Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1993-07-20 / 196. szám
1993. július 20., kedd aj Dunántúlt napló 7 Egyetemivé váló akadémiai intézetek Részlet Trombitás Zoltán, Baranya fideszes képviselőjének parlamenti beszédéből Egyre kevesebb állat van az ólakban, istállókban Tovább csökken az állatállomány Az aszály rátett egy lapáttal Elnök Úr, Tisztelt Ház! A törvényjavaslat kritikáját abból a szempontból kell most és itt megtennem, mennyiben felel meg annak a követelménynek, hogy a jövő számára megfelelő kereteket adjon. E keretek legfontosabb sarokpontjai: a kutatóintézetek és a tudományos minősítés. Súlyosan korlátozták Az elmúlt négy évtizedben nagy károkat okoztak a Magyar Tudományos Akadémiának is; súlyosan korlátozták szabadságát. Egyrészt azzal, hogy bele- kényszerítették a tudomány területére is kiterjedő diktatúra gyakorlásába, és részesévé tették az azt képviselő tudományos fokozati rendszernek. Közvetlenül és közvetetten a Tudományos Minősítő Bizottság munkájának felügyelőjévé tették. Másrészt kormányfelügyelet alá rendelték azáltal, hogy kutatásra és felsőoktatásra évenként megszavazott költségvetési hányadból fenntartott kutatóintézeteket csatoltak hozzá. Ahhoz, hogy a Magyar Tudományos Akadémia visszanyerje méltó és általunk is óhajtott szabadságát, meg kell szabadulni az állami hivatali jellegétől, az egész országra kiterjesztett tudományos fokozatok odaítélésének rendszerétől. Konkrétan az Akadémiai Törvénytervezetben szereplő Magyar Tudományos Akadémia Doktora tudományos fokozati rendszert törölni kell a törvény- tervezetből, és egyben ki kell nyilvánítani azt is, hogy a Tudományos Minősítő Bizottság egyetlen funkcióját sem lehet a jövőben a Magyar Tudományos Akadémiára ráerőltetni. Ugyancsak meg kell szabadítani a Magyar Tudományos Akadémiát a kormánynak a költségvetési törvény miatt évenkénti beszámolási kötelezettséggel tartozó kutatóintézetektől. A FIDESZ-frakció támogatja, hogy az állami szervként megnyilvánuló jellegétől és az évenkénti elszámoltatásra kötelezett költségvetési intézményektől megszabadított Magyar Tudományos Akadémia egyedülálló helyzetének fogva kerüljön ki az elszámoltatási kényszer alól és közvetlen parlamenti függőséget élvezzen. Akadémiai szféra Kettős a cél: ki kell alakítani az akadémiai szférát, valamint a kutatóintézetek fejlesztése a felsőoktatással együtt kell történjen. Mi az akadémiai szféra alatt nem csak saját magát a tudós testületet, hanem a felsőoktatás intézményrendszerét és a kutatóintézeteket is értjük. Ebből következik: a kutatóintézeteket integrálni kell az egyetemek mellé.kutatóintézetekben létrejövő tudományos eredményeknek minél hamarabb jelentkezniük kell az oktatás szintjén, és az ott jelen levő szellemi potenciál nem rekeszthető el a hallgatóktól. A FIDESZ véleménye szerint a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei egy részét, főleg az alapkutatás intézményeit az egyetemek mellé kell rendelni társult tagság ban, melynek keretében az intézetek megőrizhetnék önállóságukat jogi személyként is. Példa erre a Debreceni Universitas is, melyhez kutatóintézet oly módon csatlakozik, hogy szerződésben rögzítik mindkét fél jogait és kötelezettségeit. Hiszen a magyar kutatás eredményeit nem lehet elzárni a hallgatóktól, a fejlesztés lehetőségét pedig nem szabad elvenni az egyetemektől. Ezért javasolja a FIDESZ, hogy az autonóm kutatóhálózatok hosszútávon a felsőoktatáshoz kapcsolódjanak. Ezért szükséges azoknak a körét törvényben szabályozni, akikkel kapcsolatban ez leginkább megfogalmazható. Módosító indítványomban jövő év végét tüntetem fel határidőnek arra, hogy az átadás végrehajtásáról, az átcsatolandó intézetek tételes felsorolásáról, az átadás módjáról és határidejéről, az egyetemekhez való integrálás szervezeti kérdéseiről a kormány benyújtsa a javaslatát. Tehát ez az időpont egy hosszú folyamat kezdete csupán. Hiszen nem elégséges csak az akadémiai intézetekben zajló folyamatokat ismerni, hanem tudni kell a felsőoktatásban történő változásokról is. Ezek a történések pedig arról szólnak, hogy a különböző szakegyetemek egyetemi szövetséggé alakulnak át, és ha teszem azt létrejön egy budai egyetem, a Műegyetem és az Államigazgatási Főiskola részvételével, akkor kitűnő versenyhelyzetet teremtene az, ha például az MTA Filozófiai Intézete csatlakozna ehhez a szerveződéshez. A versenyhelyzet attól jön létre, hogy az ELTE-n már van filozófia képzés, és ha már két helyen történik ilyen, akkor a jövendő hallgatók választhatnak. Magyarország kis ország, és sajnos nem túl gazdag. Ezért a kutatásra és felsőoktatásra szánt pénzeket funkcionális értelemben a lehető legnagyobb hatékonysággal kell a graduális és a posztgraduális képzésbe áramoltatni. Anyagi lehetőségeink nem engedik meg a párhuzamos struktúrák fenntartását. Csak a szabadon kutató ember oktathat a legmagasabb szinten. A nemzet fontos érdeke, hogy az egyetemi hallgatókat az adott szakmák legkívá- lóbbjai oktassák. Az akadémiai intézetek egyetemi intézetekké válásával nem kell hogy autonómiájukat veszítsék, és mi ezt nem is támogatjuk. Mi úgy gondoljuk, hogy a magyar tudományos kutatás és felsőoktatás ügyét az szolgálja a legjobban, ha a kutatás és felső- oktatás szerves egységben van. Megszabadulni a hivataloktól Szabad, példát mutató és tanácsadó Akadémiára van szükségünk. Tudom, most is vannak és mindig lesznek is nemzetünk eme nemes testületének olyan tagjai, akiknél jobbakat talán fel lehet lelni az országban a testületen kívül, de összességében mégis a nemzet szellemi és tudományos életének legfőbb szervezete volt, van és lesz a Magyar Tudományos Akadémia. A feladatunk most, hogy törvénybe iktatott módon megszabadítsuk a Magyar Tudományos Akadémiát a hozzá csatolt és szabadságát súlyosan korlátozó hivataloktól, mint például az Akadémia Doktora címet adományozni kívánó hivataltól és az évenkénti elszámolásra kötelezett, költségvetésből támogatott kutatóintézetektől. Legyen a béklyóitól megszabadított Akadémiánk a magyar Parlament alá tartozó autonóm köztestület. Sokasodnak az agárágazat gondjai - ez derül ki a Földművelésügyi Minisztérium legfrissebb jelentéséből, amely az állattenyésztés helyzetéről ad áttekintést. Az aszályos területeken júniusban tovább romlottak az állattartás feltételei. A legelők kiégtek, a gyepterület pedig a negyven napos pihenőidő után sem regenerálódott. Bár az üzemek mindent megtesznek a lucerna és a gyepszéna mintegy 40-50 százalékos terméskiesésének ellensúlyozására, bizonytalan a szükséges szálastakarmány megtermelése. A volt termelőszövetkezeti és állattartó telepek jelentős része már értékesítette vagy teljesen felszámolta az állatállomány zömét. A telepek privatizációja során nehézséget jelent, hogy a vállalkozás beindulásához szükséges tenyészállatok finanszírozását senki nem támogatja kedvezményes hitelekkel. A szarvasmarhatenyésztés fő gondja, hogy számos csődeljárás alatt levő, volt nagyüzem felszámolja tehénállományát, s jónéhány szövetkezetnél szüneteltetik a termékenyítést, mert nincs kilátás elegendő tömegtakarmány termelésére. Szabolcsban például a csökkenő tejtermelés miatt átlagosan felére csökkent a tejipari és a regionális üzemi tejfeldolgozók kapacitása. Örvendetes viszont, hogy több megyében - például Vasban és Somogybán- nőtt a tejfelvásárlás. Mind nyilvánvalóbb azonban: a hazai termelőknek csekély az esélyük arra, hogy érdekeltséget szerezzenek a tejipari cégeknél, mert nincs elegendő pénzük a vagyon megvásárlásához- vonja le a következtetést a földművelésügyi tárca. A sertéstenyésztők körében szinte nullára csökkent a kereslet a minőségi apaállatok iránt, tenyészkoca-süldőből pedig a kínálatnak csak mintegy negyede talál vevőre. A korábban 6-8 kocát nevelő gazdák egy- egy koca tartására rendezkednek be, a többit vágóra értékesítik. A túlsúlyos kocák levágását szorgalmazó intervenciós pályázat sikeresen startolt: van olyan megye, ahol a nagysúlyú sertések zöme már elfogyott. Összességében: a felvásárlási árak országszerte nyomottak, a malackínálat nagy, a kereslet pedig minimális. A takarmányárak emelkedése és a mérsékelt felvásárlási árak érzékenyen érintik a baromfi- és kisállattenyésztőket is. Liba, kacsa tömésére országosan egyre kevesebben vállalkoznak, mert a neveléssel foglalkozók túltartásra kényszerülnek. -újvári A kutatás és a felsőoktatás szerves egységének kialakítása a cél A szén önköltségi árát csökkenteni kell Az együttélés még felhőtlen Bár még a mézesheteknél tartanak, a házasfelek egyelőre jól érzik magukat a közös asztalnál. Április 1-jén ugyanis megtörtént az esküvő, mindkét fél kimondta az igent, a szénbánya és a hőerőmű ezentúl a Pécsi Erőmű Részvénytársaságban működik tovább. A Kőszénbánya divízió igazgatója, Reszler Zoltán a radikális költség- csökkentésben látja fennmaradásuk zálogát, a Pécsi Hőerőmű vezetője, Szántó János pedig arra hivatkozik, a kényszerű házasságnak vannak jó oldalai is, többek között töredékére tudták leszorítani az ilyenkor nyáron, a csökkent felhasználás miatt szükségszerűen megnövekedett készleteket. A két cég összevonásáról kormányhatározat döntött, azzal az indoklással, vissza kell állítani a valamikori energetikai vertikumot, a termelő és a felhasználó egységét. A döntés végrehajtása nem volt egyszerű, a szénbányák felszámolás alatt állt, rengeteg gazdasági, emberi, szociális feszültséggel, s már csak ez a tény is elriasztotta az erőműveseket az összevonás gondolatától is. Aztán arról is döntés született a már említett kormányhatározatban, hogy a megítélések szerint a gazdaságtalanul működő bányákat be kell zárni, felesleges az amúgy is tetemes veszteséget növelni. A mecseki medencében hosszú, elkeseredett harc kezdődött az évtizedek óta rivalizáló pécsi és komlói aknák között, amiből - szintén központi döntés eredményeképpen - ez utóbbi került ki győztesként. A komlóiak javára az billentette a mérleg nyelvét, hogy a bányászvárosban a mélyművelésű munkahelyek bezárása több ezer emberrel növelné munkanélküliek táborát, elviselhetetlenné tenné a szociális feszültséget. A Köszénbánya Igazgatósághoz ma Zobák, a még termelő Béta-bánya, valamint a két külfejtési - a pécsbányai és a vasasi - részleg tartozik. Reszler Zoltán igazgató szerint a most itt dolgozó 2500 bányásznak stabil a munkahelye, a produktív munkaerőre továbbra is szükségük lesz. Az idén bezárásra ítélt Vasasról is fogadták azokat, akik Komlón vagy környékén laknak, a 70 vájár már jól beilleszkedett a zobáki közösségbe. Ebben az évben 420-430 ezer tonna mélyművelésű szenet kell a felszínre hozniuk, ez a mennyiség szerepel a középtávú tervekben is. Szén- vagyonuk erre megfelelő alapot nyújt, a most művelés alatt lévő harmadik szint még 10 évre elegendő, kitermelhető szénmennyiséggel rendelkezik. Mindez persze nem jelenti azt, hogy egy évtized múlva is termelnek még Zobákon. A kormányhatározat alapján ugyanis, ha nem tudják csökkenteni a termelési költségeket, 1997-2000 között ezt az aknát is A pécsi erőmű turbinaterme Fotó: Szundi György bezárják. A hazai piaci szén áránál a zobáki gigajouleként 10 százalékkal nagyobb. Ha ezt anyag- és energiatakarékossággal, a teljesítmények növelésével le tudják faragni, nos ebben az esetben a bánya fennmaradása hosszabb távon is elképzelhető. A szén árával az erőmű sem elégedett. Szántó János, az erőmű igazgatója szerint hazai piacon is be tudnának szerezni olcsóbb nyersanyagot. Most azonban azt keresik milyen hasznot lehetne húzni a „házasságból”. Ilyenkor nyár tájékán kisebb a felhasználás. Korábban a szerződések értelmében át kellett venniük a Mecseki Szénbányáktól érkező feketeszenet, óriási készletek halmozódtak fel, ami holt tőkeként terhelte az energiaszolgáltató költségvetését. Most viszont ütemezni tudják a szállításokat, ezzel gazdaságosabbá tették a termelést. Szántó János szerint ma már a dolgozók is elfogadták, hogy a bányászokat segíteni kell, megértik a helyzetüket. A nehézségeik, amelyek most a vállalat gazdálkodásában szorítóan jelen vannak, nem az integrációból származnak. B. G. I ) i
