Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-12 / 188. szám

1993. július 12., hétfő aj Dunántúli napló 11 Solingenben, 1993 nyarán Kispadra az edzőcipőt Nyári lábgomba Kellemetlen, s nyáron külö­nösen sokakat elértő betegség a lábgombásodás. Mit tehetünk ellene: - kérdeztük dr. Fehér Gabriella bőrgyógyászt.- A fő „lelőhelyek” a nagy forgalmú strandok, ahol a pa­rányi gombák, amelyek szere­tik a nedvességet, egykönnyen lábról-lábra járnak - mondja az orvosnő. Emiatt valóban a nyári sze­zon betegsége ez a fertőzés.- Mivel az izzadó láb ideális táptalaj a gombák megtelepe­déséhez, elsőként az izzadás okát kell földeríteni. Kevesen tudják, hogy ezt a tünetet elői­dézheti a lúdtalp, a tyúkszem, a bőrkeményedés vagy éppen a szűk, túl szorosan lábfejre ta­padó cipő. A napjainkban na­gyon elterjedt edzpőcipők és a műanyagzoknik szintén foko­zott termelésre késztetik a ve­rejtékmirigyeket. Jó volna hát viselésüket legalább a nyári hónapokban mellőzni - a lyu­kasztott felsőrészű félcipők, szandálok és a természetes anyagú zoknik javára. Illat- szerboltokban kaphatók lábiz- zadást gátló hintőporok, Scholl- vagy Ped készítmé­nyek. Patikákban pedig vény nél­kül beszerezhető pédáula Spars hintőpor, az Antisudor és a Su- deol ecsetelő folyadék. Ha a fertőzés már bekövet­kezett, gyógykészítményekkel megszüntethetjük a gombáso­dást. Recept nélkül vehető pél­dául a Neomagnol-tabletta; egy szemet egy liter vízben kell feloldani, s abban alaposan ki­áztatni a lábat. Nem árt a ha­sonló „kúra” a gombás lábon viselt zokninak, cipőnek sem. Jó hatásfokú patikaszer a ká- liumpermanganát, amit a gyógyszerészek javallata sze­rint kell feloldani és használat előtt gondosan átszűrni, hogy fel nem oldott kristály ne ma­radjon a vízben. Tussolás, fürdés után min­den esetben alaposan töröljük meg a lábfejet; csak a teljesen száraz bőrt szabad ecsetelők- kel, hintőporokkal kezelni. Egyéb alkalmakkor az izzadó felületet szappanos meleg víz­zel mossuk le, töröljük szá­razra és az ecsetelő folyadékba mártott vattával kenjük át. Ha azonban néhány napos kezelés után nem szűnnek megy a pa­naszok, feltétlenül bőrgyó­gyász szakorvoshoz kell for­dulni. sz. m. „A barátság legyőzte a félel­met! Köszönjük, hogy eljötte­tek, hogy az aggasztó hírek el­lenére is vállaltátok az utat. Mindent megteszünk, hogy jól érezzétek magatokat! Hiszen Solingen lakói józan gondolko­dású, békés, barátságos embe­rek, akik mélyen elítélik az utóbbi idők erőszakos megnyil­vánulásait.” Ezekkel a gondolatokkal kö­szöntötte a pécsi széchenyista diákok és tanár-kísérők 21 fős csoportját Johannes Motz, a so- lingeni Theodor Heuss Reális­kola igazgatója június 7-én, hét­főn reggel az iskola zenetermé­ben. A solingeni tragikus esemé­nyek és ellenreakciójaként 5-én, szombaton délutánra til­takozó demonstrációt hirdettek, több tízezres tömegtüntetés volt kilátásban, s mi, pécsiek - az eredeti elképzelés szerint - ép­pen ezen a délutánon érkeztünk volna a városba. Johannes Motz igazgató a vendégfogadó szü­lőkkel egyetértésben úgy dön­tött, hogy tanácsosabb lesz va­sárnap megérkeznünk. Útköz­ben szállást szereztek nekünk Limburg közelében, egy ifjú­sági szállóvá átalakított roman­tikus várkastélyban. A városban rend volt és nyu­galom. Csak a főutca bedeszká- zott kirakat-ablakai - rajtuk az erőszak ellen tiltakozó felira­tokkal - mutatták, hogy néhány napja még harc dúlt; a köveze­ten fekete folt: a gyújtogatás helye, s a tragikus sorsú török család lakása, a jellegzetes, fa­vázas német lakóház mementó- ként meredt az ég felé. Minket régi ismerősként - hiszen a német gyerekek 1992 őszén jártak nálunk - szívélye­sen fogadtak. A Theodor Heuss Reáliskola és a pécsi Széchenyi kapcsolata 5 évre tekint vissza. Elsődleges célja az eredeti kör­nyezetben, természetes szituá­ciókban megvalósítható nyelv­gyakorlás, de fontos az ország, az emberek, a mienknél lénye­gesen fejlettebb technikai kul­túra, a számunkra érdekes szo­kások megismerése is. És a ba­rátság, amelynek nem szab ha­tárt az iskolaidő vége, hanem él a nyári szabadság idején is, a je­lek szerint akár évekig tartó kapcsolatként a családok kö­zött. % Vendéglátóink igen gazdag programot állítottak össze szá­munkra. Az első nap iskolai foglalkozással telt; ennek kere­tében a német és magyar tanu­lók egy csoportja jellegzetes pécsi épületekből álló képet festett az iskola falára Másnap, a tanulóinknak tar­tott német nyelvóra után elutaz­tunk Solingen egyik legrégibb városrészébe, Gräfrathba. Itt a híres Pengemúzeumban fo­gadta csoportunkat a város fő­polgármestere és a városi ön- kormányzat három tagja. A fő­polgármester úr örült a megér­kezésünknek, barátsággal, szí­vélyesen beszélgetett velünk, s büszkén mutatta a világhírű so- litigeni acélgyártás termékeit, a régi míves mestermunkákat a múzeum tárlóiban. Mi is világ­hírű magyar termékkel, tokaji aszúval kedveskedtünk neki. Délután Neandertalba utaz­tunk, a szakvezetéssel végig­néztük a neandervölgyi leletek anyagából. Megtekintettük Wuppertalt, a híres függővasút császári kü- lönvonatában lebegtünk a Wupper folyócska kanyarulatai fölött. Jártunk Xantehban, a 2000 éves római kori települé­sen, ahol a szakszerűen re­konstruált falak között egy ró­mai fürdő maradványait néztük meg, a hatalmas Hafen-Tempe (Kikötő-templom) alapzatát, előcsarnokát és szentélyét, a le­nyűgöző méretű amfiteátrumot. Kölni látogatásunk a csoport egyik legemlékezetesebb élmé­nye volt: a Dóm méretei, ará­nyai, súlyossága és mégis le­begő áhítata, a 157 méteres to­ronyból szinte kézzel is meg­fogható, varázslatos kőcsipkéi, a 24 tonnás Petersglocke (Pé­ter-harang) látványa feledhetet­len. Látogatásunk utolsó előtti napján a düsseldorfi Parlament egyik tanácskozó termében ta­lálkoztunk Walsken képviselő úrral, a Szociáldemokrata Párt tagjával, aki több mint egy órát szánt a magyar csoportra, szí­vesen válaszolt kérdéseinkre. Látogatásunk iránt a Deutsche Welle rádió magyar nyelvű adásának riportere is érdeklő­dött. A sokoldalú program utolsó napján a mai német fürdőkul­túra egyik színterére, Bo- chumba utaztak a magyar és német tanulók, az Aquad- romba. Ez valóságos fürdőpa­radicsom, fedett vízivilág kü­lönféle medencékkel, csúsz­dákkal, a víz kellemes időtöl­tést nyújtó és üdítő-gyógyító erejének sokféle változatával. Az iskola szervezte progra­mokon kívül a családok maguk is gondoskodtak a vendéggye­rekekről, hiszen a 10 ott töltött napból egy ünnepnap és két va­sárnap teljesen a családok gondja volt. Ki győzné fölso­rolni az élményeket? Csupán Fantasialand-ot említem, ahol szinte minden magyar gyerek megfordult a német vendéglá­tók jóvoltából. A cserekapcsolatnak ez a formája anyagilag is kedvező. Tanulóink mindössze hétezer forintot fizettek be fejenként erre az útra a tanév folyamán, részletekben. A költségekhez a német partneriskola - különféle állami forrásokból és mecena­túrából - jelentősen hozzájá­rult. Június 16-án indultunk haza- nyelvi készségekben gyara­podva, élményekkel gazdagon- a Rajna völgyén át, csodála­tos várkastélyok között, Hei- delrberg felé. Az ősi európai kultúrközpont megtekintésére megálltunk néhány órát, s aztán másnap dél körül kirajzolódtak városunk, Pécs körvonalai. Dr. Pintér Zoltánná tanár Tehetséges műkedvelők, zenét tanuló énekesek A 90 éves tenorista Kilencven évvel ezelőtt - 1903. július 12-én - a nagynyá- rádi vasúti őrházban fiúgyer­mek született. Nagy volt az öröme a vasutas családnak, ami csak fokozódott, amikor a falu tanítója, Kirschner János és plébánosa Faludi Adám egybe­hangzóan azt tanácsolta a szü­lőknek, a jóeszű, szorgalmas Jancsi gyereket taníttassák to­vább Pécsett. így kezdte életútja jelentős állomásainak elbeszélését dr. Csókási János, nyugalmazott MÁV főtanácsos, akit 90. szüle­tésnapja alkalmából kerestem fél- 1913-ban kerültem Pécsre, a jezsuiták gimnáziumába, amely akkor még a József utcá­ban működött. Csak a követ­kező tanévet kezdtük el az új épületben, ahol mindvégig Sass Dezső volt a padtársam. Jól ta­nultam és hála a pátereknek, a reggeli ministrálásokért kaptam reggelit, ebédet és vacsorát. Az érettségi után, követve édesapja példáját, a vasútnál he­lyezkedett el. Először Üszög-ál­lomáson volt távirász, majd az előírt szakvizsgák letétele után felkerült a vasúti tisztképzőre, ahol tanfolyam-elsőként vég­zett. Üszögről később Vil­lányba, majd mivel szülei Mo­hácson laktak, kérésére 1927-ben oda helyezték. Mohács fontos hely Csókási János életében, akinek zengő tenorhangjára ekkor figyeltek fel. Egyre gyakrabban hívták meg különböző műsoros es­tekre, teadélutánokra. Itt kezdő­dött énekesi pályafutása és egy ilyen szereplés után ismerte meg azt a csinos mohácsi le­ányt, akivel 1931-ben házassá­got kötött, így már megünnepel­ték gyémántlakodalmukat is. Az ambiciózus fiatalember nemcsak az énekesi pályán ért el sikereket, hanem megsze­rezte a pécsi Erzsébet Tudomá­nyegyetem jogi karán a doktori diplomát is.- Talán ennek köszönhettem, hogy felhelyeztek Budapestre, majd 3 év múlva visszakerültem a pécsi igazgatóság vontatási osztályára. Közben félévi szombathelyi „száműzetés” kö­vetkezett büntetésül, amiért Mindszenty bíboros máriagyüdi miséjén részt vettem. Visszake­rülve Pécsre, ismét az igazgató­ságon dolgoztam és onnan men­tem nyugdíjba. Pécsre költözve hamar be­kapcsolódott a város zenei éle­tébe és annak elismert szereplő­jévé vált. Agócsy László ke­reste fel elsőként, hogy lépjen be a Szeráfi Kórusba, mely a város legkitűnőbb énekeseit tömörítette.-Szólót is énekeltem, külö­nösen szívesen emlékszem az egyik hangversenyen elhang­zott C. Franck: Panis angeli- cus-ára. Agócsy Laci kórusával gyakran szerepeltünk farsangi esteken, teadélutánokon. Egyik ilyen alkalommal - épp Balázs Árpád dalát énekeltem - a kö­zönség soraiban ott ült Kürsch- nerné Kalliwoda Olga, a neves énektanárnő, aki a fellépésem után megkérdezte, nem volna-e kedvem énekelni tanulni. Ettől kezdve minden héten kétszer volt énekórám a zeneiskolában, vagy a Magaslati úti violinkul- csos házban. Ma már alig hihető, milyen pezsgő, színvonalas hangverse­nyéletet teremtettek a két világ­háború között ezek a lelkes, te­hetséges műkedvelők, zenét ta­nuló énekesek. A város legis­mertebb polgárcsaládjainak tag­jai léptek fel Kalliwoda Olga opera-matinéin, melyekre min­dig zsúfolásig megtelt a szín­ház, vagy a Schaurek Rafael professzor által a Katolikus Körben (mai Csontváry múze­umban) rendezett ádventi és nagybőjti esteken. Sok-sok mű­sorlapon, meghívón olvasható az akkor még Schneider - ké­sőbb Csókási János név. Végig­énekelte az ismert operák te­nor-áriáit, a Bohémélettől kezdve a Grál elbeszélésig, Ka- csoh Pongrác: Rákóczi megté­réséig. Mindig megérdemelt si­kert értt el. Most övéi körében emlékezik a múltra. Felesége, fia és két le­ánya családjának, unokáinak szeretete övezi. S bár fia annak­idején Sassy Iringónál tanult csellózni, s hangszerét ma is néha kezébe veszi, élete zenei folytatását Péter unokájában ta­lálta meg, aki Bécsben tanult, nagyon szép eredményeket el­érve. Mi mást kívánhatnék a 90 esztendős Csókási Jánosnak, mint hogy még sokáig teljen öröme szeretteiben, és abban a tudatban, élünk még Pécsett né- hányan, akik tanúi voltunk éne­kesi sikereinek. Dr. Nádor Tamás Ötven éve történt Partraszállás Szicíliában 1940-ben Graziani olasz tá­bornok közel félmilliós, jól fel­szerelt hadsereg élén Észak-Af- rikában nagyméretű offenzivát indított a mintegy 100 ezer fős brit erők ellen. Ä cél, az olasz birodalom növelése, első lépés­ként francia és brit Szomáliföld meghódítása. Áz olasz csapatok Líbián ke­resztül Egyiptom irányába vo­nultak. Támadásuk Szidi Barra- ninál rögtön megakadt. Hosszú álló háború után 1940. decem­ber 9-én Wavell brit tábornok csapatai súlyos csapást mértek az olaszokra. Az olasz haderőt üldözve 130 ezer hadifoglyot ej­tettek, elfoglalták Bardiát, Tob- rukot, Dernát és Benghazit. Ezután az afrikai brit hadse­reg felét Görögországba vezé­nyelték, ahol az olasz csapatok szintén katasztrofális vereséget szenvedtek. A teljes olasz ösz- szeomlást csak a hirtelen oda­vezényelt erős német gépesített hadosztályok mentették meg, és 1941. április 27-én horogke­resztes zászló lengett az Akro- polisz felett. Blarney ausztráliai tábornok hajtotta végre Görögországból a szervezett kiürítést, Krétába és Egyiptomba mentette ki a megmaradt angol-görög hadse­regrészt. így a britek a 60 ezer fős hadseregcsoportjukból 45 ezer embert mentettek meg. 1941. május 20-án ejtőer­nyős-invázióval a németek el­foglalták Kréta szigetét. Az an­gol ezredeknek tovább kellett menekülniük, újabb kiürítés következett. Közben az Észak-Afrikában megmaradt hét olasz hadosztály félelmetesen erős támogatást kapott, megérkezett a német Af- rika-Korps nevű páncélos had­sereg Rommel vezénylő tábor­nagy parancsnoksága alatt. Rommel tábornok 1941. március végén indította meg a támadást a brit (angol, ausztrál és új-zélandi) csapatok ellen olyan nagy erővel, hogy a brite­ket visszaszorították egyiptomi területekre. A visszavonulás so­rán a Morshead tábornok által vezetett 9. ausztrál hadosztály Tobrukban rekedt. A kikötőn keresztül, éjszakánként csak hevenyészett utánpótlásban volt részük. Május 1-jén kezdte meg a német hadsereg nagy erővel Tobruk ostromát levegőből (összesen 437 légitámadás), szárazföldről egyaránt, „Tob­ruk patkányai” földbe ásott bunkerekben állták az ostromot. Augusztus végén sikerült a ki­vérzett hadosztályt fokozatosan leváltani. Helyüket egy lengyel dandár, egy brit tankbrigád és egy skót ezred vette át. Újabb, még féktelenebb rohamok után tudták csak 1942. június 21-én Tobrukot elfoglalni a német csapatok. Közben az észak-afrikai an­gol hadsereg parancsnokává Auchinleck tábornokot nevez­ték ki, ő volt a később világhí­ressé lett 8. brit hadsereg meg­szervezője. A britek El-Ala- mein-nél kezdték összegyűjteni haderőiket. Az USA ontotta a hadifelszerelést, százával érkez­tek a gyors Sherman tankok, sok ezrével a gépjármüvek, szá­zával a motoros vontatásé ágyuk és repülőgépek. Az újjá­szerveződött hadsereg parancs­nokává Montgomery táborno­kot nevezték ki. E hadsereg 1942. október 23-án teljes erő­vel rátámadt Rommel hadsere­gére és másnap áttörte a frontot. A német-olasz haderőket Tripo- liszig szorították vissza, majd 1943. január 23-án a brit csapa­tok Tripoliszt is elfoglalták. A partraszállás tervét Eisen­hower amerikai tábornok veze­tésével a két ország vezérkara dolgozta ki. Hónapok során több százezer brit és amerikai katonát képeztek ki a feladat végrehajtására. Több száz hajót építettek csapatok szállítására. E hatalmas haderőnek kettős feladata volt: felszámolni a még Észak-Afrikában lévő német haderőt, majd rendelkezésre álló erőkkel haladéktalanul partraszállni Szicíliában. Ez a sziget a kiinduló állomás Olaszország teljes megszállásá­hoz. Amikor 1942. október 24-én Montgomery csapatai El-Ala- mein-nél áttörték a frontot, ha­jókaravánok indultak el az ame­rikai kikötőkből Észak-Afrika felé, fedélzetükön egy komplett amerikai hadsereggel. Ugyan­ekkor Nagy-Britanniából indult el két hasonló hajókaraván, brit hadosztályokat szállítva. E két karaván a spanyol partok köze­lében találkozott, majd a Gibral­tárt szoroson áthaladva a hatal­mas flotta kikötött 1942. no­vember 8-án Oranban és Algír­ban. A szövetséges csapatok el­foglalták Dakar kikötőjét, majd erős csapatokkal megindultak Bizerta és Tunisz kikötői felé. A németek azonban gyors, olaszországi területről átdobott csapataikkal megelőzték a szö­vetséges haderőt, és Tunisz ha­tárán amerikai-német frontvo­nal keletkezett. Az Af­rika-Korps megmaradt részei Tuniszban egyesültek az ott lévő német haderővel. 1943. február 14-én erős támadásba is lendültek az amerikai állások el­len. A meglepően szívós ameri­kai ellenállással nem számoló Rommel tábornok február 25-án megkezdte a visszavonulást a korábban kiépített védelmi állá­saiba. Ekkor jött el az idő az Af- rika-Korps végső felszámolá­sára. A szövetséges haderő megindította az általános táma­dást Bizerta irányába. Montgo­mery a 8. brit hadsereggel dél­ről, Patton amerikai tábornok 7. hadserege észak felől indult a végső leszámolásra. Rommel tábornok védekezésül azonnal rátámadt a szövetséges had­erőkre, de sikertelenül. Ekkorra már a szövetségesek technikai fölénye szemmellátható volt. Március 21-én a szövetséges haderő végső támadásba len­dült. hajtóvadászat jellegű ül­dözés indult meg a még mindig jelentős erőt képviselő német csapatok ellen. Május 1-jén a britek elfoglalták Tuniszt, az amerikai csapatok pedig Bizerta városát, így május 11-én a né­met hadsereg teljes összeomlása bekövetkezett. Rommel hadse­rege megadta magát, a tábornok maga Hitler parancsára Német­országba repült. Észak-Afrika felszabadult. A harcok mérlege is igen sú­lyos volt. A szövetséges csapa­toknak megsebesült, eltűnt, vagy meghalt 70 ezer katonája, a német-olasz hadsereg 60 ezer katonája sebesült vagy halt meg, 266 ezren estek hadifog­ságba. 1943. július 10-én a szövet­séges inváziós erők (a 7. ameri­kai és a 8. brit hadsereg) 160 ezer emberrel, 1008 ágyúval és 600 harckocsival partra szálltak Szicíliában Licata és Gela kikö­tők közelében, valamint másnap Scoglitti-nél. Két nap alatt el­foglalták Siracusát. A védők Messina környékén vették fel a harcot a szövetségesekkel, majd Gela-nál volt egy heves tank­csata, aminek a szövetségesek hajóágyui vetettek véget. Július 22-én az amerikaiak elfoglalták Agrigentót, majd egy héttel ké­sőbb Palermót. Az olasz-német hadvezetés a Messinai-szoroson át készült kiüríteni a szigetet. Állandó lé­gitámadások ellenére is sikerült 88 ezer katonát Olaszországba menteni. Messina elfoglalásával 1943. augusztus 16-án Szicília a szö­vetségesek kezére került. A szövetségesek 100 ezer hadifog­lyot ejtettek. Megteremtődött a lehetőség az olaszországi invá­zió előtt. Eszéky Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents