Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-31 / 207. szám

1993. július 31., szombat aj Dunántúlt napló 3 Másodszor rendezik meg Pécsett a Gyermekmentő Szolgálati napokat Pécs és Orfű Önkormányza­tának támogatásával. A nagyszabású rendezvény, amely tegnap délután kezdődött erdélyi, volt ju­goszláviai, pörbölyi és nevelőotthonokban élő gyerekek tiszteletére szerveződik, tegnap pécsi pol­gármesteri fogadással kezdődött, majd rendőr, mentő és tűzoltó bemutatóval folytatódott. A mai napon Orfűre költözik, ahol várják a gyerekeket reggel 9 órától. Fotó: Läufer Egy „eredménytelen” pályázatról Igazgatóváltás a Baranya Megyei Könyvtárban A Baranya Megyei Közgyű­lés a múlt héten döntött a megye közgyűjteményi és közművelő­dési intézményei igazgatói posztjára kiírt pályázatok ügyé­ben. A Baranya Megyei Könyv­tár eddigi igazgatójának, Surján Miklósnak a pályázatát a köz­gyűlés Kulturális Bizottságának elnöke, dr. Nádor Rudolfné a következő szavakkal értékelte, és tette meg a bizottság (mely ebben az esetben bíráló szak­mai, szakértői bizottságként működött) javaslatát: „Surján Miklós pályázatát, programját magas színvonalúnak értékelte, személyét vezetésre alkalmas­nak. Tekintettel arra, hogy be­töltötte hatvanadik életévét, in­dítványozza a Közgyűlésnek, hogy új pályázatot írjon ki. A pályázat elbírálásáig bízza meg Surján Miklóst az igazgatói te­endők ellátásával.” Igaz, a ne­vezett bizottságban a Közal­kalmazotti Törvényt kiegészítő 150/1992-es kormányrendelet ellenére sem ült egyetlen szak­mai szakértő sem (fel lehetett volna kérni a Magyar Könyvtá­rosok Egyesületéből, vagy a Könyvtári Kamarából valakit). Ez a könyvtár részéről se történt meg, mert a szakszervezetet és a Közalkalmazotti Tanácsot se diplomás könyvtáros képvi­selte. Ezt egyébként Vadász Já­nos, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének főtitkára is szóvá tette a Pécsi Rádióban, a döntést követő reggelen sugár­zott interjújában. Suiján Miklóst azért keres­tem meg eredetileg, hogy „nyugdíjba vonulása alkalmá­ból” egy hosszabb beszélgetést készítsek vele életéről, szakmai pályájáról, az elmúlt 37 eszten­dőről, amit a Megyei Könyvtár falai között töltött. Surján Mik­lós a történtek után nyilatkozni nem óhajtott, főleg nem „bú- csúzkodó visszatekintéssel”. Annyit elmondott, hogy tény, a határozat őt is meglepetésként érte, hiszen az ember nem egy­könnyen hagy ott egy intéz­ményt, ahol a fél életét eltöl- tötte. Az új igazgató kinevezé­séig azonban ugyanúgy fog to­vább dolgozni, mint ahogy azt mindig is tette. Annál is inkább, mert a megye a könyvtárhely­zete felettébb leromlott állapot­ban van, és újjászervezését pont ezen az őszön tervezték meg­kezdeni. Surján Miklós abban biztos, hogy újból pályázni nem fog, de abban is, hogy ugyan va­lóban hatvan éves az idén, még nem érzi magát nyugdíjas korú­nak, és vannak tervei, amiket meg kíván valósítani - ha nem is a Megyei Könyvtár igazgató­jaként. M. K. Pörgő ezüsttallér A Rácz Aladár Közösségi Házban este 6 órakor mutatják be az érdeklődőknek a Mohá­cson élő költő, Kovács József új verseskönyvét, a Pörgő ezüsttal­lért. A könyvről Ócsai Barna­bás, bátaszéki lelkipásztor fog beszélni, közreműködik Ócsai Judit zongorán és a bátaszéki Szivárvány Színjátszó Együttes. Az est után képzőművészeti ki­állítás és aukció lesz. A Barcsi Nemzetközi Művésztelep kiállítása A Barcsi Nemzetközi Mű­vésztelep kiállítása ma délelőtt 11 órakor nyílik meg a Somogy megyei város Dráva Múzeumá­ban. A kiállítást Misch Ádám festőművész nyitja meg, a tárlat augusztus 31-ig kedden, szer­dán, pénteken és vasárnap te­kinthető meg naponta 10-12 és 14-16 óra között. Hatfilléres vita Hat filléren vitatkozik a Nóg- rád Volán Rt. és a salgótatjáni önkormányzat. Az összeszólalko- zást az áfa-törvény kapcsán meg­változó személyszállítási viteldíj váltotta ki. A 25-ről 25,94 forintra emelkedő jegyárat a Volán 26 fo­rintra kerekítette, és ez megha­ladja az előírt 4 %-ot. A városi képviselők ezt megengedhetet­lennek tartják, s a testület augusz­tusi ülésére tűzték a kérdést. Ifjúsági munkanélküliség Vajon dereng az alagút vége? Az elmúlt hetekben, elsődle­gesen a köz- és a szakoktatási törvény parlamenti vitájában ismét élesen előtérbe került: a hazai ifjúsági munkanélküliség bizony meglehetősen égető gondja, a megoldás különböző lehetőségei. A helyzet ugyanis súlyos, jószerével reménytelen, noha az kétségtelen, hogy az il­letékes tárca igazán nem ül a babérjain. „Ugrás” 1991 októberében A behatóbb vizsgálódás ér­dekében tekintsük tehát át a sta­tisztikai adatokat. A Munkaügyi Minisztérium szakképzési tájé­koztatója szerint 1990 januárjá­ban mindössze 780 pályakezdő munkanélkülit tartottak nyilván. Számuk azonban már júniusban 2131-re emelkedett, majd egy esztendő elteltével ennek több mint duplájára nőtt. Az első nagy „ugrást” szintén 1991-ben, közelebbről október­ben mérték, amikor a januári létszámnak közel tizenötszörö­sét regisztrálták. 1992 decem­berében már 54 771 fiatal várt munkára. A változó „csúcsok” mellett, az összes munkanélkülihez vi­szonyítva, a pályakezdők ará­nya 1990-ben 2,7, 1991-ben 1,4-11, míg tavaly 4,5-8,8 szá­zalék volt. A minimális érték mindig áprilisban, májusban, a maximális pedig augusztusban és szeptemberben jelentkezett. Rögtön jegyezzük meg: a hely­zet idén sem volt és nem lesz jobb. Melyek vajon az ifjúsági munkanélküliség legfontosabb jellemzői? A regisztráltak isko­lai végzettségét tekintve a szakmunkások, valamint a szakközépiskolában érettségi­zett diákoknál legrosszabbak az arányok: az elmúlt év utolsó napjaiban 57,4, illetve 20,7 szá­zalékuk még nem talált magá­nak munkahelyet; a növekedés rátája 1991 májusához képest 37,1, valamint 6,8 százalék volt. Érdemes persze azt is megemlí­teni, hogy ebben az időinterval­lumban ez a mérőszám a gim­náziumot végzetteknél 26,5-ről 18,3 százalékra csökkent, lehet, hogy azért, mert ők nagyobb arányban nyertek felvételt az egyetemekre, főiskolákra. Figyelemre méltó az is, hogy a regisztrált pályakezdő mun­kanélkülieknél több a férfi, mint a nő; számuk természetesen ott a magasabb, ahol sok az összes nyilvántartott, amiből egyene­sen következik: abszolút és rela­tív értelemben egyaránt jelentős arányt képviselnek. A 100 munkanélkülire jutó fiatalok Futnak a képek Gall kakasok „A francia szellemnek nincs érzéke a mozgókép-humorhoz” - állította André Bazin, s ha a katartikus erejű komikumra gondolunk, akkor igazat kell adnunk a kiváló esztétának, mert Jacques Tati az egyetlen, aki ebbe a chaplini magasságba emelkedett. Van azonban egy másfajta, vaskosabb, vulgárisabb humor is, amely nagyon is közel áll a realisztikus gall szemlélethez, s így a francia filmtől sem ide­gen, elég ha Femandel, Bourvil vagy Louis de Funes nevét em­lítjük. E kacagtató, olykor rö- högtető műfajnak most két ne­ves alkotójával is megismer­kedhetünk. Claude Zidi néhány alpári ízléstelenség után a Zsaroló zsaruk-kai bizonyította, hogy az igényesebb nevettetés forté­lyait is ismeri, La totale című új művében pedig helyenként igen szellemesen egyesíti a bűnügyi műfaj és a bohózat elemeit. A filmet nálunk a kissé nyakatekert Titkolt titko­sügynök címmel játsszák, minthogy hőse a mintaszerű kishivatalnok álcájában e na­gyon is veszélyes mesterséget űzi, erről azonban még a fele­ségének sincs tudomása, igaz, még csak húsz éve élnek együtt. A komikus alaphelyzet viszont máris készen áll. Mennyire más humor ez, mint az amerikai. Oldottabb, lazább, a poénok nincsenek túlhegyezve, a cselekményt nem pergetik mindenáron, a mesemondás néha egészen amatőr jellegű, persze szándé­kosan az. A rendezőnek néha még arra is jut ideje, hogy lát­szólag véletlen szülte ötletek­kel is előrukkoljon. Egy ijedten eldobott géppisztoly például röptében többször is elsül, holtbiztos találatokkal kasza­bolva le a hősök ádáz ellenfe­leit, akár a mesebeli kapanyél. Bertrand Blier, a színész Bemard Blier fia, a saját regé­nyéből forgatott Tojástánc-cal, ezzel a „macho” szellemű, fék­telen pikareszk történettel egy­csapásra magára irányította a szakma figyelmét, bár a siker­nek botrányíze is volt. Egyik bírálója a francia film kalóz moralistájának nevezte a ren­dezőt, aki Hidegtál című gro­teszk bűnügyi komédiájával (Bikácsy Gergely leleménye­sen „gyilokabszurdnak” ne­vezte) és a nálunk is bemuta­tott Túl szép hozzád című szür­realista szerelmi históriával folytatta pályáját. Ez utóbbi mű bunueli képal­kotása legújabb, Pécsett most műsorra tűzött alkotásában, a Kösz, megvagyok-ban (Merd la vie, a magyar címváltozat ezút­tal igen találóan hűtlen) elemi erejű látomássá terebélyesedett. Blier e filmjével a legjelentő­sebb francia rendezők sorába emelkedett. Bár Boris Vianra emlékeztető provokatív hangja nem egyszer nagyon is érdes, ám a fergeteges tempóban ki- bomló tragikomikus álomvízió ezzel együtt lenyűgöző erejű. Ebben is csavargók, méghozzá két lány (érdemes a nevüket megjegyezni: Anouk Grinberg és Charlotte Gainsbourg) bo­lyong a vetítővásznon, a jelen­ből át-átlépnek a múltba, a való világból pedig a képzelet köny- nyű szárnyán röppennek tova. Eközben egy komor haláltánc tengernyi mellékfigurája kava­rog körülöttük (köztük Depar­dieu torz lelkű orvosa és Trin- tignant franciául beszélő német tisztje). Régen láttam ilyen felszaba- dultan-gátlástalanul tombolni a kinematográfia múzsáját. „Tel­jesen levetkőztem a szemér­meskedést” - nyilatkozta Blier. „Nem kell csűrni-csavami, for­gatni kell, mint a villám, nem kell töprengeni.” A film hangulatát hadd idézze most egyetlen jelenet: amelyben az AIDS-es lány ta­lálkozik apjával, aki éppen szu­ronyrohamra készül az első vi­lágháborúban. Mert ez a meg­alázónak és megszomorítottak filmje. Azt hiszem, André Ba- zinnek is tetszett volna. Nagy Imre számának megoszlása ezért ál­talában az országos átlag (8,3) körül mozog; 1992 végén leg­rosszabb volt a helyzet Zala (12), a legjobb pedig Nógrád megyében (6,7). Több mint biz­tos azonban, hogy - erre nézve még nincsenek nyilvánosságra hozott adatok, s az érettségi vizsgákat követően - idén ezek az arányok sajnos tovább rom­lanak. Tény, hogy a középfokú ok­tatás kiadásai 1985-höz viszo­nyítva csaknem négyszeresükre nőttek; az összeg nyolc éve 9 milliárd 180 millió, míg 1991-ben 34 milliárd 987 millió forint volt, amit nyilvánvalóan befolyásolt a tanulólétszám 28, továbbá az infláció 170 száza­lékos növekedése. A teljes nö­vekmény 30 százaléka a fejlesz­téseket takarja, ami tehát közel egyharmadnyi részt képviselt. Ne feledjük azonban azt sem el, hogy az oktatás bizonyos esz­közei nem pusztán az infláció miatt drágultak meg, hanem azért is, mert korszerűbb, jobb alapanyagból készültek. Érde­kes, hogy ezeket a komolyabb eszközöket általában a gimná­ziumok vásárolják, ahol arány­lag kevesebb az ilyen jellegű szükséglet, mint a szakközépis­kolákban, vagy a szakmunkás- képző intézetekben, jóllehet ez utóbbiak egységköltsége 1991-ben csaknem megegyezett a gimnáziumi adatokkal. Kiadások az oktatásra Mint talán az iméntiekből ki­derült, igen lényeges momen­tum: 1993-ban milyenek is az intézmények pénzügyi lehető­ségei? Az oktatás finanszírozá­sánál három csoportot külön­böztetnek meg, így a központit, az önkormányzatit és az állam- háztartáson kívülit; ezeknél a forrásoldalon létezik az állami támogatás, továbbá az egyéb bevétel, azaz a címzett- és a cél- támogatás, a központosított elő­irányzat, a Szakképzési, illetve a Foglalkoztatási Alap, vala­mint a szakképzési hozzájáru­lás. Az intézményfenntartók ál­lami támogatásáról az adott évet megelőző költségvetési törvény rendelkezik. E tekintetben az elmúlt két esztendőben, továbbá 1993-ban a következő a kép: gimnázium: 44 ezer, 51 ezer, 62 500; szakközépiskola: 54 ezer, ( 63 ezer, 66 ezer; szakmunkások tanműhelyi képzése: 36 ezer, 37 ezer, 40 600; elméleti oktatás: 33 ezer, 39 ezer, 42 100 forint. Két megjegyzés: ez az úgyne­vezett „fejkvóta”; az összegek 49 százalékát az intézményi dolgozók bérezésére fordítot­ták. A normatív rendszerű ellátást a szociális, oktatási-nevelési közfeladatokat ellátó egyházak, társadalmi szervezetek, alapít­ványok és a humán szolgáltatá­sokat főtevékenységként végző nem állami intézmények is megkapják. A szakoktatási intézmények tanulóinak gyakorlati képzését a szakképzési hozzájárulás és az alapok segítik, bár itt legszem­betűnőbbek a kételyek, hiszen a privatizált, vagy a nagy nehéz­ségekkel küszködő cégek sorra-rendre zárják be tanműhe­lyeiket. íme két adat: a vállalati tanműhelyekben gyakorlati ok­tatásban résztvevő diákok száma a közelmúltban, egyik tanévről a másikra 13 719-cel csökkent, ugyanakkor a nem csoportos képzésben részesülők mintegy 8 és fél ezerrel vannak többen. A tanműhelyek sorsa Sajnálatos módon arra is van példa, hogy a szülők, a gyerme­kek gyakorlati képzése érdeké­ben súlyos pénzeket „szurkol­nak le” a kisiparosoknak, a ma­gánvállalkozóknak, nem is ki­zárólag az úgynevezett „sláger- szakmákban”. Ennek nyilván­valóan morális vonatkozásai is vannak, de ez egy másik téma. Egyébiránt a Szakképzési és a Foglalkoztatási alap működte­téséről a munkaügyi miniszter gondoskodik, a felhasználással összefüggő feladatokat az Or­szágos Képzési Tanács látja el. Mindazonáltal a sok eszten­dős romlást követően az 1991— 92-es tanévben végre javultak az iskolai tanműhelyi képzés feltételei is, hiszen most ezer tanulóra 111,5 hely jut. Ezt két tényező eredményezte: a 27,6 százalékot kitevő fejlesztés, te­hát a beruházások, másrészt vi­szont a diáklétszám 2,3 száza­lékos csökkenése (bázis: 1985— 86). A felszámolt nagyüzemek tanműhelyeit az önkormányza­tok vásárolhatták meg; forrása a Szakképzési Alap erre elkülöní­tett kerete volt. A vásárláshoz 1992 szeptemberéig a fenntar­tók 490 millió forint kamatmen­tes kölcsönt igényeltek és kap­tak, mellyel 774 millió forint ér­tékű vállalati tanműhelyt men­tettek meg, s így 34 tanintézet­ben közel ötezer iskolai tanmű­helyi képzési hely jött létre. Munkaerőpiaci képzés A munkanélküliség gondjai­nak enyhítésében kiemelkedő jelentősége van a rászorulók át- és továbbképzésének. Az tény, hogy a munkaügyi központok által szervezett tanfolyamok nyújtotta csoportos lehetősé­gekkel többen éltek, mint az egyéni képzés eszközeivel. Ta­valy az 1913-ból 186 tanfolya­mot indítottak pályakezdő munkanélküliek számára; az igénybe vevő fiatalok aránya Komárom-Esztergom megyé­ben volt a legmagasabb, a le­morzsolódásokat illetően pedig Baranya állt az élen. Idén janu­árban viszont több mint 500-zal csökkent a képzésben résztvevő pályakezdők száma, ami bizo­nyos fásultságra vall, amire nem árt odafigyelni. A közöny ugyanis rossz tanácsadó - külö­nösen fiataloknál... Nagy Attila Ideiglenes határátkelőhelyek A magyar és a román ha­tárőrizeti, valamint vám­szervek egyetértésével ideig­lenes határátkelőket nyitnak meg a magyar-román hatá­ron, hogy csökkentsék a tor­lódást az ártándi, a gyulai és a nagylaki határállomásokon - tájékoztatta az MTI-t pén­teken Krisán Attila, a határ­őrség szóvivője. Elmondta, hogy Méhke­rék és Szalonta, valamint Battonya és Turnu között jú­lius 31-én, augusztus 1-jén és 2-án 7 és 19 óra, illetve 7 és 20 óra között lehet közle­kedni. Előreláthatóan a Méhkerék-Szalonta ideigle­nes átkelőhelyet augusztus 6-án, 7-én, 8-án és 9-én, 7 és 19 óra között is nyitva tart­ják. Ezeken az ideiglenes hatá­rátkelőhelyeken csak a ma­gyar és a román állampolgá­rok mehetnek át gyalog, ke­rékpárral, motorkerékpárral, személygépkocsival és mikro - kilenc személyes - busszal. Tehergépkocsik ezeken a helyeken nem közlekedhet­nek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents