Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-21 / 197. szám

6 a j Dunántúli napló 1993. július 21., szerda alföld Magyarok is meditálnak Washingtonban Június-júliusban mintegy ez­ren vesznek részt kollektív me­ditációban Washingtonban: a cél, hogy a szellem erejét moz­gósítva csökkentsék a bűnözést, sőt, segítsék a megbékélést a politikusok között. Az ötleten lehet mosolyogni, de a transzcendentális (az ér­zékszervekkel meg nem fog­ható) meditáció jótékony hatá­sában világszerte sokan hisz­nek. Tanítójuk a Hollandiában élő indiai jógi: Maharishi Ma- hesh, aki hajdan a Beatleseket is követői közé sorolhatta. Taní­tása különösen elterjedt az Egyesült Államokban, Iowa ál­lamban önálló főiskolán oktat­ják a jógi tanait a meditáció iránt érdeklődőknek. Washingtont „a gyilkosság fővárosaként” emlegeti az ame­rikai sajtó, mert a lakosság számához viszonyítva itt ölik meg a legtöbb embert. Maha­rishi Mahesh hívei éppen ezért a 80-as évek elején itt tartottak először hosszabb, közös medi­tációt és adataik szerint akkor sikerült a bűnözést jelentősen lecsökkenteni - ám miután el­hagyták a fővárost, az ismét emelkedett. Az idei, méreteiben példátlan kezdeményezés célja, hogy 20 százalékkal mérsékeljék az erő­szakos bűncselekmények szá­mát. Szirénázó rendőrautók, he­likopterek és kábítószer-kom­mandók helyett (pontosabban mellett) Washington két pont­ján, iskolatermekben meditál­nak együtt az önkéntesek szá­zai: túlnyomórészt amerikaiak, mellettük oroszok, britek, brazi­lok, németek - és tucatnyi ma­gyar, az utóbbiak között van­nak, akik az iowai jógi-főisko­lán is tanulnak. A meditáció látványosnak aligha mondható: a részvevők reggel négy, délután 2 órát töl­tenek együtt (nemenként elvá­lasztva) - teljes csendben, gon­dolataikra összpontosítva. Az elmélet szerint agyuk elektro­mágneses energiáját mozgó­sítva képesek csökkenteni a vá­rosban azt a feszültséget, amely az erőszakhoz, a bűnözéshez, a politikában pedig az ellensé­geskedéshez vezet. A kezdemé­nyezés visszhangját jelzi, hogy már előre több, mint négymillió dollárt gyűjtöttek össze a költ­ségekre, de igényeik jóval ma­gasabbak: amennyiben az akció után a felkért szakértők, köztük a rendőrség illetékesei igazol­ják, hogy eredményesek voltak, húszmilliót igényelnek a város­tól, hogy még nagyobb mértékű kollektív meditációval segítsék Washingtont. A tanács nem ígért előre semmit - de nem is zárkózott el. A jógi-hívők meditációjának hatékonysága nyitott kérdés, de a szervezők a hírveréshez két­ségkívül értenek. A washing­toni szerkesztőségekbe, köztük az MTI irodájába június óta na­ponta érkezik faxon a helyzetje­lentés arról, hogy mennyivel csökkent az elmúlt 24 órában a bűnözés - természetesen a Ma- harishi-meditáció eredménye­ként. A közös szellemi áram eredményének tartják azt is, hogy Bili Clinton elnök jól sze­repelt a hét vezető nyugati or­szág tokiói csúcstalálkozóján, és 'hogy általában nyugodt a washingtoni politikai légkör. Heltai András Rendőri brutalitás Japán választások után Kétpárti váltóstruktúra Az ország nyitottabbá válhat a külvilággal szemben Mijadzava Kiicsi Alaposan módosultak a poli­tikai pártok közötti erőviszo­nyok Japánban, mi több: megte­remtődött az Európában meg­szokott kétpárti „ váltóstruk­túra’’ kialakulásának lehető­sége. újdonságot jelentettek a vasárnapi parlamenti választá­sok annyiban is, hogy a sziget- ország eddigi páratlan politikai stabilitásának helyébe esetleg huzamosabb ideig a bizonyta­lanság lép. Az új politikai erőe­gyensúly létrejöttével újfajta társadalmi mozgások is bein­dulhatnak: Japán idővel a mos­taninál demokratikusabb or­szággá, a külvilággal szemben is sokkal nyitottabbá válhat. Hogy ilyen sokféle és messze mutató változásokra lehet kö­vetkeztetni a 40. parlamenti vá­lasztások eredményeiből, annak oka az, hogy a kormánypárt ab­szolút többségének elvesztése Japánban rendkívüli esemény. Eddig az LDP megszakítás nél­kül irányította az országot közel negyven éve át úgy, hogy a poli­tikai paletta másik oldalán lévő szociáldemokata párt sohasem jelentett igazi hatalmi alternatí­vát. Ebben közrejátszott a kon­zervatív párt nevéhez fűződő páratlan japán gazdasági sike­rek mellett az is, hogy a válasz­tók a döntő pillanatban mindig hátat fordítottak a „balos,, japán szocialistáknak. Ez a kelet­nyugati globális szembenállást leképező politikai szerkezet szűnt meg egyszeriben Japán­ban most, hogy nagyobb befo­lyásra tettek szert azok a politi­kai középen elhelyezkedő - el­térő stílusú, liberális eszméket is hirdető - pártok, amelyek már valóságos kormányzati al­ternatívát jelenthetnek (az első számú ellenzéki párt, a szociál­demokrata párt, amely rendsze­rint a mandátumok egynegyedét szerezte meg, ezentúl csak 70 képviselőt küldhet az 511 tagú japán alsóházba). Most az SDP-vel közel azo­nos befolyáshoz jutottak a mér­sékelt polgári pártok, a budd­hista színezetű Komeito, a Sin- szeito (Megújulás Pártja) és a Japán Új Párt is. Távolabbi parspektívában a japán ellenzé­ken belüli erőeltolódás sokak szerint elősegítheti majd azt, hogy a balos nézeteinek felül­vizsgálatához már hozzáfogott szociáldemokrata párt idővel maga is „szalonképessé,, váljék. Esetleg a párt szétszakadásával gyorsul majd fel ez a folyamat. A kormánypártban is folyta­tódhat az erjedés. A mostani po­litikai változást az váltotta ki, hogy a refomok elodázása miatt közel ötven képviselő kivált a kormánypártból és önálló pártot alapított. Mindez nem jelenti azt, hogy ma már nem lennének olyan politikusok a kormány­pártban, akik ne akarnának sza­kítani a pénzvilággal való szo­ros kapcsolatra épülő rendszer­rel. Kaifu Tosiki, aki a válasz­tási eredmények közzététele után lemondásra szólította föl Mijadzava Kiicsi pártelnököt, nemrégiben alakította meg a kormánypárton belül a reform- forumot. Azzal, hogy a kormánypárt néhány újonnan alakult, és igen sikeresen szereplő párt támoga­tására szorul a parlamentben, megváltozott az egyszerű kép­let: a győztes LDP a pártelnököt kormányfőnek fogadtathatja el. Parlamenti támogatásuk ellené­ben az új pártok - esetleg a Ja­pan Új Párt és a Szakigake- be­leszólnak majd abba, hogy Mi­jadzava, vagy az ifjabb, ötvenes éveiben járó Hasimoto Rjutaro volt pénzügyminiszter, Obucsi Keizo pártfőtitkár, vagy esetleg Kaifu Tosiki kerüljön-e a kor­mány élére. A választások után rögtön beindul a szokásos japán konszenzusteremtés, a megszo­kottól eltérően azonban több párt bevonásával. Ha az alku­dozások nemcsak a színfalak mögött zajlanak le és ha a poli­tikai nézetek nyilvánosan ösz- szecsapnak, nem pedig egysze­rűen hatalmi érdekek egyezteté- tése folyik majd, az már a mesz- szebbre mutató változásoknak is az előjele lehet. Marton János J ordán-palesztin konföderáció? Boguslaw Paleczny atya, egyike azon szerzeteseknek, akik a varsói központi pályaud­varon, a hajléktalanok legna­gyobb lengyelországi „menhe- lyén” e szerencsétlenekkel fog­lalkozik, feljelentést tett az ügyészségen a pályaudvari rendőrök ellen, akik rendszere­sen brutálisan verik a hajlékta­lanokat, sőt kettőt közülük agyon is vertek. A vizsgálat megindult, az ügy óriási felháborodást keltett: Hanna Suchocka miniszterel­nök utasította a belügyminisz­tert, hogy mielőbb vizsgálja ki az ügyet. A két februári halálesettel kapcsolatban az ügyészség úgy nyilatkozott, hogy az egyiket okozhatta egy nagy erejű ütés, a másik oka valószínűleg kábító­szer-túladagolás volt. A páyaudvari rendőrőrs pa­rancsnoka a Zycie Warszawy újságírójával beszélgetve elis­merte, hogy verik a hajléktala­nokat, de csak a szabályzatban előirt helyzetekben és módon. Például „ha az a büdös csa­vargó a váróteremben fekszik, és nem hajlandó onnan el­menni”. Mint minden éremnek, ennek is két oldala van. A rendőrökre ugyanis hatalmas nyomás nehe­zedik, hogy tisztítsák meg a pá­lyaudvart az utasok életét meg­keserítő koldus-seregtől, a cso­maglopásra szakosodott és a zsebtolvaj-bandáktól, amelyek a bűnözés központjává teszik a Varsó szivében lévő Centralnát. Természetesen ez nem menti a rendőrök brutalitását, különö­sen, hogy az éppen a leggyen­gébbek, és nem a veszélyes bű­nözők ellen irányul, csupán ada­lék a kialakult helyzet magyará­zatához. Barabás T. János Embargó az UNITA ellen? Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa fegyverszállítási embar­góval fenyegette meg az angolai kormány ellen harcoló UNITÁ-t, ha az nem tartja be az 1991 május végén Lisszabon­ban aláírt tűzszüneti megálla­podást. A Reuter jelentése szerint az egyhangúlag elfogadott 581. számú határozat szeptember 15-ig meghosszabbította az ENSZ angolai ellenőrző cso­portjának mandátumát. A Biztonsági Tanács tagjai felszólították az UNITÁ-t és az angolai kormányt, hogy a lehető legrövidebb időn belül kezdjék újra a tűzszünetről szóló tárgya­lásokat és a békeszerződés vég­rehajtását. (MTI) Egy jordán-palesztin konföde­ráció „komoly opció” a megszállt területek végleges jogi státusa szempontjából - közölte Száeb Erakat, a közel-keleti béketárgya­lásokon részt vevő palesztin kül­döttség helyettes vezetője. A politikus az AFP-nek el­mondta: a konföderáció lehető­ségéről még 1983-ban határoza­tot hozott a Palesztin Nemzeti Tanács, vagyis az emigráns pa­lesztin parlament, s a határozatot sohasem módosították. Erakat szerint a konföderáció keretén belül mindkét tagállam­nak külön parlamentje lenne, de közös lenne biztonság- és külpo­litikájuk. A palesztin politikus el­mondta, hogy a 20 hónapja tartó, az átmeneti, korlátozott autonó­miát célzó béketárgyalások után talán ideje a végleges megoldás felé vezető utakat feltárni. A jordán-palesztin konföderá­ció ötletét Simon Peresz izraeli külügyminiszter is felvetette a héten Dennis Ross amerikai kü- lönmegbízottal való tárgyalásai során. Jichak Rabin izraeli kor­mányfő viszont határozottan el­vetette az elgondolást, hogy a megszállt területek végleges jogi státusáról szó essen az autonó­mia harmadik éve előtt, mint azt a közel-keleti békefolyamatot el­indító, 1991 októberében Mad­ridban megrendezett konferen­cián leszögezték. Hongkong rémálma A virágzó, de kicsiny Hong­kong örök rémálma, hogy gazdagságának csábítása jobb életre áhítozó emberek elvisel­hetetlenül nagy tömegeit vonz­hatja oda a több, mint egymilli- árd lakosú Kínából. A százezres vagy éppenséggel milliós nagy­ságrendű bevándorlás rémálma soha sem vált még valósággá, de örökké kísérti a Gyöngy-fo- lyó torkolatában fekvő gazdag brit gyarmatot. Ezért a hatósá­gokon és a lakosságon rendre pánik lesz úrrá, amikor a fo­lyamatos, de szórványos be­vándorlás időről időre tömeges jellegűvé válik valamilyen ál­hír, vagy egy-egy konkrét ese­mény (mint például az 1989-es politikai tüntetések elfojtása) hatására. Most ismét hisztérikus rémü­let kerítette hatalmába Hong­kongot, pedig ezúttal - legaláb­bis egyelőre - nincs szó többről, mint körülbelül félezer illegális bevándorlóról, akik az utóbbi egy-két hónapban érkeztek a brit koronagyarmatra a dél-kí­nai Kuanghszi-csuang autonóm területről. Egytől egyig olyan kínai nemzetiségű emberekről van szó, akik Vietnamban látták meg a napvilágot, de közvetle­nül az 1979-es kínai-vietnami háború kitörése előtt átmenekül­tek kínai területre, és ott mene­dékjogot kaptak. A kínai ható­ságok a vietnami határhoz kö­zel, isten háta mögötti, szegény falvakban telepítették le őket. Sok nélkülözésben volt részük, de végül is semmivel sem volt rosszabb soruk, mint a térség­ben élő, őslakos kínai parasz­toknak. Mostani felbolydulásukat a kínai piacgazdasági reform idézte elő. Kínában a paraszti lakosság nagy tömegei mene­külnek el mostanában faluról, ahol a helyi hatóságok a végső­kig kizsigerelik őket, hogy pénzhez jussanak újabb és újabb beruházásaikhoz. A para- szok egyetlen védekezése az el­vándorlás. Azaz voltaképpen az sem igazi védekezés, hiszen a túlzsúfolt városokban a helyi hatóságok és a lakosság egy­aránt ellenszenvvel és lenézés­sel fogadják a falusiakat, akik - közkeletű városi kifejezés sze­rint - „elszívják a levegőt” a vá­rosi lakosok elől. Úgy kezelik őket, mint illegális bevándorló­kat, belső gazdasági menekül­teket. Egy-egy kampányszerű nagy építkezésnél kihasználják olcsó munkaerejüket, szociális védtelenségükkel visszaélve bármikor bevethetik őket éjsza­kai és vasárnapi rohammun­kákra, de ha éppen nem adódik ilyesmi, akkor a hatóságok igyekeznek rövid úton kiebru- dalni őket. Ez történt most a szóban forgó vietnami-kínaiakkal. Ta­valy mintegy hétezren közülük elhagyták a számukra kijelölt falusi körzeteket, és jobb meg­élhetés reményében felhúzód­tak Pej haj városába. A városi hatóságok nemrégiben lerom­bolták engedély nélkül felállí­tott hevenyészett viskóikat, és megkezdték kitoloncolásukat. A megriadt közösségben olyan álhír kezdett terjedni, hogy Hongkong befogadja az oda menekülő vietnami-kínaiakat, mert „etnikai tisztogatás” áldo­zatainak tekinti őket. Erről per­sze szó sincs. Hongkong nem tekinti annak őket, s nincs is rá semmi oka, hiszen a városba tóduló paraszti lakosságnak Kí­nában mindenütt ez jut osztály­részül. Az erőszakos kitelepí­tésnek igazán nincs semmi köze ahhoz, hogy ezek az emberek Vietnamból települtek át egykor Kínába. A Pejhajból szétkergetett hé­tezer vietnami-kínai közül csak félezer próbált eddig szerencsét Hongkongban, de a brit gyar­maton nagyon tartanak attól, hogy jön a többi is. Igyekeznek mindjárt az ele­jén nagyon határozottan tud­óikra adni, hogy hívatlan és kel­lemetlen vendégeknek tekintik őket, kerülnek minden ember­séges gesztust, nehogy tápot ad­janak újabb illúzióknak a hong­kongi szíveslátást illetően. Mi­vel Kína egyelőre nem sok haj­landóságot mutat az illetők visszafogadására, a hongkongi hatóságok nem tudták megkez­deni visszatoloncolásukat. A hányódó emberek így most még egy darabig elidőzhetnek az „ígéret földjén” - zsúfolt mene­külttáborokban, riadtan lesve, hogy mikor nyílik az az ajtó, amelyiken végül kipenderítik őket. Barta György Bush könyvet ír George Bush, az Egyesült Ál­lamok volt elnöke könyvet ír egykori nemzetbiztonsági főta­nácsadójával, Brent Scow- croft-tal együtt - a külpolitiká­ról. Az Alfred A. Knopf Kiadó­val kötött szerződés részletei nem ismeretesek. A Wall Street Journal becslése szerint azon­ban Bush 2,5 millió dollárt ka­pott kézhez előlegként a könyvre. A könyv, 1995-ben jelenik meg. Bush kifejti elnöksége ide­jének amerikai külpolitikáját, külön hangsúlyt helyezve a nagy történelmi változásokra: a Szovjetunió felbomlására, a két Németország egyesülésére és a „Sivatagi háborúra”. Olaszország új vezetés alatt Magyar Péter, az MTI tudósí­tója jelenti: Mentesül a pártbefolyás alól az olasz televízió és rádió. A parlament két elnöke a közel­múltban elfogadott törvény alapján kinevezte azt az öttagú új igazgatótanácsot, amely fel­váltja a RAI eddigi vezetését. Az igazgatótanács pedig meg­választotta saját kebelén belül a RAI új elnökét az 51 éves köz­gazdász, egyetemi tanár Clau­dio Dematté személyében. Az olasz állami televízió há­rom csatornáján eddig hagyo­mányosan a három legnagyobb párt - a kereszténydemokrata, a szocialista és a volt kommunista párt - osztozott. A tévéhíradók vezetőit a pártvezetőségek jelölték ki, az újságírók, riporterek és szer­kesztőségvezetők kiválasztásá­ban a párthoz tartozás fontos szerepet játszott. A RAJ a közszolgálati rádió és televízió szerepét egyöntetű vélemény szerint pártpolitikai szempontokhoz igazodva látta el, s ezen legfeljebb az javított némiképp, hogy a három csa­torna három különböző párt be­folyása alá tartozott. Ennek a helyzetnek vetett véget az elmúlt hetekben tető alá hozott törvény, amely - a fo­lyamatban lévő politikai rend­szerváltozás jegyében - új, a parlament által kinevezett veze­tőséget állított a közszolgálati intézmény élére. Az igazgatótanács öt tagját pártoktól független, neves új­ságírók és egyetemi tanárok kö­zül válogatta a két parlamenti elnök. Claudio Dematté, a RAI új elnöke a milánói Bocconi magánegyetem (az „olasz Har­vard”) rektora, elismert köz­gazdász, több bank és nagyvál­lalat igazgatósági tagja, aki kí­vül áll a pártpolitikán. Első nyilatkozatában az új elnök kijelentette: rendbe kell tenni a RAI pénzügyi helyzetét, lefaragva a pazarló költekezé­seket, s biztosítani kell a pártat­lan, tárgyilagos közszolgálati funkció maradéktalan ellátását, a szakmai szempontoknak adva elsőbbséget.- A tájékoztatás politikai munka, a politikai hatalommal tehát korrekt viszonyt kell fenn­tartani, a tájékoztatók azonban nem a hatalomtól függenek, s csakis az adófizető állampolgá­roknak tartoznak felelősséggel, akiknek pénzén a közszolgálati intézményt fenntartjuk - mondta Claudio Dematté. Várható, hogy az új igazgató- tanács több rádiós és televíziós szerkesztőségvezetőt lecserél az elkövetkező időszakban. De­matté azonban kilátásba he­lyezte, hogy mindazok megma­radhatnak posztjukon, akik be­bizonyítják: szakmailag ráter­mettek, és képesek pártbefolyás nélkül dolgozni.

Next

/
Thumbnails
Contents