Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-15 / 191. szám

1993. július 15., csütörtök üj Dunántúli napló 3 Új ruhában a postások A ruhakorszerűsítés a lakos­sággal, ügyfelekkel napi kap­csolatban álló postás levél- táv­irat- és csomagkézbesítőket, a postai gépkocsikban, mozgópos­tákon szolgálatot teljesítőket érinti elsősorban. Egyidejűleg a postahivatalok felvételi szolgá­latot ellátó dolgozói is új, egy­séges ruházatot fognak viselni. Az új ruházat zöld alap-, sö­tétszürke és fehér kiegészítő, pi­ros díszítőszíneiben a hagyo­mányosan piros postaládát, a zöld postakocsit idézi emléke­zetünkbe. A tradicionális ele­mek azonban szerves egységet alkotnak, s a munka jellegéhez, az időjárási követelményekhez jobban igazodnak. A ruhaváltásra 11 év után ke­rült sor, a dolgozói észrevéte­lek, javaslatok és a szakmai ér­veket ütköztető bizottsági munka eredményeként. Az 1972-ben rendszeresített ruhá­zat színe, fazonja már nem nép­szerű viselői körében, eljárt fe­lette az idő. Időközben a gene­rációváltás a postás kézbesítők körében is felgyorsult, a divat pedig jelentős változáson ment keresztül. A viselésben érintet­tek túlnyomó többsége a sporto­sabb, a könnyebb mozgást elő­segítő ruházatot kérte, ami job­ban igazodik a jelentős számú - mintegy 13-14 000 kézbesítő sajátos munkakörülményeihez. A küldeményekkel tömött táska például rövid idő alatt defor­málta a régi zakót. A posta illetékesei célul tűz­ték ki, hogy az új ruházat felel­jen meg a posta arculatának, egyidejűleg találkozzon a vise­lői igényekkel és a postát igénybe vevők támogatásával, jó minőségű, korszerű és eszté­tikus megjelenésű legyen. Eb­ben nagy segítség volt szá­mukra a jelentős tapasztalatok­kal és ismeretekkel rendelkező Formaruha Fejlesztő Kft. tevé­kenysége, a modelltervezők öt­letgazdag munkái, a tervezői és alapanyagpályáztatás elbírálá­sában közreműködő Képzőmű­vészeti Lektorátus szakértelme. A tervezést és gyártást pályá­zat alapján hazai vállalkozások körében oldották meg. A ter­vező Giradi Géza és Nagyváthy Katalin. Az egyik fő törekvésük hazai alapanyaggyártási kapaci­tás és konfekcióipar igénybevé­tele volt. Nyolc alapanyag- ‘ gyártó és tizennyolc konfekci­onáló jelenti a hátteret. Ízelítő az új egyenruhák kínálatából A postások a nagyobb posta­szerveknél megtartott 12 ruha­bemutató alkalmával mondhat­ták el véleményüket, javaslatai­kat. Az érdekképviseleti szer­veket kezdettől fogva bevonták a korszerűsítésbe. A dolgozók is számos hasznos, jó javaslattal járultak hozzá a kedvező ruhá­zat kialakításához. A viselésben érintettek sok­rétű tevékenysége, a különböző munkakörök miatt többféle, va­riálható elemből álló ruhacsalá­dot honosítottak meg. A nyári-tén ruhakollekció mint­egy 40 fajta termékből áll. Ez egyben lehetővé teszi azt is, hogy a viselésben érintettek a ruházat egyes elemeit koruk­hoz, ízlésükhöz és egyéni időjá­rástűrésükhöz igazodóan visel­jék. Az új ruházat kialakítása so­rán a munka jellegéhez kevésbé alkalmazkodó korábbi zakós öl­töny helyett dzsekit rendszeresí­tettek, a feszesebb nadrágot le- zserebb, bővebb fazon váltja fel. Törekedtek arra, hogy a vi­selők korának, munkakörülmé­nyeinek, nemének megfelelően választási lehetőség legyen. így például a férfi kézbesítőknél a szövetnadrág és a bermuda, a női kézbesítőknél a szövetszok­nya, a ballonszoknya és a nad­rágszoknya között. Az alapanyag meghatározóan pamut, műszálat csak elkerülhe­tetlen mértékben (10-20%) tar­talmaz. A dzseki anyaga vízle­pergető, kopásálló, gyűrődésfeloldó kikészítésű. Valamennyi rendszeresített ru­hadarab otthon, mosógépben mosható. Bár az új ruházat men­tes a korábbi katonás egyenru­hajellegtől, alkalmas a postához tartozás egyértelmű felismeré­sére, így a biztonsági követel­mények kielégítésére is. Titok-e a bulimia? Segítség a Névtelen Kényszerevőknek Meggyilkoltak egy magyar katonatisztet Krasznodárban A brit sajtó szivárogtatta ki először a hirt, miszerint Diana walesi hercegné egy ritkán hallott szenvedélybetegség­ben, bulimiában szenved. A görög eredetű bulimia szó magyar megfelelője a kény­szerevés, farkaséhség. A hazai statisztikai adatok is bizonyítják, hogy ez a be­tegség nálunk is szép számban megtalálható, elsősorban a nők között gyakori. E szenve­délybetegségnek azért a nők általában az áldozatai, mert a megoldatlannak tűnő problé­mákat, mint például a ma­gányt, a lelki és érzelmi labili­tást, a napi élet stresszhelyze­teit ők érzékenyebben élik meg, mint férfitársaik. Míg a férfiak inkább az alkoholhoz menekülnek, addig a nők a „nagy zabálásban” vigaszta­lódnak, mely titokban, a hát­térben zajlik, és lehetőleg ak­kor, amikor egyedül vannak, mert tettüket szégyenük még a közvetlen családtagok előtt is. Felfokozott idegállapotuk, a stressz okozza ebben az eset­ben a csillapíthatatlan éhséget, amikoris válogatás nélkül csak a mennyiségre törekedve annyit és addig esznek, amíg a bevitt táplálékot vissza nem adják, majd rövid idő múlva a mértéktelen habzsolást élőről kezdik. A bulímiások életében ez az eltorzult táplálkozási szokás olyan ördögi kört eredményez, mely e betegséget ugyanúgy mint az alkoholizmust nehe­zen leküzdhetető szenvedéllyé teszi. A bulimia és az alkoho­lizmus is szakemberek állítása szerint nem más, mint az önálló örömszerzés orális formája. A két betegség kö­zötti hasonlóság csak ennyi. Ugyanis az alkohol a sajá­tos kémiai szerkezete révén váltja ki a mámoros állapotot, ezzel szemben a kényszerevés során olyan táplálékok kerül­nek a szervezetbe, amelyekre mindannyiunknak szüksége van, csak nem ilyen nagy mennyiségben. A bulimia kia­lakulását sok esetben már a gyermekkorig vezetik vissza a szakemberek. A betegség ke­zelést, terápiás gondozást igé­nyel. Gyógyításában Nyugat-Eu- rópa és az USA már komoly sikereket ért el. így az A.A., a Névtelen Alkoholisták klubja mintájára megalapították a Névtelen Kényszerevők cso­portját is. Ilyen profilú csoportosulás már Budapesten is van, ta­vasszal volt éppen egy éves. A budapesti Névtelen Kénysze­revők csoportja az A.A. Bu­dapesti Központi Iroda irányí­tása alatt működik. A Köz­ponti Iroda szervezi meg a bu­límiások hetenként egyszeri találkozóját. A csoport gyógyulását pszichiáterek, pszichológusok és szakképzett nővérek próbál­ják segíteni. A kezelések so­rán olyan eseteteket is regiszt­ráltak már, hogy a betegek már az első kezelés után meg­szűntek kényszerevőnek lenni, de az esetek többségére in­kább a visszaesés a jellemző. A Névtelen Kényszerevők csoportjának programja sze­rint a bulímiás betegek egy­mással beszélik meg problé­máikat, és így próbálnak meg­szabadulni a háttérben álló lelki terhektől. Sokuknak maga az a tudat is már fél gyógyulást jelent, hogy he­tente egyszer eljöhetnek a klubba, ahol találkozhatnak sorstársaikkal. Mivel a bulimia gondozást és kezelést igénylő szenve­délybetegség, akár az alkoho­lizmus, ezért budapesti min­tára talán a közeljövőben Pé­csett is sikerül egy hasonló profilú klub létrehozása. E. É. Meggyilkoltak egy Kraszno­dárban tanuló magyar katona­tisztet, egy másikat pedig kira­boltak - tájékoztatta az MTI-t szerdán a HM sajtóosztálya. A MiG 29-es repülőgépek üzemeltetését tanulmányozó több mint száz tagú, június 28-án Oroszországba kiutazott magyar csoport állományába tartozó egyik főtiszt és főhad­nagy július 9-én este egy krasz- nodári szórakozóhelyen meg­ismerkedett két helybéli párral. Később át akartak menni egy másik mulatóhelyre. A két ma­gyar katona egy-egy helyi pár­ral külön taxiba ült. A főhad­nagy torkának kést szegeztek, és elvették pénzét. A tiszt ezt követően feljelentést tett a helyi rendőrségen, ahol elrendelték a másik taxi felkutatását. A krasznodári rendőrök július 10-én éjjel egy órakor nyolc késszúrással, súlyos, életveszé­lyes állapotban találták meg a katonatisztet, akit szintén kira­boltak. A főtisztet a helyi kór­házban megműtötték, de július 13-án, a hajnali órákban bele­halt sérüléseibe. A tragikus esemény körül­ményeinek kivizsgálására július 13-án a Honvédelmi Miniszté­riumból bizottság érkezett a helyszínre. Megállapították, hogy korábbi tanulmányaik al­kalmával már mindkét tiszt megismerte a krasznodári vi­szonyokat, és elindulásuk előtt a kellő felkészítést megkapták. Az eddigi vizsgálat alapján a támadás célja egyértelműen anyagi haszonszerzés volt. A helyi hatóságok és a magyar bi­zottság folytatja a vizsgálatot. Az elhunyt főtiszt - akinek nevét a család kérésére nem közük - hazaszállítására, kato­nai és egyházi temetésére a HM intézkedik. (MTI) Részlet a Wallulaga és Kabaka című afrikai népmeséből Fotó: Tóth László Ausztráliából jöttek, a békéről daloltak Kedd este tartott előadást a pécsi szabadtéri színpadon a Wild Fire (Vad Tűz) nevű együttes, mely Ausztráliából érkezett. Mint vezetőjük, Simon Hinton elmondta, 1987-ben állt össze a csapat, baha’i elveket valló fiatalokból, s különböző produkcióikkal azóta járják a vi­lágot. Főképp a békére, egymás megértésére, a szellem és lélek harmóniájának megtalálására hívják fel közönségük figyel­mét, mindezt zenében, versben előadva. Az idei produkciójuk egy af­rikai, nevezetesen ugandai népmesén alapul, de a dalokat már természetesen ők írták hozzá. A Pécsi Kisszínházhoz - az esemény rendezőjéhez - is a pécsi baha’i közösségen keresz­tül jutottak el, ha ez nem is de­rült ki mindjárt az elején. Az azonban tény, hogy ahol a Wild Fire fellépett, sikert aratott, a szegedi szabadtéri színpadon, például, mintegy kétezren tekin­tették meg műsorukat, meséli Simon büszkén. Előzőleg Tö­rökországban, Bulgáriában, Romániában, Lengyelország­ban jártak, tőlünk Nyugat-Eu- rópába mennek tovább. Kétség­telen - mondja még Simon -, hogy abban, amit csinálnak, az az egyik legérdekesebb, ahogy közönség reagál. És ez bizony majd’ minden helyszínen kü­lönböző, hiszen más-más füllel hallgatják a békéről, toleranciá­ról szóló műsort Romániában, mint Németországban. M. K. Fogorvosi szakrendelő Nagyharsányban A volt körzeti orvosi rendelő helyén három hónap óta fogá­szati szakrendelés üzemel Nagyharsányban. Az új rendelő megvalósulásában nagy érde­mei vannak a község polgár- mesterének, Balassa Gyulának, mondta dr. Bedegi Zoltán fog­orvos. Bedegi doktor feleségével, aki egyben az asszisztense is, naponta jönnek le Pécsről a rendelésekre. A rendelési idő gyakran a hivatalos időn túlra is elnyúlik, már csak azért is, mert az ellátási terület hét község 4100 lakosát foglalja magában. A naponta átlagosan 15-20, ke­zelésre jelentkező beteget mo­dern eszközökkel ápolják, gyó­gyítják, mégpedig közme­gelégedésre.- Nem idegenek közé jöttünk, hiszen volt munkahelyemen, a siklósi kórházban is ez a terület tartozott hozzám, tehát ismerő­sek az emberek - mondta dr. Bedegi Zoltán. Problémaként említette, hogy az ellátási területhez tartozó déli községek - Old, Egyházasha- raszti, Siklósnagyfalu, Kista- polca - lakosainak nem a leg­kedvezőbbek az utazási feltéte­lek. Jó időben biciklivel, autó­stoppal vagy éppen gyalogszer­rel érkeznek, ám télen vagy esőben nehéz megközelíteni Nagy harsányt a bwetegeknek. ígérték ugyan a buszjáratok menetrendjének megváltoztatá­sát az ottlakóknak, de ez még nem valósult meg. Ami a rendelő felszerelését illeti, az elinduláshoz elegendő, azonban szükséges a további fejlesztése. Kótány Hol tart a kisállattemető ügye? Azonnali válaszként mond­hatnánk, hogy sajnos, ott, ahol elkezdődött. Úgy tűnik, hiába vannak lelkes, a közérdeket szem előtt tartó vállalkozók, ha egy előírásaiban nem létező akadályt nem lehet átlépni. Kajdos Gyula és Egervári Csaba hónapok óta szeretné megvalósítani a Magyarorszá­gon egyedülálló tervet, hogy Kökény határában a kárpótlás­ként kapott földterületen kisál­lattemetőt hozzanak létre. Ez a tervük Németországban vagy Svájcban azonnal zöld utat, sőt támogatást is kapna, mert közü­gyét szolgálnának vele. Nálunk nem ilyen egyszerű. A két vállalkozó egy magán­erdő szélén, gyepes területen szeretné megvalósítani sok ál­latszerető ember óhaját, kultú­rált körülmények között elte­metni a hűséges kutyust, a cicát vagy épp a papagályt, emléket állítani a kis társaknak. Minden előírást vállalnának, teljesítené­nek, amit a hatóságok meg­szabnának nekik. Egy jelenleg megoldatlan problémát mertek a kezükbe venni, és most hada- kozniok kell a kökényi képvise­lőtestület konokságával, akik minden ok nélkül elutasították szóbeli kérelmüket. Indoklás? Nincs. Nincs mire hivatkozni, csak annyi a mondanivaló, hogy nem engedik. Standovár János polgármesternek és a képvise­lőknek nem tetszik a kisállatte­mető ügye. Az Állategészségügyi Telep vezetője, Szabó Imre nagyon jó gondolatnak és megvalósítan- dónak tartja a kisállattemetőt. Tudja, hogy rengeteg pénz és technikai eszköz kell hozzá, és ebből nem lehet meggazda­godni. Csupán Budapest kör­nyékén létezik egy ilyen, sehol másutt az országban. Nagy szükség lenne rá. Állami pénz­ből nem tudják megvalósítani. Összehasonlításul álljon itt a je­lenlegi „hivatalos” megoldás: Pécs-Reménypusztán az eddigi dögkút helyett van egy gyűjtő- rendszer. Konténerben össze­gyűjtik az elhullott állatokat és hetente szállítják el a Solti Álla­tifehérje Feldolgozóba. Egy fu­var 25,000 Ft. Évente 1,8 millió forintot költenek rá. Mit tegyen az, akinek elpusz­tult a kedvenc állata? Ilyen szörnyű módon szabadul meg a tetemtől. Ám azt is tudjuk, hogy az állatok felét különböző he­lyeken, erdőben, kertben ássák el az emberek, ami rendkívül fertőző. Pécsett és környékén mintegy 30 ezer kisállatról tud­nak. Miért ne lehetne kultúrált körülmények között eltemetni az állatokat? Egy kutyusnak is lehet síremléket állítani. Németh József, az ÁNTSZ felügyelője örömmel fogadta a kisállattemető létesítésének gondolatát. A gyakorlatot is­merve és a területet járva nyu­godtan állítja, hogy van rá igény. Igaz,hogy ma még külön előírás nincs rá, de alapvető jár­ványügyi feltételeket adhatnak a létrehozóiknak, ami tartal­mazza a hidrogeológiai kérdést is. Véleménye szerint túl kel­lene lépni a szubjektív megíté­lésen és inkább örülni kell an­nak, hogy valaki elvállalja egy kisállattemető ügyét. Várat még magára az elinté­zés. Az ANTSZ támogatása mellett a vállakozók mégis azon törik a fejüket, miképpen üze­meltessék majd a szeretett álla­tok végső nyughelyét a szá­mokkal ellátott parcellákban szépen gondozott sírokkal, em­léktáblákkal. Bevezetnék a számítógépes nyilvántartást, sőt a gondozást is a bérelt vagy megváltott sírhelyen. A válla­kozók újabb kérelemmel for­dulnak a Kökényi Önkormány­zathoz. Rozvány Gy. á i

Next

/
Thumbnails
Contents