hogy a kecske és a pagonyai tök konstellációból milyen rendszerváltás történik, végül a seholsincs Pagonyán, azt szep­tember 19-én, vasárnap este 18 órától megtudhatják a nézők is a TV 2 adásán. Szabó Anikó Közéleti gondolatforgácsok I gen, a BZ/3/5-ös terület - mondotta mélyen elgon­dolkozva, homlokát ráncolva Hatósági Főnök Megfigyelő­nek. - Bizonyos idő óta egyetlen megfigyelői jelen­tést sem kapunk e területről. Mintha nem is létezne ez a te­rület, s ha mégis létezik, mintha semmi megfigyelni és jelenteni való sem történt volna, nem történne ott. Már­pedig, ha valaki, akkor a Hi­vatal nagyon is jól tudja: mindig és mindenhol történt, történik és fog is történni va­lami gyanús, valami leggya- núsabb, a legbeláthatatlanabb következményekkel járó, azokat elindító dolgok, ahol látszólag - hangsúlyozom: LÁTSZÓLAG! - soha és semmi nem történik. Ez egy olyan tény, egy olyan axióma, sarkigazság, amelyet a Ható­ság mindig is fenntartás nél­kül elfogadott, és el is fog fo­gadni; teljesen fölösleges te­hát ezen a sarkigazságon vi­tatkozni. Tenni és intézkedni kell. . . Tehát a BZ/3/5-ös te­rület, ahonnan egy bizonyos idő óta egyetlen megfigyelői jelentés sem fut be. Mintha ott már nem történne semmi megfigyelni és jelenteni való, vagyis: mintha már minden a legnagyobb rendben volna. Mit bizonyít ez számunkra, a Hatóság számára? Azt bizo­nyítja - épp ez a látszólagos nyugalom, ez a minden-rend- ben-levés bizonyítja a leg­jobban -, hogy a Hatóság vé­leménye szerint soha, sehol nincsen semmi rendben, hogy igenis, a BZ/3/5-ös területen valami történik. Mégpedig valami nagyon gyanús, va­lami nagyon rendkívüli, és nagyon közveszélyes .. .! Kitűnő Megfigyelő hét kö­zepén, csütörtökön, nem sok­kal déli tizenkettő után érke­zett meg Likatosra, vagyis a BZ/3/5-ös „területre”, fel a távoli hegyek közé, egy nem túlságosan tágas, de kellemes völgykatlanba. A falucska (látszólag) nyugodt volt, csendes, békés, derűs, mint egy régi, nagyon elfelejtett temető. Ballagva ment végig a fa­lucska egyetlen utcáján, akárha egy időmilliomos sé­táló. Feszülten figyelt, alapo­san megfigyelt mindent. Az utca végén hatalmas betonvá­lyú volt, amelybe egy jó­kora-vastag vascsőből gyöngyözve zubogott a víz. Őszeleje volt még, nyáríasan meleg az idő. Kitűnő megfi­gyelő megszomjazott a gya­loglásban és megizzadt. Megmosakodott hát a vályú­ban, jót ivott, majd letelepe­dett a vályú szélére. Elővette a noteszét, és beleírta első megfigyeléseit: „A faluban minden kapu bezárva, minden ház ablaka bedeszkázva, be­leértve az iskolát, a vegyes­kereskedést és a templomot is. Még egy kódorgó kutyát, bóklászó macskát sem látni sehol. Gyanús! És gyanús az is, hogy az utca végén van egy betonvályú, amely kitűnő állapotban található, és folyik bele a kitűnő, jéghideg víz. Ha senki nem lakik a faluban, mint ahogy az látszólag lát­szik, akkor miért van szükség vályúra és vízre, és miért van ilyen jó állapotban a vályú?! Gyanús! „Némi gondolkodás után még beírta a noteszbe: „Minden felettébb és nagyon gyanús!!!" felkiáltójellel, és vastagon aláhúzva. Egész nap figyelt és meg­figyelt. Mikor a Nap már le- nyugovóban volt, megírta az Első Kitűnő Megfigyelő Je­lentést. A jelentést betette egy borítékba, leragasztotta, felbélyegezte, és bedobta az ugyancsak bedeszkázott ab- lakú vegyeskereskedés falán található postaládába. Az éjszakát egy ajtónélküli csűrben töltötte, poros, régi szalmán. Nehezen és csak nagykésőre tudott elaludni; zavarta a tömény, nehéz csend. Rosszul aludt, sokat forgolódott, többször is felri­adt. Fáradtan, összetörtén éb­redt, minden porcikája fájt. Egész nap a falut járta. Fi­gyelt. Megfigyelt. Estefelé megírta a Kettes Számú Ki­tűnő Megfigyelői Jelentést: „Ma felfedeztem egy furcsa, különleges gyanús házikót, amely egy elvadult kert, egy valóságos bozótos legmélyén rejtőzködik. Ahogy felfedez­tem azonnal gyanússá is vált. Miért bújik ez el jobban, mint a többiek? - tettem fel ma­gamnak a kérdést. Amint ké­sőbb kiderült, okkal. A Sza­bályzat előírásai szerint (19. oldal, 37-es Előírás, a, b, c és g pont) becserkésztem a ker­tet, majd a házat. Találtam a házban egy torzonborz, csim- bókos szakállú, zavaros te­kintetű, lesoványodott egyént. Ott ült az egyetlen szobában az egyetlen asztal­nál, az egyetlen széken, és egy vaskos füzetbe írt vala­mit. Ez is gyanús. Miért ül itt egyedül, s főleg: mit ír abba a gyanúsan vastag füzetbe?! Kérdésemre azt válaszolta, semmi közöm hozzá, mert ez titok, szigorúan bizalmas, mármint az, amit ő abba a fü­zetbe ír. Hosszas tapogatózó faggatás után rájöttem, ez a gyanús illető egy kicsit gya- gyás (ha nem csak megjátsza magát, hogy félrevezessen engem, ami viszont nem fog sikerülni neki!). Azt állítja magáról, hogy ő bizonyos Zerge Kettő, aki megfigyelés céljából tartózkodik itt. Ezt követően azonnal kérdéseket tett fel nekem (szemtelen!), hogy: ki vagyok, melyik ház az enyém a faluban, mit kere­sek itt, hol vannak a többiek, miben törjük a fejünket, s más efféle zagyvaságokat. Én, természetesen, a Sza­bályzathoz tartva magam (95. oldal, 15-ös előírás, a, b, c és d pont) egyetlen kérdésére sem válaszoltam. Ettől na­gyon deges lett, sőt dühös. Fenyegetőzni kezdett, hogy ő majd megfigyel engem is, ré­sen lesz. De résen ám! - kiál­totta. S ha egyedül nem bol­dogul, mondta, majd szól Mókus Háromnak, Róka Öt­nek és Ülű Kettőnek. Hogy kik ezek az állatok, arról nem volt hajlandó nyilatkozni. Most már egyre gyanúsabb lesz itt minden! Sürgős eliga­zítást kérek, Katicabogár Kettő.” Később, mikor elfogyott minden konzervje, s az utolsó darab kenyere is, gyümölcsöt evett. Boríték és bélyeg fogy­tán, a jelentéseit egy vastag füzetbe írta. Egyik nap ezt je­gyezte le: „Ma, miközben a magát Zerge Kettőnek néző gyanús egyént megfigyeltem (ismét a füzetbe irkáit valami­ket; szerinte jelentéseket, ami nevetséges állítás), határozot­tan meggyőződtem, hogy va­laki megfigyel engem is. Saj­nos, nem tudtam elkapni, il­letve megfigyelni az egyént. Kérdésemre ez a Zerge Kettő nevezetű egyén azt mondta, bi­zonyára Mókus Három volt, ugyanis a kertekben ő szokott megfigyelni. Nagyon gyanús és veszélyes alak ez a Mókus Há­rom, mondotta, és nagy szí­nész, mert hülyének játssza meg magát; de ugyanakkor hü­lye is, mert azt állítja magáról, hogy ő Mókus Három, és tit­kos, bizalmas megfigyeléseket végez, s ezekről jelentéseket ír. Sokkal ravaszabb, mint Róka Öt - magyarázta -, Ülű Kettő­ről nem is beszélve, aki már csak vánszorog, és többnyire alszik. Ezek mind azt hiszik magukról, magyarázta Zerge Kettő nevezetű egyén is azt ál­lítja magáról, hogy ő megfigye­lőfigyelő, akinek jelentéseket kell írnia. Holott tudnivaló, hogy én vagyok itt az egyetlen megfigyelő, akinek mindent meg kell figyelnie, és minden­ről jelentést kell írnia. Ám le­het, hogy ez a csimbókos egyén csak egy nagy színész, egy agyafúrt, ravasz, közveszélyes egyén, aki túl akar járni az eszemen, de ez nem fog sike­rülni neki. Résen leszek! S ha egyedül nem boldogulok, szó­lok majd Mókus Háromnak, RókaÖtnekésÜlűkettőnekis ... Nemcsak rendkívül gyanús itt minden, de rendkívül izgalmas is. Nagyon élvezem, újabb el­igazításokat várok, Katicabo­gár Kettő.. .” ... A BZ/3/5-ös területről bizonyos idő óta semmiféle megfigyelői jelentést nem ka­punk - mondotta Hatósági Fő­nök a Kitűnő Megfigyelőnek, Katicabogár Háromnak. Mintha nem is létezne ez a te­lepülés, s mintha ott nem tör­ténne semmi gyanús, megfi­gyelni és jelenteni való, holott a Hatóság tudja, hogy minden­hol és mindig ... K itűnő Megfigyelő hét közepén, csütörtökön ér­kezett meg Likatosra, vagyis a BZ/3/5-ös területre, fel a he­gyek közé. Nem sokkal déli ti­zenkettő után. A falucska csendes volt, nyugodt és derűs, mint egy régi, nagyon elfelej­tett temető... Molnos Lajos- Szeretünk sok mindent meg­gyorsítani: privatizációt, miegy­mást. „Az élet száguldás” - szólt a csiga, s bedőlt a kanyarba. *- Kezekről. Tudja a Szent Jobb, mit művel nevében a Két Bal?-Becsületes ember, de nem fanatikus. Ideális közéleti vezető.- Az érzelmi politikus. Szen­vedélye betört a főbejáraton, böl­csessége távozott a hátsón. , ^- Amikor Ádám első mondata így hangzott: „Mennyire szere­tem magamat! - Isten megnyu­godott. Sikerült a teremtés. Megszüle­tett az első politikus.-A régi népmesék így kez­dődtek: „Egyszer volt...” A Korunk kérdése: Többpártrendszerben a poli­tikusoknak lehet-e egy követ fújniuk? Szakmai ártalom az is, ha egy futóbolondnak térdig ko­pik a lába. A természet nagy ajándéka, hogy az ember beszélni tud . . . Persze néha jobban teszi, ha hallgat. % Figyelmeztető tábla: „Vezess óvatosan! A település orvosa szabad­ságra ment.” Semmi rosszat nem mond­hatok a főnökömről... Azonnal visszamondják neki! #■ Egy cipőben járunk ... Igen, mert a párját ellopták az öltözőből. A titkárnő kiengedte a szel­lemet a palackból. .. Most reprezentációs ko­nyakot tart benne. Nekem is mindig a feje­met tömik tele mindenfé­modem politikai mesék viszont így: „Egyszer lesz ...” *- Életünk: minden tegnapi tet­tünk kutyahűséggel követ ben­nünket. A damaszkuszi út di­lemmája ez.- Murphy tudta, mitől döglik a légy. Egyik törvénye szerint „Emberek vagy államok csak ak­kor járnak el ésszerűen, ha már minden más lehetőséget kimerí­tettek.” Ha ebből indu lünk ki, még optimisták is lehetünk.- A rossz politikus hazudik. A jó politikus igazat beszél. A na­gyon jó-igazat is. ík-Amit az új idők bajnoka néha elfelejt: A nagyképűség gyakran csak annak a részegítő fensőbbségi tudatnak jele, ame­lyet az élő nyúl érez a halott oroszlánnal szemben. - n r ­lével, pedig általában a zsebem üres. , * Ókori bölcsek szerint az em­ber nem a barátaitól tanul sokat, hanem a rosszakaróitól. Piacgazdasági tapasztalatom: Azért vagyunk szegények, mert mások meggazdagodtak rajtunk. Ha tartós barátság alakul ki férfi és nő között, ez azt jelenti, hogy szerettek volna együtt hálni, de nem sikerült. * Főnökök figyelmébe: A tévedés lehetősége oly­kor-olykor a beosztottat is meg­illeti. Üstökösként tűnt fel, aztán állócsillag lett belőle. Azt kívánták tőle, hogy ta­lálja fején a szöget, közben minden kalapácsot eldugtak előle. Az élet szomorú fonáksága, hogy a nagy áldozatokat min­dig a kisemberek hozzák! Kiss György Mihály Csak röviden! A megfigyelő

Next

/
Thumbnails
Contents