Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1993-07-15 / 191. szám
1993. július 15., csütörtök üj Dunántúli napló 3 Új ruhában a postások A ruhakorszerűsítés a lakossággal, ügyfelekkel napi kapcsolatban álló postás levél- távirat- és csomagkézbesítőket, a postai gépkocsikban, mozgópostákon szolgálatot teljesítőket érinti elsősorban. Egyidejűleg a postahivatalok felvételi szolgálatot ellátó dolgozói is új, egységes ruházatot fognak viselni. Az új ruházat zöld alap-, sötétszürke és fehér kiegészítő, piros díszítőszíneiben a hagyományosan piros postaládát, a zöld postakocsit idézi emlékezetünkbe. A tradicionális elemek azonban szerves egységet alkotnak, s a munka jellegéhez, az időjárási követelményekhez jobban igazodnak. A ruhaváltásra 11 év után került sor, a dolgozói észrevételek, javaslatok és a szakmai érveket ütköztető bizottsági munka eredményeként. Az 1972-ben rendszeresített ruházat színe, fazonja már nem népszerű viselői körében, eljárt felette az idő. Időközben a generációváltás a postás kézbesítők körében is felgyorsult, a divat pedig jelentős változáson ment keresztül. A viselésben érintettek túlnyomó többsége a sportosabb, a könnyebb mozgást elősegítő ruházatot kérte, ami jobban igazodik a jelentős számú - mintegy 13-14 000 kézbesítő sajátos munkakörülményeihez. A küldeményekkel tömött táska például rövid idő alatt deformálta a régi zakót. A posta illetékesei célul tűzték ki, hogy az új ruházat feleljen meg a posta arculatának, egyidejűleg találkozzon a viselői igényekkel és a postát igénybe vevők támogatásával, jó minőségű, korszerű és esztétikus megjelenésű legyen. Ebben nagy segítség volt számukra a jelentős tapasztalatokkal és ismeretekkel rendelkező Formaruha Fejlesztő Kft. tevékenysége, a modelltervezők ötletgazdag munkái, a tervezői és alapanyagpályáztatás elbírálásában közreműködő Képzőművészeti Lektorátus szakértelme. A tervezést és gyártást pályázat alapján hazai vállalkozások körében oldották meg. A tervező Giradi Géza és Nagyváthy Katalin. Az egyik fő törekvésük hazai alapanyaggyártási kapacitás és konfekcióipar igénybevétele volt. Nyolc alapanyag- ‘ gyártó és tizennyolc konfekcionáló jelenti a hátteret. Ízelítő az új egyenruhák kínálatából A postások a nagyobb postaszerveknél megtartott 12 ruhabemutató alkalmával mondhatták el véleményüket, javaslataikat. Az érdekképviseleti szerveket kezdettől fogva bevonták a korszerűsítésbe. A dolgozók is számos hasznos, jó javaslattal járultak hozzá a kedvező ruházat kialakításához. A viselésben érintettek sokrétű tevékenysége, a különböző munkakörök miatt többféle, variálható elemből álló ruhacsaládot honosítottak meg. A nyári-tén ruhakollekció mintegy 40 fajta termékből áll. Ez egyben lehetővé teszi azt is, hogy a viselésben érintettek a ruházat egyes elemeit korukhoz, ízlésükhöz és egyéni időjárástűrésükhöz igazodóan viseljék. Az új ruházat kialakítása során a munka jellegéhez kevésbé alkalmazkodó korábbi zakós öltöny helyett dzsekit rendszeresítettek, a feszesebb nadrágot le- zserebb, bővebb fazon váltja fel. Törekedtek arra, hogy a viselők korának, munkakörülményeinek, nemének megfelelően választási lehetőség legyen. így például a férfi kézbesítőknél a szövetnadrág és a bermuda, a női kézbesítőknél a szövetszoknya, a ballonszoknya és a nadrágszoknya között. Az alapanyag meghatározóan pamut, műszálat csak elkerülhetetlen mértékben (10-20%) tartalmaz. A dzseki anyaga vízlepergető, kopásálló, gyűrődésfeloldó kikészítésű. Valamennyi rendszeresített ruhadarab otthon, mosógépben mosható. Bár az új ruházat mentes a korábbi katonás egyenruhajellegtől, alkalmas a postához tartozás egyértelmű felismerésére, így a biztonsági követelmények kielégítésére is. Titok-e a bulimia? Segítség a Névtelen Kényszerevőknek Meggyilkoltak egy magyar katonatisztet Krasznodárban A brit sajtó szivárogtatta ki először a hirt, miszerint Diana walesi hercegné egy ritkán hallott szenvedélybetegségben, bulimiában szenved. A görög eredetű bulimia szó magyar megfelelője a kényszerevés, farkaséhség. A hazai statisztikai adatok is bizonyítják, hogy ez a betegség nálunk is szép számban megtalálható, elsősorban a nők között gyakori. E szenvedélybetegségnek azért a nők általában az áldozatai, mert a megoldatlannak tűnő problémákat, mint például a magányt, a lelki és érzelmi labilitást, a napi élet stresszhelyzeteit ők érzékenyebben élik meg, mint férfitársaik. Míg a férfiak inkább az alkoholhoz menekülnek, addig a nők a „nagy zabálásban” vigasztalódnak, mely titokban, a háttérben zajlik, és lehetőleg akkor, amikor egyedül vannak, mert tettüket szégyenük még a közvetlen családtagok előtt is. Felfokozott idegállapotuk, a stressz okozza ebben az esetben a csillapíthatatlan éhséget, amikoris válogatás nélkül csak a mennyiségre törekedve annyit és addig esznek, amíg a bevitt táplálékot vissza nem adják, majd rövid idő múlva a mértéktelen habzsolást élőről kezdik. A bulímiások életében ez az eltorzult táplálkozási szokás olyan ördögi kört eredményez, mely e betegséget ugyanúgy mint az alkoholizmust nehezen leküzdhetető szenvedéllyé teszi. A bulimia és az alkoholizmus is szakemberek állítása szerint nem más, mint az önálló örömszerzés orális formája. A két betegség közötti hasonlóság csak ennyi. Ugyanis az alkohol a sajátos kémiai szerkezete révén váltja ki a mámoros állapotot, ezzel szemben a kényszerevés során olyan táplálékok kerülnek a szervezetbe, amelyekre mindannyiunknak szüksége van, csak nem ilyen nagy mennyiségben. A bulimia kialakulását sok esetben már a gyermekkorig vezetik vissza a szakemberek. A betegség kezelést, terápiás gondozást igényel. Gyógyításában Nyugat-Eu- rópa és az USA már komoly sikereket ért el. így az A.A., a Névtelen Alkoholisták klubja mintájára megalapították a Névtelen Kényszerevők csoportját is. Ilyen profilú csoportosulás már Budapesten is van, tavasszal volt éppen egy éves. A budapesti Névtelen Kényszerevők csoportja az A.A. Budapesti Központi Iroda irányítása alatt működik. A Központi Iroda szervezi meg a bulímiások hetenként egyszeri találkozóját. A csoport gyógyulását pszichiáterek, pszichológusok és szakképzett nővérek próbálják segíteni. A kezelések során olyan eseteteket is regisztráltak már, hogy a betegek már az első kezelés után megszűntek kényszerevőnek lenni, de az esetek többségére inkább a visszaesés a jellemző. A Névtelen Kényszerevők csoportjának programja szerint a bulímiás betegek egymással beszélik meg problémáikat, és így próbálnak megszabadulni a háttérben álló lelki terhektől. Sokuknak maga az a tudat is már fél gyógyulást jelent, hogy hetente egyszer eljöhetnek a klubba, ahol találkozhatnak sorstársaikkal. Mivel a bulimia gondozást és kezelést igénylő szenvedélybetegség, akár az alkoholizmus, ezért budapesti mintára talán a közeljövőben Pécsett is sikerül egy hasonló profilú klub létrehozása. E. É. Meggyilkoltak egy Krasznodárban tanuló magyar katonatisztet, egy másikat pedig kiraboltak - tájékoztatta az MTI-t szerdán a HM sajtóosztálya. A MiG 29-es repülőgépek üzemeltetését tanulmányozó több mint száz tagú, június 28-án Oroszországba kiutazott magyar csoport állományába tartozó egyik főtiszt és főhadnagy július 9-én este egy krasz- nodári szórakozóhelyen megismerkedett két helybéli párral. Később át akartak menni egy másik mulatóhelyre. A két magyar katona egy-egy helyi párral külön taxiba ült. A főhadnagy torkának kést szegeztek, és elvették pénzét. A tiszt ezt követően feljelentést tett a helyi rendőrségen, ahol elrendelték a másik taxi felkutatását. A krasznodári rendőrök július 10-én éjjel egy órakor nyolc késszúrással, súlyos, életveszélyes állapotban találták meg a katonatisztet, akit szintén kiraboltak. A főtisztet a helyi kórházban megműtötték, de július 13-án, a hajnali órákban belehalt sérüléseibe. A tragikus esemény körülményeinek kivizsgálására július 13-án a Honvédelmi Minisztériumból bizottság érkezett a helyszínre. Megállapították, hogy korábbi tanulmányaik alkalmával már mindkét tiszt megismerte a krasznodári viszonyokat, és elindulásuk előtt a kellő felkészítést megkapták. Az eddigi vizsgálat alapján a támadás célja egyértelműen anyagi haszonszerzés volt. A helyi hatóságok és a magyar bizottság folytatja a vizsgálatot. Az elhunyt főtiszt - akinek nevét a család kérésére nem közük - hazaszállítására, katonai és egyházi temetésére a HM intézkedik. (MTI) Részlet a Wallulaga és Kabaka című afrikai népmeséből Fotó: Tóth László Ausztráliából jöttek, a békéről daloltak Kedd este tartott előadást a pécsi szabadtéri színpadon a Wild Fire (Vad Tűz) nevű együttes, mely Ausztráliából érkezett. Mint vezetőjük, Simon Hinton elmondta, 1987-ben állt össze a csapat, baha’i elveket valló fiatalokból, s különböző produkcióikkal azóta járják a világot. Főképp a békére, egymás megértésére, a szellem és lélek harmóniájának megtalálására hívják fel közönségük figyelmét, mindezt zenében, versben előadva. Az idei produkciójuk egy afrikai, nevezetesen ugandai népmesén alapul, de a dalokat már természetesen ők írták hozzá. A Pécsi Kisszínházhoz - az esemény rendezőjéhez - is a pécsi baha’i közösségen keresztül jutottak el, ha ez nem is derült ki mindjárt az elején. Az azonban tény, hogy ahol a Wild Fire fellépett, sikert aratott, a szegedi szabadtéri színpadon, például, mintegy kétezren tekintették meg műsorukat, meséli Simon büszkén. Előzőleg Törökországban, Bulgáriában, Romániában, Lengyelországban jártak, tőlünk Nyugat-Eu- rópába mennek tovább. Kétségtelen - mondja még Simon -, hogy abban, amit csinálnak, az az egyik legérdekesebb, ahogy közönség reagál. És ez bizony majd’ minden helyszínen különböző, hiszen más-más füllel hallgatják a békéről, toleranciáról szóló műsort Romániában, mint Németországban. M. K. Fogorvosi szakrendelő Nagyharsányban A volt körzeti orvosi rendelő helyén három hónap óta fogászati szakrendelés üzemel Nagyharsányban. Az új rendelő megvalósulásában nagy érdemei vannak a község polgár- mesterének, Balassa Gyulának, mondta dr. Bedegi Zoltán fogorvos. Bedegi doktor feleségével, aki egyben az asszisztense is, naponta jönnek le Pécsről a rendelésekre. A rendelési idő gyakran a hivatalos időn túlra is elnyúlik, már csak azért is, mert az ellátási terület hét község 4100 lakosát foglalja magában. A naponta átlagosan 15-20, kezelésre jelentkező beteget modern eszközökkel ápolják, gyógyítják, mégpedig közmegelégedésre.- Nem idegenek közé jöttünk, hiszen volt munkahelyemen, a siklósi kórházban is ez a terület tartozott hozzám, tehát ismerősek az emberek - mondta dr. Bedegi Zoltán. Problémaként említette, hogy az ellátási területhez tartozó déli községek - Old, Egyházasha- raszti, Siklósnagyfalu, Kista- polca - lakosainak nem a legkedvezőbbek az utazási feltételek. Jó időben biciklivel, autóstoppal vagy éppen gyalogszerrel érkeznek, ám télen vagy esőben nehéz megközelíteni Nagy harsányt a bwetegeknek. ígérték ugyan a buszjáratok menetrendjének megváltoztatását az ottlakóknak, de ez még nem valósult meg. Ami a rendelő felszerelését illeti, az elinduláshoz elegendő, azonban szükséges a további fejlesztése. Kótány Hol tart a kisállattemető ügye? Azonnali válaszként mondhatnánk, hogy sajnos, ott, ahol elkezdődött. Úgy tűnik, hiába vannak lelkes, a közérdeket szem előtt tartó vállalkozók, ha egy előírásaiban nem létező akadályt nem lehet átlépni. Kajdos Gyula és Egervári Csaba hónapok óta szeretné megvalósítani a Magyarországon egyedülálló tervet, hogy Kökény határában a kárpótlásként kapott földterületen kisállattemetőt hozzanak létre. Ez a tervük Németországban vagy Svájcban azonnal zöld utat, sőt támogatást is kapna, mert közügyét szolgálnának vele. Nálunk nem ilyen egyszerű. A két vállalkozó egy magánerdő szélén, gyepes területen szeretné megvalósítani sok állatszerető ember óhaját, kultúrált körülmények között eltemetni a hűséges kutyust, a cicát vagy épp a papagályt, emléket állítani a kis társaknak. Minden előírást vállalnának, teljesítenének, amit a hatóságok megszabnának nekik. Egy jelenleg megoldatlan problémát mertek a kezükbe venni, és most hada- kozniok kell a kökényi képviselőtestület konokságával, akik minden ok nélkül elutasították szóbeli kérelmüket. Indoklás? Nincs. Nincs mire hivatkozni, csak annyi a mondanivaló, hogy nem engedik. Standovár János polgármesternek és a képviselőknek nem tetszik a kisállattemető ügye. Az Állategészségügyi Telep vezetője, Szabó Imre nagyon jó gondolatnak és megvalósítan- dónak tartja a kisállattemetőt. Tudja, hogy rengeteg pénz és technikai eszköz kell hozzá, és ebből nem lehet meggazdagodni. Csupán Budapest környékén létezik egy ilyen, sehol másutt az országban. Nagy szükség lenne rá. Állami pénzből nem tudják megvalósítani. Összehasonlításul álljon itt a jelenlegi „hivatalos” megoldás: Pécs-Reménypusztán az eddigi dögkút helyett van egy gyűjtő- rendszer. Konténerben összegyűjtik az elhullott állatokat és hetente szállítják el a Solti Állatifehérje Feldolgozóba. Egy fuvar 25,000 Ft. Évente 1,8 millió forintot költenek rá. Mit tegyen az, akinek elpusztult a kedvenc állata? Ilyen szörnyű módon szabadul meg a tetemtől. Ám azt is tudjuk, hogy az állatok felét különböző helyeken, erdőben, kertben ássák el az emberek, ami rendkívül fertőző. Pécsett és környékén mintegy 30 ezer kisállatról tudnak. Miért ne lehetne kultúrált körülmények között eltemetni az állatokat? Egy kutyusnak is lehet síremléket állítani. Németh József, az ÁNTSZ felügyelője örömmel fogadta a kisállattemető létesítésének gondolatát. A gyakorlatot ismerve és a területet járva nyugodtan állítja, hogy van rá igény. Igaz,hogy ma még külön előírás nincs rá, de alapvető járványügyi feltételeket adhatnak a létrehozóiknak, ami tartalmazza a hidrogeológiai kérdést is. Véleménye szerint túl kellene lépni a szubjektív megítélésen és inkább örülni kell annak, hogy valaki elvállalja egy kisállattemető ügyét. Várat még magára az elintézés. Az ANTSZ támogatása mellett a vállakozók mégis azon törik a fejüket, miképpen üzemeltessék majd a szeretett állatok végső nyughelyét a számokkal ellátott parcellákban szépen gondozott sírokkal, emléktáblákkal. Bevezetnék a számítógépes nyilvántartást, sőt a gondozást is a bérelt vagy megváltott sírhelyen. A vállakozók újabb kérelemmel fordulnak a Kökényi Önkormányzathoz. Rozvány Gy. á i
