Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1993-07-08 / 182. szám (184. szám)
1993. július 8., csütörtök a j Dunántúli napló 7 Fodor Gábor: Bizonyos tekintetben előreszaladtunk ... Célegyenesben a kisebbségi törvény A jogalkotás időigényes folyamat - ám a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényjavaslat ezt figyelembe véve is maratoni hosszúságú utat járt be. Úgy tűnik azonban, hogy a kodifikációs munka végére hamarosan pont kerül.- Mi az oka annak, hogy ilyen sokáig készült ez a roppantfontos és sürgős törvény? - tettük fel a kérdést dr. Fodor Gábornak, a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága elnökének.- Ebben közrejátszott az, hogy a kormány másfél évig nem tudta eldönteni: úgynevezett egyesületi elven vagy az önkormányzatiság elvén működő törvényt terjesszen elő. Csak amikor ezt végre eldöntötte, akkor kezdődhetett meg az egyeztető tárgyalások hosszú sora. A tizenhárom kisebbség többféle szervezetével, a különféle minisztériumokkal lefolytatott tárgyalások, a parlamenti bizottsági viták további jó egy évet emésztettek föl. Végső soron mindez nem volt eredménytelen; a nehéz kezdet után végre mindenki konszenzusra törekedett. így most már várhatóan "síma" parlamenti egyetértésre talál a törvényjavaslat.- Az Európa Tanács illetékesei is megismerkedtek a jogszabálytervezettel. Ők hogyan vélekedtek róla ?- Egyértelműen pozitívan. Sőt, úgy vélték, hogy bizonyos tekintetben előreszaladtunk, azaz az Európa Tanács elvárásainál jóval többet nyújtanak a paragrafusok a kisebbségek számára. Megjegyzem: az ET csak a saját normáit kéri számon a tagországokon... Ha legalább azokat mindenütt betartanák, már az is nagy haladás volna.-A külföld számára is példamutató lesz tehát a törvény?- Elsősorban az ígérkezik követendő példának, hogy megszavazzuk, s egyáltalán lesz ilyen törvényünk. De persze sok előremutató, pozitív megoldást is alkalmazunk; gondolok elsősorban az önkormányzatiság modelljére, amire ebben a formában alig akad példa Európában. Persze ez nem is mindenütt alkalmazható. Mi a hazai kisebbségeknek alkotjuk e törvényt, figyelembe véve azt a sajátosságot, hogy szétszórtan élnek. Ahol, mint pl. Romániában, egy tömböt alkotnak, - talán á mi törvényünk alapeszméjét példaként használva - nyilván másképp kellene a jogszabályt megalkotni. Azt hiszem, követendőnek ítélhető az is, hogy előkészítésének munkáiban a nemzetiségi szervezetek részt vettek.-A paragrafusok sok olyan feladatot fogalmaznak meg, amelyeknek megoldásához pénz kell.». .- A hatpárti tárgyalásokon erre vonatkozóan is egyetértésre jutottunk: megteremtünk egy Kisebbségi Alapot, amely finanszírozni fogja a kisebbségek sokféle tevékenységét. Valószínű, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatok vagyont is kapnak majd - tehát a lehetőségekhez mérten stabil anyagi hátteret biztosítunk számukra. A Gazdasági Kamara felmérése Mit várnak az államtól a vállalkozók? Gazdaságélénkítés hosszútávú elképzelésekkel A Magyar Gazdasági Kamara pécsi székhelye a Kossuth téren Fotó: Hári C. Péter A Magyar Gazdasági Kamara évente felmérést készít arról, hogyan ítélik meg a vállalkozók az adott időszak gazdasági helyzetét. Legutóbbi felmérésük alapján több figyelemre méltó megállapítást és javaslatot tettek. Az már most látható, hogy a jelenleg érvényesülő rövid távú gondolkodás vagyonfeléléshez vezet. A gazdaságélénkítés tehát nem képzelhető el hosszú távú elképzelések nélkül - derül ki a vállalkozói véleményekből. A gazdasági élet szereplőit távlati tervek készítésére viszont csak megfelelő közgazdasági feltételrendszer és jogi szabályozás ösztönözheti. Kidolgozását, megteremtését a kormánytól váiják a vállalkozók. A csődtörvénnyel kapcsolatban az az igény, hogy az állam tulajdonosi felelősségét érvényesítse saját vállalatainak felszámolása során is. Vagyis a hitelezők követeléseit akár a költségvetésből is elégítse ki. A Kamara azt várja az államtól, hogy a rohamosan növekvő regionális különbségeket ösz- szehangolt ipar- és területfejlesztéssel, valamint regionális fejlesztési programok finaniszí- rozásával csökkentse. A főként a bányászat és a kohászat területén működő kiemelt ipari nagy- vállalatok helyzetének megoldására javasolják az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, a tulajdonosi jogokat gyakorló AV Rt., illetve ÁVÜ munkájának azonnali összehangolását. Sürgetik a kormányzatot, hogy - a tulajdoni és szervezeti formától függetlenül - adókedvezményekkel és hitelekkel támogassa a lakásépítést és az idegenforgalmi beruházásokat. Mivel a közösségi feladatokból egyre több hárul a területi és gazdasági önkormányzatokra, a Kamara javasolja, hogy a központi költségvetés ennek megfelelő arányban engedje át adóbevételeit az önkormányzatoknak. A költségvetés kiadásaiban sokkal nagyobb súllyal kell a jövőben szerepelnie az infrastrukturális beruházásoknak, az állami megrendeléseknek és a gazdálkodók megerősítését, tőkeellátottságát szolgáló összegeknek. Ugyanakkor a költség- vetési bevételek megtervezésekor a kormánynak le kell számolnia minden olyan megoldással, amely a jövedelmek megcsapolásával jár. Az újabb adók vagy adóemelések, a járulékok ugyanis a belső kereslet szűkülését eredményezik s így a gazdaság élénkítését gátolják. A privatizáció legnagyobb hibájaként említik, hogy még mindig nem sikerült tisztázni olyan alapkérdéseket, mint hogy kinek, mit és hogyan adjunk el. A Kamara szerint a tulajdonváltás önmagában nem garancia a cégek, gyárak, vállalatok gazdaságos működésére, a döntések meghozatalánál elsősorban a működőképesség fenntartását, illetve javítását kell mérlegelni. Ennek jegyében főként a beruházási és fejlesztési lehetőségeket, a foglalkoztatottságot, a hazai beszállítói és felhasználói környezetre gyakorolt hatásokat, a nemzetközi munkamegosztásba való egyenrangú bekapcsolódás esélyeit kell tehát számbavenni. Az ár, a privatizációs folyamat gyorsasága és a vásárló nemzetiségi hovatartozása csak a másodlagos szempontok között jöhet számításba. A Kamara felhívja a pártok figyelmét arra, hogy - a közelgő választásokra tekintetei - fordítsanak fokozott figyelmet a gazdaság depolitizálására, választási küzdelmükbe ne vonják be a termelő vagy a szolgáltató szféra képviselőit. Ez ugyanis megzavarja a gazdaság működését. D. Zs. Az USA a Balkánon? Sokan megkérdőjeleznék eredményességét Képes-e az amerikai katonai jelenlét megakadályozni a háború továbbtérjedését a térségben? - teszi fel a kérdést elemző cikkében a Los Angeles Times. A lap emlékeztet rá, hogy a Clinton kormányzat a múlt hónapban szánta el magát arra, hogy egy háromszáz fős csapatkontingenssel részt vesz az ENSZ békefenntartó akcióiban, de megállapítása szerint sokan megkérdőjelezik a megfigyelői jelenlét eredményességét. Nem kizárt ugyanis, hogy az amerikai katonai beavatkozás csak méginkább felhívja a figyelmet a kétmilliós Macedónia sebezhetőségére. „Az itteni emberek kezdettől fogva amiatt aggódnak, hogy akár- hová mennek (az ENSZ béke- fenntartók), a háború folytatódik” - mutat rá a macedóniai ENSZ-erők szóvivője, Alan Roberts. „Nem szándékunk, sem nekünk, sem az amerikai csapatoknak, hogy megvédj ük a határokat. Nem azért vagyunk itt.” Risto Nikovski, macedón külügyminiszterhelyettes szerint az amerikai jelenlétnek leginkább csak jelképes és pszichológiai szerepe van, de ugyanakkor felelősséggel is tartoznak oszáguk- nak, tehát „ha probléma adódik, nem léphetnek csak úgy le Macedóniából". Macedónia legnagyobb félelme az - jegyzi meg a Los Angeles Times cikkírója - hogy a balkáni háború hamarosan átterjed Koszovóra, ahol a szerb hatóságok megfosztották önkormányzatuktól a 90 százalékban albán nemzetiségű lakosságot, és rendőrállamot hoztak létre. Ha a kétéves háborúskodás és a növekvő nyomor miatt Szerbiában szociális elégedetlenség tör ki, a hataloméhes kiskirályok bármelyike etnikai erőszakhullámot robbanthat ki azért, hogy destabilizálja a belgrádi rezsimet s elterelje a figyelmet a hazai problémákról. Ha viszont a szerbek rátámadnak a fegyvertelen koszovói albánokra, az arra késztetheti a szomszédos Albániát, valamint a Macedóniában lévő nagyszámú albán népességet, hogy álljon ki honfitársai védelmére. S akkor Macedónia is belekeveredik a konfliktusba, saját akarata ellenére is, - idézi egyetértőén a tekintélyes amerikai lap Todor Male- zanski, macedón védelmi miniszter szavait. A macedón vezetők és az ENSZ-erők parancsnokai egyformán bizonytalanok, hogy ilyen helyzetben megnyugtatóan hat-e a külföldi csapatok jelenléte; az ENSZ-csapatok mandátuma nem teszi lehetővé, hogy résztvegyenek a határok lezárásában, a népesség elvándorlásának megakadályozásában vagy hogy támogassák a rosszul felfegyverzett tizenötezres macedón katonaságot a támadók visszaverésében. Söröző-hálózat Angol-magyar vállalkozás Gyorsan terjeszkedik Magyarországon az évi mintegy 12 milliárd dolláros forgalommal rendelkező angol holding, az Allied Lyons. Magyarországi vállalkozása, a John Bull Pub Kft. kedden nyitotta meg legújabb angol kocsmáját a Budaörsi úton, melyen részt vett Fa Nándor, az egyszemélyes világkörüli vitorlásverseny 5. helyezettje. A John Bull Pub Kft.-t 30 millió forintos alaptőkével 1990-ben hozták létre, melyben az angol részesedés 50 százalék, s jelenleg a Magyar Külkereskedelmi Bank, valamint a Consultrade rendelkezik a másik 50 százalékos magyar tulajdonnal. Az angol tulajdonos az Allied Lyons Holding tagvállalata, az Allied Retailing. A kft. franchise rendszerben működteti magyarországi angol típusú kocsmáit, a pubokat. Az első a fővárosban az Apáczai-Csere János utcában nyílt meg 1990 májusában, azóta már nyolc működik, két továbbit építenek, és néhány év múlva egy 40 üzlettel rendelkező lánc jön létre. A megnyitón felállították Fa Nándor törzsasztalát, és átadták a magyar vitorlázónak azt a sörbullát, amely igazolja, hogy tulajdonosa a kocsma fennállásának végéig díjmentesen ehet és ihat. A kft. vezetői beszámoltak arról, hogy a pubok ellátásához szükséges sör - két hetente 400 hordót - Skóciából szállítják Magyarországra. Eddig 800 ezer fontot fektettek be a hálózat létrehozására. Gondolkodnak azon, hogy megszervezik az értékesítendő sörök bérgyár- tatását. Már tárgyalásokat kezdtek cseh, illetve szlovák sörgyárakkal. A legnagyobb tulajdonos, a privatizáció irányító szerve ÁVÜ-nézőben Az Állami Vagyonügynökség az a szervezetet, mely talán a legtöbbet szerepel a sajtóban valamennyi gazdasági irányító szerv közül, de nem mindig vezetőinek örömére ... A sajtóban az a vélemény alakult ki, hogy az ÁVÜ igazgatótanácsa, néha pedig egyszerű munkatársai kezében túlságosan nagy hatalom összpontosult, sok ellenőrizhetetlen vagy vitatott privatizációs döntés született, s az intézmény munkája sokak számára követhetetlen. Az ÁVÜ szóvivője csak a múlt héten olyan nagyhorderejű akciókról számolt be, mint a Kőbányai Sörgyár privatizációja egy dél-afrikai cég által és a Nyírségi Dohány-fermentáló eladása egy multinacionális cég többségi tulajdonába. Ki képes megítélni az ÁVÜ szakemberein kívül, hogy a francia BGI vagy a dél-afrikai SAB alkalmasabb a legpatinásabb és legelhanyagoltabb állapotban lévő sörgyár felvirágoztatására? De legyen szó a magyar légiforgalomról, a nemzetközi hírű Tungsramról, vagy a kőbányai sörről, a gyanakvás mindig ott fészkel, különösen a kevés ismerettel rendelkező kívülállóban: biztos, hogy ezt a megoldást kívánják a hazai ipar, a hazai vállalkozók és az ott dolgozók érdekei? Az ÁVÜ működésének szabályairól, felhatalmazásairól^ munkarendjéről, felügyeleti rendjéről érdeklődtünk a vagyonügynökség sajtóosztályán. Kézhez kaptuk az ÁVÜ-ről alkotott 1992 évi LIV törvény szövegét és a belső szervezeti szabályozás néhány bekezdését, s néhány kérdésére is válaszolt Hollauer Tibortól, a Sajtóosztály munkatársa. Az ÁVÜ ezek szerint az állam tulajdonosi jogait gyakorló költségvetési szerv, melyet Szabó Tamás, a kormány privatizációért felelős minisztere irányít. Az ő javaslatára nevezi ki és menti fel a kormányfő az igazgatótanács tagjait. A vagyonügynökség működésének irányelveit, a tulajdonszerzés főbb szabályait persze az Országgyűlésnek kell meghatároznia, bár erre eddig nem került sor. S talán ez az egyik oka, hogy az ÁVÜ működéséről a parlamentben is ellentmondásos véleményeket hallani. A másik bizonyára az, hogy az ÁVÜ felügyeli az Állami Vagyonkezelő RT-t, az állami tulajdonban lévő-maradó nemzeti vagyonnak a gazdáját is. Munkatársunk történetesen azon a napon járt az ÁVÜ-nél, amikor Teleki Pál, a Vagyonkezelő Rt. vezetője lemondott. Lemondásának okai, története nem szokványosak, de azért mutatják az állami vagyon és annak privatizálása körüli tisztázatlanságokat. Teleki Pál amerikai üzletemberként vállalta ezt a tisztséget, mert úgy érezte, hogy a magyar közhivatalnoki fizetésért nem vállalhatja. Fizetését tehát az amerikai kormány egészítette ki évi százezer dollárral, s ez az ellentmondás: a legnagyobb hatalmú magyar kormányhivatalnokok egyike egy külföldi kormánytól kapja fizetése javarészét, valóban megoldhatatlan volt. Tisztázatlanságok persze nemcsak itt vannak. Az ÁVÜ tevékenységét például az Állami Számvevőszék, „a nem vállalkozói állami vagyon” felett rendelkező Kincstári Vagyonkezelő Szervezet tevékenységét a Központi Számvevőségi Hivatal ellenőrzi. De milyen viszonyban vannak ezek a szervezetek a bankokkal, milyen társadalmi ellenőrzésnek vannak alávetve, mi biztosítja, hogy ezekben a szervezetekben ne ereszthessen gyökeret a korrupció, mely a maga „természetes” módján jelenik meg mindenütt, ahol sok a pénz és hézagos az ellenőrzés? Az ÁVÜ illetékese a törvényre hivatkozik, mely az Igazgatótanács elnökének és tagjainak tiltja, hogy állami vagyont működtető más szervezetnek, például a Vagyonkezelő Rt-nek tagjai legyenek, vagy közeli hozzátartozóik üzletrészt, részvényt kapjanak gazdasági társaságokban. A működési szabályzatban azonban vannak kiskapuk is. Az ügyintézőknek például a szabályzat csak azt tiltja, hogy részt vegyenek olyan gazdálkodó szervezet ügyének elbírálásában, amelyben nekik vagy közeli hozzátartozójuknak érdekeltsége van. Az ÁVÜ a legnagyobb tulajdonos az országban, a privatizáció irányítószerve. Május végén 814 milliárd forint értékű vagyonnal rendelkezett. A fennállása óta eltelt három évben vagyonhozadék révén, értékesítéssel, kárpótlási jegyek eladásával és hitelezéssel, forintban és devizában 130 milliárd forint bevételre tett szert. Felügyelő minisztere, Szabó Tamás szerint az ÁVÜ tevékenysége ugyanezen idő alatt 4 milliárd dollár értékű külföldi tőke bevonását tette lehetővé, s a szervezet eredményes munkájának jelét látja abban is, hogy a privatizált vagyon növekvő része kerül hazai tulajdonba. Míg 1990-ben ez az arány 5% volt, 1992-re 55%-ra emelkedett. Mint minden éremnek, ennek is két oldala van. Lehet, hogy a hazai tulajdonosok részvételének növekedése a külföldi tőke érdeklődésének megcsappanását jelenti, lehet, hogy egy egészséges gazdasági folyamatrésze. Az biztos, hogy az ÁVÜ-nek még évekig kulcspozíciója lesz a magyar gazdaság átalakításában és modernizálásában. Ha tehát az ügynökség tevékenységének szakmai értékelésére nem is vállalkozhatunk, azt örömmel tudatjuk, hogy a napokban az ÁVÜ Igazgatótanácsa döntést hozott ügynökség sajtókapcsolatainak javításáról. Ez pedig remélhetőleg közönségkapcsolatainak javulását is eredményezi majd. Ha valamiben nincs helye a titokzatosságnak, az a közvagyon kezelése és elosztása. (Atlantic)
