Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-22 / 198. szám

Az arborétumnak nincsen kertésze A Pintér-kert rekonstrukciója 1994-ben várható Régi szép idők! Amikor még volt arra pénz, hogy ha nem is va­lami mutatós, de azért ismertetőt adjanak a pécsi Pintér-kert látoga­tóinak kezébe... A kis füzetet 1981-ben készítették, első mon­data: „A város talán legszebb ré­sze a Tettye. ” Ezt a mondatot most megismé­telni hallom Dobosi Tamástól, a Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság Baranya megyei ki- rendeltségének vezetőjétől. Mind­járt távlatokat is sejtető összefüg­gésben: ha sikerülne létrehozni a Nyugat-Mecseki Tájvédelmi Körzetet, akkor a Pintér-kerti ar­borétum is a része lenne, de mert a kert önmagában nem, csakis a Tettyével együtt igazi, védelemre feitétlenül érdemes és szoruló ér­ték, egyszer majd tényleg óvni tudják. Most még nem. A Tettye vé­dettsége egyre késik, ki tudja, milyen megfontolásokból és ér­dekekből nem lehet keményebb kézzel keresztül vinni. A követ­kezményével számolnunk kell, minden, a természetet és a szép városrészt szeretőnek: mire ki­mondják oltalmát, elpusztul minden természeti értéke... A Pintér-kert egy gondolko­dást őriz. Igényes és jövőlátó ember lehetett megalapítója, Pintér János, a banktisztviselő, akit a villában lévő képen va­dászruhában láthatunk. Mind­össze 13 évig gyarapította nö­vényeit a különleges klímájú te­rületen - ennyi idő alatt pedig a fák felnőttkoruk küszöbét ha el­érik. Hatvan évvel ezelőtt hunyt el, ezt követően mostoha évti­zedek koptatták arborétuma szépségét. Szerencsére meg­vannak még a korábbi növény­tani felmérések, leírások, a ma gazdái - a Természetvédelmi Igazgatóság - így össze tudják hasonlítani: mi volt egykor és mi maradt meg a mának. Megmaradtak például az épü­letek. Maga a villa - amely a közelmúltban befejezett felújí­tás során meghökkentő üveg­portált kapott... -, a hajdani présház - ugyancsak rendbe hozták, itt lesz a megyei kiren­deltség -, illetve a pince, reno­válása folyamatban van. Az épületekkel szemben az arborétum elhanyagolt. Sok munka lenne itt, szakembert kí­ván, de a Pintér-kertnek nincsen önálló kertésze. A növénygyűj­teményt idegenforgalmi látvá­nyosságnak kínálják, jó ha­szonnal látogatják az oktató­munkájukat gyakorlati ismere­tekkel megtámogatni kívánó pedagógusok az iskolai osztály­okkal, önmagában értékes a kert fa- és cserjeállománya - kertész azonban, a betelt létszám miatt, nincsen. A tervek szerint a jövő évben 6 millió forintot fordítanak az arborétum rekonstrukciójára. Az utak, a kerti létesítmények, a bútorok, a medencék szebbek lesznek. És persze vigyáznak majd a terjeszkedő erdőre is. Benyomul az értéktelenebb nö­vényzet az arborétum területére, hiszen maga a díszkert mind­össze egy hektár a kilencből, ami mára jobbára karsztbo- kor-erdősödött és a hajdani sző­lők helyén is „elvadult a táj”. Ma is megnyugtató a séta a ciprusok, tiszafák, tuják között. Tele a levegő madárdallal, cso­bognak a vékony, medencébe folyó vízsugarak. Talán a re­konstrukció végén a növények neveiről tájékoztató zománctáb­lák közül is néhány oda kerül, ahova való: a megfelelő fa mellé. Mészáros A. Fotó: Läufer László <

Next

/
Thumbnails
Contents