Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-19 / 195. szám

10 üj Dunántúlt napló 1993. július 19., hétfő Szakorvosok lézeres szemműtéteket végeznek az ORBIS, egy DC-8-as repülőgép fedélzetén, amelyet repülő kórháznak ren­deztek be. Az ORBIS azért érkezett Bukarestbe, hogy segítsen visszaadni a betegek látását. Az ínyencek a hasukon spórolnak Nemcsak minket, Nyu- gat-Európa több országát is re­cesszió sújtja. És hogy meny­nyire így van ez, statisztikai adatok bizonyítják. Franciaor­szágban, a gourmet-k hazájában épp a hasukon spórolnak az emberek. Tíz év óta most for­dult elő először, hogy az ínyencnek tartott gallok nem a minőséget keresik a csemege­boltokban, hanem közepes mi­nőségű, olcsóbb élelmiszerek közül válogatnak a szupermar­ketekben vagy a diszkontáruhá­zakban. A kulináris spórolási hullám elsősorban a húst, illetve a sü­teményeket és a kenyeret érte el. A konyak és pezsgő szülő­hazájában olcsó teát és kávét isznak az emberek. Az egyetlen kivétel, aminek az eladása évek óta felfelé ívelő tendenciát mu­tat, a kutya- és macskaeledel. Úgy látszik, a négylábú ked­venc fontosabb, mint a kétlábú családtag. És még valami, aminek kon­junktúrája van. Az olcsó áru­házi láncolatok építése. A ta­valy újonnan megnyitott élelmi­szerárusító helyek 70 százaléka diszkont - vagy piacjellegű volt, ahol a normál bolti árnál 25-40 százalékkal olcsóbban lehet hozzájutni a nem mindig ínyenc falatokhoz. Bíróság előtt a Napkirály leszármazottja Kínos ügybe keveredett a francia felső tízezer egyik tagja, a Napkirály - XIV. Lajos - egyenesági leszármazottja, Isar belle de Bourbon-Parme her­cegnő. A francia főnemesnek bíróság elé kell állnia a Cote d Azur-ön fekvő kisvárosban, Grasse-ban, méghozzá milliós csalás miatt. A hetvenesztendős hölgyet - hét gyermek anyja, s három unokája is van - azzal gyanúsít­ják, hogy egy hatalmas bank­botrányt fedezett. Isabelle de Bourbon-Parme ugyanis het­venöt százalékos tulajdonosa a Monte Carlóban bejegyzett Banque Industrielle de Monaco (BIM) pénzintézetnek, amelyről úgy hírlik, hogy ügyfeleit közel nyolcmilliárd forintnak megfe­lelő összeggel becsapta. A BIM vezérigazgatóját, Jean-Claude Colcy-t jelenleg előzetes letar­tóztatásban tartják, és ő a ki­hallgatások során alaposan be­mártotta a főnöknőjét. Azt val­lotta, hogy a hercegnő, mint a felügyelő bizottság elnöke min­denről tudott, egyetlen fontos döntést sem lehetett nélküle meghozni. Ha a vádak bebizonyosod­nak, a hercegnőre minden bi­zonnyal a börtön vár. A vevők helyett az igazgató repült Hirdetésbotrány Angliában A ködös Albionban 1908 óta zúgnak a patinás nevű Hoover cég porszívói és egyéb háztar­tási masinái. így aztán senkit nem lepett meg, hogy néhány nagy lapban a fizetett hirdetések helyén idill-riport jelent meg, amely tudatta a háziasszonyok­kal és férjeikkel: a Hoover-cég harminc legügyesebb-legered­ményesebb ügynöke a Ka- rib-tengeri álomszigeten, Saint Lucián tölt el egy teljes hetet a vállalat költségén. A nyájas ol­vasók a helyszíni riportokból megtudhatták, hogy az ég a szi­get felett felhőtlenül kék, a víz huszonöt fok és a parti föveny oly finom, mint a Hoover-por­szívók zacskójában összegyűlt por. Ilyen reklámok máskor is akadtak. A derék angolok szá­zezrei csak akkor kezdtek oda­figyelni, amikor a Hoover-cég hirtelen egy sajátos túsz-ügy fő­szereplője lett. Egy David Dixon nevű, mel­lesleg fenemód erős felépítésű úr, aki nemrég vásárolt Hoove- réktől egy teljesen automatizált mosógépet, hatalmába kerítette a cég cingár szerelőjét és kö­zölte: addig nem engedi el az urat, amíg a vállalattól meg nem kapja a neki járó repülőjegye­ket. Mr. Dixon ugyan két hét múlva(!) szabadon engedte a szerencsétlen szerelőt, de óriási csapást mért a Hoover-re. Kide­rült ugyanis, hogy nemcsak neki járt volna valóban az Egyesült Államokba szóló két ingyenes repülőjegy, hanem rajta kívül még - most tessenek figyelni! - 200 ezer angol férfi­únak és hölgynek. Hogy miért? A történelem nyilvánvalóan legostobább hir­detési kampánya miatt. Hooverék reklámjai heteken át nem kevesebbet ígértek, mint azt, hogy mindazok, akik meg­veszik cégük termékeit, termé­kenkénti!) két, azaz két darab tengeren túli repülőjegyet kap­nak ingyen. Az eredmény min­den képzeletet felülmúlt, a Ho- over-hálózat üzleteibe még azok az angolok is tódultak, akik annak idején hiányoztak a számtan órákról. A legolcsóbb porszívó ára 15 ezer forintnak megfelelő font, két jegyé vi­szont 60 ezer forint. Ä különb­ség, vagyis a tiszta nyereség 45 ezer forint - fontban. Az ígéretet persze nem telje­sítették, de ha a vevő nem is, William Foust igazgató, akinek havi fizetése meghaladta az 5 millió forintot, repült. Mármint a cégtől, helyettesével, az ötlet kiagyalójával együtt. A leg­újabb hír: Angela Shorten 21 éves tisztviselőnő beperelte a „füllentő porszívó-királyokat” e'maradt nászútja miatt. Ä bíró­ság törheti fejét. Boeing munkások járják körül az All Nippon Rirways gépet, amelynek új külsőt adtak az eve- retti Boeing gyárban egy 12 éves japán kisfiú rajza alapján. Ogaki rajzát 20 ezer versenyző munkájából választották ki 15 évnél fiatalabb tanulók országos vetélkedőjén. Koholt per áldozata lett Kékszakáll Evangélikus püspöknő Skandinávia első női püspö­két botrányos körülmények kö­zött iktatták be hivatalába Nor­végiában. Az 54 éves német származású Rosemarie Köhn beiktatási szertartásán három lelkipásztort vettek őrizetbe, akik a dél-norvégiai Hamar vá­ros székesegyházának lépcsőjét ketchuppel kenték össze, és a kiöntött vörös szószba apró já­tékbabákat hajigáltak. így tilta­koztak a szerintük szerencsétlen választás ellen, mivel az evan­gélikus püspöknő helyesli az ország szigorúnak nem mond­ható abortusztörvényét. Tettük­kel a meg nem született gyer­mekekre kívánták felhívni a fi­gyelmet. A norvég nők mindenesetre nagy ünneplésben részesítik az új egyházi méltóságot, mert a döntésben az egyenjogúság dia­dalát látják. 1440 októberében máglyán megégették Nantes városában Gilles de Raist, Franciaország marsallját azzal a váddal, hogy megölt és megerőszakolt 800 fiút! A szörnyű történetet mese formájában dolgozta fel Charles Perrault, a Hüvelyk Matyi és a Csizmás Kandúr megalkotója. Ebben a mesében Kékszakáll feleségére bízza szobájának a kulcsát, de megtiltja neki, hogy oda benyisson. A témából ope­rettet írt Offenbach és Bartók csodás operájához (A kéksza­kállú herceg vára) pedig Balázs Béla készítette a szövegköny­vet. Gilbert Proteau francia törté­nész vette a fáradságot, átta­nulmányozta a korabeli jegyző­könyveket, majd az emberi jo­gok strassbourgi bizottságához fordulva, beadványban kérte az egykori vádlott hivatalos reha­bilitálását! Miután a bíróság meggyőződött a beadvány jo­gosságáról, az ügyet a francia „bölcsek bírósága” elé utalta, amely a minap kimondta Gilles de Rais ártatlanságát! Krimibe illő a sztori: a dús­gazdag és művelt, latinul folyé­konyan beszélő, udvarában köl­tőket és művészeket vendégül látó ifjú főnemes a százéves há­borúban az angolok ellen har­colva kapta a marsalli rangot. Jean d Arc, az Orleansi Szűz harcostársa volt, s amikor a Szüzet elfogták az angolok, fegyveres erővel akarta kisza­badítani. Ezután csalódottan há­tat fordított a politikának, alkí­miára adta a fejét. Rémtörténe­tek terjedtek a titkos praktikák­ról, s ezeket használta fel Bre­tagne hercege és Malestroy ér­sek a marsall roppant vagyoná­nak megkaparintására. A mar­saik 1440 szeptemberében letar­tóztatták, és Bretagne hercege két nappal később már a fia ne­vére íratta birtokait! A vágy autócsodája Picassót hamisítják és min­dent, ami a vagyont reprezen­tálja. És mostmár a vágy autó­csodáját is, a vörös Ferrarit. A sors különös iróniája, hogy ép­pen abban a városban fedezték fel a hamisítványok műhelyét, ahol Enzo Ferrari megálmodta, majd megcsinálta a vörös autó­csodát, Modenában. Az olasz rendőrség valószínű sohasem bukkant volna rá a szinte tökéletesen működő há­lózatra, ha a Ferrari cég nem fog gyanút: egyes típusokhoz több pótalkatrészt kérnek, mint ahány kocsit eredetileg gyártot­tak. Történetesen a Le Mans-modellhez (tökéletes má­solat, még az alváz száma is „eredeti”), amely hogy hogy- nem, annyi „balesetet” szenve­dett, mint egy közönséges utcai furgon... S minthogy a Ferrari cég ar­chívumában minden kocsi ada­tait gondosan őrzik - a gyártási év, a karosszéria- a motorszám mellett még azt is, hogy név szerint kinek adták el - így az autók utóélete is kinyomozható. Nos, a Modenában működő szervezet nemcsak hamisította, hanem saját hálózatban értéke­sítette is az „eredeti” Ferrari csodaautókat. Svájci, angol, amerikai és japán megrendelők várták, hogy végre hozzájussa­nak a néhány évtizeddel ezelőtti modellekhez, a mitikus P-3-hoz, a GTO-hoz, a 246 Di­nóhoz vagy a 250 Le Manshoz. Ezek a típusok ma már ritkaság- számba mennek és éppen ezért dúsgazdag gyűjtők féltve őrzött kincsei. Ennek megfelelően az áruk is mellbevágó: némelyikért dol­lármilliókat is megadnak. A tökéletes másolatokat ké­szítő mesteremberek egyébként csupán aprópénzhez jutottak szorgalmukkal ahhoz képest, amennyit az értékesítő hálózat szakemberei vágtak zsebre ... Postaszolgálati bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN Politikai gyermekrablás Óriáskígyó a WC-ben Nagyon megijedhetett a reg­geli illemhely-látogatáskor egy hamburgi férfi, amikor a WC-csésze fedelét fölhajtotta, s egy óriáskígyó nézett vele szembe. A másfél méter hosszú szivárványos boa nem sokkal előbb egy óvatlan pillanatban megszökött terráriumából, s gazdája elől a WC-csészében keresett menedéket. Itt aláme­rülve néhány perccel később az egy emelettel lejjebb lakó férfi WC-jében bukkant föl. Az oda­érkező egyenruhások látványa azonban megzavarta a hüllőt, és visszabújt a WC lefolyócsö­vébe. Órákon át hiába próbálták kicsalogatni. Végül a lakók összehangolt föllépése: 20 percenként egy­szerre húzták le WC-jüket, s ez felbukkanásra késztette Herthát, gazdája hazavihette. A 17 éves Daniela Furci ke­servesen zokogva ült egy Bue­nos Aires-i bíró dolgozószobá­jában, ahol megtudta,hogy akik felnevelték, azok szülei gyilko­sai. Édesapja és édesanyja ama 9000 argentínai és uruguayi állampolgár közé tartozott, aki­ket a 70-es évek vége felé a ha­tóságok eltűntnek nyilvánítot­tak. Akkor történt ez, amikor az Argentínában a hatalmat magá­hoz ragadó jobboldali katonai junta ismert "tisztogató" hadjá­ratát vívta baloldali ellenfelei­vel szemben. A "piszkos há­ború" során többezer gyerme­ket szakítottak el letartóztatott, majd később kivégzett szüleik­től. Néhányat árvaházakban he­lyeztek el, amellett azonban az argentínai rendőrség évekig va­lóságos gyermekkereskedelmi hálózatot működtetett, melynek révén a bebörtönzött balolda­liak picinyeit eladták a gyer­mektelen katona-, illetve rend­őrtiszti családoknak. A bíró Daniela nevelői, Furci és felesége ellen emberrablás, kiskorú törvénytelen fogvatar- tása és okirathamisitás miatt vádat emelt.Furcit a bíróság hét évi szabadságvesztésre ítélte, a felesége három évet kapott. Ta­núvallomások szerint Furci 1976-ban egyesek előtt azzal dicsekedett, hogy maga is résztvett a gyerek szüleinek megölésében. Nem ismerek precedenst ilyesfajta gaztettre, amikoris a titkos rendőrség az általa meg­kínzott és megölt emberek mé­hének gyümölcsét szisztemati­kusan elsajátítja - jelentette ki a bíró. - Annyival mindenképpen tartozunk ezeknek a gyerekek­nek, hogy megmondjuk nekik az igazat. ä Í i k *

Next

/
Thumbnails
Contents