Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-28 / 204. szám

1993. július 28., szerda uj Dunántúli napló 3 Erdélyi építészhallgatók a vár helyreállításán Kolozsváriak Szigetváron A vár kapubejáróján dolgoznak a vendégek Fotó: Läufer L. Expó terepszemle Hamarosan megkezdődhet­nek a közmű- és útépítési mun­kálatok az 1996-ben megrende­zendő világkiállítás helyszínén — hangzott el azon a keddi ren­dezvényen, melynek keretében Kádár Béla külgazdasági mi­niszter és Barsiné Pataky Etelka, az expó főbiztosa láto­gatást tettek a világkiállítás helyszínén. A miniszter és a programi­roda vezetője jelenlétében hir­dették ki a közmű- és útépítési munkálatok elvégzésére kiírt tenderfelhívás eredményét. Mi­vel a bíráló bizottság két tartal­mában és minőségében hasonló értékű pályázatot talált elfogad­hatónak, így két első helyezettet jelentettek be. A munkálatok megkezdése most már csak azon múlik, hogy a győztesek - a Swietelsky Útvasút Építő Kft. és a Föld Csík konzorcium - képesek-e megállapodni egy közös vállalkozás létrehozásá­ban. Amennyiben ez'nem sike­rül, még az is lehetséges, hogy új pályázatot kell kiírni. Előkészítés alatt áll a világki­állítás ideje alatt adminisztrá­ciós központként, a későbbiek­ben pedig új egyetemi tömbként funkcionáló épület megvalósí­tása is. Új tejtermék diszkont Pécsett A Kolozsvári Műszaki Egye­tem tizenkét hallgatója búcsú­zott a múlt hét végén Szigetvár­tól: háromhetes szakmai gya­korlatukat töltötték itt, és ezen a héten újabb turnus jött a neves Zrínyi-fészekbe, amelynek job­bára csak romlásáról hallunk az utóbbi időkben. A kolozsváriak - magyarok és románok - azonban a szigetváriak segítsé­gére siettek... Rokonszenves szakmai együttműködés körvonalai lát­szanak bontakozni ezúttal: Le- várdy Lászlót, az Országos Mű­emlékvédelmi Hivatal Pécsi Műemlék-helyreállító Kft-jének ügyvezető igazgatóját kérte meg Szabó Bálint kolozsvári statikatanár, hadd jöhessenek el hozzánk nyári gyakorlatra olyan építészhallgatók, akik érdek­lődnek a műemlékvédelem iránt. Történt ugyanis, hogy a ro­mániai építész- illetve építő­mérnökképzésből még Ceau- sescu törölte a műemlékvédel­met mint szaktárgyat, és azt csak három éve oktatják újra. A várba lépve mindjárt né­gyüket találjuk elmélyült mun­kában. Az utóbbi időkben már dróthálóval kellett megvédeni a látogatókat a boltozatból po­tyogó téglatörmeléktől. Az er­délyi diákok kiszedték és pótol­ták a szétvásott, szétporladt tég­lákat, körbefúgázták a bejárat falazását. Munkájuk nyomán három hét múlva elmondhatjuk, hogy megújult a szigetvári vár bejárata. Egymást váltva kőmű- veskedtek és mérték fel a várat. Hiszen ha restaurálni akarunk bármilyen objektumot, először pontos adatotkat kell róla sze­reznünk - figyelmeztet Levárdy László, majd hozzáteszi:-Félidejéhez érkezett ez a műemlékvédelmi tábor, de már látni, hogy az erdélyi diákok munkájával nagyon szépen elő­rehaladt a szigetvári vár feltér­képezése ügye. Igen pontos raj­zok készültek a vár egyharma- dáról, s ennek alapján ki lehet jelölni a munkákat a vár egész területére. Szakemberek kezébe adható az elkészült dokumentá­ció. Kijelölhető az alapkutatás a víztelenítési tervhez, vagyis a diákok elvégezték a drága mér­nöki terveztetés előkészötő sza­kaszát. Sziget várának ifjú védőit a turistaszálláson lévő szobájuk­ban találjuk. Három lány és hat fiú hajol a rajzasztal fölé, s ké­szíti a precíz részletrajzokat a vár egyes részeiről. A társaság­ban három román fiú dolgozik, nekik a társaik fordítanak. Er­dély különböző részeiről érkez­tek: nagybányaiak, maros vásár­helyiek, németszatmáriak, be- lényesiek, segesváriak és ko­lozsváriak - vagyis szebbnél szebb régi városokból jöttek, melyekben most nincs pénz a régi épületek megóvására. Lel­kendezve beszélnek a magyar- országi műemlékvédelemről, hiszen a munka mellett bejárták Pécset, az Ormánságot - meny­nyire hasonlítanak az itteni fes­tetttemplomok ahargitaiakra ... -, látták Siklós, Pécsvárad vá­rát, Zengővárkony, Mecsekná- dasd tájházait. Amikor megkérdem, mit pro­fitáltak az itt töltött három hét­ből, románok, magyarok egy­aránt kedvezően nyilatkoznak arról, hogy nálunk megóvják, bemutatják a régi értékeket, s ahogy az új épületet elhelyezik a régiek közé. Nagy benyomást tett rájuk, ahogy a hajdani ró­mai fürdőt bemutatják a Cent­rum áruház épületében, vagy a Római udvar együttesében. Sok új építőanyaggal találkoztak, a fentihez hasonló szellemes megoldásokkal, bravúros szer­kezetekkel - ez mind-mind na­gyon érdekes volt. Továbbá a csak hallomásból ismert törté­nelmi emlékek. A rengeteg ró­mai maradvány a román diák csodálkozását váltotta ki. Vendégek és házigazdák egyaránt remélik, jövőre is sike­rül folytatni a most megkezdett együttműködést, s ezzel eljutni a felmérések befejezéséig. Szi­getvár város, az Idegenforgalmi Hivatal, az OMVH vállalta, s bizonyára vállalná jövőre is a költségeket. A diákcserék, a kö­zös munkák pedig minden poli­tikai nyilatkozatnál többet mondanának el népek, kultúrák egymás mellett éléséről is. Gállos Orsolya Bővíti a Tüzér utcai diszkont boltját a Baranya Megyei Tej­ipari Vállalat. A viszonteladók­nak külön kiszolgáló egységet alakítanak ki, hogy ne zavarja a vásárlókat ez a forgalom. A bolt bővítésével egy időben a Búza téri volt tejbolt helyén hasonló árukészlettel újabb diszkont boltot nyit a vállalat a közeljö­vőben. Az új üzletben nemcsak a baranyai hanem a társvállala­tok termékeit is kedvezménye­sen lehet majd vásárolni. Szeptemberben újabb tb-adóslista Szeptember elején újra nyil­vánosságra hozza legnagyobb adósainak névsorát a társada­lombiztosítás Nyugdíj- és Egészségbiztosítási Önkor­mányzata. Az adóslista az első félévi állapotot veszi alapul, de azon munkáltatók, akik augusz­tus első harmadában teljes egé­szében rendezik tb-adósságu- kat, nem szerepelnek majd a kimutatásban — válaszolta az MTI érdeklődésére kedden Ba­ranyai Géza az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztár (OEP) sajtófőnöke. A jelenleg rendelkezésre álló, május végi adatok szerint már 107,2 milliárd forint kintlévő­ség terheli a tb-alapot. A havi, átlagosan 4 százalékos növeke­déssel számolva ez az összeg az első félév végére valószínűleg meghaladja a 110 milliárd forin­tot - mondta Baranyai Géza. Hozzátette azonban, hogy a ké­sedelmi pótlékok most is csak a kintlévőség-tömeg alig 20 szá­zalékát teszik ki. A tb-járulék- kal tartozó munkáltatók első­sorban az egyéni vállalkozók körében szaporodtak meg az elmúlt időben, ám a legtöbb gondot még mindig az állami vállalatok tartozása jelenti. Emellett szaporodik az átmene­tileg fizetni képtelen mezőgaz­dasági szövetkezetek száma is. Baranyai Géza elmondta: a sajtóban megjelenő adóslista mellett ezúttal is közzéteszik majd azt a különkiadványt, amely alfabetikus sorrendben tartalmazza valamennyi, a tb- nek jelentős összeggel tartozó munkáltató adatait. Ez a kiad­vány egyébként az elmúlt idő­ben korántsem volt haszontalan, mert - mint érdekességként megjegyezte - például egy ma­gánvállalkozó számára az OTP éppen emiatt tagadta meg a hi­telfelvétel lehetőségét. (MTI) Kábítószer - receptre Tíz nap után külön engedéllyel Magyarországon jelenleg több mint húszféle gyógyszerkészít­mény használható kábítószerként Fotó: Löffler Milliók vannak, akik semmi­től - még a gyilkosságtól - sem riadnak vissza azért, hogy hoz­zájussanak az „elvarázsolt” ál­lapotot jelentő napi kábítószer adagjukhoz. És legalább ugyan- ennyien lennének határtalanul boldogok, ha ők vagy hozzátar­tozóik lemondhatnának róla, ha nem lenne rá szükségük. A különböző kábítószereket, illetve az ezekből készített gyógyszereket ugyanis nagy fájdalmakkal járó betegségek­ben szenvedőknek, illetve sérül­teknek adják. Orvosi rendelésre rövidebb, vagy hosszabb időn át, de mindenképpen nagyon szigorúan ellenőrzött keretek között, mondja dr. Várszegi László, megyei tiszti főgyógy­szerész. Magyarországon jelenleg több, mint húszféle ilyen ké­szítmény létezik, de rendszere­sen csak a felét használják. Méghozzá oly módon, hogy kü­lön rendelet szól arról: ki és mi­ként juthat hozzájuk, hol és ho­gyan tárolhatók ezek a készít­mények. Például orvosi táská­ban, kifejezetten sürgősségi célból, kis mennyiségben lehet tartani, de kézi gyógyszertárban már nem! Az orvos természetesen felír­hatja, ha szükségesnek találja, s ilyen esetben a beteg adatait kü­lön is nyilvántartásba veszik. Amennyiben tíz napnál hosz- szabb időn át indokolt a készít­mény adagolása, akkor engedé­lyeztetni kell a felírást. Ez a te­rületileg illetékes tiszti főorvo­sok jogköre. Az engedéllyel együtt egy számot is kap a be­teg, amelynek alapján felírható neki a kábítószer tartalmú ké­szítmény. Ez a szám a kiváltha­tóság feltétele a gyógyszertá­rakban is, ahol nagyon körülte­kintően kezelik a kábítószernek minősített gyógyszereket és a kiadásukat. Valamennyi kábító­szer tartalmú szernek külön kar­tonja van, s ezeken vezetik a beérkezett és a kiadott mennyi­séget. A vényeket mellékelik és öt évig megőrzik. Az adatoknak tökéletesen egyezniük kell a ténylegesen tárolt mennyiség­gel. Ezt egyébként rendszeresen ellenőrzik. Nem csak a tisztior­vosi szolgálat, hanem a rendőr­ség, is. És ez nem véletlen. Amióta a kábítószer fogyasztása hazánk­ban is gyakoribb lett, azóta mindig vannak, akik különböző módszerekkel - vényhamisítás, betörés - megpróbálnak hozzá­jutni. Ezért a körültekintés, az ellenőrzés. És azért mert ezek a készítmények is ugyanúgy rabul ejthetik, tönkre tehetik a fo­gyasztóikat, mint a fekete piaci kemény drogok. Ilyen okokból a gyógyászati célra készített szereket is csak végszükségben alkalmazzák, és kizárólag azoknak adják, akiknek valóban szükségük van rá. T. E. Egyetemre érette Sokezer diák, s a szülőket, családtagokat, rokonokat és jó­barátokat is figyelembevéve többszázezer ember izgul nyár­ról nyárra, hogy sikerül-e a fel­vételi vizsga, bejut-e a gyerek az egyetemre, főiskolára. A si­kereseknél, gondolom, felhőt­len az öröm, a nagyon gyengék és szüleik is megnyugodhatnak abban, hogy a pályázónak nem érdemes magát elérhetetlen cé­lokért törnie. De mit szóljanak, és méginkább mit tegyenek azok, akik nem reménytelen esetek eleve, csak ilyen-olyan okokból nem sikerült a felvéte­lijük? Esetleg azért, mert későn döbbentek rá, hogy az eredmé­nyes vizsgához tanulni kell, s hogy bizony, elég kevés olyan tárgykör, tudomány van, amelynek akár középiskola­szintű anyagát is meg lehetne néhány hét alatt tisztességesen tanulni. Bölcsebb lett, érettebb Idén találkoztam egy felvéte­liző öregdiákkal például, aki negyedik alkalommal próbál­kozott, s ezúttal fényes sikerrel. Az írásbeli dolgozata is, a fe­lelete is a maximális pontszá­mot érdemelte meg, tehát a 120 pontosok közé sorolódott. Esz­tendeje kilencven egynéhány pontot ért csak el. Nem állhat­tam meg, hogy meg ne kérdez­zem tőle, mitől táltosodott így meg, illetve miért nem sikerül­tek az előző vizsgái. A fiatal­ember elismerésre méltó önfe­gyelemmel azt válaszolta, hogy a tavalyi sikertelen szereplése után jött rá arra: ahhoz, hogy be­juthasson az égyetemre - jelen esetben a bölcsészkarra -, ta­nulnia kell. S nem sajnálta az időt, s munka mellett némely részletében immár egyetemi szintű tudásra tett szert. Ilyen könnyű volna az egész? Az idén érettségizettek irigy­kedhetnének is esetleg, mond­ván, könnyű volt a fiúnak, hi­szen a gimnáziumi négy év mel­lett további három állt rendel­kezésére, s azalatt többféle érte­lemben is bölcsebbé, érettebbé válhatott. S volna is a berzen- kedőknek némi igazsága. Nem­csak az emberek különbözőek, hanem fejlődésük üteme is. S amiként létezik az iskolaérett­ség fogalma, bevezethetnénk az egyetemre érettségét is. Kétféle értelemben is. Egyrészt a diák­nak alkalmassá kell válnia fel­sőfokú tanulmányok folytatá­sára bizonyos szakirányokban, másrészt ki kell tudnia válasz­tani azt a szakirányt, amely ér­dekli is őt, s amelyen eredmé­nyesen tanulhat, majd dolgoz­hat is. S egyik „érettség” sem önmagában és önmagáért való. Vannak olyan emberek, akik többféle egyetem elvégzésére, többféle szakma művelésére lennének alkalmasak, s akadnak olyanok is, akik a gyakorlatban is sokoldalú értelmiségiek, még ha a polihisztorság ma már in­kább csak elérhetetlen ábránd is. De ők inkább a kivételes te­hetségek. A kamaszkor hivatás­beli álmairól viszont a legtöbb­ször az derült ki, hogy ál- mok-ábrándok csupán, nem­egyszer a szülők vágyképeinek másolatai, s amikor szembe­sülni kellene a realitások szint­jén az álmok megvalósításával, akkor teljes a kudarc. Mindig is voltak tanácstalan és céltudatos ifjak. S ebben a környezet hatása, felelőssége csak részleges lehet, mert ha felmutatja a lehetséges válasz­tási gazdaságot, már megcsele- kedte a legfontosabbat. Tehet­ségének természetét és mértékét végsősoron ugyanis mindenki csak saját maga mérheti fel. Boldogtalan értelmiségi? Tanácsot adni lehet. Segíteni lehet, megmutatni egy szakmát, egy pályát előnyeivel és árnyol­dalaival együtt lehet, sőt ajánla­tos is, de abban csak a diák dönthet, hogy milyen pályát vá­laszt, énnél felelősségét nem háríthatja át másra, még a szüle­ire sem, s ha áthárítja is, utólag sem lehet indokolt szemrehá­nyást - legfeljebb önmagának. A tévedés azonban egészsé­ges és nyitott társadalomban nem determinálhatja egy ember sorsát se pozitív, se negatív ér­telemben. Ha tehát valaki beke­rül bármelyik felsőoktatási in­tézménybe, de később bebizo­nyítja alkalmatlanságát, s elég­ségesekkel és közepesekkel bukdácsolja végig a diákéveket, azt lehetőleg ne kárhoztassuk arra, hogy boldogtalan mérnök vagy tanár vagy bármiféle ér­telmiségi legyen. És még ke­vésbé ártsunk magunknak és a társadalomnak azzal, hogy rossz munkáját, esetleg hatal­mával való visszaélését kelljen elszenvednünk. Inkább ismer­jük el két-három elvégzett tan­Vizsgára készülve Fotó: Läufer évét „középkáderi” végzettség­nek, s ennek megfelelő munka­körben foglalkoztassuk. A helyzet nem reménytelen Ha viszont valaki egyné­hány évvel az érettségi után vá­lik igazán éretté a felsőfokú ta­nulmányokra való alkalmassá­gértelmében, azt ne zárjuk el et­től a lehetőségtől se a család, se a nagyobb társadalom szintjén. A helyzet ma nálunk szeren­csére nem reménytelen. Ha részben gazdasági kényszerből is, de mind nagyobb az igény az egyetemi-főiskolai hallgatók létszámának növelésére. Ez a jó . irányú tendencia sem járhat áronban az egyetemeken a színvonal, a követelmények csökkentésével. Ugyanakkor évről évre változatlanul kibo- csájtanak a középiskolák olyan érettségizetteket, akik megfele­lően érettek arra, hogy részben négy évi tanulmányi eredmé­nyük, részben a vizsgákon mu­tatott teljesítményük alapján azon frissiben megkezdhessék felsőfokú tanulmányaikat. S néhány túlságosan igénybevett intézménytől eltekintve talán rövidesen eljön annak is az ideje, hogy meghatározottan jó színvonalú középiskolai ered­mények birtokában bárkj bei­ratkozhat szeptemberenként az egyetemekre. Mint nagyszüleik idejében. Vasy Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents