Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1993-07-03 / 177. szám (179. szám)
1993. július 3., szombat uj Dunántúlt napló 9 3000 illetve 4000 föld alatti műszak ledolgozása után jár a keresetkiegészítés Pénz és garancia a mecseki bányászok ellátására Döntöttek a keresetkiegészítések és a szénjárandóságok átmeneti finanszírozásáról A kormány feladattervet fogadott el a mecseki bányászatban foglalkoztatottak keresetkiegészítésének (az átlagkeresetük 63 százalékát kapják, akik a medencében 3000, illetve 4000 föld alatti műszakot ledolgoztak) és a szénjárandóság kiegészítésének finanszírozására. A két juttatás címén jelentkező maximum 200 millió forintos költség forrásaként a népjóléti tárca 1993-as költségvetésében a „bányászok korengedményes nyugdíjának és szénjárandósági kiegészítésének átvállalására” előirányzott 2 milliárd forint szolgál. Japán tőke az USA-ban A japánok megelőzték a briteket az Egyesült Államokba irányuló tőkeexportban - jelentette az AP az Egyesült Államok kormányzatának adataira hivatkozva. Tavaly 4,1 százalékkal, 96,7 milliárd dollárra nőtt az egy vállalkozáson belül legalább 10 százalékos tulajdoni részszel bíró japán tőkebefekete- tés az Egyesült Államokban, míg a brit 5,6 százalékkal 94,7 milliárd dollárnyira csökkent. A harmadik helyen Hollandia áll, 1992-ben 3,3 százalékkal 61,3 milliárd dollárra növelte tőkéjét az Egyesült Államokban a legalább 10 százalékos tulajdoni arányú tőkekategóriában. A negyedik Kanada 39 milliárd dollárral és 4,5 százalékos növekménnyel, míg Németország az ötödik 29,2 milli- árddal, 2,1 százalékos emelkedéssel. 1600 éves aranypénzek Amerikai diákok 99 darab, 1600 évvel ezelőtt vert arany pénzérmét találtak Ceasareá- ban az ősi kikötőváros feltárásakor, Tel Avivtól 47 kilométerrel északra. Az értékes leletre egy ház padlózata alatt bukkantak - mondta Kenneth Holum, a marylandi egyetem professzora. Az összesen 450 grammot nyomó Bizánc-kori érméket valószínűleg Antio- chiaban vagy Konstantinápolyban verték a IV. század második felében. - Bankok híján annak idején a gazdagok házaikban rejtették el vagyonukat, ám ilyen nagy mennyiségű pénzre csak ritkán bukkannak a régészek. Konzerválni lehet a vesét Növelheti az átültetésre alkalmas vesék számát az a módszer, amelyet Illinois állam egyik szervbankjának kutatói fejlesztettek ki. A viszonylag egyszerű eljárással - amelynek lényege, hogy lehűtött sós vizet pumpálnak a szervbe és annak közvetlen szöveti környezetébe - konzerválni lehet a vesét, meg lehet akadályozni a gyors szövetpusztulást. Az orvosok adott esetben rögtön a halál beálltát követően elvégezhetik az eljárást a potenciális donornál. Még akkor is, ha az halála előtt nem adta beleegyezését szervei felhasználásához, hiszen a vesék „felkészítése” semmire sem kötelez, viszont időt hagy a családnak eldönteni, engedélyezi-e a szerv kivételét. Az átmeneti döntésre azért volt szükség, mert a bányavállalatok két éve már képtelenek a bányászati keresetkiegészítést folyósítani. A megoldást jelentő Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvényjavaslat parlamenti vitája pedig még jelenleg is folyik (ebben rendezik a kártérítési járadékok anyagi hátterét is). A törvény megszületéséig oly módon biztosított a keresetkiegészítések kifizetése, hogy a bányavállalatok megelőlegezik azt az érintetteknek, s számukra a Pénzügyminisztérium negyedévenként elszámolás alapján megtéríti az összeget. A nyugdíjasok pénzben megváltott szénjáradóságát ugyanakkor - mint arról már korábban hírt adtunk - a társadalombiztosítás köteles folyósítani - májusi kifizetéssel. Érdemes egy pár évet a múltba visszamenni, feltárva a döntés előzményeit, megtudva hány embert, milyen összegben érint mindez, s mennyiben jelent előrelépést a kormány mostani álláspontja. A bányavállalatok már a keresetkiegészítésről hozott rendelet megalkotásakor kérték, hogy tekintettel a bányászat helyzetére az állam legalább kétharmadrészt vállaljon magára a finanszírozásból, ennek ellenére teljes egészében a munkáltatókra hárították a kötelezettséget. A Mecseki Szénbányáknál például 1991-ben 500-nál több embert érintett ez, 100 millió forint feletti terhet jelentve a cégnek. Időközben a bányász- nyugdíj bevezetésével - ezt viszont már a TB fizeti - 57 főre csökkent a jogosultak száma (ebben az évben 17,7 millió forint ilyen kiadást terveztek). Komlóról azonban a továbbiakban évről évre gyarapszik majd az igénylők tábora. A még meglévő és az új jogosultaknak jó hír, hogy míg eddig a bányavállalat a keresetkiegészítésben részesülőknek nem fizette a szénjárandóságot, a kormánydöntés értelmében mostantól ezzel is kiegészül az összeg. A szászvári bányászok helyzete már korántsem illyen tiszta, ők tavaly októbertől vállalkozásban üzemeltetik a bányát, nem pedig munkajog viszonyban, miként a 63 százalékos rendelet jogosultsága szól. így ahhoz, hogy később ők is részesüljenek az ellátásból, módosítani kell a jogszabályt. Á Mecseki Ércbányászati Vállalatnál jelenleg 410 ember (100 millió forint/év) veszi igénybe ezt az ellátást. Itt kezdettől fogva fizették a szénjárandóságot is, így az uránbányászok szempontjából különösebb változást nem hozott a kabinet mostani álláspontja, legfeljebb megnyugvást, hogy a nyugdíjjogosultságig garanciát kaptak mostantól a keresetkiegészítések kifizetésére. A Bányászati Aknamélyítő Vállalatnál mintegy félszáz mecseki dolgozót érint a döntés, s esetükben is újdonság a szénjárandósággal történő kiegészítés, de még fontosabb, hogy az év végén jogutód nélkül megszűnik a cég, ily módon viszont további ellátásuk is megoldódik. Végezetül a nyugdíjas szén- járandóságról. Bár a határozat májusi kifizetést jelez, sok esetben ez nem történt meg, mert a TB-hez került szolgáltatáshoz a bányavállalatoktól, az érintettektől nem érkeztek meg a szükséges adatok (legnagyobb gond az volt, hogy a nyugdíjfolyósítási törzsszámot csak a jogosult ismerte, s az MSZB-nél például 14 600, a MÉV-nél pedig 3 500 embert kellett adatszolgáltatásra kérni). így volt, aki csak egy hónapos késéssel juthatott járandóságához. A kifizetés tehát mostantól fix időpontú és biztos, de ennek a döntésnek is van egy árnyoldala. Aki 1992 november 4-e után megy nyugdíjba, annak az állam már nem folyósít ilyen juttatást, átruházza a feladatot a munkáltatóra, s ismerve a bányászat jelenét, a cégek ugyancsak nem fogják magukra vállalni ezt a terhet. Mészáros B. Endre Elillanó alkalmazottak, névtelen bejelentők Külföldi feketemunkások Negyven külföldi fekete- munkás kereket oldott az egyik Pest megyei állami gazdaság almásából, amikor megjelentek a rendőrök. S ez nem ritka eset. Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség helyi szervei által ellenőrzött 1100 munkáltató közül mintegy hat- százan foglalkoztattak illegálisan külföldieket. Legfertőzöttebb Pest megye és a főváros, mivel itt a legtöbb a munkaalkalom. Az idegenforgalmi idény beindulásával egyre több külföldi munkavállalót alkalmaznak a Balaton környékén. Igen sok az idegen feketemunkás az ország keleti, déli vidékein, ami különösen megterheli a hazai munkaerő-piacot. Ezeken a területeken elsősorban a mezőgazdaságban foglalkoztatják a külföldieket, míg a nagyobb városokban és a fővárosban az építőipar, a Balatonnál a vendéglátás kínál nekik munkalehetőséget. A munkaadók az igen magas társadalombiztosítási járulék kifizetését ússzák meg az illegális foglalkoztatással. Ezenkívül a főként Erdélyből, Kárpátaljáról érkezők a magyar munkabér feléért, sőt kevesebbért is elvállalják a munkát. A törvényen kívül foglalkoztatott külföldiek több mint háromnegyede fizikai munkás, akiknek harmada szakképzet- len. A feketén dolgozók közül csak minden harmadik nő. Az iparban és az építőiparban a különféle gazdasági társaságok alkalmaznak szívesen illegális külföldi munkásokat, de a kereskedelembe, a közlekedésbe és a szolgáltatásba is előszeretettel vesznek fel nem hazai munkaerőt. Sőt az iskolákban, a költségvetési intézményekben is bukkantak már az ellenőrök feketén foglalkoztatott „munkatársakra”. Igaz, az utóbbiaknál többnyire csak a lejárt munkavállalási engedélyt találták szabálytalannak. Á munkáltatókra kiszabható bírság az általuk kifizetett bér duplája lehet, ám a ténylegesen kifizetett forintokat nagyon nehéz utólag bebizonyítani. A vállalkozók többnyire zsebből fizetnek és a lelkére kötik a külföldinek, hogy az ellenőr kérdésére mindig azt feleljék: ma dolgoznak először és nem fizetségért, hanem szállásért, esetleg ellátásért vállaltak munkát, vagy mondjuk rokonai a vállalkozónak. A nálunk fejlettebb országokban - mint azt az Országos Munkaügyi Központban megtudtuk - a munkaadók érdek- képviseleti szervei, iparkamarái súlyos szankciókkal büntetik a külföldiek illegális foglalkoztatásából jogtalan előnyre szert tevő vállalatokat, vállalkozókat, s ebbe a cég akár tönkre is mehet. Nálunk jelenleg a gazdasági környezetet jól ismerő önkormányzatok tehetnének a legtöbbet a külföldiek feketén dolgoztatása ellen, de az ellenőrzésre ma még ők sincsenek felkészülve. A megyei munkaügyi központokba az APEH-től, a társadalombiztosítástól és a rendőrségtől érkezik a legtöbb jelzés, a tisztességtelen haszonra irigykedő vállalkozótársak, szomszédok, rokonok (!) névtelen bejelentésein kívül. A tervszerű ellenőrzések mellett sokszor e névtelen levelek nyomán is megjelennek a munkaügyi központ, vagy a munkavédelmi felügyelőség munkatársai. Zörgetnek a kapun, miközben a fóliában, a kertben dolgozó feketézők a kerítésén át elfutnak és persze nem a munkavállalási engedélyért ... Deák József Levél Németországból Németek és külföldiek Mindannyiszor, amikor barátaimnál tartózkodom Németországban, meglepődöm, mennyire szeretik országomban a magyarokat. Ehhez bizonyára hozzájárult a kultúra, a zene, a színművészet, a festészet és az építészet, az irodalom, ha jó a fordítás, s nem utolsó sorban egyes magyar tudósok teljesítménye. A nagyvonalú bánásmód az egykori NDK menekültjeivel 1989. nyarán és az ehhez kötődő hozzájárulás, hogy kiutazni engedték őket Nyugatra, ugyancsak mindenki számára ismert és hálára késztet. S most az utóbbi időben azt halljuk, hogy merényleteket követnek el külföldiek ellen. A jelentések arról szólnak, megtámadják őket vendéglátóhelyeken, házaikat éjszaka felgyújtják. Hogy illik ez össze? Oly nehéz külföldről pontos képet szerezni Németországról! Ä németek nagy többsége nem vesz részt ezekben a merényletekben. Kevés emberről van szó, többnyire fiatal szélsőségesekről a jobboldali mezőnyből. Biztonsági szerveink legújabb ismeretei szerint kb. 80 kicsi vagy még kisebb szélsőjobb csoport van Németországban, amelyek 45 000-nél alig több taggal rendelkezhetnek (majd 80 millió lakosból), s ezekből ismét csak egy töredék, úgy 6-7 ezer vesz részt erőszakos cselekményekben. A másik oldalon ezek után a gaztettek után Németország több mint 50 városában benyomást keltő tüntetések voltak a rasszizmus, az idegengyűlölet ellen, amelyeken nem kevesebb mint 3 millió polgár vett részt aktívan. Rendben van tehát minden? Nem, semmiképpen, s nem elég fokozni a rendőri intézkedéseket, hogy ezt a problémát megoldjuk. Rá kell kérdeznünk az okokra, miért hagyják magukat fiatalemberek halállal járó gyújtogatásokba belerántani. Nem alaptalanul mutatnak rá a liberális menedék-politikára, amely azoknak a keserű tapasztalatoknak a következménye, amit a nemzeti szocializmus elől menekülő németeknek világszerte meg kellett élniük. Alig volt állam, amely be akarta fogadni őket, és százezrek haltak meg emiatt. Á demokratikus Németország 1945 után nem így kívánt eljárni. _ De a harmadik világban növekvő szegénység és a vasfüggöny leomlása után keleten jelentkező politikai nyugtalanságok miatt fellépett egy dél-észak és egy kelet-nyugati vándorlás - a cél Németország, amire az ország nem volt fölkészülve. A lakásokat, amelyekre Kelet-Németországban az emberek évekig vártak, menekültek foglalták el, megteltek a tornacsarnokok, néhányan az elfoglaltság nélkül tibláboló menekültek közül lopásokat követtek el, vagy egyszerűen csak bosszantották a mi polgárainkat, akiknek keményen meg kellett dolgozniuk mindennapi létfenntartásukért. Ez minden Németországban élő külföldire visszaütött, mindenekelőtt a legnagyobb csoportra, a törökökre, akiknek a létszáma 1,8 millió. Húsz évvel ezelőtt arra kértük őket, jöjjenek Németországba, mivel szorgalmuk és alkalmaz- kodó-képességük nélkül a háború után nem tudtuk volna megvalósítani a nagyszerű gazdaságépítő teljesítményt. Munkaerőt hívtunk, de emberek jöttek, akiknek most a második, sőt már a harmadik nemzedéke nálunk otthon van, németül tökéletesen, de - mindenekelőtt a fiatalok - törökül már nem beszél. Őket ma „hazaküldeni” ugyanolyan borzalom lenne, mint az „áttelepítések” a második világháború után. A liberális menedékjoggal egy 1913-ból származó, már nem korszerű honosítási jog áll szemben, amely külföldieknek nagyon megnehezíti, hogy német állampolgárokká váljanak. Ha tehát meg akarjuk akadályozni az ország elárasztását külföldiekkel, akkor meg kell szüntetnünk a visszaélést a menedékjoggal, s behatárolni azoknak az embereknek az áttele- pülését is, akiknek más országokban német származásuk miatt nehézségeik vannak. S a másik oldalon meg kell köny- nyítenünk a hozzáférhetőséget a német állampolgársághoz azoknak a köztünk élő embereknek, akik nyelvük, kultúrájuk és munkateljesítményük szerint gyakorlatilag németek. Mindkét intézkedésben egyetértésre jutott most a kormány és az ellenzék. Németország tehát továbbra is befogad embereket, akik kényszerhelyzetben vannak, de szabályozott formában, és ezzel a túl sok külfölditől tartó aggodalom elcsendesülhet. De egy ország, amely egyszer átélt egy jobboldali diktatúrát, ebbe nem nyugodhat bele. Mert mindazok az okok, amelyeket felsoroltam, nem igazolják a gyújtogatásokat és gyilkosságokat külföldiek ellen. Meg kell kérdeznünk önmagunkat, mit tettünk rosz- szul, ahogy azt von Weizsäcker, a Szövetség Köztársaság elnöke kölni főmecsetben a solingeni áldozatokért tartott gyászünnepségen megtette: „A solingeni gyilkosságok nem összefüggés nélküli egyedi gaztettek, hanem egy a szélsőjobb által előállított klímából fakadnak. Lehetnek egyedi elkövetők, de ők nem a semmiből jönnek. .. Ha fiatalok gyújtogatókká és gyilkosokká válnak, akkor nemcsak ők vétkesek, hanem mi valamennyien, akiknek befolyásuk van a nevelésre ...” Ez az önkritika, gondolom én, becsületére válik a német népnek. Hanns Rehfeld A társadalom ítélete „A nehezén túl van a magyar szövetkezeti mozgalom. A gyanakvás, az előítélet, a sok meg-megújuló támadás és a hátrányos megkülönböztetés bármennyire megtépázta is, igazán meggyengíteni nem tudta. Bízom benne, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom megújulásával a válságos korszak egyszer s mindenkorra véget ért. Áz ellenzők már csak utódvédhar- cukát folytatják, de mihamar kénytelenek felhagyni azzal is. El kell fogadniuk a társadalom egészséges ítéletét, amely szerint jelentős rétegek csak valamely szövetkezeti formán belül tudják elképzelni jövőjüket” - írta Göncz Árpád köztársasági elnök a 71. Nemzetközi Szövetkezeti Nap ünnepségeinek résztvevőihez írt levelében, amelyet Debrecenben olvastak fel a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének főtitkára Debrecenben. A I * 4
