Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-10 / 186. szám

6

aj Dunántúli napló

1993. július 10., szombat

Kié

a Nagy Lajos-uszoda?

A

z Új Dunántúli Napló

1993. június 25-i számában megjelent „Buszkedvezmény a diákoknak” című, a Pécs Város Közgyűléséről szóló tudósításhoz kívánok hozzászólni, melynek alcíme: „Pécs Önkormányzata igényt tart a Nagy LaI

jos-uszodára.”

Úgy vélem, fel kell idézI

nünk az uszoda péítésének történetét, mert a városatyák ebbéli ismerete - már fiatal koruknál fogva is - hiányos.

Hogy a Ciszterci Rend Nagy Lajos Kollégiuma tanulóinak az iskola területén diákuszodát kell létesíteni, az dr. Éber Alán O.Cist. hittanár gondolata volt, s annak megvalósulása az ő fáradhatatlan tevékenységének, dinamikus szervezőmunkájának köszönhető. (Kollégiumnak nevezték - akkor a Nagy Lajos GimnáziÍ

umot a vele szerves egységben működő Ciszterci Rám. Kát. Általános Iskolával együtt.) 1947 szeptember utolsó szombatján Kühn Szaniszló : igazgató a gimnázium alsó ■ sportudvarán megtette az ün- » nepélyes kapavágást az uszoda építéséhez.

Ennek költségei a következők szerint oszlottak meg: „Fürdő-kölcsönkötvény” kibocsátásával 80 000 Ft jött

I össze, az öregdiákok ugyancsak 80 000 Ft-tal járultak az építési költségekhez, míg , Endrédy Vendel zirci apát 40

I

ezer Ft-ot adott. így jött össze az a 200 ezer Ft, melyet kiegészített az iskolánkban ; egész évben át tartott rendez- ' vénysorozat. Ezeknek tiszta bevétele ugyancsak az uszoda I kiadásainak fedezésére szolgált. De igen nagy értéket je- ' lentett a tanárok és a diákok által végzett fizikai munka. Pécs társadalmát magával ragadta ez az optimista, dolgos lendület.

Hogyan készült el az uszoda? Az 1948. május 2-i garden partyn elhangzott beszédből idézek néhány sort, amelyet Nyolczas Ipoly, a Ciszterci Rend Általános Iskolájának igazgatója mondott:

.......szorgos diákkezek sok

s

záz köbméter földet mozdítottak ki helyéből, döngöltek el nótaszóra, szakmunkások vezetésévek kiásták a fürdőmedence helyét, feltöltötték az udvar egy részét, kézikocsival az állomásról felszállítottak másfél vagon betonvasat, négy vagon cementet, segítettek kirakni 25 vagon kó'zuza- lékot, néhányon közülük szinte szakmunkássá váltak a vas- hajlításban, a zsaluzásban, a betonkeverésben . .. Még csak néhány heti munka kell, s kész lesz minden diákunk vágyva-vágyott álma: az intézeti saját uszoda, ahol a nyári és őszi tornaórákon és a napsütéses meleg délutánok szabad perceiben vidáman lubickolhatnak, s kitartó edzéssel készülhetnek a versenyekre... Elkészül az az alkotás, amelyhez hasonlót a „három éves terv” keretében egyetlen más középiskola sem tud felmutatni. ”

A Dunántúli Napló 1948. június 9-i számában a következő cikket olvashatjuk:

„Ma avatják fel a ciszterci kollégium sportuszodáját. A ciszterci kollégium tanári kara és ifjúsága, a szülők és a társadalom támogatásával az intézet udvarán 33x15 méteres sportuszodát épített a cen- tenáris év méltó megünneplésére (az 1848-as szabadság- harc százéves jubileumáról van szó, Szerző). A közel 200 ezer forintos építkezést csak úgy tudták megoldani, hogy a tanárok is munkát végeztek. Az elkészült uszodát ma, szerdán délután 6 órakor Endrédy Vendel zirci apát avatja fel. ” Ugyancsak a Dunántúli Napló 1948. június 11-i számában „A felavatott uszodában megkezdődtek a cisz- ter olimpiász vizi versenyei” c. cikkben ez olvasható:

„A ciszterci kollégium modem versenyuszodáját, amelyet, mint már megírtuk, a diákok, tanárok és szülők közös munkájával és áldozatkészségével építettek meg, Endrédy Vendel zirci apát úr ünnepélyes keretek közte avatta fel. Köszönetét mondott a munkában résztvett szakmunkásoknak is, akik szeretettel irányították a segédkező fiatalságot. Az uszodát Kühn Szaniszló igazgató vette át a kollégium tanári kara és ifjúsága nevében. Az egyházi szertartás után kürtszó hangjára a starthelyekről a felsőbb osztályok képviselői ugrottak fejest a ragyogó víztükörbe és elszakítotok a célszalagot...”

Öt nap múlva, 1948. június 16-án a kommunista választási csalásokkal már sztálinistává „tisztogatott” parlament meghozta az 1948. XXXIII. törvénycikket, mely az összes egyházi iskolát államosította.

Az uszoda építésének az volt a célja, hogy legyen a Nagy Lajos Gimnáziumnak és tanulóinak uszodája, melyet nehéz munkával építettek maguknak és későbbi diáktársaiknak. Tanúi még szép számmal élnek Pécsett, az országban és másutt a világban.

A

z egyházi vagyon funkcióval való visszaadásáról szóló törvény alapján a Ciszterci Rend az uszoda visszaigénylését bejelentette. A Vagyonátruházó Bizottság az 1991. évi XXXIII. tv.44.§.( 1) alapján jqgerős döntésével a Pécsi Vízmüvet és annak kezelésében lévő minden objektumot átadta Pécs Önkormányzatának, kivéve a volt egyházi tulajdont képező és visszaigényelt egyházi létesítményt, a Nagy Lajos-uszodát. Az maradt jelenleg állami tulajdon, melyet nem a Pécsi Önkormányzat, hanem a Művelődési és Közoktatási Minisztérium juttat vissza jogos tulajdonosának és kezelőjének, a Ciszterci Rendnek. Ezt a kérést a miniszteri és egyházi vegyesbizottság, tudomásunk szerint, már a legközelebb átadandó tulajdonok listájára felvette.

Az előbbieket nyomatékosan ajánljuk figyelmébe a FI- DESZ-es Szabó Tamás képviselőnek, aki az uszodát a városnak igénylő javaslatot beterjesztette. Úgy tűnik számunkra, hogy a város érdekeire való hivatkozva e javaslattal ugyanúgy gátolni vagy lassítani akaija az uszoda átadását tulajdonosának, mint ahogy egy éve ő akarta a Közgyűlés elé beterjesztett javaslatával elodázni a Nagy Lajos Gimnáium átadását. Mi ciszterci öregdiákok és családtagjaik sokan vagyunk Pécsett és természetesen figyelemmel kisérjük a Közgyűlésen elhangzottakat, s azt is, ki áll elsősorban az etika és a jog oldalán, s ki az, aki így politizál: „mi természetesen pártoljuk az egyházakat és azok jogos törekvéseit”, de ugyanakkor megpróbálja a jogos igények érvényesítését megakadályozni.

Az uszoda pedig minden rémhír ellenére július 1-jén kinyitott a Pécsi Vízmű üzemelésével és nyitva tart aug. 31-ig.

Az uszodaépítésben résztvett ciszterci öregdiákok nevében

Gábor Gyula

A nemzeti kisebbség megvetése ellene mond az evangéliumi tanításnak

Az idegengyűlölet és a zsidóellenesség

Két aktualitásról szeretnék szólni: az egyik a Németországban és néhány más európai országban fellángolt töröküldözés, a másik a hazánkban mutatkozó újabb antiszemita jelenség, lásd az egri zsidótemetőben elkövetett gyalázkodásokat. Európa új viszontagsággal áll szemben, a gazdasági, a társadalmi és az eszmeiségi szétesés után új veszedelemmel, és ez az idegengyűlölet vagy fajgyűlölet és az antiszemitizmus.

Az ember méltósága

Jugoszláviában szerbek-hor- vátok-bosnyákok vívnak egymással élet-halálharcot. Kada Lajos érsek, bonni pápai nun- cius nyilatkozott a napokban. A hazánkból származó főpap megállapítása szerint „az európaiak még mindig messze vannak az igazi közösség megteremtésétől: a balkáni háború egész Európa konfliktusa lett, gyilkosságok fordulnak elő naponta tömegesen, permanensen sértik az emberi jogokat, és mintha egyesek törekvése lenne egész népcsoportok kiirtása”.

Németországban Solingen- ben három török asszonyt és két török gyermeket tűzhalállal pusztítottak el. Franciaországból, Svájcból és Ausztriából is érkeztek jelentések hasonló elszomorító esetekről.

A zsidóellenesség minden árnyalatában itt is, ott is felbukkan, és a népek elleni fellángolások hátterében még mindig az ősi fajgyűlölet áll.

Európa fájdalmasan reagált e belső ellenségeskedés feltöréseire. Nagy városaiban ezrek és tízezrek fáklyás menete, a „fényláncok’’ vagy „fénytengerek" is jel: a jóérzésű emberek nem értenek egyet a régi náci és bolseviki szellem feltámadásával, azt kívánják: újraéledjen a régi Európa keresztény lelkülete és szelleme.

Mi keresztények az új evan- gelizálással együtt különösképpen is ki kell hangsúlyoznunk a demokratizálódást és az erkölcsös újrakezdést. A másik ember iránti tisztelet, az emberi méltóság megbecsülése újbóli meggondolás, új mérlegelések tárgya és feladata lett.

A fényláncok, a máskép gondolkodók fáklyásmenete, a tüntetések az idegengyűlölet ellen az európai zsidóközösségekben igen nagy visszhangot kapott. Ne akarjuk túlhangsúlyozni ezek jelentőségét, mégis el kell ismernünk, hogy a zsidóság iránti pozitív értékelést hoztak mozgásba egész Európában. A zsidók talán joggal várták volna magasabb politikai fórumoktól, hogy gyorsabban és élesebben foglaljanak állást, különösen ama jelenségek elitélését várták volna, hogy ocsmányul zsidótemetőket gyaláztak meg, zsidóellenes jelszavakat firkáltak házak falaira.

Hol a gyökere?

Hol is van a zsidóellenesség gyökere vagy magva?

Logikusan a zsidóellenessé- get megmagyarázni nem lehet. Bizonyos mértékben a zsidóság

különleges elkülönültsége és sajátos belső összefogása is oka a szembehelyezkedésnek. A háború óta azonban egy különös jelenségnek vagyunk tanúi: zsi- dóellenességről beszélnek ott is, ahol már alig vannak zsidók, mint sajnos Lengyelországban vagy a Baltikumban. E két helyen szinte kiirtották őket, mégis az emberek egy részében zsidóellenes érzelmek jelennek meg.

A zsidóellenesség gyökereit és alapjait részben a kereszténység kezdeténél keli keresnünk.

Az Újszövetség zsidóellenes szövegeiben találhatók bizonyos magyarázatok, ezek azonban nem adnak felvilágosítást a történelem folyamán és legújabban is fellángolt zsidóellenesség tekintetében. A mai teológusok világosan látják, hogy a zsidóellenességet eláruló vagy sejtető bibliai szövegeket magyarázatokkal kellene ellátni. A híveknek tudniuk kell, hogy milyen konfliktusok keretén belül keletkeztek e szövegek, valójában nem is tartalmaznak zsidóellenességet. Sajnos ezt korábban nem ismerték fel és nem is tettek semmit ellene, ezért az istengyilkosság vádjával is megvetett zsidókat állították pellengére. Ha belső bajok keletkeztek, többfajta politikai, szociális, gazdasági probléma okozóiként a zsidóságot pecsételték meg.

Aki a szentírást, komolyan veszi, tudnia kell, hogy Isten a zsidókat Izrael országába vezérelte, de a zsidóknak ezzel egyúttal közük lett az emberi célkitűzések egészéhez, a nagy szellemi-lelki emberi családhoz, azokhoz az intellektuális értékekhez, amelyek még nagyobb szabadsághoz még teljesebb egyenlőséghez és végül is a legteljesebb emberi testvériséghez kell, hogy vezessenek.

Humanista

mentalitást

Ezt akarjuk megvalósítani, akik az értelemre és a szívre kívánunk hallgatni, ezt a célkitűzést az emberekben életté varázsolni és egymásban előmozdítani. Ezek a demokráciának, a megvalósuló igazi szabadságeszménynek a célkitűzései. Ezek a közös Európa alapjai is.

Ma újra érezzük az Európához való kötöttségünket, miután így indultunk el a szentistváni alkotmánnyal, amelyet hála Isten, sokan elismernek. Sajnos vannak tévesen, hamisan és bűnösen gondolkodók is.

Fel kell tenni a kérdést: hol tartunk, megyünk-e azon szabadság felé, amely az embert valóban felszabadítja minden rabságtól, minden kiszolgáltatottságtól? Erezzük-e, mire kell figyelnünk, mire kell oda hallgatnunk, hogy szabad emberek legyünk?

Európa anyagi gondokkal küzd, szétzilálódott gazdasági életünk, mindig több lesz a munkanélküli és nem tudjuk a szükséges anyagiakat előteremteni, igazságosan szétosztani. Ez azért van főleg, mert egyesek még mindig saját hatalmukhoz ragaszkodnak, kapzsik és önzők.

Ahogyan a másik ember megvetése, lenézése ellene mond a keresztény szeretet parancsának, ugyanígy a nemzeti kisebbség megvetése is ellene mond a keresztény, az evangéliumi tanításnak. Az emberi méltóság tisztelete feltételezi a jogállam létezését és ennek humanista alapjait. A keresztény vagy humanista mentalitás feladata, célkitűzése volt mindenkor a bálványok ledöntése. Az emberi életet eszményekre kell felépíteni. A túlzásba vitt nemzeti értékek uralmát tulajdonképpen bálványimádásnak kell minősítenünk. Új értékrendre van szükségünk, az élet értéke és az erkölcs értéke kell, hogy első helyen álljanak, és akkor tudunk majd küzdeni és fellépni az értékeket leromboló idegen- gyűlölet ellen is.

De ezek a gondolatok lesznek a mindennapi megfontolások, a testvéri találkozások mozgatói és rugói, csak akkor gyorsul meg az átalakulás, amelynek hiánya egyre fájdalmasabb, mert bizonytalanná tesz bennünket.

Keressük az új utakat

Ma a mélyebben gondolkodó elmék bizonyos aggodalommal tekintenek az emberiség jövője felé. Az emberi együttélés zavartalanságát megnyugtató módon még nem sikerült biztosítanunk. Számos kísérleten mentünk át, sokszor az emberélet maga volt a kísérletek vesztes tárgya. Álutakon, zsákutcába kerültünk, szenvedélyeket kavartunk fel, féltünk a kérdések megoldásától, mert féligazságok, mesterséges, egyszerűsítésének alapjaira helyezkedtünk. Ma a kultúrvilág egy részének füstölgő, iszonyatosan feldúlt romjai között, hol Jeremiásként siránkozva, hol nekifeszült újjáépítési akarattal keressük az új utakat, de megegyezni még mindig nem tudtunk. Még mindig több a puszta jelszó, mint a komoly meggondolás.

Aki ma eredményesen akar hozzányúlni az emberi együttműködés kérdéséhez, annak mindenekelőtt tökéletesen tisztában kell lenni magával az emberrel, nehogy olyan rendszert dolgozzon ki újból, amely megbukik az emberi természeten, mint ahogyan ez a kommunizmus esetében történt. Se jobbnak, se rosszabbnak nem vehető az ember, mint amilyen a valóságban előttünk áll. Az ember helyes megismerése önmagában azonban nem elegendő. Ismernünk kell azokat az erőket is, amelyek két embert társulásra késztetnek, megkönnyítik vagy megnehezítik az emberi együttműködést. Ismernünk kell a társasösztönök lélektanát, a természetesen és mesterségesen alkotott közösségeket. Meg kell ismernünk az elmúlt évszázadok nagyarányú kísérleteit is, ki kell fürkésznünk azokat az okokat, amelyek miatt csődbe jutottunk és tragédiák okozóivá lettünk.

Ezek a kiragadott kérdések beláttathatják velünk, hogy a társadalmi kérdések kezelésében és megoldásában a kellő hozzáértés és jóakarat hiánya beláthatatlan károkat okozhat. Nem engedhető meg a további kísérletezés az emberrel, mint kísérleti alannyal, hanem magasabb célok elérésére hivatott erkölcsi lényt kell magunk elé képzelnünk és ennek problémáit megoldani.

Cserháti József, ny. püspök

Egyetlen koporsóban az öt solingeni török áldozat maradványai június 3-án a kölni gyászszertartáson. MTI FOTÓ

Különbuszok indulnak Horthy Miklós temetésére

Magyarország egykori kormányzójának, vitéz nagybányai Horthy Miklósnak és feleségének holttestét, valamint Miklós fiúk hamvait a Horthy család hazaszállíttatja és 1993. szeptember 4-én a kenderesi családi kriptában helyezteti örök nyugalomra.

A temetés rendezésében társadalmi szervezetek vállaltak szerepet, nevezetesen a Magyar Tengerészek Egyesülete, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület és három lovagrend:

a Vitézi Rend, a Máltai Lovagrend és a Johannita Lovagrend magyarországi szervezetei.

Pécsett a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Baranya Megyei Szervezete, a Veterán Repülők Egyesülete, a Politikai Foglyok Szövetsége, a Recski Szövetség és a Vitézi

Rend helyi szervezete együttesen kívánja a részvételt megszervezni, illetve a temetkezési szertartáson történő megjelenés érdekében autóbuszokat indítani. A várhatóan széleskörű érdeklődéshez mérten korlátozott számú jelentkező számára biztosítható férőhely.

Az újratemetésen résztvenni kívánók a Politikai Foglyok Szövetsége pécsi irodájában (József A. u. 10.) kaphatnak részletes tájékoztatást az oda- és visszautazás körülményeiről hétfői és szerdai napokon 8 és 16 óra közötti időben. A szervezők azok számára kívánnak a közös utazásra lehetőséget biztosítani, akik erre legkésőbb 1993. augusztus 11-ig jelentkeznek.

Kovácsy Zoltán Honvéd Hagyományőrző Egyesület