Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1993-07-21 / 197. szám
6 a j Dunántúli napló 1993. július 21., szerda alföld Magyarok is meditálnak Washingtonban Június-júliusban mintegy ezren vesznek részt kollektív meditációban Washingtonban: a cél, hogy a szellem erejét mozgósítva csökkentsék a bűnözést, sőt, segítsék a megbékélést a politikusok között. Az ötleten lehet mosolyogni, de a transzcendentális (az érzékszervekkel meg nem fogható) meditáció jótékony hatásában világszerte sokan hisznek. Tanítójuk a Hollandiában élő indiai jógi: Maharishi Ma- hesh, aki hajdan a Beatleseket is követői közé sorolhatta. Tanítása különösen elterjedt az Egyesült Államokban, Iowa államban önálló főiskolán oktatják a jógi tanait a meditáció iránt érdeklődőknek. Washingtont „a gyilkosság fővárosaként” emlegeti az amerikai sajtó, mert a lakosság számához viszonyítva itt ölik meg a legtöbb embert. Maharishi Mahesh hívei éppen ezért a 80-as évek elején itt tartottak először hosszabb, közös meditációt és adataik szerint akkor sikerült a bűnözést jelentősen lecsökkenteni - ám miután elhagyták a fővárost, az ismét emelkedett. Az idei, méreteiben példátlan kezdeményezés célja, hogy 20 százalékkal mérsékeljék az erőszakos bűncselekmények számát. Szirénázó rendőrautók, helikopterek és kábítószer-kommandók helyett (pontosabban mellett) Washington két pontján, iskolatermekben meditálnak együtt az önkéntesek százai: túlnyomórészt amerikaiak, mellettük oroszok, britek, brazilok, németek - és tucatnyi magyar, az utóbbiak között vannak, akik az iowai jógi-főiskolán is tanulnak. A meditáció látványosnak aligha mondható: a részvevők reggel négy, délután 2 órát töltenek együtt (nemenként elválasztva) - teljes csendben, gondolataikra összpontosítva. Az elmélet szerint agyuk elektromágneses energiáját mozgósítva képesek csökkenteni a városban azt a feszültséget, amely az erőszakhoz, a bűnözéshez, a politikában pedig az ellenségeskedéshez vezet. A kezdeményezés visszhangját jelzi, hogy már előre több, mint négymillió dollárt gyűjtöttek össze a költségekre, de igényeik jóval magasabbak: amennyiben az akció után a felkért szakértők, köztük a rendőrség illetékesei igazolják, hogy eredményesek voltak, húszmilliót igényelnek a várostól, hogy még nagyobb mértékű kollektív meditációval segítsék Washingtont. A tanács nem ígért előre semmit - de nem is zárkózott el. A jógi-hívők meditációjának hatékonysága nyitott kérdés, de a szervezők a hírveréshez kétségkívül értenek. A washingtoni szerkesztőségekbe, köztük az MTI irodájába június óta naponta érkezik faxon a helyzetjelentés arról, hogy mennyivel csökkent az elmúlt 24 órában a bűnözés - természetesen a Ma- harishi-meditáció eredményeként. A közös szellemi áram eredményének tartják azt is, hogy Bili Clinton elnök jól szerepelt a hét vezető nyugati ország tokiói csúcstalálkozóján, és 'hogy általában nyugodt a washingtoni politikai légkör. Heltai András Rendőri brutalitás Japán választások után Kétpárti váltóstruktúra Az ország nyitottabbá válhat a külvilággal szemben Mijadzava Kiicsi Alaposan módosultak a politikai pártok közötti erőviszonyok Japánban, mi több: megteremtődött az Európában megszokott kétpárti „ váltóstruktúra’’ kialakulásának lehetősége. újdonságot jelentettek a vasárnapi parlamenti választások annyiban is, hogy a sziget- ország eddigi páratlan politikai stabilitásának helyébe esetleg huzamosabb ideig a bizonytalanság lép. Az új politikai erőegyensúly létrejöttével újfajta társadalmi mozgások is beindulhatnak: Japán idővel a mostaninál demokratikusabb országgá, a külvilággal szemben is sokkal nyitottabbá válhat. Hogy ilyen sokféle és messze mutató változásokra lehet következtetni a 40. parlamenti választások eredményeiből, annak oka az, hogy a kormánypárt abszolút többségének elvesztése Japánban rendkívüli esemény. Eddig az LDP megszakítás nélkül irányította az országot közel negyven éve át úgy, hogy a politikai paletta másik oldalán lévő szociáldemokata párt sohasem jelentett igazi hatalmi alternatívát. Ebben közrejátszott a konzervatív párt nevéhez fűződő páratlan japán gazdasági sikerek mellett az is, hogy a választók a döntő pillanatban mindig hátat fordítottak a „balos,, japán szocialistáknak. Ez a keletnyugati globális szembenállást leképező politikai szerkezet szűnt meg egyszeriben Japánban most, hogy nagyobb befolyásra tettek szert azok a politikai középen elhelyezkedő - eltérő stílusú, liberális eszméket is hirdető - pártok, amelyek már valóságos kormányzati alternatívát jelenthetnek (az első számú ellenzéki párt, a szociáldemokrata párt, amely rendszerint a mandátumok egynegyedét szerezte meg, ezentúl csak 70 képviselőt küldhet az 511 tagú japán alsóházba). Most az SDP-vel közel azonos befolyáshoz jutottak a mérsékelt polgári pártok, a buddhista színezetű Komeito, a Sin- szeito (Megújulás Pártja) és a Japán Új Párt is. Távolabbi parspektívában a japán ellenzéken belüli erőeltolódás sokak szerint elősegítheti majd azt, hogy a balos nézeteinek felülvizsgálatához már hozzáfogott szociáldemokrata párt idővel maga is „szalonképessé,, váljék. Esetleg a párt szétszakadásával gyorsul majd fel ez a folyamat. A kormánypártban is folytatódhat az erjedés. A mostani politikai változást az váltotta ki, hogy a refomok elodázása miatt közel ötven képviselő kivált a kormánypártból és önálló pártot alapított. Mindez nem jelenti azt, hogy ma már nem lennének olyan politikusok a kormánypártban, akik ne akarnának szakítani a pénzvilággal való szoros kapcsolatra épülő rendszerrel. Kaifu Tosiki, aki a választási eredmények közzététele után lemondásra szólította föl Mijadzava Kiicsi pártelnököt, nemrégiben alakította meg a kormánypárton belül a reform- forumot. Azzal, hogy a kormánypárt néhány újonnan alakult, és igen sikeresen szereplő párt támogatására szorul a parlamentben, megváltozott az egyszerű képlet: a győztes LDP a pártelnököt kormányfőnek fogadtathatja el. Parlamenti támogatásuk ellenében az új pártok - esetleg a Japan Új Párt és a Szakigake- beleszólnak majd abba, hogy Mijadzava, vagy az ifjabb, ötvenes éveiben járó Hasimoto Rjutaro volt pénzügyminiszter, Obucsi Keizo pártfőtitkár, vagy esetleg Kaifu Tosiki kerüljön-e a kormány élére. A választások után rögtön beindul a szokásos japán konszenzusteremtés, a megszokottól eltérően azonban több párt bevonásával. Ha az alkudozások nemcsak a színfalak mögött zajlanak le és ha a politikai nézetek nyilvánosan ösz- szecsapnak, nem pedig egyszerűen hatalmi érdekek egyezteté- tése folyik majd, az már a mesz- szebbre mutató változásoknak is az előjele lehet. Marton János J ordán-palesztin konföderáció? Boguslaw Paleczny atya, egyike azon szerzeteseknek, akik a varsói központi pályaudvaron, a hajléktalanok legnagyobb lengyelországi „menhe- lyén” e szerencsétlenekkel foglalkozik, feljelentést tett az ügyészségen a pályaudvari rendőrök ellen, akik rendszeresen brutálisan verik a hajléktalanokat, sőt kettőt közülük agyon is vertek. A vizsgálat megindult, az ügy óriási felháborodást keltett: Hanna Suchocka miniszterelnök utasította a belügyminisztert, hogy mielőbb vizsgálja ki az ügyet. A két februári halálesettel kapcsolatban az ügyészség úgy nyilatkozott, hogy az egyiket okozhatta egy nagy erejű ütés, a másik oka valószínűleg kábítószer-túladagolás volt. A páyaudvari rendőrőrs parancsnoka a Zycie Warszawy újságírójával beszélgetve elismerte, hogy verik a hajléktalanokat, de csak a szabályzatban előirt helyzetekben és módon. Például „ha az a büdös csavargó a váróteremben fekszik, és nem hajlandó onnan elmenni”. Mint minden éremnek, ennek is két oldala van. A rendőrökre ugyanis hatalmas nyomás nehezedik, hogy tisztítsák meg a pályaudvart az utasok életét megkeserítő koldus-seregtől, a csomaglopásra szakosodott és a zsebtolvaj-bandáktól, amelyek a bűnözés központjává teszik a Varsó szivében lévő Centralnát. Természetesen ez nem menti a rendőrök brutalitását, különösen, hogy az éppen a leggyengébbek, és nem a veszélyes bűnözők ellen irányul, csupán adalék a kialakult helyzet magyarázatához. Barabás T. János Embargó az UNITA ellen? Az ENSZ Biztonsági Tanácsa fegyverszállítási embargóval fenyegette meg az angolai kormány ellen harcoló UNITÁ-t, ha az nem tartja be az 1991 május végén Lisszabonban aláírt tűzszüneti megállapodást. A Reuter jelentése szerint az egyhangúlag elfogadott 581. számú határozat szeptember 15-ig meghosszabbította az ENSZ angolai ellenőrző csoportjának mandátumát. A Biztonsági Tanács tagjai felszólították az UNITÁ-t és az angolai kormányt, hogy a lehető legrövidebb időn belül kezdjék újra a tűzszünetről szóló tárgyalásokat és a békeszerződés végrehajtását. (MTI) Egy jordán-palesztin konföderáció „komoly opció” a megszállt területek végleges jogi státusa szempontjából - közölte Száeb Erakat, a közel-keleti béketárgyalásokon részt vevő palesztin küldöttség helyettes vezetője. A politikus az AFP-nek elmondta: a konföderáció lehetőségéről még 1983-ban határozatot hozott a Palesztin Nemzeti Tanács, vagyis az emigráns palesztin parlament, s a határozatot sohasem módosították. Erakat szerint a konföderáció keretén belül mindkét tagállamnak külön parlamentje lenne, de közös lenne biztonság- és külpolitikájuk. A palesztin politikus elmondta, hogy a 20 hónapja tartó, az átmeneti, korlátozott autonómiát célzó béketárgyalások után talán ideje a végleges megoldás felé vezető utakat feltárni. A jordán-palesztin konföderáció ötletét Simon Peresz izraeli külügyminiszter is felvetette a héten Dennis Ross amerikai kü- lönmegbízottal való tárgyalásai során. Jichak Rabin izraeli kormányfő viszont határozottan elvetette az elgondolást, hogy a megszállt területek végleges jogi státusáról szó essen az autonómia harmadik éve előtt, mint azt a közel-keleti békefolyamatot elindító, 1991 októberében Madridban megrendezett konferencián leszögezték. Hongkong rémálma A virágzó, de kicsiny Hongkong örök rémálma, hogy gazdagságának csábítása jobb életre áhítozó emberek elviselhetetlenül nagy tömegeit vonzhatja oda a több, mint egymilli- árd lakosú Kínából. A százezres vagy éppenséggel milliós nagyságrendű bevándorlás rémálma soha sem vált még valósággá, de örökké kísérti a Gyöngy-fo- lyó torkolatában fekvő gazdag brit gyarmatot. Ezért a hatóságokon és a lakosságon rendre pánik lesz úrrá, amikor a folyamatos, de szórványos bevándorlás időről időre tömeges jellegűvé válik valamilyen álhír, vagy egy-egy konkrét esemény (mint például az 1989-es politikai tüntetések elfojtása) hatására. Most ismét hisztérikus rémület kerítette hatalmába Hongkongot, pedig ezúttal - legalábbis egyelőre - nincs szó többről, mint körülbelül félezer illegális bevándorlóról, akik az utóbbi egy-két hónapban érkeztek a brit koronagyarmatra a dél-kínai Kuanghszi-csuang autonóm területről. Egytől egyig olyan kínai nemzetiségű emberekről van szó, akik Vietnamban látták meg a napvilágot, de közvetlenül az 1979-es kínai-vietnami háború kitörése előtt átmenekültek kínai területre, és ott menedékjogot kaptak. A kínai hatóságok a vietnami határhoz közel, isten háta mögötti, szegény falvakban telepítették le őket. Sok nélkülözésben volt részük, de végül is semmivel sem volt rosszabb soruk, mint a térségben élő, őslakos kínai parasztoknak. Mostani felbolydulásukat a kínai piacgazdasági reform idézte elő. Kínában a paraszti lakosság nagy tömegei menekülnek el mostanában faluról, ahol a helyi hatóságok a végsőkig kizsigerelik őket, hogy pénzhez jussanak újabb és újabb beruházásaikhoz. A para- szok egyetlen védekezése az elvándorlás. Azaz voltaképpen az sem igazi védekezés, hiszen a túlzsúfolt városokban a helyi hatóságok és a lakosság egyaránt ellenszenvvel és lenézéssel fogadják a falusiakat, akik - közkeletű városi kifejezés szerint - „elszívják a levegőt” a városi lakosok elől. Úgy kezelik őket, mint illegális bevándorlókat, belső gazdasági menekülteket. Egy-egy kampányszerű nagy építkezésnél kihasználják olcsó munkaerejüket, szociális védtelenségükkel visszaélve bármikor bevethetik őket éjszakai és vasárnapi rohammunkákra, de ha éppen nem adódik ilyesmi, akkor a hatóságok igyekeznek rövid úton kiebru- dalni őket. Ez történt most a szóban forgó vietnami-kínaiakkal. Tavaly mintegy hétezren közülük elhagyták a számukra kijelölt falusi körzeteket, és jobb megélhetés reményében felhúzódtak Pej haj városába. A városi hatóságok nemrégiben lerombolták engedély nélkül felállított hevenyészett viskóikat, és megkezdték kitoloncolásukat. A megriadt közösségben olyan álhír kezdett terjedni, hogy Hongkong befogadja az oda menekülő vietnami-kínaiakat, mert „etnikai tisztogatás” áldozatainak tekinti őket. Erről persze szó sincs. Hongkong nem tekinti annak őket, s nincs is rá semmi oka, hiszen a városba tóduló paraszti lakosságnak Kínában mindenütt ez jut osztályrészül. Az erőszakos kitelepítésnek igazán nincs semmi köze ahhoz, hogy ezek az emberek Vietnamból települtek át egykor Kínába. A Pejhajból szétkergetett hétezer vietnami-kínai közül csak félezer próbált eddig szerencsét Hongkongban, de a brit gyarmaton nagyon tartanak attól, hogy jön a többi is. Igyekeznek mindjárt az elején nagyon határozottan tudóikra adni, hogy hívatlan és kellemetlen vendégeknek tekintik őket, kerülnek minden emberséges gesztust, nehogy tápot adjanak újabb illúzióknak a hongkongi szíveslátást illetően. Mivel Kína egyelőre nem sok hajlandóságot mutat az illetők visszafogadására, a hongkongi hatóságok nem tudták megkezdeni visszatoloncolásukat. A hányódó emberek így most még egy darabig elidőzhetnek az „ígéret földjén” - zsúfolt menekülttáborokban, riadtan lesve, hogy mikor nyílik az az ajtó, amelyiken végül kipenderítik őket. Barta György Bush könyvet ír George Bush, az Egyesült Államok volt elnöke könyvet ír egykori nemzetbiztonsági főtanácsadójával, Brent Scow- croft-tal együtt - a külpolitikáról. Az Alfred A. Knopf Kiadóval kötött szerződés részletei nem ismeretesek. A Wall Street Journal becslése szerint azonban Bush 2,5 millió dollárt kapott kézhez előlegként a könyvre. A könyv, 1995-ben jelenik meg. Bush kifejti elnöksége idejének amerikai külpolitikáját, külön hangsúlyt helyezve a nagy történelmi változásokra: a Szovjetunió felbomlására, a két Németország egyesülésére és a „Sivatagi háborúra”. Olaszország új vezetés alatt Magyar Péter, az MTI tudósítója jelenti: Mentesül a pártbefolyás alól az olasz televízió és rádió. A parlament két elnöke a közelmúltban elfogadott törvény alapján kinevezte azt az öttagú új igazgatótanácsot, amely felváltja a RAI eddigi vezetését. Az igazgatótanács pedig megválasztotta saját kebelén belül a RAI új elnökét az 51 éves közgazdász, egyetemi tanár Claudio Dematté személyében. Az olasz állami televízió három csatornáján eddig hagyományosan a három legnagyobb párt - a kereszténydemokrata, a szocialista és a volt kommunista párt - osztozott. A tévéhíradók vezetőit a pártvezetőségek jelölték ki, az újságírók, riporterek és szerkesztőségvezetők kiválasztásában a párthoz tartozás fontos szerepet játszott. A RAJ a közszolgálati rádió és televízió szerepét egyöntetű vélemény szerint pártpolitikai szempontokhoz igazodva látta el, s ezen legfeljebb az javított némiképp, hogy a három csatorna három különböző párt befolyása alá tartozott. Ennek a helyzetnek vetett véget az elmúlt hetekben tető alá hozott törvény, amely - a folyamatban lévő politikai rendszerváltozás jegyében - új, a parlament által kinevezett vezetőséget állított a közszolgálati intézmény élére. Az igazgatótanács öt tagját pártoktól független, neves újságírók és egyetemi tanárok közül válogatta a két parlamenti elnök. Claudio Dematté, a RAI új elnöke a milánói Bocconi magánegyetem (az „olasz Harvard”) rektora, elismert közgazdász, több bank és nagyvállalat igazgatósági tagja, aki kívül áll a pártpolitikán. Első nyilatkozatában az új elnök kijelentette: rendbe kell tenni a RAI pénzügyi helyzetét, lefaragva a pazarló költekezéseket, s biztosítani kell a pártatlan, tárgyilagos közszolgálati funkció maradéktalan ellátását, a szakmai szempontoknak adva elsőbbséget.- A tájékoztatás politikai munka, a politikai hatalommal tehát korrekt viszonyt kell fenntartani, a tájékoztatók azonban nem a hatalomtól függenek, s csakis az adófizető állampolgároknak tartoznak felelősséggel, akiknek pénzén a közszolgálati intézményt fenntartjuk - mondta Claudio Dematté. Várható, hogy az új igazgató- tanács több rádiós és televíziós szerkesztőségvezetőt lecserél az elkövetkező időszakban. Dematté azonban kilátásba helyezte, hogy mindazok megmaradhatnak posztjukon, akik bebizonyítják: szakmailag rátermettek, és képesek pártbefolyás nélkül dolgozni.
