Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-16 / 192. szám

1993. július 16., péntek üj Dunántúli napló 7 Az egyik legnépszerűbb üdülőhelyet, Orfűt mindig sokan keresik fel Fotó: Läufer L. Forog az idegen vagy otthon marad? Milyen a vendégjárás Baranyában? Velünk vagy nélkülünk? A bizalmtlanság a biztonság rovására megy Ajánlatok az M5-ÖS autópályára Az M5-ÖS autópálya konce- sziós megépítésére az előminő­sítést nyert pályázók közül a megadott határidőre két kon­zorcium tett ajánlatot, a harma­dik visszalépett. A két pályázó a francia- magyar-osztrák Hungarian Motorway International Con­sortium, és az ugyancsak francia-osztrák-magyar érde­keltségű Transroute Internati- onal-GTM International. A szaktárca közlése szerint mindkét ajánlat értékelhető, ez a folyamat külföldi szakér­tők bevonásával meg is kez­dődött. A kormány szándéka szerint a koncessziós szerző­dést még ebben az évben megkötik. (MTI) Kilencezer éves kelmefoszlány A valaha talált legrégebbi, nagyjából az időszámítás előtt hétezer évvel készült kelme foszlányát fedezték fel régészek Törökország déli részén. A lele­tet tanulmányozó holland szak­értők egyike egyedülállónak nevezte a posztódarabkát, mert az eddigi ismeretek szerint a textilkészítés legkorábbi idő­pontja az időszámításunk előtti 6500 és 6000 közötti évekre te­hető. A félig megkövesedett, egy szerszám nyeléhez tapadt textildarabot a Tigris folyó menti Cayonu település közelé­ben, Diyarbakir városától 50 ki­lométerre ásták ki. Az eddigi vizsgálatok szerint a 7,6-szer 3,8 centiméteres posztódarabka egy lenvászonrongy maradvá­nya. Elég-e! a friss levegő a modern repülőkön? Több megbetegedés az uta­sok és a légikísérők között azt a gyanút ébresztette, hogy a modern repülőgépekben a ke­vesebb friss levegő növeli a tuberkulózis és más légző­szervi betegségek veszélyét. A régebbi gépekkel ellentétben ugyanis, amelyeknél minden három percben száz százalék­ban friss levegőt pumpálnak az utastérbe, az újabb gépekben már csak 50 százalékban cirku­láltatnak friss levegőt. Sok re­pülőtársaság ilymódon is meg­kísérli az üzemeltetési költsé­gek csökkentését. Miután az ilyen gépekben gyakran pa­naszkodnak fejfájásról, rosz- szullétről mind az utasok, mind az alkalmazottak, Amerikában elrendelték az ilyen jellegű ta­karékossági intézkedések fel­ülvizsgálatát. A hazai idegenforgalom, vagy ha úgy tetszik vendégfor­galom nehéz helyzetben van. S nem csupán azért, mert a leg­főbb hazai érdekességek, látvá­nyosságok már kevésbé von­zók. Magyarország a „tábor” felbomlásával sokat veszített különleges helyzetéből, ha úgy tetszik érdekességéből, s a volt szocialista országok korábban kényszerűségből idevetődő polgárai is inkább máshol ke­resnek felüdülést. Az is tény azonban, hogy a déli határaink közelében dúló háború is sokakat elriaszt, s az európai színvonalat már-már el­érő árak sem igazán teszik von­zóvá a külföldiek előtt hazán­kat. Vajon Baranya vendégfor­galma milyen manapság, tart-e még a turizmus recessziója, tudnak-e erről a tájról külföl­dön? A megye vendégforgalmának mélypontja az 1991-es esztendő volt, legalábbis a Baranya Me­gyei Idegenforgalmi Hivatal, a Mecsek Tourist tapasztalata alapján. Lukács Vincéné hiva­talvezető-helyettes szerint ez azt jelentette, hogy abban az évben 1990-hez képest 40 szá­zalékkal (!) kevesebben látogat­tak Baranyába. Bár tavaly némi­leg többen érkeztek külföldről, mint az azt megelőző esztendő­ben, s idén is biztató jelek van­nak, az egészen bizonyos, hogy a jövőben nagyon meg kell „dolgozni” a vendégért. A legnépszerűbb baranyai üdülőhely Orfű, ahol a szezon már a múlt hónapban megkez­dődött: a kempingben és ma­gánházaknál elsősorban német, holland és osztrák turisták pi­hennek. Változatlanul sokan ke­resnek gyógyulást Harkányban, s a megye várait is szívesen lá­togatják. Örvendetes tényként említette viszont a hivatalve­zető-helyettes, hogy tavalyhoz képest nőtt a Baranyába érkező magyar vendégek száma. Ez azért érdekes, mert az elmúlt két-három évben a belföldi tu­rizmus is alaposan visszaesett, de úgy látszik ezen a területen erősödik a hazai vásárlóképes kereslet. E megállapítást látszik iga­zolni G. Kovács András, az Expressz pécsi vezetője is, aki elmondta, lényegesen több a belföldi vendégük, mint tavaly. Ebben szerepet játszott az újra megélénkült diákutaztatás, va­lamint a falusi turizmus. Utóbbi népszerűségét bizonyítja, hogy nyárra már több parasztházat előre lefoglaltak, ami nem is csoda, hiszen az árak - például 1300 forintért négy szobás há­zat lehet kivenni Bükkösdön - igazán versenyképesek. Nem nehéz megjósolni, a falusi, ta­nyasi turizmus, s a hozzá kap­csolódó folklór az, ami az ide­genforgalom egyik meghatá­rozó ága lehet. Már csak azért is, mert kül­földről, Magyarországra keve­sebb csoport indul: az Expressz berlini irodája szerint ebben az esztendőben a tavalyi negye­dére mérséklődtek az ilyen jel­legű utak, s ez jelzés arra, hogy mást és másképpen kell eladni mint korábban. Milyen az or­szág propagandája? G. Kovács András egyértelműen fogalma­zott: legutóbb a berlini idegen- forgalmi szakvásáron azt ta­pasztalta, hogy kritikán aluli. Még a látványos, megmutatható dolgokból sem adott ízelítőt a nemzeti propagandánk, s nem a tájegységek értékesítésére he­lyezték a hangsúlyt. Baranyát például alig jegyezték, pedig ez a vidék sok látogatót vonzana a még mindig nem elég közismert - Pécs, Harkány, várak, Zselic, Ormánság -, s az egyáltalán nem ismert - borutak, golf, fa­lusi tanyák - lehetőségeivel. Ezek népszerűsítését pedig csak az idegenforgalmi cégek nem vállalhatják magukra. Weimann Albertné, az IBUSZ pécsi vezető-helyettese megerősítette: hazánk külföldi propagandája valóban nem jó, de a tájegységek, a városok sem „tudják eladni magukat”. Jó és követendő példaként hozta fel, hogy az egri önkormányzat olyan idegenforgalmi kiad­vánnyal rukkolt ki, amely mél­tón reprezentálja e nagymúltú városnak és környékének ven­dégcsalogató kínálatát... Ez­zel a bédekerrel nyugodt szívvel kiléphet a nemzetközi piacra az IBUSZ is, s ezt a világ számos városában lévő irodáiban, s per­sze itthon is - megteszi. Az IBUSZ révén Baranyába érkező külföldi és magyar turis­ták száma idén nő, a legvon­zóbb célpont a megyeszékhely és Orfű. Egyre népszerűbbek az egyéni utasok számára szerve­zett folklór-estek, s bármilyen hihetetlen, a gulyás-partik is. Ami az idegenforgalmi szak­emberek által elmondottakból kiderül: a jövő a minőségi tu­rizmusé, ehhez azonban az ön- kormányzatok is partnerekké kell, hogy váljanak. Roszprim Nándor Egy bajor politikus szerint fokozatosan képzelhető el a közép- és a kelet-európai or­szágok belépése a nyugati po­litikai és katonai intézmé­nyekbe. De mindjárt hozzá­tette: az erre vonatkozó elkép­zelések rendszerint ellenvéle­ményeket váltanak ki az érde­kelt integrációs szervezetek­ben, így a NATO-ban is. Az új tagok felvételét a legtöbben azért ellenzik, mert - úgy­mond - „nem szeretnék impor­tálni a volt szocialista orszá­gokban lezajló destabilizáló folyamatokat a nyugati szövet­ségi rendszerbe.” Jogosak a kifogások? Senki sem vitatja, hogy a kelet-kö- zép-európai országok nehéz politikai és gazdasági változá­sokon mennek át, s önmaguk­ban is, egymás között is sok konfliktus teszi ingataggá helyzetüket. Tagadhatatlan, hogy ezek a jelenségek bizo­nyos fokig befolyásolják az ál­lamok közötti kapcsolatokat, s ezen keresztül az európai vi­szonyokat is. Akkor hát a tőlünk való el­zárkózás a megoldás? Rövid­A volt szocialista országok fegyvergyártása komoly gon­dokkal kénytelen szembenézni. A hidegháború korszakának le­zárulása visszavetette a keleti hadiipart. A felhalmozódott készletek eladhatatlanok; a ter­melés visszaesése következté­ben pedig nő a munkanélküli­ség. Szlovákiában 1992-ig emi­att 42 ezren veszítették el állá­sukat, Lengyelországban hatva­nezren. Bulgáriában ez a szám várhatóan eléri a százezret, Romániában pedig a hatvanez­ret. Az egykori Szovjetúnió ha­talmas hadiipari gépezete sú­lyos bajokkal küszködik, hiszen a már meglévő fegyverzet ele­gendő a térség szükségleteinek fedezésére, importálni pénzhi­ány miatt amúgy sem tudnak. Magyarországon a hadiipar termelése 1988 és 1991 között kilencven százalékkal csökkent. Hasonló a helyzet az egykori Csehszlovákiában, amely va­laha, a szétválás előtt a világ he­tedik legnagyobb hadiiparával rendelkezett. 1988-ban még kö­zel hetven milliárd forint érték­ben állítottak elő fegyvereket, ami 1992-ben mintegy öt milli­árdnyira zsugorodott össze. A hadianyag-kereskedelem kettős korlátba ütközik. Egy­részt a korábbiaknál jóval ala­látó politikai szemüveggel nézve talán igen, mert a vál­sággócok - úgymond - kívül- maradnak az integrációk fa- lain.De reálisan végiggon­dolva a dolgokat úgy is fel le­het tenni a kérdést: ha a kelet- és a közép-európai országok magukra maradnak a problé­máikkal, bezárulnak előttük a nemzetközi kapcsolatok, s ezen keresztül a piacok bővíté­sének uj lehetőségei; ha ezen országok nem érezhetik ma­gukat az európai államközös­ségek által is garantált bizton­ságban, nem akkor válnak-e valóban súlyos válságok forrá­sává a kontinensen? Vajon eb­ben az esetben nyugodtabban tekinthetnek-e Európa jövője elé az elzárkózás mai hívei? Tudjuk, hogy az azonnali NATO-tagság igénye nem reá­lis, de - a kifogásokat hall­gatva - az már vélhetően napi­rendre került, hogy „velünk vagy nélkülünk biztonságo- sabb-e” Európa? A választ nem lehet halogatni, mert e te­kintetben a bizonytalanság va­lóban a biztonság rovására mehet. P. T. csonyabb a hazai állami meg­rendelés, másrészt az ENSZ-szankciók miatt mind nehezebb külföldön fegyvert el­adni. Megoldást kínálna, ha a korábbi fegyvergyárak átállná- nak a polgári termelésre, ám ez komoly pótlólagos beruházáso­kat igényelne. Lengyelországban például ehhez a szerkezetátalakításhoz közel 85 milliárd forintnyi be­fektetésre lenne szükség. Pedig hosszabb távon mégiscsak szer­számgépeket, hűtőszekrénye­ket, varrógépeket, polgári heli­koptereket és traktorokat kel­lene gyártani az eladhatatlan páncélosok és kézifegyverek helyett. Magyarországon a közel­múltban megszüntették a Hadi­ipari Hivatalt, és feladatkörét az Ipari és Kereskedelmi Miniszté­riumnak adták át. A beolvasz­tott intézmény annak idején több mint száz jelentős hadi­ipari céggel épített ki kapcsola­tot a világban. A minisztérium­ban most annak lehetőségét is mérlegelik, miként lehetne a megmaradt hadiipari kapacitást kihasználni korszerű felderítő rádiólokátor kooperációban tör­ténő előállítására. Más kérdés, értékesíhetők-e majd ezek a termékek a hazai kereslet kielé­gítése után külföldön is? Összeomlik a keleti hadiipar? Kettős korlát Előkészületben az új fürdő-kresz ✓ Uj medence csak visszaforgatóval Több mint negyedszázadosak azok az előírások, amelyek a fürdők, uszodák működtetésé­nek szabályait rögzítik. Azóta persze változtak a feltételek, a közegészségügyi és egyéb kö­vetelmények, ezért a népjóléti é$ a vízgazdálkodási tárca szak­emberei új szabályzatot állítot­tak össze. Már csak az utolsó simítások vannak hátra, így esetleg már az idei strandszezon második fel­ében életbe lép a korszerűsített strand-kódex.-Változatlanul az a legfőbb követelmény, hogy a fürdők bakteriológiailag ivóvíz-tiszta­ságú vízzel váiják, fogadják a vendégeiket - tájékoztat dr. Páva Hanna, a Népjóléti Mi­nisztérium jogi szakérője. A rendlekezések ennek jegyében azt a feltételt szabják, hogy na­ponta egy vendégre számított egy köbméter tiszta, cserélt víz­ről kell a strandokon gondos­kodni. Más szóval az üzemelte­tőknek gyakorlatilag a vendé­gek számától függően, folyama­tosan cserélni kell a vizet és fer­tőtleníteni a medencéket. Az Országos Közegészség- ügyi Intézet szakembere, dr. Csanády Mihály vegyészmér­nök ehhez azt teszi hozzá: a rendelet hatályba lépését köve­tően új medencét csak vízfor­gató berendezéssel együtt sza­bad építeni. A már meglevő medencék felújítása esetén szin­tén kötelező lesz ilyen berende­zés létesítése. (A fizikokémiai eljárással dolgozó „vízmosók” vegyszeres derítés után, ho­mokszűrőn át forgatják vissza a medencékbe a vizet.) Az eddig is kötelezően előírt medence melletti zuhanyozó és lábmosó mellett a jövőben min­den közfürdőben olyan előfür- dőt kell kialakítani, ahol a ven­dégek tetőtől-talpig, meztelenül le tudnak mosakodni. A pancsolók, azaz a legki­sebbeknek fenntartott meden­cék vizét eddig naponta egy­szer, ezentúl kétszer kell majd cserélni. Azok köre, akik a strandokat nem látogathatják (fertőző be­tegek, görcsös betegségben - epilepsziában - szenvedők - to­vábbá ittas emberek), kibővül a bizonyíthatóan kábítószer ha­tása alatt állókkal. Az új strand-illemtan azon­ban nemcsak szigorít, hanem enyhít is. A szabályok közül kimarad az az eddig is sok vitát kiváltott előírás, hogy a fürdő­sapka viselése kötelező. Igaz, „kiskapuként” az szerepel a rendelettervezetben, hogy „az üzemeltető más előírásokat is megkövetelhet” - a zordabb strandfőnökök tehát saját hatás­körben visszaültethetik jogaiba, illetve a vendégek fejére a für­dősapkát ... sz. m. Csak rövid időre ígér megnyugvást. . . Mit jelent a lakbér-stop? Bizonyára elégedetten fogad­ták a lakásbérlők, hogy az ön- kormányzatok öt esztendeig nem emelhetik a lakbéreket arra a szintre, amelyet a törvény le­hetővé tenne. Érthető a meg­nyugvás, de ne feledjük: ez az intézkedés csak igen rövid időre ígér megoldást - negatív hatásai ugyanis egy-két éven belül óha­tatlanul jelentkezni fognak. Gondoljuk meg: milyen ma­gatartásra számíthatunk a háztu­lajdonosok - köztük a tulajdo­nosként működő önkormányza­tok - részéről? Nem nehéz ki­következtetni, hiszen hazánk­ban voltaképp évtizedek óta va­lamilyen formában lakbérstop volt. Ám amikor az árak szilár­dak voltak vagy csak lassan emelkedtek, a stop hátrányos hatásai lassan jelentkeztek. Ha azonban meglódultak az árak - közöttük a lakás- és ingatlan­fenntartáshoz, az építéshez szükséges anyagárak - s ezeket követte a bérek emelkedése, azaz megdrágultak a fenntartási költségek, nos, akkor a tulajdo­nos jószerével csak a legszük­ségesebb állagmegóvást végez­tette el. Igyekezett minden egyéb terhet a lakókra átterhelni vagy velük megelőlegeztetni. A magasabb költségek ugyanis változatlan bérbevétel mellett előbb a jövedelmét csökkenet- ték, utóbb már a felújítási költ­ségeket sem fedezték. Ilyen helyzetben a lakásva­gyon, a háztulajdon teherré vá­lik; s a tulajdonos igyekszik pénzzé tenni, hogy azt más, jö­vedelmező területen fektesse be. Elindul az öröklakássá való átalakítás folyamata, ami a vé­telképtelen lakóknak előbb csak nyomasztó stresszt jelent, ké­sőbb azonban sajnos költözési kényszert. Mindeközben a romló állagú és bővülő kínálat lemorzsolja az ingatlan-árakat és kedvét szegi a tőkének, hogy a lakáskínálatot bővítő építke­zésekbe kezdjen. Az objektíve meglevő lakáshiány tehát nem csökken, hanem fokozódik. Az „öröklakás-központúság”, a sa­ját tulajdonú lakás a lakóhely­változtatás akadályává válik. Mindez pedig azt tudatja a társadalommal, a politikával, hogy a lakás - áru! S ha árát, dí­ját eltérítik a piaci ártól, akkor kínálatcsökkentő, keresletnö­velő és spekulációs hatásokkal kell számolni. Következésképp a lakásviszonyokon tartósan csak a lakóknak, mint termelők­nek a foglalkoztatási-vállalko­zási viszonyain és jövedelmén segítve lehet kedvező irányú változást elérni. Tegyük hozzá: az úgynevezett szociális lakásé­pítés sem tartozik a tartós meg­oldások közé, mivel nagy köz­ponti vagy önkormányzati tő­kéket von el a tőkepiacról - ala­csony hatásfokkal. Bácskai Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents