Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1993-07-24 / 200. szám
1993. július 24., szombat uj Dunántúlt napló 3 Talán augusztusban kifizetik az ércbányászok járandóságát A pénzügyminisztérium átutalására várnak Még mindig nem fizették ki az ércbányászoknak járó baleseti, egészségkárosodási járadék éves különbözetét. A balesetet szenvdettek az egészségkárosodás mértékétől függően járadékot kapnak. Ezt az összeget évenként a béremelés mértékének megfelelően kiegészítik. Normális esetben március elseje után egy-két héttel a pótlólagos járadékot is megkapták az érintettek, most viszont mindezidáig nem jutottak hozzá jogos követelésükhöz. Járadékra évente általában 120-140 milliót utalnak át, a kiegészítő összege közel 20 millió. A Mecseki Ércbányászati Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese Farkas László kérdésünkre lakonikusan csak annyit mond: nincs pénzük. Azért reménykeltőén hozzátette, ha minisztériumban is úgy akarják, akkor augusztus hónapban a jogosultak hozzájuthatnak pénzükhöz. A kasszájuk azért ürült ki, mert az úgynevezett 63 százalékosok nyugdíját megelőlegezték. Ezt az összeget a Pénzügyminisztériumnak vissza kell utalnia a vállalatnak, ebből fizetnék ki a pótlékot. Mindezidáig azonban a pénz nem érkezett meg a számlájukra, így csak türelmet tudnak kérni az érintettektől, akik naponta érdeklődnek, mikor mehetnek a pénzükért. Általában nem nagy összegről van szó, személyenként átlag évi 10-15 ezer forint egyösszegű kifizetésére lennének jogosultak. A baleseti járadékot rendszeresen kapják, azzal nincs gond. A gazdasági igazgató azt is hozzáteszi: a március óta esedékes pótlékot természetesen a kifizetés napjáig kamattal kiegészítve kapják kézhez a jogosultak. B. G. Segítjük Magyarországot A századforduló hangulatos belvárosi parkjaira emlékeztet a pécsi Rendőrkapitányság fedett udvara. A hivatalos dolgaikat intéző ügyfelek várakozás közben megpihenhetnek a szecessziós hangulatú üvegtetejű belső udvarban. Fotó: Läufer László Hogyan működik a nemzetközi diákcsere-program? A közelmúltban hazánk, majd Pécs is bekapcsolódott az American Field Service nevű New York-i központtal működő nemzetközi diákcsereprogramban. Érdemes megfigyelni a szervezetet más országban, például Belgiumban, ahol már több évtizedes múltja van. E sorok írója egy delegáció tagjaként ismerkedhetett ezzel a munkával. A flamand AFS brüsszeli központjában az igazgatónő mellett öten dolgoznak, ám feladatkörük jól elkülöníthető: diákok fogadása, küldése, külügy, nyilvánosság, adminisztráció. A központ hat tartománnyal tart kapcsolatot, melyek nagyfokú önállósággal rendelkeznek. Minden körzetnek két helyi közössége van: a fiataloké és a szülőké. A fiatalok keresik a jelentkezőket a kiutazásra és a fogadásra, partykat, mulatságokat tartanak, kerékpártúrát szerveznek, a felnőttek meglátogatják a jelentkező családokat, felmérik a család helyzetét, vetélkedőkkel, anyagiakkal segítik a fiatalok prgoramját. Négy-öt éves munka után lehet valaki tagja a tanácskozó testületnek (kuratóriumnak), melyet az egyes régiókkal „munkacsoportok” kötnek ösz- sze. Több ilyen van: kelet-európai, pénzügyi, adminisztrációs. Tagjai olyan fiatalok, akik már dolgoztak az AFS-ben, és újabb ötletekkel segítik a változatos programok kialakítását. A legfontosabb szerep a szülőké. Ok vállalják a felelősséget az egy évet ott töltő diákért, sőt Belgiumban ők keresnek iskolát a vendégnek. Nagy számban vesznek részt az igen jól szervezett önkéntesi hálózatban is. Milyen az AFS-es diák élete Belgiumban? Fogadhat diákot, kiutazhat külföldre egy teljes tanévre vagy rövid programra, részt vehet a környezetében élők programjának szervezésében. Érdekes megfigyelni a kiutazók arányát: 48% USA, 35% Latin-Amrika, 17% Európa. Európában pedig Finnország, Spanyolország, Portugália, Itália a legnépszerűbbek (ebben a sorrendben). A fő keretszámot a New York-i központ dönti el, kikötve melyik országból hányat fogadhatnak, illetve hová hányán utazhatnak. Az 1993/94-es tanévre két belga diák érkezik hazánkba, nyári rövid programra pedig hárman jöttek, közülük egy Pécsre. Belgiumba éves kiutazó nincs, viszont nyáron öt magyar diák, köztük egy pécsi, tölt egy hónapot a flamand vendéglátóknál. A Belgiumba egy tanévre érkező diákok először a fogadó szülőkhöz kerülnek, majd egy hetes nyelvi táboron vesznek részt. Februárban egy hetes országos csere van, de nem a fogadó szülők közt, hanem újabb családokhoz kerülnek, hiszen a program fő célja más népek kultúrájának, családi szokásainak megismerése a nyelvtanulás mellett. Gyakoriak a hétvégi vidám rendezvények, közösen szervezett partyk, melyet gyakran az önkéntesek továbbképzésével kapcsolnak össze (információs weekend). Ezeket területenként szervezik a körzetben élő önkéntesek, cégek, szponzorok anyagi támogatásával, akik reklámozhatják magukat a rendezvény szórólapjain, plakátjain vagy a rendszeresen megjelenő AFS újságban. A találkozók nagymértékben segítik a helyi közösségek összekovácsolódá- sát, az önkéntesi hálózat folyamatos bővülését. Nagyon fontos egymás alapos ismerete, hiszen a kiválasztásnál nem a tanulmányi eredmény a döntő, hanem az, alkalmas-e valaki egy éves külföldi diákéletre. És bármilyen meglepő, nehezebb hazajönni, mint elutazni. Ezért is tartanak a visszatérőknek találkozót, ahol megbeszélhetik gondjaikat. Az AFS-es diákok számára ugyanis a legfontosabb szabály: mindig a vendéglátó ország szabályai szerint kell élniük! A flamand AFS tapasztaltainak átadásával, a kapcsolat szorosabbra fűzésével az AFS Hungary működését, szervezeti struktúrájának felépítését is segíteni kívánja. Erről a flamand irodaigazgatónője Ms. Greet Castermans így nyilatkozott: „A nemzetközi politikában hagyomány, hogy a nehéz helyzetben lévő országoknak segítséget adnak terveik megvalósításához. Mi is megpróbálunk más országokkal együttműködni. Fontosnak érzem, hogy így segítségünk célirányos.-A kuratórium az irodával közösen három országot választott ki segítségadásra: Magyar- országot, Ghánát, Litvániát. Hogy miért Magyarországot? Kelet-európai kapcsolatot kerestünk, és Magyarország a legjobban szervezett. További kibontakozásukhoz, az önkéntesek képzéséhez szeretnénk mindenekelőtt segítséget adni. Ez természetesen a mi önkénteseinknek is érdekes feladat, sokat tanulnak belőle. így a kapcsolatteremtés újabb motivációt jelent. Az együttműködésre már most sok lehetőség van, és ezek tovább bővülnek, ha Magyarország is tagja lesz az Európai Közösségnek.” Sallai Éva Francia kórus a Mecsek alatt A Mecsek Kórus meghívására Pécsre érkezik a Pireneu- sok alatt meghúzódó Tarbes város vegyeskara. A kórus tagjai immár másodszor látogatnak városunkba, ezelőtt két évvel a „Vidám szív” amatőr kórus mozgalom keretében öt másik helyiség kórusával együtt koncerteztek a Mecsek alatt, valamint Harkányban. A 30 fős kórust, többnyire középkorúak, a Mecsek kórus látja vendégül. Pécs és Baranya szépségeivel a kis csoport városnézés, mecseki séta, a Zsolnay gyár meglátogatása révén ismerkedik: ellátogatnak a kárászi Mezei Ottó fazekasmesterhez, a magyaregregyi Ar- nold-házba, ahol néptáncbemutató és táncház várja a vendégeket, meglátogatják a „Mohácsi vész” színhelyét, Sátorhelyet, a nagynyárádi kékfestőket, a bólyi mezőgazdasági múzeumot, a nagyhar- sányi szoborpark után egy kis borkóstolóval is fűszerezik a látottakat Villányban. A Megyei Művelődési Központban a kis francia csoport részére fogadást adnak. Ez alkalommal a francia kórus csak egyszer lép fel Pécsett július 26-án, hétfőn, fél hétkor a Csontváry-múzeum- ban. A Tarbes-iak Pécs után a Balatonra látogatnak. Hová mész te, kis nyulacska? Futnak a képek Jack Londontól tudom, hogy az ember talán legősibb élménye a tériszony, a mélységektől való rettegés, illetve a lezuhanás rémülete. Ő ezt azzal magyarázza, hogy hajdanában fákon élő őseink gyakran ki voltak szolgáltatva a lepottyanás veszedelmének. Állítólag ezért is álmodjuk sokszor, hogy zuhanunk valami feneketlen ürességbe. Érdekes, ilyenkor sohasem csapódunk a földre, nyilván azért, mert azoknak az eleinknek, akik így végezték, nem állt módjukban továbbhagyományozni az eseményt, azok örökítették át, akik fönnakadtak egy ágon, s megúszták a dolgot. Bizonyára ez utóbbiak közé tartozott a Cliffhanger című film rendezőjének, Renny Har- linnek a felmenője is. Alkalmasint ezért alapozta hegymászókról szóló művét arra a velünk született borzongásra, amely a feltáruló mélységek láttán fog el bennünket. A film ügyes operatőrje, Alex Thomson mindent el is követ, hogy minél gyakrabban hatalmába kerítsen bennünket a szédülés. Parádés légifelvételek, szemet gyönyörködtető panorámázások, ijesztő lendítések követik egymást szinte megállás nélkül. Még a műtermi jelenetek is aránylag hitelesen illeszkednek a szabadtéri látvány közegébe. Csupán a közelképek sikerültek gyengébben, igaz, a színészeken, Sylvester Stallone tekintélyes karizmain kívül, nincs is nagyon mit fényképezni. A totálképeken viszont annál beszédesebben tárulnak fel a filmbeli sziklabirodalom tájai. Mert Sziklaországban vagyunk, valahol a magasban, ahol bizony nem veszélytelenebb az élet, mint egykor a fákon. Itt minden kőből van, még az emberek is, akik, gondolom, ha netán megéheznek, letörnek egy puhább szikladarabot, s elfogyasztják. Hozzá friss vizet facsarnak az arra szálló felhőkből. Nincs itt se növény, se állat, nem számítva a kedves szibériai szánhúzó kutyákat, akik farkasokat alakítanak az egyik jelenetben, elveik fenntartása mellett. Csupán egy szegény nyúl tűnik fel, dramaturgiai szempontból fontos szerepben, a történet számtalan rejtélye közül a legszámottevőbbet képezve, minthogy felbukkanása azon az égbenyúló hegycsúcson, több ezer méterrel a tenger színe felett, legalább akkora meglepetés, mint mondjuk egy kőszáli kecskéé a Rudas-gőzfürdőben. De hát ez egy látványos kalandfilm, sőt a kis nyállal együtt is a sikerültebbek közül való. így nem kell okvetlenül valóságábrázolást várnunk tőle. Fogadjuk el, hogy Sziklaországban csak szikla van. Mint ahogy logikát nem szükséges mindenáron keresnünk benne. Mert még kiderülne, a szegény banditák kizárólag a mi kedvünkért választották a pénzküldemény megszerzésének ilyen komplikált módját. Hadd lássunk már egy légi bankrablást! E téren se legyünk olyan földhözragadtak. Itt efféle módon esnek meg a dolgok, és kész. Törvénynek meg untig elég a gravitáció. És egyébként is, ahogy a filmben mondják, miért ne ehetné meg egyszer a banán a majmot... Ne kérdezősködjünk tehát feleslegesen, hanem élvezzük a Cliffhanger szemünk elé táruló látványát, s ha elszédülnénk, gondoljunk Jack Londonra, s bátorítson bennünket az a tudat, hogy nekünk már az őseink is mázlisták voltak, rólunk nem is beszélve, akik kényelmes karosszékekből nézzük, amint mások ég és föld között egyensúlyoznak. Ezért bízvást izguljuk végig a bőségesen sorjázó kalandokat, Sylvester Stallone és a mindenre elszánt bűnözők küzdelmét. Nem árulom el, ki lesz a győztes. Annyit azonban elmondhatok, hogy a nyulacska a jó oldalra állt. Nagy Imre Unitárius Ifjúsági Világtalálkozó Magyarországon Másodszor ad otthon Magyarország a világ unitárius ifjai számára szervezett közös táborozásnak, országjárásnak. A Magyar Unitárius Egyház a 70-es évek óta küldött ki egy-két fiatalt a többnyire nyugati országokban megrendezett világtalálkozókra, de az igazi áttörés 1989 után történt, amikor a magyar küldöttek úgy találták illőnek, hogy a nyugati fiatalok is tekintsenek be a magyarországi hittestvéreik templomaiba, ismerjék meg közelebbről is Magyarországot. Az első találkozóra Tatán került sor 1990-ben, amikor a találkozó témakörét a művészetek világából merítették. Az ezévi táborozás első hetét a Szombathely melletti Vépen, és Győrött töltik a 15-30 év közötti fiatalok, majd országjáró kőrútjuk első állomásaként útbaejtik Pécset, ahol részt vesznek az augusztus 1-jére tervezett ökumenikus istentiszteleten, ami a Mindszentek templomában lesz a „Pécsi Disputa” emlékére. Az 50-60 fős csapat német, svájci, angol, holland, kanadai, japán, tanzániai, valamint erdélyi és hazai résztvevői ezévben a „természetes életmódról” vitáznak többnyire angol és német nyelven. Ä fiatalok pécsi látogatásának egybeesését a „Pécsi Disputa” emlékünnepével, valamint a három vallás (katolikus, református, unitárius) püspöki szinten képviselt ökumenikus istentiszteletét sajnos az ez alkalommal felavatásra szánt emléktábla elhelyezésének letiltása (az utolsó pillanatban!) árnyékolja be. Bandi András Bírósági eljárási illetékek Megjelent az illetékről szóló módosított törvény a Magyar Közlöny július 21-i, 99. számában. A törvény a kihirdetést követő 30. napon, augusztus 20-án lép hatályba. Az ezt követően indult elsőfokú bírósági, illetve jogorvoslati eljárásokban az új törvényi rendelkezéseket kell alkalmazni. Büntető ügyben, kizárólag magánvád alapján folyó eljárásban a feljelentés illetéke 2000, a fellebbezésé 3000, a perújítási kérelemé és a felülvizsgálati indítványé pedig 4000 forint. A büntetőeljárással kapcsolatos egyes kérelmek illetéke 1000 forint. A polgári peres és nemperes eljárásban az illeték alapja - ha törvény másként nem rendelkezik - az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, jogorvoslati eljárásban pedig a vitássá tett követelés értéke. Ha az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg, és ha törvény másként nem rendelkezik, az illeték számításának alapja: a helyi bíróság előtt a peres eljárásban 150 000, nemperes eljárásban 75 000; a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróság előtt első fokon indult peres eljárásban 250 000, nemperes eljárásban 125 000; fellebbezési eljárásban peres eljárás esetén 125 000, nemperes eljárásban 70 000; a Legfelsőbb Bíróság előtt az első fokon indult nemperes eljárásban 150 000, jogorvoslati eljárásban peres eljárás esetén 225 000, nemperes eljárásban pedig 100 000 forint. A törvény meghatározza az első fokú polgári eljárások illetékének általános mértékét. Például: a peres eljárásban az illetékalap 6 százaléka, de legalább 2000, legfeljebb 750 000; fizetési meghagyásos eljárásban 3 százalék, de legalább 500, legfeljebb 300 000; egyéb nem peres eljárásokban az eljárás tárgya értékének 3 százaléka, de legalább 500, legfeljebb 100 000 forint. A házassági bontóper illetéke 6000, a munkaügyi per illetéke - ha az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg - 5000 forint. A gazdálkodó szervezetek felszámolási eljárásának illetéke 20 000, a csődeljárásé 15 000 forint. Jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet esetében pedig a felszámolási eljárás illetéke 15 000, a csődeljárásé pedig 10 000 forint. A törvény meghatározza a cégbírósági eljárással kapcsolatos illetékeket is. A polgári eljárásban a jogerős ítélet elleni fellebbezés esetében az illeték mértéke az illetékalap 6 százaléka, de legalább 3000, legfeljebb 750 000 forint. Végzés elleni fellebbezés esetében az illeték mértéke 3 százalék, de legalább 1500, legfeljebb 125 000 forint. ítélet elleni felülvizsgálati kérelem esetén az illeték mértéke 6 százalék, de legalább 4000, legfeljebb 2 millió forint. A végzés elleni felülvizsgálati illeték 3 százalék, de legalább 2000, legfeljebb 1 millió forint. A bírósági eljárási illetéket illetékbélyeggel az eljárás kezdeményező iraton kell megfizetni kivéve, ha jogszabály más fizetési módot is megenged, vagy ha az illeték viseléséről a bíróság az eljárást befejező határozatában dönt. Az illetéket az eljárást kezdeményező fél a bírósági eljárás megindításakor köteles megfizetni, kivéve, ha az illeték megfizetéséről a bíróság utólag dönt. Nem kötelezhető illeték fizetésére az, aki költségmentességet vagy illetékmentességet élvez.
