Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-06 / 152. szám
Országos színházi találkozó Pécsett rendezik az idei országos színházi találkozót: a megnyitó ma délután lesz a Színház téren. Az idén Petrovics Emil zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára válogatta a találkozó programját. Mintegy száz előadást nézett meg az fővárosi és vidéki színházakban. Ezek közül hét próza és e*gy opera kerül színre a Pécsi Nemzeti Színházban, nyolc próza a Kamaraszínházban ill. a szoba- vagy a stúdiószínházban, egy pedig, a West Side Story - technikai okokból - a Kaposvári Csiky Gergely Színházban. A pécsi társulat Weingarten: Nyár című játékával lép fel (rendező Szikora János), a kaposváriak Brecht Kaukázusi krétakör című drámájával (rendezte Babarczy László), a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház pedig az Idelenn című drámával, amely Gorkij Éjjeli menedékhely című színműve alapján készült (rendező Verebes István). Vendégként fellép a Temesvári társulat Moliére Scapin furfangjai című vígjátékával. Ezenkívül számos más kulturális esemény is lesz a városban. Fellépnek a Pécsi Kisszín- ház, a Harmadik Színház, a Bóbita Bábszínház és a Nemzeti Színház művészei több kisebb produkcióban. Koncert, divat- bemutató, táncház színesíti a programot, esténkint pedig színészekkel, rendezőkkel lesznek beszélgetések a Művészetek Házában és a Kisszínházban. Vőfély-találkozó Baján Néhány éve Baja egyik jeles polgára oly kitűnő vőfélynek bizonyult egy lakodalomban, hogy szinte felkínálkozott az ötlet: rendezzenek találkozót, versengést e nagytiszteletű férfiak számára. A Helyőrségi Klub vállalta a szervezőmunkát, s ma 28 vőfély, illetve négy lakodalmas zenekar méri össze tudását. A délelőtt 9 órától koradélutánig tartó vetélkedőn Aradról és Szabadkáról érkező vőfélyek is részt vesznek. A feladat koránt sem egyszerű, már a selejtezőkben ki lehet esni, mondjuk az újasz- szony-tánc beköszöntőnél, vagy - a lakodalmas zenekarok esetében - a hallgató nótáknál. Menczer Györgytől, a klub igazgatójától megtudtuk: a díjkiosztás és a gála egy valódi lakodalom keretében, szeptember 19-dikén lesz, ugyancsak a Helyőrségi Klubban. A jó ötlet egyik értékmérője, hogy a gáláról felvételt ad a Falu TV is, illetve tudósít róla a népszerű Kiskegyed című lap. M. A. Az elismerést a tanítványok jelentik Romváry Ferencné Az idei pedagógusnap tájékán pedagógusnak lenni nem kis gondot, de nem kis örömöt is jelent. Hogy miért, arról Romváry Ferencnéwel, Arany Katedra-díjjal kitüntetett tanárral beszélgettünk.- Miért lett tanár?- Édesapám is magyar szakos tanár volt. Pesten érettségiztem, s utána az Eötvösre jelentkeztem, ahol ’63-ban végeztem magyar-könyvtár szakon. Pécsre úgy kerültem, hogy a férjemet ide helyezték a múzeumhoz. Előtte egy évig Gödöllőn tanítottam, majd 1964-től Pécsett, a Janusban. Azonnal osztályfőnök lettem, hét osztályt vittem végig az elsőtől a negyedikig, most kezdtem a nyolcadikat.- Nem fenyegeti a monotónia, a fásultság a tanárt ilyen hosszú idő után? Hogyan lehet mindig megújulni?- A gyerekek által.- A gyerekek változnak, a tananyag pedig ugyanaz.- Á harminc év alatt, amióta tanítom a magyart, alapjában véve nem ugyanaz. Mert az ember egy kicsit magát is adja, főleg az irodalomtanításban. És ’80-tól kezdve, az új tanterv bevezetése óta, tényleg szabadon, önállóan lehet tanítani. Viszont egy dolog köt: az érettségi tananyaga. Nem lehet kihagyni, és nem lehet módszerben sem változtatni. Erre fel kell készíteni a gyerekeket.- Van kedvenc irodalmi korszaka, vagy kedvenc írói?- Van. Többet is tudnék mondani. Nagyon szeretem például Adyt. Biztos, hogy az óráim sokkal jobbak Adyból, mint mondjuk Jókaiból.- Mennyit változtak a gyerekek az elmúlt harminc évben?- Kevesebbet olvasnak. Egyrészt a tv lehet az oka, másrészt a jó képességű, továbbtanulásra is gondoló gyerekeknek kevés idejük van az olvasásra. Más tantárgyak is vannak, és számít az, hogy milyen eredményt ér el a középiskolában, hiszen pontot veszít, ha gyenge jegyeket szerez fizikából vagy matematikából.-A mai könyvárak sem ösztönöznek az olvasásra.- Sajnos a kötelező olvasmányok is drágák. A fiatalok zsebpénzükből nem tudnak könyvet venni.-Milyen rangja van ma az irodalomnak, mint tantárgynak az iskolában ?- Volt egy időszak, amikor a természettudományos tárgyak hangsúlyosabbak voltak, ennek bizonyos hatása még ma is érződik. Mi most kísérletezünk egy szinkron humán osztállyal, amely tananyagban lényegében nem tér el az általánostól, csak azt próbáljuk megvalósítani, hogy a történelem, irodalom, művészettörténet, filozófia és ének-zene együtt haladjon.-Nem bánta meg, hogy pedagógus lett? Hiszen megbecsülésükkel problémák vannak.- Ha én még egyszer születnék, akkor is tanárnak mennék. Mert ami a fizetést, az elismerést jelenti, azok maguk a tanítványok. Ez az ok, ami miatt érdemes ezt csinálni. Cs. L. A csapat két középiskolás tagja: Gaál Mariann és Petőcz Zsuzsanna Várak, várurak, várúrnők Pécsi csapat nyerte az országos vetélkedőt „A nagy Szultánt titokban temették, / S a helynek, találó nevet leiék, / Turbóknak nevezem annak helyét, / Hol az Zrínyi golyója kitúrta a Szultán belét. ” A fenti, kissé morbidnak tűnő idézet a Zrínyi leány és Szulej- mán Szultán című mondában található. Ennek dramatizált változatát adta elő nemrég Budapesten, országos vetélkedőn egy pécsi klubot képviselő fiatalokból álló kis csapat a színháztól kölcsönkért korhű jelmezekben. S a darab sikere és a különböző kérdésekre adott kitűnő válaszok és feladatmegoldások is hozzájárultak ahhoz, hogy az első helyen végezzenek A Tájak, Korok, Múzeumok Egyesületnek több, mint ötven klubja működik jelenleg hazánkban. Pécsett a Janus Pannonius Múzeum keretén belül tevékenykedik a klub Kövesdi Ibolya és Tillái Gábor vezetésével. Tavaly ősszél az országos egyesület meghirdette a Várak, várurak, várúrnők című vetélkedőt, amelynek első fordulójában Baranya és Tolna öt várát kellett írásban feldolgozni a jé- lentkezőknek. A dolgozatokat márciusban kellett beadni, közülük került ki Dél-Dunántúlról az az öt versenyző, akik aztán Budapesten részt vehettek, most már csapatként az országos döntőn, amelyre hét magyarországi várból kellett előre felkészülni. A csapat tagjai Petőcz Zsuzsa és Gaál Mariann, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola, Pál Nikoletta, a Jurisics Miklós Ált. Iskola, Gasz Tamás, a Berek utcai Ált. Iskola tanulója és Süller Gábor simontornyai általános iskolai tanuló volt. A klubvezetőkön kívül Kárpáti Gábor régész segített a csapatnak a felkészülésben. A várak ismeretén kívül feladat volt még egy várral kapcsolatos irodalmi műből való felkészülés is, ami az ő esetükben a Szulejmán monda feldolgozása volt. Petőcz Zsuzsanna és Gaál Mariann elmesélték, hogy a Pataki István Művelődési Házban megrendezett döntőn hat csapat vetélkedett az ország különböző tájairól. Voltak villámkérdések, képfelismerési feladatok, elő kellett adni a színdarabot, előadást tartani a barokk korról, mindezt a közönség és a három tagú szigorú zsűri előtt. A vetélkedő igénybe vett egy egész napot. A pécsi Tájak, Korok, Múzeumok Klubot képviselő csapat végeredményben az első helyezést érte el, s ennek annak ismeretében van igazán nagy jelentősége, ha tudjuk, hogy a döntőn résztvevő csapatok közül öt felnőttekből állt. Cs. L. Bizsergető események Hogy váratlanul postaládánkban találunk színes, névre szóló prospektusokat különböző cégektől, amelyek rendületlen és kitartó vásárlásra szólítanak fel, már megszoktuk. Néha azonban bosszantó rémségeket kínálnak, mint például az a „Vevőszerviz”, amelyik hat üvegpoharat és egy kancsót ajánl 2996 forint helyett csak 2496 forintért. Ha ezekbe italt töltünk és jégkockát, „bizsergető esemény” kezdetének lehetünk tanúi: lenge nők vetik le ruháikat, s „barátaink, ismerőseink nagy szemeket fognak mereszteni”, mint ahogy azt az ismertetőből megtudhatjuk. Nagyszerű lehet az a fogfényező emulzió is, amely egyszeri öblítés után ragyogó fehérre varázsolja fogainkat. Külön öröm, hogy az üveg tartalma „többszöri használatra elegendő folyadékot tartalmaz”, és így nem kell minden öblítés után újra rendelni a 698 forintos löttyöt, amely, mint azt közük velünk, „nem mérgező”. Ha nem, hát nem. Vigasztalódjunk a füstszínű üveggel, melyből olyan ital fog folyni, amit előtte beletöltöttünk. Pontosabban az a pisilő kisfiú, amelyik „derültséget kelt minden vidám társaságban”, az üvegedény tetején állva, gombnyomásra fogja az italt belevizelni karcsú poharainkba. Szuper poénként hirdetik azt a WC formájú asztali hamutartót, amely „minden fajta cigarettához illik”. „Tulajdonképpen csak az öblítés hiányzik”, olvashatjuk. De a teljesség igénye beteljesedni látszik az „igényes testmasszázshoz” ajánlott 17 cm hosszú, 3,5 cm átmérőjű, „felejthetetlen pillanatokat szerző”, férfi hímtagot formázó vibrátor esetében, ahol érezni a formatervező keze nyomát, s ahol a „sebesség szabályozható”, amely egyébként megnyugtató rohanó, veszélyekkel teli világunkban. Cs. L. Ízelítő az árjegyzék kínálatából Rádió mellett... A rádiós kerekasztal-cse- vely arról szólt, hogy „Ki a szegény?,” és nem csak a meghívottak, hanem az utcán leszólított járókelők is igyekeztek választ adni a kérdésre, amely soha nem veszítette el aktualitását. Sajnos. A szegénység nem mai keletű állapot ám a gazdaság sem: kísérői egymásnak. Én nem szeretem - és soha nem is kedveltem - a gazdagokat, mert . . . Miért is? Mittudom én, miért nem. Igaz, valódi, nagymenő gazdagokkal azt hiszem életemben nem találkoztam - pedig vannak és voltak - ezért utálom még a tévé produkálta Dinasztia, illetve Dallas-féle társaságot is. Úgy érzem, a gazdagság szüli a szegénységet, a két réteg között irdatlan nagy a távolság. Talán erre azt mondja valaki: irigy vagyok, irigylem, mások jómódját. Lehet hogy így van. Nem sértődök meg. Nem tudom fölfogni' hogy a gazdag ember annyival többet dolgozik, vagy annyival többet ad a világnak, amennyire elképesztő fényűzésben él a másik - vagyis a tömeg - rovására. Az utcán felcsípett vélemények eléggé naivak voltak és igaztalanok. Egy ifjú férfi azt mondta: „Az a szegény, akinek autója sincs . ..” Tehát akinek van, az gazdag? Hülyeség. Ebben az országban, ahol legújabb statisztika szerint kétmillió személyautó szaladgál az utakon, aligha lehet kétmillió embert gazdagnak vélni. Amikor még jobban mentek a dolgok, amikor is jobb, okosabb munkával viszonylag jobb keresettel autóhoz (Trabanthoz, Ladákhoz) juthatott az ember, azzal együtt a gondjai is nőttek,_ a kocsi „fönntartása” jegyében. Ezt az autósok tudják legjobban, főleg manapság, amikor a benzinárak szüntelenül emelkednek. A szegény ember autóról nem is álmodik. Az igazi szegény ember éhes. Nem úgy éhes, hogy valami oknál fogva „ma még nem evett semmit”, mert nem ért rá, mert reggel - késve - rohant a munkába, ebédre sem jutott ideje, ám ha hazaér, majd táplálkozik tisztes családi körben. Az éhezés más dolog. Napokon, heteken, hónapokon át éppen csak annyi, silány táplálékhoz jut, hogy nem fordul föl az utcán. Hiszen lakása sincs. Azt mondják a statisztikusok, hogy hazánkban - 1991-ben - ötvenezren laktak lakás céljára alkalmatlan helyen. Néhány esztendeje riportsorozatban írtam ilyen elesett, magányos, beteg emberekről. Fönt a Mecseken egy parlagföldön találtam rá Imrére, aki szúette gerendákból gúla-alakú tákolmányt épített, alája tágas gödröt ásott. Ott „lakott” Bandi nevű kétéves gyönyörű lovával. Imrének is lószaga volt. Ha valahogy hozzájutott egy kétkilós kenyérhez, azt ketté tépte és felét a Bandinak adta. De Bandi még legelhetett is melléje . . . A másik remete kint lakott az Ujmecsekaljai vasútállomás közelében, vagy nyolc-tíz tévés papírdobozból épített „házban”. Kérdeztem tőle, mi lesz vele télen? „Addigra remélem megdög- lök .. .” Még a Horthy-rendszer idején, dunántúli kisvárosban gyerekeskedtem, körülbelül két évig laktunk a hírhedett Budai barakkokban. Budapest felől érkezve a város szélén állt a barakktábor, Bécs felől érintve a várost pedig Trianon-telepre hallgató szintén nyomortanya fogadta az utazót. A mi barakkunkban tizennyolc család lakott, körülbelül harmincöt lélekkel, egyetlen helyiségben. Kifeszített zsinegre aggatott csomagolópapírokkal választották el a családok sajátságos kis hajlékukat egymástól. Amíg ott laktunk, de még utána is hosszú ideig, nem tudtuk kimosni hajunkból, bőrünkről a jellegzetes szegény szagot: ami büdös volt és áporodott. Hallom most, hogy felső illetékesek „menhelyeket” akarnak építeni, egyelőre a fővárosban. És szegények kórházát. Már érzem a bűzt. És szomorú vagyok. A szegények szaga ... 4 Új VDN 1993. JÚNIUS 6., VASÁRNAP i 4 t %
