Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-14 / 190. szám

10 aj Dunántúlt napló 1993. július 14., szerda Az TJj DN politikai vitafóruma Lesz-e közpark a Bajcsy laktanya helyén? A „szokás hatalma” arra késztet sok embert, hogy egyes „titkos” területekre ne nézzen be, még akkor sem, ha már tehetné. így van ez a volt Bajcsy laktanya terüle­tével is, pedig jó volna, ha minél többen láthatnák. Szerencsére egyre több cikk, fénykép jelenik meg a sajtóban a terület áldatlan ál­lapotáról. A hajdan gondo­zott térségben megjelentek az oda nem illő vállalkozások, közben két méteresre nőtt a gaz, gyarapodnak a törmelék- és szeméthalmok. Mindez nem szolgál a városkép elő­nyére. Mint önkormányzati kép­viselő, sok esetben cikkez­tem, felszólaltam, aláírást gyűjtöttem, hogy a terület - sátortáborként ismert északi részén - alakítsunk ki egy közparkot. Városunk önkor­mányzati közgyűlése magá­évá tette az ötletet és a város- rendezési terveiben közpark­ként jelölte meg a területet. Sajnos, a laktanya terüle­tének és az azon található épületek használói joga kike­rült a város kezéből. Ezeket a jogokat a Belügyminiszté­rium kapta meg. Mint látjuk, pénz hiányában ők sem tud­nak mit kezdeni sem az épü­letekkel, sem a területtel. A „pénz utáni hajsza” arra sar­kallja a jelenlegi használót, hogy különböző, a terület hangulatába nem illő vállal­kozásokat engedjen be a kerí­tések mögé. A város és a minisztérium alkudozásából, hogy a terüle­tet közösen hasznosítsuk, a mai napig nem realizálódott semmi. Közben a természet visszaszerez mindent, ami az övé volt. Megítélésem szerint, addig nem lesz javulás - sem vá­rosképi, sem kömyezetvédel mi szem­pontból -, amíg a területnek nem lesz valódi gazdája. A valódi gazda fogalmába bele értem a város - a lakosság - érdekeinek érvényesülését is. Ezért elvárható, hogy a jelen­legi használó és az önkor­mányzat alakítson ki egy - a lakosság által is támogatott - koncepciót városunk máso­dik legnagyobb zöldterületé­nek hasznosítására. Bízom az összefogásban, hogy az eddigiek nem vissza- fordíthatatlanok, s lesz még közpark a Sátor-táborban. Perényi József önkormányzati képviselő Az MDF Országos Választ­mánya hétvégi csopaki ülésén állásfoglalást fogadott el a pri­vatizációról és az agrárpolitikai célkitűzésekről. A privatizációról szóló állás- foglalás kimondja: 1. ) A magángazdaság helyre- állítása hazánkban történelmi jelentőségű, a jövő szempontjá­ból meghatározó folyamat. En­nek minden eredménye, vala­mint a spontán privatizációt gátló törvények megalkotása a kormánykoalíció sikere. A pri­vatizáció elvei és folytatása mellett a Választmány kiáll. 2. ) Program szerint halad a kárpótlás, az új szövetkezeti rendszer kialakítása, az egyházi tulajdonok visszaadása, az ál­lami vállalatok átalakítása és el­adása, a magánkezdeményezé­sek támogatása. 3. ) Az állami tulajdon lebon­tása, a magángazdaság kialakí­tása új érdekviszonyokat te­remt. Mivel gazdasági érdekek ütközéséről van szó, a viták Az SZDSZ Szociálliberális Szárnyának koncepciója Hatékonyabb foglalkoztatáspolitikát! Ahogy a FIDESZ látja Nemzet és nemzeti kisebbségek Az SZDSZ Szociálliberális Szárnya Országos Képviselete július 10-i budapesti értekez­letén a Pécsi Szociálliberális Szárny előterjesztésében meg­tárgyalta és országos vitára bocsájtotta a foglalkozáspoli­tikai koncepcióját. Lehetne másképp is Az előterjesztés megállapítja, a tömeges munkanélküliség a kedvezőtlen külpiaci hatások mellett a piacgazdaságba való áttérés következménye. Azt is tudjuk azonban, hogy a mai ha­zai gyakorlatot lehetne máskép­pen csinálni. Ma a passzív ál­lami munkaerőpiaci magatartás a jellemző és ezen belül is a munkanélküli segély rendszer dominál. A gazdaságpolitikai döntések meghozatalakor nem veszik figyelembe azok foglal­koztatáspolitikai hatásait, mun­kahelyek megmentése alterna­tív megoldásként alig merül fel, munkahelyteremtésre a gazda­ságpolitika nem inspirál. A hazai munkanélküliség még a fejlett piacgazdasághoz hasonló arányok (munkanélkü­liségi ráták) esetén is, súlyosabb problémát jelent, mert alapve­tően eltérő a gazdasági háttere. A fejlett piacgazdaságok mun- kakerőpiacát a szerkezeti kor­szerűsítés következményeként fellépő strukturális és átmeneti munkanélüliség jellemzi. Magyarországon a munka- nélküliek gyorsan növekvő tö­mege a gazdasági visszaesés folytán veszti el munkahelyét, és a gazdaság stabilizálása és élénkülése nélkül többségük a jövőben sem képes elhelyez­kedni. Az előterjesztés megállapítja: A munkanélküliség nőni fog A kormány 1990 tavaszi programja „az átmeneti és tartós munkanélküliség gondjainak mérséklését tűzte ki célul. A munkanélküliség korláto­zásában, visszafogásában azóta sem történt semmi. A foglalkoz­tatáspolitika fő erényének te­kinti, hogy a rohamosan nö­vekvő számú munkanélküliek járadékát képesek folyósítani. Mindennek okai túlmutatnak a foglalkoztatáspolitika működési hatáskörén, ezek alapvetően a gazdaság működésképtelensé­gével hozhatók összefüggésbe. 1993-ban az előző évhez képest a munkanélküliség további je­lentős növekedésével kell szá­molni még akkor is, ha a gazda­ság jövedelemtermelő képessé­gének visszaesését sikerülne természetesek és elkerülhetet­lenek. Hiba volna azonban, ha a magánosítás folyamata a válasz­tási küzdelemben pártérdekek áldozatává válna. 4. ) Fenn kell tartani, és ahol lehet erősíteni kell a tőkebevo­nást, továbbá a versenyszerű­ség, a nyilvánosság, az ellenőr­zés rendszerét, de nem indokolt sem alapvető jogi és intézményi változtatás, sem a bevételek gazdaságilag ésszerűtlen növe­lésének erőltetése. 5. ) A Választmány nagyra ér­tékeli, hogy a kormányzat nem enged semmilyen szélsőséges nyomásnak, hanem a megvaló­síthatóság politikáját követi a privatizációban is. 6. ) A magánosításban a kár­pótlásnak elsőbbséget kell él­veznie. megállítani. (A publikált mun­kanélküliségi ráta és a tényleges munkanélküliségi ráta tenden­ciájában és nagyságrendjében is jelentősen eltér egymástól). A tömeges munkanélküliség és ennek kezelhetetlensége (a munkanélküli járadék folyósítá­sának biztosítása nem tekint­hető a rendszerváltás „egyik eredményének”) számos prob­lémát vet fel:- a munkanélküliség jelenleg magas szintjét sem a társadalom sem a gazdaság nem képes hosszabb távon elviselni,- a munkanélküliség mérsék­lésére a foglalkoztatáspolitika eszközei önmagukban nem elégségesek, bár ezekkel a lehe­tőségekkel (aktív eszközök) is alig élnek még,- kritikussá vált a foglalkoz­tatáspolitikai eszközrendszer működtetésének finanszírozása, további növekedés esetén sem a gazdaság (munkaadó, munka- vállalók), sem a költségvetés teherviselése nem növelhető,- a munkanélküliség keze­lése sematikus központi vezér­léssel nem oldható meg, regio­nális válságkezelő programok központi támogatással alulról szevezendően vezethetnek csak eredményre,- számolnunk kell azzal, hogy a gazdaság esetleges meg­élénkülése nem fogja a munka- nélküliséget átmeneti egzisz­tenciális állapottá alakítani, a munkaerőpiacokról százezres rétegek kiszorulnak,- a munkanélküliséget ki­váltó okok és az érintett rétegek alapulvételével egy átfogó program keretében lehet csak társadalmi-politikai elvárások­nak, célkitűzésnek megfelelően kezelni (gazdaságpolitika, szo­ciálpolitika, oktatáspolitika, né­pességpolitika), 7. ) A továbblépést tekintve alapvető: a vagyonvédelem jogi környezetének javítása, a bank- és hitelszféra fejlesztése, a bank- és adóskonszolidáció végrehajtása, a kisbefektetői résztulajdonosi program elindí­tása, a kárpótlási jegyek fel- használására kielégítő kínálat nyújtása, a rendszeres, közért­hető tájékoztatás, valamint a vállalkozói ismeretek terjesz­tése; a visszaélések leleplezése és az elkövetők büntetőjogi fel­elősségre vonása. 8. ) A magánosításnak nincs alternatívája. A Választmány az agrárpoli­tikáról a következő állásfogla­lást fogadta el: Az Országos Választmány támogatja azokat az elmúlt há­rom év során meghozott törvé­-a munkanélküliség kezelé­sében, ennek hatékonyságában és milyenségében az előzőek­ben foglaltakon kívül jelentős szerepet játszik a foglalkozta­táspolitika intézményrendszere, a területi munkaügyi apparátus (munkaügyi központok és ki- rendeltségek). Ma ez az intéz­ményrendszer a rászakadt fel­adatokat csak követni tudja - meglehetősen érzéketlenül - és az itt felhasznált százmilliók ha­tékonyságáról, az eszközök működtetésének eredményes­ségéről, összehasonlíthatóságá­ról sem egzaktd mérés, sem számbavétel, sem számonkérés nincs. Ezek a szervezetek a je­lenlegi működési költségelosz­tási rendszerben a passzivitás­ban, a munkanélküliek számá­nak növelésében érdekeltek. Térségi jelenség A jelenlegi központi politika következtében e területen is nö­vekszik az önkormányzatok ki­szolgáltatottsága. A helyi ön- kormányzati munkába, telepü­léspolitikába beépült az eltartó­képesség felelőssége, amely döntően meghatározza az egyes régiókban és a településeken végbemenő társadalmi-gazda­sági folyamatokat és ezen ke­resztül a települések jövőjének alakulását. Az önkormányzatok elhárít­hatatlan nyomás alá kerülnek, ha e' felelősséget magukra hagyva kénytelenek elviselni. E problémának minden szempontból a közeljövőben az önkormányzatok lesznek a fő­szereplői, nem közömbös azon­ban, hogy milyen feltételek és funkcióváltás közepette. A következőkben ennek egyik lehetséges cselekvési programját vázoljuk fel. nyi és kormányzati intézkedé­seket, amelyek megegyeznek az MDF alapvető agrárpolitikai célkitűzéseivel. Az Országos Választmány felkéri az MDF Parlamenti Frakcióját, hogy az agrárágaza­tot alapvetően érintő törvénye­ket még az ez évi országgyűlési ciklusban fogadja el. A jelen időszakban is alap­vető érdek a működőképesség fenntartása és az agrárágazatban további tőkevesztés bekövetke­zésének megakadályozása. Az Országos Választmány fontosnak tartja az ágazatba tör­ténő pótlólagos tőkebevonást az élelmiszeripari reorganizáción keresztül, valamint a mezőgaz­dasági termelés finanszírozását elősegítő intézményi háttér (földjelzálog-hitel, vidéki Legutóbb, „Államnemzet he­lyett: állam és nemzet" című eszmefuttatásunkban kifejtet­tük, hogy a FIDESZ számára el­fogadhatatlan, a magyar politi­kai élet színteréről kivetendő a „politikai nemzet” fogalma, mert a francia típusú államnem­zet megvalósítása a soknemze­tiségű közép- és kelet-európai, valamint balkáni térségekben a nemzetek és államok történeti különbözőségei, fáziseltolódá­sai miatt képtelenség. De mit kínálhat egy követke­zetes szabadelvű politika e mindenhatónak tűnő koncepci­óval szemben cserébe? Mindenekelőtt olyan modern államot, melyben nem válik dominánssá, nem kap előnyt, előjogot egyetlen politikai-kul­turális csoport, közösség sem, hanem a makro- és mikroközös­ségek egyenértékűsége, társa­dalmi pluralizmusa érvényesül. Az esetleges homogenizáló tendenciákkal szemben, melyek érkezhetnek a többségi nemzet részéről - pontosabban a több­ségi nemzet érdekeinek érvé­nyesítését kisajátító politikai csoporttól -, ellensúlyként az aktiv kisebbségvédelem elvének megfelelő gyakorlatot kell kia­lakítani. Az államnak is jelentős szerepet kell vinnie ebben, nemcsak a kisebbségek jogait kell biztosítania az önálló élet­hez, hanem támogatnia is kell a nemzeti és etnikai kisebbsége­ket. Még fokozottabb véde­lemre szorulnak a különösen hátrányos helyzetű kisebbségek (cigányság), vagy az eltűnőben lévő, az asszimilációnak foko­zottabban kitett nemzetiségek (szerbek). Ugyanakkor nem az állam tartja el a kisebbségeket, csak segít az el- és fenntartá­bankhálózat) létrehozását. Egyúttal szükségesnek tartja a törvények maradéktalan betar­tását. Az Oszágos Választmány felkéri az igazságügyi kor­mányzatot, hogy teremtse meg a feltételeket az átalakult mező- gazdasági üzemek és új mező- gazdasági vállalkozások cégbe­jegyzésének felgyorsításához. A Választmány értékeli a kormányzatnak az aszálykár rendezésére tett erőfeszítéseit, de szükségesnek tartja további források felszabadítását az aszálykár miatt csődbejutott termelők megsegítésére. Az Országos Választmány felkéri az Országos Elnökséget, hogy az MDF 1994. évi válasz­tási programjának meghatározó elemét képező és az új helyzetre adaptált MDF agrárprogram kimunkálását kezdje meg. A Választmány fontosnak tartja a magántermelők érdek- képviseletének támogatását. (MTI) sukban. Az önrendelkezés elve, mint demokratikus alapelv ma­gában foglalja a kisebbségi ön- rendelkezést is. Ez azonban nem lehet totális érvényű, nem for­dulhat szembe a demokratiku­san képződött állami akarattal. A kisebbségi önrendelkezés olyan teljeskörű érvényesítési törekvése, mint amilyent pél­dául déli szomszédaink alkal­maznak, járhatatlan út, mert erőszakhoz vezethet - s mint lát­juk, vezetett is. Ezért a kisebbségi önrendel­kezés, kontra állami szuvereni­tás ellentmondásait csak egy olyan politikai megoldás old­hatja fel, mely egyszerre, együt­tesen érvényesít egy korlátozott kisebbségi önrendelkezést és egyúttal egy korlátozott állami szuverénitást. Ennek arányairól, mértékeiről, konkrét hangsúlyairól egy rugalmas, egy más ráfigy elő állami és ki­sebbségi politika dönt a min­dennapi gyakorlatban. A kisebbségi önrendlekezés fogalma feltételezi a kollektiv jogok érvényesítésének köve­telményét. Ez egyáltalán nem mond ellent a liberális alapel­veknek. Az egyén szabadsága, mint kisebbségi egyén szabad­sága érvényesülhet, a kollektív jogok csak támogathatják az egyén (például egy nemzetiség­hez tartozó egyén) törekvéseit, mintegy felerősítik, kiterjesztik szabadságát: egy német nemze­tiségű magyar állampolgár né­met nyelven intézheti ügyeit egy vegyes nemzetiségű község önkormányzata hivatalában. A nemzetiségi egyén joga ugyanakkor nem merül ki kol­lektív nemzetiségi joga érvé­nyesítésében. A kisebbségi jo­gok egyik alapelve az egyén jo­gainak alapelveihez kapcsoló­dik a szabad identitásválasztás jogának biztosításával. Egyéni jog mind az asszimiláció, mind a disszimiláció szababadsága, vagyis az egyén maga dönti el, hogy érvényesíti-e kollektív nemzetiségi jogait, vagy politi­kailag, kulturálisan csatlakozni akar egy más, adott esetben a többségi nemzethez, etnikum­hoz, valláshoz; például máso­dik-harmadik generációs nem­zetiségi, asszimilált városi (volt nemzetiségi), vegyes házasság­ból származó gondja lehet e döntéskényszer. A kisebbség ugyanakkor ön­magát is szervezi, mint kisebb­ségi közösséget, csoportot. Az önszerveződés joga a legfonto­sabb kollektiv kisebbségi jog. megvalósítható kisebbségi ön- kormányzatként (közjogi hatás­kör), de nemzetiségi, vallási egyesületként is, vagy állami in­tézmények működtetésében való együttműködéssel is. A ki­sebbségi önkormányzatok léte­sítésének jogát mielőbb érvé­nyesíteni kell az egész kelet-, kelet-közép-európai és balkáni térségben, régiókban. A kisebbségek önrendelke­zési jogának rögzítése, kisebb­ségi létük állami biztosítási kö­telezettsége, mint egyfajta pozi­tív diszkrimináció nem többlet­jog a többségi nemzet (vallás, vallások) jogaival szemben, in­kább csak jogbiztositékul szol­gál. Csak a természetes, a köl­csönös elismerésen, értékfelté­telezésen alapuló kommuniká­ciós gyakorlat töltheti meg tar­talommal a jogi kereteket, vagyis mindennapi nyelven: egy, egymás megbecsülésére épülő, toleráns társadalmi gya­korlat hozhatja létre magyar ka­tolikus és német evangélikus, szerb görögkeleti és horvát ka­tolikus, magyar protestánc és magyar katolikus egészséges együttélését. Rozs András FIDESZ Jönnek? Nem jönnek? Ki tudja. Egyszer írták, hogy jönnek és ellentőriznek. Pén­zért. Akkor felfortyantunk. Nem csoda. Üres a zsebünk. Ingyen persze ellenőrizhetik. Kérdeztük, hogy milyen jog­szabály alapján kér a gázkészü­lék ellenőrzéséért pénzt a DDGÁZ Rt. a fogyasztótól. Nem írják. Persze a jogsza­bályt keresik, de nem találják. Nem csoda. Nincs ilyen. Tud­tuk, sejtettük, de ők illetéke­sek, először őket illő kérdezni. Azt sem írják, hogy elnézést, nem állnak velünk szóba. Mi­kor jönnek? Nappal? Éjjel? Csak nem váiják meg az új gáztörvényt? (Idén még vár­ható a többször módosított 1969. évi VII. törvény hatályon kívül helyezése). Egyszóval a legrosszabbra kell számítani. Arra, hogy jönnek. Miben tud segíteni a Keresz­ténydemokrata Néppárt? Ez a fontos. A következőket találtuk ki. Pl.: Jön a gázszerelő, ellenőrzi a készüléket, a készülék hibát­lan. Ezért a fontos szakvéle­ményért a DDGÁZ Rt. pénzt kér. Egy bátor fogyasztó azt mondja: nem fizetek. Akkor a DDGÁZ Rt. bepereli. Ezután a fogyasztó telejfonáljon nekünk és a jogi képviseletét a Keresz­ténydemokrata Néppárt ingyen elvállalja. (Próbaper). A bírói ítéletet - a fogyasztó nevének megjelölése nélkül - itt közzé tesszük. Ez lesz az irányadó. Amennyiben a pert elvesztjük, a per költségét a KDNP viseli. Ha megnyerjük, megkérdez­zük, hogy rendben van-e min­den a DDGÁZ Rt. házatáján, vagy csak a Király u. 34. sz. alatti bolt, és a Nagy Flórián téri raktár apport problemati­kus (lásd: Gienger ügy). Eddigi leveleiket köszönjük a telefonon történt jelzéseket is. - További észrevételeiket szeretettel várjuk. A Kereszténydemokrata Néppárt, Ursprung János Az MDF Országos Választmányának állásfoglalása A magánosításnak nincs alternatívája Pótlólagos tőkebevonás az agrárágazatba

Next

/
Thumbnails
Contents