Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-09 / 183. szám (185. szám)

1993. július 9., péntek aj Dunántail napiö 7 Zarándokút Bajorországba Nyolc autóbusszal 400-an indultak Baranyából ma hajnalban zarándokúira Altöttingbe. A dél-bajor vá­ros kegyhelyén 34.-szer ta­lálkoznak fogadalmuknak megfelelően a kitelepített Duna-menti németek. Az idén harmadszor vesznek részt az itthonmaradottak is. Ma délután a Linz mel­letti St. Florian kolostor templomában tartanak szentmisét a szekszárdi, mohácsi, babarci, liptódi, palotabozsoki, hásságyi és pécsi zarándokoknak. A szentmisén a palotabozso- kiak énekelnek.Szombaton délután Altöttingben a palo- tabozsokiak és hásságyiak adnak kulturális programot. Este 9 órakor fáklyás kör­menet indul az 1200 éves Mária-kápolnához. Vasárnap az ünnepi szentmisét az eisenstadti (kismartoni) nyugalmazott püspök, László István mu­tatja be a bazilikában. 147 000 fontos végkielégítés Jacques Attali több mint 147 ezer fontos végkielégítést fog kapni az Európai Újjáépí­tési és Fejlesztési Banktól (EBRD). A nemzetközi pénz­intézet nemrégiben lemondott elnökének Anne Wibble igaz­gatótanácsi elnök szerint szer­ződés garantálja egyévi fizeté­sét végkielégítés címén. Ez két évvel ezelőtt 147 ezer font volt, de azóta növekedett va­lamelyest - mondta a svéd hölgy. A volt elnök azonban nem kapja meg a pénzt, ha az igaz­gatótanács felbontja a szerző­dést. Meg kell várni továbbá a bank pénzügyeit, ezen belül az Attali személyes költségveté­sét firtató vizsgálat július kö­zepére tervezett befejezését is. Kurd mészárlás A Kurd Munkapárt (PKK) gerillái hétfőn este megtámad­tak egy kelet-törökországi fa­lucskát és több mint 30 lakosát agyonlőtték. Erzincan tarto­mány Basbaglar nevű települé­sét a sötétség leszálltával több mint 50 kurd gerilla támadta meg. A mintegy 100 lakost össze­terelték a mecsetbe, majd fel­gyújtották a házakat. Az AFP jelentése szerint a gerillák 35 személyt lelőttek. A Reuter az Anatolia hírügynökségre hi­vatkozva azt közölte, hogy 27 férfit öltek meg, 5 nő pedig a lángokban lelte halálát. Ezzel meghaladja a kétszázat azok­nak a száma, akik az elmúlt két hét alatt vesztették életüket az ország keleti és délkeleti ré­szein dúló fegyveres összecsa­pásokban. Brit takarékosság A NATO aggódik, hogy a brit katonai kiadások egyoldalú csökkentése divatot teremt a szövetség többi országában, és ettől megnehezül a védelmi ter­vezés. A brit kormány hétfőn je­lentette be, hogy a szovjet ve­szély elmúltával lefarag azok­ból a szolgálatokból, főleg a haditengerészetnél és a légierő­nél, amelyek eddig a keleti fe­nyegetést egyensúlyozták ki, és ezzel 1 milliárdot megtakarít a 24 milliárd fontos katonai költ­ségvetésből. A NATO nem vi­tatja a brit döntés értelmét, sőt, megnyugvással veszi tudomá­sul, hogy az átalakítások nyo­mán javulhat a brit részvétel ha­tékonysága. A szervezet mégis szeretné elejét venni, hogy a brit takarékosság a kiadások szabadesését indítsa el a tagál­lamokban. A legkellemetlenebb pillanatban Nem nyugtával dicsérik a napot A pénzügyi kormányzat meg­lepő gyorsasággal vonult vissza a nyugtafronton, aminek alapos oka van. Amikor tavaly október 30-án a parlament elfogadta a vonatkozó törvényt, még sem­miképp sem volt látható, hogy annak hatálybalépésekor, július 1-én a kormány már nem lesz ugyanabban a helyzetben. Ki hitte volna akkoriban, hogy egy „koalíciós partner” (az FKgP-hez tartozó Gerbovits Jenő képviselő) a televízió nyil­vánossága előtt „szerencsétlen dilettáns rendelkezésnek” mi­nősítsen egy törvényt, melyet pártja segítségével szavaztak meg? Az pedig még július 1-én sem volt látható, hogy két újabb képviselő átülése és egy halále­set miatt a kormánykoalíció par­lamenti többsége a használha­tatlanságig összezsugorodik. A „visszavonulás” persze csak részleges és talán időleges. Szabó Iván pénzügyminiszter figyelmeztetése, miszerint kül­földön léteznek „gorombább törvények is” a hazainál, s hogy a kormány nem hajlandó a tör­vény felfüggesztésére, inkább tűzszünetet, mint megoldást sej­tet. Kompromisszum lehetséges Másfelől a nyugtaháborút egy politikai harcokban sokkal érettebb kormányzat ellen rob­bantották ki az őstermelők, a kereskedők (és a sorbanállástól rettegő fogyasztók), mint az, amelyik annak idején (igaz, még biztos parlamenti hatalom birtokában), oly nehezen tudott megbirkózni a taxisblokáddal. Alapvetpően ezzel a két ténye­zővel - az idő és a kormányzati tapasztalatok változásával - magyarázható, hogy a nyugtaa­dási kötelezettség elleni általá­nos tiltakozásnak minden fél számára elfogadható kompro­misszum lehet az eredménye. A Kisosz (Magyar Kereskedők Vendéglátók Kamarája) kedden beleegyezett abba, hogy ne le­gyen törvénymódosítás, ha be­vezetik a felmentési kérelmek rendszerét, s ha 500 forint alatt eltörlik a nyugtaadási kötele­zettséget. A külföldi gyakorlat A pénztárgép használata az Egyesült Államoktól Németor­szágig, minden ipari demokrá­ciában általános - bizonyos for­galmon felül. Igaz az is, hogy az olasz példa - egy regulázhatat- lan kereskedőnép megregulá- zása, rászoktatása a nyugtaa­dásra, ami néhány év alatt ment végbe, a törvényalkotókat és a pénzügyminisztert látszik iga­zolni. Tévesnek bizonyult azonban a külföldi gyakorlatra való hivatkozás abban az értel­mezésben, ahogyan azt az adó­hatóság az első napoktól meg­próbálta alkalmazni. Az elszá­moltatásnak ehhez a fajtájához világszerte bizonyos minimális forgalom, bizonyos gazdasági stabilitás, bizonyos kereske­delmi kultúra és bizonyos kont­roli-rendszer kötődik. Úgylát­szik, hogy a pénzügyi hatósá­gok nyugtaügyben azért „men­tek csinbe”, mert e követelmé­nyek egyikét sem vették tekin­tetbe. Az APEH a visszavonu­lást most annak elismerésével kezdi, hogy mint Hajdú Mik­hazai gazdasági viszonyok kö­zepette semmi nem megy si­mán. Ellenőrizhetetlen, de elhang­zott a magyar televízióban, hogy a nyugtatömbök gyártá­sára vállalkozó cégek egy része átvette az APEH-nél begyűjtött megrendeléseket és a pénzt, majd csődöt jelentett... Esze­rint az sem igaz, hogy elegendő idő és lehetőség volt az átállás­hoz való felkészülésre. Változtatni, de hogyan? Az APEH abban a pillanat­ban, amikor felfüggesztette egy A nyári vakáció előtti utolsó tanácskozásán nem hozott dön­tést Pécs Közgyűlése a belváros Ágoston téri térsége részletes rendezési tervének módosításá­ról. Pedig kellett volna, mert így tovább késik a már régóta hú­zódó Északi és Keleti érintő utak összekötése, pontosabban a kivitelezés megkezdésének előkészítése. Mert arról - te­gyük hozzá sajnos - még min­dig nincs szó, hogy az útépítés is indulhat. A város idei költségvetéséből 50 millió forintot szántak arra, hogy az Ágoston téren hozzá­fogjanak a szükséges szanálási, terület előkészítési munkála­tokhoz. Az Északi érintő út (Aradi vértanuk útja, Vak Bottyán út) és a Keleti érintő út összakap- csolására, az útvonal kialakítá­sára tanulmány terv készült, amely két alternatívát kínál. A két terv között az egyik, a ha­gyományos Ágoston téri jelleg, benne az idősek napközi ottho­nának megőrzését hangsú­lyozza, a másik a Vak Bottyán utcához csatlakozó szakasz nagyvonalúbb nyomvonalveze­tését helyezi előtérbe. A Köz­gyűlésen, a jelen lévő képvise­lők - a döntéshozatalhoz keve­sen voltak - többsége az utóbbi mellett voksolt, ennek ellenére az Ágoston tér és a környék részletes rendezési tervét egye­lőre nem lehet módosítani. S így, az útépítés előkészítése to­vább tart. Pedig az északi és keleti érintő utak mielőbbi „találko­zása” a pécsi belváros forgalmát is mérsékelhetné, azaz olyan szervezést tenne lehetővé, amely kevesebb érdeket sér­tene. Arról nem is beszélve, hogy a Széchenyi téren jelenleg közlekedő autóbuszokat is elte­relhetnék ebbe az irányba. R.N. A pénztárgép használata minden ipari demokráciában általá­nos Fotó: Löffler Gábor lósné, az APEH osztályvezetője elismerte, az őstermelőtől, aki termését a kerítése előtt üldö­gélve érkékesíti, nehéz elvárni, hogy pénztárgépet vagy nyugta­tömböt vásároljon. Az érdekvédelmi szervezetek a törvénymódosítás kérdésében nem egységesek. A Kisosz-szal ellentétben a kereskedelmi Al­kalmazottak Szövetsége, a Csarnoki és Piaci Kereskedők Kamarája arra hivatkozik, hogy a piaci kiskereskedők átlagos jövedelme például mindössze 160-240 ezer forint évente és ilyen jövedelmek mellett igaz­ságtalan őket szigorúbb adópó­rázra fogni, mint az őstermelő­ket. No meg arra,(ami pedig már az ellenőrzési rendszer mi­nőségének kérdését veti fel), hogy miért adnának nyugtát a legális piacon működő kiske­reskedők és őstermelők bármi­lyen összegről, miközben a KGST-piacokon a szporadikus bírságolások közepette vígan folyik a kupeckedés, sokszor milliós tételekben is. Megalapozatlannak tartják a törvényt annak egyes érintettjei technikai értelemben is, mivel a elfogadott törvény végrehajtá­sának hatályát, elvben elismerte a változtatás szükségességét. Ha a Kereskedelmi Alkalmazot­tak Szövetsége, a Magyar Ke­reskedők és Vendéglátók Ka­marája, a Csarnoki és Piaci Ke­reskedők Kamarája és a többi érdekvédelmi szervezet egysé­gesíteni és érvényesíteni tudja álláspontját (a tárgyalások ed­dig legalább két egymástól füg­getlen csatornán folynak a Pénzügyminisztériumban és az APEH-nél), akkor előfordulhat, hogy mégsem a végrehajtás korrekciójára, hanem törvény- módosításra lesz szükség. Éz több időbe telne, de szakmailag és gazdaságilag megalapozott rendelkezések kidolgozását eredményezhetné. Egy biztos. A nyugtaadás megtagadóinak szerencséjük van, bár nem ők választották a pillanatot ehhez a konfrontáció­hoz. Ugyanis ha a kompromisz- szumok felborulnak, a pénzügyi hatóságoknak számolniuk kell azzal, hogy a nyugtaválság bármely pillanatban kormány- válságba torkollhat. Sőtér Érika Európában leblokkolt a konjuktura Ki mit tud világkupa? Mit érez a világ? Nem titkolt keserűséggel minősíti a Wall Street Jour­nal, a világgazdaság sztár­lapja a hét vezető ipari hata­lom tokiói csúcstalálkozóját úgy, hogy annak egyszerűen „nincs nemzetközi jelentő­sége", s az nem több, „gigan­tikus látványosságnál". Miért ez a látványos pesz- szimizmus akkor, amikor mindenütt éppen ezektől a gigászoktól várják, hogy ki­mozdítsák a nemzetközi kö­zösséget a gazdasági-politi­kai kátyúból? A válasz: Eu­rópában éppen most blokkolt le a konjunktúra, Ameriká­ban Clinton még mindig nem találta meg a gázpedált, s egyszeriben Japán is belső bajok sűrűjébe keveredett. Vagyis: van elég bajuk a legnagyobbaknak önmaguk­kal, ezért bármennyire fon­tos volna mindenkinek, úgy tűnik, pillanatnyilag nem tudnak segíteni a világ ba­jain. Sőt: mintha egyre inkább egymást is rugdosnák az asz­tal alatt? Japán kezdte, a többi hat folytatta, a csúcs előtt közzétették: ki mit tud? A számok ez esetben is gon­dolatébresztők. A hetek tavalyi összter­méke meghaladta a 15.550 milliárd (!) amerikai dollárt, ami döbbenetes mennyiség, de ebből az Egyesült Álla­mokra ma már csak 5866 milliárd dollár jut, ez pedig nem több, mint amennyire a négy európai fő konkurens - Németország, Franciaor­szág, Olaszország és Nagy- Britannia - együtt képes. S hol vannak még a Közös Piac többi tagjai? S ha ez sem elég riasztó Washing­tonnak: már nem csupán Ja­pán egy főre jutó nemzeti összterméke (29.378 dollár) haladja meg Amerikáét (23.006), hanem immár Éranciaországé is (23.456). S közben tovább növekszik Japán aránya a világkeres­kedelemben a többi hat csúcsrésztvevő kárára. Nem világos-e, miért tartanak egyre inkább főként egymás­tól azok, akik Tokióban ösz- szejöttek. A világ többi ré­szének fájdalmai - benne Kelet-Európáé is - csakis messze ezután jöhetnek. Thomas K. McCraw, a Harward egyetem profesz- szora írta a minap, hogy a kapitalizmus színeiben vere­kedő Adam Smith közgaz­dász-teoretikus és a szocia­lizmust képviselő Marx boksz- mérkőzésén "az utolsó menetben kiütéssel győzött Smith és a kapita­lizmus. De a nyertesnek egyelőre nem sikerült ki­gyógyulnia a győzelemből." Szóval: ezt érzi a világ. Kocsis Tamás Ágoston tér: mikor kötik össze az utakat? A döntés elhalasztva Módosítani kell Pécs rendezési tervét Sásos rét helyett erdő Élesítik már a fejszéket? A falon lógó, jókora térkép­hez vezet Papp Kálmán, az Árpádtetői erdészet igazgatója. A Komló környéki, hivatalos besorolásuk szerint jórészt köz­jóléti erdőket böngésszük. A számokkal jelölt különböző erdőtagok némelyike körül fel-felerősödően heves viták zajlottak. Az egyik oldal - a város lakói, a „zöld tüdő” fél­tői - erőteljesen tiltakoztak a fák kivágása ellen, a másik ol­dal - az erdőgazdák - azt bi­zonygatták, hogy ha nem nyúl­nak bele az erdőbe, az össze­roppan, s nem hogy zöld tüdő­nek, de gazdasági értéknek is veszendőbe megy. Mindezt már a múlténak - igaz, a közelmúlténak - is mondhatjuk, már csak azért is, mert a kárpótlás eredménye­ként a Komlót déli oldalról fél­gyűrűként övező erdők jó része új birtokosokhoz kerül majd. Itt jelöltek ki ugyanis 108 hek­tárnyi területet a kárpótlási igények kielégítésére. (Van ezen kívül a környéken még néhány hektár, amelyen a fákat a talaj védelme érdekében nem szabad kitermelni.) A kárpót­lási folyamat már olyannyira előrehaladott, hogy - mondja Papp Kálmán - csak az utolsó pecsét hiányzik. Ha ez is megvan, akkor a komlóiak licitálnak majd. Az­zal együtt, hogy névre szóló tu­lajdonba kerül egy-egy erdő­részlet, osztatlan közösként kell kezelni. További kikötés, hogy a megfelelő erdőgazdál­kodás érdekében szakembert kell foglalkoztatniuk. A Mecseki Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaságnak egyéb­ként az utóbbi időben már semmi beleszólása sem volt abba, hogy hol és melyik rész­leteket jelölik ki kárpótlásra. így olyan is előfordulhat, hogy - csak példaként említve Bü- döskút környékét, ez még nem dőlt el - az erdő mélyébe be­ékelődött területet rajzolták körbe. Ez persze művelési ne­hézségeket jelent, a megközelí­tése sok gondot okozhat, mi több: jószerével lehetetlenné teszi az egymással határos, ám más-más tulajdonában lévő er­dőrészletek megfelelő, súrló­dásmentes gondozását, kezelé­sét. Áthidaló megoldásként az erdőgazdaság máshol ajánlhat fel helyette kárpótlásra erdőt. Annyi már most egyértelmű követelményként fogalmazó­dott meg: erős szakmai fel­ügyeletre lesz szükség, hogy az új tulajdonosok ne csak azon­nali haszon forrásaként kezel­jék a mecseki erdőket, s tarol­ják le ennek érdekében mezte­lenre a völgyeket, hegyoldala­kat. Kérdés azonban, hogy erre mennyi energia lesz? Mert ha a megyében egyszerre 300 he­lyen folyik illegális fakiterme­lés, ezt nem lehet lépéssel kö­vetni, ellenőrizni, szankcio­nálni. További gondot jelent Papp Kálmán szerint, hogy a kárpót­lásra jogosultaknak lehetősé­gük van egyéb művelési ágba tartozó területük helyett erdőt kérni. A példa valóban meg­lepő: ha valaki a hajdan elvett, egy hektáros, savanyú talajú, sásos, 2-3 aranykorona értékű rétjét visszakapja, joga van he­lyette ugyanekkora területű er­dőt kérni. Az erdőnek ugyanis - mert haszontermelő periódu­sai többtucat évben mérhetők ­alacsony az aranykorona-ér­téke: a rossz réthez hasonlóan 2-3... Térjünk azonban vissza a komlói közjóléti, azaz a város­lakók kikapcsolódását, pihené­sét, felfrissülését szolgáló er­dőkhöz. A korábbi erős tiltako­zás csak akkor volt hallható a fakitermelők munkájával szemben, ha az erdőgazdaság munkásai jelentek meg a fák között. «Ha más cég - a kő-, vagy a szénbánya - termelte le az erdőt, akkor nem. Most e szempontból egyik vállalat sem jöhet szóba az említett er­dőkben, mert ezeket osztják ki a licitálásokat követően az új tulajdonosoknak. Márpedig közülük sokan minden bizony­nyal már most élesítik a fejszé­iket ... Kérdés: ők, akik nevében is eddig tiltakoztak a zöld tüdő megóvása érdekében, vajon mennyire tartják majd fontos­nak a közjóléti funkciót? Mészáros A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents