Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-04 / 150. szám
10 r aj Dunántúli napló 1993. június 4., péntek Sorskérdések Egészséges hazafíság Az Új Dunántúli Napló már több alkalommal tájékoztatta olvasóit arról az előadás- és vitasorozatról, amelyet a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Baranya Megyei Szervezete kezdeményezett és amelynek eddig két rendezvényére került sor: dr. Arday Lajos történész kandidátus, a Közép-Európai Intézet tudományos főmunkatársa, egyben a Honvédelmi Minisztérium főtanácsadója és dr. Rajczi Péter ny. tanár tartott előadást. Háttér Privatizáció és politika Dr. Rajczi Péter fejtegetését egyes fogalmak tisztázásával kezdte. Lényeges, hogy a haza, a nemzet, az ország, állam meghatározását egységesen értelmezzük. így a történelemben különválik a haza és a nemzet fogalma, viszont a nemzet sem egyszerűen politikai közösséget jelent. Nemzet, haza, állam Rámutatott arra, hogy a haza- szeretet éppen nálunk élesen elvált az államszeretettől. A polgári fejlődésnek a múlt században ideálja volt a nemzetállam fogalma, melyet a szabadság, az állampolgári egyenjogúsággal gondolták megoldani. így Kossuth is ezt vallotta. Ma már tudjuk a Kárpátmedencében ez a történelmi fejlődés következtében megvalósíthatatlan eszme volt már akkor is, és ahol úgy gondolták,, hogy megvalósítható, éppen ma jelentkezik ennek ellentmondásossága. (Pl. a baszk, a walesi stb. ellentét.) A magyar nemzetállam megvalósításának kísérletét végleg lezárta Trianon. Sajnos, hogy az ún. utódállamokban viszont éppen ekkor - a Trianon által kialakított határokon belül - támad fel évszázados késéssel a nemzetállam erőszakos kialakításá- iak folyamata, amelyet aztán a lakjainkban az ún. lenini nemzetiségi politikától (vagyis el- oroszosítástól) megszabadult országokban egészen a genocídiumig, a népirtás nemzetközi 1 lűttcselekményéig fokoznak. Mi szögezzük le: mást jelent a magyar nemzet, mint nyelvi - kulturális közösség, és mást Magyarország, mint állampolgárainak közössége. A magyar nemzet közösségébe viszont beletartozik mindenki, aki magyarnak vallja magát, magyar az anyanyelve, állampolgárságától független. A magyar köztársaság viszont egyenjogú polgárainak az állama, függetlenül az anyanyelvi etnikumtól, kulturális hagyománytól. (Példának vehetjük Liszt Ferenc vagy akár Habsburg Ottó magyarságát). Vagyis létezik az ország, mint adott politikai tér, és létezik egy szellemi haza, mely kulturális tér az állampolgárságtól függetlenül. A nemzetnek a képviseletére nem jogosult a politikai közösség, ha az elválik egymástól. Különösen érvényes ez az állításom Kárpátmedencére, amely egy természetes ^alakulatból Trianonnal mesterséges alakulattá vált. A nemzetiségi autonómia kérdése éppen ezért aktuális, illetve maga a kérdés éppen ezért itt jelent meg. A mai európai politika egyik fontos kérdése az európai közösség problémája. Ez az a kérdés, amely a két világháború között a Páneurópa eszméjével jelent meg, és Magyarországon egyik jelentős képviselője éppen egy pécsi professzor - Faluhelyi Ferenc volt. Tulajdonképpen volt egyszer már egy gazdaságilag egészséges Páneurópa az Osztrák-Magyar Monarchia képében. (Természetesen ennek politikai berendezkedéséről, annak hibáiról most nem beszélünk.) Trianon után azonban ez végleg megszűnt, és most Európa új utakat keres. Azzal a ténnyel, hogy a nemzet fogalma elválik az állam fogalmától, jelenik meg a már említett túlfűtött na- cioanlizmus, a rasszizmus különböző fajtája, a különböző diszkrimináció megnyilvánulások. A magyarság értékei Továbbiakban az előadó - mint a magyarság megmaradásának egyik legfontosabb kérdését, a nevelés problémáját tárgyalta. Ennek kifejtésében beszélt a jog és az erkölcs, a jog és az állam kapcsolatáról. Elsődleges a jog, ez teremti meg az államot - szemben a pozitivista és még ma is uralkodó szemlélettel. így példának említi, hogy a jog- és államtudományi karok még ma is az 1950-ben elrendelt állam- és jogtudományi karokként szerepelnek. Jogállamiságról majd csak akkor beszélhetünk, ha ez nemcsak nevében, de ténylege-' sen is megváltozik, mert - szent Ágoston szavaival - jog nélkül az állam szervezett rablóbanda. Élesen el kell választani egymástól a jogszabály (lex) és a jog (jus) fogalmát. A nevelés feladata, hogy erkölcsös, a jog tiszteletével átitatott polgárokat neveljen, ezért nem fogadható el a nevelésben a semlegesség álláspontja. Sorskérdésünk - és ez a nevelésen függ -, hogy negyven év ú.n. nevelését valamilyen formában helyrehozzuk. Ehhez évek kellenek. Aki az ideológiai semlegességet vallja, az már eleve elkötelezte magát egyoldalúan. Az egyházak iskolafenntartási joga, a szülők kötelessége a nevelés irányításában a természetből fakad, nem pedig állami adomány. A nevelésnek azt is tudatosítania kell, hogy gaztett mindaz, ami az élet ellen irányul: a gyilkosság bármilyen formája, a népirtás a magzatelhajtás, az euthanazia és maga a szándékos öngyilkosság is. Mindaz, ami csorbítja a személy épségét: a csonkítások, a testi vagy lelki kínzás, a lélektani kényszer alkalmazása. Vagyis mindaz, ami sérti az emberi méltóságot. Ennek tudatosítása pedig a nevelés feladata. A magyar nemzetnevelésnek egyik fontos feladata az is, hogy átadja a magyarság értékeit az emberiségnek, ugyanakkor, amikor átveszi azok értékeit. A már betegessé váló nyugatimádattal szemben egészséges ha- zafiságra kell nevelni. Tudatosítani kell, hogy a mózesi kőtáblákra épülő kereszt adja a világnak a technikai civilizáció mellett a szellemi magatartást, a kultúrát. Maradunk-e magyarok itt, a Kárpát-medencében, vagy elpusztulunk? A lakosság száma egyre fogy, kultúránkat tőlünk idegen eszmékkel fenyegetik (abortusz, szektásodás stb.) Ez most a kérdés. Dosztojevszkijt idézve fejezte be eszmefuttatását az előadó: „Magasrendű eszme nélkül nem létezhet sem ember, sem nemzet. Magasrendű eszme csak egy van, az emberi lélek halhatatlanságának eszméje. Hiszen az embert éltető minden egyéb eszme csak ebből az egyből következik”. Ha ez az eszme a jövő iskolájában érvényesül, Sacra Pannónia új életre fog éledni. Kovácsy Zoltán Körösi Imre volt MDF-es képviselő kirúgásra okot adó interpellációjában nemzetrontó- nak minősítette a Magyarországon folyó privatizációt. Körösi szerint színfalak mögötti, ellenőrizhetetlen - tehát gyanús - alkukban egész ágazatokat adtak oda külföldi monopóliumoknak. A képviselő - az Agrárkamara nemrég megválasztott elnökeként is - elsősorban az élelmiszeripari ágazatok példáját hozta fel, a cukor-, a növényolaj- meg a szeszgyártást, de megemlítette a papíripar vagy éppen az AUTÓKER privatizációját, mint ami a magyar nemzeti érdekekkel szöges ellentétben szolgáltatta ki a gyártást és a piacot külföldi monopóliumoknak. „Nemzetrontó privatizáció” A tulajdonképpen meginterpellált Antall József miniszter- elnök helyett Szabó Tamás tárcanélküli miniszterelnök válaszolt. Ezzel mintegy el is vállalta, hogy rá vonatkozott Körösi képviselő költői kérdése, hogy tudniillik „Személy szerint ki felelős a nemzetrontó privatizációért?” A miniszter válaszában kifejtette, hogy nincs semmiféle titkolózás a privatizáció körül, minden nyilvános, titkos ügyekről, korrupcióról vagy ügyetlenségről csak az ellenzék, a baloldal és annak zavaros fejű ügynökei beszélhetnek. Az ezt követő néhány percnek, a magyar nyelv mély rétegeit feltáró indulatos kiszólásoknak már inkább a képviselők privát szférájához volt köze, mintsem a privatizációhoz. Végül is a jelenlévő képviselők többsége - köztük kormánypártiak - nem fogadták el a miniszter válaszát. Szabó Tamást ez szemmel láthatóan nem rendítette meg, rutinja van már benne. A privatizáció ugyanis nemcsak rendszerváltás, hanem a hatalmi-politikai küzdelmek és viták kulcskérdése is. Az csak természetes, hogy a mindig gonoszkodó ellenzék folyamatosan bírálja a kormány ilyen irányú tevékenységét. A liberálisok fő gazdasági kifogása az, hogy szerintük túl lassú az állami tulajdon lebontásának az üteme. Politikai szempontból pedig kifogásolják a túlzott állami ellenőrzést, ami arra is lehetőséget teremt, hogy a kormány és a kormánypártok gazdaságon kívüli szempontokat is érvényesítsenek az új tulajdonosok kiválasztásában. A szocialisták sincsenek jobb véleménnyel a kormány szándékairól. Ok viszont - részben a velük szövetséges MSZOSZ-szakszervezetek álláspontját képviselve - a magántulajdon részarányának növelésével legalábbis egyenrangú szempontnak tartjálc a foglalkoztatottság megőrzését. Emellett a szocialisták mind a kormánypártoknál, mind a liberális ellenzéknél nagyobb szerepet szánnak az alkalmazotti, kollektív tulajdonlásnak, amire a Munkavállalalói Résztulajdonosi Program valójában csak igen korlátozott lehetőséget teremt. „Kivásárolják az országot” A privatizációval kapcsolatos viták azonban nem írhatók le a szokásos, kormány-ellenzék szembenállással, hanem szinte sűrítik a kormánypártokat megosztó nézeteltéréseket is. Az első ilyen, politikai természetű összecsapás az volt, amikor az MDF eldöntötte, hogy - szemben a szövetséges kisgazdák álláspontjával - nem lesz reprivatizáció, vagyis a szocializmus évtizedeiben álamosított tulajdont nem az eredeti tulajdonosok kapják vissza. A második, még ugyancsak 1990-ben bekövetkezett fordulat az volt, amikor a privatizációt vezénylő Állami Vagyonügynökséget kivonták a parlament ellenőrzése alól, és közvetlen kormányirányítás alá helyezték. Ezzel szinte párhuzamosan történt a még választások előtt kinevezett, de utóbb Antall József által is megerősített ÁVÜ-igazgató lecserélése. Tömpe Istvánnak nemcsak - saját és kommunista apja - múltja miatt kellett távoznia, hanem mert túl önállónak ítélték. A Tömpe - és a privatizáció - elleni első MDF-támadást Bethlen István képviselő, az MDF gazdasági szakértője, s. a legnagyobb kormánypárt populistáinak akkori vezető személyisége irányította. Az ürügy az IBUSZ privatizációja volt, amit Bethlen indulatos parlamenti felszólalásokban minősített kó- tyavetyének, gazdasági bűncselekménynek. Az IBUSZ-részvények hazai és külföldi bevezetése utólag, három év múltán már a tőzsdei privatizáció egyedülálló - és kérészéletű - sikersztorijának tűnik. Bethlen gróf még magányos harcos volt, s szerepét rövidesen szervezettebb csapat, az MDF-képviselők Mono- poly-csoportja vette át. A Za- csek Gyula és Balás István által fémjelzett csoport eredetileg a piaci erőfölénnyel való visszaélések feltárására és megakadályozására alakult, de igazi tevékenységi körét abban találta meg, amiben Csurka István zászlót bontott, s harcot hirdetett a nemzetközi liberális finánctőke magyarországi térhódítása ellen. „Kivásárolják alólunk az országot, mehetünk vissza az Etelközbe” - fogalmazta meg a veszélyt klasszikus tömörséggel Zacsek. Ma a Monopoly elsősorban a kereskedelmi bankok többségi külföldi tulajdonba adását akarja megakadályozni. S minthogy a Monopoly Csurka szövetségese, a privatizáció - és a privatizációt felügyelő Szabó Tamás tárcanélküli miniszter - elleni támadások szétbogozha- tatlanul összefonódtak a Csur- kával szembenálló MDF-veze- tés, benne Szabó Tamás mint pártalelnök és választási kampányfőnök, Antall József bizalmi embere elleni támadásokkal. Hogy ez ne legyen elég, a koalíción belül önálló arculatukat kereső kereszténydemokraták is egyre hangosabban követelik a privatizáció átláthatóbbá tételét - s az abba való nagyobb beleszólásukat. Hatalmi szempontok Az, hogy a privatizációs miniszter lett az MDF választási kampányának a vezetője, természetesen az ellenzék támadásait is kiváltotta. Az elmúlt hetekben kirobbant alapítványi ügyekkel, a napvilágra került - megvalósított, illetve tervezett - vagyonátadásokkal pedig a liberálisok és szocialisták bizonyítottnak látják azt a gyanújukat, hogy az MDF a gazdasági és társadalmi átalakulás egyik legfontosabb kérdését a hatalmi és választási szempontoknak rendeli alá. Hajdú András Megelevenedik a falra festett ördög? Milyen gombokat nyomnak a képviselők? Válságos, veszélyes, drámai a helyzet - hallani a baljós politikai értékítéletet a közélet legkülönbözőbb szegmentjeiből. S a közeljövő sötét kilátásai között ott sorakozik a pótköltségvetés leszavazása, a kormány bukása, a stabilitás megingása, az ország hitelképességének elvesztése, a gazdaság összeomlása, az előrehozott választások kényszere. Jogosak-e a félelmek? Tagadhatatlan, hogy a kormányzó párt kritikus helyzetbe került. Belső konfliktusai nyílt kenyértöréshez vezettek, s egyelőre nem tudni, hogy ez parlamenti létszámban, szavazatokban, támogatókban mekkora vérveszteséget jelent. Meggyöngültek a koalíciós pártokat összefűző kötelékek, - közel került tehát a kormányzat a parlamenti többség elvesztésének veszélyzónájához. Mindez több az MDF vagy a koalíció belügyénél - valóban kihat a politikai közállapotok egészére, de aligha jelenti az ország általános krízisét. Már csak azért sem, mert a többpárti demokrácia „kalapjában” benne van a váltógazdálkodás esélye. Búcsú „a térség legstabilabb országa” címtől? A belső kohézió, a társadalmi biztonság és nyugalom nem elsősorban a politikai és pártharcok pillanatnyi állásától, hanem a gazdaság helyzetétől, a gazdasági folyamatok irányától függ. A fő kérdés tehát az, hogy a következő hónapokban sikerül-e megállítani a lejtőn a gazdaság szekerét, megszületnek-e az ehhez nélkülözhetetlen törvények, s normális mederbe terelődnek-e a privatizáció, a mezőgazdaság, a versenyképes ipar, általában az értékalkotó termelés dolgai. Erre még a mostani‘belpolitikai viharok, hatalmi harcok közepette is megvan a lehetőség - akár többségi, akár kisebbségi kormány égisze alatt. Ám ha a politikacsinálók nem élnek vele, az általános krízis falra festett ördöge valóban megelevenedik. S akkor valóban helyénvaló az olyan epilógus, hogy isten irgalmazzon nekünk ... Bajnok Zsolt Valamennyi országgyűlési képviselő előtt, az asztallapon két „műszer” kapott helyet. Az egyik a hangosító, a másik a szavazatszámláló berendezéshez tartozik. A hangtechnikai egységen egy gomb és két - egy piros és egy zöld - lámpa van. Hozzászólásra jelentkezni - a házszabály előírásának megfelelően - az ülés kezdetéig a Ház elnökénél kell. A soron kívüli - két perces - hozzászólást vita közben a mikrofon-gomb megnyomásával lehet jelezni, s ezt a piros gomb felvillanása nyugtázza. Ha a képviselő szót kapott, akkor a zöld lámpa kigyullad. Ekkor előkerül a fiókból a csipesszel zakóhoz, inghez rögzíthető mikrofon. A szavazatszámláló berendezésen három gomb van. Ezekkel lehet igennel, vagy nemmel szavazni, netán tartózkodni a szavazástól. A szavazatok leadására rendszerint 10 másodperc áll a képviselők rendelkezésére. A számítógép pillanatok alatt kiszámítja a végeredményt, ami az ülésterem két oldalán felfüggesztett kijelző táblán jelenik meg. Amikor a jelenlét ellenőrzése történik, akkor bármelyik gombot meg lehet nyomni, hiszen a gép nem a szavazatot, hanem a kezelő ottlétét regisztrálja. Szavazási időn kívül, amikor a vita folyik a gép bármelyik gombjának megnyomásával - rosszullét esetén, vagy bármi más sürgős ügy miatt - a teremügyeletest hívhatja a képviselő. Ha legalább harminc honatya írásban kéri, akkor név szerint szavaznak a képviselők. Ilyenkor a felszólításra felállva, hangosan és egyértelműen kell állást foglalni. Az e fajta szavazást nem rögzíti a szavazat- számláló berendezés, hiszen az hangokra nem, csak gombnyomásra reagál. Ezért a név szerinti szavazás úgy történik, hogy egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő alfabetikus sorrendben hangosan szólítja a képviselőket. A két jegyző felváltva írja fel a szavazatokat. A 368 képviselő névsora 13 lapra fér rá, ahol a nevük mellett három rovat - igen, nem és tartózkodott szerepel. A jegyző a válasznak megfelelő helyet x-el jelöli, a távollevő képviselő sorát pedig kihúzza. Ä kontrollt ezúttal a parlamenti gyorsírók jelentik, akik most is, mint máskor, az ülésen elhangzó minden szót leírnak. A gyakorlat szerint a képviselők név szerinti szavazása 30-35 percig tart. Miután a nyugodt és megbízható számlálás az elnöki pulpituson nem végezhető el, ezért a jegyzők a jegyzői irodában mennek, s ott oldalanként ösz- szeadják a szavazatokat. Ezután a 13 oldalnyi szavazati jegyzőkönyvben külön összeadják a páros és páratlan oldalakon szereplő voksokat, majd a két eredmény összege adja a név szerinti szavazás végeredményét, amit közölnek a számítóközponttal is. így tehát amikor az ülés elnöke bejelenti a szavazás eredményét, az a kijelző táblán is megjelenik. Az értékelés nem tart tovább 10-15 percnél, a jegyzői irodáig oda-vissza megtett út pedig csaknem ugyanennyi időt vesz igénybe. Ezért kell az eredmény kihirdetésére fél órányit várni. Minden parlamenti szavazás nyilvános, ami azt jelenti, hogy azok eredménye évekre visszamenően is megtekinthető. Lemondott a dombóvári polgármester Lemondott tisztségéről Fazekas István, dombóvári polgár- mester. A Kereszténydemokrata Néppárt támogatásával megválasztott polgármester elmondta, hogy a város képviselő-testületének MDF-es csoportja két és fél éve áldatlan küzdelmet folytat ellene.-A legutóbbi testületi ülés eseményei végképp bebizonyították, hogy nem érdemes tovább folytatnom a küzdelmet, nem tehetek semmit, a polgár- mester kezében nincs semmiféle eszköz, amivel megakadályozhatná az elveit sértő dolgok keresztülvitelét - szögezi le Fazekas István. - A legfőbb problémát az önkormányzatoknál az jelenti, hogy nincs megfogalmazva a képviselő-testületi tagok felelőssége. Az üléseken meghozott döntésekkel kapcsolatban anyagi, büntetőjogi felelőssége csak a polgármesternek van. Ezért aztán ha olyan döntést hoz a testület, amivel a polgár- mester nem ért egyet, akkor vagy megalkuszik az ember, vagy lemond .. . k l
